Somogyi Néplap, 1979. november (35. évfolyam, 256-280. szám)

1979-11-30 / 280. szám

(lat hét Odesszában bDjkaklgb a tanítóképzőben Kaposváron a tanítóképző főiskola Kollégiumi esték so­rozatában — Beregszászi Ol­ga előadásán — találkoztam és beszélgettem az idegen nyelv tanulásában élen járó hallgatókkal, a Trojka-szak­körösökkel. — A »-Trojka-« kör októ­berben kezdte meg foglalko­zásait — mondta Babinszky Pál főiskolai tanár. — Két éve már próbálkoztunk ha­sonló idegennyelvű csoportok szervezésével, de ezek a kez­deményezések eddig még mindig megbuktak, a hallga­tók sokrétű elfoglaltsága miatt Ebben az évben diák­jaink kérték tőlünk, hogy indítsunk egy olyan szakkört ahol a szakkollégium mellett több Ismeretet szerezhetnek az orosz nyelvről és a min­dennapi beszédet is gyakorol­hatják. Ez pedig messze túl­szárnyalja az iskola lehető­ségeit — Havonként egy alkalom­mal tartjuk összejöveteleinket — vette át a szót Tánczos Mária másodéves hallgató. — Itt művelődünk, tanulunk, szórakozunk; ebből a hármas funkcióból született a »Troj­ka* név. Az orosztanszék pe­dagógusa, örömmé! és barát­ként támogatnaK be íiiimket. Segítőkészen javítják ki eset­leg előforduló hibáinkat és még több spontán beszélge t«>re ösztönöznek. A beszédkészséget és a be- szédkedvet csak így lehet fej­leszteni — kapcsolódik újra a beszélgetésbe Babinszky PáL — Szaros együttműkö­déssel tudjuk csak megvaló­sítani, hogy minél képzettebb emberek kerüljenek ki a fő­iskoláról. Fontos, hogy már a tanítók Is oktathassák az orosz nyelvet, hiszen a tan­tervben már az általános is­kola alsó tagozatán tantárgy- I ként szerepel az idegen nyelv. Várható: nemcsak negyedik osztályban, hanem már a ha»' napáikban bevezetik a* oroszt. Remélem és bízom benne hogy hallgatóinknak különösen a szakkörösöknek nem okoz majd nehézséget. Egyébként hallgatóink har­madiktól hatodik osztályig kapnak képesítést az orosz nyelv oktatására. — Három év tanulmányi idő alatt egy alkalommal Odesszába is eljutottunk hat hétre — folytatta Buzási Éva. Ott az egyetem bölcsészka­rán tanulnak a magyar taní­tóképző-főiskolások, és abban az időben tartózkodnak kül­földön a budapesti Eötvös Lóránd Tudományegyetem hallgatói is. Óraterv szerint tanulnak fonetikát társalgást, pedagógiát és orosz irodai mat. Közben megismerkednek az országgal. K innta rtózkod á - suk tanulmányait zárthelyi dolgozat zárja, s ha az sike­rül, oklevelet kapnak róia. — Szállást a kollégium biz­tosít. Négy—ötágyas szobák­ban helyeznek el bennünket és az ösztöndíjunkból bizto­sítjuk ellátásunkat . Színház- és mozilátogatást országjá­rást az egyetem szervez. Így jutottunk el már Jaltába, és egy haj óutat is tettünk a Fe­kete-tengeren. Mivel sok a külföldi diák — szinte a vi­lág valamennyi tájáról érkez­nek —, ezért vacsora után nemzetiségi esteket tartottunk, s ott mindenki oroszul be­szólt Ez nagyszerű alkalom volt arra, hogy megismerjük egymás életét és tökéletesít­hessük nyelvtudásunkat — Ezen fölbuzdulva ala­kult a »Trojka« 'szakkör — vallotta — Tánczos Mária. — Aki eljutott már Odesszába, az szeretné összehasonlítani ismereteit aki pedig most készül az útra, annak jól jön az előkészítés. Ezért is tartom fontosnak a mi kis csopor­tunkat L A. Zenét akarunk HÉTVÉGI TÁIOLÓ Erdő mellett, hegedűvel Fonyód békéje, déhrtám csendje jóleső. Szép, tiszta arcú üdülőhely — a nyári »embersűrűs« hetek . után. Szinte minden pontjáról lát­ni a Balatont. A község nagy része dombra épült, s a domb tövében a főútvonal menti városias rész tulajdonképpen a tópart. A íürdőzők által el­hagyott Balaton üde lélegze­tét érzem az utcán, a szemer­kélő esőben. Erdő szélén, hangulatos kör­nyezetben kis várkastélysze­rű épület a zeneiskola. Egy éve élvezik itt az önállóságot, a kényelmet a növendékek es a tanárok. ízlésesen berende­zett helyiségek, új csillogásé hangszerek — fényes vonalú aailamok ... Tíz éve létesült a zeneiskola Fonyódon, a ka­posvári intézet kihelyezett tagozataként. Az alapító ta­nárok: Szalóky Béla igazgató, aki hegedülni és Szalá.ky Be­főné tanár, aki fuvolázni ta­nítja a község meg a kör­nyék gyerekeit. Beszélgetünk. — Mindketten Győrött vé­geztük a főiskolát, ez az első munkahelyünk — mondják. — A zeneoktatás fonyódi ha­gyományai? Néhány nyugdí­jas pedagógus, aki zongorát tanított... Ennyi... Most már elmondhatjuk, hogy kul­turális szempontból meglehe­tősen nagy »-űr-« támadna, ha valami okból megszűnne ar intézetünk. A nagyközség négyszáz általános iskolásá­nak egy negyede — tehát száz gyerek — tanul zenét... Mondjunk valamit a kezdet­ről is? Nos, az általános is­kolában kaptunk 60 négyzet­méternyi helyet, ideiglenesen s 9 évig ott tanítottunk. To­vábbá kaptunk egy pianínót i művelődési háztól (nyáron a szabadtéri színpadon hasz­nálták), s ugyancsak egy pianínót az általános iskolá­ból. B&posvár hat hegedűvel segített. így kezdődött... Nfagy lelkesedéssel láttunk munkához: igyekeztünk ered­ményt elérni a nem éppen tedvező körülmények ellené­re is. A célunk, hogy zene­szerető embereket neveljünk. 3e vajon zenepedagógusok­iak nevezhetnénk-e magun­kat. ha nem kutatnánk, és vállalnánk föl a tehetségeket? Egy-egy zeneistkola tisztességes munkáját, becsületes színvo­nalát szerintünk az is bizo­nyítja, ha onnét olyan nö­vendékek is kikerülnek, akik '.enei pályára vágyódnak s a felvételi vizsgákon megállják i helyüket Mert furcsa len­ne, ha ennyi gyerekből egy sem akadna muzsikusnak va- j ló. Nem igaz? Nos, az el­múlt évtizedben elég sok nö-1 vendékünk került zenei, fő ként zenetanári pályára, s er­re mi büszkék vagyunk. Per­sze az igazi tehetség ritka; de ha adott, ha megcsillan és a zenetanár nem ismeri föl vagy képtelen arra, hogy megalapozza a jövőjét, jóvá­tehetetlen mulasztást követ el. — Ügy tudom, most is fog­lalkoznak egy ritka képessé­gű gyerekkel. — Igen. Szabó Lajos nevét említhetem, aki kilencévesen most épp azt a Bach-művet tanulja, amellyel egykor én felvételiztem a főiskolán — mondja Szalóky Béla. — El­ső éves továbbképzés, négy és fél esztendő alatt végezte el a hat zeneiskolai osztályt. Nemrég meghallgatták a Ze­neakadémián a hegedűtanszék tanárai, s az volt a vélemé­nyük, hogy a rendkívüli te­hetségek iskolájában van a helye. — Ez jó érzés tehet... — Nagyon jó. Ötéves korá­ban én mutattam meg neki, hogyan kell a hangszert kéz­be venni... Vannak vissza­járó »lelkek-« is; nekik is nagyon örülünk. Olyanok, akik itt kezdték a zenetanu­lást, aztán más vidékre ke­rültek, s ott nem volt mód­juk folytatni, s miután haza­telepedtek, újra eljöttek hoz­zánk, kezükben egy hegedű­vel vagy fuvolával. Ök azok, akik már »beoltódtak« és so­hasem lesznek hűtlenek a ze­néhez. Szalóky Béla a legelső »Ki mit tud?«-on egy vonósnégyes tagjaként nyert aranyérmet. Később — főiskolás korában Én és ők — Sándor János szmrfbnlkus zenekarában játszott Győrött (modern zenekari műveket ők adtak elő az országban először.), Szalóky Béláné pe­dig a legelső nemzetközi bentlakásos Kodály-szeminá- riumra kapott meghívót — akkor már somogyi lakosként, egyedül a megyében. (Ko­dé lyrné egyik ösztöndíjasa volt.) Minden évben tartanak egy-egy tanári koncertet, s ezeknek az előadásoknak — hallottam — jó hírük van a déli parton. — Nem kevés ez egy sze­lepléshez szokott zenésznek? — Nem a szereplés vonz, inkább a közös muzsikálás atmoszférája — mondja Sza­lóky Béla. — A kaposvári szimfonikus zenekarban bt éve hegedülök, brácsások (mi­kor mire van szükség), és alkalomadtán szólót is ját­szom. A siófoki Kodály Kó­rus kísérőzenekarában is rendszerint jelen vagyok. — Én annak örülök — ve­sékét a szót a felesége —, hogy z-gre elismerték a fú­vóit l is telje,« értékű hang szernek a fonyódi ' -ülők Meri. kezdetben wait zongo­rázni, hegedűim akarták kül- de",i a gyermekeiket. Telén a növendékhangversenyek si­kerei is segítettek a ha. g- szeiemet megszerettetni. — További tervek? — Alakítunk egy kamara­kórust, szeretnénk fúvószene­kart is összehozni. És folytat­juk, amit tíz évvel ezelőtt el­kezdtünk: zenét akarunk ta­nítani. Sz. A. Tanulmányi verseny, szakmatörténet Hazánk felszabadulásának 35., a szakmunkásképzés 30. évfordulójára készülnek a siófoki 523. számú Szakmun­kásképző Intézet tanulói, ta­nárai. A 17 osztályközösség­ben 426 tanuló méri össze »erejét« az említett évfordu­lók tiszteletére szervezett ver­senyek során. A félidejéhez közeledik az az összetett ta­nulmányi verseny, amelynek első helyezett osztálya, illet­ve az első helyezést elérő ta­nulói külföldi üdülésen vehet­nek reszt A második és har­madik helyezett osztályok, il­letve tanulók 1—2 hetes bel­földi üdülésre kaptak beuta­lót. A szakma kiváló tanulója verseny es a tantárgyi verse­nyek házi elődöntői már vé­get értek. E vetélkedőket is az összetett tanulmányi ver­seny keretében szervezték. Az elsőéves tanulók szívese vesznek részt a »Régi mester­fogások« és a »Hogy csinál­ták elődeink« szakmatörténeti kutatómunkában. Az intézet vezetői már a következő tanév előkészítésén munkálkodnak; nagy gonddal rendezték meg a pályaválasz­tási kiállítást, amelyet több száz 7. es 8. osztályos tanuló tekintett meg. A kiállítás lá­togatói az esztergályos, az autószerelő, a kőműves, a könnyűfémszerkezeti lakatos, villanyszerelő, az épületaszta­los, a nőiruha-készítő, a fod­rász stb. szakmákkal ismer­kedhetnek meg. Ma este 19 árakor tartja so­ros összejövetelét a Fonbmun- kás Klub. A baráti, kik- tagjai ezúttal a Magyar Néphadse­reg kaposvári művelődési ott­honában gyűlnek össze, hogy megtekintsék a Munka Vörös Zászló Érdemrendjével kitün­tetett KISZ Központi Mű­vészegyüttes szánjátszóinak előadását. Dr. Sződy Szilárd rendezésében Smocek cseh író Bürke úr különös délutánja című abszurd játékát adja elő az együttes, amelynek művé­szeti vezetője Dévényi Róbert. A Kilián György Ifjúsági és Úttörő Művelődési Központ népművelőinek szervezésében ma az Ismerkedem a filmmel sorozat újabb vetítésére ke­rül sor 14 órakor a Vörös Csillag Filmszínházban felső tagozatos iskolásoknak. Mik­száth Kálmán Szent Péter esernyője című regényéből ké­szült filmmel találkoznak a gyerekek. Tizenkilenc órakor viszont a középiskolások köz­ponti kollégiumában rendezik meg a filmtörténeti és -eszté­tikai szabadegyetem keretében a soron következő — harma­dik — előadást, majd filmve­títést. Mint ismerete» új magyar mű bemutatóját tartja ma es­te 19 órakor a kaposvári Csiky Gergely Színház társulata, amely Bereményi Géza Halmi, vagy a tékozló fiú című tra­gédiáját játssza el Gothár Pé­ter rendezésében, Pauer Gyula m. v., díszlet-jelmezvilágában. A főbb szerepekben Lukáts Andort, Oisavszky ÉváU Raj­hona Ádámot, Kun Vilmost, Tarján Györgyit, Spindler Bé~ lát látjuk majd. Szombat es­te, illetve vasárnap 15 és 19 órakor ugyanez a darab sze­repel műsoron. A kaposvári mozik közül a Vörös Csillag a mindig biztos siker Volt egyszer egy vadnyu­gat című Sergio Leone wes- temt újította fel. Ebben a kétrészes vadnyugati histőriá­A Szalontay Mihály z utolsó nap — Az állomáson vár a tit­kárunk, el akar majd vinni a vendégházba. De ott lesz Bé­la és Robi is. Ök rögtön el­marják ezt a kislányt, tehát a titkárral mi hárman le­szünk. Lebeszéljük a vendég­szobáról azzal, hogy nálam vacsorázol, alszol. Kimegyünk, beülsz te is Robi kocsijába« én átadom a szolgálatot, mert ina én vagyok a vonatügyele­tes; ez öt perc. Körülbelül annyit kell rám várni. Aztán fölmegyünk hozzám. Ott va­csorázunk, de lehet, hogy te nem, mert téged átvisz Béla a laktanyába: bemutatni mint előadót. Akkor elmegyn ük a klubba, a kislány marad ná­lam, te tartasz egy negyven­perces bel- és külpolitikai beszámolót- egy másodperccel sem többet. Én majd elinté­zem, hogy nem kell maradni, ívás, ilyesmi... rég nem lát­tuk egymást, baráti találko­zó stb. Ezt megértik. Akkor­ra Robi már ott lesz dodzsal. Van kint egy horgásztanya, olyan 18 kilométer. Oda me­gyünk ki; en ottmaradok, on­nan kezdve Béla vezényel Értettem? Miki fölkapta a fejét erre a parancsolóan-vezénylő hangra, de aztán visszafojtotta magá­ba az ironizálást. Most kezdte a bőrén érezni az egész ügy lehetetlenségét, miközben egy­általán nem tudta realizálni a fenyegető mélységét annak, amit csinál. Nem érezte a történet végét, nem érzékelte, mi ez az egész, csak sodró­dott az önmaga keltette áram­lásban, s tudta, hogy egyet­len dolga van: rezzenés nél­kül oly határozottan sodród­ni, hogy a többiek is habo­zás nélkül, kérdésfölvetés nél­kül sodródjanak vele. 27. Meleg lett. Megint meleg. Kártyáztak, s itták Géza na­rancssziruppal kevert rumját, ami ha lehet, kátrányízűbb volt minden elképzelhető »utasízű« szörpnél Ellenőrző kiskatonák többször keresztül­mentek a kupén, először még fej biccen teasei köszöntötték is Gézát, majd rövid időre fel­tűnt az a főhadnagy is, aki­vel Malid kezelt a pályaudva­ron, félórára beszállt játszani Juszti helyett, de aztán vala­mi probléma miatt elhívták, s így a lassú sötétedésben las­san gurultak bele. Közben Gé­za tisztázta, hogy nem ettek még semmit; elment, vissza­jött: holott két sertésmájkré­met és két háromszögletű saj­tot. — »Ez van — mondta —, este sült kacsát vagy papri­káscsirkét kaptok. Attól függ, Sárika mit tud szerezni«. — Ki az a Sárika? — kér­dezte Miki. — Hát az unokahúg — fe­lelte vidorul Géza. — Nagy nénjét kértem meg illő ellen- érték fejében ellátásomra — tudod, ez a volt háztulajdonos öregasszony, akit említettem a Duna-parton —, de rövidesen ő vette át az irányítást, úgy­hogy mire reggel fölkelek, már a reggeli is oda van készít­ve. — Szóval férjfogási manő­verek alanya vagy. — Részben. — Mi az, hogy részben? — Én elvenném, de nem jön hozzám. — De válogatós! — Az. Miki nem firtatta. Látta Gézán, hogy nincs sok kedve beszélni a témáról, legalábbis Juszti előtt nem. Megették a konaerwnájafc, kenyér nélkül rákenték a háromszögletű sajtra, még só is akadt Géza táskájában ... Fejedelmi étel volt. Juszti kapott egy kis vi­zet, ok itták a kátrányször­pöt rummal. Olyan rossz volt, hogy még berúgni se lehetett tőle. Ami nem is baj — ál­lapította meg Géza —> mert különösen Mikinek szüksége lesz még fejére, eszére, ere­jére. El óbb-utóbb minden útnak vége szakad. így hát ők is megérkeztek. Az állomáson minden ügy volt, ahogy Géza mondta. Mi­ki szállt le előre. Szinte bele­ütközött Robiba. Mögötte szállt le Géza, s csak végül: Juszti. Bélával csak egy futó! kezelés, és már ott állt Gé-' zával meg a vonatos föhad- f naggyal, a pérttitkárral egy kedves, pufók, izzadósan kö-! vér, egyenruhás fiatalember előtt, az ifjúsági szervezet titkára előtt, s négyesben be­szélgettek, mikorra Robi és Béla már elitűntefc, Jusizti mintha nem is lett volna se­hol. Gyorsan tisztázták, hogy köszöni a szervezet meghívá­sát, de Gézával szeretne ma­radni. Megállapodtak az idő­pontban, mikorra érjenek oda a klubba, s már búcsúztak is. Az egyetlen változás az volt, hogy Béláék nem várták meg őket; az ifjúsági titkár hozott egy autót, és azzal mentek Gé­za lakásán*. (Foti/tatjak.) ban- melyet a filmtörténet úgy tart számon, mint a western műfajának megújító alkotását, világhírű színészek játszanak: Claudia Cardinale, Henry Fonda és Charles Bronson. A Szabad Ifjúság Filmszínházban ma 16 órakor a Budapesti ta­vasz című magyar film lát­ható Gábor Miklóssal, Gordon Zsuzsával, Mezey Máriával és Molnár Tiborral a főbb sze­repekben. Most újabb korosz­tályok ismerkedhetnek a Ka­rinthy Ferenc regényéből ké­szült művel. Szombat—vasár­nap az első előadáson — Ka­posvár felszabadulásának je­gyében — a Valahol Európá­ban című* Radványi Géza ren­dezte filmet vetítik ugyancsak Gábor’ Miklóssal a főszerep­ben. A világhírű magyar ren­dező egyébként napjainkban újra magyar filmet forgat Cir­cus Maximus címmel. Az esti előadáson Cervantes Don Qui- jote-regényének új feldolgo­zását láthatják a nézők, ezút­tal színes mexikói filmről van szó. A címe: Don Quijote új­ra lovagol. Kétrészes film éri A Latinca mozi szombat- vasárnapi műsora az Ahová lépek, ott fű nem terem című színes francia vígjáték. A Mó­ricz Zsigmond művelődési házban ma az úttörő-tánccso- poirt próbál 15 órától, a ci­gányklub tagjai gyűlnek ösz- sae 18 órakor, míg szombaton a tánczenei szakkör, vasárnap pedig a gyermek- és felnőtt­táncklub, illetve a nyugdíjas­klub tagjai jönnek össze. Kaposvár felszabadulásának: évfordulójára rendezték meg a Somogyi Képtár új kiállítá­sát, A somogyi képzőművé­szek e tárlatát ajánljuk meg­tekintésre. Ugyancsak itt hív­juk fel a figyelmet a Rippl- Rónai-villa állandó kiállításá­ra; megyénk nagy szülöttének festményei,, tárgyi környezete láthatók itt. Képünk a villá­ban készült. Nem kell ahhoz könyvba- rátnak lenni, hogy Brunella Gasperini olasz írónő Én és ők regényét kézbe vegyük. Kellemes, könnyed olvasmány, amelynek témája a házasság, a család, ezúttal a férj szem­szögéből. Az Európa Kiadó vidám könyvei között jelen­tette meg. Gasperini rendelke­zik azzal a képességgel, me­lyet csak a nagyon jó komi­kusok tudhatnák magukénak: egy pillanat alatt vált hangu­latot, az előbb még nevettünk, most pedig fekete a kedvünk. Nem remekmű ez, de kedves hét végi olvasmány lehet. A kéthangú torokéneklés Évszázados ősi éneklésmó- dot újított fel a Mongol Álla­mi Népi Együttes egyik ki­váló szólistája, a homijt, a »kéthangú« torokéneklést. E sajátos éneklésmód Mongólián kívül csak Közép-Ázsia né­hány helyén ismert Dovcsingijn Szunduj, az Ál­lami Népi Együttes szólóéne­kese, aki a hornij avatott mű­vésze, gazdag repertoárral ör­vendezteti meg hallgatóit. Több mint 70 hazai népdal szerepel műsorán, ezenkívül a vietnami, a szovjet, a bolgár népdalköltészet gyöngyszemeit ugyancsak utolérhetetlen mű­vészettel adja elő. Somogyi Néplap a

Next

/
Oldalképek
Tartalom