Somogyi Néplap, 1979. december (35. évfolyam, 281-305. szám)
1979-12-28 / 302. szám
A munka új szabályai V áltoznak a gazdálkodás játékszabályai — óhatatlanul meg kell változnia a munkavégzés szabá: lyainak is. Akad, aki en.v- nyivel elintézi a neon túl bőséges közleményt, ami e témában megjelent. Ám akad, aki máris vasszigopral idézi a Mu nka Törvénykönyvének ”január elsején életbe lépő módosításait, mondván: bizony, nehéz idők járnak majd az emberre, legyen bár helye az író- vagy á munkaasztalnál. Csakugyan a vasszigor jegyében kelt volna a Minisztertanács határozata? A kérdésre nem adható válasz a gazdálkodás körülményeinek, feltételeinek vizsgálata nélkül. A szerkezetátalakítási programok fölgyorsítása, a dinamikusan fejlődő tevékenységek fölerősítése, a veszteségesen termelő üzemek visszafejlesztése együtt jár bizonyos munkaerő- igényekkel, illetve fölöslegekkel. Előfordul, hogy _ jelentős népgazdasági hasznot hajtó vállalatok tevékenységét krónikus munkaerőhiány gátolja — megint másutt — épp \ az okoz gondot, hogy a törzsgárdát hogyan lássák, el megfelelő munkával. Nyilvánvaló, az az ideális — a népgazdaság szempontjából feltétlénül —, hogy e sajátos feszültség feloldódjon. Mégpedig a munkaerő átcsoportosulásával: a stagnáló, veszteséges tevékenységet folytató üzemtől átkerülhessenek a dolgozok a nyereségesbe. A munkajogi szabályok mindezt nem akadaíyozták meg ugyan, ám azl »átcsoportosulás« szinte kizárólag a magánérdekek szférájában bonyolódott: az ember kérte a munkakönyvét és át- Lépett, kilépett, áthelyezték. Az élet megmutatta, hogy ez így nem a legelőnyösebb, illetve számos visszás következménnyel járhat. Megszakadhat a folyamatosság s a bizonytalanság sem jó ajánlás az egyé'trek, a határozatla- nabbjá nem is dönt könnyen. A módosított munkajogi szabályok' e problémát — a társadalom és az egyéni érdek figyelembevételével — megnyugtatóan rendezik. Érdekelté teszik például a vállalatokat abban, hogy ha a dolgozóiknak egy részét nélkülözni tudja bizonyos időtartamig, akkor erre az időre más vállalatnak átengedje őket. A tervszerű munkaerő-átcsopor- tösítás áthelyezéssel történik, így a munkahelyváltoztatás a dolgozóra nem feltétlenül 'jár hátránnyal. Épp ellenkezőleg, megtörténhet, hogy az új feladatokkal együtt előnyösebb jövedelemszerzési lehetőséghez is jut. Persze, a tervszerű átcsoportosítás nem minden esetben lesz «egyből« jó a dolgozónak — az új vállalatnak; nem szabad alábecsülni az átszervezés nehézségeit és kényelmetlenségeit sem. Az új helyen meg kell szokni az új követelményeket, az új helyzetet, megtanulva esetleg az új szakmát. A befogadó vállalatnak pedig az átlagosnál Az ország egyik legkorszerűbb burgonyatárolója a barcsi Vörös Csillag Termelőszövetkezeté. A több mint négyszáz vagon termés tárolására alkalmas, modern gépekkel fölszerelt létesítményben | befejeződött az idei kampány. ! Két műszakban mintegy hét« ' ven ember osztályozta, zsá- j kolta a krumplit. Péter Tömör növénytermesztési . ágazatvezelö-he- j lyettes büszkén mutat körbe. I — Nagy segítség volt, hogy ' a múlt év második felében elkészült az iparvágányunk, mely a burgonyatárolót, a sertéskombinátot, a keverőüzemet, a szárítót és a sze- mestermény-tárolót köti ösz- sze a »külvilággal«. — Mekkora a tároló