Somogyi Néplap, 1979. december (35. évfolyam, 281-305. szám)
1979-12-12 / 290. szám
Huszonöt építőipari szervezet együttműködése Tantermek a munkásszállóban Április 27-én huszonöt építőipari szervezet együttműködésével megalakult Kaposváron a SÁÉV munkásszállójában az oktatási központ. Az első tanfolyamokat az iskolai tanévkezdéshez igazították: szeptemberben népesültek be a tantermek. Az oktatási központ tevékenységét Petes Elek, a központ vezetője mutatta be. — Az Építésügyi és Város- fejlesztési Minisztérium a megyei építőipari vállalatok feladatává tette, hogy gondoskodjanak az építőipari szervezetek dolgozóinak rendszeres oktatásáról és továbbképzéséről. Mivel a termelőszövetkezetekben is jelentős építőipari tevékenység folyik, az ott dolgozók szakmai fejlődését is figyelembe kell vennünk. A minisztérium továbbképző központja látja el a szakmai irányításunkat, felügyeletünket. Működési területünket a Dél-Dunántúl ya- látnennyi megyéjére kiterjesztjük. Négy tantermünkben egyszerre száz-százhúsz dolgozó oktatására van lehetőség. Az oktatási központ, illetve hallgatóink rendelkezésére áll a SÁÉV-könyvtár mintegy tízezer kötete is. A vidékieknek nem kell naponta beutazniuk a foglalkozásokra: szállást is tudunk biz- ta&itani számukra. —■ Milyen tanfolyamokat szerveztek már? i — Szakáganként művezetőképzést és a felnőtteknek szakmunkásképzést is öt szakmában. Tobábbképzést biztosítunk a technikusoknak, a mesterszakmunkás-vizsgá- ra készülőknek, a brigádvezetőknek. Befejeződött a gépkezelők tanfolyama, de az igények azt mutatják, hogy újat is szervezhetünk már. Jelenleg a kalkulátori tanfolyam részvevői vannak a tantermeinkben. Arra is gondoltunk, hogy a felsőfokú képzettségű szakemberek számára is biztosítjuk a továbbképzést; ezt az ötletet egyébként a megyei tanács és a Tanép sugallta. — A tantermekbe, ahová mi is benéztünk a foglalkozásokra, délelőtt is szorgalmas tanulás folyik. Munkaidőben tartják általában a tanfolyamokat, továbbképzéseket? — A szakmunkások és egyéb vállalati dolgozók igen, munkaidő alatt ülnek be a tantermekbe. Az oktatási • központ • a vállalatokkal áll kapcsolatban, s az ottani oktatási terv szerint iskolázzák be dolgozóikat. Tanfolyamaink időrendje változatos, vannak pár hetesek és hosz- szabban elhúzódok. A magasépítő-ipari művezetők tanfolyama hétszázhúsz órás: ebben az öthónapos kötelező gyakorlat is benne van. Három megyéből tizenhárom vállalattól huszonnyolcán vesznek részt e tanfolyamon. — A képzésre általában mennyire fordítanak gondot a vállalatok? — Legfőbb gondunk, hogy még nem ismernek bennünket széles körben. Fontos feladatunknak tartjuk tehát, hogy kapcsolatokat teremtsünk az építőipari szervezetekkel a Dél-Dunántúlon. Nem vagyunk türelmetlenek, de még sokat kell tennünk annak érdekében, hogy a vállalatoknál megismerjék a ml tevékenységünket. De hogy jó példáról is beszéljünk: itt említem meg a nagyatádi Komfort Ipari Szövetkezetei, ahol sokat tesznek a dolgozók rendszeres képzése és továbbképzése érdekében. — Az új vállalati ösztönzők is erre kell hogy sarkallják a munkahelyeket. — Igen. A meglevő munkaerőre kell alapozni a termelő tevékenység fejlesztését, ehhez pedig nélkülözhetetlen a dolgozók továbbképzése. Nagyon .fontos, hogy megteremtsük a feltételét a több szakágú képzésnek, erre van most a leginkább szükségünk. Arra, hogy a festő szakmunkás értsen a mázoláshoz is, a rokon szakmához, az asztalos pedig az üvegezéshez, és még sorolhatnám a példákat. H. B. 3ó példa a Nagy Színház, a Metropolitan Közvetítsen több operát! A zenebarátok nagy örömmel vették, hogy a rádió felújítja az operatárát, s szinte miniden héten bemutat egy- egy új lemezt. A mozgékony mikrofonok ott vannak minden operabemutatón is, s most már nemcsak a fővárosból, hanem Pécsről, Szegedről, Debrecenből is rendszeresen hallhatunk helyszíni közvetítéseket. Mihály András, a Magyar Állami Operaház igazgatója szerint az igazi nagy művek olyan meggyőzően épülnek föl dramaturgiai szempontból, hogy önmagukban sugározzák a látványt. Tegyük hozzá, hogy a tévé nyújtotta látvány mégis nagy pluszt jelent, éppen ezért népszerűek az operafilmek, az operaelőadások felvételei. A tv zenés színháza eddig is sokat tett a nagy tömegek zenei érdeklődését felkeltő művek bemutatásáért, most éppen Stravinsky Mavra című művét sugározták, s most készül Mozart Szöktetég a szeré jból című alkotásának tévéváltozata. Az eredmények elismerése azonban nem jelenti, hogy nincs hiányérzetünk. A színházi közvetítések ma már mindennapiak a programban, I Egymás irodalmának megismeréséért Magyar—bolgár fordítói együttműködés az operai közvetítés azonban olyan ritka, mint a fehér holló. A televíziónak nagy a köz- művelődési szerepe, így e közvetítések rendszeressé tételével egyrészt ki lehetne elégíteni az operabarátokat, másrészt új híveket lehetne szerezni e műfaj táborának. A Szovjetunió, az Egyesült Államok technikai és művészi szempontból kialakult gyakorlata is bizonyítja, hogy érdemes komolyan foglalkozni ezzel. A szovjet tévé tavaly egyenes adásban közvetítette Muszorgszkij Hovanscsináját, ezt az előadást ugyanakkor átvette az olasz tévé is, és abban az órában sugározta. E fölvétel iránt azóta számos külföldi tévétársaság érdeklődött, sajnos, nálunk ezt még nem láthattuk. A Nagy Színház más előadásait is fölvették már, így többek között a Borisz Godunovot a balettek közül a Rómeó és Júliát, a Diótörőt. Rögzítették Bartók Béla A kékszakállú herceg vára című művét, ezt már a mi tévénk is bemutatta. A New York-j Metropolitan ból két évvel ezelőtt közvetítettek először egyenes adásban operát, Puccini Bohéméletét. Ezt követte a Ri- goletto, a Parasztbecsület, a Bajazzók. Az idényt megnyitó Verdi-operát, az Otellót a rádió és a tévé egyszerre közvetítette, s 282 helyi adó vette át a műsort. Aki 3&arta, az színesben nézte és sztereóban hallgatta az operát. A sikeren felbuzdulva már azt is elhatározták, hogy jövőre Puccini Manón Lescaut című operáját az európai tévéállomások egyid'őben közvetítik áz amerikaival. Vajon nem csökkenti az operaházak közönségszámát a helyszíni közvetítés? A két ország tapasztalata szerint nem. A moszkvai Nagy Színház a televízió jóvoltából sokmilliósra növelhette nézőterének befogadóképességét,'és előadásait több ezer kilométer távolságban is nézhették. Amikor például a Borisz Godunovot közvetítették, utána a tévénézők ezrei köszönték meg az élményt levélben! Carelli Gábor, a nemrégen megjelent nagy sikerű könyv, az Utam a Metropolitanbe .szerzője szintén állítja, hogy a jó közvetítés révén nőtt az operába járók száma. Egy nyilatkozatában megemlítette: a Magyar Televízió számára is bizonyára gond, hogy mind nagyobb közönséget vonjon be az opera hal Ig át ásának-nézéséne le örömébe. Érezzük ezt, s éppen ezért várjuk a változást. A sürgetés elsősorban a vidékiek feladata, hiszen néhány város kivételével nincs a színházban operatagozat, nehéz eljutni a fővárosba egy- egy jó előadásra. A távol eső települések, a kisközségek lakói között is egyre több a zene- és operabarát, ezt kitűnően bizonyítják a komoly zenei lemezek egyre növekvő példányszámai is. Kövesse hát a televízió is a rádió jó példáját! Lajos Géza A magyar és a bolgár műfordítók közötti kapcsolatok fejlesztését, a két irodalom egymás országaiban való jobb, teljesebb bemutatását szolgálja az az együttműködési szerződés, amelyet a Magyar írók Szövetsége és a Bolgár Fordítók Szövetsége kötött egymással, A kétéves együttműködési megállapodást a Magyar írók Szövetségének székházéban Garai Gábor főtitkár és Bozsidár Bozsilov, a Bolgár Fordítók Szövetségének elnökhelyettese kedden írta alá. l‘ Az elmúlt években rendszeressé váltak a két ország műfordítói között a tanácskozások, s nőtt az érdeklődés egymás irodalmainak megismerése iránt. Évente kölcsönösen öt-hat szerző művét fordították le. Hazánkban nagy sikert arattak a klasszikus bolgár, szerző, Zahari Sztojanov művei, a kortárs írók közül pedig Jordan Radicskov, Ljubem Petkov, Emilian Sztanep, Ge- orgi Misev alkotásai jutottak el a magyar olvasókhoz, Bulgáriában a fordítások nyomán többek között keresettek Sar- kadi Imre, Mándy Iván, Kertész Ákos kötetei. * Az együttműködési megállapodásban megfogalmazták, hogy még rendszeresebbé teszik a tájékoztatókat egymás irodalmi életéről, kölcsönösen eljuttatják a fordításra ajánlott szépirodalmi műveket, s kicserélik az irodalmi lapokat, folyóiratokat is. A műfordítás időszerű kérdéseiről egymás országaiban elméleti konferenciát rendeznek. A Bolgár Fordítók Szövetsége és a Miagyar írók Szövetsége műfordítókat küld a szófiai, illetve a debreceni nyári szabadegyetemre. ü m Magyarország története A T. kötet Szalontay Mihály z utolsó nap — Ó jesszasz, szegénykéim — mondta a pap, és nekiállt elmagyarázni a központos kisasszonynak, hogy az magyarázza el annak a bécu. házvezetőnőnek, aki fölvette a telefont, hogy a család egy fiatal rokon hölgye érkezett kalandos körülmények között Magyarországról, és persze, hogy nem várták, hogy is várták volna, hiszen váratlanul érkezett, a váratlant pedig nem lehet várni. Valami ilyesmi lehetett a magyarázat, letette a kagylót, de tíz per c múlva újra csöngött, s most már' Bécs egyenesben jelentkezett. Juszti távoli rokon nénije volt a telefonnál, aki »Én nem tudni magyart« szöveggel kezdte, ezért aztán Juszti helyett megint csak a pap bácsi beszélt, és eltolmácsolta a történetet. A néni végre megértette, és azonosította Jusztit a másik oldalon, mondta, hogy nagyon örül, arra kérte a papot, hogy reggelig a fiatalokat lássa vendégül, mindent meghálálnak s megtérítenek, reggel pedig kocával mennek a rokonokért. Ennyi volt a beszélgetés, de az öreg pap ugrált körülöttük a boldogságtól, hogy személyesen beszélhetett és szívességet tehetett ifjúkora nagy- nagy színésznőjének. Közben Karolina néni megjelent, mondta, hogy meleg a fürdővíz a bojlerban, melyikük fürdik először. ■ — Siess, aztán megyek én is. Juszti ment, Műd pedig felhajtott egy kupica törkölyt, kezet rázott a pappal és a gurgulázó bácsival. Azok nem is értették, miről van szó, s már szökött, ment is. Szerecsére a