Somogyi Néplap, 1979. december (35. évfolyam, 281-305. szám)

1979-12-24 / 301. szám

T udni már tudjuk, hogy nehéz idők elébe né­zünk. Ebben-abban már érezzük is. Értjük is. hogy az eddigiekhez képest új, más gyakorlatra van szük­ség. Csakhogy az eddigiek túl mélyen rakodtak le tu­datunkban. 1 Termelj ma töb­bet, mint tegnap! — moz­gósító erejű jelszó volt ez. A százszázalékos tervteljesí­tés pedig hovatovább inkább számított szégyennek, mint dicséretesnek. Ma már mindenképp külön korszaknak kell teíkintenünk gazdaságépítő munkánkban azokat az éveket, amelyekben a teljes foglalkoztatás megte­remtése és ebből következőleg az üzemek vidéki telephelyei­nek Szaporítása állt a gazda­ságpolitika homlokterében. Megtehettük, mert volt mun­kaerő, amennyi kellett, s a termeléshez könnyen szerez­hettünk olcsó energiát, nyers­anyagot. Az előbbiekhez tegyük még hozzá, hogy exporttermékeink értékesítése sem ütközött kü­lönösebb nehézségekbe, hi­szen a tőkés-világpiacon még szelét sem lehetett érezni a később robbanásszerűen ki­törő válságnak. Ez az időszak az, amely az ország mezőgaz­dasági vidékein is gyorsította az iparosítást, megteremtette a nagyüzemi mezőgazdaság kor­szerű műszaki, technikai és technológiai alapjait. Az említett korszakváltás tulajdonképpen a IV. ötéves terv utolsó két esztendejében következett be, s bár gazdasá­gi rendszerünk —- még in­kább. árrendszerünk — sajá­tosságai falként fogták föl a világgazdasági korszakváltás káros következményeit, itt­hon is látnunk, ereznünk, ta­pasztalnunk kellett, hogy váltanunk kell. A fejleszté­sekben nem számíthatunk to­vább arra, hogy pusztán a munkahelyek számának növe­lésével is bővíteni tudjuk a termelést. Alapvetővé és dön­tővé. váltak a hatékonyság, termelékenység, a gazdasá­gosság kérdései. A j V. ötéves terv indítá­sakor tehát a korszak­váltás nem a küszöbön állt, nem kopogtatott, hanem itt volt — átitatva minden­napjainkat. Ez tükrözték a párt Központi Bizottságának napvilágot látó határozatai is, amelyek • a termékszerkezet­váltást, a hatékonyságot, a termelékenység növelését, a munkaidőalap jobb kihaszná­lását s egyáltalán a tartalé­kok föltárását — köztük a munka- és üzemszervezés kor­szerűsítését — sürgették. A gyakorlat azonban — valljuk be — nagyon keveset és na­gyon lassan változott. A kés­lekedés okát kutatva, aligha célravezető felelősök után ki­áltani. Legföljebb egymásra mutogatnánk. A korszakváltás megtörtént. Ám ami volt, túl mélyen rakódott le a gyakor­lat után baktató tudatunkban. Ez utóbbit egyébként sok minden erősítette még. Külö­nösen az, hogy ideig-óráig a régi gyakorlat is föl tudott mutatni sikereket. »Mezogaz- gazdasági« megyéinkben ez még hatványozottan is jelent­kezett, hiszen itt az országos átlaghoz képest lépéshátrány­ban volt még az iparosítás, nem fejeződött be a mezőgaz­daságban a technikaváltást követő mezőgazdasági munka­erő átáramlása az iparba, vagyis az extenzív fejlődésnek is maradtak tartalékai. Gon­doljunk csak vissza budapesti központú nagyüzemek leg- újabbkori térnyerésére ezeken a vidékeken! Ez a korszak azonban min­denütt lezárult. A korszakok változását a szemléletátalakulás rendszerint fáziskésés­sel követi. Nagyon sok múlik azon, hogy ez a fázis meny­nyire nyúlik el. Mikorra érik meghatározóvá; természetessé tetteinkben, gondolkodásunk­ban mindaz, ami néha még most is — konkrét startalom híján — üresen cseng fülünk­ben: a minőségi munka, a minden piacon haszopna] ér­tékesíthető termék, a teljesít­mény ps a bér szoros össze­függése, az anyag- és energia­takarékos termelés — vagyis mindaz, ami az új korszakot jellemzi. Amely nemcsak a szemléletünket formálja át, hanem jövőnket is megalapoz­za. k. r. Melléküzemág — együttműködéssel Üj melléküzemág megszer­vezését határozta el a tabi termelőszövetkezet. Az évek óta veszteségek, kedvezőtlen adottságú tsz-programot dolgo­zott ki a gazdaság megszilár­dítására, s ennek fontos része a melléküzemági tevékenység fejlesztése. Azokat a gyepterü­leteket, amelyeket gazdaságo­san nem lehet művelésbe von­ni, fűzzel telepítik, be. A jövő évtől 300 hektár füzest alakí­tanak ki, s a Háziipari Szövet­kezettel együttműködési meg­állapodást kötöttek a feldolgo­zásra meg az értékesítésre. Az új melléküzemág a szö­vetkezetben legalább ötven nőnek ád állandó munkát. Tab környékén ez a háziipari tevékenység eddig ismeretlen volt, s ezért már most, a tele­pítés megkezdése előtt gondos­kodnak arról, hogy- a szövet­kezet. asszonyai, megismerjék a szakma fogásait, Nemcsak a fűzzel kapcsolatos munkákra, hanem például a gyékenyfo- nás »tudományára« is megta­nítják az asszonyokat. így ad­dig is, amíg’ a szövetkezet fü­zese »termőre fordul«, az asszonyokat bedolgozói rend­szerben tudják foglalkoztam. Üjra és újra végiggondolom a hetet. Minden esemény, minden történés kapcsán, egy kilencbetűs szót fedezek föl. készülődés.. A legszemélye­sebb cselekvéstől kezdve a megye, az ország életét, sor­sát befolyásoló felelősségtel­jes döntésekig. És bár sokfé­leképpen lehetne méltatni a készülődés nagyszerűségét, ez­úttal mindössze csak annyit' kevés szebb és kevés felelős­ségteljesebb emberi tevékeny­ség van ennél. Az Országházban népünk képviselői törvényt alkottak: mipdannyiunk nevében elfo­gadták, jóváhagyták azokat a költségvetési célokat^ amelyek­nek megvalósítása alapvető kötelességünk és legszemélye­sebb érdekünk. Nyomban ide kívánkozik az is,' hogy a me­gye lakóinak képviselői, a ta­nácstagok is hasonló céllal gyűltek össze a héten: ők már arról határoztak, hogy az or­szágos feladatokból mi hárul ránk, somogyi emberekre, a rendelkezésünkre álló anya­gi eszközökből mit lehet és mit kell • megvalósítanunk A megyei tanácsülésen a tanács­tagság úgy fogalmazta meg a fő költségvetési célt, hogy a kiadásoknak elsősorban az alapellátás javításét kell szol­gálniuk. Részletekben ez azt jelenti, hogy jövőre többek között az egészségügyi és szo­ciális ágazat kiadásaira csak­nem tizenöt százalékkal, a kulturális ágazatra pedig pon­tosan tizenöttel többet fordí­tunk, mint 1979-ben. Készülődés a holnapra — a megyei pártbizottságnak a hé­ten tartott ülését is. ez a szán­dék határozta meg. Átfogóan értékelték a megye gazdaságá­nak ez évi tapasztalatait, eb­ből ■ kiindulva állást foglaltak 1980 legfontosabb feladatai­ban, döntöttek azokról a je­lentős tennivalókról, amelyek a VI. ötéves terv előkészítését szolgálják. Nyugtalanító gon­dokról, igen nagy erőfeszí­téseket igénylő feladatokról esett itt szó, de annak tudatá­ban, hogy a tennivalók elvég­zésére képesek vagyunk. A megye lakossága többször bi­zonyságát adta ennek. A me­gyei pártbizottság az év utol­só tanácskozásán elismerő kö­szönetét fejezte ki az itt élő embereknek, mivel a nehéz körülmények között egyre több tanúj elét adják annak, hogy nemcsak akarnak, hanem tudnak is jobban dolgozni. A feladatok egységes értelmezé­sére elengedhetetlenül szükség van, s így lényegében nagyon szorosan kapcsolódott a párt­bizottsági ülésen elhangzottak­hoz a párt-végreha.jtó-bizott- ságának tanácskozása: itt az agitáció — elsősorban a gazda­sági agitáció — fő feladatai­ról és módszereiről volt szó. A készülődés izgalmát, tet­tekre buzdító felelősségét le­hetett fölfedezni a megye la­kosságának döntő részét érin­tő két megyei szervezet, ' a MÉSZÖV és a mezőgazdasági termelőszövetkezetek megyei szövetségének évet záró kül­döttközgyűlésén is. Mindkét szövetség mérlegre tette 1979 munkáját és állást foglalt az új év leglényegesebb felada­Egységes rendszer Új számítógép Kaposváron Üjabb fordulóponthoz érke­zett a Számítástechnikai és Ügyvitelszervező Vállalat ka­posvári számítóközpontja: négyhetes szerelés után átad­ták az új R 22-es számítógé­pet. E-z a berendezés mintegy két és félszer nagyobb telje­sítményű, mint a számítóköz­pontban eddig működő gép, a Félix komputer. Az R 22-es száz százalékig az egysége; számítógéprendszerébe illik. Üzembeheiyezásével nemcsak az elektronikus adatfeldolgo­zás lehetőségei nőttek meg, hanem a távadatfeldolgozá; előtt is új távlatok nyíltak. A megye különböző helységeiben később beolvasó- és kijelző­egységeket lehet elhelyezni, az ott betáplált adatokat a szá­mítóközpontban feldolgozzák, majd az eredményt a helyszí­nen kiíratják. Ez a gazdálko­dási feladatok megoldásában, az intézmények nyilvántartá­sában gyors, pontos és költ­ségkímélő eszköz lesz. A táv- adatfeldolgozás sikere azon áll, hogy a postai vonalak milyen minőségűek lesznek. Fél évvel ezelőtt megkezd­ték a SZÜV-nél a szervezési­programozási munkákat, hogy az új gépet minél előbb ki használhassák. Gazdálkodási szempontból is fontos a mi­előbbi teljes kihasználás, hi- -zen a költségek nagy részt akkor is fennáll, ha áll a gép. A körülbelül ötvenmillió fo­rint értékű berendezés évi amortizációja meglehetősen nagy. A megnövekedett adatfejdol- gozó kapacitás nemcsak a so­mogyi vállalatok, hanem más megyék igényének kielégítésé re is szolgál; a szekszárdi hús­kombinát fölvásárlási rend­szerét viszik számítógépre ja­nuár elsejétől, de budapesti vállalatok is adtak megrende­léseket. Az új számítógépet most. töltik föl, programokkal. A légkondicionált teremben fz uralkodó szín a kék, a me­móriák. a központ, a kiíró be­rendezésék' színe »laborató­riumi« kék. Dr. Övári László igazgató­tól kérdeztük: — Mi lesz a régi berende­zés, a Félix sorsa? — Félixre még hosszú távon számítunk. Jól bevált beren­dezés: akik vele dolgoznak, elégedettek, és szeretik. Azt is mondhatnám, hogy az elektro­nikus adatfeldolgozást a Fé- lixcn tanulták meg. A SZÜV huszonnégy számítógéprend.- szert működtet az országban. A . táv-adatfeldolgozás mellett a fejlődés következő minőségi fokozata az, hogy összekap­csolják - a rendszereket. Ez annyit jelent, hogy például a kaposvári számítóközpontból bármelyik SZÜV-központ elér­hető lesz; adatforgalmat és -feldolgozást lehet majd lebo­nyolítani. A számítógéprend­szerek összekapcsolása a nyolcvanas évek közepére vár­ható. A fejlődés következő lépcsője a miniatürizálás. — Kik irányítják a gépet? —■ A gép multikonzoros, s ez az operátorok munkáját meg­könnyíti. Az operátorok közül kettő, Lcnhoffcr Ferenc és No­vak Csaba épp dolgozik, a többiek tanfolyamon , vesznek részt: a fővárosban és Győr­ben ismerkednek a szállítás- technika újdonságaival! Reg­gel elindítják a gépet, előké­szítik és betáplálják a prog­ramozói anyagokat, s a külön­féle k i j elzöbe rend éy ése k fel­ügyeletét látják el. Ezeknél a gépeknél feltétlenül kell az operátori felügyelet, mert egy­szerre három-négy program fut egymástól függetlenül, és az opeátornak készen kell áll­nia, hogy bármelyiket külön­választhassa. kiírathassa. Cs. L. Fizetés vagy bér? Tartalé Ebben az évben mindenütt a hatékonyságtól függő elosz­tásról. az ösztönző bérrendsze­rek kialakításáról, a mennyi­ség és minőség szerinti anyagi elismerésről beszéltek. A kér­dést megvitatták már. szigo­rba tudományos alapon, s mindenki egyetért' vele. El­viekben. Sokan a gyakorlat­ban is. Néhányan pedig csak a mások gyakorlatát illetően, ök vannak kevesebben. A kelleténél több adminiszt­ratív munkahely nemcsak a vállalatok belső tartalékképzé­si szándékára hívja föl a fi­gyelmet, hanem a hozzá nem értésre, a tehetetlenségre is I ütal. Ha valaki nem tudja el­látni a feladatát, fölvesznek mellé egy munkatársat — hátha kettőjüknek sikerül.,. faival kapcsolatban. Folytatom a sort a még ennél is »sző­kébb« közösségek készülődésé­vel: a héten fejeződtek be megyénkben a falugyűlések. A gyorsmérleg arról tanúsko­dik, hogy a somogyi települé­sek lakossága minden korábbi­nál jobban érdeklődik lakóhe­lyének helyzete és jövője iránt. A javaslatok sokasága érzékeltette, hogy nagyon sok értékes tenniakarás feszül még bennük. Az év ötvenegyed ik hetén hadd emlékezzem meg a leg­kisebb egység, a család, az egyén készülődéséről is. Arról az ezerszínű, szép törekvésről, amely megelőzte a mai estét. Jártunk — és mi tagadás ki­fosztottuk — az üzleteket, hogy az év bensőséges, nagy családi ünnepén megajándé­kozhassuk a számunkra leg­kedvesebbeket. Sütöttünk, főz­tünk már a hét közepétől. Ki utazásra készült, ki a csa­ládot várta — és hadd em­lítsem azokat is, akik nem mennek és nem várnak sen­kit. Amikor ma este a kará­csonyi gyertyák fényében, a készülődés beteljesedésének pillanataiban békét, boldog ünnepeket kívánunk egymás­nak, rájuk is gondolunk. Vörös Márta Rövid idő alatt új osztályok alakulnak. Ezek azután méltó­képpen képviselik saját szülő­anyjukat: a semmit. E torz ki­növések nyesegetésével keve­sen foglalkoztak eddig. A vál­lalatok számára . látszólag szükséges osztályok, csoportok elsőként állnak minden új kezdeményezés mellé, ha elő­jogaik csorbítatlanok marad­nak. Mihelyt azonban rájuk kerül a sor, abban a pillanat­ban ők lesznek az általános érvényű szabályokat erősítő kivételek, és azonnal az utasí­tások, szabályzatok, rendelke­zések tömkellegét kezdik on­tani. Sok csoportérdek fűződik a vállalaton belüli szervezet­lenség fenntartásához. Minden szervezési szakember ismeri ezt a jelenséget. Épp ezért cél- ravezetőek és hatékonyak a megbízás alapján, külső intéz­mények által végrehajtott át­szervezések. Ezek olykor egész funkcionális osztályokat szün­tetnek meg ésszerűen átcso­portosítva a munkaerőt. Egy neves külföldi szervezési szak­ember csak a vállalatok leg­magasabb vezetőit is érintő teljes hatalom birtokában vál­lalt el szervezési megbízáso­kat. Díjazását is az átszerve­zést követően kimutatható ha­tékonyságnövekedés után kér­te. Húsz-harminc százalékos hatékonyságnövekedésnél rit­kábban ért el rosszabb ered­ményt Tehát: minden kriti­kus posztra meg. tudta fogal­mazni a számonkérés alapjául szolgáló, 4 közvetlenül vagy közvetve ható mennyiségi és minőségi kritériumokat. A munkást azért fizetik, hogy jó minőségben, a lehető legkevesebb 6elejtszáMlékkal termeljen. »A munkást ezért állítják a gép mellé« — mondta az elektroncsőgyárban egy szinte önálló munkakör­ben dolgozó, idősebb szaki —. »és nem azért, hogy a saját munkájához szükséges feltéte­leket megteremtse«. Azért van anyagkiadó, -beszerző, hogy ellássa a munkahelyeket. De amíg egy vidiáért könyörögni kell meg hatvan -bizonylattal ehet csak felvételezni, addig hol a hatékonyság, a. termelé­kenység? A nyugodt, egyenle­tes munka nélkül ..nem megy” a minőség sem.« »A technoló­giai osztálynak ismernie kell a gépeket — mondta a véle­ményét egy fiatal szakmunkás a nehézgépgyárban. — Ha a gépekhez nincsenek jó szer­számok, akkor a minőség sem lehet magas színvonalú. En­gem nem izgat különösebben a minőség szerinti bérezés: jó szakmunkás vagyok és tudom, hogy az én munkámra mindig szükség lesz itt. Azt is számí­tásba kell venni: ahhoz, hogy valaki az én gépemen dolgoz­zon, három-négy szakmát kell értenie és használni. Ezt a tu­dást meg ia kell fizetni.« A vélemények bizonyítják: a munkások nagyon jól tud­ják, hogy milyen követelmé­nyeknek kell eleget tenniük. A követelményeket azonban nem elég csak megfogalmazni: tel­jesítése és a túlteljesítés ese­tén az ígéreteket be is kell váltani. A követelményeket r.em elég csak az üzemekben megfogalmazni: »följebb« is általánossá kell tenni, mert a vezetőt — még a középveze­tőt is a kielégítő, magas szín­vonalú irányításért fizetik. Eddig sokan fizetést kaptak, és nem munkabért. A fizetés sok szerepet töitfött már be. Volt jövedelemnivelláló esz­köz, a társadalmi juttatás egyik fajtája, a magasabb életszínvonal biztosítéka, a szociálpolitika eszköze, sőt a kiemelkedő társadalmi tevé­kenység elismerése is. Itt az Ideje, hogy eredeti funkciója szerint a társadalmi tiszta jö­vedelem elosztását szolgálja — a végzett munka mennyisége és minősége alapján. S ne csak a munkapadok mellett, hanem ott is, ahol a folyamatos és egyenletes — tehát a jó mi­nőségű — munka feltételeit teremtik meg. Cs. tu Korszakváltás

Next

/
Oldalképek
Tartalom