Somogyi Néplap, 1979. november (35. évfolyam, 256-280. szám)
1979-11-03 / 258. szám
ALKALMAZKODNI NEHÉZ? J ó, álljon elém valaki, és mondja meg: mit tegyek másként? De ne csak . általánosságban; hogy dolgoznunk fegyelmezettebben, meg szorgalmasabban, meg ésszerűbben, meg takarékosabban, hanem konkrétan: hogy ekkor meg ekkor ezt meg azt tegyük. A fenti, kesernyés kirohanás fehér asztal mellett hangzott el, de művezető barátomat — aki egy jó ideig reflektorfényben álló középüzem többszörösen kitüntetett dolgozója — nem a félig kortyolgatott hosz- szúlépés hevítette. Elmondhatta volna — és el is mondta — ugyanezt vállalata termelési tanácskozásán. Éveken át dicsérték őket — kérkedett (vagy netán panaszkodott?) emiatt —, mert rendre túlteljesítették a tervüket, még a munkaerőhiánnyal is dacoltak, s ha araszolva is, a termélé- kenység ugyancsak javult, munkájukban mind kevesebb kivetni valót talált a meó... s most mégis azt hallják lépten-nyomán: rosszul dolgoznak. Korszerűtlenül. Tevékenységük nem gazdaságos, már- már ráfizetéses. Magyarán: pazarolják a drága importanyagot, mivel olyan cikket gyártanak, amelyet a világpiac nem igényel. — Kérdem az üzemvezetőt: mit ne gyártsunk és mit gyártsunk helyette — folytatta barátom. — Majd megmondja az igazgató. Kérdezzük az igazgatót a termelési tanácskozáson ; már kutatjuk a piacot, így ö, alakul az új profil, de hát az átállás nem megy egyik napról a másikra, a termékváltáshoz pénz kell, több, mint amennyink van, meg emberek százainak átképzése. A tennivalók elhatá- rozásakon nem tévedhetünk, mert akkor táján a rolót is lehúzhatjuk — záróra: fizetni! Bánatos a művezető, meg bosszús is. Mert ő produkálni szeretne: jobbat, szebbet, értékesebbet. És meggyőződéssel mondja: bizonyítani akar az igazgatója is, hogy nemcsak a múltban lehettek az iparág élvonalában. Meg ezt akarja a tröszt is, meg a minisztérium is, meg mindenki. Akkor hát miért oly botladozó a lépésváltás, miért oly nehéz napjainkban alkalmazkodni? Túlontúl leegyszerűsített válasz lenne frázissá koptatott igazságokat felidézni. Azt, hogy a világgazdaság válsága a magyarnál fejlettebb gazdaságokat is megrázkódtatott, és nyitottságunk nem teszi lehetővé ama sokat emlegetett »begyűrűzések« kiszűrését. Azt, hogy — maradván a világgazdaságnál — a fejlődés követelte meg a külgazdasági kapcsolatok szélesítését, s a nemzetközi mezőnyben bizonybizony szigorúbbak a normák, nagyobbak a követelmények: a cserearányok nem a mi javunkra változnak. Azt, hogy megelégedtünk a termelékenység javulásának eddigi ütemével, de figyelmen kívül hagytuk: másutt is fejlődnek, elmaradásunk a termelékenységben ahelyett, hogy csökkenne, inkább növekszik a fejlettebb országokhoz képest. Azt, hogy a munkaszervezés tudomány ugyan, de kevés a szervezési szakember tudása, ha nem jár együtt minden szakember szervezési tudásával — képességei vel... A fájdalmas, de — hisszük- valljuk ;— mindenképpen gyógyulást ígérő felismerések korát éljük. Világosabban látjuk, mint bármikor korábban — akár a gazdaságirányítás 1968-as reformja idején, vagy az energiaválság kezdetén —. hogy a világ körülöttünk álVízre bocsátották a dunai „kavicsflotta” első hajóját A Magyar Hajő- és Darti- gyár • balatonfüredi gyáregységében pénteken ünnepélyesen vízre bocsátották a dunai új szállítóhajó első egységét. Bogdánfy Ödönnek, a nagy magyar vízügyi szakembernek a nevét viselő hajót Gergely István államtitkár, az Országos Vízügyi Hivatal elnöke avatta fel. A hajó ünnepélyes vízre bocsátásánál jelen volt Papp János, a Veszprém megyei pártbizottság első titkára is. Avatóbeszédében az államtitkár hangoztatta: az új tolóhajóegység első példánya annak a dunai teherszállító flottának, amelynek 1983-tól vízi úton. kell szállítania a fővárosba az építkezésekhez szükséges teljes kavicsanyagmennyiséget. A Foly amszabá - lyozó és Kavicskotró Vállalat e célra szánt beruházási keretéből 650 mini 6 forintos megrendelést adott a Balatonfüredi hajógyárnak. Ebből az összegből 18. tolóhajót, 21 tolt uszályt és két nagy teljesítményű elevátort gyártanak. A hajóegységek egyenként évente 63 ezer köbméter kavicsot szállítanak vízi úton a fővárosba. A dunai »kavicsflotta« segítségével évente a jelenleginél i,2 millió köbméterrel több, az építkezéseknél rendkívül fontos folyami kavics jut el Budapestre. A Balatonon pénteken vízre bocsátott, 1200 tonna teher számlására alkalmas tolóhajóegységben speciális emelő- és süllyesztőhajtóművet építettek be. A korszerű hajtómű automatikusan »elkerüli« a sekély mederfenékkel való ütközést. Az új tolóhajók köny- nyedén át tudnak jutni az épülő nagymarosi zsilipen is. Fiatalok újításai A Német Demokratikus Köztársaság megalakulása óta az állam politikájának alapelve, hogy bízzék az ifjúságban és növelje az új generáció fe- felelősségtudatát. Az NDK egyik szép történelmi nagyvárosában, Lipcsében is fontos helyet foglal el a város életében az ifjúság. A lipcsei városi tanács tagjainak egynegyede — 1231 tanácstagból 303 — 18—26 év közötti fiatal. Az ifjúságnak jelentős szerepe van az üzemekben. A műit esztendőben a fiatalok kezdeményezésére megrendezett anyagtakarékossági munkaverseny eredménye 60 millió márka volt. A jobb munkaszervezés eredményeként 1,2 millió munkaórával kevesebbet fordítottak a feladatok teljesítésére. A gyárakban 900 üzemi ifjúsági brigád dolgozik.* Ezek nemcsak a nap! terme‘lési feladatokban tűnnek ki, hanem különleges feladatokat is vállalnak. Az évenként megrendezésre kerülő »A holnap mestereinek vására« jó munkájukat bizonyítja. Legutóbb 24 ezer lipcsei fiatal 8000 tervét, újítását mutatták be ezen a vásáron. Különösen fontos cél a lakásépítés gyorsítása. Ebben ugyancsak a fiatalok vállalják az élenjárók szerepét. A legfontosabb építkezési területek ifjúsági védnökség alatt állnak. A vakációkban iskolások és egyetemisták ezrei segítenek az építkezéseken. A fiatal és idősebb szakemberek es a tanuló ifjúság összefogása lehetővé teszi, hogy 1990-re végérvényesen meg-, oldják Lipcse városában a lakáskérdést. .1 landóan változik, s ami tegnap még jónak, elfogadhatónak látszott, az holnap talán már korszerűtlenné lesz. A követelményekhez mindenkor naprakészen kell — kellene — igazodni, s ez (bárhogy vélekedjék is művezető barátom) tőle is, tőlem is, valamennyiünktől rugalmasabb magatartást, .fejlettebb alkalmazkodó készséget, a rossz beidegződések gyors elhagyását igényli. Nincs olyan változás, amely ne járna kisebb-nagyobb konfliktussal, megrázkódtatással. A szocialista társadalom jellegéből adódik, hogy nem lehet olyan váltás, amely létbizonytalansághoz vezetne. Am a családok, az egyén biztonsága, a teljes foglalkoztatottság olyan vívmány, amelyet védeni kell. Védeni — akár áldozatok árán is. Meglehet, hogy művezető barátomnak és a gépek mellett dolgozó munkatársainak holnap olyan mozzanatokat kell elsajátítania, amelyek alapvetően különböznek az évekkel korábban begyakorlottól. De az sem elképzelhetetlen, hogy üzeme — bármily látványosan dolgozott is egykor — valóban rákényszerül ama »roló' le-, húzására. Az egészségtelen fluktuáció a folyamatos termelést alapvetően nehezítette, ám az átgondolt -megfontolt munkaerő-politika nem nélkülözheti a szakemberek átirányítását, átképzését sem. A búcsú — munkahelytől, megszokott munkától — kétségkívül nem diadalmenet, de végül az egyén, számára is hasznos: az ő érdeke. J övőre módosul a termelői árrendszer, és ismét a megváltozott követelményekhez igazítják a gazdasági szabályzókat. Ha a vállalat világpiaci áron kapja majd a nyersanyagokat, az energiahordozókat, kétszeresen is meggondolja: mit érdemes gyártani, azaz — mit adhat el ő is világpiaci áron. Alkalmazkodni nehéz. De van támpont, van mérce: az önismeret Adottságaink, lehetőségeink ismeretében szapo- rázhatjuk lépteinket. Közhelyszerű kifejezés: gyorsuló idő. Nekünk is gyorsabhá kell válnunk: a felismerések, a döntések és a határozatok végrehajtásának pillanatában. Kellő előrelátással, ha köny- nyűvé nem is lesz, de köny- nyebbe válik az alkalmazkodás. Földes Tamás Gimnazisták, szakközépiskolások A jövő tisztjei között A Kaposvártól Budapestig tartó három és fél órás úton az autóbuszban a várható élmények, a »vajon hogyan élnek, tanulnak« — foglalkoztatják az utasokat. Azokat az érettségi előtt álló barcsi, kaposvári, fonyódi gimnazistákat, szakközépiskolásokat, akik — eleget téve a kiegészítő parancsnokság és a megyei KISZ-bizottság meghívásának — rövid látogatást tesznek egy tiszti iskolán. — Hova megyünk ... ? — Vajon mindent megmutatnák ... ? Ilyen kérdésekkel ostromolták Végh Antal őrnagyot, a Somogy megyei Területvédelmi és Hadkiegészítési Parancsnokság képviselőjét. Azután hamarosan begördült az autóbusz Szentendrén, a Kossuth Lajos Katonai Főiskolára, s az első pillanatoktól volt élmény bőven. Mindenkit úgy küldtek el társaik, tanáraik meg a KlSZ-szerve- zetek, hogy a látottakról otthon számoljanak be. — Néphadseregünk számára 32 esztendeje kezdődött a tisztképzés, ennek az iskolának az elődjén, a Honvéd Kossuth Akadémián. Munkás- és parasztfiatalok ezreit képeztük ki azóta. Közben új iskolák létesültek. Az ide jelentkezők négy évig tanulnak, üzemmérnöki, nevelöta- nári képesítést kapnak az eredményes államvizsga után, a tiszti rendfokozat mellé — tájékoztatta a fiatalokat Far" kas János alezredes. Elmondta azt is, hogy 36 tantárgyat oktatnak, miből kell vizsgát, államvizsgát. tenni, s a hallgatók —- tanulmányi eredményeiktől függően — mennyi ösztöndíjat kaphatnak. 1980-tól már mindenkiből üzemmérnök lesz. — Mi történik azzal. aki megbukik, van-e itt egyáltalán bukás? — Milyen lehetőséget biztosit az iskola nyelvtanulásra, sportolásra, öntevékeny művészeti munkára? — kérdezték. Mindentkit megnyugtatták a kielégítő válaszok. Szabó János alezredes vezetésével járjuk sorra a kaIsmerkedés a fegyverekkel. Szívesen fogadják a fiatalokat Gazdag program mindenkinek Mitől jó egy KlSZ-alapszervezet? — kérdezem a bemutatkozás után a Pamutfomó- ipari Vállalat Kaposvári Gyárában öt fiatalembertől a gvár KlSZ-titkáránaik jelenlétében. Fejüket csóválják, mosolyognak.-— Nem is tudom, hol kellene hozzákezdeni — mondja L adiszlai László villanyszerelő. Csicsák Ibolya KlSZ-titkár először a tagokról beszél. — A 22 tagú tagságnak 26— 27 év az átlagéletkora. Egy ilyen üzemben — ahol túlnyomó többségben nők dolgoznak — mindenképpen érdekesség. hogy ebben az alap- szervezetben mindössze kettővel találkozhat. Az itteni KISZ-esak általában szakmunkások, technikusok, műszaki rajzolók. Tehát sok szempontból könnyebb helyzetben vagyunk, hisz sokkal kisebb a vándorlás. Olyan régi dolgozóink vannak, akikre mindig lehet számítani. Két i segle lenül ez az egyik legnagyobb alapszervezet a válla- latnál. S ami talán a legfontosabb. olyan hasonló felkészültségű emberekből áll akik a mozgalmi munkában helyettesíteni tudják egymást — Kemény Lajos, a titkárunk sajnos elég sokáig beteg volt, de büszkén mondhatom — s úgy gondolom, a többiek is egyetértenek — nem volt fennakadás a munkában — kapcsolódik a beszélgetésbe Szentes János szervező titkár, esztergályos. — Hadd térjek vissza most a kérdésére — szól közbe La- diszJai László. — Azt hiszem, köztudomású, hogy ez a gyár az első szocialista nagyüzem volt a városban. Nagyon sok hagyomány, emlék él bennünk abból az időből — ki- nek-kinek korosztálya szerint —, ezt hősi korszaknak nevezzük. Én ott látom az igazi pluszt, hogy egy-két társaságnál megvan az az igazi mag, amely példájával formálni tudja a többit, nevelni tud. Ha hozzánk jön egy fiatal, annak itt helyt kell állnia, nem tehet mást. mert nem engednék meg a többiek, hogy ne dolgozzon, vagy »lezserül« csinálja a munkáját. A rendszeres képzés, önképzés éppúgy hozzátartozik a munkánkhoz, mint a sport, a közös szórakozás. A csendes, halk szavú titkárra nézek, ötőle várnám a folytatást, de inkább a lob-, biek mondják. — A tagok többsége középiskolába jár, sokan vesznek részt politikai oktatásban, i szakmai továbbképzésben. A közelmúlt eseménye volt néhány színházlátogatás, a nősök és nőtlenek futballmérkőzése — szólal meg Fehér János lakatos csoportvezető. ■Bognár Tibor azt emeli ki, hogy jól érzi magát köztük, pedig nem ez az első alap-i szervezet, ahol tag, de az otthonos, baráti légkör igazán ritka. — Állítom, külön tudománnyá fejleszthetnék itt, ahogyan az újonnan ide kerülő fiatalokkal foglalkoznak. Fokozatosan szoktatják hozzá őket a terheléshez. Szinte észre sem veszik, s máris belerázódnak a rendes kerékvágásba. — Ettől függetlenül úgy látom, hogy a fiatalok nevelésének szervezettségében jelentős tennivalóink vannak — teszi hozzá Ibolya. — Milyen a taggyűlések látogatottsága ? Ismét ő válaszol. — Jónak mondható. Kevés az igazolatlan hiányzás, a lógás pedig kiváltképp. Csütörtökön vannak a KISZ-na- pok, a tagság akkorra más programot nem ütemez be. Természetesen azt megértjük, ha valakinek halaszthatatlan elfoglaltsága, dolga akad, ilyenen nem akadunk fenn, sőt segítünk ügyének elintézésében. 1975 óta öt párttag került ki közülünk, s ott is kiváló munkát végeznek. Az a legfontosabb, hogy minden- K fel tudjon nőni feladatához, s helytálljon, ne csak a mozgalmi munkában, hanem az élet más területén is. Ezt szeretnénk mindannyian, ezt várja tőlünk a vállalat vezetősége és a KISZ-szervezet. K. Zs. tonai főiskola szaktantermeit, létesítményeit. A tantermekben mindenütt feleltetőgépek, magnók, televízió, a legkorszerűbb oktatási, eszközök, fölszerelések segítik, könnyítik a tanulást. Persze elsősorban az érdekelte a fiatalokat, ami a katonai hivatással összefügg: tüzérségi és lövészfegyverek, rakéták, géppisztolyok és távcsöves mesterlövészpuskák, a vízen és a szárazföldön is használhat, harckocsik, a legkorszerűbb technikával fölszerelve. Sokan helyet foglaltak a tankok vezetőülésében, a fegyverek mellett. A tabi Szabó István, a mesz- tegnyői Geiger László, a foxi yodi Karikás Frigyes Gimnázium érettségi előtt álló tanulói, jó barátok, együtt jelentkeztek a katonai főiskolára. hogy majd gépesített lövészegységhez kerüljenek. — örülök, hogy ezt választottam, nagyszerű föltételek vannak itt a nyugodt tanulásihoz — mondja Pisti Laci pedig helyesei A gépipari szakközépiskolás Horváth József andocsi fiatal is ezt állította; ő a Zalka Máté Katonai Főiskolát választotta. — Föl, vigyázz....! Derültséget váltott ki a somogyi fiatalok csoportja, mikor az étteremben elfogyasztották a közös ebédet a hallgatókkal, tanárokkal s utána egyszerre — már talán kissé katonának érezve magukat — fegyelmezetten, parancsszóra álltak föl, s vitték helyére a tálcát az edényekkel! Az ifjúsági klubban találkoztak _ azokkal a somogyiakkal, akik hamarosan elhagyják a főiskolát, néphadseregünk hivatásos tisztjeiként irányítják, nevelik a katonákat. A kaposvári Horváth Lajos, az újvárfalvai Mészáros József, a nagyatádi Für Gáspár és az igali Tóth József — valamennyien zászlósok — nem győztek válaszolni a rengeteg kérdésre. Megtudhatták a látogatók: sokat kell tanulni, de aki igazán hivatásának választotta a tiszti pályát, s az első pillanattól érre készül fegyelmezetten tanul, azzal nem lehet baj.., Jó hangulatban, a látottakat, az élményeket, a nagyszerű körülményeket tárgyalva indultak vissza Somogyba az autóbuszon. A fiúk között egy lány is akadt, a vései Magyar Vali, a Barcsi Erdészeti és Vízügyi Szakközépiskola végzős tanulója, az egyik KISZ-alapszervezet titkára. Megtudta, hogy női tisztképzés nincs ugyan a hadseregben. de jelentkezhet tiszthelyettesnek, vagy katonai, ösztöndíjjal mehet egyetemre, főiskolára, s akkor tiszt lehet. — Ez a nap megerősített elhatározásomban — mondja beszélgetés közben. — Vagy a néphadsereg vagy a rendőrség tisztje leszek, mert ehhez érzek kedvet, hivatást. Szalai Liszté Harcászati gyakorlaton.
