Somogyi Néplap, 1979. november (35. évfolyam, 256-280. szám)

1979-11-06 / 260. szám

AAilliárdok kémkedésre Carter amerikai elnök alá­írta a »nemzeti hírszerző te­vékenység-« költségvetésének törvénytervezetét A külföldi kémkedésre for­dított pontos összeg hétpe­csétes titok, de amerikai saj- tóvélemények szerint dolXár- tízmilliárdokról van szó. Az amerikai kémkedés fő célpontjai változatlanul a Szovjetunió és más szocialis­ta országok maradnak. A sze­nátusi vitában Gold-water sze­nátor követelte, hogy fokoz­zák az amerikai hírszerző szervek tevékenységét a vi­lág olyan stratégiai fontossá­gú térségeiben, mint a Közel- Kelet, Afrika déli része, Kö- zép-Amerika. Az amerikai kormány utasítására az utóbbi időkben az amerikai titkos- szolgálatok fokozták tevé­kenységüket a Karib-tengeri térségben, különösen Kubával szemben. Segítség Kambodzsának Hétfőn az ENSZ székhelyén és a világszervezet égisze alatt megkezdődött a Kam­bodzsa megsegítésével fogial- kozó nemzetközi értekezlet. Kezdjük a lényeggel: ennek a sokat szenvedett országnak bi­zony nagy és sürgős szüksé­ge van a segítségre. Yos Por, a Kambodzsai Nemzeti Egy­ségfront Központi Bizottságá­nak főtitkára tömören, vilá­gosan megfogalmazta a TASZSZ Phnom Penh-i tu­dósítójának a jelenlegi nehéz helyzet okait: »Pol Poték a belső élelmi­szerhiány ellenére á megter­melt rizs jelentős részét Kí­nába szállították, menekülé­sük előtt pedig megsemmisí­tették a megmaradt tartaléko­kat, elpusztították a rizsültet­vények jórészét. így került az új rendszer olyan helyzetbe, hogy súlyos élelmiszer-ellátá­si nehézségekkel kell szembe­néznie.« A Kambodzsai Népköztár­saság mindössze néhány hó­napja létezik, ez pedig sajnos nagyon kevés idő egy szinte teljesen elpusztított ország helyreállítására. Kambodzsa igazi barátai, a Szovjetunió, Vietnam és a szocialista or­szágok az első pillanattól kezdve mindent megtettek a nehézségek enyhítésére. Miközben Kína és a nyu­gati hatalmak sorozatos dip­lomáciai és egyéb támadáso­kat intéztek az ezer sebből vérző kis ország ellen és minden eszközzel akadá­lyozták a gazdasági-politikai konszolidációt, a szocialista országok mintegy v.negyedmil­lió tonna élelmiszert juttattak a kambodzsai szűkölködők- nek. Egyedül a Szovjetunió ebből kétszázezer tonna rizst szállított, de a nagy nehézsé­gekkel küszködő Vietnam is sokat tett az élet megindítá­sáért Kambodzsában. A most kezdődő konferen­cián 33 ország vesz részt, köztük — elsősorban az Egyesült Államokra gondo­lunk — olyanok is, amelyek­nek oroszlánrészük van a kambodzsai nép szenvedései­nek felidézésében. Alapvető erkölcsi kérdés, hogy azok, akik annyit ártottak a — Cy­rus Vance amerikai külügy­miniszter szavaival — »sze­retetreméltó kambodzsai nép­nek-«, most törlesszenek, te­gyenek jóvá valamit. Ha azonban azt hiszik, hogy ezt politikai fettételekhez köt­hetik, hogy küldeményeiket bármilyen Marolásra használ­hatják fel, hamar rá fognak döbbenni arra, hogy téved­nek. Igen, Kambodzsának nagy és sürgős szüksége van segít­ségre. De igazi segítségre — humanitárius gesztusokra és nem a jólismert aknamunka új formájú folytatására. H. E. A Sah kiadatását követelik Ójabb negykövetséget foglaltak el az iráni diákok A magukat az »Imám hívei­nek« nevező iráni fiatalok to­vábbra is megszállva tartják az Egyesült Államok teherá- ni nagykövetségének épületét, fogva tartva a diplomáciai képviselet 59 amerikai tagját. A washingtoni iráni nagy- követség közzétette az iráni külügyminisztériumnak az üggyel kapcsolatos nyilatkoza­tát. Ez emlékeztette a was­hingtoni kormányt, hogy Irán­ban óriási felháborodást vál­tott ki a sah beengedése az Egyesült Államokba. Az iráni nép joggal tart attól: az Egye­sült Államok csak azért engedélyezte Reza Pahlavi beutazását, hogy a volt ural­kodó jobb feltételek között szőhesse ellenforradalmi ter­veit — hangoztatja a nyilat­kozat. Washington elutasította az iráni kormánynak azt a követelését is, hogy két, az Egyesült Államokban élő iráni orvos ellenőrizhesse a volt sah állapotát — folytatja a nyilatkozat, majd kijelenti: az amerikai nagykövetség elfog­lalása »az iráni nép nemzeti érzéseit tükrözi«. A külügyminisztérium jegy­zéke emlékeztet arra. hogy Irán október 30-án hivatalo­san is kérte az Egyesült Ál­lamok kormányától a meg­buktatott sah kiadatását. Iráni egyetemisták hétfőn elfoglalták az Egyesült Álla­mok két vidéki konzulátusát is, a Tabriz-it és a Shirazit. A konzulátusok épületében nem tartózkodtak amerikai diplomaták. Az iráni diákok hétfőin — az amerikai nagykövetség után — elfoglalták Nagy-Bri- tannia teheráni nagykövetsé­gét is, követelve Londontól Sapur Baktiarnak, a megbuk­tatott sah által kinevezett .utolsó miniszterelnöknek ki­adatását. Az akcióra röviddel azután •került sor, hogy Khomeini ajatcllah Qumban támadta a brit kormányt, amiért mene­déket ad Baktiarnak, s kiada­tását kérte. »Amennyiben az Egyesült Államok és Nagy- Britannia nem lesz hajlandó kiadni az árulókat — a sahot és volt kormányfőjét — újabb akciókat kezdeményezünk« — jelentette ki. Baktiar — röviddel Kho­meini beszéde után — a pári­zsi France Inter rádiónak adott nyilatkozatában közölte, hogy Párizsban tartózkodik, s az első adandó alkalommal szándékában áll visszatérni Iránba. ^ Hua Kuo-feng római tárgyalásai A hivatalos látogatáson Olaszországban tartózkodó Hua Kuo-feng kínai minisz­terelnököt hétfőn a Quirinale palotában fogadta Sandro Per­tini olasz köztársasági elnök és ■ díszebéden látta vendégül. I A díszebéden megjelent az olasz politikai és társadalmi élet számos vezetője, köztük-. La Paz-ból jelentik Tüzet nyitottak a nagygyűlésre a pártok főtitkárai, így En­rico Berlinguer, az OKP fő­titkára is. Hua Kuo-feng va­sárnap magánlátogatáson Ve­lencében járt, Marco Polo vá­rosában. Az olasz kormányfő és kí­nai vendége eddigi tanácsko­zásairól kiszivárgott értesülé­sek szerint Hua Kuo-feng a Londonihoz hasonló kemény hangot ütött meg a Szovjet­unióval szemben, de Cossiga kissé lecsillapította. Az olasz kormány ugyanis törekszik a Pekinghez fűződő kapcsolatok sokrétű elmélyítésére, de nem a'carja feláldozni a Szovjet­unióhoz és a többi szocialista országokhoz fűződő viszonyát. Hua Kuo-feng kedden talál­kozik ismét, s egyben utoljá­ra Cossigával és akkor fejti majd ki részletesebben kor­mányának külpolitikai törek­véseit, amelyekből eddig csak »ízelítőt« adott. 9 A katonaság fegyveresen támadt a La Paz-ban felvonuló diákokra, akik a múlt heti bolíviai puccs ellen tiltakoz­tak Képünkön: a katonai terror egyik áldozatát viszik ki­hallgatásra. A bolíviai légiért? három gépe vasárnap, a délutáni órákban tüzet nyitott egy nagygyűlés résztvevőire La Paz belvárosában. A gyűlés szónoka David Padilla Aran- c.ibia tábornok volt, aki Na- tusch Busch lemondását és a polgári kormány visszatérését követelő hadseregszárny veze­tőjének számit és ezért az új vezetés nyugdíjazta, valamint házáőrizetbe helyezte. A hír­ügynökségi jelentések szerint a mintegy 15 percig tartó gép­fegyvertűznek. nincs áldozata, célja csupán, a tömeg szét- kergetése volt. La Paz utcáin továbbra is katonaa járőrök cirkálnak. Meg nem erősített jelenté­sek szerint a katonaság fel­dúlta a Bolíviai Munkásköz­pont székhazát és több tiszt- ségvieelőt letartóztatott. Mint ismeretes, ez a szakszervezeti központ hirdette meg az álta­lános sztrájkot, tiltakozásul Natusch Busch ezredes puccsa ellen. A négy napja hatalmon lévő ezredes kijelentette: aki hétfőn reggel nem tér vissza munkájához, azt hazaárulás vádjával bíróság elé fogják állítani. A Reuter hírügynökség meg nem nevezett politikai forrá­sokra hivatkozva beszámol arról, hogy a bolíviai római katolikus egyház megpróbált közvetíteni Natusch Busch ez­redes és hatalmának ellenzői között. Miközben az állami bolíviai rádió heves kirohanásokat in­téz a Natusch Busch-sal szembehelyezkedő »szélsősé­gesek« ellen, a magánrádiók az általános sztrájk keretében és tiltakozásul a bevezetett teljes cenzúra ellen, megszün­tették adásaikat. A sztrájk szinte teljes egészében érinti a bolíviai hírközlő hálózatot is, ez magyarázza, hogy a La Paz-ból érkező hírekre nem sikerül Bolíviából megerősí­tést szerezni. Csökken Kennedy népszerűsége Edward Kennedy népszerű­sége csökkent, amióta beje­lentette. hogy pályázni kíván a demokrata párt elnökjelölt­ségére. A Time amerikai hír­magazinban vasárnap közzé­tett adatok szerint a déli ál­lamok közvéleményének egy része »túlságosan liberális­nak« tartja Kennedy szená­tort. Csökkent Kennedy elő­nye Carter elnökkel szemben is: népszerűségi mutatói, ame­lyek még a nyáron kötszere-1 sen haladták meg Jimmy Car- J terét, most alig 10 százalék-1 kai magasabbak az elnökénél. Kennedynek a gazdasági kér­désekben. az energiaügyekben és a külügyekben vallott né­zetei azonban még mindig há­romszor népszerűbbek a hi­vatalban lévő elnök nézetei­nél. Christina ven Opel unokafi vérével, Günter Sach-szál a tárgyalásra indul. Lovag Ost- masi von der Leye bonni vállalkozó, szenvedélyes tengeri vitor­lázónak nincs szerencséje ha­jóival. Az utolsó előttit eladta ugyan egy düssel­dorfi hentes­mesternek. Az »Sarkcsillag IV« ezt köve­tően, utasaival együtt titok­zatos módon eltűnt a Ka- rib-tengeren. Az utolsó Ost- man-yacht, a »Sonia« nem követelt ugyan emberéletet, mégis bajba hozta a lova­got. A francia rendőrség gya­núja szerint ugyanis a ha­jóval tonnaszám fuvaroztak hasist Libanonból a Riviérára. A hajó kapitányát és két nyu­gatnémet társát kábítószer­csempészet vádjával bíróság elé állították. Ostmanon kívül azonban egyik másik előkelőség is gya­núba került: Christina Opel, az autóbirodalom örökösnője. St. Tropezi villájának magán­kikötőjébe — a rendőrség szerint — 1977 nyarán 50 má­zsa hasis érkezett. Ebből 36 mázsát, 8 millió márka érték­ben meg is találtak a környe­ző házakban, amelyeket ugyancsak az Opel család bé­relt. A vád dossziéjában sze­repelt egyebek mellett egy luxus magánrepülőgép bérlete közel-ke! éti utazásra. A gép útközben hibássá vált, le­szállt. A repülőgép átvizsgálá­sakor kiderült, hogy feledé­keny utasai jókora adag ha­sist is felejtettek a fedélzetén. S hogy a társaság útközben kábítószerrel űzte el unalmát, arról az ugyancsak ott talált fotó-album tanúskodott A bulvársajtó számára szen­záció: egy Opel a vádlottak padján: az ügyben szereplő többi előkelőségről nem is be­szélve! Egyesek azért aggód­tak, hogy a vádlottak gazdag­sága súlyosbítja az ügyészség eljárását. Günther Sachs, Christina unokatestvére, pél­dául már előre így érvelt: »A törvénv előtt egyenlőség van: a gazdagokat sem lehet kemé­nyebben sújtani, mint a sze­gényeket !« Hamarosan kiderült azon­ban, hogy korai volt az aggo­dalom. A sztárügyvédek rövi­desen elérték, hogy Christina Opel a vizsgálati fogházat pszichiátert kezeléssel cserél­heti fel és félmillió márka kaució ellenében szabadlábra került. Kevésbé ismert vád- lottársaival szemben nem volt ilyen elnéző a francia bíróság. A vád azonban nehéz helyzet­ben van, a lefoglalt hasison kívül nincs megnyugtató bizo­nyíték a vádlottak ellen. A tanúk egyrésze maga is kábí- tószercsempész, vagy olyan, akikről köztudott, hogy a csempészek zsarolására spe­cializálódott. Nincs bizonyíték arra sem, ki vásárolta és tei finanszírozta a sokmilliós üz­letet. A gyanúsítottak 27 hónapot töltöttek vizsgálati fogságban és minden eszközt felhasznál­tak ártatlanságuk bizonyításá­ra. A sajtó egyrésze — mik^nt^ arról a nyugatnémet Spiégét'- beszámol, — amiatt kesereg, hogy túl keményen bánnak a, gyanúsítottakkal és Christina" Opel »rideg gyermekkorával« próbál érvelni. Az Opel-csa- lád azt szeretné bizonyítani, hogy Christina idegbeteg, aki tettéért nem felelős. A. véde­kezés nemcsak a börtönbünte­tés elkerülését célozza. Az il­legális hasis-csempészés utáni ugyanis többmillió frank vá­mot is kivetnek, aminek fő- terhe elsősorban az Opel-va­Lezuhant a Pegazus-2. Vasárnapra virradóan lezu­hant a Pegazus—2 amerikai műhold. Mint az Egyesült Államok Űrhajózási Hivatala (NASA) közölte, a tíztonnás műhold jelentős része a Föld légterébe éréskor elégett; a nagyobb, el nem égett ron­csok Afrika nyugati partjai­nál zuhantak az Atlanti­óceánba. A műhold lezuhaná­sakor károk nem keletkeztek. A Pegazus—2. 1965 óta kerin­gett a világűrben. Tervezett újabb integráció Ausztrália és Űj-Zéland kormánya gazdasági unió lét­rehozásáról kezd tárgyaláso­kat. Az esetleges gazdasági integráció létrehozását indo­kolja, hogy majdnem azono­sak a két ország érdekei és gondjai, s a gondok megoldá­sa szarosabb együttműködés Zenéikül ma már elképzelhetet­len. Mindkét országot egy­aránt sújtja a Közös Piac ál­tal a mezőgazdasági termékek külső importja ellen beveze­tett korlátozás. Ausztrália ex­portból származó bevételeinek a fele. Üj-Zélandénák pedig a kétharmada származott tavaly mezőgazdasági termékekből (birka-, marhahús, tejtermé­kek). Súlyos gondot jelent to­vábbá — ha nem is azonos mértékben — az olaj árának állandó emelkedése. Üj-Zé- land teljes olajfogyasztását importból szerzi be (több mint ötmilliót, évente), Ausztrália viszont fogyasztásának 65 szá­zalékát saját termelésből fe­dezi. Űj-Zéland lakossága azon­ban aggodalommal néz az esetleges integráció elé. Attól tart ugyanis, hogy a két or­szág gazdasági és politikai súlyának különbözősége miatt ezentúl majd Canberrában döntenek az ő sorsukról is. fiz Opel-lány esete

Next

/
Oldalképek
Tartalom