Somogyi Néplap, 1979. december (35. évfolyam, 281-305. szám)

1979-12-14 / 292. szám

Történelem az utcán Történelmünk nagyjai mindenhová elkísérnek ben­nünket. A Kossuth rádióban a Kos- suth-díj átadásáról hallunk riportot, naponta végisétálunk a Kossuth utcán, és percekig várunk a Kossuth téren, hogy a közlekedési lámpa zöldre váltson. Az üzletekben vissza­kapott százasról Kossuth néz ránk, a trafikban Kossuth ci­garettát vásárolunk. Bármely megyeszékhely központjában fordulunk meg, nem kerül­hetjük el a Széchenyi teret vagy a Széchenyi utcát. Va­sárnap délutánjainkat a Dó­zsa-, a Táncsics- vagy a Rá- kóczi-pályán töltjük. S az ut­cák, terek, iskolák, könyvtá­rak. művelődési otthonok, if­júsági házak, parkok neve nyomán szinte devalválódik tudatunkban Petőfi, Ady. Jó­zsef Attila, Munkácsy neve. S hasonlóképpen épülnek be mindennapi szóhasználatunk­ba olyan fogalmak is. mint a béke, a szabadság, a- felszaba­dulás, az alkotmány. . Egyszó­val? uniformizálódott a név­adás. Az a szándékunk, hogy leg­nagyobb történelmi személyi­ségeink emlékét és leginkább becsült politikai fogalmainkat gondolkodásunk szerves részé­vé, állandó elemévé tegyük, időnként a visszájára fordul. Egy jól képzett történelem- tanártól hallottam a nyáron: a közelmúltban több iskolában a diákok heves ellenállásába ütközött a pedagógusoknak az a szándéka, hogy a KISZ- alapszervezetóket Kossuthról, Petőfiről, Táncsicsról nevez­zék el. Ehelyett Deák, Teleki és más —1 az oktatásban és a közmegbecsülésben csak a »■második vonalban« érdeme­sített — negyvennyolcasok ne­vét javasolták. Vajon miért? Jómagam — ellentétben vita­partneremmel — nem gya­nakszom semmiféle eszmei megfontolásra. Ügy érzem, a tanulók unjak a nemiek mono­tóniáját. S ha történelmi lá­tásmódjukban esetleg némi torzulás keletkezett is, annak leglényegesebb oka épp a ne­vek túlságosan gyakori elő­fordulása. Nézzünk egy másik példát. Egyik hetilapunk publiciszti­kájában olvastam október elején: közvéleményünk két­harmada csupán Damjanich János nevét ismeri a tizenhá­rom aradi vértanú közül. Ért­hető: alig akad hazánkban olyan település, ahol ne ne­veztél; volna el utcát róla. A többi nyolc is vitéz hadfi volt. A példáknak se szeri, se szá­ma. Lépten-nyomon belebot­lunk egy-egy Munkácsy Mi- hályról elnevezett intézmény­be, utcába, de ritkán találko­zunk az utcajelző táblákon Madarász Viktor, Benczúr Gúla, Markó Károly. Csont- váry-Kosztka Tivadar nevé­vel. Tudományunk nagyjaival különösen »szőrmentén« bán­nak a keresztapák: legneve­sebb természetkutatóink, or­vosaink, fizikusaink nevét leg­följebb nagy egyetemi váro­sainkban viseli egy-egy utca, intézet. Sportegyesületeink lis­táján pedig mikroszkóppal is hiába keresnénk Hajós Alfréd, Mező Ferenc, Petschauer At­tila, Platkó Ferenc vagy Koz­ma István nevét. Dózsából, Kossuthból, vagy — hogy egy, a sport világában valóban »jegyzett« nevet is említsünk — Spartacusból viszont több százat találunk az országban. A káptafaszemlélet másik következménye: a legneme­sebb lokálpatrióta érzelmek Is- elsorvadnak. Megyeszékhe­lyünkön az utca-, tér- és in­tézményneveknek legalább ki­lencven százaléka azonos a kecskeméti vagy a szolnoki, a békéscsabai vagy a zalaeger­szegi nevekkel, elhalt helyi — vagy országosan is jelentős — nagyságok emlékét alig őrzi tábla. Pedig Rudnay, Roboz és Kunffy Lajos meg a töb­biek többet __ érdemelnének! Vagy — természetesen a tel­jesség igénye nélkül — egy másik somogyi példa. Marca­liban nyoma sincs Tóth Ágos­ton Rafaelnek, a város szülöt­A hűség, a műemlékek vá­rosa, Sopron, iskolavárosként is jelentősen gazdagodott az utóbbi két évtizedben: ha­zánk egyik leggyorsabban fejlődő iparága, a faipar szá­mára képeznek itt felsőfokú szakembereket. A faipar egyike volt azok­nak az iparágaknak, amelye­ket a felszabadulás után szinte a semmiből kellett fel­építeni. Az általános megál­lapítás messzemenően vonat­kozik az ország egyik leger- dősebb megyéjére, Somogyra, ahol a fafeldolgozás számot­tevőbb fejlődése csak a leg­utóbbi tíz-tizenöt évben kö­vetkezett be. Ez magába rej­ti azt a tényt is, hogy a le­hetőségek még koránt sincse­nek kihasználva megyénkben. A fafeldolgozó ipar fejleszté­sét az is indokolja, hogy a fa újra termelhető nyers­anyag, és ez korunkban, ami­kor világszerte jellemző a nyersanyaghiány, igen lénye­ges szempont. A faipar fejlődésének »kul­csa« a megfelelő számú, jól 1 képzett szakembergárda. Sop­ronban, az Erdészeti és Fa­ipari Egyetem faipari mérnö­íének, a negyvennyolcas sza­badságharc híres honvéd ez­redesének, Bem tábornok ba­rátjának, több remek hadtu­dományi munka szerzőjének, a nagyszerű festőművésznek, vagy Petrás Dezsőnek, a járá­si munkástanács egykori el­nökének; Somogvszil utcai névtábláin hiába keressük an­nak a Zmeskal Miklósnak a nevét, aki jó kétszáz eszten­deje itt látta meg a napvilá­got, Bécsben világhírre tett szert gordonkajátékával, és akit nem kisebb személyiség tüntetett ki holtáig tartó ba­rátságával, mint Beethoven. E hiányosságok nem mást bizo­nyítanak, mint azt: a név­adáskor .érdemes volna figye­lembe venni a helytörténeti- honismereti kutatások ered­ményeit. Ügy, ahogyan Nagy­atádon tették egy hónappal ezelőtt, amikor a város leg­újabb bölcsődéjét Eröss Gyula gyerirtekgyógyász professzorról nevezték el. A gazdag tartalék fölösle­gessé teszi legnagyobb, leg­féltettebb történelmi neveink — és történelmi fogalmaink — «sulykolását«, unalmassá téte­lét. Ha a szemlélet megvál­tozna, gimnazistáink sem ber­zenkednének Kossuth és Pe­tőfi nevének túlzott használa­tától a KISZ-gyűlésen. Lengyel András ki karán két szakon képez­nék szakembereket. A mér­nöki szakon öt, az üzemmér­nöki szakon három év a ta­nulmányi idő. A magasfokú műszaki alapképzés után sze­reznek jártasságot a hallga­tók a bútorgyártásban, a bel­sőépítészetben, és lehetne so­rolni a fafeldolgozó ipar minden ágát. A végzett szak­emberek a legkülönbözőbb munkaterületeken helyez­kednek el, bútor-, forgácslap-, parketta-, épületasztalosipa­ri-, sportszergyárak, fűrész­üzemek és egyéb vállalatok várják őket. Lehetőségeiket jól bizonyítja, hogy minden szakember átlagosan négy ál­láshely ■ közül választhat, négyszer annyi szakemberre van szükségük a vállalatok­nak. mint ahányan végeznek évente. Ez érthető, hiszen a faiparban az üzemi munka mellett szinte ' mindenütt je­lentős műszaki fejlesztés fo­lyik. Keresett, fontos, értékes szakmában ad képesítést az egyetem, ahol a tanulmányok­hoz sajátos hangulatú hátte­ret biztosít a szép műemlék- várós és festői környezete. Kőszobrászok A Képzőművészeti Kivitelező Vállalat kőszobrász