Somogyi Néplap, 1980. január (36. évfolyam, 1-25. szám)

1980-01-20 / 16. szám

V. zin Gyógyszer és alkohol Űj veszély az utakon Az NSZK, Svájc és Auszt­ria gyógyszerész-szövetsé­gei nemrég »-feketelistát« ál­lítottak össze azokról a gyógyszerekről, amelyek »nem bírják az alkoholt«. Az új jegyzék segítségével a pa­tikusok felvilágosítást nyújt­hatnak az olyan veszélyes kölcsönhatásokról, amelyek betegséget vagy autóvezetés­re való alkalmatlanságot idézhetnek elő. A kockáza­tos tabletták sorába tartoz­nak mindenekelőtt a nyug­tatok és az altatók, az ét­vágygerjesztők és a vérnyo­máscsökkentő szerek. Mivel az ilyen orvosságokkal együtt fogyasztott szeszes italok bi­zonyos májenzimekre is za­varó hatassal vannak, a kábitószerhatás fokozódik. Ópiumtar talmú fájdalom­csillapítókat szedő pácien­seiknél, akik alkoholt fo­gyasztottak. haláleset is elő­fordult. (Több ilyen esetet tartanak nyilván.) — Aki Ilyen * tablettákat sz.ed — hangsúlyoTíák, — mondjon é* * bőrről es a pálinkáról! HOGYAN MŰKÖDIK? A hangszerek fejedelme rasas és Omfölóes talaj vö­röses színe. A látogatót jól eligazítják a gondosan ki­tett feliratok tájékoztatva a földtani képződmények jel­legéről, létrejöttéről. A parkolónál tábla irányít egy másik kirándulásra, s a nyíl útmutatását követve tényleg tíz percnyi sétával oda is érünk a Meleges li­re. E kiterjedt bauxit-elö- fondulásí terület a holdbéli táj ! Mintha több emelet nagyságd ekék szántották volna föl ! Itt is a vöröses talajszín uralkodik, de néha esős idők után e lilásvörös, néhol sárga foltokkal enyhí­tett buckák közt kis, türkiz­kék tavak csillognak. Ezen a mintegy ötvenezer négyzetméternyi területen már lefejtették a bauxitot. Ami megmaradt, az alatta levő fekü, egy karsztos, töb­rös, dolomitos terület, ame­lyen váltakozó vastagságban és magasságban láthatjuk a széleken, a kiemelkedések peremén a különböző kő- zetréteg-maradványokat. A bauxit regénye koránt­sem ért véget, ha e kétgan- ti bányatér már csak múze­um is. A közelben ma is dolgoznak, bányásznak. N. F. Régóta vizsgálják: vajon hogyan élik túl a méhek a rendkívüli meleget és hide­get. Hogyan képesek ilyen körülmények között is meg­őrizni mozgásképességüket? Bizonyos méhfajok ugyanis ott élnek az északi sark kö­zelében, mások pedig a leg­forróbb sivatagban. Repülés közben a méhek- nek nagy az energiafelhasz­nálásuk, így a hőtermelésük is. A tor hőmérséklete 15— 25 Celsius-fok hőmérsékle­ten mintegy 15 fok. Ha a környezet hőmérséklete ma­gas értéket ér el és az ener­giafelhasználás nem csök­ken, a test hőmérséklete gyorsan elérheti a kritikus, halálos küszöböt. Vajon, ho­gyan tudnak a méhek véde­kezni a fölösleg ellen? Mind­erre nemrég B. Heinrich amerikai kutató adott meg­győző magyarázatot Kísérletekkel bebizonyí­totta, hogy ezek a szorgos kis rovarok egy zseniális mechanizmus segítségével fejüket használják a fölös­leges hő szétoszlatására. Mi­kor a méheket mestersége­sen igen magas hőmérsék­letnek (46 Celsius-fok) tet­ték ki, azok visszaöklendez­Mai modern hangszereink sorában sajátos, különleges helyet tölt be az orgona. Hangszerirodalma jelentős mértékben a barokk zene nagy mestereinek alkotó ze­néjéből _ termett (Bach, Hän­del), majd-a romantika és a tak egy összegyűjtött nek- tárcseppet és elpárologtat­ták; ez hőt vont el, s lehűlt a fej. A következő pillanat­ban a méh újra lenyelte a nektárt majd ismét vissza- öklendezte. es így tovább... A tor hőmérséklete néhány percen belül a meleg pasz- szív közvetítése folytán sta­bilizálódott n­Ez az egyszerű mechaniz­mus biztosítja tehát a mé­hek számára, hogy testhő­mérsékletüket a kritikus kü­szöb alatt tartsák — a nagy energiafelhasználás és a ma­gas külső hőmérséklet elle­nére is. Ugyanezt a rend­szert alkalmazzák a mada­rak is testhőmérsékletük sza­bályozására. elsősorban a csőrükben levő folyadék el- : párologtatásával. * Ha a külső hőmérséklet különösen alacsony, a mé­hek — az előző esettel el­lentétben — torukban ösz- szegyűjtik a meleget, maid passzív úton a fejrész felé továbbítják. neoromantika kiváló zene­szerzői is kedvelték (pl. Cé­sar Franck). Különleges technikát igényel,, billentyűs hangszer létére merőben el­térő a játéktechnikaja a ki­elégítő orgonajátékhoz. Az orgona megszólaltatá­sának első feltétele a megfe­lelő nyomású levegő, ame­lyet a fújtatóberendezés szol­gáltat. A rómaiak a levegő- nyomás egyenletességét ví­zi sajtóval biztosították, dé a bonyolult hidraulikus or­gona helyett hamarosan megjelent a légszivattyúval és légtartállyal működő fuj- tatóberendezéssel ellátott or­gona. Kezdetben a fuj tatást kézzel, majd lábnyomással végezték, ma természetesen villanymotor és ventillátor látja el ezt a feladatot. A fújtató tartályból a le­vegő a szélládákba árad. ké­szen arra, hogy megszólal­tassa a sípokat. Hogy a le­vegő ténylegesen eljuthasson a sípokhoz, az szükséges, .hogy a billentyű lenyomásá­val kinyissuk az elzárószele­pet. Egy billentyű lenyomá­sával a levegő beárad az il­lető hang rekeszébe és meg­szólaltatná a billentyűhöz tartozó azonos hangmagassá­gú sípokat. Ezt azonban aka­dályozza az egyes sípsorok alatt keresztben elhelyezett falemez, a csuszka, amely el­zárja a levegőt a sípba ve­zető csatornából. Csak ha ezt a lemezt is elhúzzuk az útból, vagyis a játszóaszta­lon kihúzzuk a regiszterkap­csolót, akkor tud a levegő a sípba hatolni, és akkor szó­lal meg az orgona. Minden orgona sípok soro­zatából áll. A síp hangját a benne rezgő légoszlop adja, amelyet a rezonáló légosz­lop felerősít. A 'síp kereszt- metszete kör, ha a síp anya­ga fém, a fasíp viszont négy­zet vagy téglalap kereszt­metszetű. A kézi billentyűzet ját­szóasztalát manuálnak hív­ják, a lábbal megszólalta­tott regisztereket a pedál­műben foglalják össze. A manuálok és a pedál regisz­tereit oda-vissza. néha még egy oktávval el is tolva a kopulák segítségével lehet átkapcsolni. Az orgona építésénél mű­vészi szempontból legfonto­sabb a különböző sípszók­nak, vagyis a változatoknak olyan összeállítása, amellyel a legtöbb és legorgonasze- rűbb hangszínt lehet létre­hozni. Fenti képünkön a moszk­vai Csajkovszkij konzervató­rium világhírű orgonája lát­ható. A karosszéria Fáznak-e a méhek? I bauxit regénye itt kezdödStt Holdbéli tájon A mozgássérülteknek, a megrokkantaknak a minden­napi életbe való visszasegi- tése nemcsak egyéni, ' hanem közösségi érdekű feladat is. Ki gondolná, hogy csupán hazánkban mintegy 250 ezerre tehető a mozgásában valamilyen módón es mér­tékben korlátozott személyek száma. Azt hihetné az em­ber, hogy csupán a háborúk »termelnek ki« nagy szám­ban mozgásfogyatékosokat, miután már a gyermekbénu­lás szörnyű betegségén is jó ideje sikerült úrrá lennie az orvostudománynak. Am úgy látszik, hogy a sérülési formák koronként változnak. Napjainkban évről-évre döb­benetes mértékben nő a munkahelyeken, a közuta­kon maradandó sérülést szenvedők száma. Az ipar és a mezőgazdaság minden ed­diginél nagyobb méretű gé­pesítése, a közlekedés nagy­fokú motorizációja mind több áldozatot követel. A fejlődő technika azonban nemcsak bajok forrása le­het, hanem nagyon sok se­gítséget is nyújt a sérültek­nek, rokkantaknak 'a rehabi­litációban, a mindennapi életbe való visszatérésben. A mozgássérülteknek persze mindenekelőtt azokat a gát-. 1 ásókat kell léküzdenie, amik akkor jelentkeznek, midőn korábbi életéhez ké­pest a legkülönbözőbb keny- szerhelyzetekbe kerül. Az uj ritmuáu taasgasra. eietos isi­készítő eszközök, a mind tö­kéletesebb pótlások segítsé­gére vannak a mozgásfogya­tékosoknak gátlásaik leküz­désében. Képünkön: Nyugatnémet gyártmányú rehabilitációs eszköz, amely lehetőié teszi, hogy a betegségükből felépü­lök szárazon végezhessék ugyanazokat az úszó mozdu­latokat, amelyeket különben csak a vízben tehetnének. Vannak ugyanis betegek, akik nem mehetnek vízbe, holott éppen az úszás sokol­dalúan hasznos mozdulatai­ra lenne' szükség a települe- sukhöfc Az autókarosszéria kezdet­ben azonos kialakítású volt a nyitott lovashintó felépít­ményével, formailag is és az anyagát tekintve is: mind­kettő fa volt. A fa mint szerkezeti anyag egészen a második világháborút— meg­előző évekig szerepet játszott á karosszérjagyártásban. Ezt követően kizárólagossá vált a teljes egészében acéllemez­ből készült karosszéria, ame­lyet a súlycsökkentés és a korrózióállúsúg érdekében a legutóbbi évtizedekben alu­míniummal is kombináltak. Hasonló indokok magyaráz­zák azt a törekvést. hogy teljesen műanyagból vagy rozsdamentes acéllemezből készítsenek karosszériákat. Az aerodinamikailag ked­vező fonna — mint kialakí­tási szempont — á kocsise­bességek növekedésével egy­re nagyobb jelentőségűvé vált, mert a légellenállás a sebesség négyzetével nő, és a gyorsabb kocsi csak arány­Ar aer'KHTta.mfícallag b kiváló tulajdonságú Voiksvraeen »Golf gépkocsik ez-erelésésiek utolsó íaósa talanul nagy motorteljesít­ménnyel (és benzinfogyasz­tással!) valósítható meg. Az aerodinamika következmé­nyeinek maradéktalan kielé­gítése azonban túlságosan hosszan elnyúló, rosszul ki­használható karosszériákat eredményezne. Rájöttek azonban, hogy ha az áram­vonalasén csökkenő hátsó részt több-kevesebb hirtelen­séggel levágják, ' a légellen­állás lényeges romlása nél­kül elfogadhatóan rövid és jobban kihasználható fel­építmény keletkezik. Az alvázra helyezett "ha­gyományos felépítmény nem vett részt számottevően a teherhordásban. Az önhordó rendszernél ezt a feladatot teljes egészében átveszi a különlegesen szerkesztett karosszéria merev, erős héj­szerkezete, és a külön alváz így feleslegessé is válik. Az erőátviteli szervek és a fu­tóművek közvetlenül vannak felerősítve az önhordó .al­vázszerkezet megfelelően ki­alakított helyeire. Ez a szer­kezet a nagy sorozatú autó­gyártás tipikus konstrukció­jává vált. AM nem sajnál néhány írás kirándulást, különös. valósággal holdbei tájra iüthat. A Vértes-hegység dé­li oldalát keresse föl! Mehet Bicskén és Csákváron át vagy Tatabánya és Környe 'elöl avagy Székesfehérvár, vagy Mór irányából. Csák- vártól északnyugatra a hegy gyönyörű erdői és tisztásai között kiágazik egy út nyu­gatra. Gántra vezet, s to­vább, Gánt bányatelepen át Zámoly, Székesfehérvár fe­lé. Gánt neve talán nem hangzik ismeretlenül az ol­vasónak. S talán rémlik iß, honnan Ismerős: a »magyar arany«, a bauxit regényé­nek fontos színhelye ez akis falu. Hatvanegynéhány éve már annak, hogy megalakult az első nemzetközi nevű ma­gyar bauxitbányászó és bauxitfeldolgozó vállalat, az ALUËRC, s hatvan éve kezd­te meg a kutatást éppen itt: Gánt, Csákvár, Csákberény térségében. A gánti bauxitot Balás Jenő bányamérnök fe­dezte föl, ő létesítette a ba- golyhegyi kutatótárót. Ez ugyan már nem látható, de a közelében egy részben szabadtéri, részben földalat­ti bauxitbányászat! kiállítás van, ott a kitermelt bauxit- lencse helyén, illetve mellet­te. Ha Gántról a bányatelep felé megyünk, egy kanyar előtt, az út jobb oldalán tű­nik fel a múzeum, amelynek tágas parkolója van. Annak korlátjától lenézhetünk a mély banyahelyre, amelynek oldalán kitűnően láthatók a különböző közetrétegek, ve­tők. gyűrődések. Néhol sze­nes. fekete vonulatok ágya­zódnak be, máshol sárgásabb rétegek, de az uralkodó a Segítség a mozgássérülteknek

Next

/
Oldalképek
Tartalom