Somogyi Néplap, 1979. november (35. évfolyam, 256-280. szám)

1979-11-28 / 278. szám

Az új színmű írója Búgó hangú okarina r «J magyar dráma bemuta­tóját tartják pénteken a Csiky Gergely Színházban. Beremé- npi Géza Halmi — vagy a té­kozló fiú című színpadi mű­ve először kerül a közönség elé Gothár Péter rendezésé­ben. (Főrendezőként e pro­dukcióval mutatkozik be Go­thár Péter, aki a tavalyi év­adban vendégként a Nebáncs- virág című operettet állította színpadra.) Az új magyar színpadi mű szerzője, Bereményi Géza har­# minckét éves, és noha a fiatal * irónemzedék tagja, máris je­lentős életműrészlet áll mö­götte. Ami ezt az életműtöre­déket különlegessé teszi: az író a legkülönbözőbb műfa­jokban otthonos. Első novelláskötetét 1970- ben, huszonhárom évesen pub­likálta a Magvető Kiadónál, A svéd király címmel. A kriti­ka jogosan figyelt föl a friss hangra, prózájának groteszkbe hajlására, az ötletek és hely­zetek eredetiségéle: stílus és forma szerencsésen találkozott a novellákban. Ahogy ezek­ről az írásokról olvashattuk: »Novelláiban mozgalmas csa­taterek, politikai beszélgetések váltakoznak fullasztó nyári délutánokkal, házibulikkal és színesen hazudó fiatalembe­rekkel." A már-már »csodagyerek - kénti" érkezés a magyar iro­dalomba — huszonhárom éve­sen novelláskötetet elfogadtat­ni ma eseményszámba megy — különleges váltással folyta­tódott: Cseh. Tamás énekes műsorainak, lemezeinek szö­vegét írta Bereményi. A hat­vanas évek meghökkentően . őszinte, tiszta szándékú föl­idézése. az ifjúkor kalandjai­nak, útkeresésének és zsákut­cáinak összefoglalása egy földközeli, mondhatni szocio- Ijrábam. (Levél nővéremnek, Antoine és Désiré. Fehér ba­bák takarodója, Frontátvonu­lás). ,.^kík az első kötettől figye­lemmel kisérték útjait, 1972- ben ismét találkozhattak a ne- y§v£l: Kézdi—Kovács Zsolt Romantika című filmjének forgatókönyvét Bereményi Gé­za írta. S ha már a filmeket hoztuk szóba, a teljesség igé­nye nélkül ugyan, de illesz- szüink ide még néhány cí­met: a legsikeresebbét, a több­szörösen díjazott Veri az ör­dög a feleségét (forgatókönyv- író András Ferenccel és Ker­tész Ákossal), Kedves szom­széd (forgatókönyvírója Kéz­di—Kovács Zsolt filmjének!. Gothár Péter a Halmi — vagy a tékoizló fiú rendezője Nász­út és Imre címmel forgatott tévéfilmet írásaiból. Decem­berben kerül közönség elé két­órás mozifilmjük. (Ajándék ez a nap címmel), amelynek egyik főszerepét Pogány Ju­dit, a Csiky Gergely Színház volt színésznője alakítja, s játszik benne Csákányi Eszter meg Tarján Györgyi is. Bereményi Géza műveiben a figurák maguktól értetődő ter­mészetességgel lépnek át no­vellából dalszövegbe, onnan . esetleg regénybe vagy szín- I műbe, sőt filmbe. A Fáskerti,' a Dibusz, a Vetró, a Poromba név több műből is ismerőse az olvasóinak, nézőnek, hall­gatónak. Az író 1978-ban pub­likálta Legendárium című no- vellafűzér-családregényét. amelynek egyes fejezetei ugyan különböző minőséget, olykor különböző stílust is képviselnek, mégis érzékeltetni képesek a szerző tehetségét, groteszk iránti ha,fiamát, lá­tásmódjának eredetiségét. S az eredetiség definíció hasz­nálata itt akkor sem önké­nyes, ha a cseh irodalom és filmművészet hatását érezzük ezeken az írásokon. Bohumil Hrabálét, Vancuráét, Fülesét ugyanúgy, mint a rendez» Mi­los Formánét, Jiri Menzelét, Papousekét stb. A Pesti Szánház sikerrel játssza Légköbméter című da­rabját, melynek főhőse a Kis- katona, aki utolsó kimenőjén elhatározza, hogy lakást sze­rez abban a házban, ahol menyasszonya él: egy náp alatt ismerkedik a ház lakói­val és kerül a legmindenna­pibb, ugyanakkor azonban.* a legképtélenebb helyzetekbe. Mészáros Tamás szerint: »A Légköbméter elképesztően rea­lista fogantatasá dráma, amelynek jelenetei szinte ész­revétlenül lebegnek át a kép­telenségbe, hogy aztan ismét eltökélten, földhöz ragadja-1 nak.- Talán amiatt halvá­nyabb Bereményi másik, fo­lyóiratból ismert színműve, a Kutyák, mert ott az abszurd­ba emelés nem lebegtetéssel, hanem szinte műtéti úton jön létre: hősünk, Kálmán arcá­ra orrokat applikálnak a kí­sértő, materializálódott szel­lemek, hogy az orr nyálkahár­tyáit ingerlő szagok alapján kezdje kutatni a félmúlt nem egészen makulátlan történé­seit ... A Halmi — vagy a tékozló fiú, a játszó személyek neve alapján mai Hamlet-verziónák ígérkezik. Pauer Gyula dísz- let-jelmezvilágában Lukáts Andor, Rajhona Ádám, Ol- savzsky Éva, Kun Vilmos, Spindler Béla, Dégi Isfván m. V., Eperjes Károly főisko­lai hallgató és Tarján Györgyi játsszák majd a főbb szere­peket Apró. fekete madár. Szár­nya nincs, de gyönyörű a hangja. Egyszer búgó, akár a sötétben zsákmányra leső ba­golyé, máskor vidáman rik­kant, mint a kakukk. Ám csak akkor szólal meg, ha értően veszi kezébe az em­ber. A neve is dallamos, szé­pen cseng: okarina. Ma már kevés művésze van ennek a tenyérben elférő. cserépből égetett kis fúvóshangszemek. Fél évszázada még ott lapult szinte valamennyi vásári árus portékája között, ma azon­ban ritka kincs a zeneszere­tőnek.' Zamárdiban modern villa- csodák és ódon nyaralók kö­zött találom meg a házat. A hatalmas el ókért ben békésen szundít egy kutya, ám gyor­san fölugrik, mikor meglátja az idegent. Lassan elcsitul a házőrző is, hogy a kapuhoz ér a ré­gi postásegyenruhába öltözött Köröshegyi József. — Jöjjön beljebb. Épp a konyhában bütyköltem, az egyik citerámhoz néztem fa­anyagot ... Végigjártuk a lakást A fa­lon, az asztalon, mindenütt hangszerek. Ebben még nincs semmi különös. Ám a citerák saját készítésűek. — Mi indít egy postást ar­ra, hogy hangszereket készít­sen? — Tudja, valamikor én nagyon szerettem mulatni. Ha beléptem az étterembe. I már húzták Í6 a nótámat: amikor a fiam pályaválasztás előtt állt, elhatároztam, hogy többet nem iszom egy kor­tyot sem és abbahagyom a cigarettázást is. Ez tizenöt éve volt. Elkezdtem gondol­kodni, mivel foglaljam el magam. Eszembe jutott, hogy gyerekkoromban volt egy szép hangú' okarinám, most azonban már nem lehet kap­ni ilyen hangszert. Hirdetést adtam föl a Képes Újságban. és kaptam ajándékba néhány darabot. — És a citera? — A feleségem vett egy riterát, hogy a szabad időm­ben tudjak zenélgetni. öt évig a székesfehérvári Tava­szi szél citerazenekar okari- naszóiósa' voltam. Az együt­tes tagjai mind saját készíté­sű hangszeren játszottak: ez adta az ötletet, hogy én is megpróbáljak fabrikálni. Si­került! Most tizenöt citera van a házban, s néhányat már eladtam vagy elajándé­koztam. — Tanult valamikor zenél­ni? — Csak magamtól. Sajnos, a kottát nem ismerem. De hallás után mindent leját­szom ... Két éve vettem egy kínai hegedűt, amelyen csak úgy kikeresem a hangokat. A szoba egyszerre megtelik zenével, mikor megpendülnek a citera vagy a hegedű húr­jai. És szépen szól a különös hangú okarina. A szekrény­ből előkerül a nagy paksa- méta népdalfüzet, van köz­tük 1924-es kiadású is. Ám ez csak mutatóban van most. mert a legjobb »nótalexikon« Kőröshegyi József feje. — Honnan a zene szereted te? — Sokan voltunk testvét rek. Kőröshegyen laktunk, « ha -este összeültünk, és el­kezdtünk énekelni, kinyíltak: a szomszéd ablakok. A fele­ségemnek szintén gyönyörű hangja van, ő azonban nem mer közösség elé álLni. A fi­amnak egyik fellépésünkkor annyira megtetszett a citera, hogy megtanulta, így gyak­ran zenélünk együtt. Már a kisunokáim is ismernek né­hány népdalt... — Honnan származik ez az érdekes, madár formájú hang­szer, az okarina? — Ügy tudom, hogy olasz eredetű, a legtökéletesebb da­rabokat pedig az osztrákok: gyártják. Vannak magyar és cseh utánzatok is, de azok inkább csak dísznek valók: nem adnak szép hangot. Ezért őrzöm féltve a két osztrák okarinámat. Egyéb-, ként égetett cserépből készül; beszéltem már keramikussal is, hogy csinálna-e ilyet, da nem tud. Belül ugyanis komplikált a kiképzése, ér­teni kell hozzá, különben nem szól jól. — Ismer-e más okarinaJ népművészeket ? — Csal? a rádióból. Már nekem is volt több rádiófel­vételem: kettőt hallottam is játszani. Találkozni azonban még nem találkoztam más­sal. Az emberek nemigen tud­ják, hogy mi fán terem ez a hangszer; a föllépéseimkor ugyancsak csodálkoznak,' amikor a zsebemből előve­szem az apró cserépdarabot' A sikerekről nagv számú bizonyítékot őriz Kőröshegyi József: 1974-ben kapta az elJ ső díjat, s egymás után kö­vették az oklevelek a kultu­rális szemlékről, területi ve­télkedőkről. Az idén kapta meg a Szocialista Kultúráért kitüntetést. Nyugdíjas — így rendsze­resen jár föllépésekre, énekel népdalokat, balladákat. Néha még maga is költ — Milyen tervei vannak? — Szeretném elérni a nép­művészet mestere címet. Ügy érzem, képes vagyok rá. Leskó László Borsos Miklós kiállítása Borsos Miklós szohrisranAvésznek állandó kiállítása nyílt Gyérben. A Káptalandombon, a Martinovics tér 2. számú ha/ban végleges helyére költözött a Borsos-életmű nagy részé, így a művész olyan Ismert, jelentős alkotásai, mint a Naphanéző, a Sellő, a Fekete párka. a Vénusz születése, es mellettük több érem, rézdomborítas, grafika, festmény is a 20-as és a 30-as evekből. (MTl-fotó — Tóth Gyula. felv. — KS) Izményi Éva Sorsformáló értelem Tompa László estje A Szalontay Mihály z utolsó nap Anya jellegzetes ákombá­kamjaival. írásjel nélkül, pusztán a meztelen betűk. Együtt a szavak karaktere, betűk dűlése-formája — utá­nozhatatlan utalással arra, aki írta őket Fölment Jusztiért; megmo­sakodtak, ettek, s még mindig több mint két órájuk volt in­dulásig. Ültek a konyhában, itták az erős, de jellegtelen ízű teát, és nézték egymást. Az idő lassan szállt körbe a han­gosan ketyegő kredeneórán, de azért egy szót sem szólva egy­szerre kezdtek el szedelőzköd- ni, mintegy előlegezve annak az együttes szorongásnak a ritmusát, amiben majd eztán lesz részük. Villamossal mentek, Miki óvatosságból egy megállóval előbb leszállította Jusztit; le­ültette a Vérmezőn egy ve­réb- és galambpiszok szeny- nyezte piros padra, s bement a pályaudvarra. Jegyet váltott — pontosabban csak akart, mert a pénztáros kérte a ha- társávbelépőt, avval együtt ő odaadta az idézést is, mire a pénztáros mondta, hogy ah­hoz nem is kell jegy. Lepecsételte a hátulját, s mondta, hogy ez jegyként szolgál majd. Kicsit dühös volt magára, hogy ezt a jegycLolgot uem tisztázta Robival megkereste a vonatot, megnézte — még meglehetősen üres volt —, ki­ment Jusztiért, s egymásba ka­rolva beandalogtak a pálya­udvarra, föl a szerelvény utolsó kocsijára, s úgy, vagon­ról vagonra kerestek egy kel­lemes árnyas kupésarkot. Hosszú türelmetlenség után indult velük a vonat, s habár gyorsként volt jelölve a me­netrendben, egy-két percre, pillanatra, sűrűn megállt. Las­san ment, szinte vonszolta őket. hogy még jobban feszí­tőd jék türelmetlenségük és a mozgás realitása közti távol­ság. Késő délután Tett, mire Győrbe érték. Közben keve­set beszélték, s noha egyedül voltak, teljesen úgy viselked­tek, mintha mások szeme előtt lennének. Várakozás volt ez, és felkészülés a ki tudja mire. 26. Minor megérkeztek a pálya­udvarra, Miki kihajolt az ab­lakon, nézte a nyüzsgést, nem értette, hogy eddig senki, se kalauz^ se utas nem jött. »Itt várj, ne mozdulj!« — ültette vissza Jusztit a sarokba; ő maga leugrot, egy csapnál ki­csit megmosta a fejét, homlo­kát, iehűtötte lüktető halán­tékát, aztán belevágott a tö­megbe. Kereste Gézát. Nemsokára meglátta. A forgalmi tiszt irodája előtt állt egy másik rendőr­rel és négy határőr ki »kato­nával, akiknek egyenruháján még valami karszalag is volt s a nyakukban géppisztoly, kesztyű — nyáron kesztyű — a hivatalosságon belül még valami egyéb funkció jelzésé­re. Tétovázott. Nem tudta, hogy most mi a teendő, odamen­jen-e Gézához vagy várja meg, amíg az megtalálja, amikor érezte, hogy egy kéz kemé­nyen megfogja a vállát. Abba az irányba fordult, de szinte beleütközött egy szorosan elé­je álló, kövér, nagy teste, amely az ő szeme fölött tíz centivel két apró vizenyős kék szemmel is rendelkezett, s talán egy szájjal is, mert va­lahonnan a magasból a pálya­udvari zajokon át, mintha hallotta volna ezt a suttogást: »Rendőrség«. Két civil ruhás ember fog­ta szorosan közre, szinte ösz- sze préselték, gusztustalanul közel állva. A melegben érez­te izzadtságukat, oroszlánsza» gukat, érzékelte, súlyosan, tö­megből kiváló egyedi jelenlé­tüket. Hirtelen olyan zavarba ke­rült, ami szinte kizárta, hogy felelni tudjon, s amikor fur­csán elvékonyodó hangon megszólalt és ugyanakkor bö­kött is kézzel az egyenruhás csoport felé, asm botos benne, hogy a másik kettő hallja is, amit mond. — A ... eivtánsa várok! — Melyikre? Ugyanolyan suttogva, 5 leg­alábbis azt hitte, jött a kér­dés a magasból, mint az előbb. Megint hallgatott, mert nem tudta, hogy mondhat­ja-e Géza nevét. Ekkor már az első ijedtség agykiürülése után millió gondolattöredék cikázott benne. Talán ez az időhúzásos töprengés volt a helyes vagy az igazolást kí­vánó, gyanút keltő, mert a két civil könyökénél szinte megemelve vitte a csoport felé, mintegy azok figyelmét is magukra vonva. Géza szinte idegesen — Mi­ki legalábbis így látta — rándult balra, megnézni őket. A szeme komoran villant, de egy pillanat alatt váltott, s nyájas mosoly ömlött él ar­cán — már amennyire egy ily^n szikár, kiülő pofacsontú sárgásbarna olajos bőrön, ant- raciimély fekete szemeken tud ülni a nyájasság. — Végre! — mondta. — Köszönöm, élvtársak! Hol akadtak össze a titkár elvtárs­sal? Éllé jöttem. Ö lesz a ma esti előadónk. Üdvözöllek, szervusz! Jól utaztál? Engedd meg, hogy bemutassam Sárosa főhadnagy élvtársat, a párttit- kárunkat. Egyébként Szabados Béla is üdvözöltek s arra kér, hogy ha az idődbe belefér, holnapután délelőtt — úgy még a déli vonatot elérheted — tarts nálunk is a laiktanyá- ban egy rövid tájékoztatót. Köszönöm elvtársak, elmehet­nek! Űj műsorával mutatkozott be hétfőn este a megyei könyvtárban Tompa László előadóművész. Sorsformáló értelem címmel állította ösz- sze rendhagyó — alcímként is hangsúlyozott — »kultúra- történeti áttekintését«. Ismer­ve eddigi estjeinek a prog­ramját, ezek folytatása, ki­egészítése, további építése új műsora. — Tulajdonképpen minden műsorom Ady-műsor — vallja. — Az előadómű­vészt nem filológiai iránytű vezérli, hanem Ady költésze­tének a mélysége vonzza: az eszmélés és az analízis bátor vállalása. A Sorsformáló értelemben szereplő műveket az önvizs­gálat köti össze. A kultúra- történeti áttekintés ennyiben sajátos értelmezésű válogatás irodalmunkból Apáczai Csere Jánostól Tótfalusi Kis Mikló­son, Mikes Kelemenen át Ady Endréig, Móricz Zsigmondig, Németh Lászlóig, Gaál Gá­borig. A szerkesztett pódium­műsor gondolata a hatvanas évek elején vetődött föl. Né­hány kiemelkedő siker már kezdetben is jelezte, hogy maradandó műfaj. (Mensáros László: XX. század.) A pódi­um rangot szerzett. Természe­tesen más követelményeknek felelhet meg a pódiumműsor, mint a színházi előadás.) Sa­játos a szerepe, a dramatur­giája és az eszköztára. Tompa László estjei ezen ' belül is sajátosak. Elsősorban az intellektusra gyakorol ha­tást, esszéjellegűek az elő­adásai. A gondolati töltés erőteljesebb, mint az inter­pretálás művészi hatása. Elő­adóművészi eszköztárát alá­rendeli a gondolati kifejtés­nek. Erénye: nem esik az egysíkúság csapdájába, jól is­meri a »másik« véleményt is. Vitatkozva fejti ki azt az ál­láspontot, amelyet képvisel. Különösen sokat ad erre új műsorában. A nemzeti és az egyéni tudat állapotának be­mutatására másképp nem is vállalkozhatott volna. Az iro­dalmi alapanyagot — úgy tetszik — műfaji megkülön­böztetés nélkül tekinti át. A naplórészlet, a vers, a tanul­mányrészlet, a levél így szin­te el is veszíti eredeti for­máját, beleépül a program­ba. »A jövőnek szegezett ön­vizsgálat" Ady Endre költé­szetében csúcsosodik ki a leg­jobbat^ keserűsége és Dózsa szellemének megidézése eb­ből ered. A múlt bevallása: önvizsgálat. A múlt heroiz- musának fölmutatása: ugyan­csak önvizsgálat. A nemzeti tudat egységgé kovácsolása, az eszmék harca: önvizsgálat — ezt vallja Tompa László a Sorsformáló értelem című összeállításán keresztül. Fogyatékosságáról sem hallgathatunk: a figyelem ha­tárait messze túllépi az ösz- szeállításban szereplő csak­nem negyven »szemelvény«. A- művészi hatás érdekében az áttételesebben megfogal­mazott irodalmi művek na­gyobb számban szerepelhet­nének az összeállításban: a nagyobb hatás érdekében. Horányi Barna (F abiUUjltk.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom