Somogyi Néplap, 1979. december (35. évfolyam, 281-305. szám)
1979-12-19 / 296. szám
Kisdiákok a tanműhelyben Az ajtón festett felirat: tanműhely. Bent munkaruhába öltözött, nyúlánk szakmunkás- tanulók és i&kolaköpenyes fiúk várják az oktatót. A gépek és szerszámok példás rendben sorakoznak, minden olyan, minth a m ásza lekezelésre várna. Csupán a fehér krétával teleírt nagy tábla mutatja, hogy más itt a «munkarend". Kéthetenként két-két órára az ipari tanulók között általános iskolások jelennek meg. A tanévkezdés után szervezték meg a Mezőgép Vállalat Kaposvári Gyárában a palyavá- lasztasi szakkört két szakmában. Harminchat fiú jár, illetve jelentkezett a gépi forgácsoló, valamint a vas- és lémszerkezeUakatos foglalkozásokra. A hetedik, nyo’cc* dikos diákok megismerkedhetnek a szakma alapjaival a p.épekKei, szerszámokkal. A gyár a pályaválasztást akarja ezzel elősegíteni, átfogóbb képet ad a gyerekeknek, mint a kiállításokkal, üzemlátogatásokkal. A megyében már sokfelé működnek — több- kevesebb sikerrel — üzemi szakkörök. A Mezőgépnél sem alakult minden úgy, ahogy várták. A gépi forgácsolókhoz jelentkezett tizennyolc fiút két csoportra osztották. Az egyikből általában .heten- nyolcan járnak el rendszeresen, a másik kilenc közül csupán egy megy el a foglalkozásokra. Illés László tíz éve oktató, ám az általános isko lásokbi! álló szakkör vezetése új leladat volt. — örültem a kezdeményezésnek, nagyon hasznos. Az elsőéves ipari tanulóknál azt tapasztalom, hogy szinte semmit sem tudnak a választott szakmáról, Vannak divatos foglalkozások, inkább arra jelentkeznek, S mivel oda sem vehetnek föl mindenkit, másodikként marad a miénk. A szakkőrös gyerekek nagyon Lelkesek, érdeklődök. Ez a negyedik alkalom, hogy találkozunk. Az első órán az elméleti tudnivalókat mondtam el nekik, aztán a, gépek felépítésével ismerkedtek. Sajnos nem jön el valamennyi fiú, nem tudom, hogy miért. Sem ók sem az iskola nem jelentették a hiányzás okák — Meddig tart a szakkör? — Május végéig treveztük. iád A válások okait kutatják A válások, a családok felbomlásának Következményeit vizsgálják több európai országi köztük hazánk szociológusai. — A nemzetközi szociológiai vizsgálatot, a becsi társadalomtudományi kutatásokat koordináló központ a közelmúltban Varsóban tartott tanácskozásán határozták el — mondotta Cseli-Szömbathy László, az MTA Szociológiai Kutatóintézetiének igazgató- helyettese az MTI munkatársának adott nyilatkozatában. Az 1960-as évek végétől Európa-szerte jelentősen megnőtt a válások száma. Hazánkban is sok a bontóper. Magyarországon a szociológiai intézet mellett több intézmény is részt vesz majd a kutatási programban, hiszen a kérdések statisztikai, pszichológiai és jogi vonatkozásait is igyekszünk feltárni. A K§H kérdőíves fölmérése során mintegy 500 volt házaspártól kérünk adatokat, olyan családokat vonva be a vizsgálatba, amelyekben kiskorú gyermeket is nevelnek. Bár a gyermek legtöbbje az édesanyánál marad, az elvált férjeket is megkérdezzük, hiszen csak így lehet teljes a kép. A vizsgálatba bevont személyeket egy évre rá, majd újabb esztendő múltán ismét fölkeresik a kérdező biztosok, hogy az életüket nagyban befolyásoló esemény hatását folyamatában is nyomon követhessük. A társas kapcsolatok felbomlásával járó érzelmi változásokat azonban inkább a program másik része, az úgynevezett intenzív vizsgálat során ismerhetjük meg. Ebbe 50 házaspárt vonunk majd be, s velük több alkalommal is beszélgetnek a kutatók. A házasévek alatt kibontakozó konfliktusok, s a válás utáni útkeresés pszichológiai-szociológiai feldolgozása jól kiegészítheti majd a reprezentatív adatgyűjtést. ■ A fölmérést a jövő év első felében végezzük ed. Hasonló programot valósít meg a moszkvai szociológiai intézet, Svédországban az uppsalai egyetem, Belgiumban pedig a leoweni egyetem kutatócsoportja. Az elemzésben más országok kutatói is reszt vesznek;. A vizsgálódások tapasztalatainak összevetésével arról is képet kapunk: milyen- a válásokkal kapcsolatos társadalmi gyakorlat Európa más országaiban, milyen jogi formák, 1 szociálpolitikái intézkedések segítik a családok életének rendeződését. Az így szerzett tanulságok a szocialista társadalompolitika hazai tervezésében is. hasznosíthatok. Mivel csak kéthetenként találkozunk, így nem sok. Valóban az alapoknál kell kezdenünk, az általános iskolai politechnikai oktatás nem túl jó. Bár, ahogy a saját gyerekemnél látom, talán most kezd fejlődni. Látogatásomkor mindössze hárman jöttek össze a tanműhelyben. Nyári Tivadar, bár jeles a tanulmányi eredménye, mégsem gimnáziumba jelentkezett. — Az édesapám autószerelő, nála már sók mindent láttam, az esztergályos szakmát azonban egyáltalán nem ismertem. Amit eddig hallottam, az nagyon tetszik.- Mi még nem dolgozhatunk a gépeken, csak a tanulók munkáját figyeljük. A gépészeti szakközépiskolában szeretnék majd továbbtanulni. Sokkal többen jelentkeztek a szakkörbe, de nem tudom miért, azóta sem járnak. , Kisiván Tibornak is választania kell az idén, hogy hol tanul tovább. A szakkör jó lehetőség a gyakorlatszerzés- re. — A tanárok megkérdezik, hogy mi történik a foglalkozásokon ? — Eddig még senki sem érdeklődött, de otthon elmesélem a hallottakat. Az .iskolában azt mondták, hogy aki tovább akar tanulni, az inkább gimnáziumba menjen. Azt h iszom, a szakközépiskola mégis jobb, mert ha pein jelentkezem főiskolára, azért van szakmám. Bíró Sándor még csak hetedikes, a most szerzett tapasztalatok azonban sókat segíthetnek. Az apukámnak nehéz munkája van- Itt gépekkel bánunk, ez nem olyan megerőltető. Meg szép is, ahogy elkészül egy munkadarab. Eddig még nem kérdezte vissza az oktatónk, amit leírtunk, de azért megtanuljuk. A hiányzó gyerekekről a kaposvári Gyakorló Általános Iskolában csak a gyár értesítéséből szereztek tudomást. Igaz, hogy egyetlen pályaválasztási felelős nem tud ellenőrizni mindenkit Ám, ha a tanárok érdeklődtek volna, akkor előbb kiderül, hogy a tanulók csak a jelentkezésig jutottak eL A Mezőgép megteremtette a lehetőséget a szakkörre: ha a szakköri tagoknak csupán a fele választ- •a a megismertetett szakmát, már megérte. Ehhez azonban az iskolának is segíteni kell. A megfontolt pályairányítás közös feladat, I. £. Kvartett az idő végezetére Á kaposvári klarinétos kvartett hangversenye Olivier Messiaen neve nem vált fogalommá zenei köztudatunkban, a világhírű francia komponista darabjait még a főváros »vájtfüíűeknek« szánt modem zenei fórumain is méltánytalanul ritkán adják elő, a vidéki közönség pedig jószerével 'csak a rádáóbáp hallhatja olykor-olykor a ma hetvenkét esztendős Messiaen kamaramuzsikáját. Úttörő tett volt tehát a kaposvári klarinétos kvartett vállalkozása, a Kvartett az idők végezetére című nyolctételes mű előadása hétfőn este a megyei könyvtárban. A hallatlanul nehéz alkotás