műtermé­ben a szegedi Móra Ferenc Múzeumot díszítő két szobrot re­konstruálják. Faipari mérnökképzés Sopronban Szalontay Mihály z utolsó nap ő már nem, de a fiúk le­mentek a vízhez, megfürödtek az éjszakai Dunában, ő meg akkor is — negyedszázada —, mint most állát térdére téve, guggolva ült a vízparton, s nézte Istert, a vén folyót, ahogy rohan lefelé a tenger­be, vivőn hullámaival gene­rációk izzadó testének szagát, hordozván annyi megnyugvást kereső szemét. Béla öngyilkos lett, Béla meghalt, odalett, s ő nem tu­dott segíteni. Mert Béla úgy érezte, immár hozzá nemi for­dulhat.« Még sokáig, nagyon sokáig, tán hajnalig tartott féléber kába, nyitott szemű éjszakája. Valami keveset mégiscsak aludt, mert arra ébredt, hogy valaki rázza, Mucóka volt, aki kedvesen simogatva ébreszt- gette: — Ébredjen már. szerkesztő űr. Zabba mennek a lovak! Csikorgatta a fogát, olyan ré­mes volt. — Persze, persze — mo­tyogta az öreg. FéHilt. — Magának dolgoznia kell mermi. — Hát bizony ..." — Jó, jó, köszönöm az éj­jeli szállást. Egész jó kis he­lyem volt itt. ________ — Ä, félényinek való ez, nem magának! Felhúzta cipőjét, fölvette a zakóját, megitta a forró ká­vét, amelyet kapott. Azzal szépen együtt elmentek Mu- cókával. A kocsi mellett el­búcsúztak, Mucóka nagyobb érdkelődéssel nézte az Öreg patkányszürke Volkswagenjét, mint amennyit az megérde­melt, s meghívta őt, hogy le­gyen máskor is vendége. Az Öreg felírta néki egy darab papírra a telefonszámát és la­káscímét, ha Pestre jön, szí­vesen látja, mondta. Azzal el­váltak jószerivel már örökre. 34. Az ö^-eg ugyanazon az úton hajtott végig és vissza, amer­re jött. De most nem állt meg ...y városban, ment to­vább egyenesen az úton a vadgesztenyefáig, a kék autó roncsáig. Ez utóbbit már nem találta, elvitte az autómentő. Helyette Bibircsók uram dö- fölte a földet egy csomós kis horgasbottal, és amoda vagy tíz méterre kaszálta az árok füvét a gyerekember. Hogy megállt, a gyerekember mind­járt szólt is: — Ne itt. hallja-e, kicsit odébb van egy kaptató, be­járó az útra az árok felett. Traktor ha jár. erre fordul rá az országúta. Oda tessék áll­ni, akkor nem tetszik zavarni a forgalmat. .Az öreg a sár-trágya feL hordásos, csúszós bejáróra állt, s aztán lement Bibircsók úrhoz, s köszöntötte. Hamarosan megjelent a teg­napi triumvirátus harmadik tagja, a traktoros is, de most masinájával együtt. Földről földre ment át, keresztül a ré­ten, s hogy meglátta, megál­lította a pöfögést, és leszállt. Kezeltek ők is. — No, sikerrel járt? — kér­dezte. — Hát, ahogy vesszük. Min­denütt voltam, de semminek nyomát nem leltem. —- Halott? — Halott. —. Akkor már nincs is nyo­ma. Akármilyen is volt, gaz­dag, szegény, a halott mán csak halott. — Nem gazdag a m agunk- féle — mondta az öreg —, csak olyan lótó-futó. — Jó az, akinek tetszik az ilyen élet — mondta a trak­toros. — Hiszen azt csinálnak, amit akarnak. Hun itt van, aztán meg mán ott van. — Jó dolog lehet újságíró­nak lerfni — szólt bele a gye­rekember is. — Jó a fenét! — mondta az öreg. — Hát biztos jobb, mint for­gatni egész nap, éjszaka a sa­rat. — De levegőn van — neve­tett az Öreg. — Levegőn? Az, ott, a fene egye meg! — Biztos nem megy magá­nak olyan rosszul! — Nem a fenét. — Nem hiszem én azt. — Hát idefigyeljen! — for­dult az Öreghez. — Hagyjuk a sódert! Most is vannak, akik fenn és most is,»akik lenn. Mindig hun talp, hun kerék. — De hát azért csak más most, mint a mikor a grófé volt ez a határ. Bibircsók koma is megszó­lalt. — Hát más ... ami igaz. az igaz. Akkor grófét loptuk a határban, most a magunkét. — De akkor is a szegényen verték el a port. Aki közel volt a tűzhöz, akkor is meg­melegedett Ki meg nem, az most is csapkodhatja a térdit, combját fagyban, hóban is munka a munka neki. '-7- Olyan rossz maguknak? — Rossz egy nyavalyát! — szólalt meg a gyerekember is —, csak hát ezen a vidéken az a szabály, hogy sírni kell. Mert a sírótól, ha még any- nyija van. is. nem vesznek, hanem adnak neki. A dicsek- vőtől, meg ha semmije se nincsen, azt is elveszik. — Hát avval csak jól jár. Mért akitől a semmit elveszik, annak lesz valamije. — Há...? — Mer, hogy a semmit csak úgy lehet elvenni valakitől, hogy ha adnak nekije vala­mit. HÉTVÉGI TÁIOLÓ Zimre Péter kisregényéből készült Gothár Péter első já­tékfilmje, az Ajándék ez a nap, melyet a Vörös Csillag mozi ik­tatott műsorába. A film sze­replői között találjuk Esztergá­lyos Cecíliát, Pogány Juditot, Csákányi Esztert és a képün­kön látható Tarján Györgyit. Az új magyar film — a kapos­vári színház főrendezőjének alkotása — jó kritikát kapott Ezekből idézünk mintegy ajánlólevélként. Gyertyán Ervin: «Gothár Péternek... valami olyasmit sikerült megvalósítania, még­hozzá átütő erővel, ami hosz- szú évék óta hiánycikk film­művészetünkben ... Nem el­vontan, nem tézisszerúen, ha­nem az élet bonyolult össze­tettségében.« (Népszabadság, december 6.) Sas György: » ... az Aján­dék ez a nap azok nevében szól, akik a boldogság , talmi ígéretéért — vehetjük szó sze­rint is — a bőrüket viszik vá­sárra, mert úgy érziik, nincs más választásuk.« (Film, Szín­ház, Muzsika, december 8.) Sumonyi Zoltán: »Fölösleges tovább tagadni vagy szépíteni a dolgot, Gothár Péter filmjének minden képe, minden, mondata és hangsúlya a helyén van: így éLünk s ilyen díszletek kö­zött, Budapesten, az 1970-es évek második felében.« (Élet és Irodalom, december 8.) A Vörös Csillag Fílm&zinház másik filmje, a kétrészes, amerikai western, A Jó, a Rossz és a Csúf. Sergio Leone rendezte, a zenéjét pedig Ennio Morricone szerzetté, tehát a Volt egyszer egy vadnyugat stábjának munkája ez is. A Szabad Ifjúság mozi hét végi ajánlata A vad hattyúk című bájos japán meserajzfilm a gyerekeknek. Természetesen színes, szinkronizált alkotás. Az esti előadáson 1 ean-Paul Belmondo hódít A javít­hatatlan című színes, szinkro­nizált francia vígjátékban. La- tirrca mozi: Zöldövezet címmel vetítenek filmet szombaton és vasárnap. Bolgár alkotás, szí­nes, magyarul beszélő. A Vö­rös Csillag Filmszínház vasár­nap délelőtt matinéra várja a gyerekeket A vadon kiáltása című kanadai természetfilm­mel. A kaposvári Csiky Gergely Színház ma 13 óra 30 perckor és 19 órakor a Halmi, vagy a tékozló fiú című Bereményi Géza — tragikomédiát játsz- sza Gothár Péter rendezésé­ben, Lukcús Andorral a cím­szerepben. Szombaton este il­letve vasárnap délután 15 és este 19 órai kezdettel ugyanez a mű szerepel műsoron. A Kilián György Ifjúsági és Úttörő Művelődési Központ szervezésében ma 19 órákor 3 filmesztétikái és filmtörténeti szabadegyetem ifjúsági tagoza­tán — középiskolák központi kollégiuma — az Üvöltő sze­lek című filmet mutatják bej A Vörös Csillag moziban dél­után 14 órakor Robert Merlé A delfin napja című művét lát­ják’ a művelődési intézmény szervezésében azok az általá-’ nos iskolás gyerekek, akik az Ismerkedem a filmmel bérle­tes előadássorozat nézői. A Dorottya-szállö nagyterme ismét hétvégi színhelye lesz egy rendezvénynek: a Móricz Zságmond Művelődési Házban a nemzetközi kisállattenyész­tök tartanak bemutatót. Meg­nyitó: szombat, 10 óra. Tél az irodalomban címmel tartanaik napközis klubfoglal­kozást ma 10 órakor az ÉDOSZ Művelődési Otthonban. Pécsi és kaoosvári énekszafcos nö­vendékek adnak hangversenyt szombaton 16 óra 30 perces kezdettel a kaposvári Liszt Fe­renc Állami Zeneiskola nagy­termében. A program vonzó: Purcell, Mozart, Weber, Schu­mann, Mendelssohn, Beetho­ven, Brahms, Carissimi, Calda- ra, Gluck, Gastoldi, Pergolesi szerzeményei szólalnak meg a legszebb hangszeren, az embe­ri hangon. A Somogy megyei Művelő­dési Központ meghívója Lát- rányba, a művelődési házba hívja meg az érdeklődőket: szombaton 18 órakor kórusát találkoznak itt. Végül a Pécsi Körzeti Tévé- stúdió ma 17 óra 25 perces kez­dettel látható Zsilipek között című filmjére hívjuk föl a fi­gyelmet. Az alkotók szándéka szerint: vallomás a Sióról. Egy nyárról, amikor autóval, repü­lőgéppel hajóval és gyalog be­járják a csatorna vidékét. Szó lesz a növény- és állatvilágról, az emberekről, a víz tájformá­ló erejéről, hatásáról és egy álomról, a szekszárdi kikötő­ről .,. Készül a „szilveszter" Éjfél után nótacsokor... Forgatják a televízió szil­veszteri műsorát. — Az idén sok ember ösz­azafogásával valósul meg a szilveszteri szórakoztató mű­sor — mondja Kalmár And­rás, a szórakoztató osztály vezetője, aki egyúttal a mű­sor egyik rendezője is. — Szilveszteri összeállításunk ezúttal blokkokból áll majd, ■ több szerkesztő, illetve rende­ző közös munkájának ered­ményeként. — Milyen blokkok, műsor- részletek alkotják a progra­mot? — A műsort úgy állítottuk össze, hogy a blokkok között helyet kapnak a Hónap és a Parabola szerkesztőségének különkiadásai; Lesz diszkó­parádénk, amelyet nagy nyu­gati rendezvényiek mintájára Bednay Nándor rendez; pixrl- lációs módszerrel készült fil­met forgatott Varsányi Ferenc, a Pannónia Filmsfcúdi ólban felkérésünkre; helyet kap Al­fonz» világszínháza; a Gúnya együttes kis magyar burleszk- je; külföldi filmtekercsekből V álogatott artistaszenzációk; továbbá az altalam. itt * stú­dióban most forgatásra kerülő Öt dudás egy csárdában cí­mű, kísérleti jellegű összeállí­tás. — Ehhez a műsorrészhez kitűnő komikus vénájú színé­szeket alkalmazunk: Körmen- dy Jánost, Bodrogi Gyulát, Agárdy Gábort, Bencze Fe­rencet és Sztankay Istvánt, öt nagy jelenet és öt nagy színész! Emellett valameny- nyien kisebb epizódszerepek­ben is játszanak a blokkon belül. De hadd mondjam el, nemcsak nagy sztárokkal lé­pünk színre, nagyon sok fia­tal színész is közrem űködik szilveszteri programunkban. A blokkokat majd egy tv­bemondó konferálásával ve­zetjük be. ily módon is lazí­tani kívánjuk a máskor rend­kívül összesűrűsödött tv-prog- ramot. S iránt hallottuk, éjfél után ismét, sokak kívánságára, mu­latós nóta-csokorral folytatják az adást. Somogyi Néplap (Folytatjuk) Ajándék ez a nap

Next

/
Oldalképek
Tartalom