Somogyi Néplap, 1979. november (35. évfolyam, 256-280. szám)
1979-11-30 / 280. szám
(lat hét Odesszában bDjkaklgb a tanítóképzőben Kaposváron a tanítóképző főiskola Kollégiumi esték sorozatában — Beregszászi Olga előadásán — találkoztam és beszélgettem az idegen nyelv tanulásában élen járó hallgatókkal, a Trojka-szakkörösökkel. — A »-Trojka-« kör októberben kezdte meg foglalkozásait — mondta Babinszky Pál főiskolai tanár. — Két éve már próbálkoztunk hasonló idegennyelvű csoportok szervezésével, de ezek a kezdeményezések eddig még mindig megbuktak, a hallgatók sokrétű elfoglaltsága miatt Ebben az évben diákjaink kérték tőlünk, hogy indítsunk egy olyan szakkört ahol a szakkollégium mellett több Ismeretet szerezhetnek az orosz nyelvről és a mindennapi beszédet is gyakorolhatják. Ez pedig messze túlszárnyalja az iskola lehetőségeit — Havonként egy alkalommal tartjuk összejöveteleinket — vette át a szót Tánczos Mária másodéves hallgató. — Itt művelődünk, tanulunk, szórakozunk; ebből a hármas funkcióból született a »Trojka* név. Az orosztanszék pedagógusa, örömmé! és barátként támogatnaK be íiiimket. Segítőkészen javítják ki esetleg előforduló hibáinkat és még több spontán beszélge t«>re ösztönöznek. A beszédkészséget és a be- szédkedvet csak így lehet fejleszteni — kapcsolódik újra a beszélgetésbe Babinszky PáL — Szaros együttműködéssel tudjuk csak megvalósítani, hogy minél képzettebb emberek kerüljenek ki a főiskoláról. Fontos, hogy már a tanítók Is oktathassák az orosz nyelvet, hiszen a tantervben már az általános iskola alsó tagozatán tantárgy- I ként szerepel az idegen nyelv. Várható: nemcsak negyedik osztályban, hanem már a ha»' napáikban bevezetik a* oroszt. Remélem és bízom benne hogy hallgatóinknak különösen a szakkörösöknek nem okoz majd nehézséget. Egyébként hallgatóink harmadiktól hatodik osztályig kapnak képesítést az orosz nyelv oktatására. — Három év tanulmányi idő alatt egy alkalommal Odesszába is eljutottunk hat hétre — folytatta Buzási Éva. Ott az egyetem bölcsészkarán tanulnak a magyar tanítóképző-főiskolások, és abban az időben tartózkodnak külföldön a budapesti Eötvös Lóránd Tudományegyetem hallgatói is. Óraterv szerint tanulnak fonetikát társalgást, pedagógiát és orosz irodai mat. Közben megismerkednek az országgal. K innta rtózkod á - suk tanulmányait zárthelyi dolgozat zárja, s ha az sikerül, oklevelet kapnak róia. — Szállást a kollégium biztosít. Négy—ötágyas szobákban helyeznek el bennünket és az ösztöndíjunkból biztosítjuk ellátásunkat . Színház- és mozilátogatást országjárást az egyetem szervez. Így jutottunk el már Jaltába, és egy haj óutat is tettünk a Fekete-tengeren. Mivel sok a külföldi diák — szinte a világ valamennyi tájáról érkeznek —, ezért vacsora után nemzetiségi esteket tartottunk, s ott mindenki oroszul beszólt Ez nagyszerű alkalom volt arra, hogy megismerjük egymás életét és tökéletesíthessük nyelvtudásunkat — Ezen fölbuzdulva alakult a »Trojka« 'szakkör — vallotta — Tánczos Mária. — Aki eljutott már Odesszába, az szeretné összehasonlítani ismereteit aki pedig most készül az útra, annak jól jön az előkészítés. Ezért is tartom fontosnak a mi kis csoportunkat L A. Zenét akarunk HÉTVÉGI TÁIOLÓ Erdő mellett, hegedűvel Fonyód békéje, déhrtám csendje jóleső. Szép, tiszta arcú üdülőhely — a nyári »embersűrűs« hetek . után. Szinte minden pontjáról látni a Balatont. A község nagy része dombra épült, s a domb tövében a főútvonal menti városias rész tulajdonképpen a tópart. A íürdőzők által elhagyott Balaton üde lélegzetét érzem az utcán, a szemerkélő esőben. Erdő szélén, hangulatos környezetben kis várkastélyszerű épület a zeneiskola. Egy éve élvezik itt az önállóságot, a kényelmet a növendékek es a tanárok. ízlésesen berendezett helyiségek, új csillogásé hangszerek — fényes vonalú aailamok ... Tíz éve létesült a zeneiskola Fonyódon, a kaposvári intézet kihelyezett tagozataként. Az alapító tanárok: Szalóky Béla igazgató, aki hegedülni és Szalá.ky Befőné tanár, aki fuvolázni tanítja a község meg a környék gyerekeit. Beszélgetünk. — Mindketten Győrött végeztük a főiskolát, ez az első munkahelyünk — mondják. — A zeneoktatás fonyódi hagyományai? Néhány nyugdíjas pedagógus, aki zongorát tanított... Ennyi... Most már elmondhatjuk, hogy kulturális szempontból meglehetősen nagy »-űr-« támadna, ha valami okból megszűnne ar intézetünk. A nagyközség négyszáz általános iskolásának egy negyede — tehát száz gyerek — tanul zenét... Mondjunk valamit a kezdetről is? Nos, az általános iskolában kaptunk 60 négyzetméternyi helyet, ideiglenesen s 9 évig ott tanítottunk. Továbbá kaptunk egy pianínót i művelődési háztól (nyáron a szabadtéri színpadon használták), s ugyancsak egy pianínót az általános iskolából. B&posvár hat hegedűvel segített. így kezdődött... Nfagy lelkesedéssel láttunk munkához: igyekeztünk eredményt elérni a nem éppen tedvező körülmények ellenére is. A célunk, hogy zeneszerető embereket neveljünk. 3e vajon zenepedagógusokiak nevezhetnénk-e magunkat. ha nem kutatnánk, és vállalnánk föl a tehetségeket? Egy-egy zeneistkola tisztességes munkáját, becsületes színvonalát szerintünk az is bizonyítja, ha onnét olyan növendékek is kikerülnek, akik '.enei pályára vágyódnak s a felvételi vizsgákon megállják i helyüket Mert furcsa lenne, ha ennyi gyerekből egy sem akadna muzsikusnak va- j ló. Nem igaz? Nos, az elmúlt évtizedben elég sok nö-1 vendékünk került zenei, fő ként zenetanári pályára, s erre mi büszkék vagyunk. Persze az igazi tehetség ritka; de ha adott, ha megcsillan és a zenetanár nem ismeri föl vagy képtelen arra, hogy megalapozza a jövőjét, jóvátehetetlen mulasztást követ el. — Ügy tudom, most is foglalkoznak egy ritka képességű gyerekkel. — Igen. Szabó Lajos nevét említhetem, aki kilencévesen most épp azt a Bach-művet tanulja, amellyel egykor én felvételiztem a főiskolán — mondja Szalóky Béla. — Első éves továbbképzés, négy és fél esztendő alatt végezte el a hat zeneiskolai osztályt. Nemrég meghallgatták a Zeneakadémián a hegedűtanszék tanárai, s az volt a véleményük, hogy a rendkívüli tehetségek iskolájában van a helye. — Ez jó érzés tehet... — Nagyon jó. Ötéves korában én mutattam meg neki, hogyan kell a hangszert kézbe venni... Vannak visszajáró »lelkek-« is; nekik is nagyon örülünk. Olyanok, akik itt kezdték a zenetanulást, aztán más vidékre kerültek, s ott nem volt módjuk folytatni, s miután hazatelepedtek, újra eljöttek hozzánk, kezükben egy hegedűvel vagy fuvolával. Ök azok, akik már »beoltódtak« és sohasem lesznek hűtlenek a zenéhez. Szalóky Béla a legelső »Ki mit tud?«-on egy vonósnégyes tagjaként nyert aranyérmet. Később — főiskolás korában Én és ők — Sándor János szmrfbnlkus zenekarában játszott Győrött (modern zenekari műveket ők adtak elő az országban először.), Szalóky Béláné pedig a legelső nemzetközi bentlakásos Kodály-szeminá- riumra kapott meghívót — akkor már somogyi lakosként, egyedül a megyében. (Kodé lyrné egyik ösztöndíjasa volt.) Minden évben tartanak egy-egy tanári koncertet, s ezeknek az előadásoknak — hallottam — jó hírük van a déli parton. — Nem kevés ez egy szelepléshez szokott zenésznek? — Nem a szereplés vonz, inkább a közös muzsikálás atmoszférája — mondja Szalóky Béla. — A kaposvári szimfonikus zenekarban bt éve hegedülök, brácsások (mikor mire van szükség), és alkalomadtán szólót is játszom. A siófoki Kodály Kórus kísérőzenekarában is rendszerint jelen vagyok. — Én annak örülök — vesékét a szót a felesége —, hogy z-gre elismerték a fúvóit l is telje,« értékű hang szernek a fonyódi ' -ülők Meri. kezdetben wait zongorázni, hegedűim akarták kül- de",i a gyermekeiket. Telén a növendékhangversenyek sikerei is segítettek a ha. g- szeiemet megszerettetni. — További tervek? — Alakítunk egy kamarakórust, szeretnénk fúvószenekart is összehozni. És folytatjuk, amit tíz évvel ezelőtt elkezdtünk: zenét akarunk tanítani. Sz. A. Tanulmányi verseny, szakmatörténet Hazánk felszabadulásának 35., a szakmunkásképzés 30. évfordulójára készülnek a siófoki 523. számú Szakmunkásképző Intézet tanulói, tanárai. A 17 osztályközösségben 426 tanuló méri össze »erejét« az említett évfordulók tiszteletére szervezett versenyek során. A félidejéhez közeledik az az összetett tanulmányi verseny, amelynek első helyezett osztálya, illetve az első helyezést elérő tanulói külföldi üdülésen vehetnek reszt A második és harmadik helyezett osztályok, illetve tanulók 1—2 hetes belföldi üdülésre kaptak beutalót. A szakma kiváló tanulója verseny es a tantárgyi versenyek házi elődöntői már véget értek. E vetélkedőket is az összetett tanulmányi verseny keretében szervezték. Az elsőéves tanulók szívese vesznek részt a »Régi mesterfogások« és a »Hogy csinálták elődeink« szakmatörténeti kutatómunkában. Az intézet vezetői már a következő tanév előkészítésén munkálkodnak; nagy gonddal rendezték meg a pályaválasztási kiállítást, amelyet több száz 7. es 8. osztályos tanuló tekintett meg. A kiállítás látogatói az esztergályos, az autószerelő, a kőműves, a könnyűfémszerkezeti lakatos, villanyszerelő, az épületasztalos, a nőiruha-készítő, a fodrász stb. szakmákkal ismerkedhetnek meg. Ma este 19 árakor tartja soros összejövetelét a Fonbmun- kás Klub. A baráti, kik- tagjai ezúttal a Magyar Néphadsereg kaposvári művelődési otthonában gyűlnek össze, hogy megtekintsék a Munka Vörös Zászló Érdemrendjével kitüntetett KISZ Központi Művészegyüttes szánjátszóinak előadását. Dr. Sződy Szilárd rendezésében Smocek cseh író Bürke úr különös délutánja című abszurd játékát adja elő az együttes, amelynek művészeti vezetője Dévényi Róbert. A Kilián György Ifjúsági és Úttörő Művelődési Központ népművelőinek szervezésében ma az Ismerkedem a filmmel sorozat újabb vetítésére kerül sor 14 órakor a Vörös Csillag Filmszínházban felső tagozatos iskolásoknak. Mikszáth Kálmán Szent Péter esernyője című regényéből készült filmmel találkoznak a gyerekek. Tizenkilenc órakor viszont a középiskolások központi kollégiumában rendezik meg a filmtörténeti és -esztétikai szabadegyetem keretében a soron következő — harmadik — előadást, majd filmvetítést. Mint ismerete» új magyar mű bemutatóját tartja ma este 19 órakor a kaposvári Csiky Gergely Színház társulata, amely Bereményi Géza Halmi, vagy a tékozló fiú című tragédiáját játssza el Gothár Péter rendezésében, Pauer Gyula m. v., díszlet-jelmezvilágában. A főbb szerepekben Lukáts Andort, Oisavszky ÉváU Rajhona Ádámot, Kun Vilmost, Tarján Györgyit, Spindler Bé~ lát látjuk majd. Szombat este, illetve vasárnap 15 és 19 órakor ugyanez a darab szerepel műsoron. A kaposvári mozik közül a Vörös Csillag a mindig biztos siker Volt egyszer egy vadnyugat című Sergio Leone wes- temt újította fel. Ebben a kétrészes vadnyugati histőriáA Szalontay Mihály z utolsó nap — Az állomáson vár a titkárunk, el akar majd vinni a vendégházba. De ott lesz Béla és Robi is. Ök rögtön elmarják ezt a kislányt, tehát a titkárral mi hárman leszünk. Lebeszéljük a vendégszobáról azzal, hogy nálam vacsorázol, alszol. Kimegyünk, beülsz te is Robi kocsijába« én átadom a szolgálatot, mert ina én vagyok a vonatügyeletes; ez öt perc. Körülbelül annyit kell rám várni. Aztán fölmegyünk hozzám. Ott vacsorázunk, de lehet, hogy te nem, mert téged átvisz Béla a laktanyába: bemutatni mint előadót. Akkor elmegyn ük a klubba, a kislány marad nálam, te tartasz egy negyvenperces bel- és külpolitikai beszámolót- egy másodperccel sem többet. Én majd elintézem, hogy nem kell maradni, ívás, ilyesmi... rég nem láttuk egymást, baráti találkozó stb. Ezt megértik. Akkorra Robi már ott lesz dodzsal. Van kint egy horgásztanya, olyan 18 kilométer. Oda megyünk ki; en ottmaradok, onnan kezdve Béla vezényel Értettem? Miki fölkapta a fejét erre a parancsolóan-vezénylő hangra, de aztán visszafojtotta magába az ironizálást. Most kezdte a bőrén érezni az egész ügy lehetetlenségét, miközben egyáltalán nem tudta realizálni a fenyegető mélységét annak, amit csinál. Nem érezte a történet végét, nem érzékelte, mi ez az egész, csak sodródott az önmaga keltette áramlásban, s tudta, hogy egyetlen dolga van: rezzenés nélkül oly határozottan sodródni, hogy a többiek is habozás nélkül, kérdésfölvetés nélkül sodródjanak vele. 27. Meleg lett. Megint meleg. Kártyáztak, s itták Géza narancssziruppal kevert rumját, ami ha lehet, kátrányízűbb volt minden elképzelhető »utasízű« szörpnél Ellenőrző kiskatonák többször keresztülmentek a kupén, először még fej biccen teasei köszöntötték is Gézát, majd rövid időre feltűnt az a főhadnagy is, akivel Malid kezelt a pályaudvaron, félórára beszállt játszani Juszti helyett, de aztán valami probléma miatt elhívták, s így a lassú sötétedésben lassan gurultak bele. Közben Géza tisztázta, hogy nem ettek még semmit; elment, visszajött: holott két sertésmájkrémet és két háromszögletű sajtot. — »Ez van — mondta —, este sült kacsát vagy paprikáscsirkét kaptok. Attól függ, Sárika mit tud szerezni«. — Ki az a Sárika? — kérdezte Miki. — Hát az unokahúg — felelte vidorul Géza. — Nagy nénjét kértem meg illő ellen- érték fejében ellátásomra — tudod, ez a volt háztulajdonos öregasszony, akit említettem a Duna-parton —, de rövidesen ő vette át az irányítást, úgyhogy mire reggel fölkelek, már a reggeli is oda van készítve. — Szóval férjfogási manőverek alanya vagy. — Részben. — Mi az, hogy részben? — Én elvenném, de nem jön hozzám. — De válogatós! — Az. Miki nem firtatta. Látta Gézán, hogy nincs sok kedve beszélni a témáról, legalábbis Juszti előtt nem. Megették a konaerwnájafc, kenyér nélkül rákenték a háromszögletű sajtra, még só is akadt Géza táskájában ... Fejedelmi étel volt. Juszti kapott egy kis vizet, ok itták a kátrányszörpöt rummal. Olyan rossz volt, hogy még berúgni se lehetett tőle. Ami nem is baj — állapította meg Géza —> mert különösen Mikinek szüksége lesz még fejére, eszére, erejére. El óbb-utóbb minden útnak vége szakad. így hát ők is megérkeztek. Az állomáson minden ügy volt, ahogy Géza mondta. Miki szállt le előre. Szinte beleütközött Robiba. Mögötte szállt le Géza, s csak végül: Juszti. Bélával csak egy futó! kezelés, és már ott állt Gé-' zával meg a vonatos föhad- f naggyal, a pérttitkárral egy kedves, pufók, izzadósan kö-! vér, egyenruhás fiatalember előtt, az ifjúsági szervezet titkára előtt, s négyesben beszélgettek, mikorra Robi és Béla már elitűntefc, Jusizti mintha nem is lett volna sehol. Gyorsan tisztázták, hogy köszöni a szervezet meghívását, de Gézával szeretne maradni. Megállapodtak az időpontban, mikorra érjenek oda a klubba, s már búcsúztak is. Az egyetlen változás az volt, hogy Béláék nem várták meg őket; az ifjúsági titkár hozott egy autót, és azzal mentek Géza lakásán*. (Foti/tatjak.) ban- melyet a filmtörténet úgy tart számon, mint a western műfajának megújító alkotását, világhírű színészek játszanak: Claudia Cardinale, Henry Fonda és Charles Bronson. A Szabad Ifjúság Filmszínházban ma 16 órakor a Budapesti tavasz című magyar film látható Gábor Miklóssal, Gordon Zsuzsával, Mezey Máriával és Molnár Tiborral a főbb szerepekben. Most újabb korosztályok ismerkedhetnek a Karinthy Ferenc regényéből készült művel. Szombat—vasárnap az első előadáson — Kaposvár felszabadulásának jegyében — a Valahol Európában című* Radványi Géza rendezte filmet vetítik ugyancsak Gábor’ Miklóssal a főszerepben. A világhírű magyar rendező egyébként napjainkban újra magyar filmet forgat Circus Maximus címmel. Az esti előadáson Cervantes Don Qui- jote-regényének új feldolgozását láthatják a nézők, ezúttal színes mexikói filmről van szó. A címe: Don Quijote újra lovagol. Kétrészes film éri A Latinca mozi szombat- vasárnapi műsora az Ahová lépek, ott fű nem terem című színes francia vígjáték. A Móricz Zsigmond művelődési házban ma az úttörő-tánccso- poirt próbál 15 órától, a cigányklub tagjai gyűlnek ösz- sae 18 órakor, míg szombaton a tánczenei szakkör, vasárnap pedig a gyermek- és felnőtttáncklub, illetve a nyugdíjasklub tagjai jönnek össze. Kaposvár felszabadulásának: évfordulójára rendezték meg a Somogyi Képtár új kiállítását, A somogyi képzőművészek e tárlatát ajánljuk megtekintésre. Ugyancsak itt hívjuk fel a figyelmet a Rippl- Rónai-villa állandó kiállítására; megyénk nagy szülöttének festményei,, tárgyi környezete láthatók itt. Képünk a villában készült. Nem kell ahhoz könyvba- rátnak lenni, hogy Brunella Gasperini olasz írónő Én és ők regényét kézbe vegyük. Kellemes, könnyed olvasmány, amelynek témája a házasság, a család, ezúttal a férj szemszögéből. Az Európa Kiadó vidám könyvei között jelentette meg. Gasperini rendelkezik azzal a képességgel, melyet csak a nagyon jó komikusok tudhatnák magukénak: egy pillanat alatt vált hangulatot, az előbb még nevettünk, most pedig fekete a kedvünk. Nem remekmű ez, de kedves hét végi olvasmány lehet. A kéthangú torokéneklés Évszázados ősi éneklésmó- dot újított fel a Mongol Állami Népi Együttes egyik kiváló szólistája, a homijt, a »kéthangú« torokéneklést. E sajátos éneklésmód Mongólián kívül csak Közép-Ázsia néhány helyén ismert Dovcsingijn Szunduj, az Állami Népi Együttes szólóénekese, aki a hornij avatott művésze, gazdag repertoárral örvendezteti meg hallgatóit. Több mint 70 hazai népdal szerepel műsorán, ezenkívül a vietnami, a szovjet, a bolgár népdalköltészet gyöngyszemeit ugyancsak utolérhetetlen művészettel adja elő. Somogyi Néplap a