műsorra tűzésének különösen azért örülhetünk, mert az Országos Filharmónia által szervezett koncerteken csak kevés ízelítőt kaphatunk . századunk hangzásvilágából, s megvei együtteseink többsége — sajnos — ugyancsak nem tekinti feladatának a kortárs zeneirodalom népszerűsítését. A kaposvári zeneiskola tanáraiból álló kvartett mindenesetre »jó lapra tett« a gyönyörű Messiaen-mű kiválasztásával. A biblitikus tematika, a jól követhető programadás azoknak a koncertlátogatóknak á dolgát is alaposan megköny- nyítette, akiknek nem volt alkalmuk elmélyülni a Messiaen- ra oly erősen ható polimodális és poiiritmikus kultúrákban; a hangzó természetszimbólumok — elsősorban madárhang- utánérzések — a kizárólag a hagyományos formákon nevelkedett hallgatókra is nyilván erősen hatottak éteri szépségükkel. Biztos »fogódzó« lehetett a mű keletkezéstörténete: a sziléziai Gorlicében, a hadifogolytáborban szenvedő zeneszerző honvágya, metafizikus töprengései. E reménytelenségből olyan mű sarjadt, melynek előadásához, egyidejűleg volt szükség zavartalan beleélésre és elemzésre képes hideg fejre. S. Perjés Margit klarinétos, Balázs István hegedűs, Pallós László gordonkás és Kardos Kálmán zongorista produkciója — melyben narrátorként, az ismertetés szerzőiéként, illetve fordítójaként ár. Albert Áron működött közre — emlékezetes élményt adott, valószínűleg a Legemlékezetesebbet, melyet a kvartett pályáját figyelemmel kísérő közönség valaha is hallhatott A nyolc tétel igencsak különböző hangulati, ritmikai és dallamvilágában. egyaránt otthonosan moz- ’goxt a n égy muzsikus, ami pedig a hangszeres tudást illeti, a »legrázósabb« állásoknál sem kellett »félrecsúszásoktól«, gikszerektől tartanunk, holott a darab tolmácsolására csak igazi i »profik« lehetnek képesek. Külön is meg kell említenünk a két vonósnak az ötödik és az utolsó tételben nyújtott kristálytiszta játékát, az eiső és a harmadik rész klarinéton felcsendülő madárhang-remi- niszcanciáit, s a zongora kitűnő teljesítményét az ötödik tétel Jézus-arcképének interpretálásában. A Dies lrae eladása az összoszokottságúak volt fényes bizonyítéka. A Kvartett az idő végezetére közönségsikere azt bizonyítja: a kortáís zene propagálása még a meglehetősen hagyományos ízlésű kaposvári publikum Körében sem hamvában, holt kísértet. A kitűnő klarinétos kvartett próbálkozásai remélhetőleg ugyanebben az irányban folytatódnak majd. Lengyel András Anyanyelvi nevelés az óvodában Anyanyelvűnk bonyolult, sokrétű, árnyalt jelrendszer, melyet a gyermek sokfél© tevékenység közben, társaihoz és a felnőttekhez való viszonya és fejlődése során sajátít el. Az óvoda tartalommal gazdag élete, a szóbeli közlést kiváltó derűs, nyugodt légköre az alapja az anyanyelvi nevelésnek. Az anyanyelv használata végigkíséri az óvoda egész n,api életét, a gyermekek minden megnyilatkozását, az óvónő és a gyermekek kapcsolatát. A gyermekek nemcsak a szülőktől, az óvónőktől, hanem, egymástól is tanulnak beszélni. Ezért nagyon fontos a környezet példamutató, helyes és szép beszéde. Az óvodás minél több beszédet hali, annál nagyobb ösztönzést kap az önálló beszédre. Az óvónőnek lehetőséget kell adnia arra, hogy természetes módon minden gyermek beszélhessen arról, ami foglalkozta t ja, érdekli. Engedjük beszélni a gyermekeket! Ennek korlátozása szellemi fejlődésüket is gátolhatja. A kötelező foglalkozásokon és a tervszerű megfigyeléseken sole