Somogyi Néplap, 1979. december (35. évfolyam, 281-305. szám)
1979-12-28 / 302. szám
Könyvespolc Raymond Jean regényéről fii áfszJot r szelíd táj Pro- vamce-ban. Napfényes tengerpart, bőven termő legelők, bé- gető birkanyájak, bájos városkák, kiegyensúlyozott polgárok. A tizenhetedik század első ével: a hugenottaüldözések, a vallásháborúk, a tömeges mészárlások már véget értek, IV. Henrik törvényt hozott a szabad vallásgyakorlás jogáról. És ekkor — villám- csapás a derült égből — egy látványós per eseményei boly- clitják fel a dél-franciaországi tartomány idillikus nyugalmát. Egy fiatal papot vádolnak meg az inkvizíció birái ördöngösséggel, »undorító bujálko- dással«, a hív keresztény lelkek megfertőzésével. A Sátán kiűzését a gyarló ember testéből a máglyára bízzák az inkvizítorok... A mit sem sei tő tömeg pedig hálát ad a taláros hóhéroknak a békességet háborító sátánfi elpusztításáért. A történet egy széles sodrású, »kosztümös« regény alapanyagául is szolgálhatna, Raymond Jean azonban, akit eddig jobbára ideológiai témájú tanulmányok szerzőjeként ismerhetett meg a francia baloldali közvélemény, az esszé- isztikus szálakkal átszőtt dokumentumregény műfaját választotta feldolgozási módnak. A kései középkor egyik leghír- hedtebb boszorkányperének históriája így válhatott általános érvényű elemzéssé a dogmák mindenhatóságáról, a fanatizmusról, ’ s arról a félelmetes mechanizmusról, amely a tájékozatlanokat »vallomásra«. az ártatlanokat a bűn - beismerésére« bírja rá »nyújtóval«, spanyolcsizmával és a lelki terror legkör- mönfontoltabb módszereivel, mely minden önálló vélemény mögött összeesküvésre gyanakszik — és ezáltal saját félelmét, kisebbrendűségi érzéseit vallja be önkéntelenül — s, amelynek egyetlen célja: a meghuny ászkod ás békéje, a feltétlen engedelmesség biztosítása. A mi történelmünkben is voltak ilyen boszorkányperek, A Magvető kiadó Világkönyvtár-sorozatában megjelent mű ezért jelent szamunkra is jóval többet, mint történelmi kuriózumot. Jól kiépült hálózat Társadalmi gondoskodás a gyerekekről Intézeti kiadvány az ifiúságvédelemrS) Természetesen minden gyermekről gondoskodik államunk, de vannak, akik megkülönböztetett figyelem aló esnek. Nevelésükről. kiterjedt intézményhálózat gondoskodik. A gyermek- és ifjúságvédő intézetekről van szó. A megyei intézet széles körű áttekintést nyújtó propaganda füzete, melyben szakemberek foglalkoznak a gyermek- és ifjúságvédelem sokrétű kérdéseivel, a napokban jelent meg. Folytatását jelenti ez a munka annak a kezdeményezésnek, amire négy évvel ezelőtt vállalkozott az intézet. A különböző okoknál fogva hátrányos helyzetűeknek tekinthető gyerekek állami gondozása — szögez i le a kiad vány élői a bevezetőben a megyei művelődésügyi osztály vezetője: — nem büntetés. A társadalmi odafigyelés szükségességét alátámasztják azok az adatok, amelyek megvilágítják: hány- és hány kicsiről, fiatalról szükséges államilag megkülönböztetően gondoskodni. Állami gondozásban megközelítőleg 36 ezer kiskorú áll, a veszélyeztetettek száma meghaladja a 100 ezret. Hivatásos pártfogói felügyeletben ötezren részesülnek. Dr. Navrásics Lászlóné arról írt, hogy mit tehetnek a szak- szervezetek az ifjúság nevelése érdekében. Hangsúlyt helyez arra is, hogy az üzemek és az iskolák kapcsolata, együttműködése ma már nélkülözhetetlen. A csavargás és a bűnözés összefüggéseiről közöl értékes tanulmányt dr. Dicső István Fiatalok a bíróság előtt című munkájában. A fiatalkorú bűnelkövetők száma szerencsére evek óta csökken, ám ez a csökkenés még néha jelenti azt, hogy ne kelljen szigorúan szembeneam a fiatalok csavargásának, bűnözésének az okaival. Bakán Zoltán és Puskás Mátyás közösen foglalkozott a nevelő- és diákotthoni gyermekfelügyelők munkájának továbbfejlesztésével. Szomorúak azok a statisztikai adatok, amelyek nemcsak az elhanyagolt kicsinyekről szólnak, hanem föltárják azt is, hogy hány és hány közülük a fogyatékos» Az állami gondoskodás nerh- csak az intézeti nevelésben nyilvánul meg: sokan vállalják, hogy családot is biztosítanak a gyerekeknek. A jogpropagandamunka eredménye, hogy ma már jól kiépült nevelőszülői hálózat működik megyénkben, Dr. Orbán István, az intézet igazgatója hasznos útbaigazítást ad azoknak, akik az örökbefogadás gondolatával foglalkoznak. Sterkesztőként pedig arról gondoskodott, hogy a tanulmányok söknétű képet adjanak a gyermek- és ifjúságvédelem időszerű kérdéseiről. A kiadványt eljuttatják azoknak az intézményeknek, amelyek gyerekekkel foglalkoznak. H. B. Igaz, a • műfa jméricskélésre, a stilisztikai kákán — is — csomó tkeresésre hajlamos »profi« olvasók akár kis doktori disszertációt is írhatnának arról, hogyan vált át a hangnem regényesből esszé- isztikusba, esszéosztikusból publicisztikusba, publiciszti- kusból a dokumentumok látszatra száraz felsorolásába, e formai fogyatékosságok azonban eltörpülnek a lényeg — a despotizmus lélektanának lenyűgözően pontos megrajzolása, á félelem mechanizmusának szociológiai pontosságú elemzése — mellett. Valamennyi szereplő cselekedeteinek indítékait a modem társadalomtudományok eredményeivel, vizsgálati módszereivel analizálja Raymond Jean, elkerülve ily módon a szenti- mentalizmusnak azt a csapdáját, melyet a máglyán elpusztult szerelem története jelentett. így válik a napnál világosabbá a despotizmus jellemtorzitő, »el jellem telení- tő« hatása. Fekete panoptikum ez. Az ifjú apácát a kolostorban leikébe sulykolt kóros bűnbánat • készteti arra, hogy ördöngösséggel vádolja, s így vesztőhelyre juttassa szerelmét, a reneszánsz gondolkodású papot. Egy másik ifjú, Orsolya- rendi nővér útszéli rágalmazásaira a megtorlástól való félelem és az érvényesülés vágya ad magyarázatot. Az ink- vizítoroknak, a totalitárius dogmák e bajnokainak ke-, gyetlenségét — a szerző elemzése szerint is — a szorongással elegyedett cezarománia motiválja- Az árlatlan pap azért vallja be »bűneit«, mert birái — a hasonló helyzetekben jól bevált tautologikus eljárással — még védekezését is ellene fordítják. Mert az önkénynek — bármilyen áron — példát kell statuálnia. S az inkvizíció gépezetétől maga a gépezetet irányító püspök is í el.., A Sötét forrás tanulságainak nincs vége. Olvasása megrendítő élmény, s ennek az élménynek a nyomán ellenállhatatlanná válik az a kívánságunk, hogy ismét átböngésszük Héloise és Abélard históriáját, Báthory Anna történetét, a Dreyfus-ügy anyagát, Buharin, Alfred London es Rajk László percnek jegyzőkönyvét. Kedvünk csak növekszik Déva Mária ötletes és goixiulekeny fordításától. Ij. A. ÜNNEPI ESI 30 éves a Somogy Táncegyüttes Marom generáció ünnepi műsorral köszöntötte a Somogy Táncegyüttes megalakulásának 30. évfordulóját. Emlékeket idéző múlt. A Latinca Sándor Művelődési Központban, kiállítás nyílt az együttes történetéről. Sikerek, utazások, ismerős arcok. Az együttesről a nézők is őriznek hasonló Képeket, ezeket fölidézték a karácsony előtti, december 22-i bemutatón. Az «■idős« táncosok is készültek a jubileumra, hetek óta próbáltak. Mosóczi István művészeti vezető irányításával pedig a mai. a megifjodott Somogy Táncegyüttes lépett színpadra, melyet megosztottak a kicsinyekkel is, az utánpótláscsoporttal. Ök Kaposvári Mária és Németh Ágnes tánctudásából és táncsze- retetéből merítenék. Az ünnepi est nagyszámú közönsége és dr. Navrasia Lászlóné, az SZMT titkára köszöntötte a jubiláló Somogy Táncegyüttest, melyet 1349-ben a Szakszervezetek Latinca Sándor Művelődési Központja hívott életre. Évtizedes működésük alatt Szocialista Kultúráért kitüntetésben részesült a csoport, két alkalommal pedig elnyerte a Kiváló Együttes címet. A számos hazai siker mellett többször jártak külföldön, hét országban ismerhették meg rajtuk keresztül a magyar néptáncmozgalom eredményeit, hagyományainkat. Talán a ■legfontosabb: beírták nevüket megyénk kulturális életének díszes albumába. — Tevékenységükkel szembeszegülnek a közönnyel, a kulturális érdektelenséggel, és kaput nyitnak a művészet birodalmába belépni szándékozó társaiknak — hallottuk az ünnepi köszöntőben. ■■ ■ j?" A , . Az együttes volt tagjai. Kiadvány is készült az évfordulóra, amelyben Kanyar József — a Somogy Tánc- együttes jogelődjének, a Somogy Népi Együttesnek egyik alapítója, vezetője — emlékezik vissza az első évekre. A magyar kórusirodalom mellett a somogyi népzene ápolását is vállalták. Bárdos LaMosóczi új koreográfiája. A Szalontay Mihály z utolsó nap Ekkor valami megvillant aa agyában. Odament az üvegfal Vénuszához, s ott, ahol a fekete háromszög sötét üvegből volt képezve, odatette a kezét. A meglepetéstől fölkiáltott. Az üvegnő két combja között ama háromszögletű szürke üveg úgy volt megmunkálva, hogy egy tenyér, egy kéz öt ujjával teljesen oda illett. Tenyerének negatív lenyomata volt kávésve, öntve, vájva az ős-Vénuszba. Megfordult — Ezt ő csinálta?! Egyszerre pajzán és trágár. Szellemes és felháborító! Hol van? Lehet, hogy ezért tűnt el néha hetekre, mindenki szeme elől. Hol van? — Maga aztán szemtelen! Nem szégyell! magát? Mindenhol, mindent össze-vissza fogdos? — hallotta a cigány- asszonyt. — Mondtam már magának... — Maga nekem ne mondjon semmit. Tudók ám én magáról mindent. Azt hiszi, nem tudok?! Maga nagyokos, csak elképedne, ha hallaná, miket tudok én magáról!.., — Nahát akkor hozzon ősz- m& ázzál, aki meséit rólam» — Menjetek feli — ezt Julíka mondta a másik kettőnek, akik egy darabig álltak, majd kiindultak, de az ajtóból még Zsuzsika néni visszaszólt: — Itt leszek áim a körtefánál! Csak szóljál, eztet a nagyszájút meg csak bízd rám. Aludjon majd .nálunk, el már úgysem tud menni! Sötét az erdő az ilyen nyámnyila pestinek. — Hogy az a.-.I De már kint voltak. Julika megkerülhette az asztalt, azt a csodaszép fehér márványlapot, valamit kattintott, és világítani kezdett a muránói szecessziós szökőkút kék-feher csavart oszlopa, szivárványszínű tálja. Ilyen hangulatlámpát gyermekkorunk meseálmaí- nak palotájában álmodunk. Egyszerre szép és emlékezetbe tapadó, gyerekesen-tarkán ízléstelen, és magunkból ki nem irtható. — Pohár bori? ... — Köszönöm. Honnan van itt ennyi üveg? — Már a középkorban is volt üveghuta. Cseh grófoké volt ez a falu, azok hoztak messzi mesterembereket, * mert jó üvegcsináló-nyersanyag volt a 'falu környékén; amikor a grófok kihaltak, az üvegesipar megmaradt. Itt közben1 minden vásárra a mi falunkból hordták az örok- mécsnek való piros, a gyöngyvirágnak való zöld templomi kelyhet. — Aha, értem. És most? — Szobrászok, festők, fiatalok csinálnak itt iparművészeti dolgokat... üvegzomán- cot, miegymást — És ő? ■— Julika töltött az ötliteres demizsonból az Öregnek, becsülettel magának is. Vastag falú, vastag talpú, ódon poharak voltak, mintha néhány régi, Krúdi-korabeli magas butellát valaki lefejezett volna, s ami maradt, azt használnák pohárnak. — Isten, isten. • 1 — Hozta Isten! Julika is körömig itta. — Olasznzlmg. — Legkivált, de ez már kevert Van benne más is. — • Szóval? Menjen innen! Menjen ... Hagyjon engem békén! Meghalt ő.. meg is akart halni ennek a világnak. S ha ő nem is az, akit maga keres, megzavarná, hátha ismerték egymást.. Kis ország ez. Olvan ő, mint Pista volt .. . Túl jó volt nekik... Hát fölzabalfák. Ha maga szerette azt... ha csak kicsit.., hát elmegy nmem ettőL 40. — Nem tehetem. Meghalni az ember meghalhat de 'elbújni!? Senki, senki nem tudhat. — És máért nem? Ha egyszer ö akarja .., — Mert nem most született, gyerekem, nem ma, nem a te méhedből. Van neki anyja, és van neki felesége, és vannak gyerekei. És vannak barátai. És van egy élete, és ebben az életben történt vele egy és más:... — De — azt mondja a maga embere — meghalt! — ... történt vele egy és más. Nagyon alulról jött öt az élet legaljáról küldték, akik küldték. — 'Küldték? Ne legyen már ilyen teátrális! Kik küldték, akik meg akarták fojtani? Kik küldték, hol vannak azok, akik küldték, amikor kivették a félveséjét, cukorbetegséget kapott, idegbénulást, kettöslá- tásb kiktől volt van, lesz állandó ideggyulladása... — Elsősorban saját magától. Kicsi az állóképessége, de nem vigyáz magára soha, mindig elmegy a nagy bajig. Semmi, semmi elővigyázatosság! Aztán meggyógyítsák meg... rosszul élt, s dolgozni se jól dolgozott, mindenbe belekapott, aztán abbahagyta, ahelyett, hogy egy dolgot csinált volna de azt alaposan, azt tisztessegesen ... Folytatják) jós Somogyi kanászok című műve, Farkas Ferenc, Sárost Bálint, Vavrinecz Béla. Olsvai Imre több népzenei földolgozása ebben az időben született. Hosszú időn át Gadányi György állt a kórus élén, a zenekart Tóky József vezette, a tánckarral Együd Árpád, majd Csikvár József foglaiko ■ zott abban az időben. 1962. decemberében lépett utoljára közönség elé a népi együttes, melynek új hajtása, a Somogy Táncegyüttes folytatta az elődök tevékenységét. Az ünnepi est műsorát ennek a tizenhét évnek a terméséből állították össze. Minden táncegyüttes magán viseli koreográfusának, művészeti vezetőjének az arculatát. Vida József, Foltin Jolán különösen mély nyomot hagyott az együttesben. Az 1966-ban bemutatott Saendeff—Vida Botostánca nemcsak az ő munkásságukra emlékeztetett, hanem az együttes fénykorára Is, mely ott csillogott az »öregek« arcán, szemében. Nem is tudom, miért beszélünk úgy róluk, mint öregekről, hiszen a tánc szeretete — s ezt épp ennyi év után lehet bizonyítani —- örök. És milyen hasznos lenne, ha a harminc- harmincöt évesek is ott állnának a fiatal táncosok mellett mindig. Ahogy például nagyon szerencsés az utánpótlás-együttes működtetése is. Az emlékek közt elhintve már a műsor első részében bemutatóra került sor: Oláh— Mosóczi Ugrós táncát adta elő a friss erőre kapott Somogy Táncegyüttes. Egy teljesen üj koreográfiái ízléssel találkoztunk: a táncban több a dramaturgiai elem. Igazi színpadi tánc ez. Szabó—Mosóczi Cigánytánca merőben más koreográfia, mint amilyet megszoktunk. A fékevesztett ritmustobzódást csupán jelzi a tánc, kivonatát adja a cigánytánc lényegének. Arról is megbizonyosodhattunk, hogy Mosóczi nemcsak új stílust hozott az együttesbe, hanem személyében kiváló táncost ■ is láttunk. Mondhatná valaki: persze, hiszen gyerekkorában itt — Kaposváron, ezen a színpadon — szívta magába a tánc szeretetét, a tudást. Emlékeztünk és a jövőbe pillantottunk. Magunkba olvasztva a múltat és ígéretet: remekül éreztük magunkat a Somogy Táncegyüttes ünnepi estjén. Horány! Barn» Sötét forrás
