Somogyi Néplap, 1979. november (35. évfolyam, 256-280. szám)
1979-11-09 / 262. szám
Az októberi forradalom tiszteletére ünnepségek, kiállftásnk a megyében Szobrot arattak Nagyatádon Húscsirke Öreglakról Gazdag programmal ünnepelte meg a megye lakossága a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 62. évfordulóját. Ünnepségeket, koszorúzási ünnepségeket tartottak, kiállításokat nyitottak. Somogy legfiatalabb városában, Barcson kedden délután az Spgép nagyberendezések gyárában tartott ünnepséget a városi pártbizottság. Ott voltak a város üzemeinek, intézményeinek dolgozói, a szövetkezetiek, s Király György, a városi pártbizottság titkára méltatta az" októberi forradalom világtörténelmi jelentőségét. A beszéd utáni műsorban föllépett a barcsi iskola ének- *«tra, a zeneiskola fúvóssex- vttje. Késő délután megkoronázták a tanácsház előtti szovjet emlékművét Sok látogatót vonzott a Vietnam fejlődését és harcait bemutató kiállíás a művelődési központban. A Barcs környéki községekben szintén megemlékeztek a jubileumról. A kaposvári járásban minden szovjet emlékműnél tartottak koszorúzási ünnepséget. A hagyományoknak megfelelően a legnagyobb ünnepség a nagybajomi szovjet emlékműnél volt, November 7-én Bakó László, a nagyközségi pártbizottság titkára nyitotta meg az ünnepséget, majd dr. Szálát József s-zázados, a kaposvári járási-városi rendőr- kapitányság vezetője mondott ünnepi beszédet. Ezután úttörők és KISZ-esek adtak műsort. Az ünnepség a koszorúzás után az Internacio- náiéval fejeződött be. A Kaposvári Cukorgyár dolgozói munkával ünnepeltek november 7-én. A nárt XII. kongresszusa és a felszabadulás 35. évfordulója tiszteletére kibontakozott munkaver- seny-mozgalom eredményeként . a forradalom évfordulójának napján szép munkacsúcsot érték el: 306 vagon cukorrépát dolgoztak föl. Több mint háromszázan vettek részt a szovjet hősök nagyatádi emlékművénél kedden délután. tartott ünnepségen, Paizs János, a Tsz-ker osztályvezetője, a városi párt- vb tagja mondott beszédet. A cérna- és a konzervgyárban, Illetve a Danuvia atádi gyárában is tartalmas ünnepségek voltak. November 7-e tiszteletére tíz 45-ös párttagot jutalmaztak meg Nagyatádon, Űj köztéri szobrot avattak kedden délelőtt a kórház előtti téren. Dr. Baksa László, a kórház igazgatóhelyettese mondott beszédet, majd átadták a város lakosságának Mészáros Mihály Életfa című, mészkőből készült alkotását. A csurgóiak szintén kedden emlékeztek meg az októberi forradalom évfordulójáról, s megkoszorúzták a bolgár hősi emlékművet. Pápa Imre tanácselnök mondott beszédet. Somogycsic6Óban és Szentén is volt ünnepség. A marcaliak ünnepi nagy- gvűlést tartottak kedden késő délután a felszabadulási emlékmű előtt. A zeneiskola fúvós-zenekara már délelőtt térzenét adott. A nagygyűlésen Vas Zoltán alezredes emlékezett meg a jubileumról, A műsorban az úttörőénekkar és a zenekar nagy sikert aratott. A nagygyűlés koszorúzással fejeződött be. Az emlékmű elől nagyon sokan mentek át az ifjúsági házba, a művelődési központba. Dr. Ress Zoltán tanácselnök nyitotta meg a Tiszamarti házaspár kiállítását, Budafai László tanácselnök-helyettes pedig az amatőr képzőművészek kiállítását. A két tárlatnak sok látogatója volt november 7-én Is. Siófokon a nagy ünnep előtt való nan délutánján koszo- rúzták meg a szovjet hősök emlékművét. Szabó Sándor, a Balaton-parti város pártbizottságának tagja mondott beszédet A Kodály Zoltán Női Kar műsora emelte a megemlékezés színvonalát. i A siófoki járás erőteljesen iparosodó nagyközségében, Tabon ugyancsak november 6-án emlékeztek meg a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulójáról. A bábon- megyeri temetőben a vállalatok, intézmények képviselői koszorút helyeztek el a szovjet hősök sírján. Egyed László, az átész elnöke mondott ünnepi beszédet. A tabi művelődési házban ezután tartott nagygyűlés szónoka dr. Szabó Károly tanácselnök volt. A műsorban az általános iskola művészeti csoportjai léptek föl. 1 Két éve, hogy az öreglaki Adatni Gazdaság bekapcsolódott a Bábolnai Állami Gazdaság baromfitermelési rendszerébe. Az eredmény: évente egymillió-kétszázezer húscsibe. — A kezdeti nehézségek után jók a termelési eredmények — mondja dr. Tóth László, a gazdaság igazgatója. — Az új típusú ólakból eddig négy készült el; a technológiát Bábolnáról keptuk, a kivitelező pedig a saját építőbrigádunk volt. Egy ólban huszonhétezer csirkét nevelünk; s ebből évente több ezer da- ^ rabot szállítunk. A Bábolna Tetra—B típusú épületet és csirkét az országhatáron túl is jól ismerik. A naposcsirkét és a takarmányt közvetlenül Bábolnáról kapjuk. A csirkéket négyvenkilenc- ötvenkét napos korukban értékesítik, nagyrészt a Zalaegerszegi .Baromfifeldolgozónak szállítják. A gépesítés lehetővé tette, hogy egy ólat egy gondozó lásson eL Ez egy év alatt körülbelül százötven ezer baromfit jelent. Az első ól, ahová az érkező belép, huszonhét ezer apró, csipogó jószág otthona. Az ezer négyzetméter alapterületű helyiségben az etetést, az itatást, a fűtést és a szellőztetést teljesen automatizálták. Egy ólban négyszáz etető és háromszáz itató található, és mégis elég egy emben, mert a gépek nagyon sok nehéz műveletet elvégeznek. Amikor a csibe ide kerül, az ól hőmér- > séklete 34 fok, majd fokozatosan csökkentik — két héten át — húsz fokig. A szállítandó »áru« átlag súlya két kiló fölött van. Októberben kilencszázezer | E mennyiséget a technológia csirke került a fogyasztókhoz. | fejlődésével tovább növelik. Nyugdíjba ment a legöregebb cipész Á különleges lábbelik mestere Nem szőgyellnivaló, ésszerű c Határszéli határjárás Kaposvárról, valamely felügyeleti szerv irodájából nézve — a termelés főbb mutatói alapján — nyilván úgy látszik, egy helyben topog a vízvári tsz. »A közepes terméseredmények és a melléküzemág az idén is . egyensúlyban tartják a gazdaságot.« Közelebbről vizsgálva azonban a fejlődésnek nem egy apró jele is fölfedezhető. Igaz, hogy ezeknek a változásoknak többsége (ma még) nem mér-i hető forintokban. 140 hektáron — erősen vad- _ káros, más módon hasznosít- ’ hatatlan területeiken — telepítettek az idén jó minőségű gyepet, esélyt nyerve a marhahús önköltségének csökkentésére. Egy éve a gazdaságban még betöltetlen volt több szakirányítói állás, s ez néha »fejetlenséget« okozott. Azóta teljes a szakembercsapat, s ami ennél is fontosabb: két-három éve jött fiatal vezetőik az egyetemen tanultak mellé kezdenek szert tenni az emberekkel való szót értés képességére is. Hasonló apróság, hogy a Határőr Tsz minden tartozását — a korábbi kil in cselesek nélkül — ki tudta egyenlíteni. A nyereséget tízmilliók ban számoló nagyüzemekben, ez magától értetődő, Vízváron több évi fejlődés eredménye. Szót érdemel, hogy a gazdaság tehenészeti telepe a tavalyi 30 százalék után az idén újabb, mintegy 25 százalékkal növelte a tejtermelését, és az év végéig eléri a Vízváron még mindig »bűvös« háromezres határt.« A tsz elnöke, Vida Imre sohasem titkolta gondjaikat es hibáikat. A határt járva mégis volt, amit szíve szérint eldugott volna előlem. He- resznye közelében két lovon- tatta borona járta a friss vetést .. — Ha ezt leírja, kinevetnek bennünket, mondván: miért lovakkal vontatja a boronát, akinek Rába traktora Is van'. Pedig az ok egyszerű: úgy gondoltuk, hogy ezeknek a di- rib-darab földeknek az utóbo- ronálásahoz túlzás volna gépet felvonultatni. Ha úgy tetszik: amit négy ló is el tud végezni, azt nem akartuk »száz- nyolcvannal« megcsináltatni. — A gép kannaszám eszi a benzint, ml meg egész nap csak egy litert fogyasztunk — tréfálkozott az egyik fogatos, Gyurákovics József. — Szó, ami szó, nagy szemeket meresztenek az erre járó autósok. — Csak afféle utósimítást csinálunk, hogy a tábla a szemnek is szép legyen — vette át a szót Lukács Albert —, traktorral több lenne a taposás! kár, mint a munka haszna. Itt sem lesz sokáig ilyen »látványosság«, hiszen már csak hét fogat van, és a lóhoz értő emberek seng fiatalodnak. Vida Imre némi bosszúsággal figyelte fotós kollégám buzgólkodását. Igyekeztem megnyutatni: amit itt föl jegyeztem, az nem szégyellnlva- ló, sokkal inkább ésszerű. Amit senki sem remélt: a búza hárommázsás terméskieséséért jórészt a kertészet, azon belül is a 30 hektáron termelt paprika eredménye kárpótolja a gazdaságot. Tavaly 93 mázsas termésátlagot érték eL Ez évre J,2ő-at terveztek, és 160 mázsát takarítottak be. — Az évek során tapasztalatot szereztünk a termelésben — kommentálta a szép eredményt Plecskó Józsefné. — Tény, hogy az idő is kedvezett, ez magában azonban kevés lett volna. Ügy gondolom, az asszonyok sem igyekeztek még ennyire. A beszélgetés során az elnök »kiszivárogtatta«, hogy a vezetőség minapi döntése alapján azok a kertészeti dolgozók, akik hetenként legalább öt napot ledolgoztak itt, bérük 10 százalékát kapják meg prémiumként. Jó volt meglesni az ott dolgozók örömét. (Eddig alighanem épp az ilyen közösen- elért örömök húzóereje hiányzott Vízváron ahhoz, hogy nagyobbat lépjenek ...) — Jövőre 10 hektáron megpróbálkozunk a síkfóliás paprikatermeléssel is. Miért ne sikerülne? — mondták búcsúzóul. A kukoricabetakáritá« helyszínén nem a három ember magas kombájnok tűntek föl, hanem a barnás levelek közül' éppen csak kilátszó »kosaras asszonyok«. Csodálkozásomat látva kísérőm magyarázattal szolgált. — A kombájnok által elszórt csöveket, szedik össze. Nem nagy mennyiség ez. ahhoz mégis túl sok, hogy veszni hagyjuk. Az egyik »kukoricázó« Puskás Lajosné volt 1959, azaz az alakulás éve ót.a t*z-dolgozó. — Sok éven át részt vettem, a kézi kukorieatörésben, így most ez a munka régebbi emlékeket elevenít föl. Később jöttek az első kombájnok, de jócskán volt mit összegyűjté- ni utánuk. Ezek a mostani gépek már jobbak: reggel óta» csak ezt a kupacot sikerült összegyűj tenem. A három kombájn közül kettő ottjártunkkor műszaki hiba miatt állt. Az egyik fiatal vezető, Kovács László most először »teljes jogú« kombájnos. — Szüleim a tsz-ben dolgoznak, így a szakmunkásképző után én is ide jöttem. Az idei aratáskor még mint segédkom báj nos mutatkoztam be 93 vagonos eredménnyel. A 28 mázsás átlagot adó búzában ezzel a géppel elsőre ez nem rossz eredmény,) Most a kukoricában, ha jól megy a gép átlag háromvagonnyit szállítanak el tőlem. A munkát irányító brigádvezetőtől tudtam meg, hogy már szeptember közepéin, megkezdték a törést, és november végéig szeretnék befejezni. Ez nagyon hosszú időnek látszik akkor, h,a számba vesszük, hogy mindössze hatszáz egynéhány hektárról van szó. — önmagában nézve ez valóban lassú tempót sejtet, tudni kell azonban, hogy például 80 hektárnyi területünk a Dráváin túl terül el, ahonnan komppal kellett áthordani a kukoricát — mondta Tóth Zoltán, a gazdaság párttitkára, aki mellékesen — hajóvezető. — Az üzemanyagtól a legkisebb alkatrészig mindent a vízen át — megfelelő kikötőhely híján temérdek vasződ- séggel — szállítottunk: szárazföldi út csak Barcson és Jugoszláv területeken át, nagy kerülővel vezetne ide. A kínálkozó hasonlattal élve: a vízvári gazdaság hajója egyelőre még lassan halad előre. Igaz, mostanában megsokasodtak az örvények és több a zátony is. Szerencsére a nagyobb' réseket már sikerült betömni a vízvonul alatt, így süllyedés nem fenyeget. Az irány jó, még egy kis igazítás a motoron és biztosan gyorsul a tempó. Negyvenöt évi szorgos munka után elbúcsúztatták a kaposvári , Szolgáltatóipari Szövetkezet orlopédcipő-részle- gének avatott kezű öreg mesterét, Bűnt Józsefet. A fiatalosan fürge, alacsony, vékony cipész a műhelyben mesélt életéről, amely egy kicsit a szakma története is. — Kaposváron születtem, 1919-ben. TizenötéVes koromban lettem inas. Segédként egy-két mesternél dolgoztam; akkor nem volt divat váltogatni a munkahelyekét. Mestereim kpzüj Balogh Józseftől tanultam a legtöbbet; az ő -műhelye az akkori Fő utca — ma Május 1. utca — 24. szám alatt volt. Tőle tanultam meg a szakma csínját- bínját, neki köszönhetem, hogy ilyen szakember lettem. Hozzá a tehetősebb emberek jártak, katonatisztek is, így az alkalmi cipőktől a csizmákig mindent kellett csinálnom. Aztán jött a háború. Szerencsém volt, mert viszonylag kevés ideig voltam a fronton, negyvenegy karácsonyára már itthon is voltam. A frontra újra csak negyvennégyben kerültem: Jászberényben voltam hadifogolykórházban, onnét álltam be az akkor szerveződő új magyar hadseregbe, s le is szolgáltam tizenhárom hónapot. A leszerelésem után néhány évig kismestereknél dolgoztam, segédként, majd ötvenkettőben beléptem a szövetkezetbe. Azért akkor, mert kezdetben csak az önálló mesterek voltak a tagjai. Azóta is itt dolgoztam, egy helyen. Először a mérték utáni, majd az ortopédrészlegnél. A sok cipőgyár és ktsz miatt a mérték utáni cipő egyre kevesebb, lassan már csak az ortopéd készül méretre , r. Ez a szakma legnehezebb része: itt tökéletesen tisztában kell lenni az emberi láb anatómiájával. — Nézze ezeket — mutat néhány beteg lábat formázó sámfát —: a modem kor egyre több beteg lábat csinál, és a szakmának nincs utánpótlása. Nem is tudnám megmondani, hány évvel ezelőtt jelentkezett hozzánk valaki tanulónak. Pedig itt is meg lehet keresni a pénzt, bér a drága cipők árához képest kissé gyengén vagyunk fizetve. Most különösen sokat kellene dolgozni; és egyre többet kell, mért csak jönnek a beteg lábú emberek, és nincs szakember. Már most háromnégy hónap vállalási határidőre veszünk föl rendeléseket. Négy megyéből járnak ide, s még Győrből és Budapestről is leutaznak. Ha egy ilyen lábra elkészített az ember egy cipőt, akkor örül is, mert segített, hogy az az ember járhasson-kelhessen, kimehessen az utcára, ne csak a lakásban mozogjon papucs*- ban. Egy ortopéd cipőnek nagyon jónak és tartósnak kell lennie, mert a gazdája nem cserélheti másikra a legközelebbi cipőboltban. Sajnos, a szakma kihalóban van. Az ortopéd cipész pedig rnég inkább. Pedig a szövetkezet az ösztöndíjon túl egyéb juttatást is adna az ipari tanulóknak — csak jönnének. Itt, a műhelyben Molnár Imre, a főnök a legfiatalabb, de ő is huszonöt évvel ezelőtt jött a szövetkezethez. ö is Buni József tanítványa volt. — Azt kérdezi, hogy mi érdekesség volt az eltelt negyvenöt évben? Olyan, amit kalandos életűek mesélnek, nem volt — mondja a búcsúzó mester. — Az volt az érdekesség. hogy megmaradtam a szakmában, és dolgoztam. Dolgoztam annak ellenére, hogy a bérünk kevés volt. Az idő eljárt, most már elfáradtam ... Nagyon szeretem a természetet; ha Csak egy mód van rá, mindig kint vagyok. Most már csak a feleségemmel, mert a lányom férjnél van Keszthelyen. Van egy ragyogó s?.ép kisunokám is... Buni Józsefet október 31-én búcsúztatták a szaktársak és a szövetkezet vezetői. — Sokan azt mondanák, hogy most vége, De én optimista vagyok: hiszem, hogy lesznek ezután is szép napok. Nem akarok eltemetkezm, szeretném még a hátralévő időt is hasznos munkával tölteni. Munka nélkül ma egészséges ember nem lehet' meg. De egyelőre pihenni szeretnék ... Az erdőben már ritkábban lehet hallani a ka- kukkszót, s majd otthon hallgatom a kollégáktól kapott kakukkos órát. Cs. K. Mintegy 230 hazai és külfttl di találmányt és jelentős újí tást mutat be a KGM Technika Házában megrendezett Paten tinform 79 kiállítás — jelentette be sajtótájékoztatóján Molnár András a KGM fő- iwtályyezet.ő-heljrettese. Csehszlovákia, Magyarország az NDK és a Szovjetunió csaknem fVtven, kohászati, gér ás könnyűipari vállalata vonultatta fel a kiállításon korszerű műszaki-szellemi termékeit Újítások, találmányok
