Somogyi Néplap, 1979. december (35. évfolyam, 281-305. szám)

1979-12-23 / 300. szám

DOGMÁK? Varrnak-« új dogmák? A kérdés némileg eller_!,mond ön­magának. hiszen általában ami új, az aligha lehet elavult, megváltoztathatatlannak hir­detett, kötelező erejű tétel. Az viszont igaz, hogy amikor ál­talában dogma tizm usnől, meg­merevedett tanokról beszélünk, leginkább arra az időszakra gondolunk, amikor a politikai vezetést, a politikai gyakorla­tot általában az ilyen tételek­hez való ragaszkodás, egyfaj­ta sematizmus jellemezte. Vagyis amikor a valóság kér­déseire rosszul válaszolt a po­litika. Már maga az a felfogás, hogy bizonyos tételek elévülé­se csak meghatározott korok­ban jelent valós veszélyt, az is dogma. A körülmények szüntelenül változnak. Üj nem­zetközi helyzetben és új ha­zai környezetben kell dolgoz­nunk — és előrehaladnunk. Ezek a változások megkövete­lik, hogy az élet különböző területein kialakított állásfog­lalásainkat frissen és rugalma­san szembesítsük a valósággal és merjük kimondani: vannak, lehetnek korábbi megállapítá­saink, amelyek már ném helyt- állók, s így új döntésre, új állásfoglalásra van szükség. Ez nem jelenti a politika fő irány­vonalának változását vagy vál­toztatás#- -Éppen a helyesen kitűzött, fő célok elérése ér­dekében kell a gyakorlatot, a cselekvést az új körülrnények- hez igazítva helyesbíteni, a' legteljesebb elvszerűség meg­őrzésével. Ez a szembesítés mindenko­ri kötelesség. Azt is tudni kell, hogy az önvizsgálat nemcsak a központi szervek feladata, ha­nem mindenhol az. ahol bár­milyen döntés. elhatározás születik És egyáltalán nem véletlen, hogy napjainkban különösen szükség van e ru­galmasságra és szembesítő- készségre. Éneikül aligha tel­jesíthetnénk feladatainkat. Gazdasági életünkben pél­dául é#revehető egy szemlé­leti merevség, amely elegendő­nek tartja a vállalati önálló­ságot; a gazdasági eredmé­nyesség feltételének, az irá­nyítási mechanizmus korszerű­ségi kritériumának tekinti. Az ilyen dogmává merevedett szemlélet nyomban értetlenné válik, ha a központi irányítás a változó körülményekhez és követelményekhez igazodva közvetlen eszközökhöz is hoz­zányúl. Szinte kórusban hal­lani a minősítést: ez nem »mechanizmuskonform«. vagy­is nem egyezik a meciianizmus aiapelveivel. Mit lehet erre mondani? A gazdaságpolitikai célok elérését sem köthetjük szent és sérthetetlen sémához. A központi gazdaságirányítás az anyagi es nem anyagi ter­melés folyamatában, elkerül­hetetlen esetben, a társadalom egésze érdekében avatkozik be, hol közvetett, hol közvet-, len eszközökkel. A gazdaság­irányítási eszközök megvá­lasztásánál pedig nem lehet rendező elv egy korábbi fel­tételrendszer gyakorlatának receptszerű követése. Maradva a gazdaságpolitika területén, de most már in­kább a közvélemény megme- revedettségéről szólva, még mindig sokan tesznek egyenlő­ségjelet a fejlődés és a sza­kadatlan mennyiségi növeke­dés közé. Pedig a magasabb színvonalú igényekhez mért termelés, gazdaságfejlesztés mai, intenzív szakaszában a hangsúly többé nem a meny- nyiségen van. Nem a bázisok­hoz mért számszerű növelésre van egyértelműén és minde­nütt szükség, hanem sokkal inkább a rugalmas változtatás­ra. Van, amiből több kell van, amiből kevesebb és van, amire egyáltalán nincs szük­ség: így hatékony a fejlődés. Az sem, .igaz, hogy ha valami egyszer' jpegszü letett,,. azt fel- lái-léniil .fejleszteni ke# a gaz-, dáfkotl#, a működés során. Az intenzív gazdálkodás termé­szetszerűen minősíti túlhala­dott dogmává a mechanikus menpy-iségj növelés szemléle­tét és gyakorlatát. A munkahelyek számának szociálpolitikai indokú gyara­pítása nyomán merevedett té­tellé az, hogy a teljes foglal­koztatottság letéteményese a vállalat, és hogy ezt a* nagy vívmányt a ipunkahelyeknek kell garantálniuk. Ez a gya­korlat elavuLt. A társadalmi érdek ma már az, hogy a vál­lalatoknál ne maradjanak fö­löslegesen vagy csak látszóla­gosan foglalkoztatott dolgozók, hanem olyan helyekre lépjenek át,' ahol társadalmilag szüksé­ges.^ és ..fontos jnunkát. végez­nek: Ebből következik, hogy a teljes foglalkoztatottságot nem a vállalatnak, hanem az ál­lamnak kell garantálnia. A teljes foglalkoztatottság fenn­tartása a társadalom felelős­sége úgy, hogy mindenki kép­zettségének és képességeinek megfelelő helyen dolgozzék. A vállalat feladata és felelőssége pedig az, hogy annyi és olyan dolgozót foglalkoztasson, amennyi és amilyen indokolt. Föltehető, hogy a becsületes szembenézés során sokan .a hasonló példák sokaságát tud­nák fölidézni. Ezúttal eléged­jünk meg ennyivel — abban a reményben, hogy az új körül­mények mindenhol, minden arra illetékest előbb-utóbb rá­ébresztenek az ilyen önvizsgá­lat halaszthatatlanságára, az élet által túlhaladott nézetek és gyakorlati módszerek kise­lejtezésére. S. I. t Növelték a termelést Az építőanyag-ipari minisz­tériumi, tanácsi vállalatai és a szövetkezetek az év első 11 hónapjában — amint az ÉVM gyorsjelentéséből kitűnik — a múlt év azonos időszakához viszonyítva 3,2 százalékkal bő­vítették termelésüket. Az év utolsó hónapjában várhatóval együtt tehát megvalósul a népgazdasági előirányzat, a 3 százalékos fejlődés. Különösen dinamikusan bővítette terme­lését a finomkerámiaipar és az üvegipar, s így a dollárért értékesített exporttermékei­nek szállítását a tervezettnél jóval nagyobb arányban, több mint 20 százalékkal bővítet­te. Az alapvető építőanyagok gyártásában mindenekelőtt a hazai ellátás javítására töre­kedtek, de a nagy erőfeszíté­sek ellenére sem sikerült min­den anyagfajtából maradékta­lanul kielégíteni a számított­nál jóval nagyobb igényeket. A hazai termelés kiegészítésé­re rendelt import építőanya­gok szállítási késére is átme­neti gondokat okozott az ellá­tásban. A tégla- és cserépipar az év 11 hónapjában 2,5 szá­zalékkal több terméket szállí­tott az országnak, mint ta­valy. 25,2 millió tonna szén Elismerésre méltó teljesít­ményt értek el a hazai szén­bányászok: a szombati mű­szakban teljesítették éves ter­vüket. Az év eleje óta 25,2 millió tonna szenet küldtek felszínre, s az év végéig még várhatóan ötszázezer tonnát termelnek. Az egyébként is feszített éves terv határidő előtti teljesítése a bányászok helytáUaaaoak, aldozatyallaia; sanak köszönhető, hiszen a népgazdaság növekvő igényei­nek kielégítésére sokszor sza­badnapjukon is dolgoztak. A MÁV dolgozói is hozzájá­rultak a bányászok szép telje­sítményéhez. Bár az év első felében akadozott a vagonellá­tás, később, különösen az utób­bi hónapokban, elegendő szá-. rmi vagonnal segítették a bá­nyászol^ munkáját a vasuta­sok. Hivatalos népszámlálást ha­zánkban először 110 éve tar­tottak. S mivel általában tíz­évenként kerül rá sor, a né­hány nap múlva kezdődő nép- számlálás hazánkban már a tizenkettedik, a felszabadulás óta pedig a negyedik lesz. Dr. Némethi Lászlót, a megyei ta­nács igazgatási osztályának vezetőjét kerestük föl és az iránt érdeklődtünk, hogyan zajlik le a mostani. — Az 1980-as népszámlálást az Elnöki Tanács 1977. évi 29. számú törvényerejű rendeiete írta ellő, s már megkezdődött az előkészítő munka. — Miből állt ez? — Az adatgyűjtésért a me­gyei tanács einöke, illetve a helyi tanácsok a felelősek s ígv ott már folyik a munka. Először rendezni kellett az ut­caneve!? et, a számtáblákat (sok településen új. utcákat nyitottak), össze kellett állíta­ni az utca- és házszámjegyzé- ket. Számol ókörzeti címjegy­zéket is készítettek, mert ez az összeírás alapja. A mun­kát a tanácsok nagy körülte­kintéssel, szakszerűen végez­téit. — A népszámlálás tehát egy hétéves munkafolyamat befe­jező része. — Igen. Az említettek él- végzésé után a tanácsoknál kijelölték a számlálóbiztoso­kat és a félül,vízállókat. Me­gyénkben, 1700-an végzik ezt a munkát. Nekik előadásokat tartottunk — kétszer egy na­pot vett igénybe —, s a má­sodik napon megkaptak az összeírási anyagokat, vala­mint a megbízólevelüket. Ez­zel azt is elmondtam, hogy az adatgyűjtést csak pecsétes megbízólevelet felmutató sze­mély végezheti, és ő is csak abban a körzetben, ahová a megbízólevele szóL Egyéb­ként valamennyien hivatalos személynek számítanak, s kö­zülük nem egy már több nép­számláláson is dolgozott. A zöme tanácsi dolgozó, peda­gógus, illetve nyugdíjas, — Mi történik, ha valahol hiába kopogtat a számlálóbiz­tos? — Mivel esgy számlálóra belterületen 300, külterületen pedig 150 személy jut, lesz ideje • kétszer is elmenni egy heiyre. Először értesítést hagy hátra: azon rajta lesz, hogy mikor jön legközelebb. Ter­mészetesen január 1-e és 13-a között zajlik le mindez, s bár­mikor megy is, a január 1-i állapotra lesz kíváncsi. Egyéb­ként nem kell az egész csa­ládnál?. Otthon lennie, elég, ha egy családtag várja a számlá­lóbiztost. Ö azonban írja föl a többi családtag legfontosabb adatait: mindenekelőtt a sze­mélyi számot, aztán az isko­lai végzettséget, a szakkép­zettségre és munkahelyre, munkaadóra vonatkozó adata- kat. Ezek az adatok — ha a lakástulajdonosnak megfelel — otthagyhatok a szomszéd­nál is. Aki pedig abban az időben külföldön tartózkodik, január 31-ig bemehet a helyi tanácsra, s ott kitöltheti a szükséges kérdőíveket. —• Kell-e valamilyen ok­mány a közölt adatok igazo­lására? — Nincs rá szükség. Ezért azt kérjük, hogy mindenki őszintén, a valódi adatait dik­tálja be a számlálóbiztosnak. Itt említem m£g, hogy a nép- számláláskor közölt adatok titkosak, és csak statisztikai célra használhatók föl, 6enki illetéktelen nem szerezhet ró­luk tudomást. — KSt és mit írnak össze a számlálóbiztosok ? — Minden lakást fölkeres­nek, s összeírnak minden- ma­gyar és olyan külföldi ■ állam­polgárt,. akinek hazánk ban ■'ál­landó vagy ideiglenes -tartóz­kodás: engedélye van. Egyéb­ként egy lákásösszéíró ívet töltenek ki és égy személyi kérdőívet. ' Az'-elöbbift -tulaj­donjogi és ■— a lakás típusá­ra, komfortfokozatára vo­natkozó — kérdésekre kell majd válaszolni, az utóbbira egyéb jellemzó adatok kerül­nek. Akik üdülővel, hétvégi házzal vagy üdülőtelekkel rendelkeznek, egy harmádik ívet is kitöltenek; ebből . kö­vetkezik, hogy a Balaton- parton nem írjuk össze a nyaralókat. — Ezenkívül van-e még sajátosan Somogyra vonatkozó tudnivaló? — A nemzetiségek lakta községekben felhívjuk az ott élők figyelmét: kiki saját ma­ga dönti el, hogy milyen nemzetiségűnek vallja magát, az adott válasz kerül az adatlapra. — Meddig tájt a tanács munkája? — Amíg az összeírással nem végeztünk. Ha számlálóbizto­saink és felülvizsgálóink be­fejezték a munkát, az adatla­pokat átadjuk a statisztikai hivatalnak, a feldolgozás, va­lamint a népszámlálás szak­mai irányítását már ők végzik. I). T. „Életem és a mozgalom összeforrott" 80. születésnapján kitüntették Coór Istvánt Bensőséges ünnepségen kö­szöntötték tegnap a megyei pártbizottságon Boór Istvánt, aki 80 évvel ezelőtt- 1899. de­cember 26-án született. Varga Péter, a megyei pártbizottság első titkára adta át a megye1' pártbizottság üdvözletét, jókí­vánságait, s megemlékezett Boór István életútjától, az egy­kori asztalossegéd közéleti • te­vékenységéről, aki 1945 és 1947 között Kaposvár polgármeste­reként tevékenykedett a felsza­badult városban az élet megin­dításáért. — Az előttünk járó generá­ció sokat tett azért, hogy ma ilyen körülmények között élhe­tünk, dolgozhatunk. Most ön­nel együtt köszöntjük ezt a ge­nerációt — mondta többek kö­zött Varga Péter. — Köszönjük önnek, hogy a felszabadulás el­ső perceitől a nép javáért dol­gozott, s nyolcvanévesen is ta­nácsaival, javaslataival segíti a város fejlődését. Tvzutan átnyújtotta az Elnöki táú íács 'áltál adományozott ki- íüflJet^Ö», o.,iylunka Érdemrend .arany Jóléti iSilt . ftz ‘ünnepségen'Klenovics liftre, a megyei itórtbizottság .titkára, Deák Férfinc, a városi pártbi­zottság, első titkára .és rir, Ko­vács Ferenc tanácselnök — s ők ugyancsak őszinte tisztelet­tel gratuláltak Boór Istvánnak. — Életem és a mozgalom ösz- szeforrott — mondta az egykor e várps életét irányító volt polgármester. Józanul, tárgyilagosan és örömmel szemléli. erejéhez mérten segíti is Kaposvár fej­lődését. Aktívan részt vesz a tanács munkájúban, de másutt is tevékenykedik a köz érdeké­ben. Egykori mesterségét, az asztalosszakmát sem hanyagol­ja el: antik bútorokkal foglal­kozik. Sok fiatal megirigyelhet­né fiatalos életszemléletét. — Nem tudok tétlenül ülni, soha nem is tudtam. Nekem a munka jelenti az életet. .. Tizenhét évesen került a munkásmozgalomba, s a több nint hat évtized alatt élete összeforrt a mozgalommal, a párttal. Polgármesterként azon fáradozott, hogy kenyeret, sót, khjmplit szerezzen a nélkülöző kaposváriaknak. Legfőbb tö­rekvése az-volt, hogy megnyer­je az embereket a kommunis­ták céljainak, a bizalom lég­körét alakítsa ki. A megye és a város vezetői ^szinte.,tisztelettel köszöntötték fipii:siülél ésnapján. kitüntetése alkalmából Kaposvár egykori. •ppjgárrnösterét. Boór Jstvánt. ^Örülök a kitüntetésnek; 'köszönöm — mondta, — Azért. Vagyok boldog, s annak örülök á'légjobbán, hogy amiért küz­döttünk, annak megvan a gyü­mölcse. ^ Bőséges ellátás Minden idényjellegű cikkből bőséges ellátást nyújt az ün­nepekre a szövetkezeti zöld­ség-gyümölcs kereskedelem. Időben gondoskodtak arról, hogy legyén elég léves-zöld- ség, fejes-„ és savanyított ká­poszta — »apró« és tölteni való levél is —, és ne hiá­nyozzék az asztalról a sava­nyúság, a torma, az utóbbi azonnali fogyasztásra feldol­gozott változatában sem. Má­kot, diót szintén igény szerint ■ kapni. Bőven van jó minőségű burgonya. Ebből az ellátás a továbbiakban sem okoz majd gondot; a téli készletek a vártnál jobban alakultaik. A termelők kínálata javult, így kétezer vagonnal több bur­gonyát tároltak, mint ameny- nyire a megyei tanácsok meg­bízást adtak. Az áru minő­sége is jobb az első szállítmá­nyok után becsültnél. Az 14ú. vagon burgonya nagy­részét mintegy tízezer vagon árut a korábbinál kedvezőbb körülmények között, olyan tároló helyeken raktározzák, ahol a későbbiekben a csí­rátlanítás is jól megoldható. További kilencezer vagonnyi burgonya. zöldség, alma Ugyancsak fedett tárolókban, hútőházakban vár felhaszná­lásra. Vöröshagymából is van ünnepre, s hétköznapokra egyaránt elegendő. A zöldért-boltok igen jó választékot kínálnak tojásból, befőttekből, s többféle üdítő­italt is ajánlanak. A hazai gyümölcsök közül alma bősé­gesen, többféle fajta is kap­ható, s van még körte is a boltokban. Búcsú az erdőtől Szentkúti erdő. Nyolcvan esztendős, büszkén a magas­ba törő cser, bükk és tölgy­fák. Tizenöt hektárnyi terü­let — itt, Felsőmocsolád mö­gött, távol a községtől, ahol az erdészeken kívül csak a vadak bukkannak föl, átsu­hanva egy-egy ösvényen, csa­páson. — Szeretik ezt az erdőt a vadak ... özek, szarvasok, vaddisznók. Meg igen sok fá­cán. Nyülból kevés van ... Én is ide jövök legszívesebben, a szép fák, a csönd, a jó le­vegő megfiatalítja az embert... Nekem egesz életemen át mindent az erdő, a szabad természet jelentett... Harminchárom évi erdésze­ti szolgálat után elbúcsúzik az erdőtől, a számára oly ked­ves vadaktól és fáktól Szent- györgyi Mihály. S miközben hallgatom, hogyan lett a ka- rádi henteslegényből erdész és dolgozta le ezt a csaknem emberöltőt egyetlen helyen — a karádi, illetve ma igali er­dészetnél —, önkéntelenül is az a gyermekkoromban tanult vers jár az eszemben, amely­ben a költő így int: »Szeresd a fát, hisz ő is érez...« Fölidézni szavakkal a téli havas, majd tavasszal rügyet bontó erdőt csak az olyan emberei? tudják, akik szakmá­jukat. élethivatásnak válasz­tották, S ő kedvet kapván apósa érd és/.mes térségétől — ő u> ennek az Igáihoz tarto­zó felsömocsoládi kerületnek volt vezetője, mint most a veje — az erdő szolgájának szegődött. Vízmosásokról, őz- meg vaddisznó rejtekhelyekről beszél, arról, hogy gyalog vagy kerékpárral járta körze­tét. Dolgozott, mint rakodó­kezelő, ik termelő és most kerületvezető erdész, ö itt, a számára oly kedves szentkút! erdőtol búcsúzik, és csak azt sajnalja, hogy nem most kez­di. Utódjával, a fiatal Rab Já­nossal sorra járja a kerüle­tet, a vadéi meg a kéri, a mocsoládi erdőt, és nem fe­ledkezik el arról, hogy föl­hívja figyelmét egy-egy fon­tos dologra. Hová járnak a vadak, merre van kitermelés­re, érett vágásra erdő, s hol pusztult ki néhány fa, amit sürgősen pótolni kell... Erdő- és hivatásszeretet árad szavai 1x31. Amikor sorsá­nak alakulásáról beszél, azt mondja, hogy elégedett, bol­dog ember volt. S nemcsak azért, mert becsülték — több kiváló-jelvénnyel, tavaly Ki­váló Munkáért kitüntetéssel ismerték el fáradozását. Azért, mert a Somogyi Erdő- és Fa- feldolgozó Gazdaság vezetői, erdésztérsai és az alkalmi er­dőmunkások is tisztelik, be­csülik, mert felelősségteljes I hivatását lelkiismeretesen J látta el. Ez csendült ki azok- I bol a meghatott, keresetlen szavaikból is, amiket tiszte­letére a Ki­rály-réten le­vő vadászta­nyán rende­zett búcsúün­nepségen hall­hattam. — Misi bá­csi hivatás- szeretete, em­bersége példa marad szá­munkra... Hefler Lász­ló, az erdészet pártáin pszer- vezetének tit­kára, aki kez­dettől — 1947 elejétől — együtt dolgozott vele, az elveihez ragaszkodó kommunistát dicsérte. Attól kezdve lett tagja a pártnak, amióta erdész lett. Kovács József nagytoldi erdész, Víz­vári István, a gazdaság köz­pontjának a nevében meg Cubányi Imre. az igali erdé­szet vezetője es a többi er­dész. aki szótlanul ölelte meg, kezét megszorítva az iránta érzett tiszteletet és megbecsü­lést éreztette vele. Nem könnyű harminchárom évi, egy helyen töltött munka után befejezni, abbahagyni egy hivatást. S főleg az olyan embernek, mint Szenlgyörgyi Mihály, akinek ez töltötte ki az életét, — Az erdőtől azért nem búcsúzom el.. . Ahogy fiamat és lányomat is gyakran vit­tem, most unokáimat, a nyolc­esztendős Gábort és az ugyan­csak nyolcéves Krisztit viszem magammal egy-egy erdei ki­rándulásra. Hiszen most már erre is lesz majd időm... S mesélek majd nekik a fákról, a vadakról, megmutatom ho­vá bújnak az őzek, merre járnak a szarvasok... örül­nék, ha ők is úgy szeretnék az erdőt, mint én. Szalai Lászté Népszámlálás januárban Két évig tartott az előkészítés

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom