Somogyi Néplap, 1980. január (36. évfolyam, 1-25. szám)

1980-01-16 / 12. szám

Mtívétrttnáfok hangyerseiiye Forróság jéghidegben Klasszikus és romantikus remekművek szerepeltek az Országos Filharmónia ka­marabérleti sorozatának első idei hangversenyén hétfőn este a kaposvári zeneiskola Bartók-termében. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Főis­kola debreceni tagozatának három művésztanára, Ked­ves Tamás, Kiss Vilmos Pé­ter és Irmai Kálmán ihletett muzsikálással melegítette föl a csaknem jéghideg terem­ben didergő közönséget. Kitűnően sikerült az »ex­pozíció«, Beethoven A-dúr gordonka—zongora szonátá­jának előadása. Kedves Ta­más — gordonkán — és Ir­mai Kálmán — zongorán — ezúttal elsősorban a műnek a rtimantiküs formamyelvre előremutató jegyeit hangsú­lyozta, a pátoszt, a zaklatott­ságot, s nem a szonátára ha­sonlóképpen jellemző medi­tativ hangot. Az első tétel indulószerű indításának szenvedélyessége, lendülete ismét nyilvánvalóvá tette e darab szellemi rokonságát a »páratlan« számú szimfóni­ák, a Fidelio vagy a Karfan­tázia hősies hangütésével, társadalmi indíttatású prog- raWjával. A fő téma kidol­gozásában azonban már e mindent elsöprő lendület sem feledtethette a cselló­hangzás mellékzöngéit, s az is feltűnt, hogy a kamara- partnerek csupán ritmikai szempontból szoktak össze. A zongora nemegyszer háttér­be szorította a csellódallamot túlzott hangerejével. Szép pillanatokat szerzett viszont a zaklatott scherzo ér. a rö­vidke andante cantabile-té­tel előadása. Az előbbi a szinkópás, »szögletes« ritmu­sok pontos kidolgozásával, az utóbbi, sötét izzásával, sze­mérmes visszafogottságával. Brahms G-dúr hegedű— zongora szonátája csapongó dallamvilágával, olykor a szokványos szerkezetet is szétrobbantó vidámságával, ifjonti bájával cáfolni lát­szik azokat az állításokat, melyeket a komor, szigorú, kizárólag a klasszikus esz­ményeket hirdető pesszimis­ta Brahmsról megtanultunk. Kiss Vilmos Péter hegedű já­téka — Irmai Kálmánnal — illúziót keltőén hangsú­lyozta e nem tipikus jegye­ket. Hangszere gyönyörű tó­nussal szólalt meg. A gya­kori dinamikai váltások sem okoztak gondot a kitűnő művésznek. A zongora job­bára a második tétel benső­séges »otthoipsenéjében« jut­hatott. szérepkez: s szerzett a hallgatóságnak felhőtlen örömet télt zengésével, pon­tosságával, érzelmeSségéveL Főszerepet kapott viszont a hangszerek./királynője Men» deissohn d-moll triójában, a zabolátlan szenvedélyek e valóságos hangzuhatagában, s itt is, akár a Brahms-da- rabban, Irmai Kálmánnak a lirai lassú részek iránti kü­lönleges érzékenységére fi­gyeltünk fel, mindenekelőtt a második tétel dalszerű me­lódiájának előadásakor. A vonósban gszerek szólamai­nak nagyszabású, olykor be- ethovenien hősies, máskor schubertien mélabús hangu­latot árasztó kidolgozásában, a két művésznek az előző produkciókból már ismert erényeit és fogyatékosságait figyelhettük meg: Kedves Tamásnál. a telt, de nem mindig tiszta csellóhangzást. •Kiss Vilmos Péternél a nagyszerű technikai kvalitá­sokat, s mindhármuknál a kifogástalan. pontosságot, s a lelkesedést, melyet még a te­remben uralkodó »sarkvidé­ki időjárás« sem dermesz­tett meg. L. A. Hétpettyes bábcsoport Érdemes alkotó módon dolgozni »Nem elég a jóra vágyni, de tenni, tenni kell« — idézte Váci Mihályt Szend- rei Andrásáé, a kaposvári Krénusz János Általános Is­kola Katicabogárka bábcso­portjának a vezetője. — Ez a gondolat vezéfél'— mond­ta —, mert aki pedagógus, ^annak á tanításom luvül is pluszt kell adnia tani (/vá­nyainak. A lakótelepi gye­rekek. élete meglátásom sze­rint szürke és sivár, s hogy ezt színessé tegyem, életkori sajátosságaiknak megfelelően a bábozást választottam. El­ső, második osztályban tami- tok. A gyerekek kétévenként cserélődnek, sajnos ilyenkor mindent újra kell kezdenem. De erőt ad az a tudat, hogy »beoltottam« okét a báb sze­re tetere. ők aizitán visszajár­nak hozzám, elmesélik, hogy milyen új bábot készítettek, vagy éppen mit próbálnák, milyen előadásra készülnek. Hét éve vezetek bábcsopor­tot. A figurákat együtt ké­szítem a csoport tagjaival. együtt játszunk, közösen dramatizáljuk az ismert ol­vasmányokat, így a szabad időbe eszrevetlenul bekap­csolom a tananyagot. A gye­rekek is mindig új ötletét adnak, ilyenkor szívesen vál­toztatok elképzelésemen, mert ha Idrekeszteném őket, nem érné el az -alkotás a célját. Évek óta sok élásBjerő ok­levelet kaptak. Ez mutatja, hogy érdemes alkotó módon dolgozni, és minél több gye­reket bekapcsolni ebbe a te­vékenységbe. A » Játsszunk báibszfchá- zat« fesztivál adott lehetősé­get most arra. hogy először kilépjünk a megyéből. Elju­tottunk a televíziós felvétel­re. Nagyon örültem, mert az új csoport három hónap alatt produkált ilyen nagy­szerűt. Az év elején minden időnket és erőnket à feszti­válra fordítottuk. A bábozás nálunk szabadidő-tevékeny­ség. de ha látom a tanórán, hogy a gyerekek fáradtak, felfrissítésül néhány percre elővesszük a bábokat... A feszti válom előadás előtt volt egy kis ijedelem, . ami­lyen most már nevetünk, de akkor... Az egyik apuka a, szekérbe szereit egy rugót, mélynek az előadás közben kellett volna kilöknie a bá­bot. Ez viszont már akkor megtörténik amikor kinyílt a függöny, és csupasz fakanál­ként repült az egyik kisláijy orrára. Az előadás nagyon jól sikerült. Az voit a gyere­kek kérésé, hogy aznap este bábjaikkal aludhassanak. Ezt a .kérést nem lehetett elutasítani, A csaladom »megért», mind két gyerekem bébozak, tud­ják, ipi-t jelent ez az elfog­laltság. A kislányomra büsz­ke vagyok, egyedül készíti bábjait, mesét talál ki hoz­zá, eljátajza azt. Szeretném, ha megmaradna a vonzalma a bábjáték iránt. T. 4. Egy tv=tudó§ítás margójára A CSALÁDFŐ Vendég a hegyen —• Parancsol), markold meg! Vagy nem ízlik? Tisz­ta olasz rizUng, kérlek, saját termés, semmi panes, szak­szerű kezelés. Na! Egészsé­gedre, és arra, hogy végre .megtiszteled szerény kis haj­lékomat, — Ugyan.','. Khm'..'. Ke­mény, testes bor. Nem tu­dom, egy kis szódavíz ha akadna ... — Ki hallott már Ilyet! Szőlőhegyen vízzel rontani a bort! Már megbocsáss, nem falusi gyerek voltál, ugye? —■ Pesti. Apám a hajó­gyárban volt hegesztő. — En faluról származom. Tizenegynéhány holdon gaz­dálkodott az apam. Egy kis szőlője is volt. Persze, nem ilyen nemes fajiakból állt, hanem otelló, delà vári... Meg noha. De ürítsük csak ki ezt a korsót, hadd fordul­jak a következővel. Addig jól szemügyre veheted ezt a kis pihenőszobát. Amikor magára maradt, még jobban hatalmába kerí­tette a kellemetlen, szoron­gó érzés, a makacs lelkiisme- ret-furdalás. melyet a meg­ivott harom-negy deci bor sem tudott feloldani. Mine1' is fogadta el az igazgató meghívását? Igaz, kétszer már sikerült, kibújnia vala­milyen ürüggyel, de tegnap határozott üzenetet kapott: holnap délután kocsival jön érte. Zoli a matekórá előtt, a folyosón közölte a meghívást. Azt is hozzátette, hogy »apu nagyon megsértődné, ha o tanár ür nem menne ki ve­le a hegyre«. Hát igen. Az igazgató ' úr fia érettségi elölt ált, és bi­zony matekból is ' csak gyen­ge négyesig jutott. Akárcsak a többi tárgyból. Szorgalmas gyerek, de többre nem "ké­pes. Aligha sikerül a mű­egyetemi felvétele. De ha is­kolájából magas pontszámot vinne... »Te, mint osztály­főnök is sokat tudnál tenni ennek érdekében.« Akkor je­gyezte meg ezt, amikor meg­várta az októberi szülői ér­tekezlet után, és becipelte a. közeli presszóba. Két eve ta­lálkoztak először. Addig csak a felesege érdeklődött a gye­rek után, ö fogadta az első családlátogatáson is. A pápa akkor még magabiztos volt: Zoli kitűnő bizonyítvánnyal került a gimnáziumba. — F riss csapolás! Nyugod­tan igyál, ne félj. ettől nem fájdul meg a fejed! Nos, kö­rülnéztél? Amolyan egyszerű kis kégli. Semmi flanc, 92 alapterülete t* pontosan megfelel a rendelkezések­nek. De nekem elég is. Nincs nftffy barati társasagom, leg­följebb csak egy-két vendé­get hívok egyszer-egyszer. Persze, ha a központból vé­letlenül- Hárman is érkez­nek ...» Igaz, csak akkor ajánlom fel .a kirándulást, ha előzőleg alaposan tájékozód­tam; jó szívvel fogadják-e. — Igén, kedves kis hely! — . Szívesen .. kölcsönadom esi énként. .Én - ugyan nem használom .ilyesmire, mert jól ismernek a .környéken, de te nyugodtan jöhetsz. — ' Köszöttöm, de. . .. —• Jó,- nem erőltetem, csak mint lehetőséget említettem meg. hatod, kitűnő a fűtése is. Van itt kétféle hösugár- ■ zó, "ha nincs kedvem a fával vacakolni Ezt a kis vaskály­hát a sofőröm szerezte. Tu­dod, ő amolyan kutató, bók­lászó ember, aki mindig azt vizslatja, hol, nßilyen olcsón lehet hozzájutni valamihez. Otthon. egész raktára van. a »majd jó lesz valamire« hol­mikból. Ha vidékén vá­lyúnk, megy a MÉH-telepre, járja az üzleteket. Ez a vas- korlát is az ó netíehez.fűző­dik. ; Szinté fittére feeti jutott hozza. Látpm,' néked is t$(- sa* as « hjttalmas haha» *Nem akartam nagy em­ber lenni, csak tisztességes, mondta a családfő, és vasszí­nű szobrai közül kitekintett az alkonyatba. Ha . csalódtam, folytatta, sohasem az eszmé­nyeimben, mondanivalóm igazságában, legfeljebb kife­jezőkészségem véges voltá­ban — sohasem az ember­ben, az emberségben, legfel­jebb egy-egy személyiségben, egy-egy emberi tulajdonság­ban, soha a családban, amely mindig erős váram, erőt adó hátországom, békém volt az életben, az ősz meditációra serkentő hangulatában, a ter­mészet szépségében. Mostanában, talán mert elmúltam hatvanéves, és ta­lán azért is, mert a házunk előtti fálcát lemeztelenítette a tél — szóval mostanában so­kat gondolok apámra. Asz­talos volt, enyvillat lopódzott mindig a nyomában, ha a fényképet nézem, érzem a régi műhely illatát. Délceg, magas ember volt, idős korá­ban is egyenes tartással járt, ifjan bejárta Európát gya­log, mint általában a régi mesterlegények. Három nyel­ven beszélt, a többi között oroszul, negyvenötben, ami­kor elérték műhelyét a fel­szabadító csapatok, Tolsztoj nyelvén köszöntötte őket. Munkás volt, aki igen nagy­ra tartotta az iparban való jártasságot, büszke volt a szakmájára, és tüzes harag­gal kelt ki minden alkalom­mal, ha lelkiismeretlen, tes- sék-lássék munkával talál­kozott. Gondot bőven rakott rá az élet, édesanyám sok gyerekkel áldott otthonunk­ból fiatalon a temetőbe köl­tözött. De apám állta a sa­rat, fölnevelt, taníttatott ben­nünket, a legnehezebb idők­ben sem láttam elkeseredett­nek. Vállalta, amit rámért az élet, hogy úgy mondjam, élé­be állt a sorsának. Kamasz­korom óta apam a példaké­pem.A Régóta ismerem Alexo- vics László szobrászművészt, körülbelül 13 éve. Már ab­ban az időben — es nem­csak családi körben — a családfő benyomását keltet­te. Akkor is, ha képzőmű­vész társai között ült, ha munkások vették körül, mi­közben egy kovácsot vagy vasöntőt mintázott, és külö­nösen, ha szakköri foglalko­zást tartott. Régi szakkörö­sei azt mondják, hogy Ale- xovics László már 20—25 év­vel ezelőtt is Laci bácsi volt, aki a tanulni vágyó fiatalok fél. A kolténfík vették. Igaz­gatói működésem tizedik év­fordulójára. Ilyen óriási da­rabot nem is készítenek mar. Na es az a kocsikerék? Ere­deti ötlet, mi? Es mellette a saroglya, kalaptartönak! Egy téemkás szaki csinálta. Ilyennel jut egy kis mellé­keshez. Csak bajban vagyok vele, mert nem fogadott el tőlem egy fillért sem. Majd kitalálok valamit, hogyan viszonozzam a kedvességét.-- Nem tudom, ülik-e megkérdeznem, hogy úgy nagyjából mibe került ez az egész, A pince, a présház meg a szoba. — Nem számoltam kérlek. A mai világban lehetetlen minden kiadott fillért le­könyvelni. Egyébként a kar­bantartók csinálták, meg a barataik, persze szigorúan munkaidő után, és tisztes napi áron fizetett díjazásért. De ne hanyagoljuk el ezt a rajnai rizlinget. Érzed a kü- • lönbséget? El kell döntened, melyikből viszel hazd. — Köszönöm, de igazán . '.1 — Szóval? Az olaszból vagy a rajnaiból A kedves feleségednek egy kis musko- tályost gondoltam. Gyere, a flakonokat már elő is készí­tettem. Azután még van egy kis időnk beszélgetni, a ko­csit csak hatra kértem mas­sza . Faál László között családi atmoszférát teremtett. 1944-ben " került Győrbe, a vagongyárba mun­kásnak, a felszabadulás óta szinte egyfolytában vezetett, képzőművész szakkört. Volt idő, amikor szobrait liem láttuk tárlatokon, de a szak­köri munka akkor sem szü­netelt, A családfő tulajdon­képpen pedagógus alkat. Sok tanítványa volt, és van ma is. A régiek közül néhányan művészekké lettek, a Képző­művészeti Főiskola egyik je­lenlegi tanára is az ő szak­körébe járt valaha. . »Sokat gondolok rájuk, mondta, néha előveszem és elnézegetem a fényképeilíet. Ülnek a vízparton, rajztábla, a térdükön, rajzolnak, festik a tájat. Néha egyikük-mási- kuk hangját is hallom, ahogy megkérdezik, mi a vélemé­nyem a munkájukról, de as is~clöforéul; hogy vcHccmclyik régi tanítványomnak csupán egy-egy mozdulata villan elő a múltból Jó rájuk vissza­gondolni. Sok kudarcot eny- lut az a tudat, hogy a mű­vészethez a segítségem által került közel egy egész sereg ember?« . Több mint három éve be­szélgettünk utoljára. Mielőtt elhagytam Győrt, megláto­gattam, s lázas munkában találtam. Különösen sok münkásportrét m i n fázott ; azt tartja: minden időben a legizgalfaasabb téma az em­ber. Szombaton láttam viszont a tv-hírádöban. Szobrai tár­saságában, élete első gyűjte- ntéjiyss tárlatán a. győri műcsarnokban. Szapudi Andra* Guruló könyvespolcok Korszerű raktározást vezettek be az Országgyűlési Könyv­tárban. A guruló könyvespolcokon 44 ezer könyv — a ko­rábbinak mintegy négyszerese — helyezhető el, könnyen hozzáférhetően, , A végén kezdődhetne Óvatos sajtókonferencia Valószínű, hogy » rádió által a Bajai Kukoricater- mesztesi Rendszer központ­jából hétfőn este közvetí­tett sajtókonferencia rész­vevői jól tudják: a mező­gazdaság sokkal színesebb, sőt izgalmasabb terület, mint azt sokam gondolnák. Sajnos erről a hallgatókat vajmi kevéssé sikerült meg­győzniük. Néhány figyelmet ébresztő kérdés elhangzott .ugyan, a konkrét válasz azonban a műsor utolsó percéig hiába váratott magára. »Melyik termelési rend­szer technológiájával állít­ható elő a legolcsóbb kuko­rica?« Alighanem valamifé­le rosszul, értelmezett diplo­mácia volt az oka anmak, hogy senki, sem vállalkozott a szókimondásra ... »Mekkora az egy hektárra jutó nyereség a BKR fő nö­vényeinél?« Részlet a vál­lasából 1 »,. a búza nem mondható a legjövedelme­zőbbnek, a napraforgó vi­szont igen jövedelmező. 1.« A műsor pergőbbé tételét célzó igyekezet kapkodáshoz vezetett, s bizony a műsor­vezető lelkén szárad, hogy néhány kérdés »alpontja-< egyszerűsí válás, nélkül maradt Igazán jó tett ved*» 'pél­dául tasgtaóai. wfgvg* a devizahaszna a rendszerek technológiai exportjának, vagy hogy a BKR nyeresé­gének mekkora hányadát juttatja vissza a partnerüze­mekhez. Olykor azért feloldódott a műsorvezetőt kínzó időza­var, kár, hogy pont néhány általánosságokban mozgó és a választ is magában hordó kérdésnél. » A rendszer technológiá­ját hozzaigazítják-e a külön­féle területi és egyéb adott­ságokhoz?« Talán a kérdező is tudta: a rendszerek mun­kájának alapvető jellemző­je, hogy technológiájukat nemhogy területenként, de táblánként is változtatják... Ezúttal a részletes magya­rázat helyéit mindössze egy »igen«' is lehetett volna a válasz. A műsor végén, valaki azt mondta, úgy érzi, még csak most kezdődhetne ez a be­szélgetési Nos, fején találta a saöget, A rádió sajtókonferenciái­nak sorában a hétfő esti a 118. vtOL ; . B. F.

Next

/
Oldalképek
Tartalom