befogadóképessége ? — Az egyik legnagyobb burgonyatároló az országban, négyszáz vagon tárolására alkalmas, de az áteresztő képessége ennél mintegy ötszáz vagonnal több, megközelíti a kileneszáz vagont. — A több hónapo^ csúcs- időszakban mi okozta a ieg- több gondot? — Ahhoz, hogy feladatainknak eleget tudjunk tenni, negyven—negyvenöt »vendég- munkást« is alkalmaznunk kellett. Nehéz fegyelmet tartani köztük. Pedig úgy érzem, a - termelőszövetkezet mindent megtett annak érdekében, hogy a lehető legjobb körülményeket biztosítsa számukra. Általában három környékbeli településről jött a többség, Berzencéről, Béla- várról és SomogyudvarhelyrőL Minden dolgozót saját autóbuszunkkal szállítottunk munkába és haza. — Hova indul innen az osztályozott áru? — Szövetkezetünk sok vetőburgonyát termel, ezért egyik legnagyobb partnerünk a vetőmagtermeltető vállalat. De nagy mennyiséget szállítunk a zalaegerszegi hűtőháznak, a budapesti Zöldért vállalatnak. Kapcsolatban állunk természetesen a helyi Zöldérttel is, gondoskodunk a város lakosságának ellátásáról. Ezenkívül jelentős mennyiséget, mintegy ötven vagont indítottunk két és fél hónapos útra Ceylonba. Ilyenkor különösen ügyelni kell arra, hogy a csomagolás még gondosabb legyen, hiszen a hosszú idő és a meleg hatására könnyen csírázásnak indulhat az egyébként kiváló minőségű áru. K. Zs. 1024 mázsa húsnyűi Jól dolgoztak a szakcsoportok (Tudósítónktól j Tizenhárom szakcsoport működik a barcsi áfész irányításával, A hat méhész szakcsoport "jŐ'’évet zár: 591 mázsa méz fééme lését vállalták, és az év vécéig 742 mázsa - mézet számtanaik, az országos válla" latnak. Az áfész támogatja a méhészek hasznos tevékenységét, a vándorlás idején szállítóeszközt biztosit számukra. Nagykereskedelmi áron kaptak méhetétö cukrot is. A három nyültén yészté szakcsoport 1024 mázsa húsnyulat ad le 1050 tanyész amyanyulat helyeztek ki a Bikali Állami Gazdaság, a Baranyai BOV és a barcsi szakcsoport anyagi segítségével, s Bikáiról 200 férőhelynek megfelélő ketrecet hozattak kedvezményes áron. • Barcson három átvevőhelyet létesítettek, hogy a nyúlte- nyésztőknék ne kelljen mesz- sze szállítaniuk az állatokat. Barcson és Hadon működik zöldség- és gyümölcstermelő szakcsoport, közülük 34-en fóliás prím őrtermeléssel foglalkoznak, 6210 négyzetméteren. Ebben az évben a szakcsoport tagjai 613 mázsa zöldséget és gyümölcsöt adtak el a felvásárlóknak, s ebből a primőr 210 mázsa volt. örvendetes, hogy a szerződéses kötelezettségesket a kedvezőtlen időjárás ellenére egy vagon áruval túlteljesítették. Barcson 84 tagja van a kertbarátoknak, ők öt hektáron termelnék elsősorban ' saját szükségletre, de termésük- ből 40 mázsát értékesítettek is. I nagyobb körültekintéssel, tű| retemmel, tapintottál és szeretettel illik fogadra azokat tátik a népgazdasági érdektő: indíttatva állnak át dolgozni Ne feledjük — a törvénymódosítás önmagában nem oldhatja meg a bonyolult kérdéseket —. igaz, kedvező feltételeket és kereteket ad, de az érintetteknek kell közös akarattal és felelősséggel megtenni. Mint ahogy a többi szintén fontos változást is az életben kell majd végrehajtani alkalmas válaszokkal — ezernyi féle és fajta szempont, követelmény egyeztetésével, Hiszen az új szabályok lehetővé teszik, hogy a dolgozó ne egy, hanem például több munkakört lásson el vagy hogy a munkáltató a helyi feladatoknak és adottságoknak leginkább alkalmas munkarendet hozza létre a munkaidő észszerű kiaknázására. De feszesebbre is vonják a fegyelmezetlenekkel szembeni intézkedéseket: a fegyelmi következménye elől nem lehet »meglépni« a régi munkahely elhagyásával — a fegyelmi érvényes az új helyen is, s csakugyan szigorúbb e tekintetben az 1980. január 1-én életbe lépő rendelkezés. A gondatlanul okozott kár esetében eddig alkalmazott 15 százalékkal szemben a havi átlagkereset 50 százaléka a kártérítés felső határa. Gondatlan bűn- cselekménynél, illetve kirívóan súlyos gondatlanságnál is szigorúbban ítél a törvény- könyv. Ugyanakkor a demokratizmus szélesítése az indoka, hogy a munkaügyi döntőbizottságok elnökét és tagjait ezentúl nem kijelölik, hanem — a dolgozók maguk — választják. 0 Í me, röviden átfutva így foglalhatjuk össze a módosítások lényegét. Mint látható, a változások nem érintették a szocialista rendünk alapvető szabályait, azokat amelyek az alkotmányban is megtalálhatók. De újraszabályoztak néhány olyan fontos területet, amelyen a gazdálkodás új, fokozott követelményei új feltételeket diktálnak a jognak és kötelességnek egyaránt. Ilyen értelemben szorosabb összefüggést kovácsolnak a feladatok és kötelmek — a jogok és elérhető előnyök között. S ezzel nem csupán a társadalom érdekeinek tettek — tesznek jó szolgálatot: fölismerheti ehhez fűződő érdekét minden becsületes ember. M. 1. Hol érdemes dolgozni? Ott, ahol szakmailag, emberileg, erkölcsileg, anyagilag megtalálja az ember a számítását A »•képlet« így roppant egyszerű, kézenfekvő, nem is lenne érdemes többet beszélni róla, ha nem lenne ennék a témakörnek egy mind aggasz- tóbban elburjánaó vadhajtása. Az a jogos indulatoktól fűtött felszólalás, melyet a tsz- szövetség a múlt heti, évet záró küldöttközgyűlésén hallottam egyik szövetkezeti elnökünktől, valóban egy régóta meglevő, a mélyben mindjobban gyűrűző probléma nyilvános felszínre kerülése volt. Az a helyzet, amire ázt szokták mondaná: »betelt és kicsordult a pohár*. Miről van szó valójában? Arról a jelzővel nehezen minősíthető munkaerő-csábilás- ról, mely elsősorban a különböző termelési rendszereknél jött divatba. Olyan anyagi javakat, garantált prémiumokat ígérnek a nagyüzemekben dolgozó szakembernek, melynek fizetésére a termelőszövetkezet — a rá vonatkozó bérszataályzat alapján — képtelen. Akikor is, ha az a szakember kiváló képességű, ha minden tekintetben jól szolNagy Cégek együttműködésével nemrég megalakult a hatalmas Skála-Coop, amelynek egyik szállítója, és egyben alapítója a kaposvári Lady textilruházati szövetkezet. A mammuftársulás legkisebb tagja a Lady. Legkisebbnek lenni — különösen a kereskedelem kérlelhetetlen törvényszerűségéi között — néni mindig kellemes. Mégis vállalkoztak arra, hogy beleug- ranak az ismeretlenbe, mert ezek a kérlelhetetlen törvényszerűségek csak azokhoz kegyetlenek, akik nem tudjak, miként kell bánni velük. Az együttműködés régi, a Skála-Coop új (első, nagy tervekkel tűzdelt éve kezdődik nyolcvanban), és a kis szövetkezet »horoszkópja« újabb sikereket ígér. A jó eredmények állomásait próbáltuk nyomon követni Nagy Tibor elnök segítségévek — Milyen csírákból született meg az Országos. Szövetkezeti Beszerző és Értékesítő Közös Vállalatba való belépés gondolata — Ez a vállalat talán mé6 csak valaki agyának a legmélyén volt meg gondolatban, amikor 1978 tavaszán megszületett az első együttműködési szerződésünk a Budaflaxszal és a Skála . áruházzal. Ám a történet még ennél is korábban kezdődik. Jellemző apróság — és egyben bibi, amely szerencsére jól , »stílt el« —. hogy asm is Magyarországon Somogybán a Lady sem próféta A siker állomásai Kicsi a szövetkezet, de.,. találkoztunk, hanem 1977 őszén a lipcsei vásáron. Ott a Buda'flax ‘ kiállította az új trapper és víkend-ruhaanya- gokat. Tapogatóztunk és hamar kiderült, hogy feldolgozó cégre és kereskedőre is szükség lenne. így készült el azután az alapelveket rögzítő szerződés, amelyben folyamatos anyagellátásról, gördülékeny gyártásról és megfelelő értékesítésről volt szó. »Meglátjuk, mi lesz« alapon írta alá a gyár, néhány feldolgozó cég — köztük mi —, és néhány kereskedelmi vállalat — köztük a Skála — a megállapodásokat. — így jött létre a magyar indigós farmer: a trapper, mely a legjobbkor született. Akkor, amikor a fiatalok jeans-igénye a legnagyobb volt, és az idősebbek közt is elfogadott viseletté vált . ez a ruhadarab. Mikor készítették önök az. elsőt? — Már a szerződéskötés előtt mintaanyagból varrtunk néhány modellt. Azután elkészültek az első sorozatok, és kivittük az üzletekbe, hátha tetszik a nagyközönségnek. Azután meglepődtünk. Nem várt sikerről érkeztek hírek. Azt tudtuk, hogy az indigós farmerek iránti kereslet kielégítetlen, ám a trapper nem tartozott az úgynevezett márkás farmerek közé. És nemcsak belföldön kelt el. Azonnal jelentkeztek érte több országból, így az NDK- ból es Bulgáriából is. Egyedül szúkebb hazánkban, Somogybáit" nem volt sikerünk, az itteni kereskedők nem látták fantáziát a termékben. — Az újszülött tehát majdnem mindenkinek tetszett. Olyannyira, hogy hamarosan hiánycikk lett belőle. A Skála-Coop pedig egyenletes ellátást ígér. Milyen feladatokat ró ez a Lady re? — 1978 végén kezdődött az crlási reklámkampány. Ekkor egy hatalmas divatbemutató volt a budapesti Gellért.-szál- lóban, ahol csak trapper és víkendnadrágok, szoknyák és ruhák szerepeltek. Ezen a bemutatón már olyan számok röpködtek a nézelődő szakemberek szájából, hogy rájöttünk: 1979-ben nagyon szoros együttműködésre lesz szükség, ha ki akarjuk elégíteni az igényeket. Mi az idén negyvenháromezer indigós és keki szoknyát, illetve ruhát készítettünk. Bár a legkisebbek vagyunk a gyártó cégek között, ez a szám az egyik legnagyobb. Többek között ennek köszönhetjük, hogy míg 1977-ben még csak huszonnégymillió forint volt s termelési értékünk, az idén már' negyvenmilliónál tartunk. És az idei őszi Budapesti Nemzetközi Vásáron már megszülettek az 1980-ra szóló megállapodások. Jövőre a trapper nem lehet hiánycikk. — Milyen helyzetből tárgyalhattak akkor? — Már tudtuk, hogy nyolcvantól működik a Skála- Coop. Mi nemcsak szállítunk ennek a vállalatnak, hanem kétszázezer forint tökével be is leplünk. Jgy a kötelezettségünk kettős. Am nem a legkisebbnek kijáró »diktalas- sai" találkoztunk. Egyenrangú fél a vállalkozásban minden cég, így annyit vállaltunk, amennyi célszerű. Ez is azt jelenti, hogy 1980 első felében már tízmillió forint értékű szoknya és ruha gyártásánál tartunk majd, ez fél év aiall kétszer annyi, mini amennyit az idén készítettünk. De ennyit még elbírunk, ezenkívül ki tudjuk elégíteni a nyugati bérmunka-megrendeléseket. Továbbra is szállítunk kisebb tételeket a Skálán kívül a Centrum áruházaknak és a felsőruházati nagykernek is. — Melyek a legfontosabb előnyök az egész trapper és víkend programból a Leidy- nek? — Az anyagellátási, a termelési és az értékesítési biztonság, amely biztosíték a fejlődésünkhöz. Kicsinek lenni a nagyok között azért is előnyös, mert így eljutunk a »nagy piacra« — mint például annak idején a Gellért divatbemutatóra —, amelyre a Skála nélkül nem jutnánk el. A befektetett tőkénk alapján részesedünk a nyereségből is. Az együttműködés természetesen fegyelemre, egyenletes termelésre - és szállításra kötelez minket, ám gazdasági nyomás, kényszer nélkül, mert abban a pillanatban, amikor nekünk előnytelen dologba akarnának belevinni, kilépnénk a »boltból«. Ez per-' sze csak feltételezés, mert biztosítékaink vannak arra, hogy nem fordul elő ilyesmi. És végül még egy fontos dolog: a szövetkezet tagjainak és alkalmazottainak biztonságéi zelet ad a megfelelő munka 'is a jó piac. gálja a gazdálkodás érdekeit És ez még a jobbik eset. Sokkal elszomorítóbb és vissza- tetszőbb az, amikor a magas anyagi javakért olyan szakember »csábul el«, aki az adott gazdaságban nem állta meg a helyét. »Meddig lehet azt elviselni — mondta a szövetkezeti elnök —, hogy mi elköszönünk egy munkatársunktól azért, mert minden figyelmeztetés, próbálkozás, erőfeszítés ellenére nem képes feladatát a megfelelő színvonalon elvégezni. Aztán egy félév múlva az illető szakember megjelenik a szövetkezetben valamelyik rendszer képviseletében mint szaktanácsadó — természetesen két-három ezer forinttal több fizetéssel. Gcrn- dolnivaló, hogy a volt szakembertársak milyen véleménnyel, milyen érzülettel hallgatják ezeket a szaktanácsokat.« (Ezeknél a szavaiknál egyetértő, helyeslő zúgás hullámzott végig a termen — nekem meg eszembe jutott egy másik szövetkezeti vezető, aki ugyanezt a problémát egy jó fél évvel ezelőtt mesélte el.) A »károkozás« több oldalú. Az üzemekben becsülettel és jól dolgozó szakemberek körében egyfajta elkeseredés kezd elhatalmasodni; »hiába adok a munkámba bele mindent, a megbecsülésben — és elsősorban az anyagi megbecsülésben — soha nem érem el azt, aki fél vagy negyed energiát fék let feladatainak elvégzésébe. Hál érdemes akkor?!" Más oldalról nézve: a rendszer a saját tekintélyét ássa alá. Csak szólamok maradnak a technológiai fegyelemről, előírásokról vallott követelmények, ha olyan szájából hangzanak el, akinek éppen a korábbi munkája alapján rűrtcs hitele a gazdaságban. Zavart okoz ez a vadhajtás a termelőüzemben, megkérdőjelezi az egyébként ésszerű, jó termelési rendszer egész tevékenységét. Máskor is, de most különösen olyan időket élünik, amikor nem engedhetjük meg magunknak, hogy ezek a káros, visszatetsző »kinövések« mérgezzék gazdasági, társadalmi életünket. Tenni kell ellene, méghozzá úgy — olvashatjuk a kongresszus irányel vei között —,' hogy -a szabad munkavállalás jogainak tiszteletben tartásával ösztönözni kell, hogy a munkahelyek egyéni megválasztása jobban igazodjék a népgazdaság szükségleteihez«. v-:'.uxa. Vörös Márta A burgonyatárolóban