templomkerti kapuban belülről benne volt a kulcs, kinyitotta, levágott a lépcsőkön, átfutott a lámpa alatt, ki a sarokig, ott meg volt iránytűje, a másik faluvégi lámpa. Futott tovább, könnyedén, zihálva, szinte boldogan. hogy kiszabadult Juszti szemének börtönéből, hogy megpróbálhatja a visszautat, hogy visszajuthat. A taluvegi lámpa alatt egy pillanatra megtorpant. Felvillant, hogy el kéne olvasni a falutáblát, legalább tudja, hol járt, de aztán lélekben legyintett, balra fordult, s nekivágott a sötétnek. Harisnyás lábával rögtön valami kemény torzsába csapódott. Éles fajdalom, szakadt a harisnya, de nem törődött vele. Tócsáról- buckába, buckából-tócsába ment, futott, tépte magát, de csak nem akart vége lenni, csak nem akart a Duna megjelenni. Szinte erejét vesztve, szinte félőrülten a félelemtől, hogy eltéved, egyre gyorsabb rohanással bukott át akadályain, míg végül egy fűcsomós, öles dombocskáról vagy három-négy métert esett lefelé a meredek homokgödrös, vízmosásos parton, szinte egyenesen bele a vízbe. Elnyúlt, mint egy béka, hörgött, zihált a tüdeje, letépte magáról a zoknit, lába kegyetlenül fájt. Leszedte a melegítőalsót is, otthagyta, nem gondolkozott, nem törődött vele, hogy mi lesz, hanem szépen — lassan, fekve féloldalt beleereszkedett — csusszaint a vízbe, szinte ráfeküdt a tetejére, s úgy vitette magát az árral, hogy olyan nyolc-tíz méternél messzebb ne kerüljön a parttól, lássa, érzékelje a part vonulatát, de víz legyen alatta, vastag víz. Nem úszott, csak sodródott az árral, hol hasmánt, hol háttal, nézte a csillagokat, időnként arcát mélyen belenyomta a vízbe, nagyokat elnyújtózott benne, s lustán erőből, de nagyon lassan tartotta fenn magát a felszínen. Nem tudható, mekkora távolságon • sodródott és mennyi ideig, de egyszerre csak szinte az orra előtt egy méterre ott volt a drótsövény, a vízbe lefutó fehér csigákkal. Nagyot fordult» viá&aaíeie a via aisM bukott egyet, hogy távolabb kerüljön. Csak annyit loccsant á víz, amennyit egy felpattanó kilós ponty kelthetett, mégis vakító sugárzással tündöklőit fölötte a reflektor csóvája, és futott végig a drótkerítés mentén a víz felszínén. Lebukva maradt, de szemét kinyitotta a víz alatt, körmeivel belevájta magát az iszap alatti agyagba, és úgy követte ott fent a levegőégben azt a cikázó fénysugarat. Gyorsan úszott el a- feje feletti tartományban a fénysugár. Rutirumozdulattal egy pillanat alatt pásztázta végig kezelője a víztükröt, és már ki is aludt. Sötétség lett újra, Miki várt egy kicsit, aztán fölemelkedett, mint lomha pók hagyta, hogy a víz feldobja a szürke-fekete felszínre. Nagy levegőt vett, készen arra, ha újra le kell buknia, és azzal átcsúszott a legkülső csigasor fölött. Most nem fogott földet, hosszan elnyúlva kormányozta át magát a sodrás erejével a második kerítés fölött, de kicsit közel az egyik csigához, szinte érintette, majd még ugyanazzal a lendülettel át a harmadik fölött is. Hogy azon is ~ átjutott, megint fordult egyet a tengelye körül, sarkaival előretámaszkodva földet fogott, megpróbált megállni, fejét a sötétben épp hogy a víz felett tartva tájékozódni, hol is van, hoi a stég, merre a part* van-e ott valaki, és ha van, ki az. (S'aititatmkJ Hazánk történetének egyes korszakairól, vagy azok kiemelkedő szereplőiről rengeteg monográfia, tanulmány jelent meg a Thuróczi-krónikától Budai Ézsaiás művein át Pauler Gyuláig, Marczali Henrikig — hogy a kisebb rész- tanulmányokat ne is említsük. Történelmünkről két hatalmas munka, terjedelmében is jelentős összefoglalás született eddig: az egyik a Szilágyi-féle tízkötetes A magyar nemzet története című, sok képpel illusztrált kiadvány, amely a milleneumra jelent meg, a másik a Hóman—Szek- fü — ahogyan röviden szokás nevezni — pozitivista alapokon nyugvó Magyar történet előbb 8, majd 5 kötetes változata. A felszabadulás utáni magyar könyvkiadás egyik jelentős eseménye tehát a Ma- gyarország története című, 10 i kötetre tervezett szintézis, amely az egyes korszakokat 1 megfelelő mélységben tárgyalja és elemzi. A sorozatból eddig két kötet jelent meg: először a két háború közti korszakot bemutató 8., majd az 1890—1918 közti periódust tárgyaló 7. kötet A Magyarország története harmadik kiadványaként most látott napvilágot a magyar szabadságharcot, az abszolutizmust és a dualizmus első negyedszázadát elemző 6. kötet E vaskos, majd 1800 oldalnyi mű Magyarország történetét az 1848 és 1890 közti időben tárgyalja. Népünk történelmének egyik legdicsőbb fejezete az 1848—49-es forradalom és szabadságharc időszaka. Az a kor, mely a Habsburg elnyomás megszűntét, az új és szabad jövőt ígérte, de a nagyhatalmak összefogásából olyan évtizedek következtek, amelyek kezdetét e névvel volt szokás jelölni: Hay- nau, Bach.., Vajon milyen politikai magatartásformák voltak jellemzőek az önkény- uralom korára? Csupán a passzív * rezisztencia és a csa- Lódás? Mit tettek és tehettek kulturális értékeink megmentése és gyarapítása érdekébpn? A szintézis jelentősége nemcsak abban áll, hogy »tudományos összegezés«, hanem abban is, hogy nem csupán politika- és köztörténetet ad, hanem a társadalom életének az egészhez szervesen tartozó résztényeit és megállapításait is hozzá veszi. A kiegyezés mint a lehetséges kompromisszumok egyike indította el Magyarországot a kapitalizá- lódás — akikor haladó — útján. A dualizmus rendszerének kialakulása, majd megszilárdulása a tőkés gazdaság fejlődését segítette elő az iparban. és a mezőgazdaságban egyaránt. Mindez hatott Magyarország munkaerő-helyzetére, a demográfiai hullámzásra, s nem utolsósorban a társadalmi szerkezet változására. A településhálózat az addigiaktól teljesen eltérő strukturális fejlődésen ment keresztül, ekkor indult meg Buda és Pest a világvárossá növekedés útján. A Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetében készült munka a szakemberek, tanárok, és a magyar történelem iránt magas szinten érdeklődők számára régen várt újdonság. (Akadémiai Kiadói Siófoki pályázók A KISZ Központi Bizottsága — mint ismeretes — az idén is meghirdette a Kommunista Ifjúsági Szövetség aktivistái számára az ifjúságmozgalmi pályázatot, amelynek célja, hogy egy-egy helyi tapasztalat országosan is közkinccsé váljon. A KISZ siófoki városi bizottságának KISZ- szerveaeteiben 12 egyéni, illetve kollektív pályamű készült E. munkákat írásban, filmen, magnószalagon küldték be a fiatalok, akik a többi között iogiatko-ariak s KJ&Z «sa*lést segítő munkaformáival (Alkotó ifjúság pályázat, a KlSZ-védnökség, a munkavédelmi aktívahálózat stb.), valamint számítástechnikai programmal. Néhány pályamunka a Kommunista Ifjúsági Szövetség nevelőtevékenységével, a propaganda- munkával és a politikai képzés új módszereivel foglalkozik. Somogyi Néplap
