Somogyi Néplap, 1980. január (36. évfolyam, 1-25. szám)
1980-01-18 / 14. szám
SZABÁLYOZOK - 1980 A nyereségérdekeltség követelményei A mi már eddig megjelent írásainkból kiderült: a gazdálkodás nyereségérdekeltségű marad. A vállalatok érdekeltségének középpontjában változatlanul a nyereség áll. Szintén láttuk azt, hogy 1980. január 1-től az árakon keresztül a nyereség jobban kifejezi majd a gazdálkodás hatékonyságkülönbségeit. Ez egyben azt is lehetővé teszi, hogy a vállalati tevékenység elbírálásában a nyereségnek főszerepet teremtsünk. Másként fogalmazva: a vállalati nyereséghez szorosabban- kötődik a vállalati és az egyéni érdekeltség. így nincs arra szükség, hogy a szabályozás a gazdálkodás eredményeit a jövedelmek elvonásával befolyásolja. A módosuló jövedelem- szahályozás feladata, hogy a népgazdasági tervvel összhangban (s az egyensúlyjavítás igényei szerint) jobban központosítsa a jövedelmeket, egyszersmind tegye lehetővé az önálló gazdálkodáshoz szükséges vállalati források képződését. A szabályozás abból indul ki, hogy a termelői árrendezés hatására javuló piaci egyensúly mellett nő a vállalatok érzékenysége költségeinek alakulásával szemben. (Jobban kibontakoznak a termelési tényezőkkel, való ésszerűbb gazdálkodás iránti belső igények.) A vállalatok továbbra is önállóan, dönthetnek — az adózás után — alapjaik felosztásáról, felhasználásáról. Nézzük meg mindezt közelebbről is. Mint tudjuk, a jövedelemszabályozás szorosan összefügg az árrendszer reformjával, vagyis alapvetően megváltozik a gazdasági tevékenység révén keletkező tiszta jövedelem szerkezete. Legszembetűnőbb változás: megszűnik az eszközlekötési járulék, mérséklődik a bérjárulék. Ugyanekkor növekszik a forgalmi adók és a különbözeti termelői forgalmi adók szerepe, súlya. Mindez — az árakkal együtt — határozza meg egy' vállalatnál, hogy milyen mértékű lesz a nyereség. A nyereségből a következő terheket keli leszámítani, illetve 1980. január 1. után a következő elvonások érvényesülnek (várhatóan): városi, községi hozzájárulás: 10—15 százalék, általános nyereségadó: 40—45 százalék. Az adók ilyen megállapítását az kényszeríti ki, hogy az állami bevételeket — éppen az egyensúly javítása érdekében — növelni kellett. A jövedelemelosztás új szabályának azonban van ezzel egyenrangúan fontos, másik feladata is: a vállalati jövedelmeket a hatékonyság szerint elosztani. Megszűnik az általános működő termelési adórendszer, szűk körre szorulnak vissza a támogatások, lényegében megszűnnek a nyereségadó-kedvezmények. (Bizonyos pénzügyi támogatások fennmaradnak meghal áldozott ideig, hiszen a zavartalan átmenet ezt megköveteli.) Ezzel is azok a tendenciák erősödnek, amelyekre már utaltunk: erőteljesebben differenciálódnak a vállalatok — tehát megbízhatóbban kiderül, hogy melyik, milyen haAlpár Ignácra emlékeztek Alpár Ignác születésének 125. évfordulója alkalmából tegnap az Építőipari Tudományos Egyesület és a Magyar Építőművészek Szövetségének elnöksége koszorúzást ünnepséget rendezett Budapesten a nagy' magyar építész Vájdahunyad vára előtti szobránál. Alpár Ignác az egyik legnevesebb e.s legtermékenyebb magyar építőraűv&sás volt. , tékonysággal dolgozik — népgazdasági mércével mérve. S itt kap szerepet a nor- mativitás, amely ti. stabil, mindenkire egyaránt normaként érvényesülő szabályozást jelent. Ez másként kifejezve azt jelenti, hogy a szabályozás a gazdálkodók számára egységes követelményeket támaszt. Azonos feltételek között teszi lehetővé a jövedelemképződést és a jövedelem felhasználását. (Egységes mérce: ez a lényege a normativitásnak.) E fontos célt szolgálja az is, hogy a vállalatok mérlegükben el kell különítsék január 1. után a mérleg szerinti és az érdekeltség alapjául szolgáló eredményt. (Ez utóbbi a támogatásokat és az elvonásokat is tartalmazza.) A szabályozás célja világos: a gazdaságirányítás olyan vállalati mérlegekre kíváncsi, amelyekből kiderül, hogy a vállalati jövedelmezőségnek mi a forrása. Másrészt, kiderüljenek azok a tevékenységek, ahol célszerűtlen, méltánytalan a nyereségérdekeltség fenntartása. Ismételten szükséges hangsúlyozni: az adózásnak e rendszere tudatosan hat a differenciálódás irányába. Ezt még az is szolgálja, hogy a jövedelmezően gazdálkodók azonos nyereségtömeg és részesedési alap mellett nagyobb fejlesztési alapot képezhetnek, mint a kevésbé jövedelmező vállalatok. Egyszóval a differenciálás — alapmotívuma az új szabályozó rendszernek. Vajon miért? Nézzük meg az adózás, a jövedelemelvonás oldaláról. Eddig az a gyakorlat érvényesült, hogy a különböző hatékonyságú vállalatok feltételeit a szabályozórendszer tulajdonképpen az adókkal — támogatásokkal, elvonásokkal mintegy közös nevezőre hozta. Bebizonyosodott, hogy ez nem járható út tovább, mert a hatékonyság javítása ellen hat. A külső nivellálás helyett most normatív, egységes követelményekkel találkoznak a vállalatok; s e követelményeket ott fogják jól, jobban teljesíteni, ahol egyébként is gazdaságos az értékképző folyamat. De — s ez a lényeg — ehhez fűződik a népgazdaság érdeke is, hiszen a nemzeti jövedelem termelése itt a leggazdaságosabb. Itt szükséges zöld utat adni a fejlesztésnek, jobban megfizetni az alkotó tevékenységet, s ezért érdemes vállalni a differenciálás miatt származó nehézségeket, esetleges kedvezőtlen hatásokat is. Azt nevezetesen, hogy az egységes követelményekkel nem mindenütt tudnak majd megbirkózni, vagy könnyen megbirkózni. A fent leírtakhoz, a differenciálódást erősítő ösztönzőkhöz számos fontos gazdasági érdekünk fűződik: a termékszerkezet gyorsabb átalakítása, a veszteséges tevékenységek felszámolása, illetve a szelektív fejlesztés felgyorsítása — összességében a nép- gazdasági teljesítmény javítása. Ám ehhez önmagukban a szabályozók csak a feltételeket — láthatóan az eddigieknél sokkal jobb feltételeket — teremtik meg. Szükséges a közmegitélés, a szemlélet átállítása is a megszokott nivellálás irányából az egységes követelményrendszer tiszteletére. Azaz: elkerülhetetlen annak elfogadása, hogy erőforrásainkat, tehetségünket, minden rendelkezésre álló eszközünket a társadalmi érdek szerint kell fölhasználni. E tekintetben pedig az a célszerű, ha nem a gyenge eredményt elérők veszteségeinek pótlására használjuk, emésztjük fel a hatékonyan dolgozók hasznát, hanem e hasznot ott fektetjük be, ahol az a leginkább kamatozhat — a jövedelemelosztás új szabályai is ezt szolgálják. Maiké István (Folytatjuk.) Áz együttműködés lehetőségei Kapos völgyi „kilencek it A Kaposvár, Nagyberki és Igái által bezárt háromszögben gazdálkodik az a kilenc nagyüzem, amely mintegy fél éve létrehozta az 1-es számú gazdasági körzetet. Talán nincs a megyének még egy tájegysége ahol a gazdaságok együttműködésében olyan nagy lehetőségek volnának, mint épp a megyeszékhely szomszédságában, a Kapos völgyében. Ezt szem előtt tartva készítette el a körzet helyzetéről és fejlesztési lehetőségeiről szóló alapos elemzését a megyei tsz-szö- vetség. A körzetben gazdálkodó üzemek természeti adottságai. eszközellátottsága, az eszközök kihasználásának hatékonysága egyaránt jobbak a megyei átlagnál. Búzából negyven, kukoricából a hatvanegynéhány mázsás hozamok a jellemzőek a körzetben. A termelés színvonala és túlnyomórészt az egy hektárra jutó nyereség is meghaladja a megyei átlagot. Ennél is szembeszö- kőbb, hogy az állattenyésztés eredményessége háromszorosa a megyeinek. Ser téstenyésztésben például az egy mázsa előállított súlyra jutó nyereség majdnem kétszerese a megyei szintnek. Egy tehén évi tej hozama 600 literrel több a megyei átlagnál. összességében a körzet gazdaságai a mező- gazdasági alaptevékenységben 20 százalékos jövedelmezőséget értek el. Egyszerű volna azt mondani, könnyű nekik. Épp a csaknem azonos adottságú üzemek hozamai és jövedelmezősége közt fölfedezhető különbségek bizonyítják, hogy a jó adottságokkal élni is kell tudni, hogv a magas aranykoronaértékű föld önmagában még nem garancia a nyereseges- ségre. Azt se feledjük el, hogy a jó adottságú üzemekkel szemben támasztott követelmény mindig magasabb, és hogy a természeti-anyagi Javítsuk a tájékoztatást Néhány hirdetőtábla postaláda segítene Sokan meghökkentek először, amikor meghallották a hírt: üzenetrögzítő magnetofonokat állítottak munkába a főváros néhány kerületi tanácsán. Aki jobban átgondolja az intézkedés indító okait, rögtön megérti, hogy a nagyvárosok egyik gondján próbálnak így enyhíteni, még ha személytelenül is, de kapcsolatot teremteni azokkal, akik a munkahelyük távolsága és egyéb okok miatt nehezen jutnak el a tanácsházára, pedig lenne kérdésük, kérésük, javaslatuk. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy sokan élnek a lehetőséggel, fölveszik a kagylót, s magnószalagra mondják javaslatukat. Megyénkben elsősorban Kaposvár helyzete tér el a többi városétól. Jól mutatja például a társadalmi munka egy személyre jutó értéke is. Évről évre többet tesz a lakosság a városért, s mégis elmarad Nagyatád, Siófok, Marcali, Barcs mögött, hiszen ott sokkal könnyebb a , szervezés, a mozgósítás. A tanács közelebb van az emberekhez. mert több a személyes ismeretség és kapcsolat. A hetvenötezer lakosú megyeszékhelyen különösen j nagy gondot okoz a belvárosban, az új lakótelepeken 1 élők önkéntes es közös cselekvésire serkentése. A társadalmi munka nagy fehér foltjai ezek. Természetesen a legkönnyebb azt mondani, hogy végeredményben jó a járda, az út, s azért mozdulnak ki olyan nehezen a többnyire kényelmes és meleg otthonokból. Ez nyilván csak az egyik oldala a gondnak. A tájékoztatás sem olyan ezekben a »-kerületekben-«, mint kellene. A legjobb szándék ellenére' későn értesülnek az emberek a városi tanács döntéseiről, terveiről, elképzeléseiről. A népfrontfprumok, a tanácstagok együttes számadásai csak egy-egy időszakban kínálnak lehetőséget a vélemények elmondására, a tájékozódásra. A városi tanács érzékeli ezeket a fehér foltokat, éppen ezért hangzott el több fórumon is, hogy a nyílt várospolitika érdekében eddig alkalmazott es bevált formák meHett újakon is gondolkodni kell. Egész biztos, hogy nem kívánna »nagy beruházást« néhány postaláda, hirdető- tábla élhelyezése Kaposváron. Más városokban, időnként egy egy kaposvári településen is éltek azzal a módszerrel, hogy javaslatokat, véleményeket kértek a lakosságtól. Jó előre kihirdették, hogv a legforgalmasabb helyeken «Ihel^ezett ládákba bárki bedobhatja leírt észrevételeit. A lakosság és a tanács kapcsolatán ez a módszer nálunk is sokat javíthatna. Nemegyszer szóba került már ennek a megvalósítása, aztán valami miatt mindig megrekedt a kivitelezés. A jobb tájékoztatást szolgálhatnák a tanács hirdetőtáblái. Aki szétnéz a városban, megszámolhatja, hogy hányán alkalmazzák ezt az eszközt a sport, a természetjárás híreinek, eseményeinek megismertetésére. Miért ne lehetne a társadalmi munka céljait, eredményeit, a köztisztasági verseny helyzetét, a tanács határozatait, a városfejlesztési elképzeléseket is »kihirdetni« ezen az úton. A tájékoztatáson kívül mozgósító ereje is lehetne. Bizonyos, hogy többszörösen visszatérülne az az összeg, amelybe az elkészítésük kerül. A . közelmúltban megalakult' - város- szepitö egyesület szinten felhasználhatna arra, hogy gyorsan tájékoztassa a lakosságot. Olyan korban élünk, amikor egyre nagyobb szükség van a lakosság tájékoztatására, igényeinek, észrevételeinek, javaslatainak a megismerésére. S ehhez minden olyan eszközt föl leltet hasz- nilni. amelyik másutt már levált. fcaJog Géza feltételek javulásával szinte hatványozódik a kihasználásra váró tartalékok száma, nemkülönben az irányítók felelőssége. A számoszlopok közt böngészve egész sor — a jó átlageredmények ellenére is elgondolkodtató különbség ötlik szembe. A búzatermelésnél például az egy hektárra jutó legkisebb anyagköltség 622, a legnagyobb 3751 forint A termete.» hektáronkénti önköltsége 3267 és 10 820 forint között változik! Nincs a gazdaságok között egyetlen olyan adottságbeli vagy eredménybeli különbség sem, amely indokolhatna ekkora szóródást. Ugyancsak nehéz- volna például megindokolni a gyephasznosítás eredményességében föllelhető 2—3-szoros. sőt egy esetben tízszeres (!) különbséget. Van tehát mit »ellesni« egymástól... A tapasztalatcsere, a módszerek és technológiák ösz- szehangolása csak egy az együttműködés számtalan lehetősége közül. A fent említett anyag például ötvenötöt sorol fel az együttműködés kölcsönösen előnyös lehetőségei közül. Jelzésként álljon itt néhány a következő évek feladatai közül. »Beruházási programok egyeztetése — A tervezés, értékelés és anyagi ösztönzés egységes rendszerének kidolgozása — Agrotechnikai tervek egyeztetése — Munkamegosztás a vetőmagtermesztésben — A takarmány- gazdálkodás koordinálása — Közős energiatakarékossági intézkedési terv összeállítása — A bevezetett újítások kölcsönös megismertetése — A műtrágya és nö- vényvédőszer-beszerzés koordinálása — Közös »alkatrészbank« .., Ezek persze ma még pusztán szavak. A ‘ gazdaságokra vár, hogy — az észszerűség parancsának engedelmeskedve — valóra váltsák őket. B. F. Újítások a Kemikálban Anyag- és energiatakarékosság szempontjából nagyon előnyös a kis méretű keverő. A gyár lakatosbrigádjának az újítása ez. Előnye, hogy kis mennyiségű anyaggal is gazdaságosan üzemeltethető. Varga Ferenc készítette ezt a hajlékony tengelyű köszörűt. A gyár speciális termékeinek előállításához és sablongyár- táshoz használják. iát Százezer forint a megtakarítás évente a vízzel működő vákumszivattyún. A felhasznált vizet eddig a lefolyóba engedték, most egy tartályban összegyűjtik, és újból föl - használják. fMakat Karoly felvetőim)
