Somogyi Néplap, 1979. december (35. évfolyam, 281-305. szám)
1979-12-14 / 292. szám
Történelem az utcán Történelmünk nagyjai mindenhová elkísérnek bennünket. A Kossuth rádióban a Kos- suth-díj átadásáról hallunk riportot, naponta végisétálunk a Kossuth utcán, és percekig várunk a Kossuth téren, hogy a közlekedési lámpa zöldre váltson. Az üzletekben visszakapott százasról Kossuth néz ránk, a trafikban Kossuth cigarettát vásárolunk. Bármely megyeszékhely központjában fordulunk meg, nem kerülhetjük el a Széchenyi teret vagy a Széchenyi utcát. Vasárnap délutánjainkat a Dózsa-, a Táncsics- vagy a Rá- kóczi-pályán töltjük. S az utcák, terek, iskolák, könyvtárak. művelődési otthonok, ifjúsági házak, parkok neve nyomán szinte devalválódik tudatunkban Petőfi, Ady. József Attila, Munkácsy neve. S hasonlóképpen épülnek be mindennapi szóhasználatunkba olyan fogalmak is. mint a béke, a szabadság, a- felszabadulás, az alkotmány. . Egyszóval? uniformizálódott a névadás. Az a szándékunk, hogy legnagyobb történelmi személyiségeink emlékét és leginkább becsült politikai fogalmainkat gondolkodásunk szerves részévé, állandó elemévé tegyük, időnként a visszájára fordul. Egy jól képzett történelem- tanártól hallottam a nyáron: a közelmúltban több iskolában a diákok heves ellenállásába ütközött a pedagógusoknak az a szándéka, hogy a KISZ- alapszervezetóket Kossuthról, Petőfiről, Táncsicsról nevezzék el. Ehelyett Deák, Teleki és más —1 az oktatásban és a közmegbecsülésben csak a »■második vonalban« érdemesített — negyvennyolcasok nevét javasolták. Vajon miért? Jómagam — ellentétben vitapartneremmel — nem gyanakszom semmiféle eszmei megfontolásra. Ügy érzem, a tanulók unjak a nemiek monotóniáját. S ha történelmi látásmódjukban esetleg némi torzulás keletkezett is, annak leglényegesebb oka épp a nevek túlságosan gyakori előfordulása. Nézzünk egy másik példát. Egyik hetilapunk publicisztikájában olvastam október elején: közvéleményünk kétharmada csupán Damjanich János nevét ismeri a tizenhárom aradi vértanú közül. Érthető: alig akad hazánkban olyan település, ahol ne neveztél; volna el utcát róla. A többi nyolc is vitéz hadfi volt. A példáknak se szeri, se száma. Lépten-nyomon belebotlunk egy-egy Munkácsy Mi- hályról elnevezett intézménybe, utcába, de ritkán találkozunk az utcajelző táblákon Madarász Viktor, Benczúr Gúla, Markó Károly. Csont- váry-Kosztka Tivadar nevével. Tudományunk nagyjaival különösen »szőrmentén« bánnak a keresztapák: legnevesebb természetkutatóink, orvosaink, fizikusaink nevét legföljebb nagy egyetemi városainkban viseli egy-egy utca, intézet. Sportegyesületeink listáján pedig mikroszkóppal is hiába keresnénk Hajós Alfréd, Mező Ferenc, Petschauer Attila, Platkó Ferenc vagy Kozma István nevét. Dózsából, Kossuthból, vagy — hogy egy, a sport világában valóban »jegyzett« nevet is említsünk — Spartacusból viszont több százat találunk az országban. A káptafaszemlélet másik következménye: a legnemesebb lokálpatrióta érzelmek Is- elsorvadnak. Megyeszékhelyünkön az utca-, tér- és intézményneveknek legalább kilencven százaléka azonos a kecskeméti vagy a szolnoki, a békéscsabai vagy a zalaegerszegi nevekkel, elhalt helyi — vagy országosan is jelentős — nagyságok emlékét alig őrzi tábla. Pedig Rudnay, Roboz és Kunffy Lajos meg a többiek többet __ érdemelnének! Vagy — természetesen a teljesség igénye nélkül — egy másik somogyi példa. Marcaliban nyoma sincs Tóth Ágoston Rafaelnek, a város szülötA hűség, a műemlékek városa, Sopron, iskolavárosként is jelentősen gazdagodott az utóbbi két évtizedben: hazánk egyik leggyorsabban fejlődő iparága, a faipar számára képeznek itt felsőfokú szakembereket. A faipar egyike volt azoknak az iparágaknak, amelyeket a felszabadulás után szinte a semmiből kellett felépíteni. Az általános megállapítás messzemenően vonatkozik az ország egyik leger- dősebb megyéjére, Somogyra, ahol a fafeldolgozás számottevőbb fejlődése csak a legutóbbi tíz-tizenöt évben következett be. Ez magába rejti azt a tényt is, hogy a lehetőségek még koránt sincsenek kihasználva megyénkben. A fafeldolgozó ipar fejlesztését az is indokolja, hogy a fa újra termelhető nyersanyag, és ez korunkban, amikor világszerte jellemző a nyersanyaghiány, igen lényeges szempont. A faipar fejlődésének »kulcsa« a megfelelő számú, jól 1 képzett szakembergárda. Sopronban, az Erdészeti és Faipari Egyetem faipari mérnöíének, a negyvennyolcas szabadságharc híres honvéd ezredesének, Bem tábornok barátjának, több remek hadtudományi munka szerzőjének, a nagyszerű festőművésznek, vagy Petrás Dezsőnek, a járási munkástanács egykori elnökének; Somogvszil utcai névtábláin hiába keressük annak a Zmeskal Miklósnak a nevét, aki jó kétszáz esztendeje itt látta meg a napvilágot, Bécsben világhírre tett szert gordonkajátékával, és akit nem kisebb személyiség tüntetett ki holtáig tartó barátságával, mint Beethoven. E hiányosságok nem mást bizonyítanak, mint azt: a névadáskor .érdemes volna figyelembe venni a helytörténeti- honismereti kutatások eredményeit. Ügy, ahogyan Nagyatádon tették egy hónappal ezelőtt, amikor a város legújabb bölcsődéjét Eröss Gyula gyerirtekgyógyász professzorról nevezték el. A gazdag tartalék fölöslegessé teszi legnagyobb, legféltettebb történelmi neveink — és történelmi fogalmaink — «sulykolását«, unalmassá tételét. Ha a szemlélet megváltozna, gimnazistáink sem berzenkednének Kossuth és Petőfi nevének túlzott használatától a KISZ-gyűlésen. Lengyel András ki karán két szakon képeznék szakembereket. A mérnöki szakon öt, az üzemmérnöki szakon három év a tanulmányi idő. A magasfokú műszaki alapképzés után szereznek jártasságot a hallgatók a bútorgyártásban, a belsőépítészetben, és lehetne sorolni a fafeldolgozó ipar minden ágát. A végzett szakemberek a legkülönbözőbb munkaterületeken helyezkednek el, bútor-, forgácslap-, parketta-, épületasztalosipari-, sportszergyárak, fűrészüzemek és egyéb vállalatok várják őket. Lehetőségeiket jól bizonyítja, hogy minden szakember átlagosan négy álláshely ■ közül választhat, négyszer annyi szakemberre van szükségük a vállalatoknak. mint ahányan végeznek évente. Ez érthető, hiszen a faiparban az üzemi munka mellett szinte ' mindenütt jelentős műszaki fejlesztés folyik. Keresett, fontos, értékes szakmában ad képesítést az egyetem, ahol a tanulmányokhoz sajátos hangulatú hátteret biztosít a szép műemlék- várós és festői környezete. Kőszobrászok A Képzőművészeti Kivitelező Vállalat kőszobrász műtermében a szegedi Móra Ferenc Múzeumot díszítő két szobrot rekonstruálják. Faipari mérnökképzés Sopronban Szalontay Mihály z utolsó nap ő már nem, de a fiúk lementek a vízhez, megfürödtek az éjszakai Dunában, ő meg akkor is — negyedszázada —, mint most állát térdére téve, guggolva ült a vízparton, s nézte Istert, a vén folyót, ahogy rohan lefelé a tengerbe, vivőn hullámaival generációk izzadó testének szagát, hordozván annyi megnyugvást kereső szemét. Béla öngyilkos lett, Béla meghalt, odalett, s ő nem tudott segíteni. Mert Béla úgy érezte, immár hozzá nemi fordulhat.« Még sokáig, nagyon sokáig, tán hajnalig tartott féléber kába, nyitott szemű éjszakája. Valami keveset mégiscsak aludt, mert arra ébredt, hogy valaki rázza, Mucóka volt, aki kedvesen simogatva ébreszt- gette: — Ébredjen már. szerkesztő űr. Zabba mennek a lovak! Csikorgatta a fogát, olyan rémes volt. — Persze, persze — motyogta az öreg. FéHilt. — Magának dolgoznia kell mermi. — Hát bizony ..." — Jó, jó, köszönöm az éjjeli szállást. Egész jó kis helyem volt itt. ________ — Ä, félényinek való ez, nem magának! Felhúzta cipőjét, fölvette a zakóját, megitta a forró kávét, amelyet kapott. Azzal szépen együtt elmentek Mu- cókával. A kocsi mellett elbúcsúztak, Mucóka nagyobb érdkelődéssel nézte az Öreg patkányszürke Volkswagenjét, mint amennyit az megérdemelt, s meghívta őt, hogy legyen máskor is vendége. Az Öreg felírta néki egy darab papírra a telefonszámát és lakáscímét, ha Pestre jön, szívesen látja, mondta. Azzal elváltak jószerivel már örökre. 34. Az ö^-eg ugyanazon az úton hajtott végig és vissza, amerre jött. De most nem állt meg ...y városban, ment tovább egyenesen az úton a vadgesztenyefáig, a kék autó roncsáig. Ez utóbbit már nem találta, elvitte az autómentő. Helyette Bibircsók uram dö- fölte a földet egy csomós kis horgasbottal, és amoda vagy tíz méterre kaszálta az árok füvét a gyerekember. Hogy megállt, a gyerekember mindjárt szólt is: — Ne itt. hallja-e, kicsit odébb van egy kaptató, bejáró az útra az árok felett. Traktor ha jár. erre fordul rá az országúta. Oda tessék állni, akkor nem tetszik zavarni a forgalmat. .Az öreg a sár-trágya feL hordásos, csúszós bejáróra állt, s aztán lement Bibircsók úrhoz, s köszöntötte. Hamarosan megjelent a tegnapi triumvirátus harmadik tagja, a traktoros is, de most masinájával együtt. Földről földre ment át, keresztül a réten, s hogy meglátta, megállította a pöfögést, és leszállt. Kezeltek ők is. — No, sikerrel járt? — kérdezte. — Hát, ahogy vesszük. Mindenütt voltam, de semminek nyomát nem leltem. —- Halott? — Halott. —. Akkor már nincs is nyoma. Akármilyen is volt, gazdag, szegény, a halott mán csak halott. — Nem gazdag a m agunk- féle — mondta az öreg —, csak olyan lótó-futó. — Jó az, akinek tetszik az ilyen élet — mondta a traktoros. — Hiszen azt csinálnak, amit akarnak. Hun itt van, aztán meg mán ott van. — Jó dolog lehet újságírónak lerfni — szólt bele a gyerekember is. — Jó a fenét! — mondta az öreg. — Hát biztos jobb, mint forgatni egész nap, éjszaka a sarat. — De levegőn van — nevetett az Öreg. — Levegőn? Az, ott, a fene egye meg! — Biztos nem megy magának olyan rosszul! — Nem a fenét. — Nem hiszem én azt. — Hát idefigyeljen! — fordult az Öreghez. — Hagyjuk a sódert! Most is vannak, akik fenn és most is,»akik lenn. Mindig hun talp, hun kerék. — De hát azért csak más most, mint a mikor a grófé volt ez a határ. Bibircsók koma is megszólalt. — Hát más ... ami igaz. az igaz. Akkor grófét loptuk a határban, most a magunkét. — De akkor is a szegényen verték el a port. Aki közel volt a tűzhöz, akkor is megmelegedett Ki meg nem, az most is csapkodhatja a térdit, combját fagyban, hóban is munka a munka neki. '-7- Olyan rossz maguknak? — Rossz egy nyavalyát! — szólalt meg a gyerekember is —, csak hát ezen a vidéken az a szabály, hogy sírni kell. Mert a sírótól, ha még any- nyija van. is. nem vesznek, hanem adnak neki. A dicsek- vőtől, meg ha semmije se nincsen, azt is elveszik. — Hát avval csak jól jár. Mért akitől a semmit elveszik, annak lesz valamije. — Há...? — Mer, hogy a semmit csak úgy lehet elvenni valakitől, hogy ha adnak nekije valamit. HÉTVÉGI TÁIOLÓ Zimre Péter kisregényéből készült Gothár Péter első játékfilmje, az Ajándék ez a nap, melyet a Vörös Csillag mozi iktatott műsorába. A film szereplői között találjuk Esztergályos Cecíliát, Pogány Juditot, Csákányi Esztert és a képünkön látható Tarján Györgyit. Az új magyar film — a kaposvári színház főrendezőjének alkotása — jó kritikát kapott Ezekből idézünk mintegy ajánlólevélként. Gyertyán Ervin: «Gothár Péternek... valami olyasmit sikerült megvalósítania, méghozzá átütő erővel, ami hosz- szú évék óta hiánycikk filmművészetünkben ... Nem elvontan, nem tézisszerúen, hanem az élet bonyolult összetettségében.« (Népszabadság, december 6.) Sas György: » ... az Ajándék ez a nap azok nevében szól, akik a boldogság , talmi ígéretéért — vehetjük szó szerint is — a bőrüket viszik vásárra, mert úgy érziik, nincs más választásuk.« (Film, Színház, Muzsika, december 8.) Sumonyi Zoltán: »Fölösleges tovább tagadni vagy szépíteni a dolgot, Gothár Péter filmjének minden képe, minden, mondata és hangsúlya a helyén van: így éLünk s ilyen díszletek között, Budapesten, az 1970-es évek második felében.« (Élet és Irodalom, december 8.) A Vörös Csillag Fílm&zinház másik filmje, a kétrészes, amerikai western, A Jó, a Rossz és a Csúf. Sergio Leone rendezte, a zenéjét pedig Ennio Morricone szerzetté, tehát a Volt egyszer egy vadnyugat stábjának munkája ez is. A Szabad Ifjúság mozi hét végi ajánlata A vad hattyúk című bájos japán meserajzfilm a gyerekeknek. Természetesen színes, szinkronizált alkotás. Az esti előadáson 1 ean-Paul Belmondo hódít A javíthatatlan című színes, szinkronizált francia vígjátékban. La- tirrca mozi: Zöldövezet címmel vetítenek filmet szombaton és vasárnap. Bolgár alkotás, színes, magyarul beszélő. A Vörös Csillag Filmszínház vasárnap délelőtt matinéra várja a gyerekeket A vadon kiáltása című kanadai természetfilmmel. A kaposvári Csiky Gergely Színház ma 13 óra 30 perckor és 19 órakor a Halmi, vagy a tékozló fiú című Bereményi Géza — tragikomédiát játsz- sza Gothár Péter rendezésében, Lukcús Andorral a címszerepben. Szombaton este illetve vasárnap délután 15 és este 19 órai kezdettel ugyanez a mű szerepel műsoron. A Kilián György Ifjúsági és Úttörő Művelődési Központ szervezésében ma 19 órákor 3 filmesztétikái és filmtörténeti szabadegyetem ifjúsági tagozatán — középiskolák központi kollégiuma — az Üvöltő szelek című filmet mutatják bej A Vörös Csillag moziban délután 14 órakor Robert Merlé A delfin napja című művét látják’ a művelődési intézmény szervezésében azok az általá-’ nos iskolás gyerekek, akik az Ismerkedem a filmmel bérletes előadássorozat nézői. A Dorottya-szállö nagyterme ismét hétvégi színhelye lesz egy rendezvénynek: a Móricz Zságmond Művelődési Házban a nemzetközi kisállattenyésztök tartanak bemutatót. Megnyitó: szombat, 10 óra. Tél az irodalomban címmel tartanaik napközis klubfoglalkozást ma 10 órakor az ÉDOSZ Művelődési Otthonban. Pécsi és kaoosvári énekszafcos növendékek adnak hangversenyt szombaton 16 óra 30 perces kezdettel a kaposvári Liszt Ferenc Állami Zeneiskola nagytermében. A program vonzó: Purcell, Mozart, Weber, Schumann, Mendelssohn, Beethoven, Brahms, Carissimi, Calda- ra, Gluck, Gastoldi, Pergolesi szerzeményei szólalnak meg a legszebb hangszeren, az emberi hangon. A Somogy megyei Művelődési Központ meghívója Lát- rányba, a művelődési házba hívja meg az érdeklődőket: szombaton 18 órakor kórusát találkoznak itt. Végül a Pécsi Körzeti Tévé- stúdió ma 17 óra 25 perces kezdettel látható Zsilipek között című filmjére hívjuk föl a figyelmet. Az alkotók szándéka szerint: vallomás a Sióról. Egy nyárról, amikor autóval, repülőgéppel hajóval és gyalog bejárják a csatorna vidékét. Szó lesz a növény- és állatvilágról, az emberekről, a víz tájformáló erejéről, hatásáról és egy álomról, a szekszárdi kikötőről .,. Készül a „szilveszter" Éjfél után nótacsokor... Forgatják a televízió szilveszteri műsorát. — Az idén sok ember öszazafogásával valósul meg a szilveszteri szórakoztató műsor — mondja Kalmár András, a szórakoztató osztály vezetője, aki egyúttal a műsor egyik rendezője is. — Szilveszteri összeállításunk ezúttal blokkokból áll majd, ■ több szerkesztő, illetve rendező közös munkájának eredményeként. — Milyen blokkok, műsor- részletek alkotják a programot? — A műsort úgy állítottuk össze, hogy a blokkok között helyet kapnak a Hónap és a Parabola szerkesztőségének különkiadásai; Lesz diszkóparádénk, amelyet nagy nyugati rendezvényiek mintájára Bednay Nándor rendez; pixrl- lációs módszerrel készült filmet forgatott Varsányi Ferenc, a Pannónia Filmsfcúdi ólban felkérésünkre; helyet kap Alfonz» világszínháza; a Gúnya együttes kis magyar burleszk- je; külföldi filmtekercsekből V álogatott artistaszenzációk; továbbá az altalam. itt * stúdióban most forgatásra kerülő Öt dudás egy csárdában című, kísérleti jellegű összeállítás. — Ehhez a műsorrészhez kitűnő komikus vénájú színészeket alkalmazunk: Körmen- dy Jánost, Bodrogi Gyulát, Agárdy Gábort, Bencze Ferencet és Sztankay Istvánt, öt nagy jelenet és öt nagy színész! Emellett valameny- nyien kisebb epizódszerepekben is játszanak a blokkon belül. De hadd mondjam el, nemcsak nagy sztárokkal lépünk színre, nagyon sok fiatal színész is közrem űködik szilveszteri programunkban. A blokkokat majd egy tvbemondó konferálásával vezetjük be. ily módon is lazítani kívánjuk a máskor rendkívül összesűrűsödött tv-prog- ramot. S iránt hallottuk, éjfél után ismét, sokak kívánságára, mulatós nóta-csokorral folytatják az adást. Somogyi Néplap (Folytatjuk) Ajándék ez a nap