Somogyi Néplap, 1979. november (35. évfolyam, 256-280. szám)

1979-11-29 / 279. szám

Életmód és művelődés Híd, falu és város között Saját kútfőmre csupán a témát illető beszélgetés irá­nyításában támaszkodhattam. Ismerős arcok elevenedtek meg előttem, hogy kit válasz- szak, kit keressek föl. Végül is a véletlen nyújtotta a kar­ját, hogy ne a magam példa­tárából merítsek, hanem a munkahelyen tegyem föl a kérdést: — Kire gondolnak, akit példaként mutathatunk be másoknak? (A közönség is vizsgázók — figyeltem belül­ről az emberek reagálását.) Ismert emberek-e ők a kör­nyezetükben ? Talán példa maga a közösség választása is. A SÁÉV-mél a művelődési otthonban jól ismerik Borbiló József szerkezetlakatost. öt kerestem fői a kaposvári mun­kásszállóban. Az ifjúkor kitaposott ösvé- ayén haladó épület- és szer­kezetlakatost úgy ismerik a munkásszállóban is, mint aki jól gazdálkodik szabad idejé­vel. Rendszeresen látogatja a könyvtárat, a művelődési ott­hon rendezvényeit. Beszélge­tésünknek is egy előadói est kezdete szabott határt. Ka- poiyban sízületett, szülei most is ott élnek. Az általános is­kola elvégzése után nemcsak a kétlakd életet választotta, hanem azonnal tanulni is kezdett. A SÁÉV-mél helyez­kedett el, a poligonüzemben és a lakatosműhelyben fogott először munkakereső szerszá­mot a kezébe. Esténként a gé­pészeti szakközépiskolában kezdte gyarapítani az ismere­teit. — Egy sikertelen vizsgán múlott, hagy nem szereztem meg a szakközépiskolai bizo­nyítványt. Meg kell ismétel­Frigy zenével, autóval 'A házasságok, bármennyire a földön köttetnek is, koránt­sem az intellektuális érdeklő­désen, az azonos műveltségen alapulnak. Gyakori, hogy a térj és a feleség vonzalmai eltérőek, az pedig egyenesen »■féhér hollónak« számít, ha mindketten ugyanolyan mun­kakörben dolgoznak,. Melyék az életmód megha­tározó vonásai, ha a házas­társak foglalkozása más-más követelményeket támaszt? Petrassovics Tivadar és családja Kaposfőn él, váro­siasán berendezett házban. Csaknem húsz esztendeje há­zasok. A férj szakmunkás, naponta saját kocsijával uta- . zik a megyeszékhelyre. A felesége már asszonyként — és nem csekély részben fér­je ösztönzésére — szerzett diplomát; matematikaszakos tanár. A község általános is­kolájának egyik legdinamiku­sabb, leglelkesebb pedagógu­sa : úttörővezető, s minden más társadalmi tevékenység­ben oroszlánrészt vállal. Á szakmunkásbizonyítvány és a tanári oklevél különb­sége — mely a hagyományos értékrendben igen nagynak számít — sohasem volt »té­ma« a családban, még áttéte­lesen, metakommunikációs módon sem. Mindketten rendszeresen olvasnak, több­nyire ugyanazokat a könyve­ket. S van még egy, hallatla­nul erős 6zál, amely intellek­tuálisan egymáshoz kapcsol­ja őket: a muzsika .Az ott­honi zenehallgatás, és min­denekelőtt a hetenként is­métlődő énekkari próbák. A több rendezvényen jelentős sikerrel szereplő községi kó­rust Petrassovicsné yezeti, férje pedig nem röstelli, hogy a basszusban felesége vezény­lésére kell énekelnie. A pró­bákra gyakran a kislányukat is magukkal viszik. Ö egyelő­re csupán »fülel«, de nem el­képzelhetetlen, hogy hamaro­san ő is beáll a szopránszó­lamba. Az újságíró gyakran talál­kozik velük a megye legkü­lönbözőbb szegleteiben: ének­kari találkozókon, hangverse­nyeken. S nemcsak olyankor, ha a kaposföi énekkar is pó­diumra lép. Szívvel-lélekkel benne élnek a kórusmozga- lombaai nem fezamokjaüt » tac lométereket, ha egy-egy szak­mai fogás ellesésére adódik alkalom. A gépkocsi, amely sok-sok család életmódjának kizárólag járulékos kelléke, bevásárlást megkönnyítő esz­köz vagy luxuscikk, Petras- sovicsék életformájában esz­ményi funkciót kapott. Esz­közzé vált azoknak az intel­lektuális szálaknak ápolásá­hoz, erősítéséhez, amelyek nélkül a jó házasság, az em­beri életmód elképzelhetetlen. Eszközzé ahhoz, hogy az életritmust ne a végigunatko­zott, a tévé előtt végigásíto- zott esték egymásutánja jel­lemezze. nem az utolsó évet. Nem mentség, de hozzá tartozik az igazsághoz, hogy sokszor el­aludtam az órákon. — Ügy ismerik itt a szálló­ban, mint aki sokat áldoz az önművelésre. — Rendszeresen járok a könyvtárba, sokat olvasok. Főleg útikönyveket. Havonta általában csak egyszer uta­zom haza. A hét végén nyu- godtabbam olvashatok itt. Szí­vesen megnézem a televízió műsorait is, a rendezvényekre eljárok, amikor tehetem. — Ügy tudom, nemcsak ol­vassa az útikönyveket, hanem maga is szívesen útra kel. Nézze: gyerekkoromban nem tehettem meg, hogy világot lássak. Az NDK-ban, Lengyel- országban és Jugoszláviában jártaim már; albumokból is­mertem a Zwinger képgyűjte­ményét. A képzelőerő nem tudja pótolni a valóságos él­ményt. A valóság az valóság. Óriási élmény volt az eredeti művekkel találkozni. A hét végére tartalékolja a könyveket. Olyankor csende­sebb a szálló, meghittebb. — Milyenek a hétköznapi esték? — Ha nincs programom, szürkék. — Talán a fáradtság is köz­rejátszik, hogy ilyennek látja. — Azt mondják, a fiatalok szégyene a fáradtság. Ezt ta­nította apám is. Én mégis be­vallom : bizony, sokszor fá­radt vagyok. — Család ? — Nőtlen vagyok. — Gondolt-e arra, hogy egyszer csak megváltozik a magánélete? — Akkor biztos, hogy nem szállóban fogok lakni. De úgy kell majd élnem, hogy a könyvek a hét végén megta­láljanak. — Mennyi a keresete? — Négyezer körül. — Mire takarékoskodik? — Gyűjtök a nyári utazá­sokra, és félre is teszek, hosz- szabb távra. — Mit szólnak a szülők az életéhez? — Erősen biztatnak, hogy nősüljek meg. A gyerekkorom a faluhoz köt, de már városi­nak számítom magamat. Fa­lusi vagy városi lány lesz-e a feleségem? Egy biztos, a fa­lusiaknak is olyan műveltek­nek kell lenniük, mint a vá­rosiaknak. De a városiak be­felé forduló emberek; ebben tanulhatnának a falusiaktól. Tájfutás és vers Budapestről költözött Ka­posvárra Vallató Géza. Azóta csaknem 15 év telt el. A föld­hivatalban dolgozik mint in­gatlannyilvántartási főelő­adó. Jelenleg az Államigaz­gatási Főiskola levelező tago­zatán másodéves. Már a nyomdában vannak kötetbe gyűjtött versei. Igazolt spor­toló, a Rákóczi tájfutószak­osztályánál. Most lépett a ne­gyedik X küszöbére. Két éve végleg letette a cigarettát: tatni nem könnyű, mert Val­lató nem beszédes ember. A kérdésre szabatosan felel, s nem fűzi—varrja vagy bogoz­za tovább a fonalat. — A sport és a versírás ugyanazt jelenti nekem — mondja. — Mindkettő segít a helyem megtalálni, segít ér­telmezni, mélyebben látni mindazt, amit az ember na­ponta átél. Pár éve többször elmentem a kollégáimmal azóta nem gyújtott rá. S kö­rülbelül abban az időben ala­kult ki életvitelének szigorú, következetes, rendje is. Este kilenc és tíz óra között fek­szik, hajnali fél ötkor kel. Nagyon jó tv-filmnek kell lennie, amelynek a kedvéért ezen a renden változtat. Titkait kutatom e különös életmódnak, e szerteágazó érdeklődésnek, a sokszínű személyiségnek. De titkait ku­Könyves Kovács Bele lehetne fulladni a köd be, szükség lesz hazafelé ar­ra a viharlámpára ott, a ko­csi oldaláru A testes, igavo­n.ásra született lovat pokróc védi a nyirkosságtól. Kovács Karcsi bátyánk lapátolja a nedves, nehéz iszapszenet, amely barátságos meleget csi­nál majd a szobában, amikor kint hólepel borul a tájra, ő meg bent a karosszékben, könyvvel a kezében... A könyv a téma itt. a cso­rnai tüzép-telepen. Kovács Károly nagyberki téesztehe- nészt, ha egy másik korban élne és nemes volna, bizonyá­ra a Könyves Kovács Károly néven emlegetnék. De hiszen a könyv nemesít ma is! Meg- megdöccen a beszélgetés. Jó volna segíteni neki a lapá­tolásban, de csak egy szer­szám van.., ötvenkét éves Kovács Kar­csi bátyánk. S egy azok kö­zül — sajnos, nem túl sokan vannak —, akik tudják, ho­gyan töltsék a szabad idejü­ket. Van egy kis házi könyv­tára, de kölcsön is kér ol­vasnivalót. Nem lesznek hpsz- szúak a téli esték az idén sem! — Örökségül kapta a könyv szeretetét? — Olyasformán. Apám is tisztelte, szerette a betűt- és én Is örökbe hagytam ezt a tulajdonságot mindkét lá­nyomra. Volt nekem egy jó tanítóm: Sik Sávjior. Ö olyan amber volt, akt Berkiben 1 megteremtett egy kis könyv­tárat 38-ban, s belénk oltot­ta az olvasás iránti vágyat. Azt mondta: olyan generáció­kat akar nevelni,. amelyek ha bemennek a községházára, ne csak forgassák a sapkájukat a kezükben, hanem beszélni is merjenek. Mit mondjak? Si­került neki... mi is átéltünk, s ahogy egy­szer egyik paraszti olvasója mondta: »Mi is írhattuk vol­na!« — Mikor olvasott a föld­műves? A csornai állomás rakterü- lete felől gépvijjogás hallat­szik. Odáig nem látunk el. a szomszéd szénhalóímig is alig. Südes napkáját hátratolja, a homlokán néhány verejték- csöpp. Van abban valami ab­szurd, hogy most és ilyen kö­rülmények között beszélünk a könyvről, a kultúráiódásróL — Emlékszik az első olvas­mányélményére ? — Nem tudom, ki írta, de a címe megmaradt bennem: Édes kicsi gazdám. Paraszt- családról szólt, a fiúnak ku­tyája volt. Tízéves lehettem, akkor olvastam. Még egy könyv indított meg ennyire: Karácsony volt a címe. Az Egri csillagokat többször is olvastam. És mit tagadnám, olvastam ponyvaregényeket is. Aztán hogy szenvedélyes ol­vasó lettem, Jókait meg Mó- riczot. Jókai Mórt a fantáziá­jáért kedveltem meg. Mennyi rengeteg mindent kellett át­tanulmányoznia a regényei megírása előtt! Móricz Zsig- mond pedig azért vált ked­ves írómmá, mert olyan tor- tenet® -------*•----­— Természetesen télen volt rá több ideje. De én olyan életritmust alakítottam ki, hogy alvásra öt-hat órát szán­tam csak- s így nyáron is maradt időm a könyvekre. Egyébként tizenegy holdam volt, itt ennyin gazdálkodtak általában a földművelők. Öt­venkettőben léptem be először téeszbe, a Becsületbe, majd az 1959-es szervezéskor. Voltam már elnökhelyettes is, raktá­ros is; most a vezetőség tag­ja vagyok. A Hazafias Nép­front vezetőségébe is bevá­lasztottak Nagyberkiben, Telik a szemmel láthatóan óvott, gondosan kezelt kocsi az iszapszén fényes csomóival. Károly bácsi arról beszel, hogy Gál János barátjával egy­másnak ikommendálták a könyveket; vele lehetett be­szélni az olvasmányokról, csak hát Kaposvárra-bejáró lgtt, azóta ritkábbak a talál­kozások. Én meg ide-érvényes­re fabrikálom a költő Vörös­marty kérdését: — Ment-e előre a könyvek által, Károly bátyám? — Amit én egy. konyvbóL jónak tartok, az, úgy érzem, befolyásolj* * további élete­■m&Cveket met, maasstertaagaasi. egy-egy pohár sörre. S az asztalnál nem a sportról, nem a lányokról esett a szó: a munkahelyi dolgokról beszél­tünk. Ezek olyan szorosan pórusainkba itták magukat, hogy az ember munkaidőn túl is magával cipelte mind. Szerintem épp ezért, nem le­het mereven szétválasztani a munka- és a szabad időt, az e*véni és a közéletet. Többé- kevésbé mindegyik ott van a másikban. A kora reggeli fölkelések utáni idő a legszebb, legter­mékenyebb számára. Gimnasz- tikázik, úszik, olvas, töpreng. Tapasztalatait emészti, em­beri viszonylatokat, erkölcsi kérdéseket gondol tovább. — Régebben gyakran ol­vasgattam klasszikusokat, sze­rettem a nagy drámai össze­ütközéseket, a hamisság le­lepleződését. Mai életünkben összezsugorodtak a látványos harcok, és terjednek, burján- zanak a kisebbmagyobb ha- zudozások, a kis bűnök és a piti bűnpártolók. S ebből al­kalmasint komoly baj is le­het. Ha bizalmat kap egy Há­ry Jánosi, az önmagában le­het nevetséges, de ha a mun­kahelyi főnökétől, az már a munkatársi kapcsolatok ösz- szezilálásához vezethet. Ezért szeretem a sport világát: a mérhető teljesítményt, az igazgságos győzelmi érmeket. A sportban igazi siker a si­ker, valódi kudarc a kudarcj És nem lehet másokat okol­ni. Beneveztem az Aranyjel­vényesek az olimpiára mozga­lomba. 1500 ember indult egyszerre egyirányba, s ugyanazt akarja. Ezt szere-; tem: ezt a tiszta, világos cél­tudatot. Talán ezért is ír verset. Vallató teljes egészében éli az életet, nem ismeri a »ka- lapácsleejtést« munkaidő végén. Életében összemosódik a munkaidő a szabad idővel. Egyformán összpontosítja energiáit, amikor papírt fek­tet a térdére, és a szavakat formálja. (»Nehezen, kínlód­va, lassan írok.«) Teljes erő- bedobással rója az utcán a kilométereket, az uszodában, a hosszakat. S nem kíméli magát az Államigazgatási Fő­iskolán: jogban való jártassá­gát a felelősségteljesebb, szakszerűbb ’ munkavégzés alapvetően fontos részének érzi. , — Valahol hallottam agy kis adomát Jorge Amado bra­zil íróról. Kertjében kaszálta a füvet, s megkérdezte tőle a szomszéd: »Meddig dolgo­zik?« Amado tiltakozott: ő most pihen és nem dolgozik Délután a függőágyban heve- részve gondolatait rendezte. S a jó pihenést kívánó szom­szédot újra csak helyesbítet­te: »Én most dolgozom!« Brechtet, Kassákot kedveli,' és keresi a groteszk kifejezés módjait. Érdekes ellentmon­dás: életében tudatosan igyekszik visszaszorítani a szertelen, fegyelmezetlen vo­násokat, napjai tervezett rend­ben múlnak. S mégis az ettől eltérő idegennek látszó gro­teszk látásmódot kedveli. Va­lóban ellentmondás-e ez? Nem. Ebben az életvitelben így természetes. Az Aranyjelvényesek az olimpiára mozgalom egyik fontos próbája: kenuval kö­rül kellett hajózni a Szent­endrei szigetet. Vallató ezt a próbát teljesítette. S csak úgy mellékesen kerékpárral hajtott Kaposvárról a startig. És a fárasztó lapátolás u\án újra a pedált taposva tért ha­za Kaposvárra. Hogyan élünk? — A választ nehéz volna röviden meg­fogalmazni. Hiszen az életmódnak jó néhány összetevője, jellemzője van. Ez alkalommal egyetlen elemének, a mű­velődésnek a szerepét, jelentőségét vizsgálták munkatár­saink, különböző társadalmi rétegekben, eltérő környezet­ben élők körében. A példák — elismerjük — nem tipiku­sak. Inkább követendők. A statisztikák, napi tevékenységünket vizsgálva komp­lexen mutatják életünket. Egyebek között azt is, hogy a keresőfoglalkozás és más munka mellett mennyi a szabad idő általában s ennek eltöltésében milyen szerepet játszik a kulturális értékek befogadása. Néhány megállapítás jellemző a vidéki városokban élő emberek napi tevékenységére. Hétköznapokon a huszon­négy óra 44,6 százalékát fordítjuk munkára. Két százalék­kal több ez, mint az alvásra és személyes szükségletekre szánt idő. A szabad időre és egyéb nem kereső munkára és az ezzel összefüggő tevékenységre az egész nap 12,8 szá­zaléka jut. A szabad időn belül tévénézésre, rádióhatlga- tásra, újság- és könyvolvasásra, kulturális rendezvények látogatására a 12,8 százalékból 6,6-ot fordítunk; ebből 4,2 százalék jut a tévénézésre — több mint az olvasásra, a rá­diózásra és a kulturális rendezvények látogatására össze­sen. Ez utóbbi a sorrendben leghátul áll (0,2 százalék). Hét »ágé» tem jobb a helysei ezm a térén.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom