Somogyi Néplap, 1980. január (36. évfolyam, 1-25. szám)
1980-01-16 / 12. szám
Mtívétrttnáfok hangyerseiiye Forróság jéghidegben Klasszikus és romantikus remekművek szerepeltek az Országos Filharmónia kamarabérleti sorozatának első idei hangversenyén hétfőn este a kaposvári zeneiskola Bartók-termében. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola debreceni tagozatának három művésztanára, Kedves Tamás, Kiss Vilmos Péter és Irmai Kálmán ihletett muzsikálással melegítette föl a csaknem jéghideg teremben didergő közönséget. Kitűnően sikerült az »expozíció«, Beethoven A-dúr gordonka—zongora szonátájának előadása. Kedves Tamás — gordonkán — és Irmai Kálmán — zongorán — ezúttal elsősorban a műnek a rtimantiküs formamyelvre előremutató jegyeit hangsúlyozta, a pátoszt, a zaklatottságot, s nem a szonátára hasonlóképpen jellemző meditativ hangot. Az első tétel indulószerű indításának szenvedélyessége, lendülete ismét nyilvánvalóvá tette e darab szellemi rokonságát a »páratlan« számú szimfóniák, a Fidelio vagy a Karfantázia hősies hangütésével, társadalmi indíttatású prog- raWjával. A fő téma kidolgozásában azonban már e mindent elsöprő lendület sem feledtethette a csellóhangzás mellékzöngéit, s az is feltűnt, hogy a kamara- partnerek csupán ritmikai szempontból szoktak össze. A zongora nemegyszer háttérbe szorította a csellódallamot túlzott hangerejével. Szép pillanatokat szerzett viszont a zaklatott scherzo ér. a rövidke andante cantabile-tétel előadása. Az előbbi a szinkópás, »szögletes« ritmusok pontos kidolgozásával, az utóbbi, sötét izzásával, szemérmes visszafogottságával. Brahms G-dúr hegedű— zongora szonátája csapongó dallamvilágával, olykor a szokványos szerkezetet is szétrobbantó vidámságával, ifjonti bájával cáfolni látszik azokat az állításokat, melyeket a komor, szigorú, kizárólag a klasszikus eszményeket hirdető pesszimista Brahmsról megtanultunk. Kiss Vilmos Péter hegedű játéka — Irmai Kálmánnal — illúziót keltőén hangsúlyozta e nem tipikus jegyeket. Hangszere gyönyörű tónussal szólalt meg. A gyakori dinamikai váltások sem okoztak gondot a kitűnő művésznek. A zongora jobbára a második tétel bensőséges »otthoipsenéjében« juthatott. szérepkez: s szerzett a hallgatóságnak felhőtlen örömet télt zengésével, pontosságával, érzelmeSségéveL Főszerepet kapott viszont a hangszerek./királynője Men» deissohn d-moll triójában, a zabolátlan szenvedélyek e valóságos hangzuhatagában, s itt is, akár a Brahms-da- rabban, Irmai Kálmánnak a lirai lassú részek iránti különleges érzékenységére figyeltünk fel, mindenekelőtt a második tétel dalszerű melódiájának előadásakor. A vonósban gszerek szólamainak nagyszabású, olykor be- ethovenien hősies, máskor schubertien mélabús hangulatot árasztó kidolgozásában, a két művésznek az előző produkciókból már ismert erényeit és fogyatékosságait figyelhettük meg: Kedves Tamásnál. a telt, de nem mindig tiszta csellóhangzást. •Kiss Vilmos Péternél a nagyszerű technikai kvalitásokat, s mindhármuknál a kifogástalan. pontosságot, s a lelkesedést, melyet még a teremben uralkodó »sarkvidéki időjárás« sem dermesztett meg. L. A. Hétpettyes bábcsoport Érdemes alkotó módon dolgozni »Nem elég a jóra vágyni, de tenni, tenni kell« — idézte Váci Mihályt Szend- rei Andrásáé, a kaposvári Krénusz János Általános Iskola Katicabogárka bábcsoportjának a vezetője. — Ez a gondolat vezéfél'— mondta —, mert aki pedagógus, ^annak á tanításom luvül is pluszt kell adnia tani (/ványainak. A lakótelepi gyerekek. élete meglátásom szerint szürke és sivár, s hogy ezt színessé tegyem, életkori sajátosságaiknak megfelelően a bábozást választottam. Első, második osztályban tami- tok. A gyerekek kétévenként cserélődnek, sajnos ilyenkor mindent újra kell kezdenem. De erőt ad az a tudat, hogy »beoltottam« okét a báb szere tetere. ők aizitán visszajárnak hozzám, elmesélik, hogy milyen új bábot készítettek, vagy éppen mit próbálnák, milyen előadásra készülnek. Hét éve vezetek bábcsoportot. A figurákat együtt készítem a csoport tagjaival. együtt játszunk, közösen dramatizáljuk az ismert olvasmányokat, így a szabad időbe eszrevetlenul bekapcsolom a tananyagot. A gyerekek is mindig új ötletét adnak, ilyenkor szívesen változtatok elképzelésemen, mert ha Idrekeszteném őket, nem érné el az -alkotás a célját. Évek óta sok élásBjerő oklevelet kaptak. Ez mutatja, hogy érdemes alkotó módon dolgozni, és minél több gyereket bekapcsolni ebbe a tevékenységbe. A » Játsszunk báibszfchá- zat« fesztivál adott lehetőséget most arra. hogy először kilépjünk a megyéből. Eljutottunk a televíziós felvételre. Nagyon örültem, mert az új csoport három hónap alatt produkált ilyen nagyszerűt. Az év elején minden időnket és erőnket à fesztiválra fordítottuk. A bábozás nálunk szabadidő-tevékenység. de ha látom a tanórán, hogy a gyerekek fáradtak, felfrissítésül néhány percre elővesszük a bábokat... A feszti válom előadás előtt volt egy kis ijedelem, . amilyen most már nevetünk, de akkor... Az egyik apuka a, szekérbe szereit egy rugót, mélynek az előadás közben kellett volna kilöknie a bábot. Ez viszont már akkor megtörténik amikor kinyílt a függöny, és csupasz fakanálként repült az egyik kisláijy orrára. Az előadás nagyon jól sikerült. Az voit a gyerekek kérésé, hogy aznap este bábjaikkal aludhassanak. Ezt a .kérést nem lehetett elutasítani, A csaladom »megért», mind két gyerekem bébozak, tudják, ipi-t jelent ez az elfoglaltság. A kislányomra büszke vagyok, egyedül készíti bábjait, mesét talál ki hozzá, eljátajza azt. Szeretném, ha megmaradna a vonzalma a bábjáték iránt. T. 4. Egy tv=tudó§ítás margójára A CSALÁDFŐ Vendég a hegyen —• Parancsol), markold meg! Vagy nem ízlik? Tiszta olasz rizUng, kérlek, saját termés, semmi panes, szakszerű kezelés. Na! Egészségedre, és arra, hogy végre .megtiszteled szerény kis hajlékomat, — Ugyan.','. Khm'..'. Kemény, testes bor. Nem tudom, egy kis szódavíz ha akadna ... — Ki hallott már Ilyet! Szőlőhegyen vízzel rontani a bort! Már megbocsáss, nem falusi gyerek voltál, ugye? —■ Pesti. Apám a hajógyárban volt hegesztő. — En faluról származom. Tizenegynéhány holdon gazdálkodott az apam. Egy kis szőlője is volt. Persze, nem ilyen nemes fajiakból állt, hanem otelló, delà vári... Meg noha. De ürítsük csak ki ezt a korsót, hadd forduljak a következővel. Addig jól szemügyre veheted ezt a kis pihenőszobát. Amikor magára maradt, még jobban hatalmába kerítette a kellemetlen, szorongó érzés, a makacs lelkiisme- ret-furdalás. melyet a megivott harom-negy deci bor sem tudott feloldani. Mine1' is fogadta el az igazgató meghívását? Igaz, kétszer már sikerült, kibújnia valamilyen ürüggyel, de tegnap határozott üzenetet kapott: holnap délután kocsival jön érte. Zoli a matekórá előtt, a folyosón közölte a meghívást. Azt is hozzátette, hogy »apu nagyon megsértődné, ha o tanár ür nem menne ki vele a hegyre«. Hát igen. Az igazgató ' úr fia érettségi elölt ált, és bizony matekból is ' csak gyenge négyesig jutott. Akárcsak a többi tárgyból. Szorgalmas gyerek, de többre nem "képes. Aligha sikerül a műegyetemi felvétele. De ha iskolájából magas pontszámot vinne... »Te, mint osztályfőnök is sokat tudnál tenni ennek érdekében.« Akkor jegyezte meg ezt, amikor megvárta az októberi szülői értekezlet után, és becipelte a. közeli presszóba. Két eve találkoztak először. Addig csak a felesege érdeklődött a gyerek után, ö fogadta az első családlátogatáson is. A pápa akkor még magabiztos volt: Zoli kitűnő bizonyítvánnyal került a gimnáziumba. — F riss csapolás! Nyugodtan igyál, ne félj. ettől nem fájdul meg a fejed! Nos, körülnéztél? Amolyan egyszerű kis kégli. Semmi flanc, 92 alapterülete t* pontosan megfelel a rendelkezéseknek. De nekem elég is. Nincs nftffy barati társasagom, legföljebb csak egy-két vendéget hívok egyszer-egyszer. Persze, ha a központból véletlenül- Hárman is érkeznek ...» Igaz, csak akkor ajánlom fel .a kirándulást, ha előzőleg alaposan tájékozódtam; jó szívvel fogadják-e. — Igén, kedves kis hely! — . Szívesen .. kölcsönadom esi énként. .Én - ugyan nem használom .ilyesmire, mert jól ismernek a .környéken, de te nyugodtan jöhetsz. — ' Köszöttöm, de. . .. —• Jó,- nem erőltetem, csak mint lehetőséget említettem meg. hatod, kitűnő a fűtése is. Van itt kétféle hösugár- ■ zó, "ha nincs kedvem a fával vacakolni Ezt a kis vaskályhát a sofőröm szerezte. Tudod, ő amolyan kutató, bóklászó ember, aki mindig azt vizslatja, hol, nßilyen olcsón lehet hozzájutni valamihez. Otthon. egész raktára van. a »majd jó lesz valamire« holmikból. Ha vidékén vályúnk, megy a MÉH-telepre, járja az üzleteket. Ez a vas- korlát is az ó netíehez.fűződik. ; Szinté fittére feeti jutott hozza. Látpm,' néked is t$(- sa* as « hjttalmas haha» *Nem akartam nagy ember lenni, csak tisztességes, mondta a családfő, és vasszínű szobrai közül kitekintett az alkonyatba. Ha . csalódtam, folytatta, sohasem az eszményeimben, mondanivalóm igazságában, legfeljebb kifejezőkészségem véges voltában — sohasem az emberben, az emberségben, legfeljebb egy-egy személyiségben, egy-egy emberi tulajdonságban, soha a családban, amely mindig erős váram, erőt adó hátországom, békém volt az életben, az ősz meditációra serkentő hangulatában, a természet szépségében. Mostanában, talán mert elmúltam hatvanéves, és talán azért is, mert a házunk előtti fálcát lemeztelenítette a tél — szóval mostanában sokat gondolok apámra. Asztalos volt, enyvillat lopódzott mindig a nyomában, ha a fényképet nézem, érzem a régi műhely illatát. Délceg, magas ember volt, idős korában is egyenes tartással járt, ifjan bejárta Európát gyalog, mint általában a régi mesterlegények. Három nyelven beszélt, a többi között oroszul, negyvenötben, amikor elérték műhelyét a felszabadító csapatok, Tolsztoj nyelvén köszöntötte őket. Munkás volt, aki igen nagyra tartotta az iparban való jártasságot, büszke volt a szakmájára, és tüzes haraggal kelt ki minden alkalommal, ha lelkiismeretlen, tes- sék-lássék munkával találkozott. Gondot bőven rakott rá az élet, édesanyám sok gyerekkel áldott otthonunkból fiatalon a temetőbe költözött. De apám állta a sarat, fölnevelt, taníttatott bennünket, a legnehezebb időkben sem láttam elkeseredettnek. Vállalta, amit rámért az élet, hogy úgy mondjam, élébe állt a sorsának. Kamaszkorom óta apam a példaképem.A Régóta ismerem Alexo- vics László szobrászművészt, körülbelül 13 éve. Már abban az időben — es nemcsak családi körben — a családfő benyomását keltette. Akkor is, ha képzőművész társai között ült, ha munkások vették körül, miközben egy kovácsot vagy vasöntőt mintázott, és különösen, ha szakköri foglalkozást tartott. Régi szakkörösei azt mondják, hogy Ale- xovics László már 20—25 évvel ezelőtt is Laci bácsi volt, aki a tanulni vágyó fiatalok fél. A kolténfík vették. Igazgatói működésem tizedik évfordulójára. Ilyen óriási darabot nem is készítenek mar. Na es az a kocsikerék? Eredeti ötlet, mi? Es mellette a saroglya, kalaptartönak! Egy téemkás szaki csinálta. Ilyennel jut egy kis mellékeshez. Csak bajban vagyok vele, mert nem fogadott el tőlem egy fillért sem. Majd kitalálok valamit, hogyan viszonozzam a kedvességét.-- Nem tudom, ülik-e megkérdeznem, hogy úgy nagyjából mibe került ez az egész, A pince, a présház meg a szoba. — Nem számoltam kérlek. A mai világban lehetetlen minden kiadott fillért lekönyvelni. Egyébként a karbantartók csinálták, meg a barataik, persze szigorúan munkaidő után, és tisztes napi áron fizetett díjazásért. De ne hanyagoljuk el ezt a rajnai rizlinget. Érzed a kü- • lönbséget? El kell döntened, melyikből viszel hazd. — Köszönöm, de igazán . '.1 — Szóval? Az olaszból vagy a rajnaiból A kedves feleségednek egy kis musko- tályost gondoltam. Gyere, a flakonokat már elő is készítettem. Azután még van egy kis időnk beszélgetni, a kocsit csak hatra kértem massza . Faál László között családi atmoszférát teremtett. 1944-ben " került Győrbe, a vagongyárba munkásnak, a felszabadulás óta szinte egyfolytában vezetett, képzőművész szakkört. Volt idő, amikor szobrait liem láttuk tárlatokon, de a szakköri munka akkor sem szünetelt, A családfő tulajdonképpen pedagógus alkat. Sok tanítványa volt, és van ma is. A régiek közül néhányan művészekké lettek, a Képzőművészeti Főiskola egyik jelenlegi tanára is az ő szakkörébe járt valaha. . »Sokat gondolok rájuk, mondta, néha előveszem és elnézegetem a fényképeilíet. Ülnek a vízparton, rajztábla, a térdükön, rajzolnak, festik a tájat. Néha egyikük-mási- kuk hangját is hallom, ahogy megkérdezik, mi a véleményem a munkájukról, de as is~clöforéul; hogy vcHccmclyik régi tanítványomnak csupán egy-egy mozdulata villan elő a múltból Jó rájuk visszagondolni. Sok kudarcot eny- lut az a tudat, hogy a művészethez a segítségem által került közel egy egész sereg ember?« . Több mint három éve beszélgettünk utoljára. Mielőtt elhagytam Győrt, meglátogattam, s lázas munkában találtam. Különösen sok münkásportrét m i n fázott ; azt tartja: minden időben a legizgalfaasabb téma az ember. Szombaton láttam viszont a tv-hírádöban. Szobrai társaságában, élete első gyűjte- ntéjiyss tárlatán a. győri műcsarnokban. Szapudi Andra* Guruló könyvespolcok Korszerű raktározást vezettek be az Országgyűlési Könyvtárban. A guruló könyvespolcokon 44 ezer könyv — a korábbinak mintegy négyszerese — helyezhető el, könnyen hozzáférhetően, , A végén kezdődhetne Óvatos sajtókonferencia Valószínű, hogy » rádió által a Bajai Kukoricater- mesztesi Rendszer központjából hétfőn este közvetített sajtókonferencia részvevői jól tudják: a mezőgazdaság sokkal színesebb, sőt izgalmasabb terület, mint azt sokam gondolnák. Sajnos erről a hallgatókat vajmi kevéssé sikerült meggyőzniük. Néhány figyelmet ébresztő kérdés elhangzott .ugyan, a konkrét válasz azonban a műsor utolsó percéig hiába váratott magára. »Melyik termelési rendszer technológiájával állítható elő a legolcsóbb kukorica?« Alighanem valamiféle rosszul, értelmezett diplomácia volt az oka anmak, hogy senki, sem vállalkozott a szókimondásra ... »Mekkora az egy hektárra jutó nyereség a BKR fő növényeinél?« Részlet a vállasából 1 »,. a búza nem mondható a legjövedelmezőbbnek, a napraforgó viszont igen jövedelmező. 1.« A műsor pergőbbé tételét célzó igyekezet kapkodáshoz vezetett, s bizony a műsorvezető lelkén szárad, hogy néhány kérdés »alpontja-< egyszerűsí válás, nélkül maradt Igazán jó tett ved*» 'például tasgtaóai. wfgvg* a devizahaszna a rendszerek technológiai exportjának, vagy hogy a BKR nyereségének mekkora hányadát juttatja vissza a partnerüzemekhez. Olykor azért feloldódott a műsorvezetőt kínzó időzavar, kár, hogy pont néhány általánosságokban mozgó és a választ is magában hordó kérdésnél. » A rendszer technológiáját hozzaigazítják-e a különféle területi és egyéb adottságokhoz?« Talán a kérdező is tudta: a rendszerek munkájának alapvető jellemzője, hogy technológiájukat nemhogy területenként, de táblánként is változtatják... Ezúttal a részletes magyarázat helyéit mindössze egy »igen«' is lehetett volna a válasz. A műsor végén, valaki azt mondta, úgy érzi, még csak most kezdődhetne ez a beszélgetési Nos, fején találta a saöget, A rádió sajtókonferenciáinak sorában a hétfő esti a 118. vtOL ; . B. F.
