Somogyi Néplap, 1979. november (35. évfolyam, 256-280. szám)

1979-11-25 / 276. szám

AZ IFJÚSÁG ÉLETE

Körkérdés a fiatalokhoz

KI MIT FŐZ?

Gabor, a kis óvodás barátom, szobájában ült, körülötte teher-, mentő-, személy- és versenyautók sorai-;óztak,,előtte pedig babaedények hevertek. A kisfiú kezében fakanál, amivel hol egy lábosba vagy éppen bögrébe kavart bele, s ha eszébe jutott édesanyjától kapott — most már szürke és nyúlós — tésztába gyúrt. Amikor elkészült az étel, autóival elszállította azt és újra kezdte a játékot.

Mire azonban a gyerek föl- serdül, a játék komollyá vá- lik. Hogy mennyire ... ? Erről kérdeztem dr. Csákabonyi Balázsnét, a Krénusz János Általános Iskola nevelőjét.

— Sajnos nem tudunk tájékozódni arról, hogy a gyerekek milyen főzéstudománnyal érkeznek az iskolába — mondta a tanárnő. — A tanterv 8—12 órát biztosít »-szakácskodásra«, de csak lányoknak. így önkéntelenül is megalapozzuk a két nem egyenlőtlen viszonyát a konyhához.

Főtt étel elkészítésére — a nagy létszám miatt — nincs lehetőség, ezért hidegtálak, szendvicsek, zöldfőzelékek, saláták, fóliás hús sütését tanítjuk.

A Munkácsy Gimnáziumban egészség ügy is lányokkal és fiúkkal beszélgettem.

— Édesanyámtól tanultam meg főzni — mondta Csordás Mária. — Ez úgy történt, hogy amíg ő a konyhában dolgozott, beszélgettünk, és én közben figyeltem, mit hogyan készít eL Többnyire a hagyományos ételeket esszük, mert ahogy édesapám mondja; nem szereti, ha rajta kísérletezünk. Hidegtállal, salátákkal, befőttek készítésével meg nem próbálkoztam.

— Eddig szakácskönyvből kísérleteztem — szólt közbe Nagy Judit. —

— Amibe eddig belefogtam, az mindig sikerült. Utoljára piskótatekercset sütöttem, s a bátyáim egy pillanat alatt eltüntették. Számomra élmény, ha új ízeket fedezhetek föl. Édesanyám örül a kedvtelésemnek, de ritkán bízza rám az ebédkészítést.

— Nem szeretek főzni — jelentette ki Kovács Margit. — Az iskolában bébiételek, tápszerek és tejporok hígítását tanuljuk. Ez majd a munkámhoz szükséges. Ha férjhez megyek, úgyis meg kell tanulnom sütni-főzni, ezért addig még ráérek ezzel foglalkozni.

— Nem érdekel a konyhai munka — állította Rákóczi László. — Talán még teát se készítettem, nem emlékszem pontosan — húzta fel a vállát a fiú.

— Hét közben ritkán jut időnk a főzésre — így Sinka Béla —, viszont hétvégén, különösen ha apám szakácskodik, mindig valami különlegesség kei-ül az asztalra.. Szeretjük a vad- és nemzeti ételeket, ezekből a sztrapacskát, a lépes ánkát, a tárkonylevest. Kedvenceim a gomba, a hal és a különféle saláták. Ezeket gyakran fogyasztjuk vacsorára is.

A Tanítóképző Főiskola kollégiumában minden második emeleten van konyha. A berendezés két főzőlapból és mosogatóból áll.

— Nálunk a konzerv hódít — kezdte Tóth Irma —, de pudingot és egyszerű süteDivat, hóbort, illem

Nosztalgia a parketten

Á tánctanár vezényel, a fiatalok pedig buzgón tanulják az illemszabályokat, amelyekről már azt hittük, hogy senki sem emlékszik rájuk. A fölkérésnél kötelező megállni a lány előtt, meghajolni, ésel- rebegni a hagyományos szavakat: Szabad, kérem?

A maiak nem táncok, ez vo- naglás. Eszeveszett hisztéria — halljuk némelyektől. Kolozsvári Grandpierre Emil így nyilatkozik a témáról: »A közeledést a régi világban az álszemérem tette nehézzé. Ma pedig talán nincs elég ismerkedési lehetőségük a fiataloknak. A körülmények nem kedveznek, az udvarlást meg öreguras dolognak tartják, bár...!?« Ezzel szemben sok embernek -az a véleménye, hogy a mai lehetőségek minden eddiginél jobbak.

A megyeszékhelyen sajnos nagyon könnyű számba venni a könnyed kikapcsolódást nyújtó, ugyanakkor tartalmas, kellemes zenét szolgáltató táncos helyeket. Nem is olyan régen egy barátommal számba vettük a lehetőségeket. Van olyan, hogy Park-diszkó, Édosz-diszkó, a Dorottyában néha »valami«, s pár zárt körű rendezvény. Ezzel vége. Úgynevezett félig nyílt, félig zárt rendezvények akadnak szép számmal, a mezőgazdasági, a tanítóképző főiskolán, a Táncsicsban, a Munkácsyban és így tovább. Ezeken a helyeken azonban többnyire furcsán néznek a betévedő idegenre, vagy előbb-utóbb megfagy a légkör.

A lényeg a felszabadultsát a könnyedség. Gátlásokkal, előítélettel, íélssze] nem lehet

— válaszoljak az idősebbek és a fiatalok egyaránt A diszkóban és a házibulin, a napjainkban ismét előtérbe kerülő bálokon, az úgynevezett nosztalgiarendezvényeken egyre inkább felvetődik a kérdés, hogyan, mikor, kitől tanuljunk táncolni.

Egyetemista fiú:

— Az úgynevezett tánciskolái megoldás — úgy érzem — lefutott dolog, bár némely általános iskolában és középiskolában alkalmanként még jellemző. Népszerűsége egyre kisebb, hiszen keringőt csárdást, tangót táncolni, netán az iskolai padszomszédokkal, szerintem nem nagy öröm. Marad hát a diszkó és egy-egy koncert.

Tibor szakmunkástanuló:

— Szerintem az a legfontosabb, hogy lehet ismerkedni. Táncolni majdnem mindenki szeret. Az meg már szinte lényegtelen, hogy tud-e.

— Ügy gondolod, hogy a párkapcsolatok születésének egyik alapvető föltétele és helyszíne a táncparkett?

— Igen, azt hiszem, ez így van. Csak jó zene kell, meg egy-két klassz lány.

Egy »menő« fej: — Egyszerűen az a baj, hogy kevés a jó diszkós. Ordibálnak, majmolják a rádióban, a televízióban hallottakat, nincs egyéni hangjuk. Talán lesz valami változás, működési engedélyhez kötik.

Véleményeket, gondolatokat idéztem különböző műveltségű fiataloktól. Nem tudom, ki ] talál rájuk megoldást. Egy ! bizonyos: szórakozásuk nem i lehet koaombc», C, Ss,

menyeket is készítünk. Szerdán hideg vacsorát kapunk, ilyenkor megnő a konyha forgalma.

— Kevés az edényünk, kevés az időnk — magyarázta Lörincz Lívia. — Teát, kávét, rántottét rendszeresen készítünk, ha pedig jót akarunk enni, hazamegyünk. Nálunk a hagyományos magyar ételt kedveli a család.

A Mezőgazdasági Főiskolán leendő gazdászokkal, köztük fiatal házasokkal beszélgettem.

— Nem igazán mestere a gazdász és kisállattenyésztő szakmának az, aki nem tud főzni — állította Kiss Gyula. — Egy hete vadászaton voltunk és fácánt lőttünk. Megfőztük levesnek, a húsát pedig szalonnával megtűzdelve megsütöttük. Naponta készítünk rántottát, pudingot, madártejet, krumplifélét. Szeretjük az olcsó és gyorsan készíthető konzervet.

— Vizsgák után vannak a legnagyobb főzések — mondta Mayer Tamás. — Vizsgaidő alatt állandóan eszünk, ilyenkor beosztjuk egymás között, hogy ki készíti az aznapi pótebédet.

A Molnár házaspár a kollégiumban lakik. A gyerek és a tanulás mellett alig marad idejük lózni. Ha mégás ráérnek, saláták, hidegtálak teszik tarkábbá a menzai kasztot. Ezek elkészítését szakácskönyvből és otthonról hozták.

— Nálunk az a baj — kezdte Molnár József —, hogy nem ismerjük az ételek béltartalmát, és azt, hogy milyen munkához mennyi kalória szükség«. Halat, gombát és egyéb tápláló könnyű ételt keveset eszünk, ez abból is adódik, hogy gyakran csak a hagyományos elkészítési módokat ismerjük.

— A főiskolai kosztból hiá- ftyomak az édességek — panaszkodik Varga Zsoltné —, ezért palacsintát, süteményt gyakran készítek. Szeretjük a kaszinótojást, a sajtos, húsos, mustáros ételeket is. Ezeket mindig saját elgondolásom szerint készítem.

— Nemcsak megszokás miatt készítjük a hagyományos ételeket — mondta a férj. — Kevés a nálunk beszerezhető alapanyag. Itt a sertéshús, amiből mindig elegendő van a boltokban, viszont a marhahúst, amely sokkal egészségesebb, ritkán lehet kapni. Ezért én úgy látom, ez is meghatározza, mennyire tudunk korszerűen táplálkozni.

Incze Andrea

A kaposvári Ady Endre utcai gyógyszertár Semmelweis szocialista brigádja havonként egy alkalommal tart klubfoglalkozást. A november 20-i programban Búzás György keramikus mutatkozott be kiállításával. A keramikus 1974 óta tagja a szövetkezetnek'. A kiállításra otthonából hozott anyagot. Sárközi

és habán edényeket, valamint söröskancsó- kat mutatott be.

Búzás György a helyszínen rövid néprajzi ismertetőt is tartott egyes motívumokról, majd a festékek összetételéről, a munkafolyamatról és a díszítésről beszélt.

Barátság-fal, vetélkedő

Építőtáborok a testvérmegyékben

Gyakran olvashatunk az újságban ilyen híreket: háromtagú, KISZ-es delegáció utazott ma Bulgáriába, Lengyelországba vagy a Szovjetunióba, hogy megismerkedjenek ottani testvérmegyénk ifjúsági életével. A szűkszavú információkból csak találgatni tudunk, s feltesszük a kérdést: vajon mi a célja a sok utazgatásnak? Somogy KISZ- eseinek nemzetközi kapcsolatait a megyei KISZ-bizottság irányítja. Banka Margit titkárral beszélgettem a kölcsönös látogatásokról.

— A legrégibb — 15 éves — és legszélesebb körű kapcsoltunk a szovjet testvérmegyénkkel. Kalinyinnal van. A lengyel Olstyn vajdaság ifjúsági szervezetével öt évvel ezelőtt kötöttünk megáHapo- dást, majd a vajdaságok átszervezése után a ciechanowi vajdasággal folytatódott a kapcsolat. Bulgáriában Kard- zsali a testvérmegyénk, velük kétéves ismeretségünk van, decemberben pedig Jugoszlávia bjelovári fiataljaival írunk alá együttműködési megállapodást. Ezeket öt évre

(Tófk Mt>a *4$m4

kötjük, de különböző formákban évente felújítjuk.

— Mi a célja ezeknek a kapcsolótoknak ?

— Elsősorban erősíteni

akarjuk az együttműködést a szocialista országok ifjúsági szervezeteivel. A hivatalos látogatásokon tájékoztatjuk

egymást a saját munkánkról, szeretnénk megismerni a testvérmegyékben élő fiatalok életét, körülményeit.

— A küldöttségcserék csak szűk körnek adnak lehetőséget a tájékozódásra.

— Ez a hivatalos rész, ám szednénk, ha a kapcsolatok nem maradnának meg a küldöttségek szintjén. Az a célunk, hogy minél több fiatal eljusson ezekbe a megyékbe és a termelő munkában szántén találkozzanak az ottani fiatalokkal.

— Milyen lehetőségek vannak erre?

— Az egyik forma az épitő- táborozók» cseréje. Évente 30— 40 táborozó utazik ezekbe az országokba^ s onnan ugyanígy fogadjuk a fiatalokat. Hatórás munkaidőben dolgoznak, utána szervezett programon vehetnek részt. A hozzánk jövő csoportokat jutalomként két- három napra elvisszük Budapestre, a Balaton-partra, és természetesen Kaposvárt szintén megismerik. A másik lehetőség az úttörők csereüdültetése, ilyenkor 30 gyereket küldünk és ugyanennyit fogadunk. A gyermekév alkalmából az idén nyáron nemzetközi tábort szerveztünk, s ott összesen száznyolcvan úttörő üdült együtt két hétig. Az itt szövődött gyermeki ismeretségek révén családi barátságok szintén kialakultak, máig is sokan leveleznek.

Júliusban harminc somogyi úttörő kiváló mozgalmi munkájuk jutalmaként Kardzsali egyik táborában töltött két hetet. Az utazást az úttörő- csapatok fizették, így a szülőknek sem jelen tett különös megterhelést. Ezután évenként más-más járás kapja meg a lehetőséget a táborozásra. Az Expressz Ifjúsági és Diák Utazási Iroda segítséget nyújt a kapcsolatok fejlesztésére. Az 1idén négy KISZ-es expressz i csoport látogatott el a testvérmegyékbe, jövőre Bjelovárra szintén terveznek egy csoportot.

— fe a harmadik módja a kapcsolatoknak. A látogatásokra a legjobb KlSZ-aktivistáinkat küldjük, s ott találkoznak ifjúsági csoportokká’ megismerkednek a megyék neveze!esseg«ve! és képet kapnak • jSadatsági munkáról. Nemrég ért vissza például az a harminchat KISZ- fiatal, aki Kalinyinban részt vett a november 7-i ünnepségeken. '

— Jó gyakorlat ezenkívül az információk cseréje, a tájékoztatók, fotók, kiállítási anyagok kölcsönös küldése. Üjábban előtérbe került az üzemi, a szövetkezeti, a tanintézeti kapcsolatok fölvétele, ezt szintén a KISZ irányítja, ugyanis az a fontos, hogy azonos profilú szervezetekkel teremtsenek ismeretséget. Így betekinthetnek egymás munkájába. megismerhetik a szabad idő eltöltésének módjait. Példa erre a kaposvári Mezőgazdasági Főiskola és a Tanítóképző Főiskola.

Természetesen sok fajtája van még az együttműködésnek, így a diák- és ifjúsági találkozók, a barátsági fesztiválok. A KISZ az idei akció- programjában Barátaink címszóval jelölte meg a feladatokat. Sokféle lehetőséget tudnak kiaknázni az alapszervezetek: faliújságot, Barátságfalat készítenek, a Ki tud többet a Szovjetunióról vetélkedő példája ismeretében is összemérhetik más országokkal a tudásukat, ismeretterjesztő előadásokat szerveznek.

— Módszereket, ötleteket is átvesznek a baráti országok ifjúsági szervezeteitől?

— Természetesen. Érdekes tapasztalatokat - gyűjtöttünk eddig. A lengyel fiataloknál példás a turisztika megszervezése és a klubmozgalmukból is tanulhatunk; a szovjet komszomolisták sokat adnak az öregek felkarolására; Bulgáriában jól foglalkoznak a hazafias-honvédelmi neveléssel. A következő év delegációcseréjén belül a KISZ-es részterületeken dolgozó munkatársakat küldjük ki. Tanulmányozni szeretnénk testvérmegyékben az úttörő és a KISZ együttműködését, s a kulturális tevékenységet. A személyes ismeretségek elmélyítését várjuk az apparátus tagjainak csereüdültetésétől is.

Tehát ennyi mindent takarhatnak a rövid hírek. Egyre szaporodik azoknak a száma, akik az említett lehetőségek valamelyike révén tapasztalatokkal, élményekkel térlek vissza a szomszédos országokból. Ismeretségek, barátságok szövődnek, alkalmat adva az újabb személyes találkozásokra.

Jzm»nvi Éva

Somogyi liléplúp

Kerámiabemutató