Somogyi Néplap, 1979. december (35. évfolyam, 281-305. szám)

1979-12-13 / 291. szám

Felvilágosítás és feljelentés PANASZNAP Növekvő export Kedden szint« alig lehetett végigmenni a bíróság folyosó­ján. Az egyik tárgyaló előtt negy\en-ötven ember várako­zik számmal a kezében. Nem valamilyen nagyszabású per z.;jlik épp a teremben, hanem pahasznap van. Két fiatal fo­galmazó ül az emelvényen minden keaden — eióliük írógép —, s egymás után jön­nek az ügyfelek. iSima Ákos egy jegyző­könyvet gépel. Idős csökölyi bácsi mondja el panaszát, föl­jelentést tesz. — Amikor bottal tblfegy- verkezve átjött az asszony meg az ember, mi a felese­gemmel bezárkóztunk a la- kásoa Verték az ajtót, és azt mondták, ha kimegyünk agyonvernek minket... Az egyész egyébként egy ktrítésügy miatt kezdődött, /isóta dúl a háború a szom­szédok között, s most majd a bíróság dönt. Dr. Vörösné dr. Suri Oigá hoz éppen gyermektartás ügyében jöttek. Most csapán felvilágosítást kell adni, s máris új ügyfél érkezik: fia­talasszony, karján kisgyermek — 1977-ben született — me­séli az asszony. — Az apja azóta sem fizetett egy fillér tartásdíjat sem, mivel katona. Pedig kellene a pénz... A fogalmazó előkeresi az akkori periratokat, aztán el­me re ja: ilyen esetben az ál­lam előlegezi a tartásdíj ősz- szegét. Dr Sima Ákos elé egy re­megő kezű — ránézésre is be­teg — asszony ül le. — Nem is biztos, hogy el tudom mondani, mi a hely­zet — panaszkodik. A fiatalember kérdésekkel segít. Aztán már megy min­den magától. . — A fiamnak házat vet­tünk; mi vagyunk, a férjem­mel. a haszonélvezők. Aztán fiú elment tőlünk, összeállt egy asszonnyal, később olt- hsgyta, megnősült, és most ’’’sszaköltözott a házba De B.'ar.dó a veszekedés A ház itrr, tartásából semmit sem vállal, mindent mi fizetünk, bzólni nem lehet, mer': ránk támad ... Iszik, s ha részeg, rém lehet vele bírni, Egy- szei az apját is megverte ... Az asszony néha elkanyaro­dik a témától. Dr. Sima Ákos udi í riasan, de határozottan közbevág. A végén kiderül, a írótól szeretné visszavenni az ajándékot a házaspár, mivel méltatlan rá. — Pártfogó ügyvédet ren­delek ki maguk mellé, az anajd segít — mondja a pa- naszíelvevő. A másik asztalhoz újra tartásdíj miatt jön egy asz- szony. A volt férj semmit nem fizet. — Amikor együtt voltunk, akkor is nagyon, kiszá.mxtotía i' pénzt: napi húsz forintot acictt, s annyiból Kellett ki­jönnöm. Az én fizetésemet is elvette. A következő ügyben a pa-1 r.aszos azt mondja: két hely­re fizet tartásdíjat a férje, a közös gyerekre már nem na­gyon marad pénz. fiatalasszony érkezik, válni akar: egy hete döntöttek igy a férjével. Már mindenben megegyeztek. Megbeszélték a lakáshasználatot és azt is, hogy a gyermek az anyjánál marad. Egy férfi fizetési megha­gyást hoz. Felszólították, hogy fizessen, ő azonban erre nem hajlandó. — űk legalább ennyivel tartoznak nekem — bizony­gatja. Aztán kiderül, hogy a saját lányával és vejévei van bajhan. Ebben az esetben is jegyzőkönyv készül, tárgya­lás leszz Különös esetet mond el egy néni. — Leestem az ablakból, az­tán kórházba kerültem, öt hónapig voltam ott. Közben a fiam, akivel együtt laktam, vett egy házat, elköltözött, és szóba került az is, hogy a ré­git esetleg eladjuk. A régi ház az enyém. Meghallotta a dolgot egy ember, megkereste a fiamat: megvenné ő azt a házat, de csak később lesz rá pénze. Megtudta, hogy a kulcs a szomszédoknál van, erre írt egy papírt, hogy meg­vette a házat, megmutatta a szomszédoknál!, megkapta a kulcsot, és beköltözött. Persze nem fizetett. Én meg most, hogy már jobban vagyok, sze­retnék ’ hazamenni, de az az ember nem költözik ki a há­zamból ... Ez az ügy is «-papírra ke­rül«. Minden bizonnyal ha­marosan hazaköltözhet a né­ni. A két panaszfelvevőnek alig van szusszanásnyi ideje. — Általában 40—60 ember jön egy-egy kedden — mond­ja dr. Vörösné dr. Suri Olga. — Érdekes, hogy amikor szép idő van, kevesebb a panaszos. Fersze akkor is akad. dol­gunk: hivatalosan fél ötig tarl a panasznap, de előfor­dult, hogy jóval később men­tem haza. ' — Egy emberrel általában 10—15 percig foglalkozunk — így dr. Sima Ákos. — Persze ez mindig attól függ, hogy nnlyer jellegű a panasz. , Dr. Halasz Lajossal,' a Ka­posvári Járásbíróság elnökhe­lyettesével erről a jól bevált intézményről beszélgetünk. — A magyar igazságügyi rendszerben mindig létezett panasznap, a felszabadulas előtt például törvénynapnak hívták. A panasznap tálán jobb név, mert a sérelmeiket panaszolják itt az emberek, a bajaikról beszélnek. Gyakran csak felvilágosítással szol­gálunk, máskor följelentések, jegyzőkönyvek készülneK. Igyekszünk helyben elintézni amit csak lehet. Természete­sen bíróságra* tartozó ügyek­ben jöhetnek ide az emberek. Érdemes lenne hetente leg­alább két ilyen napot tarta­ni, mivel úgy több idő jut­na egy-egy emberre, arról nem is szólva, hogy könnyebb volna a fogalmazók dolga. — Minden esetben fogal­mazók foglalkoznak a pana­szosokkal? — Igen. Ez sokat jelent ne­kik is a szakmai fejlődésük szempontjából, de hozzá kell tennem, hogy kettejüknek — akik »panasznaposok« voltak — már van szakvizsgájuk, csak még nem nevezték ki őket bírónak. Van-e valamilyen hátránya a panasznapnak? — Ránk nézve van egy ke­vés. ■ Akadnak ugyanis »vis­szaeső« panaszosok, akik jön­nek, ha kell, ha nem. Egy ér­dekes eset. Az egyik pana­szosnál a szakértők perleke- dési mániát állapítottak meg. s ezért gondnokság alá kel­lett helyezni. Persze nem ez a jellemző. S végül még valamit. A pa­nasznapra azok is elmehet­nek, akiknek ügye a bíróság előtt van, s közben bizonyítá­si indítványt szeretnének ten­ni. Ezzel ugyanis esetleg egy( újabb tárgyalástól «-mentik« meg magukat, s gyorsabban véget érhet egy-egy per. Dán Tibor 3zalontay Mihály z utolsó nap A stég ott fehérlett előtte tíz-tizenöt méterre, három- négy rendőrségi »rocsóval«, de a parton semmi nem moz­dult A parton mintha nem lett volna senki. Csak lassan továbberesztette magát, elér­te azt a merevítő kötelet, amelybe már fölfelé is bele­bukdácsoltak, s lassan, leen­gedte magát a stégig. Óvatosan, megfogta alulról maszatos, sikamlós fasarkát apró kis kagylók vágták te­nyerét, s onnan figyelte a partot. Rosszfelé nézett, mert egyszer csak az egyik motor­csónakból kelt lomha fekete árny. kilépett a csónakból a stégjre. Magányos férfi volt, előre- jött a stég felső szélén, ci­garettát vett elő. gyufát gyúj­tott. Majd az égő gyufát — nem eldobta, hanem lehajolva a stég sarkához — szépen, lassan belenyomta a vízbe. Robi volt. A gyufa szinte megvilágította az arcát. Robi belenézett a szemébe, de len­dülete nem tört meg az fv megmaradt, a gyufaszál vízbe került. — No végre — suttogta Ro­bi —, öt perc múlva váltás. Addig maradj itt. — Jó. —; Öt perc múlva, amikor eldobom a cigarettát, kijössz, felrohanunk a partra, bebújsz a kocsi platójára. Le van eresztve a hátsó lemez. Ezzel Robi kiment a part­ra, ő a vízből nézte a kis pa­rázsló fénypontot, mintha éle­te függött volna tőle, miköz­ben az őrtorony reflektora többsször felvillant, s végig­pásztázta a drótkerítés vidé­két. Aztán eljött az a pillanat is, hogy a parázs ívben repült a ■ vízbe. Kint volt Robi mel­lett, Robi fogta a kezét« lassú, szép, egyenletes iramban fel­futottak a partoldalon, el a fehér ház féketesötet ablakai mellett, s már ott voltak a dodzsnál. Robi lerántotta róla a melegítőfelsót, ráborított egy előre odakészített pokrócot, durva, szúrós, büdös lópokróc volt, de meleg, s azzal együtt mar gyömöszölte is be a kocsi rekeszébe. — Vedd le a fecskét is — súgta, — és dörzsöld le magad a pokróccal. Várj, ezt idd meg — s már kezében volt a lapos kis üveg, a parancsnok Courvoisier-je. Robi már fel is hajtotta a kocsi hátsó ol­dalfalát. Kintről beszédzörej, hangok hallatszottak, majd jobb oldalról is csapódott a kocsi ajtaja, fölberregett a motor, s az autó elindult. Mindeddig arca ráborult a fémplatóra. Forró volt, fém­ízű, poros. De az indulás után az első döccenőnél keményen odaverődött az orra, homloka és erre hirtelen jelentkeztek összes fájdalmai. Irtózatosan fájt a jobb lába, talpa, a láb­feje boka alatt meghasadt, úgy érezte, felduzzadt. Fájt mind a két tenyere, amellyel görcsösen fogta a stég sarkát, valahol meghorzsolhatta, meg­húzhatta jobb oldalát, mert az is égett. Hirtelen fájt müi­a Kaposvári Háziipari Szövetkezetnél m m Öregeket köszöntöttek Buzsákon Évről évre növeli termelési értékét a Kaposvári Háziipa­ri Szövetkezet. Néhány esz­tendeje még a 20 millió fo­rint évi termelést sem ették el. az idén viszont már 39 millióval számolnak. Száz az állandó tag mellett, 165 bedol­gozót foglalkoztatnak. Részle­gük működik egy korszerű üzemházban Kaposváron, s van kisebb részlegük Hőgyé- szen és Batéhan is. Főként női textilkonfekciot gyártanak a belkereskedelem­nek és külföldnek is, ezenkí­vül női, férfi-, kamasz-, le­ányka- és bébipulóvereket. Jelentősen fejlődött exportte­vékenységük: nemcsak a szo­cialista országba szállítanak, hanem néhány nyugati or­szágba is. szágba. Hasonlóan az általuk készített bébipulóver is, ami# Budapestre és még Nyíregy­házára is szállítanak. Kedvezően alakult a Ka­posvári Háziipari Szövetke­zet I960, évi exportmegrende­lése: a szocialista es a tőkés országok részére ötvea szá­zalékkal több textilkonfek­ciót és kötött árut készítenek majd, mint ebben az eszten­dőben. A Szovjetunióba évek óta küldenek női hálóinget: áz idén harmincezer darabot, jö­vőre pedig már hetvenezret. Ezenkívül a szovjet partner szintetikus női ruhából is kért ötvenezret. Évente «» mintegy 35—40 ezer különböző mére­tű, színű és fazonú pulóvert készítenek — ennek egy ré­sze az NDK-ba jut. Jelentős megrendelést kap- rak néhány éve Líbiából: oda női fianellruhákat készítene« 1 a kaposvári részlegükben — , az idén 7500-at (képünkön) — jövőre már szintetikus női ruhákat is rendeltek, 20 ezer darabot. Üj megrendelő­ként jelentkezett Kuvait, krepp hálóinget kért Kapos­várról: tizenötezret. A szövetkezet évente rend­szeresen készít harmincezer úttörőszoknyát az Ezermester­éi Űttörőbolt-vállalatnak. E termékük eljut az egész or­Kedves esemény zajlott le a napokban a gazdag népha­gyományairól és népművésze­ti értékeiről hires Buzsákon: A Munka Harcosa Tsz nőbi­zottsága, a nagyközségi ta­nács, az öregek napközi ott­hona, a pedagógusok és az út­törők közreműködésével az ott élő idős embereket köszöntöt­ték. Mintegy kétszáz idős em­ber jelent meg vendégként a művelődési házban, s hallgat­ta figyelmesen László Ernő tanácsi kirendelteégvezető megnyitóját, majd Vida Ár- pádné területi párttitkár ked­ves beszédét — az öregekről, az öregek napjáróL Szólt az emelkedő átlagéletkorral, az öregekről való egyre jobban megnyilvánuló társadalmi gondoskodásról, s a rendezők, a vendéglátók nevében vala- mennyiüknek hosszú életet kívánt. A pedagógusok és úttörők műsora követte ezt: szavala­tok, énekek hangzottak el; utána a népi táncosoknak tap­soltál! az ünnepeltek. Jólesett mindnyájuknak a megemlé­kezés, az uzsonna, amit a ta­nács, a tsz és a Kötőipari Szö­vetkezet Latinca szocialista brigádja biztosított. Együtt megnézték a híres Buzsáki búcsúról készült filmet, a diafelvételeket — Vida Árpád igazgató munkásságát dicsérik a jól sikerült fölvételek —, s azután az idős emberek elkö­szöntek. Ám előtte társai nevében Gyanis Ferencng mondott kö­szönetét. Szólt ez a rendezők­nek, a közreműködőknek, a sikeréért nagyon sokat fára­dozó Iváncsics Lászlónénak, az öregek napközi . otthona vezetőjének, Sifter Elemérné­nek, a tsz nőbizottsága elnö­kének, s mindazon buzsákiak- nak, aMk már sokszor és most újból bizonyították: tisz­telik, becsülik a munkában megfáradt, idŐ6 embereket. S hogy valamennyien nagy­szerűen érezték magukat, azt jelezték a fölcsendülő nóták: a sok régi dal, meg a csillo­gó szemek, szavak nélküK js köszönetét fejezve ki. Azt, högy" á szetetetet szeretettel viszonozzák. NÖVÉNYVÉDELMI TÁJÉKOZTATÓ A babzsizsik kártétele dene, s mégis valami nagy­nagy elégedettség, valami nagy-nagy béke ülte meg a fejét Lassan oldalra fordult, amennyire a hely engedte, megpróbálta görcsösödé jobb lábát kinyújtani, majd bal könyökére támaszkodva kicsa­varta az üveg nyakát, s a meleg, édes konyakot hosszú kortyokban — az italt sokáig szájában, tartva — magába töltötte. Most mintha sokkal keve­sebb ideig tartott volna az út. A kocsi egyszer csak megállt, azt hitte, csak valami ellen­őrzés vagy hasonló, de nem, már nyílt is a feje fölött a rekesz, hat marok ragadta: Béla, Géza, Robi ráncig ál ták pokrócostól, gatyástól, ölelget­ték, csókolgatták, hátba vere­gették, dobálták, bokszolták. Géza valami koszos rózsaszín frottírtörölközővel dörzsölte, s közben hajtogatta: — Ezt az őrültet... ezt az őrültet! Aztán a hátán a frottírral, azon a pokróccal, ott ült a tűz előtt, körben a fiúk, itták a cirfandlit, mesélte az oszt­rák /falut, és halkan zümmög­tek: »Tábortüzek égnek, mesz- sze ... messze, messze , más határon....« (Folytatjuk.) i A babzsizsik aprótennetü, ’ barnás színű, ormányos bo­gár, hátoldalán világos-szürke foltokkal tarkítva. Lárvái csoportosan élnek egy-egy ! babszemben. A fertőzött ba­bon több, szabályos kerek lyuk hívja föl a figyelmet a ! kártételre. A bogár távozása j előtt hártyaszerű képződmény | fedi a lyukat — erről köny- nyen felismerhetők a fertő­zött, lárvákat tartalmazó sze­mek. Évente több nemzedéke ■ fejlődik, és nemcsak a babot, hanem a borsót, a bükkönyt, a szójababot is károsítja. Erős fertőzés esetén a lárvák a ba­bot a felismerhetetlenségig összevágják, s étkezésre vagy vetésre teljesen alkalmatlan- I ná teszik. I Nagyüzemekben a kártevő elleni védekezést megoldották, , ugyanis a tárolás megkezdése : előtt a terményt gázzal fer- , tőtlenítik. Az étkezési bab nagy részét viszont háztájiban termelik, ahol ez a védekezé­si eljárás gyakorlatilag nem hajtható végre. Hazikertekben, I kistermelőknél a fertőzés ki­alakulása elsősorban azzal ke- rülhető el, hogy nem tároljuk huzamosabb ideig (évekig) a babot. Fertőzés esetén a ferT tőzött tételeket haladéktala­nul főzzük meg vagy ledarál­va hasznosítsuk takarmány­ként. A nagyon régi maradó^ kot legjobb elégetni. A kárte­vő melegigényes, a hidegre érzékeny, ezért elszaporodásá­val ott kell számolni, ahol meleg helyen tárolják a ba­bot. Akármilyen kis tételről is van, szó: az étkezési és a vetőmag tárolóhelyéül ala­csony hőmérsékletű helyiséget válasszunk. A boltokban vásárolt étke­zési babot előzőleg íertótleni- telték, tehát fertőzésmentes. Házikertekben, ahol a ba­bot többnyire köztes növény­ként termeszük, a kártevő szabad földön az összekötö­zött vagy lábon álló kukorica­szár védelmében is áttelel, így a következő évi fertőzés egyik forrása lehet Nagyon fontos ezért a kukoricaszárat meg az ősz folyamán felhasználni, il­letve a föl nem használtat el­égetni. A vetőmagnak szánt babot tárolás előtt csávázzuk, a Hungária L—2 porozószerrel 1 kg vetőmaghoz 2 gramm szert adagolva. Az így csává­zott vetőmagot étkezési, ta­karmányozási célra a továb­biakban nem szabad felhasz­nálni. A keveredés, a baleset megakadályozása érdekében a csávázott babvetőmagot feltű­nően címkézve, elkülönítetten kell tárolni. Értesítjük közületi és magánvásárlóinkat, hogy SZOKOLAI VASRAKTÁRUNKAT 1979. december 17-től, várhatóan 1980. január 3-ig leltár miatt zárva tartjuk ÁFÉSZ, KAPOSVÁR (42442)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom