Somogyi Néplap, 1979. november (35. évfolyam, 256-280. szám)

1979-11-01 / 256. szám

KlHank állampolgári jog az egészségügyi szolgálta­tás, «zen beiül az orvosi el­látás, Sok szó esett erről az országgyűlés őszi ülés­szakán is, amikor az egész­ségügyi törvény végrehajtá­sát értékelték. A somogyi orvosok és egészségügyi dolgozók feladataikat — sokszor mostohq körülmé­nyek ' között — növekvő színvonalon, gyarapodó szakmai tudással, áldozat­készen végzik. A kerítésen belül című mai összeállításunk a me­gyei kórház nehé? munká­ját, a beteglátogatás hasz­nos és árnyoldalait mutat­ja be. A gyógyulásért min­dent megtesznek az orvo­sok, az ápolónők. Egy kór­házi ágyon fekvő beteg el­látásának átlagos napi költ­sége 260—270 forint — mint elhangzott az ország- gyűlésen is —, ha semmit nem csinálnak vele. A sú­lyos, életveszélyes állapot­ban levő beteget ellátó úgynevezett intenzív kórhá­zi ágyon viszont egy beteg napi kezelési költsége már 3700 forint! Egy átlagos napon ötszá- zan-hatszázan mennek be a rokonaikhoz, az ismerőseik­hez, a kollégáikhoz a me­gyei kórházba. Nagy szük­ség van erre a kapcsolat­ra, azt otthoni, a munkahe­lyi hírekre. A kórházbeliek azonban joggal lépnek föl a betegek állapotát veszé­lyeztető magatartás éllen! A kerítésen belül Szerdán 1414 látogató jén, hisz a kicsi aftg múlt egyéves. A két év feletti ap­róságok a gyermektársalgőban ülhetnek boldogan anyu vagy apu ölében. Akiket a beteg­ség az ágyhoz köt, azokhoz fehér köpenyt öltve mehetnek be a rokonok, természetesen csak egyesével S mikor jö­hetnék a látogatók? — A látogatási időben, s azon felül is bármikor — mondja Ar. Gyódi Gyula, az osztály vezető főorvosa. — A magyarázat egyszerű: a beteg­ség és a családi környezetből való kiszakítás kétszeresen is megviseli a gyerekeket, főleg a nagyobbakat. A kötetlen lá­togatási idő segítségével azon­ban ezt az úgynevezett hospi- talizációs ártalmat jelentős mértékben csökkenteni lehet. A kicsik az első két-három napban sokat simák. Aztán rájönnek, hogy az anyjuk visz- szajöm, ott van mindennap, így a búskomorságot a vára­kozás kellemes érzése váltja fel. Ha nincs járvány, a fer­tőzéstől való félelem sem in­dokolt. Ez a »liberális« láto­gatás bebizonyította létjogo­sultságát. Sokkal kevesebb a probléma a gyerekekkel. Zárszóként egy kis statisz­tika: szerda délután két órá­tól három óráig összesen 1414 ember lépett a kórház terüle­tére, Ebből kilencszázhetven- ketten alkották az »alaptöme- get«, amely egyszerre lepte el az intézmény területét. S ez egy viszonylag békés, csen­lá+rvero+ó^ri na.n vnl+ Hatalmas tömeg áramlik a belgyógyászat felé. Az embe­rek táskákkal, egymást lök- dösve tolakodnak a bejárati ajtók felé. — Az egyes és kettes szá­mú belgyógyászaton egy be­teghez átlagosan két látogató érkezik — mondja dr. Kéki Kálmán osztályvezető főor­vos. — Ezért itt a látogatók lJ,fckáína 140-re tehető egy-egy alkalommal. ,Ar kórterembe lépve, az első agyon fekvő bácsi előtt rán­tott hús, sütemény. — Hozzászoktam az ottho­nihoz — mentegetőzik a fér­fi, a fia és a menye bólogat. A feleség szabadkozik —: Olajjal, margarinnal készítet­tem az ételeket. Az ablaknál fekvő bácsi új­ságot olvas. Nála nincs lá­togató. — A feleségem szintén kór­házban van — mondja. — A gyerekek most dolgoznak, vi­szont munkaidő után mindig meglátogatnak. A portás már ismeri és beengedi őket. — Elégedett vagyok az étellel — mondja egy öreg néni. — Ha szükségem van valamire, megkérem az ápo­lónőt vagy a takarítónőt, ők mindig szívesen lemennek a büfébe. Eölösleges lenne a családomnak otthonról hozni az ételt. lészet—nőgyógyászat osztályve­zető főorvosa naponta talál­kozik a gondokkal: — Nem helyeslem a láto­gatást, legalábbis így nem. Egy kórteremben több beteg fekszik, s amikor a hozzátar­tozók ellepik a szobát, zavar­ják, kifárasztják a pihenni vágyókat is. Megpróbálunk ezen változtatni, a tervek ké­szen vannak. Egy külön he­lyiséget- szeretnénk kialakíta­ni, ahol a fent járók találkoz­hatnak a látogatókkal. Az épület előtt portára lenne szükség, a külső ugyanis nem szűri meg megfelelően a be­jövöket. A tilalom ellenére gyakran behoznak kisgyerme­keket, az ő életkorukban ter­mészetes, hogy átesnek a fer­tőző betegségeken. Ez pedig a mi beteged nknefk veszélyes. — Hogyan vált be a csecse­mők bemutatása televízión ke­resztül. — Három éve vezettük ezt be, az országban az elsők kö­zött voltunk. Nagyon jók a tapasztalatok. Sír a baba, sír a mama, nem lehet tudni, melyik van jobban elkeseredve. Csak az ablakon keresztül nézhetik egymást, de így van ez rend­Dr. Domány Sándor, a szü­Vasárnapi roham Vasárnap délelőtt tíz óra előtt tíz perccel beláthatatlan a tömeg a kaposvári kórház bejáratánál. Az udvaron pi­zsamára felkapott kabátban, fürdőköpenyben egy-két lába­dozó beteg. Kifelé nézegetnek: vajon eljöttek-e a rokonok, az ismerősibe? Az épület ablakai mögött kíváncsi fejek, inte­gető kezek. A virágot áruló néni már hazafelé készülő­dik, eladta az utolsó szálat is. Pontosan tíz óra. A' portás szélesre tárja a vasrácsos ka­put, s megindult a roham. Az egyes osztályokhoz vezető uta­kon kettéválik az emberára­dat, s szinte futva teszik meg az utat az épületekig, A csen­des kórház pillanatok alatt megélénkül. A lépcsőházban alig lehet közlekedni, a folyo­sókat és a kórtermeket neve­tés és sírás tölti be. Az abla­koknál is toporognak betegek: hátha megérkeznek a roko­nok, délig még van idő. A bel­gyógyászat és a szülészet a legzsúfoltabb. Akik fölkelhet­nek, azok szívesebben beszél­getnek a folyosókon vagy az udvaron. így el lehet szívni egy-'két cigarettát. A fekvőket valósággal körülzárják a lá­togatók. Az ügyeletes nővér sokszor kéri: ne üljenek az ágyakra. Aztán elmegy, s a helyzet mit sem változik. A kosarakból, szatyrokból elő­kerül a jó kis hazai: — Papa, ezt kóstold meg, külön neked főztem. — Na, egyél még egy fala­tot, mindjárt jobb lesz a szí­ned. -a-*. — öregem, húzd meg az üveget nyugodtan, ettől a bor­tól csak meggyógyulsz. A »szerencsésebbek« gyü­mölcsöt, kevés édességet, egészséges italokat kapnak, s olvasnivalót, esetleg egy-két csokor virágot. A fertőzőosz­tályon más a helyzet: a be­tegek a látogatókkal csak a sűrű, zöld hálóval borított ab­lakokon keresztül érintkez­hetnék. Fárasztó az álldogá- lás, így a beszélgetés rövd- debb, több idő jut pihenésre. — Előfordul, hogy öt-hat­ezer ember is megfordul két óra alatt az i ntézet területén — mondja Kővári Gyula por­tás. — Vannak olyanok, akik már reggel hét órakor megér­keznék, s nehézen lehet csak j megmagyarázni, hogy a látó- < gaiáxi időt pontosan be kell tartamú Ha felengedek vala­kit, az orvosok vonnak fele­lősségre, ha nem, akikor a Iá- togatók. Ezt már egyik kollé­gám testi épsége is szenvedte. ' Nehezére esik az embernek a visszautasítás, gyüttérzek a betegekkel, akik örülnek minden ismerős arcnak, min­denkinek, aki a »kinti leve­gőről« jön. S megértem a ro­konokat is, akik mindenáron látni akarják szeretteiket, ám elsősorban a gyógyulást kell szem előtt tartani, ahhoz pedig csend és nyugalom szükséges. Betegek és látogatók. Saját­ságos viszony két embercso­port között. Az érkezők szeré­téiből, féltésből, udvariasság­ból vagy érdeklődésből kere­sik föl az ittenieket, így kap­csolatuk mindenképp öröm­teli. Csakhogy esetenként va­lóságos csatateret hagynak maguk után... 1 A nővérek szemével Köztudomású.' hogy a nő­vérek, ápolónők száma igen kevés, és egyre inkább csök­ken. Munkájuk fárasztó, né­ha kellemetlen, a fizetésük nem magas. Ezért érdemel­nek különös figyelmet, köszö­netét. S hogy megkapják-e? Kitől igen, kitől nem. Van­nak, akik segítenek nekik, s vannak, akik akaratukon kí­vül nehezítik munkájukat. Például itt vannak a látoga­tók .., — Osztályunkon, a be! gyó­gyászaton bevezettük azt a rendszert, hogy egy beteghez egyszerre csak két látogató mehet be. A beteg érdekét akartuk ezzel mindenképpen szem előtt tartani, a rendel­kezés betartása azonban nem könnyű dolog — mondja Szierer Margit nővér. — Az emberek nem értik, hogy miért van erre szükség. Nem tudják, hogy így kevesebb a látogatás utáni rosszullétek száma, kevésbé veszik igény­be a beteg ember amúgy is legyengült szervezetét. Saj­nos, gyakran kénytelenek va­gyunk »elkobozni« a hozott ajándékokat. Súlyos cukorbe­tegeknek csokoládét hoznak, szeszes italt! A részeg vagy durva rokonokat is mi, nő­vérek próbáljuk távozásra bírni, esetenként az ügyele­tes orvos segítségével. A leg­nagyobb gondot a látogatási időn kívül érkezők okozzák. Hemzseg tőlük most is a szülészet lépcsőhaza. Kedd van, délután öt óra, ma nincs látogatás. S mégis alig lehet közlekedni a lép­csőkön. — Ez így megy minden­nap — mondja Szabó Gyu- láné. — A látogatási napokon pedig a legnehezebb. A gye­rekágyas részbe nem enge­dünk he senkit. Nem kell magyarázni, milyen fertőzé­seknek vannak kitéve a kis­mamák, akik frissen vagy egy-két napja szültek. A családban nagy esemény egy gyermek születése, s a fiatal apuka nem érti. miért nem láthatja azonnal kislányát, kisfiát, feleségét. Megértjük, de az anya és gyermeke egészségének védelme a leg­fontosabb feladatunk. Egyéb­ként érdemes lenne megnézni azt a csatateret, arrrelv a lá­togatók után marad. Különö­sen most, az esős, sáros, lucs­kos időben »hordanak be« rengeteg piszkot, s nem utol­sósorban bacilust. Közvetle­nül érintkeznek a szülés előtt állókkal, a betegekkel: a szűk lépcsőházban ötven asszony és a hozzá iuk tartozó roko­nok, ismerősök szoronganak. Aztán a kórtermekben leül­nek az ágyra, otthagyják a vírusok ezreit. Egy óra után elhangzik« »Kérjük a látogatást befejez­ni«. Akár a falra hányt bor­só... Meg sem' mozdulnak. Mivel a gyerekágyas részbe nem mehetnek be a rokonok, a nők inkább kimennek a fo­lyosóra, hogy láthassák csa­ládtagjaikat. »Nincs semmi bajom, igazán jól érzem ma­gam« — bizonygatják, de utána nem győzzük maguk­hoz téríteni őket, mert sorban ájulnak el. Erről persze a férj, az anya vagy az apa nem tud. Sajnos, többször ár­tanak, mint használnak! Az igazi szeretetüket akkor nyil­vánítanák ld, ha hagynának időt, amíg a kismama kipi­henheti a szülés fáradalmait. Az igazi nehézségeket a lá­togatási időn kívül érkezők jelentik. Hiába szólunk, a há­tunk mögött visszao6ormak, fenyegetőznek. Egyszer-két- szer előfordul, hogy megvár­ják a nővért a portánál..! És nincs megalázóbb, mint amikor közlik: »Ha adok öt­ven forintot, akkor remélem, elhallgat.« Nem értik meg, hogy nem a mi szívünk van kőből, hanem a ránk bízot­takra szeretnénk vigyázni. Persze, előfordul az is, hogy például egy kiskatona kap rövid időre eltávozást, s már rohan is, hogy láthassa a fe­leségét — valóban emberte­lenség lenne nem beengedni. Ezen az osztályon az ember­séget és a rendet nagyon ne­héz dolog összehangolni. Ha lenne egy korszerű váróte­rem. vagy szigorúbb intézke­déseket hoznának, sokkal könnyebb lenne a nőknek és az itt dolgozóknak is. Mintegy végszóra nyílik az ajtó, egy asszony kérdi sze­rényen : — Kérem, vidékiről érkeztem, nem láthatnám a lányomat és az unokámat egy pillanatra? — A nővérek ös'izenéznek. Mit lehet ilyen­kor tenni ? . A beteg kórházi tartózkodása a gyógyító munka leg­hatékonyabb szakasza. A vizsgálatok, a műtétek mellett azonban nem hanyagolható el, hogy továbbra sem szakad meg a kapcsolat a beteg és környezete — családja, bará­tai, munkahelye — között. A beteglátogatások engedélye­zésére ezért van szükség. Ám míg a legfőbb cél — a gyó­gyítás — érdekében az orvosok igyekeznek mindent meg­tenni, nem akadályozzák-e eredményes tevékenységüket a beteg fenntartott kapcsolatai? A kérdésre az orvos vá­laszként felsorolta azokat a gondokat, amelyekkel a kórhá­zakban rendszeresen szembe kell nézniük. A súlyos bete­gek számára a látogatás nemcsak terhes, hanem állapotuk rosszabbodását is előidézheti — állapította meg dr. Nemes Tihamér, a megyei kórház igazgató főorvosa. Képszerűen mutatta be a beteglátogatás paradoxonát, amelyről munka­társaink vasárnap, illetve szerdán maguk is meggyőződ­hettek. A beteg karján a transzfúzió csövei, ágyán pedig az »együttérző« família, rokonság, baráti kör. A táskákból, kosarakból előkerül a finom hazai. A hétfői vizit leltáro­zássá alakul: mit kapott a beteg otthonról. Mennyi időt töltenek a betegek átlagosan a kaposvári kórházban? A szülészeten hét napot, máshol két heteti Azaz: a szülészeti osztályon felevő anyukát hivatalos idő« ben háromszor látogathatják a hozzátartozók, a másik osz­tályon az átlag egy héttel tovább fekvő beteget hatszor kereshetik föl. Nem sok ez? Méditálás helyett, az orvosok véleményére alapozva, az érvényben levő rendelkezés fe­lülvizsgálata az indokolt, tegyük hozzá: országosan. Beszá­molóink altg.ha teszik ezt kétségessé ...

Next

/
Oldalképek
Tartalom