Somogyi Néplap, 1979. november (35. évfolyam, 256-280. szám)

1979-11-25 / 276. szám

Az egész nép ügye A kommunista pártok kongresszusai általá­ban kiemelkedő ' ese­ményei országuk politikai életenek. 'Teljesen nyilvánva­ló es egyértelmű ez a szocia­lista országokban, ahol a párt irányító, vezető szerepet tölt be. A kongresszusok mélyre­ható elemzéssel vizsgálják az ország mindenoldalú fejlődé­sét, a belső adottságaik es a külső feltételek gondos szám­bavételével mérlegelik az előrehaladás ütemét, színvo­nalát, főbb irányainak 6Úlyát. Mérlegkészítés és program- adás ez, olyan, amely min­den szempontból nagy fele­lősséget és körültekintést kö­vetel. A politikában otthono­sáéban mozgó emberek, a hozzáértőbbek tudatosabban értik, de a szélesebb közvé­lemény előtt is nyilvánvaló, hogy a párt kongresszusa olyan közéleti esemény, amely döntően meghatározza az or­szág további fejlődését, a társadalmi élet alakulásai. Ezért is mondhatjuk, hogy a kongresszus a társadalmi élet­ben betöltött szerepénél fogva a párttagságon túl közügye minden állampolgárnak. A kongresszus nemcsak mérlegkészítő és programadó szerepénél fogva válik köz­üggyé. Politikai rendszerünk mechanizmusának működé­séből, demokratikus közéle­tünkből eredően a pártonkí- vüliek sem pusztán passzív szeuJélöi a kommunisták par lámám é ek. A Központ4 Bi zettság kongresszusi irányéi veinek nyilvánosságra hoza taia a közeljövőben módot as lehetőségei ad arra, hogy tár­sadalmunk minden rétege — a tönifcgszervezetek, a moz­galmi szervek révén és a köz­élet más fórumain — kifejtse véleményét a párt politikájá­ról, elmondja javaslatait, gondolatait. Nemcsak egysze­rűen politikai lehetőség ez nálunk, hanem politikai szük­séglet — a párt igénye, a szövetségesekkel együtt. Ez a magatartás teljesen összhang­ban van a szocialista demok­ráciával és annak fejleszté­sével kapcsolatos felfogá­sunkkal. Ehhez még azt is hozzátehetjük: bármilyen ma­gas fokú is a párttagság ak­tivitása, a párt ezt az össz­népi eszmecserét egyáltalán nem nélkülözheti. A part kongresszusa tehát azért is általános érvényű közügye a magyar társada­lomnak, mert rétegei felelős- segitljes résztvevői, aktív közreműködői a politika ala­kításának. Minden túlzás nél­kül állíthatjuk: a kongresszus politikai előkészítésének egyi* legalapvetőbb kérdése, hogy milyen széles körű és aktív politikai közvéleményt tudunk mellette kialakítani. P irtszervezeteinkben ja­vában folynak a kongresszusi fölkészü­lés munkálatai. Mostanában kerülnek megtartásra a be­számoló taggyűlések, amelyek a pártszervezetek, a helyi po­litikai élet elmúlt Öt eszten- Jtjéröl adnas számot és .tém­ák meg a további teendőket. Ez a heiyi viszonylaloara konkretizált számvetés és fei- udatmeghatározas sem kizáró ag belső partügy. Legalábbis politikai értelemben sokki */éleseb6, általánosabb köz­ügytől van szó. Sok tekintet­űén ez még közvetlenebbül i *rti az adott terület vala­mennyi dolgozóját, mint a nagy. országos jelentőségű ügyek. Ezért természetesnek kell tekintenünk minden olyan törekvést, amely a par- itonkívüliek legszélesebb kö­rű politikai bevonását, aktivi­zálását célozza. Most, amikor gondjaink a nemzetközi életben és belső gazdasági helyzetünkben a korábbitól bizonyos vonatko­zásokban nehezebbek, igen nagv jelentősége van a vég­letektől mentes realitásérzék­nek. Nem indokolatlan fölhív­ni a figyelmet arra. hogy ese­tenként akad példa a végle­ges szemléletre: az úgyneve­zett lakkozásra éppúgy, mint a távlatokat vesztő. szkepti­cizmusra. Az MSZMP-nek az elmúlt több mint húsz eszten­dőben egyik legnagyobb eré­nyé épp a szélsőségektől mentes, reális politika vitelé­ben nyilvánult meg. »A XII. kongresszusra készülődve — mondotta Kádár János elv­társ a csepeli aktíván — ősziTite óhajunk, és ennek megfelelően kell dolgoznunk, hogy a kongresszus erősítse meg pártunk fő politikai irányvonalát, amelyet nem kevés idő alatt formáltunk ki. Ehhez hozzáteszem — foly­tatta —: politikánk kollektiv munka eredménye. Amennyi­re csak’ lehetséges Volt, a nép legszelesebb körét bevontuk kialakításába és a tennivaló­kat is közösen vitattuk meg. Valójában ez az alapja a pártegységnek és a szocialista nemzeti egységnek is. Politi­kánk tóretlensége további fej­lődésünk, erősödésünk biztosí­téka.« Ennek a politikának továb­bi nagy erénye, hogy mindig nyitott maradt az élet új je­lenségeire, megfelelően rea­gált azokra. S ez így van most is, amikor a politikai meghatározó körülmények sok tekintetben minden korábbi­tól eltérőek, tartalmukban és formáikban is újszerűek. Pár­tunk méltatlan lenne vezető szerepére, ha mindezeket fi­gyelmen kívül hagyná, s nem számolna politikai konzek­venciáival. » Kongresszusunk az élet eleven kérdéseit napi­rendre tűző, azokban határo­zottan eligazító tanácskozás lesz.« Kádár elvtársnak ezen szavai értelemszerűen vonat­koznak a helyi, a területi ta­nácskozásokra is — ennek szelleme bizonyára áthatja majd a pártonkívüli tár­sainkkal folytatott eszmecse­rénket, a kongresszusi párbe­szédet. Azt is természetesnek kell tartanunk, hogy minél nehe­zebb feladat .előtt állunk és gondoktól súlyosabban ter­helt é’etünk, annál nagyobb szükség van a társadalom leg­szélesebb körének segítőkész közreműködésére, javasla­taira. cselekvő aktivitására, minden, tartalék feltárására és hasznosítására. Mai problé­máink természete js olyan, hogy azon csak az egész nép tevékeny részvételével lehe­tünk úrrá. A legszélesebb (társadal­mi részvétel a kong­resszus politikai előké­szítésében és a párt mélyen álérzett felelősségtudata szo­ros kölcsönhatásban erősíti egvmást. E gondolatokat feje­zik ki Kádár elvtárs szavai: »Pártunk a munkásosztály pártja, de történelmi felelős­ségünk úgy alakult, hogy im­már az egész népért, nemze­tünkért vagyunk felelősek, és e szerint kell megoldanunk az előttünk álló feladatokat.