Somogyi Néplap, 1979. november (35. évfolyam, 256-280. szám)

1979-11-14 / 266. szám

Otthon a könyvek között Nagyobb a tisztaság városokban, falvakban A kicsi medence és a szép vonalú szoborkompozíció át­menet a nyüzsgő-zsibongó ját­szótéri hangulatból a könyvtár meghitt világába. Kint a gye­rekek egymást lökdösik — tö­rik az ablak, hajlik a hinta váza —, s a, kecses emberpár horpadt olajosdoboz fölött ha­jol a szemetes víz-fölé. A nyo­masztó nagy házak árnyéká­ban szinte szenved a kitörni vágyó gyereksereg. Nagyon soknak céltalanul telnek az órák és haszontalanul a napok. A Petőfi emlékkönyvtár szinte az egyetlen művelődési , lehetőséget nyújtja Kaposvá­ron á Kalinyin városrészben. — A légkör talán más. Sze­retnénk azonban, ha a hangu­lat ugyanolyan fesztelen, vi­dám lenne, mint kint, a ját­szótéren. Több ezer ember igé­nyeinek , kielégítéséről kell gondoskodnunk, s a nagy többségük gyerek. Az ifjúsági klubunk működési engedélyé­nek papírján 1977. február 15- én száradt meg a tinta, előtte azonban majdnem egy évig dolgoztunk már itt. Jól megtermett, szakállas fiatalember, Bódy Zoltán, a könyvtár és az ifjúsági klub vezetője. Egyénisége révén so­kan a környékbeli gyerekek kedvencének tartják. — Könyvtárunknak jelenleg 2100 olvasója és mintegy 13 500 kötet könyve van. Sajnos, az olvasólétszám elég változó; a legnagyobb gondot azonban mégis az jelenti, hogy a felnőtt olvasókat nem tudjuk kellő­képpen bevonni rendezvénye­inkbe. A gyerekelöadásoknál elég, ha kiszólok az ajtón, el­mondom kettőnek, s állítom: egy óra múlva már 22 tudja, és este a rendezvényen itt van legalább 70 vagy 80 lelkes kis nebuló. A felnőttekhez hiába megy ki olykor kétszáz meghí­vó. A rrfúlt héten például nyolcán ha voltunk egy író-ol- vasó-találikozón. Bódy Zoltán szívesen beszél a klubról. —- Nem itt kezdtem klub­S^'Hftíííikával foglalkozni. Már a főiskolán vezettem iklubot, az- voltam ipari üzemben is klubvezető, téhát van nőm: tapasztalatom ... Nagyon ne­héz igazán jó közösséget kiala­kítani, nagyon sok minden kell hozzá. Odáig eljutni, hogy a gyerekek iskola után, bejön­nek: elmondják a gondjaikat. . beszámolnak az aznapi iskolai eseményeikről... nagyon sok idő kell ehhez. — Májusban nyerték el a lávaló klub megtisztelő címet, s úgy tudom, amikor a rang­r Újra meghirdetik a versenyt a Balaton mellett Iskola után is bejönnek a gyerekek. sort összeállították, ott Is jó »helyezésük" volt. — A gyerekek érdeme. Ké­rik, szinte követelik, hogy »dolgozzunk", vegyünk részt a pályázatokon. Akár A mi vilá­gunk, akár a műemlékeket lá­togató »bélyegzőszerző« akciók­ról vagy mozilátogatásról van szó. Voltak már filmesztétikái előadáson, és a színház zsinór- padlását is megnézték. A mintegy 15—17 állandó tag közt van egy-ikét vezéregyéni­ség, s ők igazán »húzni tud­ják" a társaságot. Nálunk, büszkén mondhatom, nem kell minden program előtt diszkót bedobni, hogy meglegyen a létszám, mert a műveltségi vetélkedőkön — amilyen a múltkor is volt — szintién szép számban megjelennek. — Milyen korosztály" jár a klubbal. ...„i* — A 14—r25 évesij? majd­nem mindenki. Természetes, hogy a 14—17 évesek vannak túlnyomó többségben, ők álta­lában gimnazisták vagy szak­munkástanulók. Akik dolgoz­nak vagy főiskolára járnak, azok már nehezebben szánják rá magukat, persze azért kö­zülük is vannak szép szám­mal. Egyébként a tanítóképző főiskolásokkal nagyon, jó a kapcsolatunk, hiszen jó páran a könyvtárszakosok közül ná­lünk töltik gyakorlati idejük egy részét. Szeretném, ha ki­alakulna a plusz egy fő moz­galom, mégpedig oly módon, hogy azok a fiúk vagy lányok, akik — ahogy ők mondják — járnak valakivel, emiatt ne maradjanak el a mi közössé­günktől, hanem hozzák el a barátjukat, barátnőjüket, s be­szélgessenek, vitatkozzanak, tanuljanak itt, együtt. Van ne­künk egy — talán úgy fogal­mazhatnék — óvodás korú csoportunk is. A jövő ifjú ol­vasóit, az ifjúsági klub után­pótlását akarjuk belőlük ne­velni ... Az eredményeinkért több elismerésben, anyagi tá­mogatásban részesültünk: ezt hol lemezjátszó vásárlására, hol pedig kirándulásra fordí­tottuk. — Mikor és hol tartják az össze j öveteleket ? — Hivatalosan kéthetenként pénteken; szeretnénk azonban, ha minden héten tudnánk ta­lálkozni. Reméljük, hamarosan ehhez meg is tudjuk teremteni a feltételeket, s megkapjuk rá az engedélyt is. Gyerekeik lépnek be az aj­tón, és Zolitól a délutáni ren­dezvényről érdeklődnek. — Lesz, lesz. Gyertek csak, és hívjátok a barátaitokat is! Mondjátok el, hogy mindenkit szeretettel várunk... mét, sőt a víz is szennyezett némely területen. A köztisztaság szempontjá­ból jó minősítést kapott Sió­fok, Nagyatád, Barcs, megfele­lőnek értékelték Kaposvár^ Marcalit. A közterületek tisz­tasága, állapota egészében megfelelő a városokban. Bar­cson, Nagyatádon, Marcaliban például az átlagon felül jó a helyzet. A köztisztasági, kör­nyezetvédelmi és -fejlesztési feladatok ellátása Kaposváron a legnehezebb. A nagyközségek, a községed közül tizennyolc a jó minőst tésű. Ez is bizonyítja, milyen hagyományai vannak a lakó-' hely szépítésének. A lakosság sokkal nagyobb gondot fordít környezetének szépítésé rés, mint a városokban. S hogy hol van még mit tenni?! Első-* sorban a boltokban, a vendég­látóhelyeken lehetne nagyobb a tisztaság. A bizottságok nagy számban találtak rendetlen gépudvarokat, műhelyeket, szérűskertdket a mezőgazdasá­gi nagyüzemek, az erdészetek területén. Ez a szép mozgalom csak ak­kor hozhat még jobb eredmé­nyeket,1 ha központi noszoga­tás nélkül, helyi ösztönzésre igyekszenek a mostani hiá­nyosságokat megszüntetni, n szebbé, tisztábbá tenni a tele­püléseket. Ez mindnyájunk ér­deke! Lajos Géza tönzést ad e fontos feladat el­látásához is. A Tiszta, virágos Balaton- partért verseny eredményeként könyvelhető el, hogy a déli part üdülőhelyein nagyobb volt a rend és a tisztaság. Az elnökség egyetértett azzal, hogy jövőre ismét meghirdetik a tisztasági versenyt a balato­ni üdülőhelyeknek, ugyanis az egyéb településekhez viszo­nyítva sokkal többet kell ten­ni a köztisztaságért. A rend el­érése ott az átlagosnál nagyobb erőfeszítéseket kíván. A felhívás és a verseny eredményei mérhetők a tópar­ton, ugyanis az üdülők és az állandó lakosok több mint nyolcvan százaléka megtartja mindazt, amit. rögzít a tanács köztisztasági szabályrendelete, tisztaságot tart a portája kö­rül. A helyszíni szemlék fel­hívták a figyelmet arra, hogy például az üdülők előtti árko­kat nem tartják rendesen kar­ban. S ugyanezt lehet elmon­dani az útimenti árkokról, a vasúti pályatestek környékiről is. Az idegenforgalom »szájpro­pagandája« miatt is szóvá kell tenni, hogy a vendéglátó he­lyek környezetét nem gondoz­zák megfelelően, nagy a ren­detlenség a vasúti, a hajóállo­más környéki - utasellátókban. Á fürdőzők nemegyszer szóvá tették — joggal —, hogy a for­galmas partszakaszon és a környéken nagyon sok a sze­A Szalontay Mihály z utolsó nap ló. Buszos kapcsolatok Azon milliók közé tartozom, akik a re.ggg.ti munkába veze­tő útjukat az autóbusz segít­ségével teszik kényelmessé. A megállóban várakozó emberek jellegzetes mozdulatával fordí­tom balra a fejemet nap nap után, s váron a sárga jármű felbukkanását. Fölszállás — indulhatunk... S egy kép, amely mindig ismétlődik: nyel­vüket lógató emberek, akik még szeretnék elérni a »-jára­tot«. Az utasközönség arcán a kérdés: na, eléri vagy nem éri? Kicsit izgulunk társun­kért, hiszen ő is munkába igyekszik, ahol elvárják pontos kezdést. A jelenetnek több változata létezik. Az egyik, hogy a busz már indulóban van, amikor az il­lető feltűnik a kanyarban és futni kezd. A busz nem áll meg; Más esetben az ajtók már zárva vannak, amikor a »-vágtató« odaér. Vagy kinyit­ja a sofőr, vagy nem: ezt már ő dönti el. A legsúlyosabb vi­szont, amikor a loholó ember orra előtt csukja be az ajtót, s továbbhajt. Ezt már az em­bertelenség kategóriájába so­rolnám. Sajnáljuk a cserben­hagyó ttat. De mit lehet tenni? Majd jön a következő. Miért nem indult el idejében? Hm. Mégis foglalkoztatja az em­bert a kérdés: ha vele tör­tént volna ugyanez, miképp reagálna. A reggeli felkeléstől a munkahelyre érkezésig any- nyi hatás éri az embert, hogy elegendő egész napra. Sőt meghatározza, hogy milyen hangulatban érkezünk állam- polgári kötelességünk teljesí­tésének színhelyére. Nos, a buszozás fontos része e pár órának. »Otthagyott az a ... busz!« — dohog az »áldozat«, s morog délután öt óráig. Mindenben és mindenkiben hibát talál. A kudarcélményt hordozza magában huszon­négy órán át. Emlékszem viszont olyan sofőrökre, akik a fülkéjükben felszerelt mikrofont bekap­csolva hagyták, természetesen nem véletlenül, s így vagy rádió segítségével ébresztették az álmos, dühös közönséget, varázsoltak derűt az arcokra. Nevetett mindenki, s jóked­vűen ugrott le a leszállás he­lyén a peronról. Sajnos, az ilyen ritka, mint a fehér hol­T-Tno rr ni Vtű • ólr •szuszogott,'.de már a vén­— égtől, akkor is amikor ki- kászálódott végre az emlékek­ből, s bekerült a fürdőszobá­ba, hogy eindítsa a napot, pontosabban hogy fölkészítse a biológiai motort a nap tű­résére, elviselésére. Nem értette magát, miért szállnak benne negyvenéves események, nem is emlékek, hanem későbbi elbeszélés-mo­zaikok egybef elhozott foszlá­nyai. Borotválkozás közben szólt i telefon — nem hallotta, nert a villanyborotva zaja, a fürdőszoba zártsága elnyomta i halk berregést, de ráérzett. \ tej csak ott volt, hogy igyanezen tényezők miatt — kényszeresen — máskor, sok­szor tízszer is elzárta a Bra- m-sixtant, hogy hallgatóz- son, nem az ajtócsengő vagy i telefon perc égésé jelez-e a iobhártyáján. A semmi ve­ién János volt, nagy darab, szürke rozmár. barátja és kollégája előző lapjánál. Először csak a főszerkesztő­vel való csatározás hajtotta Sket össze, de aztán komo- .yan megszerették egymást, fános író és fotóriporter volt — a szakmában elég jónevű — sokan szerették, de sokan :sak azért, mert az »öregről« természetesen megvártak min­denkit, aki feltűnt a jármű környékén, s nem csapták be kaján mosollyal az ajtót. A felszálló hálás arccal rebegte el a köszönömöt. Kapcsolat a vezető és a közönség között, A másik jelenetsor színhe­lye szintén a buszmegálló. A jegv-eket adagoló szerkezet csak kétforintos bedobásával működik, így e pénzdarab igen -nagy becsben áll, tehát kevés van belőle. Az ember lázasan kutatni kezd a tár­cájában: hűha, nincs kétfo­rintosom! A mellette álló ide­genhez fordul segítségérts »Kérem, nem tudná ezt ne­kem fölváltani?« A válasz le­hetőségei széles skálán mo­zognak. A kérdezett bele sem nyúl a táskájába, kijelenti, hogy nincs. Vagy kinyitja, de eszébe jut, hogy visszafelé ne­ki is szüksége lesz rá, úgy­hogy a felelet megint eluta­sító. A kérdező egyre nyugta­lanabb lesz, hiszen a busz már feltűnt. S akkor jön a »megmentő«, aki készségesen segíti ki a társát. A válasz ismét a hálás köszönöm. Jó érzés az adakozónak is, hogy segíthetett. Ez az érzés elkí­séri egész nap., Aztán a sokat emlegetett udvariasság, az ülőhely átadá­sára vonatkozóan. Idős, bottal járó, sérült vagy kisgyermek­kel felszállók... Az üléseken elterpeszkedők egy része me­reven kibámul az ablakon,' nem vesz tudomást társáról. Mások úgy döntenek, hogy az ő helyzetük indokoltabb a ké­nyelmes utazásra. S megint jön az az egy vagy kettő, aki fölpattan, hogy »tessék leül­ni«. Jó, hogy ilyen akad szin­te minden buszon. A »köszö­nöm« természetesen nem ma­rad el. Egy újabb kapcsolat,1 egy egészen parányi, de em­beri. Apróságnak látszanak ezek a dolgok a napi gondok kö­zött, de talán épp ebben rejlik az értékük. Egy ilyen pillanat elégedettséggel tölti el az em­bert, s megerősíti vagy visz- szaadja hitét társai jószándé- kúságában. Ambrus Agnea Somogyi Néplap Egy év telt el azóta, hogy hat somogyi szerv meghirdet­te a Tegyünk többet lakóhe­lyünk tisztaságáért, rendjéért! — mozgalmat. Ez a tiszta és szép, világos és rendezett So­mogy megye megteremtését ál­lította célul. A Hazafias Nép­front bizottságai szintén nagy figyelemmel kísérik, mi és ho­gyan valósul meg a városok­ban és a községekben. A me­gyei elnökség azért tárgyalt az egy év tapasztalatairól a kö­zelmúltban, hogy a további tennivalókat is meghatározza. A mozgalomnak újabb len­dületet adott, hogy a felhívást kibocsátó szervék vezetőiből és képviselőiből alakult tizenöt bizottság 244 településen meg­vizsgálta, milyen a köztiszta­ság, a helyi szervek milyen in­tézkedéseket tettek a mozga­lom sikeréért, ellenőrzik-e a munkát, megszüntetik-e az esetleges hiányosságokat. A települések többségét megfele­lőnek értékelték, huszonnégy viszont jó minősítést kapott. Az a legszomorúbb, hogy ti- : zenhárom helyen a köztiszta­ság nem felelt meg a követel­ményeknek! A népfrontbizottságok sok módszerrel és eszközzel ösztö­nözhetnek a környezet szépí­tésére, védelmére, a köztiszta­ság színvonalának javítására. E munkában egyre nagyobb feladat hárul a társadalmi őrökre. A népfrontbizottságok felismerték, milyen fontos a jó szó, a figyelmeztetés a tiszta­ságra való nevelésben, ezért újabb társadalmi őrségeket szerveztek a városokban, a Balaton-parton, s a lakosságot is .mozgósították. Érdemes fog­lalkozni egy félreértéssel: a társadalmi őrök nem bírságol­nak, erre csak a tanácsok ez­zel megbízott munkatársai jo­gosultaik. A társadalmi őrök hatása mégis nagy, hiszen fi­gyelemmel kísérik a zug sze­métlerakodó helyeket, szólnak, ha kirívó szabálytalanságokat tapasztalnak — márpedig ilyen mindenhol akad. Külö­nösen fontos, hogy összefogják az őrségeket, újabb és újabb feladatokat adjanak a tagjai­nak, s időnként ismerjék el a ' tevékenységüket. Ez újabb ősz­legendás linksége miatt lehe­tett sajnálkozóan beszélni. Hogy így-úgy, milyen tehetsé­ges. és mégis... Nagy, szent, magyar legen­da volt az egész. A könnyed lezserség szilárd alapokra épült. A tudás nyugalmára. Komoly, kemény munka fe­szült mögötte. Persze voltak körülötte kínos, okosoktól nyáladzott letörölhetetlen pletykák is. ö, aki látta — mert véletlenül odafigyelt — milyen teljes ember ez a nagy darab puhány, ha sű­rűbbé válik az élet, őszintén becsülte. — Atya, hallasz? — termé­szetesen most is üvöltött a membránból. — Hát ha néhány decibel- lél tudnál csökkentem, akkor igen. — Ne süketelj, ide figyelj! Az éjjel valahol a Dunántú­lon berobbant egy fúrótorony, ilyen olaj- vagy - gázizé, ég, ötven kilométerre látszik, ak­kora lángfáklya; élted, hal­lasz ... — Hallak, majd eloltják. — Naná! Most készülnek. Éjszaka fogják. Ez valami nagy ügy; robbantanak, mert ezt úgy szokták. Érted? És lemegyek, az' olajosok visz­nek. Esti képeket csinálok, és persze róluk is. Mondtam, hogy viszem egy süket fej kollégámat is; mondták, hogy nem. mert csak zavarna. Szó­val kiharcoltam; szeretettel várnak, háromkor érted me­gyek. Klassz, belevaló srácok ezek. Otthon légy! Ha új életet kezdek, olajbányász le­szek. Na szevasz! János már ott sem volt. Még fogta egy darabig a kagy­lót, hallgatta a búgást, aztán letette, s szinte átmenet nél­kül szitkozódni kezdett, de szavak nélkül, a néma, belső feszültség dühétől. Borzasz­tóan gyűlölte önmaga bénult­ságát. »Engem minden tehe­tetlenné tesz« — vicsorított önmagára; a jó és a rossz is. Nekem minden ürügy jó, hogy cselekvésképtelen legyek. S az ezen való füstölgés közben megint azon kapta magát, hogy percek óta tehetetlenül ül, és már megint a könyvek színcsíkjait bőyöli. Az esz- mélésben hirtelen nagyon szédülésnek érezte magát, is­merte ezt az érzést is-, sok­szor feldolgozta már, a meddő önanalízisek végtelen sorá­ban. Cukorbeteg idegesség ez, a tudottak és a nemtudottak rossz keveréke, a bizonytalan­ság ingiatagság'a. Béla meghalt, s haláláért felelősinek' érezte ő is magát. Feleségével rosszul élt. (Char- lott Bronte írta: »Azokban a könyvekben, amelyeket fér­fiak írnak, a férjek szerelme legföljebb egy fél esztendeig tart«.) Valakit elhagyott — Marinak hívták —, szerette, szerette, de túl sokat követelt tőle: ezért menekült a lány­hoz. Szóval magyarázata volt elegendő, ha az ilyesmihez1 egyáltalán magyarázat szüksé­geltetik. De ez már a második ta­lálkozás sorozatuk alkalmával történt. Először csak kétsaer­háromszor találkoztak. Ákkoj a lány valami, homályba, tar tott történettel — aminél érezte azért igazsőghitelü ere­jét — szokított. A történe' veleje az volt, hogy van va laki, egy zenész, akit szere' és aki miatt rá sem tud néz­ni másra. — Aha! — mondta akkoi ő, mert mit lehetett erre mondani. A lány kiszállt s kocsiból, s ő összehúzott szemmel, de tulajdonképpen üres fejel nézett utána. Majd egy év elteltével, amikor új hallgatóknak új tanfolyam in­dult, a lány megjelent az el­ső szemináriumon. Egész es­te egy szót sem szólt, de a végén roppant célirányosan vette lépteit feléje. Fáradt volt aznap este, na­gyon fáradt. Megállt, teljes mellel fordult a lány felé, s vágyakozó-vigyázó szemrne nézte a szép arcot. Azok a szemek ártatlan-mosolygó zöld sugárzással néztek vissza. Együtt hagyták el a termet, s úgy ültek be a kocsiba, hogy jóformán egy szót sem* szól­tak. Ráhajtotta fejét a vo­lánra, egy pillanatra ei is fe­lejtette, hogy a lány is ott van, aztán gyújtott és ideges ámokfutásba kezdett a város­ban. nem is sejtve, hogv utá­na még milyen sokáig fog tar­tani ez a meddő autózás. Mindenesetre akkor még le­állt egy téren, s tulajdonkép­pen megint csák nagyon ke­vés szöveg után már összébo- rultak. A nagyon kevésbe ilyen szaggatott mondatok fértek bele: — »Hát a ze­nész!?« — NINCS MÁR«! — felelte a lány csupa nagybe­tűvel, idegesen. (Folytatjuk.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom