Somogyi Néplap, 1979. december (35. évfolyam, 281-305. szám)
1979-12-09 / 288. szám
apja. BgysKer amint egy, tisztáshoz értek, valaki rájuk köszönt: — Erő, izom! Csak nem engem kerestek? Néztek jobbra, néztek balra.. . Hát egy jókora vargánya emelte rájuk széles mosollyal a kalapját. Nagyobb volt, mint a kislány, de kisebb, mint az apukája. Behízelgő képű vargánya volt. Nagyon magabiztosan állt az erdőszélen, tudta, hogy aki,erre jár, csakis őt keresheti. Nem is várta meg a választ, rögtön folytatta: — Mít gondolsz, dysan jó nő vagy, hogy bárki is megtámadna? — szólalt meg. — Ki az, ki beszél ? — ijedt meg az asszony. — Én vagyok — mászott föl a fűből a farönk túlsó végére a csiperkegoimba. — Miért nem sétálsz te is a mi szép erdőnkben? Miért nem élvezed a csendünket, a friss levegőnket? Kit vársz? — A kislányomat meg a férjeimet. — Ahogy elnézlek és hallgatlak téged, azok már a maszek vargányánál tárgyalnak. — Kivel? Emlékezés nagymamára. Szelestey László festménye. Bistey András Jelentés a Császár Őfelsége körmenetén történt incidens tárgyában V olt egyszer egy apa, s annak volt egy lánya. Meg volt egy felesége is, nem volt csúnya, de igen rossz természetű. Egyszer azt mondta az apa a féleségének: — Menjünk ed gombát szedni az erdőbe. A kislányunk is levegőn lenne addig, nem ülne a négy fal között. — Örüljön, hogy itt ülhet és rajzolgathat — csattant fel az asszony, mert féltette a derekát, nem szeretett hajolgatni. Meghallotta a kislány, miről beszélgetnek. Ellökte maga elől a papírokat meg a színes ceruzákat. — Ügy szeretnék gombát szedni... Vigyetek ki az erdőbe! — Na tessék! — mérgelődött az anyja, és leszidta a férjét: — Miért kell neked mindent a gyerek füle hallatára megbeszélni? Most majd addig sír, amíg: muszáj kimenni vele az erdőbe. Úgy is lett. A kislány kért, rítt, rimánkodott... Végül beültették a Trabantba, és meg sem álltak az erdőig. Egy földúton hagyták az autót, ők meg kis kosarakkal a karjukon, elindultak a fák közé. — Ennyit menni pár nyisz- lett gombáért — kényeske- dett az asszony —, mikor lehet kapni a piacon! Én nem is megyek tovább — ült le egy kidőlt tölgyfa törzsére. — Megvárlak benneteket. De ne maradjatok túl soká! Az apa a kislányával bevetette magát a fák közé. Ha találtaik egy gombát, örömükben felkiáltottak, és egymáshoz szaladtak, megmutatni a zsákmányt. Már jól bent jártak a sűrűben, amikor a kislány így szólt az apjához: — Tudod mit, apuci? Szökjünk meg! Elszomorodott az apuka, hogy ezt' kellett a lányától hallania. Meg is fogadta magában. hogy változtatni fog az életükön. — Nincs hova. szökjünk, kislányom. Borúsan magyarázgatta — Hazánkban • egy családnak «-csak egy lakása lehet,, megszökni lehetetlen. Ha meg elválnék anyukádtól, neki ítélnék a lakást is, meg téged is. Nem tudunk megszökni, mert nincs hova menjünk. Van errefelé — mondta a kislány és jobbjával oldalra mutatott — egy maszek vargánya. Annak több lakás» is van; az egyiket talán kiadná nekünk az IBUSZ-on keresztül — Honnan tudod te ezt? Meg érdeklődted ? — Mondták az óvodában. — És mit kér élte? Azt is tudod ? — Hát, úgy emlékszem, elég sokat; de majd nyulat vagy selyemhernyót tenyésztünk, vagy kecskebékák vagy csigát gyűjtünk..., azzal lehet keresni. Mindenki csinál valamit; *rmt gondolsz, apuci, mások miből veszik a nyaralójukat? Csak nean gondolod, hogy a fizetésük bői ? — Nem, nem.. „ — tűnődött el az apuka. — No. gyerünk! Mutasd az utat, hol találunk arra a vargányára! Karján a kiskosárral elöl ment a kislány, mögötte az Gulay István \ fi maszek vargánya — Ilyenkor jól jönne, ugye, a maszek vargánya? Na, mondjátok, mi kell: autóalkatrész, automata mosógép, rézkilincs vagy micsoda? Nálam mindenféle hiánycikkből van. És túlságosan jókedvűen kacagott. — Nekünk — mondta a kislány kisebbfajta lakás kellene. Egy garzon. 1 — Aha! — kapcsolt a vargánya. — Veszekedős. há- zsártos, zsémbes, lilikes az anyuka! Ismerem az ilyet, És nincs hova menjetek, ugye? No majd segít rajtatok a jó vargánya! — Tudsz segíteni? — Persze, hogy tudok. Mi, maszekok, sok mindenen átmentünk, meg kellett tanuljunk élni, hogy élhessünk. Ott, annál a kocsányos tölgynél van egy összkomfortos víkendházam. Fölér egy garzonnal. Kell vagy nem kell? — Kicsit messze van. — Messze, messze.., Akkor keresek jobbat. Vagy menj a tanácsra, ott tálcán szolgálják föl az ilyeneknek, amilyen te vagy, a lakásokat ! Hahaha...! — s kacagott hatalmasan a maszek vargánya. — Azért nézzük meg — mondta a kisleány ka. Elmentek a kocsányos tölgyhöz. A hétvégi ház csakugyan megfelelt volna, fűthető is volt. — MM kóstál? — kérdezte a kislány. — IBUSZ — mondta a vargánya. — Legalábbis ár. Háromezerötszáz. Lógott az orra az apukának. A felesége meg már kezdett türelmetlenkedni. —- Juj, csak jöjjenek visz- sza! — mondta szikrázó szemmel, hangosan. — Képesek itthagyni egy nőt az erdőben, pár vacak gomba miatt. Meghallotta ezt egy csiperkegomba. — A maszek vargányával. S ha jól sejtem, lakást bérelnek tőle. Muszáj a férjednek vele tárgyalni, mert ahogy sejtem, nem valami nagy öröm veled élni. — A vargányának több lakása is van? — Van annak mindene. — Nekünk meg semmink sincs. Olyan élhetetlen a férjem! Az apuka és a kislánya elköszöntek a vargányától. — Nem megy... mi ezt nem tudjuk megfizetni. — Semmi baj. Erő, izom! Őszintén szólva: nem is nektek való ez a ’ ház. Akinek nincs pénze, elégedjen meg olyan feleséggel, amilyen van. B orúsan bólintottak a hallottakra, s elindultak visszafelé. A kislány anyja azonban nem volt a helyén. Mire a fatörzshöz értek, már a vargányával tárgyalt. — Te vagy. szép ember, a maszek vargánya? — Erő, izom! Én vagyok. — Egy csiperkegomba meséit rólad. Tetszel nekem. Mindig ilyen ügyes, bátor, erős férfira vágytam. A vargánya tudta, hogy ennék a nőnek nem ő, hanem a vagyona tetszik, de nem tudott mit tenni; az asszony hozzá költözött a rezgónyáría melletti hatszobás családi házba. Az apa és a lánya boldogan éltek, míg meg nem haltak. A masizek vargánya és az asszony sokáig röhögtek rajtuk, a vargánya azonban egy idő után köhécselni kezdett, s az asszony attól kezdve nem szerette. Úgyhogy elég rosszul élték le az életüket Győri László Pálmafa Babakocsin a pálmafát viszik, a nyurga kisbabát. Viszik, akár a torzsziilött sarjait a riadt Driopé, a Mindent, a szépszavú Pánt, a rengeteg mélye felé vitte, kecske bak-magzatát. Tereken, sikátoron át viszik, viszik a pálmáját. Zörög az út. a kö zörög, zúg a meztelen pléhkerék. Ki veri föl az éjszakát, ki szökteti a kisdedét? Ki rejti a szépszavú Pánt? Ki viszi ott a szégyenét, ki szégyellt a pálmafát? A Császár Őfelsége f. hó 22-én tartott körmenetén kisebb incidens történt, amely- lyel kapcsolatban széles körű nyomozásra adtam utasítást. A nyomozás eredményét a következőkben van szerencsém jelenteni a Belügyminiszter Urnák. Mint ismeretes, a Császár őfelsége f. hó 22-én kegyeskedett a népnek bemutatni az új ruhát, amelynek anyagát két derék és köztiszteletben álló takácsmester szőtte, s amelyet maga e két mester varrt meg, a Császár őfelsége legnagyobb megelégedésére. Munkájukat a Császár Őfelsége a »Császári Udvari Főtakács« cím adományozásával is kegyeskedett elismerni. A szövetet és az, elkészült ruhát még a körmenet előtt megvizsgálta több miniszter úr, valamint a fő- hoppmester úr is, és valamennyien gyönyörűnek találták, noha ismeretes, hogyva- rászszövetről van szó, .amelyet nem láthat, aki buta vagy méltatlan a tisztségére. E megnyugtató előzmények után mégis történt egy sajnálatos incidens a fönt említett körmeneten. A tömegben elvegyült és a bűncselekmény színhelyének közelében tartózkodó nyomozóink, valamint több ügynökünk egybehangzó jelentése alapján megállapjthátó, hogy egy tízéves korú fiúgyermek a körmenet láttán a következő kijelentést tette: »De hiszen nincs is rajta semmi!« A gyermek apja ahelyett, hogy erélyesen rendreutasi- totta volna a — fiatal kora és képzetlensége miatt nyilvánvalóan buta — gyermeket, aki butasága miatt valóban nem láthatta a Császár Őfelsége új ruháját, nyomozóink és ügynökeink egybehangzó jelentései szerint a fent idézett kijelentés után a következőket mondotta: »»-Emberek! Halljátok, mint mond az ártatlanság? Nincs is rajta semmi! Ez a kisgyerek azt mondja, hogy nincsen rajta semmi!« Ezután a körülöttük állók közül többen azt kiáltották, hogy »Nincs is ruha a császáron!« Nyomozóink gyors és szakszerű közbelépéssel megelőzték a nagyobb mérvű rendbontást. Ennek során negyvenhét őrizetbevételt eszközöltek, minek eredményeképpen a nevetés megszűnt és a körmenet a továbbiakban — az előzetes terv szerint — rendben lezajlott. A kihallgatások során a gyermek és az apa a terhűkre rótt kijelentést elismerték, védekezésül elmondták, hogy az ő mondataikban nem szerepelt a Császár Őfelsége neve. a »nincs rajta semmi« kifejezést nem a Császár Őfelségére értették. Ám hogy kire vagy mire, azzal kapcsolatban eltérő és ellentmondásos válaszokat adtak, ami egyértelműen bizonyítja bűnösségüket. Az őrizetbe vettek többsége ugyancsak elismerte a neki tulajdonított kijelentéseket. ám ezek az emberek védekezésükben azt állították, hogy csupán a gyermek és az apja szavait ismételték. Ete- kintetben is többrendbeli el- letmondás esete forog fenn, mível néhányan, nyilvánvalóan, hogy önmaguk bűncselekményének súlyát kisebbítsék, olyan vallomást tettek, amely szerint már a gyermek, majd később az apa is félreérthetetlenül a Császár Őfelségére célzott a »nincs rajta semmi« kifejezéssel. Bencze József Szerelem Pillangót kergettünk csapás menti réten, kúszott a csábos Nap s a Holdról meséltem. Pár év múlva gyűrűt húztunk egymás ujjúra, el is Icalandoztunk templom ajtajában. Örökre ott eszményképem lettél, szavad megigézett, és a szívem azóta « hányszor adtam néked? Akkor voltál legszebb, vadvirág volt a fejéked, s mennyegzői fehér lepke takarta el képed. S ha az évek múlnak, mégsincs elfeledve, röpke kislányságod vigyáz öledben elölve. Meg sem öregszünk, mesés álmokra törekszünk, későn és korán, hiába múlnak az évek felettünk szaporán. Nyilvánvaló, hogy ezt esaS a hatóságok félrevezetése cél-i jából teszik. Ezt bizonyítja,' hogy a fenti kijelentéseket egymásnak ellentmondóan, s a tömegben elvegyült nyomozóink és ügynökeink pontos, egybehangzó jelentésétől is eitérő módon idézik. Valamennyien kifejezték ugyan mélységes hódolatukat a Császár őfelsége iránt, és megbánást tanúsítottak, de megbánásuk őszinteségével kapcsolatban alapos kételyek merültek föl, ezért kívánatos, hogy gyógyulásuk után vala-, mennyien bíróság előtt feleljenek tetteikért. Vannak néhányan, akik egyenesen tagadják a terhűkre rótt kijelentéseket; azt állítják,' hogy nem követtek el bűncselekményt. Ez egyébként teljes képtelenség, hiszen őrizetbe vételük már maga kizárja bűntelenségü- ket. E megrögzött tagadók csoportja azonban napról napra fogy, s alapos okom van föltételezni, hogy egy-két napon belül valamennyien elismerik bűnösségüket. Végezetül azt kívánom még megjegyezni, hogy az incidens egy buta gyermek spontán reakciójának tűnik, s amennyiben magasabb államérdek azt nem indokolja, nincs okunk mögötte a Császár Őfelsége elleni összeesküvést föltételezni. Éppen ezért a körmenet biztosításában részt vevő nyomozóinkat és ügynökeinket, valamint biztonsági szerveinket általában mulasztás nem terheli. Köztudomású, hogy valamennyi összeesküvést még a kezdet kezdetén fölfednek és teljes mélységig felgöngyölítenek. így védve a Császár Őfelsége biztonságát és S fennálló rendet. Pásztor. Reich Károly rajza. Ott áll, a szél széttúrja a haját, á kezében egy, az építkezés közben elhányódott cső, amibe homokot tölt, dü, dü, dü — dü, olyan meggyőződéssel löki ki magából a hangokat, hogy a nyála is kifröccsen közben, és szórja a csőből a homokot felém, aki a terasz betonján ülök, elhagyva magamat a vasárnap ernyesztő levében forgok, zsibbadtan, az egész heti reggeltől estig tartó feszültség nyűgét levetve, gondolat és mozdulat nélkül lebegek belefeledkezve a zavartalanság e ritka pillanatába; odalenn a völgyben, szinte a lábam előtt az úton a ritkás vasárnapi forgalom kering, a bőrömbe már belevágódtak a beton apró egyenetlenségei, de arra sincs erőm, hogy valamit, párnát, pokrócot, mit tudom én, magam alá gyűrjek, tűröm inkább az egyelőre csak gyönge hullámokban jelentkező fájdalmat, s arra várok, bár tudom. hiába, hogy végül egyszer magától múlik el. A felém fröcs- csenő homok alig érezhető érintésére azonban fölkapom a fejeOláh János A lövés met. Pedig az előbb még kőműves volt, fordul meg bosszúsan a fejemben. Talán a vasárnapi kalandíilm. amitől nem tudtam visszatartani, fordította így meg a törekvéseit? Csak találgatni tudok, bizonyos semmiben nem lehetek. Kipirult arccal éli bele magát a szerepébe, és lő, és lő. és lő. Ingerült tekintetem találkozik a tekintetével, amiben az alig leplezett bűntudat kifejezése bujkál. Talán túlságosan is föl- irfgerel, de nem tehetek róla; ahogyan talán ő se arról, amit tesz. — Hagyd abba! — mondom visszafojtott hangon. Hallja, de mintha nem hallaná. — Talán nem tudod, hogy nem szabad lövöldözni? Bántani más embert, miléie dolog esi I — Nem lőttem — mondja, a leplezetlen hazugságtól se riadva vissza. Hát ennyire ellenem van? Megrémülök tőle. — Legalább ne tagadd le! Láttam. Láttam, érted? — Ügy látszik, teljesen hiába magyaráztam el neki százszor, ezerszer, hogy miért ne tegye, értetlen tekintetén látom, nem fogta fia magyarázatom értelmét, ami talán a számára teljességgel fölfoghatat- lam is. Nemrég még én se voltam ilyen, háborúsdit játszottam, madarakra vadásztam, a fegyvert épp olyan eszköznek tekintettem, mint bármi mást. Egy idő óta azonban — úgy látszik öregszem ez is másképp van — betegesen irtózom a gyilkolásnak, az erőszaknak még csak a gondolatától fek — Gyere idei — kgzslebb jön, de a puska a kezében, és rám fogja, miközben a pofontól félve sunyin behúzza a nyakát. Látom az elszántság és a félelem keverékéből összeállt furcsa tekintet- vilianását, ahogy rám vetül, s le- lesiklik rólam. Most szívesen lelőne, ha tehetné. Pedig a fiam, Megbátottam? Dehát mivel? — Dobd el! — mondom. — Miért? Sír, és közben görcsösen markolja a csövet, amely még mindig rám, egyenesen a mellemnek mered. — Csak — ordítom. Hirtelen az arca elé kapja a kezét, azt hitte, ütök, hogy védekezzen, és még mindig nem enged. Szinte hideg fejjel, pedig nem ezt akartam, az ellenkező oldalról, hogy a vascsövet kikerüljem, lekeverek neki egy pofont. Még el se veszem a kezemet, látom, vékony, élet vércsík indul meg az orrától lefelé a szája szögletéig. Most dobja el a puskát, ami csörömpölve esik le a terasz kövére, és gurul, egy ócska alumí- oiumcso, egyenesen a lábam elé.