új szóval, fogalommal ismerkednek meg a gyermekek. Kiváló alkalom nyílik a kötetlen foglalkozásokon arra, hogy megismerjük kicsinyeink szókincsét, kiejtését, esetleges beszédhibáit. Ilyenkor meg kell keresni a beszédhiba okát. Gyakran igényelni keíl a család' segítségét, is. Szabad időben a hallgatag gyermek is könnyebben bekapcsolódik a beszélgetésbe, legyőzi gátlásait, bátrabban fejezi ki magát. Az őszinte érdeklődésre közelebb kerül nevelőjéhez, bizalommal kitárulkozik előtte. Mindent, amit a gyermekek tudnak, ismernek, lehetőleg ők mondják el. Ha közben szükséges, javíthatunk is. Gyakran használ a gyermek olyan szavakat, amelyeknek jelentését nem ismeri. Itt van például Gábor esete. Szülei egyik alkalommal gyer- mekhangversenyre , vitték. Szalontay Mihály z utolsó nap Hat ez a kuiya most ■ egy fénylő feketehaju, olajcsillo- gású, ráncos napszítta bőrű antracit-szemű ciganyasszony volt. Ott guzsgolt a dülöúton, i nyakában valaha-sárga kendő lehetett, mert kendőnek is, sárgának is valaha volt nevezhető. Világoskék apró, fehér pettyes, városias fe^rékli, félblúz volt r^jta fölül, de az egész1 asszonymi ndenség tulajdonképpen abból a rikitó- harsány piros selyemszoknyá- böl állt, mely a háború alatti amerikai ejtőernyők selymére emlékeztette, a hirtelen nagyapáik kertjébe került kamaszt — odazuhant ilyen ejtőernyő, — a most megriadt felnőttet. Gyanakodva állt meg, inert j nem lehetett tudni, miért guzs- : goi az öregasszony, szükségét I végzi, vagy csak pihen, les | valamit, szóval a helyzet eléggé áttekinthetetlen volt. — Maga nem idevalósi, ügyi? — kérdezte a piros szoknya. ! — Láttam már amikor jött lefelé a hegyrül. — Én vagyok a »NAGY HEGYI TOLVAJ«. *— Á, n . * 4 Az öreg már mosolygott, gyorsan tudott kapcsolatot teremteni, de most erre szükség nem lehetett, mert a spontán möd létrejött helyzet nyilvánvaló volt. Beszélgetési ingere, »valami akarási« szüksége van az öregasszonynak, akárki jön erre, azzal beszédbe elegyedik. — Aztán miért ne lehetnék én a »Nagy Hegyi Tolvaj«? Ezt úgy mondta, ahogy a Nagy Feher Főnököt, mondtak gyerekkorában az indián-regényekben. melyeket a kis boglya tövében olvasott hátul, és nézte hol a fent magasba húzó liberátorokat, vagy a kert- aljai ösvényen bandukoló falubelieket, nőket, férfiakat. — Á, maga nem olyan tolvaj-féle ... Tudja, szélhámos az lehetne persze, na de tolvaj! Aztán maga valami tudós ember, hiszen ismeri a Nagy Hegyi Tolvajkönyvet. Az öregasszony közben fői se rezdült, ott guzsgolt ott tovább az utacska szűk ösvényén, mint a zöld bozót nagy piros virága, s elmenni is csak úgy lehetett volna mellette, ha belegázol a magas ftiiklevelek surs terített tel; digérő lándzsáiba,' s ért, valahogy nem akaródzott az Öregnek, valahogy az öregasszony mintha útját állta volna, és tudta, hogy ezt a szituációt, mármint azt, hogy neki most elállják az útját, a cigányasz- szony is tudja. Ez az érzés azonban most másodlagos volt, ha erősen jelen levőnek is érezhette, fontosabb lett ez a könyv-dolog. — Miért? Maga látott ilyen könyvet? — Hát, meg is van nekem. * — No fene! Az Öreg egyszer csak azt érezte, hogy ott guggol az öregasszony mellett. Ami miután nem tudta pontosan, hogy milyen célból guggol ott, zavarba hozta, elpiritotta az arcát, fel is állt rögtön. Az öregasszony rezzenéste- lenül maradt. — Szép balladáskönyv. Szépek a képek hozzá. Korsókról meg kancsókról. Még a Sava- nyó Jóskáról is van benne kancsó-kép, az pedig ott be- tyárkodott, ahonnan maga jött. — Hát en nem vagyok Sa- vanyo Jóska. —- Hát nem, mert az szép szál ember volt! — És sok könyve van? — Nekem nem olyan sok. Van a gyerekeimnek elég. Aztán azokat olvasom. — Mit csinál maga itt, md a foglalkozása? — Hát maga?! Rendőr? Olyan detéktiv-féle? ~ Saov*l krimit is olvas t — Azt a legszívesebben, meg megnézem a tv-ben. De a szép verseket is. Mert én is írok minden alkalomra. Most is egyen törtem a fejem,! ahogy nézem itt ezeket a han- > gyákat. Nézze csak! Az öreg ott újra leguggolt! a piros szoknyagjomolyag mel- ! lé, és nézte elmélyülten per-1 cekig ó is. bogy a fekete-han-' gyák három meg a vöröshan- ' gyák egy csapása keresztezte egymást, és a keresztezés négyszögében milyen felfokozott izgalmú nyüzsgő volt a ( boly, ott azon a ponton, gyor- j sabban lüktetett, mozgott az ' áramlat, tapintható lett a mozgás a plasztikusan létező elevenség. — No látja? Az öreg nézte, nézte, nem szólt semmit, aztán fölállt, kicsit átlépte a piros szoknyát, belegázolt, a vadbuzás fűbe, és ! úgy hátulról a válla fölött kér- j dezte meg: — Mondja már meg néném, merre találom meg Fazekas Juliannát, aki tanító volt itt? De azt mondta Bibircsók úr, hogy most már nem az. — Vele volna dolga? — Vele. — ... mert vagy a párjával? Az öreg ingadozott, nem tudta, hogy mit mondjon. — Nem tudom ki a párja, de lágy hallottam, — lőtt vaktában — nem rég került ide. Maga ismeri? (Folytatjuk} Másnap örömmel újságolta Ritának az eseményt. — Én tegnap hangversenyen voltam! Te nem is voltál!? Rita nagy szemeket meresztve kérdezi: — Mi az a hangverseny? Gábor egy kicsit gondolkodik. — Mi? Hát te nem tudod, »a hangok versenye«! * Rita bólint és bátortalanul megjegyzi; — Biztosan olyan, mint a játékverseny. Gábor, mivel maga sem volt tisztában a fogalommal, engedékenyen Ritára hagyta. — Olyan hát!!! Szókincsünk gyarapítása >3 az óvoda egyik fő feladatai közé tartozik. A sok mese, vers meghallgatása nemcsak élmény számukra, hanem jól fejleszti fantáziájukat, kifejezőkészségüket és gyarapítja szókincsüket. Olyan szavakat, párbeszédeket hallanak, amelyek a mindennapi beszédben csak ritkán fordulnak elő, ’ Ezért nagyon fontos, hogy í minden mesét többször hall- I jón a gyermek. Legjobban J szeretik ebben a korban asa- ' jót szavainkkal elmondott me- 1 sókét, igaz történeteket. Ért» * hető, hiszen könnyebben tudunk kapcsolatot tartani velük. Arcunkkal, hangunkkal, mozdulatainkkal éreztethetjük a mesében történő esemé- pyeket, változásokat. Mégsem mondhatunk le ártól, hogy könyvből ie meséljünk. Az író gondolatait, szép kifejezéseit szó szerint is hallja a gyerek. Ha valami tetszik nekik, kérik az ismétlést. A nagycsoportban mind többen eljutnak oda, hogy képesek önállóan elmondani kedvenc meséiket. Az már nagy öröm számunkra, amikor önállóan találnak ki mesét. Először csak' képekről próbáljuk beszéltetni őket. szeretnénk, ha saját szavaikkal mondanák el a képen látható eseményeket. Meséikben általában igaz történeteket szőnek össze rheseele- mekkel. Ilyet hallhattunk Anikótól a cicáról, aki vándorútra megy, és valami csodálatos véletlen folytán felkerül egy hajóra, amelv éppen akkor világ körüli útra indul. .És mire hazaérkezett fáradtan, agyonhajszoltan. sok viszontagság után, mi örömmel megállapíthattuk, mennyit fejlődött Anikó beszédkészsége, szókincse és fantáziája. Ball Györgyné óvónő
