Somogyi Néplap, 1979. november (35. évfolyam, 256-280. szám)

1979-11-24 / 275. szám

Vissza a családhoz

Önként vállalt útilapu

»Tisztelt Igazgató Elvtárs«! Azzal a kéréssel fordulok az intézethez, hogy szíveskedjen tanulóviszonyomat megszüntetni. Munkába szeretnék állni, s addig nem tudok elhelyezkedni, amíg tanulóviszonyom áll fönn...«

Kötegnyi hasonló kérést, levelet őriznek a szakmunkás- képző intézetek igazgatói irodáiban. Kézzel írott, gépelt, pár soros dokumentumok. Csak az indok megjelölése változik: betegség, fegyelmi vagy családi ok, a szakmától való elidegenedés, esetleg gyenge tanulmányi előmenetel miatt állnak odébb. Megszűnik a tanulóviszony. Szakma, képzettség nélkül próbálnak állást keresni. Fiatalemberek, kicsorbult sorsú életek. Vajon miért? Miért választják ők a bizonytalanságot, a meg nem szerzett képesítés híján a nagyobb kiszolgáltatottságot. Vajon fölmérték-e, föl tudták-e mérni cselekedetük súlyát, következményeit, amikor így döntöttek? Vagy e társadalmilag sem kívánatos elhatározások mögött mélyebb okok rejtőznek?

Pintér Kálmán, az 503. számú Szakmunkásképző Intézet igazgatója:

— Minden évben nagy feladatunk a beiskolázás. 350— 400 gyerek megfelelő ‘ szakmára — pályára — irányításáról van szó. Intézetünk azokat a szakmákat javasolja, amelyeknek az oktatása a profilunkba tartozik. A vállalatokkal is egyeztetjük a létszámkereteket, szoros gazdasági érdekek alapján. (Melyik vállalat áll bővítés, nagyobb korszerűsítés, fejlesztés előtt?) Igyekszünk az indítható tanulócsoportok létszámát a legfelsőbb hatái okig kitölteni, számítva az esetleges lemorzsolódások ra is.

A/, 1977,/78-as iskolai évben tavalyiban 61 szakmunkástanuló hagyta abba tanul ■fiajuftyait A zöme elsős volt, de akadtak köztüik másod-, sőt harmadévesek is. Ez az arany az 503-asban tanulóknak 4,5, illetve 8 százaléka. (A megyében természetesen jóval többen maradtak ki.) Nem nagy szám a 4,5 és a 6 százaiéit, mégis jelentős. Különösen, azoknak a szemszögéből, akik az iskolatáskát végérvényesen a sarokba hajították.

A két év adatait összesítve: betegség miatt 9 gyerek maradt ki, fegyelmi okból 11-en távoztak végképp; 36- an családi okot jelöltek meg a tanulóviszony fölbontásánál, a szakmától való elidegenedésre 16-an hivatkoztak. S végül a gyenge tanulmányi

eredmény (sorozatos bukások, sikertelen vizsgák, pótvizsgák) miatt 34-en kényszerülteit távozni.

A számok között tallózva elénk tárul egy átlagos tanintézmény megszokott élete. Mindenütt találunk fegyelmezetlen, a közösségbe beilleszkedni nem tudó tanulókat; a család életének kedvezőtlen változásai is befolyásolják a tanulmányi kedvet, elszántságot. S míg iskola volt és lesz. gyenge tanulókkal is számolni kell.

A kép azonban mégis sajá tos, egyedi. Például: az okok között fontos helyen szerepel a szakmától való elidegenedés.

Mi legyen a gyerekemből ? Egy-egy család életének fej- fájós, komoly gondja ez. Fiának, lányának minden szülő jót akar. A lehető legjobbat. Azt, amit ítélete, társadalmi tapasztalarai, barátainak és munkatársainak vélekedése alapján a legjobbnak tart. A pályaválasztásra orientáló szülői szándék alapvetően jóhiszemű, s egyben pontos tükre is a közvéleményben uralkodó értékeknek, az egyes társadalmi csoportok, rétegek önmagukról való gondolkodásának.

Ez van a fölkapott, divatos sikerszakmák mögött. Autószerelő, karosszérialakatos, pincér, és a többi — a szülői világképben megbízható — kívánatos társadalmi státuszt, bizto6 megélhetést kínáló szakma ... Sokan jelentkeznek ezekre, sőt a soknál is többen. Ezért kell megjelölni a lapon még egy szakmát. A fölvételi beszégetések alatt több megszeppent kiskamaszt irányítanak át más — népgazdaságig is fontos — területre. Az intézetekben adott keretszámokkal kell gazdálkodni, s aligha tehetnek egyebet.

A fölvételi beszélgetéseken aztán gyakran omlafiák össze a légvárak, eltűnnek a mesés álmok. A realitás ritkán vonzó. Milyen a kényszerből választott idegen szakma? Félelem dörömböl az ifjú emberben. Szükségszerű is ez a félelem. Mert a helyzet ekkor már szinte visszfordít na'- tatlaru Az iskolában kellett volna ráterelni őket a helyes útra. Nem, nem a pedagógusnak — ő C6ak keveset tehet. Hanem az arra hivatott szakemberek sokrétű, meggyőző pályaorientációs munkájával.

Igaz, ez is sokat fejlődött. A Csepelhez az utóbbi években mindig elegendő gépi forgácsoló jelentkezett, pedig ez nem éppen széles körben ismert és népszerű szakma. Miért? Mert nem sajnálták

az erőfeszítést, az energiát, hogy á végzős gyerekekkel megismertessék ezt a munkát. Filmet vetítettek, kiállítást rendeztek, plakátot, tájékoztatót készítettek. S ami talán a legfontosabb: a kiállításokon ott volt egy-egy talpraesett, értelmes szavú idős szakmunkás vagy ifjú tanuló, aki vonzóan, érdekesen tudott beszélni a forgácsolásról. Elidegenedtek-e később ettől a szakmától a jelentkezők? Nem tudom. De az előzmények ismeretében úgy vélem, hogy a kudarc, a félelem előzetes leküzdésével jócskán megnő a esélye á pályán maradásnak.

Mikor foglalkozik a tananyaggal a szakmunkástanuló? Erre is választ kell adni, ha közelebb akarunk jutni a lemorzsolódás okaihoz. A kü- önböző szakmák elméleti követelményei évről évre nőnek, az anyag elsajátítása nem könnyű. S bár az iskolában alapelv, hogy 80 százalékát az órán tanítsák meg, az otthoni tanulás sem nélkülözhető.

S vajon leül-e könyvei mellé a szakmunkásképzőbe járó fiatalember? Kétségtelen: kialakulatlan személyiség még, inkább gyerek, mint felnőtt, nélkülözhetetlen volna a szülői szó, a tanulásra való buzdítás. És itt másodszor is eljutunk ahhoz, hogy milyen rétegből, társadalmi háttérből jelentkezett szakmunkásképzőbe a gyerek.

A tapasztalatok szerint szülei általában szintén munkás- emberek, két vagy három műszakban dolgoznak, s idejük gyermekük dolgaira figyelni vajmi kevés marad .. Önmagába visszatérő bűvös kör ez: a szülők életmódja, életvitele erősen befolyásolja, sőt meghatározza gyermekeikét is. Bizony, nem mindig előnyösen.

S ez más területen is továbbgyűrűzik. »Családi okból« írta egy fiú a tanulóviszony megszüntetését kérő beadványra. Ksőbb tudtam meg. hogy sok a testvére, családja igen szerény körülmények kö zott éL Szülei közvetlen akaratára szakította meg tanulmányait. Mert a három év alatt már nem jár utána a családi pótlék, nagy már, és mégsem keres...

És elment rakodómunkásnak.

Az új tanévben, szeptembertől november közepéig 9 szakmunkástanuló hagyta félbe tanulmányait az 503-as ;n- tézetben. Betegség, családi ok és gyenge vizsgaeredmények miatt. Kilencen — eddig.

Csupor Tibor

Fiatal szakember-fálun

Nem hiszek a közhelyekben. A vidéki fiatalon elvándorlá- lásának mechanizmusát is ilyen közhelyek, terhelik. Erre akkor jöttem rá, amikor Deutsh Istvánnal, az iharosbe- rónyi termelőszövetkezet 29 éves erdészével beszélgettem. Búcsúzáskor azt mondta: — A munkahelyemmel, az életformámmal elégedett vagyok; ragaszkodom ahhoz, hogy »falusi gyerek« legyek. Itt kezdtem, itt akarom befejezni.

Az elején az foglalkoztatott: mit jelent ma az, hogy »falusi gyerek«.

— A soproni erdészeti technikumot 1969-ben végeztem el. Dolgoztattam volna Sopronban is, de jobban vonzott szű- kebb pátriám, így az iharosa erdészetet választottam. A szüleim időseik, itt élnek, s nem hagyhattam magúkra őket. így elszegődtem az itteni termelőszövetkezetbe.

— A fiú ragaszkodása a Szakembernek is hasznára vált?

— Igen. Megbecsülnek erkölcsileg is, anyagilag is. Társadalmi megbízatásokat látok el mint az összevont községek tanácselnök-helyettese, tagja vagyok a tanács vb-nek. a szakszer'vezeti vezetőségnek,

sőt időt kell. szakítanom munkásőri teendőim ellátására is.

— Család, munkahely, társadalmi. megbízatások... Hogy fér ez össze mind?

— Egy kicsit nehezen, de az ember megtalálja az összhangot. Alaposan megváltozott az utóbbi években a mezőgazdaság: ezt magam csak akkor ismertem föl, amikor hazajöttem. Nemcsak az üzemben, hanem otthon, a ház körül is. Vége a kaszás-kapás korszaknak. Az ember kistrak- tort vásárol, kiegészíti adapterékkel, s azzal műveli a földjét. A termelőszövetkezet segít.

A környező községék néhány éve még a csökkenő lélekszá- múak' közé tartoztak. Ma, ha nem emelkedik, de nem is csökken a lakosok száma.

— Ma a vidékiség nem gond — mondja az erdész. — Én úgy érzem, teljes életet éLék. Olyat, amilyet mindig is kívántam, És gépkocsival nincs messze a város: fővárosi művészek és együttesek is gyakran látogatnak hozzánk.

— Eddig a háttérről beszélgettünk. A legfontosabb azonban mégis csak az, hogyan érzi magát a mu-nsaheij cn.

— Nem kisebbek a lehetőségeink, bár a technológiai feltételek szerények. Évente háromezer , köbméter fát termelünk ki 550 hektáros erdőnkből, s öt hektáron felújítjuk. A gazdaságban elkészült az ésszerű földhasznosítási terv, s ennek alapján 40 hektár, mezőgazdasági művelőire

Eszter

— Amikor nem vettek fel a főiskolára, »a Dunának menni« életérzése lett úrrá rajtam — meséli.

A jól ismert »Csákányi-mosolyt« villantja rám. Abban már megállapodtunk, hogy beszélgetésünk témája nem lehet. Csákányi Eszter, az »is» mert, kedvelt színész« lánya. Hanem ő maga és szerepei.

— Kezdettől, a színi pályára készült?

— Dehogy. Én is kalauz, orvos, tanítónő és, minden egyéb akartam lenni, mint a többi gyerek. Legföljebb abban ikü- tönböztem tőlük, hogy még gyerekesebb voltam a többi gyereknél. De úgy tizennégy éves koromtól már tudtam, hogy vagy ez a pálya, vagy _ semmi... Ezért aztán min- dent, ami nem a jövendő életemet gazdagította volna, elhanyagoltam.. Ez vonatkozik bizonyos tantárgyakra is a középiskolában. A Bezerédy gimnáziumban végeztem Budapesten.

A sikertelen főiskolai felvételi után a Nemzeti Színház stúdiójába került, ahol Bodnár Sándor vezetésével dolgoztak. De különösebb lehetőséget nem kapott.

— Hogyan került a kaposvári Csiky Gergely Színházhoz?

— A szerződtetési időszak már lejárt, amikor jelentkeztem Zsámbéki Gábornál. Meghallgatott és azt mondta, majd értesítenek. Lélekben talán már nem is számítottam a hívó szavukra, de két hét múlva megjött a levél: státuszba vettek. Ennek már hat éve; a hetedik évadomat kezdtem itt.

Tehát hetedik évada ismerjük a kaposvári színháznak ezt a kedves, sikeres színésznőjét, aki művésszé a bizalom jegyében érett, a megterhelő feladatok sora segítette kibontakoztatni tehetségét. Amikor

jaär Így Sí« szőtt, hogy belső egyéniségének dimenzióit is felmértük, megismertük: váratlanul egy új Csákányi Eszter lépett elénk a színpadon. Önmaga feszítette szét azt a skatulyát, melybe kissé mi, ■ nézők is belehelyeztük, a »Csákányilánytól« újabb és újabb komikai szerepeket várva: cserfes cselédlányokat, szobacicákat, nimfomániás özvegyeket stb.

— Melyik volt az első »számon tartott« szerepe?

— Shakespeare Ahogy tetszik jenek Jucija, Nagyon szerettem ezt a szerepet, ettől kaptam . az önbizalmat a továbbiakhoz. Ez kezdte beteljesíteni azt a korai álmot, amely egyébként nem is remélt horizontokat nyitott előttem...

És jöttek a jobbnál jobb szerepalkalmak. A teljesség igénye nélkül említünk meg közülük néhányat. Henderson Diákszerélem című butácska operettjének persziflázsszerű kaposvári előadásában nagy sikert aratott. Az őrület vagy más Dominját is őrzi az emlékezet. Az Ördögök szürke, jelentéktelen diáklánya fontos pontja volt egy színháztörténeti értékű előadásnak. Megjegyeztük az Állami áruházban;

eljltsahatta a tettyei íá^kdkm Hacks Szép Helénáját, tanú- lehettem sikerének. Láttuk as Ivanovban, a Sybiliben, *

Candide-ban. Hármasát Ln- káts Andorral, Koltai Róbert- tel nem feledjük a Merszi avagy Sipov kalandjaiban. A tavalyi évad meglepetéseként Hrubin Augusztusi vasárnapjában — fantáziát dicsérő szereposztás eredménye volt ez — jött az a bizonyos »új-« Csákányi Eszter. Nyáron egy tanítónőfigurával folytatta a wasiern-musicalban Bogláron és Szentjakabon. Az idén a Csárdáskirálynőben Stáziként pörgeti föl az előadást; a néző lélekben felszisszen: a »Csákányi lány« gyönyörű!

— Eszter szívesen vállal feladatokat gyerekdarabokban, úgy érezzük. Okát tudja adni?

— Azt hiszem, maradt bennem valami... hm... »infantilis-“, nem tudok jobb kifejezést rá. A gyereket meg kell tanítani az életre, s ebben én szívesen válallok szerepet. Az Öz, a nagy varászló Dorkáját, az Egércirkusz egerét, a Május 35 Moszkojáját, a Pinok- kió táltos tücskét, a Micimackó Zsebi babáját — mindent I Életem egyik legszebb és legszörnyűbb emléke éppen ezekhez fűződik. Kint »napoztunk« a színészfeljárónál, amikor odajött egy kisgyerek és átnyújtott egy papírlapot, amelyre az volt írva: »Mama !«... Szeretnék egyszer majd szülni, gyerek nélkül nem lehet teljes az élet.

Aztán beszélünk még filmjeiről — nem szeret forgatni —, beszélünk Felliniről, Berg- manról, Milos Formánról, kollégákról és művekről, majd írókról, Hrabalt emlegetjük. De bennem az a kép marad meg, amit a »Csáíkányi lányhoz« odalép egy kisgyerek a papírlappal...

Leskő László

alkalmatlan földet az erdészet kapott.

A faállomány minősége

gyengébb az átlagosnál, most egészítik ki jobb fajtákkal.

Tavaly három hektáron telepítettek fenyőt, a következő ötéves tervben a 40 hektáros telepítés . fele tölgy lesz, egy- harmada bükk, a többi fenyő. Mintegy száz év múlva ezeket az új telepítéseket vágják majd.

— Mi a jövőnek dolgozunk,

s a hajdani erdészek munkájának gyümölcsét élvezzük.

A gazdasági udvar mögötti veteményesben parányi faiskola.

— Nekem hobbi a csemetetermelés, szeretek vele foglalkozni. Most hamarosan üzemszerűen is kézbe vesszük a dolgot, mert a termelőszövetkezeti 6zelídgesztenye-faiskolát a szakcsoport kapja meg kezelésre. Most várjuk a döntését.

— Közeli vagy távoli tervekről beszél?

— Amikor az ember megtalálja a maga helyét, mesz- szebbre gondol, távolabbi terveket is készít. Én elégedett vagyok, s azt. hiszem, elérkeztem abba az életkorba, araikor ideje elkezdeni az építést. Mert ez a legfontosabb: építeni a munkahelyen, építeni otthon. Építeni az egyéni és közös jövőt.

BencsÄ András

Töprengés a tv-bemutató után

Nem tudom, illik-e beváltanom, de amióta ismerem — ennek már nyolc éve — Sütő Andrásnak, a romániai magyar irodalom legrangosabb élő képviselőjének az Anyám könnyű álmot ígér című könyvét, elfogultság nélkül nem tudok róla beszélni. Ügy érzem, sok-sok ezer olvasójával esvütt olyan titokba avatott, amit csak az ő tehetségével és bátorságával lehetett elmondani.

Tamási Áron Ábelt ajándékozó csodatevése is ebből a meggyötört földből bújt elő. A Sütővel egy évjáratú Sánta Ferenc (1927) is az erdélyi havasok széljárta, szókimondó világának a fényénél faragta történelmünk átkát példázó Húsz órájának tömbjét. Szép hagyomány folytatója az a makacs ragaszkodás, amit Sütő András emelt hármójuk közül a legmagasabbra: az igazság felmutatása.

A Hajnali küzdelem című elbeszélések 1949-es megjelenésétől hosszú az út 1971-ig, az Anyám könnyű álmot ígér akkor jelent meg Kolozsvárott, de azóta újabb kiadásokat is megért, néhány nyelvre le is fordították. A közelmúltban odaítélt Herder-díj is megerősíthette Sütő Andrást, jó úton jár. Ezért is vártuk fokozott érdeklődéssel a tévéátdolgozást.

Az író megfogalmazása szerint naplójegyzetekből állt össze ez a ritka fényű könyv. Kissé elgondolkoztató ez a műfaji meghatározás. Vajon miért tartja naplójegyzetek- nek Sütő a művét, amikor a korabeli kritikák egyértelműen az 1945 utáni romániai magyar irodalom legjelentősebb szociográfiájának mutatják be. Tegyük hozzá határozottan: a hazai irodalomban is nehezen találunk hozzá fogható könyvet.

Sütő András műve is, a tévéfeldolgozás is — természetesen figyelembe kell vennünk a stúdió lehetőségeit — őszinte híradás szülőfalujáról, Pusztakamarásról. Nehéz megr indulteág nélkül hallgatni az író szavait, amelyek a személyi kultusz lélektipró, kulák- sorba emelt évek kanosszajá- rásáról tudósítanak. Sütő apjának sorsa Móricz Bálintéhoz hasonlítható.

•eém&su teírifefes*

sem paradicsomi biztonságnak; a pusztaikamarási ház, de a »kiűzetés« kegyetlen farkastörvénye kitörölhetetlen nyomat hagy a családban.

Apró remekléseknek érezzük a falu lakóinak a bemutatását: markáns arcéi, lágy tekintet, frappáns fénykép tekint ránk. Egyik legeredetibb jellemzés talán az elpusztíthatatlan, szőlőt, gyümölcsöst varázsló nagybátyjáé, akit ne* is neveznek másként, mint Gyümölcsoltó Gergely.

Sütő szereplői olyan emberek, akiket nem tört meg a milliónyi szenvedés keserűsége, mindig volt erejük az újrakezdéshez, még akkor is,' amikor értelmetlennek látszott erőlködésük. A tiszta, fehérre meszelt falu magyarjai jéghegyeket akartak megolvasztani egy szál gyufa lángjával.

Az apa újra, meg újra meggyújtja a gyufát: nekivág a fogvacogtató ösvényeknek, ha hívják, vállalja a napszámos munkát, a kocsikról lemossa az út porát. Kolozsvár, Bukarest sem kényezteti el, a családja iránti szeretet űzi, hajtja az újabb és újabb megaláztatások kínjainak országútjaira. Nem az ő világa ez,, de nem menekülhet a gépek rejtelmeinek vonzásába. Ha a betűre adhatta volna a fejét, ma seregnyi újítása, találmánya őrizhetné a nevét, de így, tanulatlanul aj gépállomás akaratos masináit szelídíti, idő-, mítja, nógatja munkára.

Szeretem ért a típusú embert, csodálom, irigylem is egy kicsit az indulatait, hegyeket mozdító nekirugaszkodásait. És ne feledjük: mindent a családért, a könnyekkel, vérrel megszentelt szülőföldért, az életben maradásért tették és teszik a kívül rekedt milliók.

ÍCöszönjük meg Sütő Andrásnak a szülőföldről küldött, megindítóan őszinte híradást. Reméljük, ez a tévéadaptáció és a december 1-i ismétlés újabb és újabb olvasókat toboroz Anyám könnyű álmot ígér című könyvéhez.

Rád íes Károly

Sütő András