« A Magyar Szocialista Munkás­párt egész népünk érdekeit képviseli. Rákos 'Imre Ezen a héten folytatódtak a megyében a pártalapszorveze- tek beszámoló taggyűlései. A kommunisták az eltelt évek munkájáról mondták el véle­ményüket — önkritikusan, tárgyszerűen elemezve a sike­reket, munkájukat. Napjaink­ban a figyelem erőteljesebben fordul a gazdasági kérdések felé. Nemcsak azért, mert a gazdasági életben fontos szer­kezetváltozások várhatók, ha­nem azért is, mert át kell ér­tékelnünk mindennapi mun­kánkat, különösen annak ha­tékonyságát. Hogy az ember miként végzi dolgát a munka­helyén, azt — bár közvetlenül kimutatható a gazdasági ösz­tönzés — sok más (társadalmi, politikai, kulturális) tényező is befolyásolja. A kommunis­ták megyei számvetései ilyen összegezésnek is tekinthetők, mikor sorra figyelembe veszik munkánk jobbításának számos feltételét. Vándorkiállítás nyílt a hé­ten Marcaliban a vietnami nép életét bemutató fényké­pekből. Szolidaritási nagygyű­lést is rendezték a fiatal vá­rosban. A marcali, sőt az egész megye és az ország la­kossága is együttérez a sokat szenvedett vietnami néppel. Ez — egyebek között — egy ér­dekes jelenségre hívja föl a figyelmet: bekopogott házunk ablakán, s mindennapi “•ven­dég« lett a világpolitika. No­ha az embert most is saját élete, és szükebb környezeté­nek ck>i0M éeririt 11 k eisobof* ban, az eddiginél jóval na­gyobb hangsúlyt kapnak a vi­lág eseményei. Hol van már az az idő, amikor a föld ügyeit egyet jelentettek Európa ügyeivel? Kitágult a látókö­rünk, érdeklődésünk, s ebbe egyaránt beleférnék a kam­bodzsai események, az iráni túszdráma, a közép-tunerikai Salvador éles társadalmi fe­szültsége meg a zimbabwei hazafiak harca. E tágra nyílt érdeklődés kikristályosítja a valódi értékeket, s az embert mindinkább képessé teszi az önálló ítéletalkotásra. A világ dolgaira nyitott tág szem po­litikai kultúránk egyik fontos eleme lett. A héten is sokasodtak a szállítási gondok a megyében. Csakúgy, mint minden ősszel. A mezőgazdasági termények, a vállalati termékek gyors, pontos, ütemes elszállítása nem kis erőfeszítést követel, a MÁV-tól, Volántól és —kel­lene követelni — a vállalatok­tól is. Hosszú évek óta mindig azt a panaszt halljuk, hogy kevés a kocsi, nem lúd a MÁV eleget biztosítani. Somogy leg­nagyobb teherpályaudvarán. Kaposváron például nincs is állandó kocsipark, itt csak azokkal a vagonokkal tudnak gazdálkodni, amelyeket más- honnan küldtek ide. Épp ezért kell a vagonokat állandóan forgatni, járatni, a teljesítőké­pesség kihasználása csak moz­gó kocsinál lehetséges. Évek óta halijuk a panaszt, szinte refrénszerűén: a váíla- launk new rakottnak tu idő­ben. fölöslegesen állnak a te­le vagonok, és a MÁV más helyeken nem tud kocsit ki­állítani. Most végre történik is valami. A januártól beve­zetendő új tarifarendszer — remélhetőleg — olyan kény­szerítő erő lesz, amely cselek­vésre készteti azokat is, akik­nek ma még a büntetés elle­nére is »olcsóbb« vagonban tárolni az árut. A héten csúnya volt az idő: esett az.eső, és fújt a szél, majd sűrű köd ült a tájra. A megyei tanács mezőgazdasági osztályán összeültek a terme­lőszövetkezetek vezetői, hogy segítsenek ott, ahol lemaradás va., az őszi munkákban. So­mogy nem áll rosszul: a kuko­rica betakarításának 90 száza­lékával végeztek a gazdasá­gok. De még van néhány jócskán lemaradó is. Másutt az őszi gabona vetésével kés­tek el, s ezt már nagyon ne­héz lesz pótolni. A tapasztala­tok azt mutatják: a mezőgaz­daságban az eddigieknél ' is jobban gyökeret keli vernie az üzemszerű, pontos szerve- •zésnek. Mert az őszi munka­csúcs idején, ha egyik-másik munka »csúszik«, ez a késé­sek és lemaradások egész lán- r-»latét indítja el. A betakarí­tásban — az adottságoktól és az előzetes fölkészüllségtől függően — másként állnak az egyes gazdaságok, s így az előbbre tartók segíthetnek a lemaradóknak. A megye és mindannyiunk érdekében. Onww libái' A falu te város mosgyéjén Előnyök és veszteségek A Mechanikai Művek mar­cali gyárának kóndenzátorüze- meben alig van férfi. Három­száz nő .dolgozik itt — a több­ség betanított munkás. Kerék Lászlóné Borankáről jár be dolgozni. Hét éve asz- szony. Üj családi házban lakik férjével, aki szerelő a terme­lőszövetkezetben. Boronka kö­zel van Marcalihoz. — Amolyan alvófalu a miénk: az emberek többsége eljár dolgozni. Mi sem tar­tunk állatot, csak néhány ba­romfi van otthon. Ötszázötven négyszögöl kertünk van még, azzal is elég sok a muka; töb­bet nem tudnánk vállalni Így marad idő a szórakozásra. Ko­csink van, s eljárunk a falu­ból délutánonként is, mert helyben semmi sincs. Nekik a kert maradt, a falu­si élet hajdani gazdálkodó, ön­ellátó, és piacra termelő vilá­gából. Mindketten második gene­rációs »elszakadók«, a szü­leik is ipari tevékenységet űz­tek már, s csak másodlagos volt a gazdálkodás. — Amikor fiatalom, először kerültem az üzembe, egy ki­csit furcsa volt, mert gyerek­ként — bár apám nem a föld­del dolgozott — otthon mégis csak a kerttel találkoztam mint munkával. De hamar be­leszoktam ebbe az új kör­nyezetbe. — Nem költöznek be a városba? — Nem, nem! Falun csönde­sebb, kellemesebb a minden- dennapi élet- s azt nem szí­vesen hagyja ott az ember. Mi is őrizzük. Az érdeklődé- désünk már megváltozott, nemcsak azt a szőkébb kör­nyezetet látjuk, de az előnyé­vel tisztában vagyunk — Vesztettek valamit azzal, hogy szüleik nyomán elfor­dultak a gazdálkodástól? — Igen. A földdel, állatok­kal foglalkozó ember nagyon keményen dogozik, de mégis nvugodtabb a munkája. Nincs úgy a percekhez, normaidők­höz, ebódfélórákhoz. munka­kezdéshez és -befejezéshez kötve, mint mi. — Ha tehetné, visszatérne? — Nem. Azt ném! Bojtár1 Ferencné Marcali-' ban Lakik. A régebbi, falusias utcák egyikében, különálló, emeletes családi portán. A férje lakatos. Nyolc és féL éves kisfiúk van, az asszony szü­leivel együtt élnek. tanultam ez­után, később rnégis itt let­tem bétán í- tott munkás. A régi élet­formától el­szakadtam, nem talál­tam meg az egyenes utat. — És most? — Ma már helyben va­gyunk. Igaz, ha tehetném, inkább »há­tulról kezde­nem-«, de nem vágyom visz- sza falura. — Mégis: hiányzik-e va­lami? — Biztos. De pontosan nem tudnám megfogal­mazni. A legtöbb tapasztala­tot Kiss Ferencné gyűjtötte össze az életforma váltásról. A gyerekei már felnőttek. 22 éve lakik Marcaliban. Szolgálati laká­sunk van. Itt már nyoma sincs a gazdálkodásnak, a fi­zetésünkből élnek. — Rengeteg mindenre em­lékszem a gyerekkoromból. Alföldi faluban nevelkedtem, de már csak kedves emlék­ként őrzöm- az időket. Telje­ser átformálódtam már. Kez­detben . meg jobban ismertem a falusi dolgokat, mert éléa­Mind három asszony el­mondta : nemrég végeztek el tanfolyamot, s annyi hasznuk van belőle, hogy most leg­alább pontosan értik- mit is csinálnak. Mi az a kondenzá­tor. mire való. hol használ­ják. .. Tudja- ezt néhány be­tanított munkás ist, de sokam vannak, akik csupán gépies mozdulatokat végeznek, s fo­galmuk sincs munkájuk tár- gyáróL , »Kicsiben« végigjátsaódite bennük a falu varosdasodása, Bojtor Ferencné — A szülők nyilván gaz­dálkodnak, ahogy ez ilyen helyzetben lenni szokott. — Nem. Rosszul tippelt. Ál­lat nincs: a 280 négyszögöl kis kertben ez-az megterem. Régebben, amíg lány voltam és még Vésén laktunk, volt több disznónk. Lemondtunk róla: túl sok vele a gond. Osztatlanul -lakják a házat, nem- különülnek el egymás­tól — már ez is inkább a vá msi együttélőkhöz áll köze­lebb. A kisfiú pedig már flasz­teren nőtt városi gyerekként fog fölcseperedni kebben éltek bennem; ma már semmi sem köt oda. Kissné párttitkár. Sok gond­dal találkozik: hol érdekeik védelmét kérik tőle a mun­katársak. hol »csak úgy« ki- panaszkodják magukat, tehát jól ismeri apró-cseprő gond­jaikat is. Errőil azt mondta: — l-jzintc mindig vissza le­het vezetni egy-egy ember életének nehézségeit az élet- f orma változáshoz. Ha nem is közvetlenül ez szüli a gondo­ltat, valamiképpen az új kö- • rülmónyek közé való nelie­Kerék I,ászlőné — Jobb így gyereknek len­ni? — Praktikusabb talán. De úgy érzem, bár igyekszem mindent megadni a fiamnak — melyik szülő ne igyekezne? —■ hogy rám még több ideje jutott anyámnak és talán több is ivódott úgy belém, s köny- nyebben megtaláltam otthon a helyemet Viszont eléggé kacskaringős, nehéz úton. ju­tottam el idáig. Csurgón érett­ségiztem, mÚgMNBS — zebb beilleszkedés is ott bú­jik az okai között. Ilyenkor az új közösség segíthet, ha akar. Igen ám. de az új közösség tagjai maguk is többnyire ha­sonló gondokkol küszködnek. Együtt formálódnak az isme­retlenből előbukkanó »bajok« között, s alti leghamarabb ta­lálja meg a kivezető utat, az észrevétlenül <• szellemi ve­zéregyéniséggé, útmutatóvá a gazdálkodást elhagyó, de még munkásnak nem nevez­hető emberek életének meg­változása. Nemcsak rajtuk áll, hogyan álakul megváltozott életük, amelynek sok előnye és áldása is veszendőbe me­het látszólag apró hibák miatt l.athár Péter Alapítvány a marxizmus terjesztésére Reich Miklós, a párt éa a munkásmozgalom régi harco­sa nagy összegű felajánlást tett alapítvány létesítésére. Az alapítvány célj-a, hogy elő­segítse a marxizmus—leninia- mus eszméinek művelését, ter­jesztését, a szocialista közgon­dolkodás fejlesztését pályáza­tok, ösztöndíjak, vetélkedők jutalmazásának formájában. Az MSZMP KB agitációs éa propaganda bizottsága a Köz­ponti Bizottság Társadalom- tudományi Intézetét bízta meg az alapítvány gondozásával Bensőséges ünnepségen szombaton került sor az ala­pító okmány átadására. A fel­ajánlást tevő Reich Miklóst ebből az alkalomból Lakos Sándor, a Központi Bizottság tagja, a KB Társadalomtudo­mányos Intézetének igazgató­ja, Kornidesz Mihály, a KB tudományos közoktatási és kulturális osztályának vezető­je és Móna Gyula, a KB agí- tációs és propaganda osztályá­nak megbízott vezetője kö­szöntötték. Somogyi Néplap Kiss Ferencné

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom