Somogyi Néplap, 1979. november (35. évfolyam, 256-280. szám)
1979-11-01 / 256. szám
Ez ár vagon a szabadban Gondok a kukoricaátvételnél Sűrűn csörög a telefon a Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalatnál, naponta érkeznek észrevételek, jelzések: zökkenők, gondok vannak a kukorica átvételénél. Néhány panasz szerkesztőségünkhöz is eljutott: az ígértnél korábban bezárt az átvevő a tabi térségben, az átvétel lassúsága miatt várakozniuk kell a járműveknek. Mi okozza ezeket a zavarokat, miért tapasztalható az idén több panasz, mint korábban? Ha a munka megszervezésének legelső szakaszától tekintjük át a helyzetet, méltán állapíthatjuk meg, hogy nem jellemezte semmivel sem kisebb gondosság, körültekintés a felkészülést, mint korábban. A bevált, jó gyakorlat szerint minden üzemmel megállapodást kötött a vállalat a szállítások időpontjára, ütemére, mennyiségére. Akkor tizennégyezer vagonnyi kukorica felvásárlásáról, ütemezéséről tárgyaltak. A terméskilátások alapján a vállalat felkészült ‘árrá is, hogy ennél a mennyiségnél minden bizonnyal többet értékesítenek majd az üzemek. Pótszerződést azonban még szeptemberben sem kötöttek a termelőüzemek, jóllehet a kedvező időjárás hatására akkor már megkezdődött a korai fajták betakarítása. Aztán szinte lökésszerűen indult meg a kukoricaáradat. Az adat mindennél beszédesebb: tavaly október végéig nyolc és fél ezer vagonnyi kukoricát vettek át, az idén ugyaneddig az időpontig csaknem tizennégyezer vagonnal! (Majdnem annyit, mint amennyire az eredeti szerződés szólt november végéig tartó átvételi ütemezéssel.) Meglehetősen megkésve kezdődött a pótszerződések kötése, október 30-án tizen- hétezer-száznégy vagonnál tartottak, a becslések, a kilátások szerint azonban úgy ítéli meg a vállalat, hogy legalább húszezer vagon termést kell átvenni a termelőüzemektől. A mérleg egyik serpenyőjében ott van az örömet keltő tény: jól fizet a kukorica. A másik serpenyőben pedig ott van az ebből származó gondok forrása: a tárolóterek végesek, még »-normál« termésnél is szűkösek, ráadásul hirtelen és nagy mennyiségben érkezett a kukorica. Kiszállítással, feldolgozással nem ürültek olyan gyorsan a tárolók, mint amilyen mérSok bírálat éri a fogyasztási szövetkezeteik vezetőit, hogy i elhanyagolják alapvető fel- i adatukat, a körzetükben élő 1 falusi lakosság ellátását, nö- ! vekvő igényeik színvonalas | kielégítését Ennek ellenkező- ! jót is hallottam áfész-vezetők- { tői, akik viszont állítják, hogy I a magasabb színvonalú üzleteket, vendéglőket nem is igénylik az emberek, s ha áldoznának erre, akkor sem becsülnék. Mindkét nézet helytelen. Az is, ha egy városi központú fogyasztási szövetkezet csak az ott élők ellátásának állandó javítására törekszik, elhanyagolva a falvakat. S hibás az is, ha tápot engednek annak a szemléletnek, hogy a »falusi« igények különböznek a városlakókétól, s nem becsülnék, — Nem félünk a vitától — sokszor halljuk ezt a megállapítást párttitkároktól és másoktól is. A tapasztalatok, az elmondott példák bizonyítják, hogy ez valóban így van. Szép példákat adott a tartalmas vitára nem egy párt- csoportéi-tekezlet most, a beszámoló taggyűlések előkészítő időszakában. A tagok a pártmegbizatásók értékelésé során nem fukarkodtak a di csérettel, s ha szükség voltra, akkor bírálták azokat, akik például a gazdasági munkában sok hibát követnek el, nem megfelelő a magatartásuk a környezetükben, sőt néha visszautasítják a legmeg- alapozottabb bírálatot is. A pártfórumokon sok szó esett a párttagok jogairól, többek között arról, hogy minden kommunisita kifejtheti az ellentétes véleményét a < taggyűlésen, a határozatot I azonban akkor is köteles képviselni és végrehajtani, ha nem ért vele egyet Az együttes. cselekvés ellen hat ugyanis, ha ezek a párttagok kisebb vagy nagyobb körben terjesztik: »Én ezzel tulajdonképpen nem értettem egyet!« Ez semmiképpen sem kommunista magatartás, s minden esetben föl kell lépni ellene. A pártéletról beszélgettem a múltkor a Nagyatádi Konzervgyárban, s mi sem természetesebb, hogy szóba került az is: mint áll ki a tagság egy-egy döntés után. Rendszeresen foglalkoznak azzal, a figyelmet is felhívják rá a négy alapszervezet taggyűlésein, hogy mindenki fejtse ki a véleményét, köz,ősén alakítsák ki, mi legyen a határozatban. E fórumok jó lehetőséget teremtenek arra, hogy a part politikáját megismerjék, s azt is eldöntsék, mit tegyenek megvalósításáért k területükön. Különösen a gazdasági feladatok meghatározásában van tág tere minden tapasztalat összegezésének, ekkor különösen fontos egy- egy munkaterület technikai, szakmai, emberi, politikai adottságainak ésszerű figyelembevétele. A gyári pártbizottság titkára is megerősítette azonban, hogy még nem mindenki tartja be: a különvéleményét nem terjesztheti. A félreértések elkerülése végett szögezzük le, hogy ugyanúgy, mint máshol, nem a többségről van szó. hanem néhány párttagról. Hatásuk azonban sokkal nagyobb, mint a számuk. A pártdemokrácia megvalósulásában erre is nagy figyelmet fordítanak, « hol az alapszervezeti vezetőség, hol a gyári párt-vb Egységes kiállást a döntés után tagja beszélget azokkal a kommunistákkal,' akik megsértik a szervezeti szabályzat eme előírását Foautos téma ez. amelyre rendszeresen vissza kell térni a taggyűléseken is, hogy az újonnan fölvett fiatal párttagok jobban értsék kötelességeiket és jogaikat. A közös döntés után mindig a nehezebb munka vár a kommunista közösségre, mindent meg kell tenni a határozat megvalósításáért. S ezt csak együtt lehet. Ebben a munkában mindenkire egyformán számítanak, akárrpi- lyen véleményt mondott is el a döntés előtt. Enélkül ugyanis nem képzelhető el az egységes cselekvés* L. G. óvnák a korszerűbb létesítményeket Nagyszerű bizonyító példa a csurgói áfész gyékényes! új bisztrója, mely a szövetkezetnek csaknem egymillió forintjába került Jó lenne ugyanilyen színvonalas egységeket a városainkban, nagyközségeinkben is találni. A nemrég megnyitőtt egységben szép falburkolat, korszerű berendezés, modern konyha, meleg vizes mosogatók, raktárak, a dolgozóknak öltözők, fürdők vannak. A kék és sárga csempével borított falú mellékhelyiségek, a tisztaság egy másodosztályú egységnek is dicséretére válnának. A vendégek jobban érzik magukat ilyen körülmények között, becsülik a bisztró vezetőjének, dolgozóinak a törekvését vigyáznak a tsz'.a- s.ágra, óvják a berendezést, a fölszerelést. Ezzel azt is kifejezésre juttatják, hogy a szövetkezét vezetőinek fejlesztési törekvése találkozott a lakosság igényeivel, nem volt kidobott pénz a korszerűsítésre fordított millió. Ez ösztönözte a marcali áfész vezetőit is, amikor hasonló módon nem aí város központjában, hanem a külterületen létesítettek egy régi épület átalakításával korszerű csárdát. S ha az itt dolgozók arra törekszenek — mipt Gyékényesen —, hogy ne süllyedjen az új egység színvonala, akkor ide is bátran betérhetnek a legkényesebb igényű helyi vagy környékbeli lakók, s az átutazók is. Termelés és érdekvédelem tékben szükség lett volna Október végéig — figyelem!* véve a több mint hatezei vagonos ideiglenes tárolót i< — mintegy kilencven százalékra megteltek a vállaló-, raktárai. A panaszok, a torlódások magyarázata ezekber a körülményekben kereshető A tabi térségben a felgyülemlett termés elhelyezés« miatt kellett egy esetben beszüntetni az átvételt — a panasz nyomán a vállalat vezetői intézkedtek, hogv ez többet ne forduljon elő. Változatlanul érvényben van az hogv ahol a termelőüzem erre igényt tart és jelzi szándékát, vasárnap is átveszik ő termést. A nehézségek miatt egyaránt idegesek a termelők és a felvásárlók. Az ü-'.mek szeretnék a betakarítás ütemével arányosan értékesíteni kukoricájukat, a vállalat a körülhatárolt átvételi lehetőségek között is igyekszik a lehető legkisebb zökkenőkkel folytatni a felvásárlást — természetesen úey, hogv az átvett termény minősége megőrizhető legyen. Mit lehet tenni ennek érdekében? Az első talán az, hogy az üzemek mielőbb kössék meg pótszerződéseiket. A vállalat minden felkínált kukoricát megvásárol — viszont a tisztánlátás érdekében tudnia kell, hogv mire számíthat. A tröszt módot ad arra, hogy a korábbi kilenc- száz helyett további nyolcszázötven vagon kukoricát és kétszáz vagon búzát kiszállíthatnak a megyéből. Emellett sikerült műszakilag megoldani, hogy a marcali siló négy cellájába is elhelyezzenek kukoricát. És kénytelenek még egy. meglehetősen kockázatos tárolási módhoz nyúlni: ezer vagon termést helyeznek el szabad téren. A mezőgazdasági üzemekkel eddig hétezer-nyolcszaz vagon termés bértárolására kötöttek megállapodást, átmenetileg legalább kilenctízezer vagonnyira lenne szükség. Keresik ezt a lehetőséget is — a siker főként a kölcsönös megértéstől füvg. Mint ahogy a hátralevő felvásárlás nagyobb zavarok nélküli elvégzéséhez is ez a kulcs. Vörös Márta R ögzítsük az alaphelyzetet: manapság a munkavállalók érdekeik hatásosabb, erőteljesebb védelmét várják a szakszervezetektől, és — ne kerteljünk — kritikusabban ítélik meg mindazt, amit a »szakszervezeti érdekvédelem« gyűjtőfogalommal jelölünk. Ugyanakkor: a vállalatok gazdasági vezetői is egyre nagyobb igényekkel lépnek föl a szakszervezetekkel szemben, és elvárják, hogy a vállalatgazdálkodás stratégiáját és taktikáját, végső soron a mindennapi termelési feladatok végrehajtását a szakszervezetek minden lehető módon támogassák. Kérdezhetik persze: hol itt a — fogalmazásból remélhetően kisejlő — kettősség, netán ellentmondás? Hol itt a gond, mi itt a dilemma? Végtére is: a munkaadó és a munkavállaló (vagyis a vállalat- és a dolgozó) legföljebb csak apróbb ügyekben kerülhet ér- dekösszeütkö^sbe, s e konfliktusok elsimítására ott vannak a precízen kidolgozott jogszabályok, a törvények, a rendeletek. Ott a döntőbizottság, a munkaügyi bíróság és megannyi más törvényes fórum. Hosszabb távon és alapvetően nincs — nem lehet! — léyegi különbség az egyéni és a vállalati érdekek között. Már csak azért sem, mert ezekkel azonos — hallhatjuk, olvashatjuk épp eleget — a nép* gazdasági, a társadalmi érdek Jó reklám volt A monitorok sikere Bemutatkozott és jól szerepelt a spartakiádon — amely sok műszaki berendezés főpróbája volt — Moszkvában a Híradástechnika Szövetkezet boglárlellei telepéről szállított színes monitor. Néhány apró hiba — mint minden vadonatúj rendszerben — akadt, de azt a helyszínen levő magyar szakemberek gyorsan kijavították, fiatszáz NC Oíi-os jelzésű, a szövetkezet emblémájával ellátott mqni- tor működött a szovjet fővárosban a nagy versenyen. Az A kész termék bemérése. idén összesen ezret kell él küldeni, csupán ötvennégy el szállítása van még hátra, e héten többségük »útra is kel«. Jó reklám volt a bemutatkozás. Tapogatózó érdeklődés mutatkozik a műszakilag sem utolsó és árban verseny- képes magyar készülékek iránt nyugatról is — néhány piackutató példány már elment több nyugat-európai országba. Az idén a monitorok gyár- ^ tása volt a lelleiek legna- -'"s’ gyobb feladata, de ezeken ki- vül másra is jutott idő. 1200 ipari tévékamerát gyártanak, hatszáz már elkészült és a széria másik fele is rövidesen kész lesz. Ebből 280 az NSZK-ba megy. A televíziógyárak egyik fontos ellenőrző műszere a Wobbler indikálor. Többek között szovjet és lengyel gyárak megrendelésére _ 'készítenek ezekből. Kilencszáz ilyen műszert szerelnek össze az idén; már nem sok van hátra. ’ Az olimpiai szállítások nem Ijesztették meg 1979 elején a lelleieket., de tudtak: ez az'év »nagy próba« lesz. Most, két hónappal az év vége előtt már abban is biztosak, hogy kiállták a próbát. is. De vajon igaz-e a brosúraízű feltételezés itt és most, á változó és egyre bonyolultabbá váló gazdálkodási körülmények és feltételek között? Kerüljük meg kissé a kérdésre adandó választ, és nézzünk néhány gyakorlati példát: Panaszkodik a művezető, mert az elmúlt három évben tizennégyen hagyták ott a műhelyt a vitathatatlanul súlyos fegyelemsértések miatti büntetés elől menekülve. Azt mondja: »Mindegyiküknél már vártam, hogy ez történik; előre tudtam, hogy kilépnek. De miért kell megvárnom, hogy az illető duzzogva, sőt a főnökeit sértegetve kilép? Ezeket az embereket egyszerűen ki kellene tennem. Semmit nem vesztenék velük, inkább csak nyernék. De el sem merem mondani, micsoda kálváriát jártam, amikor at elmúlt öt évben két embernél követeltem, hogy a vállalat mondjon fél nekik. Ném is kálvária volt, hanem szabályos meghurcoltatás. S akik emiatt piszkáltak, vajon tudják-e, hogy hány és hány művezető nézi inkább tehetetlenül és beletörődve a fegyelmezetlenségeket, de nem tesz ellenük semmit. Kinek hiányzik például a döntőbizottsággal való áldatlan vita? Kinek hiányzik, hogy kioktassák a szocialista humanizmusról, vagy bizonyos szociális szempontok figyelembevételének szükség- szerűségéről ?« Panaszkodik a szakszervezeti bizottság munkatársa, mert képtelen elérni, hogy a kollektív szerződésben szabályozott túlórarendet a vállalat vezetői tiszteletben tartsák. »A nagy hajrák idején — mondja — semmi sem számít, legkevésbé a túlóraszabályzat. Vannak műhelyek, melyekben az engedélyezett túlórák kétszeresét is felhasználják havonta, és ugyan mit tehetünk? Érveinkre egyetlen rövid mondattal válaszolnak: a tervet teljesíteni keik különben oda a nyereség... Hát ez is érdekvédelem!« P anaszkodik a másik szakszervezeti bizottság munkatársa, hogy évek óta bajlódnak a nyilvánvalóan balesetveszélyes — sőt: a gyárkömyéki lakosságra is veszélyes — műhely felszámolásával, illetve szükség szerinti korszerűsítésével. De hiába minden: erőfeszítéseiket megtöri a »termelési érdek«- re való hivatkozás. A műhely nélkül nem gyár a gyár, a rekonstrukcióra pedig egyelőre nincs pénz... •És panaszkodik az üzem- szervező, mert azért hívták a — történetesen könnyűipari — vállalathoz, hogy kitanulja a mázd ula tel emzésen alapuló munkaszervezési eljárást, majd a — vállalat által finanszírozott — tanfolyam elvégzése után a gyakorlatban is hasznosítsa újonnan szerzett tudását. »Kiváló minősítéssel végeztem el a tanfolyamot, tettem is volna a dolgom, de már a kezdet kezdetén szembekerültem a szakszervezettel : I finoman, de félreérthetetlenül adták a tudtomra, hogy ez a szervezési módszer nem kívánatos, mert a már nagyon is feszített munkaintenzitáson csavar még egy alig elvisel- hetőt. Ma egy másik vállalatnál végzem ugyanezt a munkát, vádaskodás nélkül, de azért — óvatosságból, mert tanultam az előbbi példán — úgynevezett harminc százaléknyi »magyar tartalékkal«; vagyis: a lehetségesnél eleve harminc százalékkal alacsonyabb teljesítményre szabályoztam be a módszert, nehogy összeütközésbe kerüljek a szakszervezettel. Erre egyébként is jó okom van, mert rájöttem, hogy a mozdulat- elemzésen alapuló szervezéssel elérhető teljesítménynövekedést a vállalatok képtelenek a megfelelő bérnöveléssel követni.« További pédák helyett inkább a SZOT főtitkárhelyettesét, Gál Lászlót idézem: »A szakszervezetek változatlanul legfőbb feladatuknak tekintik a munkáshatalom politikai és gazdasági erősítését. Ez a reális alapja érdekképviseleti munkájuknak, ám e kettős funkció helyes értelmezésében olykor zavar támad,« Miből is az következik, hogy gyakorta keveredik az egyéni, a csoport- és a társadalmi érdek, s hogy az »érdekek védelme« bizony káros eredményeket szül. Mert kell-e bizonygatni. hogy a fegyelme- zetlenkedők személyes érdekeiknek mindenáron való védelme közvetlenül is kimutatható politikai és gazdasági károkat okoz az adott munkahelyen; hogy ilyen esetben nem lehet arra a sokat hallott álláspontra helyezkedni, hogy a rossz, a hanyag, a megbízhatatlan munkás még mindig jobb, mint a hiányzó munkás, és különben is: a szociális biztonság nálunk szent és sérthetetlen... Vagy: kell-e bizonygatni, hogy nem lehetnek olyan termelési célok, amelyek érdekében egyszerűen félrerúghatók a legelemibb munkavégzési szabályok, törvények mert ez esetben soha, senki nem érezné magát kényszeríttetve a munkavégzés feltételeinek gyökeres javítására. A munka szervezettsége nálunk azért is olyan, amilyen, mert mindig kéznél vannak a pótmegoldások: a mértéktelen túlórázás, a már kikerülhetetlen műszaki fejlesztés, műhelyrekonst- rúkció ismételt elhalasztása, mert »hja, kérem, nincs pénz, és különben is a napi termelés érdeke mindennél előbbre való!...« Vagy: mielőtt politikai színezetű támadások indíttatnak bizonyos munkaszervezési. módszerek ellen, célszerű lenne alaposan megismerni,' hogy mi is a módszer lényege. hogyan működik a gyakorlatban, milyen eredmények érhetők el a segítségévek Ilyenkor ugyanis könnyen kiderülhet, hogy ami a termelés szempontjából is, persze csak akkor, ha a módszer bevezetésének valamennyi feltétele adott. S ez esetben e feltételek megteremtése jelentheti az igazi érdekvédelmet, Vértes Csaba Egyenlő igények Kameraszerelés.
