Somogyi Néplap, 1979. november (35. évfolyam, 256-280. szám)
1979-11-13 / 265. szám
23 ünnepi kiadvány Politikai könyvnapok Elismerés a terjesztőknek Szépen megrendezett könyv- kiállítás fogadta az érkezőket tegnap délután a Dél-dunántúli Vízügyi és Közműépítő Vállalat kaposvári központjában. A helyiek tablói, a tanácsteremben elhelyezett könyvék átfogó képet adtak a Kossuth kiadó tevékenységéről. A politikai könyvnapok megyei megnyitójának elején a Táncsics Diákszínpad és az óvónőképző kamarakórusa mutatta be ünnepi műsorát. Ezután Sülé Vilmos, a vállalat pártvezetőségének titkára üdvözölte a megjelenteket, a vendégeket. Nyíró József, a Kossuth Könyvkiadó főszerkesztője méltatta a politikai irodalom szerepét, a könyvnapok jelentőségét. Országosan tizennyolcadszor nyílik alkalom arra, hogy a politikai könyvnapok ünnepi rendezvényeivel a szokásosnál is erőteljesebben ráirányítsák a figyelmet a politikai, a társadalomtudományi könyvkiadásra. — Ma azokról a könyvekről lesz szó, amelyek a legközvetlenebb kapcsolatban vannak népünk országépítő munkájával, a marxizmus— leninizmus tanításának terjesztésével, a tudat, a világnézet formálásával — hangsúlyozta az előadó. —r Elismerés és köszönet illeti mindazokat — az országban vagy húszezren vannak ilyenek —, akik közreműködnek abban, hogy a marxizmus, a szocializmus eszméi, a könyvek és a folyóiratok eljussanak az ország minden zugába, minden dolgozó kollektívához, minden olvasóhoz. Nyíró József külön foglalkozott azzal, milyen fontos, hogy minél többen és minél alaposabban ismerjék és tanulmányozzák át a marxizmus klasszikusainak munkáit. ..Ezt. az igényt szolgálja a Kossuth Könyvkiadó Marx, t Engels és Lenin műveinek kiadásával sorozatban és gyűjteményes kötetekben. Egyre többet tesznek a magyar forradalmi munkásmozgalom hagyományainak népszerűsítéséért; erre példaképpen az 1918-as polgári demokratikus forradalom, a KMP megalakulása, a Tanácsköztársaság 60. évfordulója tiszteletére kiadott műveket hozta fél. Rendszeresen és kellő gyorsasággal gondoskodott a kiadó arról is, hogy megjelentesse a Központi Bizottság üléseinek anyagát. — A politikai könyvek idei seregszemléjére a kiadó 23 új könyvet jelentetett meg csaknem egymillió példányban. A gazdag kínálat középpontjában pártunk vezető személyiségeinek frissen közreadott kötetei állnak. A nemzetközi munkásmozgalomról, a testvéri szocialista országok fejlődéséről adnak képet a kommunista pártok vezetőinek újonnan megjelent kötetei. Jövőre kétszáz mű megjelentetését tervezzük, csaknem négyezer ív terjedelemben, így az évnek majdnem minden napjára jut egy Kossuth-kiadvány. A megnyitó ünnepség résztvevői megtudhatták, hogy jövőre kiemelt helyen szerepelnek azok a «kiadványok, amelyek a párt XII. kongresszusához kapcsolódnak. A kongresz- szus teljes és rövidített jegyzőkönyve félmillió példányban jelenik meg. Más kiadványok témájukban kapcsolódnak a kongresszushoz. A jövő évi terv a bel-, a gazdaságpolitikai, a külgazdasági és a kultúrpolitikai témák változatosságát ígéri. ' Érdekes kiadványok sorával készülnek hazánk felszabadulásanak 35. évfordulójára. Szakmunkások nélkül nem megy Tervszerű képzés a Dráva szövetkezetben — Gépeket, épületeket a korszerű termelés érdekében hat hónap vagy egy év alatt beszerezhetünk, illetve fölépíthetünk, munkavégzéshez értő szakembereket és szakmai irányítókat azonban csak hosz- szabb időn át tartó tervszerű képzés után állíthatunk csatasorba — mondta dr. Papp Ferenc, a barcsi Dráva Ipari Szövetkezet elnöke. — Az 1974. évi választást követően az új vezetőség fő feladatként szabta meg a szakmunkás-utánpótlás és az oktatás ösztöndíjjal való segítését, a szakemberek — köztük technikusok — ké- peztetését megfelelő intézményekben . .. A sürgetést megértjük, ha tudjuk, hogy 1970-ben a Dráva szövetkezetnek mindössze 15 szakmunkása volt, s közöttük egvetlen érettségizett sem akadt. Pedig arra az időszakra — a hetvenes évek első felére — esett a korszerű üzemrészek kialakításának terve. — 1970-ben az évi termelés értéke szövetkezetünkben 27 millió forint volt. Ezt követően a választékot bővítő új termékekkel álltunk elő, javítottunk a minőségen, az esztétikai színvonalon. Szövetkezetünk szerepe megnőtt a belföldön hiánycikknek számító, aztán az egyéni igényeket kielégítő termékek gyártásában. A kereslethez igazodva évente tíz- tizenöt modellt, új fazont mutattunk be — ezek kétharmadát általában megrendelte a kereskedelem. Többször változott nálunk a termékszerkezet. Mindezt nem valósíthattuk volna meg szakmunkások, jó) képzett szakemberek nélkül... Nőtt a műszaki színvonal: a régi Csepel és Minerva gépeket fölváltották az ötezres fordulatszámú, félautomata, NDK-gyártmányú Textima gépek. 1972-ben hozzáfogtak a központi telep kialakításához, öt évvel ezelőtt megrendelték a korszerű középüzem föltételeinek megfelelő beruházási és technológiai tervet, s most ennek alapján dolgoznak fejlesztési programjuk megvalósításán. A tágas csarnokokban 1980- ban már 110 milliós termelési értéket állítanak elő. Ez több mint a négyszerese az 1970. évineik. s az emelkedésben nem kis szerepet játszik a szakmai hozzáértés növekedése. Dr. Papp Ferenc szerint: — Szövetkezetünkben a foglalkoztatottak száma stagnál, illetve némi csökkenést mutat évről évre. Szembetűnőbb a változás a végzettség szerinti összetételben. Ez már a képzési terv következetes megvalósításának eredménye: mérséklődik a betanított munkások száma és örvendetesen nő a szakmunkásoké. Jelenleg 63 ipari tanulónk van. 172 a végzett szakmunkások száma, s ők a foglalkoztatottak 42 százalékát teszik ki ... A most tanulókat szintén figyelembe véve bíztató kép alakul ki 1980-ra a Dráva ISz- nél: jövőre már 131 szakmunkásuk lesz, csaknem negyven nen teszik le az érettségit, hárman a technikusmi nősítő vizsgát, egy ösztöndíjas pedig a textilipari szakközépiskolában végez Budapesten. Joggal elmondható: megvan a személyi-szakmai feltétele — a technikai és technológiai mellett — a tíz évvel korábbit több mint négyszer meghaladó. 1980. évi termelési érték elérésének. — Javulnak a fiatalok képzésének körülményei. A korszerű tanműhely fölépítését — mondta a szövetkezet elnöke — támogatják a megyei és az országos szervek; 1,1 millió forinttal járul hozzá a KISZÖV, saját forrásból pedig 700 ezer forintot használunk föl. A beruházás munkálatait — a let vek szerint — a jövő év szeptemberéig befejezik. Hemesz Ferenc — Jövőre a haladó emberiség megemlékezik Lenin születésének 110. és Engels születésének 160. évfordulóiéról. Kiadónk a Lenin-évfor- duló tiszteletére elhatározta, hogy a Lenin összes művei sorozat, utolsó — hiányzó — köteteit is megjelenteti. 1980 áprilisára az 55 kötetes sorozat már a magyar olvasók, rendelkezésére áll. Engels születésének évfordulójára gazda- j gon illusztrált életrajzát jelen- / tétjük meg. Sok érdekességet kínál majd j a Népszerű történelem sorozat. A nemzetközi politikai témákkal foglalkozó sorozatok ugyancsak folytatódnak — olyan művekkel, amelyek Lengyelországról, Mongóliáról, a Szovjetunióról, az Egyesült Államok közel-keleti * politikájáról szólnak. Nyíró József befejezésül azt kérte, hogy legyenek továbbra is hűséges olvasói és terjesztői a politikai könyvnek. Dr. Horváth Sánd a megyei pártbizottság propaganda- és művelődési osztályának vezetője adta át ezután a Kiváló terjesztő plakettot Kovács Józsefnének, a Somogyi Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság politikai-könyvterjesztőjének. Sülé Vilmos zárszava után a résztvevők megnézték a kiállítást, amely egy hétig lesz’ nyitva. Nyugdíjban a tartalék? A rendelkezések messzemenő önállóságot engednek Kevés a káposzta Zöldség, gyümölcs télire Kopárak a kertészetek, befejezték nagyüzemeink a zöldségfélék betakarítását. A kertészeti dolgozók már a jövő évi termelésre készülnek. — Mi került a megye éléskamrájába, milyen téli ellátásra számíthatnak a so-, ntogyi háziasszonyok? — erről beszélgetett munkatársunk Báli Gyulával, a Zöldért vállalat megyei igazgatójával. — Most, a szezon végén hogyan jellemezné az idei zöldség—gyümölcs-termelést, •forgalmazást? — Burgonyából és zöldségféléből megítélésem szerint viszonylag kiegyensúlyozott volt az ellátás — mondta Báli Gyula. — Hiányosabb és gyengébb volt viszont a gyü- mölcsforgalom. Ez, sajnos, az árakban is megmutatkozott:'a kedvezőtlen időjárás, a májusi aszály hatását itt éreztük leginkább. Őszibarackból húsz, szamócából hatvan, szilvából hetven százalékkal kevesebbet értékesítettünk, mint tavaly. A zöldségféléknél a helyzet: másfélszer annyi vöröshagymát és húsz százalékkal több paradicso- mot fogyasztott például a lakosság, mint egy évvel korábban. — Ezek szerint a zöldségféléknél sikerült »kivédeni« az időjárás hátrányos hatásait? — No, nem minden cikknél. A legsúlyosabb a helyzet a zöldborsónál volt: ennek a forgalmát szinte teljesen tönkretette az aszály. Sokáig kétséges vo!t a paprika sorsa is, örvendetes azonban, hogy mennyiségileg mégsem következett be visszaesés, ösz- szességében ezerhatszáz vagon zöldséget, gyümölcsöt és burgonyát forgalmaztunk eddig és most hat héttel az év vége előtt úgy mutatkozik, hogy tavalyhoz képest mintegy 15—16 százalékkal nő az idén a lakosság fogyasztása. Ezen belül hét százalékkal több burgonya, huszonhat százalékkal több zöldség fogyott, viszont tizenkét százalékkal kevesebb gyümölcsöt vásároltak a fogyasztók. — A betakarításnak vége. Hogyan készült föl a téli ellátásra a vállalat? — A megyei tanácstól kapott feladat értelmében száztízen egy és fél vagon zöldségfélét, száz vagon almát ;és háromszázötven vagon burgonyát kell tárolnunk megyei ellátásra. Burgonyából már megvan a szükséges mennyiség. a zöldségfélék döntő többsége is a tárolókba került. Lényegében egyetlenegy cikknél, a fejes káposztánál vannak gondjaink: ennek a termelése az idén nemcsak nálunk, hanem sajnos, országosan sem sikerült, és ott tartunk. hogy a szükséges meny- nyiségnek még mindig hiányzik a nyolcvan—kilencven százaléka. Épp most utazom Jugoszláviába; a kishatárfor- galmon belül a Konsumexen keresztül legalább nyolcvan— száz vagon káposztát szeretnénk behozni a megye ellátására. Ha ez sikerül, akkar tulajdonképpen nyugodtan nézhetünk a tél élé, megfelelő ellátást biztosíthatunk a somogyi vásárlóknak. — Ahogy az üzemekben ez az időszak már a vállalatnál is a jövő évre való készülődés ideje. — A zöldségfélékre a szerződéskötések lényegében befejeződtek, most folynak az ösz- szesítesek, illetve egy-két cikknél a pótszerződések kötése. Burgonyára most kötjük a termelési—értékesítési megállapodásokat, a gyümölcsszerződések pedig csak a tél végi hónapokban lesznek véglegesek. A megkötött megállapodások értelmében mennyiségileg nem lesznek lényeges változások; a kereskedelmi tapasztalatok alapján arra ösztönözzük partnereinket, hogy a fogyasztói igényeknek megfelelő fajtájú és minőségű zöldségfélét termeljenek. — A szóbeli meggyőzésen túl él-e a vállalat az anyagi ösztönzés lehetőségével? — Ígéri, méghozzá a korai termelést, igyekszünk elősegíteni. Ennek most már tapasztalatok alapján bebizonyított módszere a síkfóliás termelés: arra buzdítjuk partnereinket, hogy a zöldségféléknél,' elsősorban a paprikánál - alkalmazzák ezt a módszert. Az idén hat—hétszázezer . fo-' rintot. jövőre körülbelül ecy milliót szeretnénk erre a célra fordítani, és szeretnénk, hogy legalább száz hektár zöldségféle fölött legyen fólia. V. M. I A kis és nagyvárosokban, valamint Budapesten egyaránt hozzá tartozik már az utcaképhez a kapukra kiakasztott hirdetőtábla: üzemek, intézmények, hivatalok keresnek szakmunkást, segédmunkást, takarítónőt. gépírónőt... Munkaerőhiányról panaszkodik a vasút éppúgy, mint a posta; munkaerő hiányában nem tudnak második vágy harmadik műszakot indítani fontos üzemek. Nincs elég ember a javításokhoz, szolgáltatásokhoz, és így tovább. Magyarországon nagy a munkaerőhiány. Hogy pontosan mekkora, azt senki sem tudja. A számok csupán azt bizonyítják, hogy a ■ munkaképes férfilakosságnak 98, az ugyanilyen korú nőknek 85 százaléka áll munkaviszonyban. Ez — hozzá számítva a férfiaknál a »szabadúszó-« művészeket és egyéb, önálló foglalkozást űzőket, a nőknél a több gyermek miatt munkát vállalni nem tudókat — csaknem százszázalékos foglalkoztatottságot jelent. Idő előtt A mostani években átlag 73—76 ezer nő éri el az 55 éves és mintegy 30 ezer férfi a 60 éves kort. A megdöbbentően nagy különbség oka az, hogy az 1920-as évek körül született férfiak voltak a második világháborúban a »fróntkorosztály.ok«. Innen van az is, hogy ezekből az évjáratokból a korábbinál lényegesen többen mentek idő előtt — rokkantsági alapon — nyugdíjba. Javulásra egyhamar nem lehet számítani, az iskolákból kikerülő fiatalok épp csak pótolják az el távozókat. Fiatalításra tehát alig-alig van mód. Előállott az a furcsa helyzet, hogy a munkaerőtartalékot — az aktívabb idősebb korosztályok jelentik. 1978-ban nyugdíj mellett 380 ezren dolgoztak részfoglalkozásban, átlag évi ezer órát. További 78 ezer férfi és 168 ezer nő folytatta a munkát a korhatár elérése után. (Ez utóbbi szám nyolcórás munkaidőre van »vetítve«, a valóságban továbbdolgozol, száma ennél kevesebb, közülük sokan csak részmunkaidőben dolgoznak.) Néhány éve bevezették az ösztönző továbbdolgozási pótlékot. Sokan élnek is vele. hiszen nem mindenki érzi magát öregnek, aki betöltölte a nyugdíjjogosultságot jelentő kort. Sőt az általános tapasztalat az, hogy az 55 éves nők és a 60 éves férfiak többsége még ereje teljében van. Sokan ilyenkor vesznek telket és azon dolgozgatnak megnó- vekedett szabad idejükben. Mások — különösen azok. akiknek »hiányszakmából- van szakmunkási vagy magasabb képesítésük — iparengedéllyel vagy anélkül vállalnak alkalmi (és általában iól fizető) munkákat. Erejük teljében Nem utolsósorban ez az oka, hogy a korhatárt elérők közül sokan azonnal bejelentik nyugdíjba vonulási szándékukat. De az sem elhanyagolható, hogy sokan a munkahelyi légkör, a közvetlen vagy magasabb főnökök parancsolgatása, a sok bosszúságot okozó rossz szervezés, az önhibájukon kívüli munka közbeni fölösleges ácsorgások miatt igyekeznek minél előbb kívül kerülni a gyár vagy a hivatal kapuján. Jó néhány munkahelyen lé- iektelenül, bürokratikusán intézik a nyugdíjkorhatárt elérők ügyeit.' Ha az évtizedek óta ott dolgozó közli, hogy nyugdíjba akar menni, egyszerűen tudomásul veszik. Nem ritkán személy szerint is azok, akik már a következő percben telebeszélik fölöt.tese- ik és kooperációs vagy anyag- és alkatrészszállításra váró partnereik fejét, mondván,: elviselhetetlen gondokat okoz a munkaerőhiány. Megengedheti-e magának manapság a vállalatok legtöbbje, hogy sok évi vagy éppen több évtizedes gyakorlattal rendelkező, szakmáját alaposan ismerő, a maga helyén kulcsembernek számító dolgozókat az első szóra elengedjen vagy elküldjön nyugdíjba? A rendelkezések messzemenő önállóságot engednek az egyes vállalatoknak. Van például mód arra is, hogy magas szintű szakismerettel, nagy gyakorlattal, alapos tájékozottsággal és önállósággal, valamint felsőfokú képesítéssel rendelkező szakembereket műszaki-gazdasági tanácsadóként tovább tartsanak a vállalatnál, A MÉM egyik legutóbbi vizsgálata azonban bebizonyította, hogy ezt sok helyen a nyugdíjba vonult igazgatóknak tartották fenn, méghozzá a rendelkezéseket messze túllépő (!) díjazással. Nem volt ritka, hogy a coit igazgató száz forintot megközelítő órabérrel (!) adta a tanácsokat. Ez az egyik szélsőség, amely önmagában is káros. És nyilván magával hozza azt is, hogy a többi nyugdíjast nincs miből foglalkoztatni. Pedig munka szinte mindenütt van. S nemcsak »akad« — azért, hogy a nyugdíjas afféle kegydíjként kapjon valami kiegészítést. Egyszerűen nem lehet elhinni, hogy aki 55 vagy 60 éves koráig jól, becsületesen dolgozott, egyetlen dátum el- érkezésétől már nem ugyanolyan értékű »munkaerő«. Megkérdezik tőle A megoldás valahol ott van. ahol például a budapesti Kőbányai Gyógyszergyárban keresték — és meg is találták. Létrehozták a nyugdíjelőkészítő albizottságot, s már a kritikus születésnapot jóval megelőzve beszélgetnek az idősödő dolgozókkal. Megkérdezik például, hogy akar-e maradni, s mindjárt azt is közlik, hogy a vállalat szükségesnek tartja-e tovább dolgoztatását. Vele együtt döntenek. S nem utolsósorban: a rendelkezések szerint járó ösztönző pótlékon és pótszabadságon kívül a vállalati keretből tíz százalék pótdíjat is fizetnek. Más üzemekben, vállalatoknál is alkalmaznak máh hasonló módszereket, noha ez még korántsem vált általánossá. Pedig itt nagyon egybevág a népgazdaság, a vállalat és az egyén érdeke. Népgazdaságunk jelenlegi helyzetében igen nagy szükség van minden dolgozni tudó és akaró ember alkotó erejére, tudására, tapasztalatára. A vállalatok a termék- és profilváltások során nagyon jól tudják hasznosítani a régi dolgozók véleményét, elképzeléseit. Az egyén, a nyugtííi- korhatárt elérő ember számára pedig egész további életére kihatással van az, hógv érzi: szükség van rá. S az sem elhanyagolható szempont, hogy az olykor reménytelennek látszó munkaerőhiánygondokat éppen velük: a legtapasztaltabb, a vállalaton belüli helyzetet és lehetőséee- ket legjobban ismerő dolgozókkal lehet enyhíteni. Várkonyl Endre
