Somogyi Néplap, 1979. november (35. évfolyam, 256-280. szám)

1979-11-30 / 280. szám

Győri Imre Kaposváron Felkészülés Jó politikai légkörben Beszámoló taggyűlésen vett részt a Központi Bizottság titkára Az anyag ne vesszen eV... Hz egyre drágább víz Tegnap délelőtt egynapos látogatásra Kapos­várra érkezett Győri Imre, a központi Bi­zottság titkára. Vendégünket Varga Péter, a Központi Bizottság tagja, a megyei pártbizott­ság első titkára fogadta, majd a pártbizottság titkárainak részvételével tájékoztatta őt So­mogy helyzetéről, a kongresszusra készülés ta­pasztalatairól. Az eszmecsere után, a délutáni órákban Győri Imre — Varga Péter kíséreté­ben — részt vett és felszólalt a kórház-rende­lőintézeti kommunisták II-cs számú alapszer­vezetének beszámoló taggyűlésén. Rendkívül fontos megállapí­tással vezette be dr. Baum­gartner István párttitkár a ve­zetőség beszámolóját: »A kongresszusi felkészülésre jó politikai légkörben kerül sor.« S bár e kijelentés az egész országra vonatkozott, az alap­szervezet taggyűlésének min­den mozzanata helyi — és egyúttal megyei — bizonyíté­kul szolgált. A légkör ugyan­is nem a vendégek tiszteletére _ alakult ki: magabiztos és el­mélyült számvetést tükrözött a beszámoló; befelé tekintésről, szókimondásról, felelősségér­zetről és a demokratikus szel­lem továbbfejlődéséről tanús­kodtak a hozzászólások. A vezetőség gondolt arra, hogy öt év távlatából vissza­tekintve rögzítse az alapszer­vezet kommunistáinak véle­ményét pártunk kül- és bel­politikájáról, egész tevékeny­ségéről- s kifejezze egyetérté­sét. Nem véletlen tehát, hogy a beszámolás időszakában itt is mint mindenütt, megszilár­dult a pártegység, termékeny vitaszellem, kritikus légkör alakult ki, s nyomában meg­jött a kommunisták közössé­gének tekintélye. A tSrtalmas »leltár« hűen beszélt farról, hogy az dl'áp- szervedét kommunistái értik a dolgukat. Aligha lehetne fel­sorolni a hasábokon — pedig a beszámoló részletesen fel­tárta —, hogy öt év alatt mi­lyen témákról tárgyalt a kom­munisták közössége; milyen határozatokat hozott, s azokat milyen következetesen igye­kezett végrehajtani. Az ideo­lógiai, a gazdasági és a tár­sadalompolitikai kérdésektől a munkahelyek legközvetlenebb politikai tapasztalatáig, az el­lentmondások és feszültségek feltárásától azok feloldásáig sok mindent tettek a kom­munisták. Ezzel munkahelyü­kön biztosították a part veze­tő szerepének érvényesülését. Törődtek a tömegszervezetek­kel, figyelemmel kísérték munkájukat. De hadd idéz­zünk egy bekezdést a beszá­molóból, amely ugyan felada­tokat jelöl, de azt is bizonyít­ja, hogy e témákban eddig sem tétlenkedtek. *»A munka- fegyelem javítása- a műszere­zel tség fokozása, a higiénés helyzet javítása, a kulturált, emberséges és etikus maga­tartás általánossá tétele; . a politikai, szakmai képzés és továbbképzés- a tudományos tevékenység fokozása tovább­ra is fontos feladat.« A beszámolóhoz kapcsolód­tak, megállapításait egysége­sen elfogadták a kommunisták. Volt. aki kiegészítette, mások méltatták a megtett utat, a vezetőség munkáját- de nem hiányzott a bírálat, az önbí­rálat sem. S bár a számok nem fejeznek - ki mindent, mégis sokatmondó: tizenkét megfontolt, előremutató fel­szólalás hangzott el a három és fél órás eszmecserén. Szó volt ezekben az egészségügyi dolgozók életkörülményeinek javulásáról, a kórházi rekonst­rukció késéséről- a pártfegye­lem és a példamutatás össze­függéséről. Beszéltek a tö­megszervezetek megfontolt pártirányításáról, a szocialis­ta brigádmozgalom sikeréről, a munkafegyelemről, a mű­szerezettség hiányairól. a pártcsoportok tartalmas mun­kájáról és még sok másról. Nem véletlen tehát, hogy a kozponU BizóUság titkára Így kezdte értékelő- utat mutató felszólalását: — Engedjék meg, hogy be­kapcsolódjak e rendkívül színvonalas, érdekes, szám­adó és összefoglaló taggyűlés vitájába. Örülök, hogy eljö­hettem ide, magamba szívha­tom e taggyűlés őszinte légkö­rét- és személyes tapasztalata­im megerősíthetnek, erőt ad­hatnak ahhoz, hogy a vezető testületben továbbra is szilár­dan képviseljem határozataink végrehajtását. Egyetértek a beszámolóval, és üdvözlöm ezt az őszinte, kötetlen vitát. Jó érzés olyan taggyűlésen részt venni, ahol konstruktív elképzelésekről, a feladatokról folyik az eszmecsere. — Engedjék meg — foly­tatta Győri Imre —, hogy át­adjam Kádár János elvtárs személyes jókívánságait. Meg­kért. figyeljek oda, hogy mi­lyengondok foglalkoztatják az egészségügy dolgozóit- s hogy (némi iróniával, de előrelátó­an tette hozzá) nagy ígérete­ket ne tegyek. A megértő derültség arra utalt: a kommunisták jól ér­tették miről van szó. Való­ságismeretüket fejezte ki az ■üzenettel való egyetértés. — Az a benyomásom - folytatta a Központi Bizott­ság titkára —, hogy a II -es alapszervezet betölti hivatá­sát, azt,a feladatot, melyet a szocializmust építő társada­lom, az emberek elvárnak a párttól; munkahelyükön a pártvezetőségtől, az alapszer- vezettől. A taggyűlésből, a kommunisták felszólalásából áradó légkör bizonyítja: tuda­tában vannak annak, hogy milyen nagy szerepet játsza­nak. Látják, hogy nagyon hosz- szú az út előttünk, de azt is, hogy az Önök munkája is benne van eredményeinkben. Ügy szolgálják a népet, hogy — minden gondunkkal, ba­junkkal együtt — javulnak körülményeik, szebbé lesz az eletük. A Központi Bizottság titká­ba ezután méltatta a szocia­lizmus építésének sike-eit majd hozzátette:. — Emberi mivoltunkba, önérzetünkbe nem• tiporhat senki. Fölemelt fejjel, egyenes gerinccel élhet és dolgozhat minden egész­ségügyi dolgozó is; beleszól­hat az ország ügyeibe. Ha semmi mást nem értünk vol­na el, csak ezt az egyet, az is történelmi jelentőségű tett volna. Csakhogy ennél sokkal többet tettünk. Az utóbbi években nehéz körülmények között haladtunk előre a tár­sadalmi élet minden terüle­tén. Mégis tiszta lelkiismeret­iéi jelenthetjük majd a kong­resszusnak, hogy a párttag­ság, a dolgozó tömegek bizal­ma és támogatása, erőfeszíté­sei révén előrehaladtunk a fejlett szocialista társadalom építésében. Győri Imre; ezután a világ- gazdasági helyzetbe beállt változásról és ennek követ­kezményeiről beszélt, majd hozzátette: ezután felkészül­tebben, tervszerűbben fogad­juk e külső hatásokat. Ren­dezzük sorainkat, s önma­gunk munkájának javítása is lehetővé teszi, hogy fokozato­san leküzdjük e káros hatá­sokat. Mit kérünk majd a párt XII. kongresszusától? — kér­dezte a Központi Bizottság titkára. —Azt, hogy erősítse meg pártunk fő politikai irányvonalát. Azt a politikát, amely céljával és elhatározá­sával, stílusával és munKa- modszerével is népi, nemzeti egységet teremtett ebben az oiszagban. Azt a politikát, mely a dolgozó tömegek tá­mogatásával. a szocialista de­mokrácia fejlődésével kiállta az idők próbáját; egyetértés­re és sikerekre vezetett. Azt kérjük majd, hogy a kommu­nisták segítsék elő: a szocia­lista vonások erősödjenek tár­sadalmunk arculatán; váljon szocialistábbá szocialista tár­sadalmunk. Á legfőbb köve­telmény nem lehet más, mint az, hogy valóban Szocialista módon dolgozzunk és éljünk, Ehhez azonban az elosztás­ban is érvényesülnie kell el­veinknek. Vagyis jobban iga­zítsuk az elosztást a munká­hoz. Ez azt is jelenti, hogy a jelenlegi gazdasági helyzet terheit ne érezzék azok, akik odaadóan, becsületesen dol­goznak; de igenis nagyon érezzék azok, akik nem áll­nak helyt, akik fegyelmezetle­nek és rosszul dolgoznak. Ez — tette hozzá Győrt elvtárs — majd önöknek is segít rendet teremteni... — Olyan magaslatra értünk — mondta a Központi Bi­zottság titkára —, ahonnan a régi módon már nem lehet előrelépni. Feszítő, nehéz lec­ke vár ránk, de megéri, hogy végiggondoljuk és megfontol­tan cselekedjünk. Van némi izgalom a társadalamban, van bennünk is. Azon fáradozunk, hogyan tudunk kilábalni e nehéz gazdasági helyzetből. De leküzdjük nehézségeinket. A belpolitikai helyzet szilárd — egyetértek a beszámoló megállapításaival —, s ez ala­pot ad a bizakodásra. — Az Önök beszámoló tag­gyűlése, az elmélyült össze­gezés és a felszólalások is azt aizonyították, hogy a kom­munisták egyetértenek a párt politikájával, helyesen értel­mezik azt, és egyre felkészül­tebben vesznek részt végre­hajtásában. Meg vagyok győ­ződve arról, hogy ezt a poli­tikát környezetükben, szűkebb munkaterületükön is határo­zottan képviselik. — Köszönöm, hogy részt vehettem ezen az értékes, so­katmondó taggyűlésen. Sike­reket kívánok Önöknek és azt, hogy öt év múlva ugyanilyen nyíltan, harcosan és elégedet­ten adhassanak számot tevé­kenységükről; ugyanilyen ter­mékeny légkör uraja beszá­| móló taggyűlésüket, mint a mait — fejezte be- felszólalá­sát a Központi Bizottság tit­kára. A krónikás — felkérés nél­kül — nagyrészt Ismerve a II-es alapszervezet kommunis­táit és jövő évi munkaprog­ramjukat — annyit tehet hoz­zá nincs és nem lehet aka­dálya annak, hogy a jóleí- 1 vánsag valóra váljon. Van olyan település legna­gyobb folyónk partján- amelj szinte vízen, áll, s mégis, huss kilométer távolságból, csőve­zetéken át kapja a nélkülöz­hetetlen folyadékot, a tiszt« ivóvizet; a sajátja annyirí szennyezett, hogy öntözésre ' sem jó... S egy másik ada- . lék témánkhoz még inkább j elgondolkoztató. Az idén — £ ! legmelegebb időszakokban — | háromszáz településen. azor • belül ötven városban kelleti j átmeneti vízkorlátozást el- I rendelni. A víz: értékes — és ! mind drágábban megszerezhe­tő — nyersanyagunk. Ugyan­akkor felszíni vizeink kilenc­I * venhat százaléka a határon túlról érkezik. Gyakran na­gyon szennyezetten. Ezért víz­gondjaink enyhítése eiképzel- I hetetlen a fokozódó nemzet­közi együttműködés nélkül. Amire már vannak biztató példák. Igaz, az ellenkezőjére is. Ha valakinek olcsó Látszatra a korábban állí- tottakat cáfolva: a víz olcsó. A felhasználónak — bár a legutóbbi időben kétszer emel­ték a termelői árat — min­denképpen az. Az ivóvíz min­den köbméteréhez például kétszer annyi az állami támo­gatás, mint amennyit a fo­gyasztó fizet; az ő pénztárcá­ját a ráfordítások egyharma- da terheli csupán. Véletlen-e, I hogy pazarló a fölhasználás, s I nem jut kellő figyelem arra, mi a sorsa a szennyezett víz­nek?! Elgondolkoztató arány: a városi- emeletes épületben élő családok a huszonöt-har­mincszorosát (!) használják fel annak a vízmennyiségnek- amennyit a községben, saját családi házban lakó, s a maga kútjáról vizet vevő csalát fo­gyaszt. Ennék ellenére a víz­díj a családi kiadások között nem szerepel lényeges tétel­ként. még ott sem, ahol van vízóra. Fölmérések igazolták: a közműves vízellátásban része­sülő családoknál a ténylege­sen igénybe vett mennyiség 15—17 százaléka folyik el fö­löslegesen, figyelmetlenségből, nemtörődömségből, felelőtlen­ségből. Az ellenőrök találtak olyan helyet, ahol hetedik órá­ja hűtötték a csapból folyó vízben az egyetlen üveg üdí­tő italt, amely már nem fért be a hűtőszekrénybe... Így némi kesernyés mosollyal nyugtázhatjuk azt az örven­detes tényt, hogy 1980 végére a lakosság háromnegyede ve­zetékes — egészséges! — víz­zel ellátott településen él majd. Milliárdok itt és ott Bármennyi pénzt kérnének a felhasználóktól a víz köbmé­teréért, előteremtésének költ­ségeit akkor is jórészt a tár­sadalmi közös pénztárból kell fedezni, mert akkorák a költ­ségek, különösen a tisztítás esetében. A vízszennyezés köz­vetlen kára évente már 1,5—• 1,8 milliárd forint; egy évtized alatt megkétszereződött. Hol­ott ugyanezen évtized alatt csupán a vízminőség védelmé- ré 8.5 milliárd forintot költöt­tek pl. Ennek híján — mond­ják a szakemberek — vizeink tekintélyes része elszennyező­dött volna. Ha behunynánk a szemünket, akár imponáló adatokként is hallgathatnánk: 1,1 millió köbméterrel nőtt 1970 és 1978 között a napi ivóvíz-felhasználás, s a tava­lyi, összesen hatmilliárd köb­méteres — népgazdasági — fogyasztás 1990-re már 12 mil­liárd lesz. De: mennyiért?! Sokféle ügyetlenségünk nö­veli a természeti tényezőkből következő terheket. így pél­dául a hatvanas években a vízszegény területeken vízigé­nyes iparágai: új telepek so­rát hozták létre, 3Ó ezerrel növelték a foglalkoztatottak! létszámát. A folyamat ma sem szűnt meg. de lelassult, szem­pont lett — mert növekvő költség — a vízszerzés lehe­tősége. Ez az egyetlen tény is érthetővé teszi a Miniszterta­nács közelmúltban hozott ha­tározatát az ipari vízgazdálko­dásról, hiszen már vannak példái annak, hogy a jelen­tős termésbővítést a vízfel­használás fokozása nélkül ol­dották meg nagyüzemek. Az a baj, hogy ezek példák még, s nem az általános gya­korlat jellemzői. Holott a víz- gazdálkodás elnevezés egyben a feladat megjelölése is, mert gazdálkodni kell. A népgazda­ság egésze, a társadalmi élet bénulna meg ennek mellőzé­sével. hiszen az iparban a Víznek ma már semmivel sem kisebb a jelentősége, mint más nyersanyagnak, vagy akár a termelőberendezétsek- nek. Főzelékfélékből, savanyúságból Kielégítő ellátást ígér a konzerv Kevés befőttnekvaló termett — A hazai piac az els5 Túlvannak az idei feldolgo­zási szezon nehezén a Nagy-, atádi Konzervgyárban. A ké­sőn érő zöldség- és gyümölcs- félék zömét feldolgozták, tar­tósították már. A legtöbb munkát most az alma adja. Már az’ ezredik vagonnál tar­tanak: almasűrítménynek, puddingalmának feldolgozva külföldi megrendelőknek szál­lítanak belőle. Az idei tapasztalatokról ér­deklődtünk Jéger Ferenctől, a gyár igazgatójától: — A konzerviparban nincs olyan esztendő, amelyik min­den zöldség- és gyümölcsfaj­tának kedvező volna. Ez az év a sokévi átlagnál is rosszabb volt — mondta. — Kilencszá- zalékos termelésiérték-növe- kedést terveztünk, ezzel szem­ben talán két százalékot érünk el. Tervünket arra építjük, hogy a leszerződött mennyiség megterem. A legnagyobb >-ér- vágást« már a nyár elején el­szenvedtük, amikor a szaraz időjárás következtében az öt- szazharminc vagon szerződött zöldborsóból csak kétszázhet­ven vagon érkezett a gyárba. Ez egymaga ötvenmillió fo­rintos terméskiesést okozott. A téeszek, állami'’ gazdaságok másodvetésekkel igyekeztek pótolni a hiányt, néhány főze­léknövény — például a zöld­bab — szépén termett. volt az uborkatermés Is. a ta­valyi kétszázötven vagonnal szemben az idén több mint ötszázzal dolgoztunk fel. ösz- szegezve elmondható: főzelék­félékből, savanyúságból, ízek­ből, dzsemekből kielégítő el­látást tudunk biztosítani. A m'UiOoicsterflMft ia rend­kívül változatos képet mutat Meggy-, cseresznye-, szilva- kajszi- és őszibarackbefőttek' bői valószínűleg nem tudjál kielégíteni az igényeket. Csal egy példa: tavaly 340 vágói szilvát dolgoztak fel, az' idei 39-et. Nem termett több. Kör te-, alma- és. vegyes belőtte Viszont minden mennyiségbei tudnak szállítani a kereske delemnek. A kedvezőtlen termésered- jnenyek miatt a gyár csal részben tudta teljesíteni ex portkötelezettségeit. A szocia­lista országokba mintegy 4— 500 vagonnal kevesebb áru szállítanak a tervezettnél mert elsősorban a hazai fo­gyasztók igényeit elégítik ki Az eredeti tervhez képest vi szont 100 vagonnal több kész­árut küldenek a nyugati pia­cokra. Ez azért lehetséges mert a tőkés partnerek olyan .termékeket rendeltek, ame­lyekből sok termett- az idén: a dollár elszámolású export ki­lencven százaléka ugyanis cse­megeuborka és almakészit- mény. A konzervgyár csaknem két- izázíéle terméke között az idén egyetlen újdonság szele­pei. Decembertől kísérletkép­pen megpróbálkoznak a para­dicsom ivóié gyártásával. Fél­literes palackokban hozzák forgalomba, és egyelőre mint­egy 20—30 vagonnak készíte­nek belőle. Az új termék to­vábbi sorsa fölött majd a vá­sárló noadja M a vácaő aÉk Közérdek, közteendő Vannak megyék, ahol min­den száz lakosból 90—91 veze­tékes vizet használ, s olyan hasonló közigazgatási egysé­gek szintén, ahol ez a szám alig halad túl az ötvenen. Na­gyok ma még a területi aránytalanságok, ahogy a te­lepülések közötti eltérések szintén tetemesek. S akkor csak említjük a termelőága­zati teendőket, például az ipa­ri vizek többszöri felhaszná­lásának széles körben történő alkalmazását, a mezőgazdasági területek belvízkárainak csök­kentését, a folyók védőművei­nek építését, s annak a fe­szültségnek a feloldását- me­lyet a víztermelő képesség és az elosztó hálózat egyensú­lyának, illetve a kiegyenlítő tárolóiknak a hiánya okoz. Furcsán hangzik, de így igaz: a legutóbbi másfél, két év-tizedben hazánkban — a fejlett ipari országokban már korábban — a víz az értékes nyersanyag rangjára emelke­dett. Ezt azonban a közgon­dolkodás lassan észlelte, s még lassabban érvényesítette a gyakorlatban. Ezért a közér­dek, mely a vízgazdálkodás­ban rejlik, egyben közteendő. Mészáros Ottó (Folytatjuk.) Somogyi Néplap a

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom