Somogyi Néplap, 1979. november (35. évfolyam, 256-280. szám)

1979-11-24 / 275. szám

A kommunista nevelők felelőssége Beszámoló taggyűlés a gépipari szakközépiskolában Nem módosult időközben, a hozzászólások során sem neve­lési értekezletté a kaposvári gépészeti szakközépiskola párt­szervezetének beszámoló tag­gyűlése. Mégis bármiről esett is szó, mindvégig a pidagógus- hivatá-s gyakorlati tennivalói, az ismerelnyújtás és az ember­formálás gondjai, feladatai áll­tak a középpontban. Konkré­tan, kommunista felelősséggel mérlegelve at pártszervezet, il­letve a tantestület ötéves mun­kálkodását. Kimondatlanul ugyan, de akkor is a nevelés jobbításának szándéka hatotta át a vezetőségi beszámolót és a hozzászólásokat, amikor á tantestületben folyó eredmé­nyes politikai oktatást értékel­tei, egyes intrikus hangadókat vagy éppen egy-egy kommu­nista passzív magatartását bí­rálták, fiatal szakoktatók mód­szertani segítéséinek szüksé­gességét hangsúlyozták, vagy a tanári testület légkörét, a demokratikus állapotát ele­mezték. Természetes, hogy közvetle­nül is sok szó esett az ifjúság neveléséről. Mert sajátos kö­rülményeket kell figyelembe venniük a szakközépiskola kommunistáinak és párton kí­vüli .nevelőinek. Az iskolában ugyanis már a második osz­tályba járnak azok a fiatalok, akik az érettségi vizsgával — a korábbi gyakorlathoz vissza­térve — szakmunikásképesítést is szereznek majd. Fontos sze­repük lesz tehát a somogyi ipart üzemek szakember-ellá- tóttságában. S itt nemcsak lét­számról van szó: olyan fia­talokat várnak, akik mind el­méletileg, mind gyakorlati képzettségüket tekintve alkal­masak a növekvő követelmé­nyek teljesítésére. És ezen azt ás kell értenünk, hogy közéle­ti felelősséggel végzik majd munkájukat. A szakközépisko­lának gondosan szervezett esz­mei-világnézeti alapot kell ad- m a fiataloknak. Olyan ér­kötési vonások kialakítását várja tőlük az üj tanterv ré­vén a társadalom, amelynek birtokában rövid idő alatt megfelelnek a munkássá válás V__________________J politikai követelményeinek is. Az sem titok, hogy a szak- munkásképesítés megszerzése semmiképp nem jelenti a to­vábbtanulás útjának elzárást. Ellenkezőleg: az innen kike­rülő, megfelelő szakmai gya­korlatot szerző fiataLok felső­fokú képzésre mind az intéz­mények, mind a munkahelyek számíthatnak. Mindezek tudatában érté­kelték a kommunisták maguk, és pártonkívüli társaik tevé­kenységét, elemezték az ifjú­ság körében végzett közvetlen politikai nevelés színvonalát, formáit és módszereit. Elége­detten állapította meg a be­számoló, hogy az elmúlt évek­ben javult az osztályfőnöki munka, s bővült, sokoldalúbb és eredményesebb lett a tan­órán kívül végzett tevé­kenység. Ennek egyik bi­zonyítéka az a változa­tos pedagógiai és mozgal­mi munka, amely a haza- fiságra nevelést szolgálta. A különböző szakkörök, valamint az ifjú gárda egyre színvona­lasabb működése méltán sze­rez elismerést az iskolának. Megfelelő számban és szép eredményeket felmutatva vesznek részt a tanulók az építőtáborokban, s a mezőgaz­dasági munkákat értékelve is jó szervezettségről adhatott számot a meghívottként jelen levő KISZ-titkár. Néhány fontos kérdés több megjegyzésben is szerepelt. Így ismételten szó esett a ta­nulmányi fegyelemről mint a munkára nevelés legfontosabb eszközéről és formájáról. Jog­gal állapították meg a tag­gyűlés résztvevői, hogy a KISZ-nek is elsőrendű fel­adata: olyan légkör kialakítá­sát segíteni, amelyben a fe­gyelmezett, jó tanuló a pél­da. Az ifjúsági szervezet azon­ban csak úgy tudja betölteni hivatását, ha az iskolai KISZ- bizottság minden tagja meg­felel a követelményeknek. He­lyesen tette szóvá az egyik ne­velő: az átlagosnál jóval gyen­gébb eredményű vagy éppen bukásra álló tanuló ne szere­peljen a vezetők között. És mivel példákat is említett, óhatatlanul előkerült az ifjú­sági szervezet tanári irányí­tásának sokat vitatott mértéke és formája. A kérdés: »ráte­lepedjen-e« a testület az if­júsági. mozgalomra vagy a le­hető legnagyobb önállósággal hagyja működni a fiatalok szervezetét? A vita összegezé­se: esetenként nagyobb hatá­rozottságra és meggyőzőbb ta­nári tevékenységre van szük­ség. Az ifjúsági szervezet nem nélkülözheti a pedagógiai, tár­sadalmi és politikai gyakorlat­tal rendelkező nevelő, szakok­tatók tanácsait, javaslatait. Ez azonban nem jelentheti a kez­deményezőkészség, az ötletek elfojtását. Ellenkezőleg: vég­sősoron az önállóságra neve­lést kell szogálnia. Persze a patronálás megfelelő tapinta­tot és változatos módszereket igényel. A kommunisták felelősek azért is, hogy az iskolában a lehető legváltozatosabb és az életkori sajátosságoknak meg­felelő módszereket, formákat alkalmazzák ,a fiatalok poli­tikai képzésében. Ahogy az egyik tanár kifejtette: fontos feladat felszínre hozni a ben­nük feszülő kérdéseket, »ki­nyitni őket«, kielégíteni érdek­lődésüket, fölkelteni, illetve erősíteni igényüket a politikai- a mozgalmi élet iránt. Politikai és cselekvési egy­ségről tanúskodó vitát váltott íd a Gulyás Mihály alapszer­vezeti titkár által előterjesz­tett beszámoló. A taggyűlés azt bizonyította: a szakközépiskola kommunistái a valósághoz hűen ítélik meg saját munká­jukat és helyesen határozzák meg tennivalóikat. PaaJ László Mérhető-© pontosan ? Minőséga mezőgazdaságban r 5C világgazdaság minőségi (követelményei egyre szigorúb­ban megszűrik a magyar ter­mékeket is. Természetes hát, hogy a népgazdaság nyoma­tékosabban igyekszik közvetí­teni ezeket a követelményeket a termelő üzemekhez. Így vé­gül az üzemekben is a minő­ségi mérce válik meghatározó­vá. Föltéve persze, ha van ilyen mérce,— Az ipari termékek esetében ezer mód van a minőség mé­résére, és az is pontosan meg­állapítható, hogy mekkora ré­sze van a munkásnak vagy épp a rossz alapanyagnak a selejtben. Más a helyzet a mezőgazdaságban. Ki tudná például csalhatatlanul meg­ítélni egy szántás minőségét? Azt persze lehet látni, hogy »mutatós-e«, sőt »szúrópróba­szerűen« a szántás mélysége is ellenőrizhető. Mégsem elég objektívek ezek a »mutatok« ahhoz, hogy minőségi bér alapjául szolgáljanak. Egy vágóállat húsminősége jól mérhető, az viszont mar nehezebben, hogy az állat- gondozóknak pontosan mek­kora része volt ebben az eredményben. Ugyancsak vi­tatható, hogy az aratás hoza­mához mennyire járult hoz­zá — lelkiismeretességével — a növényvédelmet végző szak­munkás. Valószínű, hogy a növény számára kedvező idő­járású évben tényleges érde­mén fölül is jutalmazzák, míg aszályos esztendőben az ő zsebe bánja azt is, amiről nem tehet. A Talán e három példa is jelzi, hogy a mezőgazdasági munkák jó részénél nincs tel­jesen hiteles — az emberek igazságérzetével találkozó — mérce a minőségi munka megítélésére és az ösztönzés­re. Tovább nehezít! a megol­dást, hogy a mezőgazdasági munkák nagy részénél meg jócskán vannak mennyiségi tartalékok is. Márpedig nyil­vánvaló ellentmondásokhoz vezet minőségre ösztönözni ott, ahol a több munka (pél­dául a gépek, no meg a mun­kaidő jobb kihasználása) ön­magában is előrelépést jelen­tene. Hasonlóan izgalmas kérdé­sekről beszélgettem több tsz vezető szakemberével. Véle­ményük egybevetése jónéhány következtetést sugall. Többen szóvá tették: már az is fejlődés, hogy az elmúlt öt-tíz évben mennyiséghez kötődő bér váltotta föl az addigi »fixet«. Végképp eltű­nőben van az órabérrel fize­tett ráérösség, és a puszta je­lenlétért is »járó« fizetés. Tény, hogy a munka mi­nősége ma inkább függ a dolgozók lelkiismeretességé­től — ha úgy tetszik: emberi tartásától —, mint a külön­féle ösztönzőktől, de ugyan hogyan is lehetne másként, ha például egy kevés géppel rendelkező gazdaságban a szántás minőségénél is dön­tőbb, hogy egyáltalán fölszánt­sanak. Ez a példa előrevetít egy másik következtetést is: o követelményrendszernek szinkronban kell lennie a ter­melési feltételekkel. Némi túlzással: lehetetlen »patika­tisztaságot« vagy példás mun­kafegyelmet elvárni egy sár­tenger közepén álló mállado­zó állattenyésztő-telep dolgo­zóitól. Hasonlóképp nem le­het egy közepes eredménye­ket fölmutató kis tsz-szel szemben »állami gazdasági szintű« követelményeket tá­masztani. Ha mégis ezt tesz- szük, hasonló »eredményt« érünk el, mintha az egyszer­egyet épphogycsak elsajátító tanulóval háromismeretlenes egyenletet akarunk megoldat­ni™ A termelési technológiai föl­tételek és a parancsoló gaz­dasági követelmények helyen­ként tapasztalható szándéká­nak áthidalásához elengedhe­tetlen a mérce emelkedésének fokozatossága, a követelmé­nyek differenciálása. (Más a helyzet azoknál az üzemeknél, ahol a technológiai feltételek maximálisan megvannak — mint például néhány, világ- színvonalon álló tehenészeti szaktelep esetében —, de ahol a megtermelt árú minősége mégis gyakran hagy kívánni­valót. Ilyen esetekben már el­odázhatatlan a határozottság, sőt a szigor.) Sokak szerint a minőségi követelmények közvetítésére az értékesített végtermék mennyisége és minősége alap­ján való bérezés ad leginkább módot a mezőgazdasági üze­mekben. Néhány, főként az állattenyésztésben foil élhető jó példa valóban ezt látszik alátámasztani. Az állatgondo­zó jól dolgozott, ha a rábí­zott hízóállatok zömét »A« minőségben veszi át az ipar. De vajon mekkora részt tu­lajdonítsunk a traktorosnak, a kombájnosnak vagy a szárí- j tÓ6nak az exportképes kuko­rica eredményéből és mekko­rát abból a minőségromlásból, amit például a korszerűtlen tárolási feltételek okoznak0 Egy vezető szerint előbb utóbb el kell jutni oda, hogy közös munkájuk kockázatai Ezek a poliészter kupolák Ferihegyre készülnek. Az első teljes gazdasági évet zárja az idén decemberben megyénk . egyik legfiatalabb gyára, a barcsi Kemikál. A Dráva partján épült létesít­mény 280 dolgozójának ko­rántsem volt »sétagalopp« az idei esztendő: 285 millió forin­tot kell december végéig elő­állítaniuk. Az első háromne­gyed év adatainak ismereté­ben minden reményük meg­van rá, s eddig az évi 35 mil­lió forintos nyereségterv idő­arányos részét is 137 százalék­ra teljesítették. A számok impozánsak. Ha valaki csupán ezeket nézné, könnyen azt gondolná, hogy gondoktól mentes volt az 1979- es év. Pedig korántsem így áll a helyzet. Hogy az eredmé­nyek mégis biztatóak, az a gyár vezetőit és munkásközös­ségét dicséri. A gondok közül első helyen az idén januárban életbe lép­tetett importkorlátozást említ- tette Szabolcs Pál gyárvezető. A gyárban feldolgozott alap­anyagok negyven százaléka külföldről származik, a poli­rtz emberek egyénileg is mer­jék vállalni. (Ma helyenként az egyéni hanyagság követ­kezményeit is a tsz »nyeli le«.) A mezőgazdaságban ugyanis, ahol az időjárás és a piac szeszélye egyaránt keresztül­húzhatja a számításokat nincs más mód a végtermék minő­ségén alapuló reális ösztönző­rendszer kialakítására. Még egy a lejegyzésre kí­vánkozó álláspontok közűi. Egy szakirányító elmondta, hogy az elmúlt években há­romszorosára nőtt a kukorica- termésátlaguk. Ez látszólag csupán mennyiségi fejlődés, valójában jórészt a munka minőségi javulásának a bizo­nyítéka. Ésszerű vetésszerke­zet, jó minőségű talajmunka és vetés, valamint gondos be­takarítás nélkül aligha lehet mennyiségi eredményt elérni. Ennyiből is látható a minő­ségi követelmények szigorí­tását mindenki a fejlődés ter­mészetes velejárójának tekin­ti a mezőgazdaságban is. El­térnek viszont a vélemények a további lépések hogyanját illetően. Ezzel kapcsolatban tett megszívlelendő javaslatot a szentbalázsi tsz elnöke. Minden évben tucatnyi ter­melési bemutatót és tanácsko­zást szerveznek szakemberek számára a vetés célszerű mód­járól vagy a takarmányozás­ról. Egy sem volt még azon­ban, ahol a közgazdászok pél­dául a | minőségi ösztönzés le­hetséges módjairól adtak vol­na tájékoztatást vagy ahol üzemi szakemberek kicserél­hették volna ez,zel kapcsolatos tapasztalataikat. Ez annál is inkább indokolt volna, mert miközben az ipar egyre több mezőgazdasági ter­méknél tér át a minőség sze­rinti átvételre, a tsz-ek zö­mében — mint a fentebbi vé­leményekből is kitűnt — a munka minőségének még mércéje sincs. Bíró Ferenc észterüzemrészben például mindent nyugati piacról keli beszerezni. A porkeverőüzem­ben csaknem ugyanez a hely­zet, így nem lehet csodálkoz­ni azon, hogy milyen gondo­kat okoztak a késve érkező szállítmányok. Volt olyan alapanyag is, amelyet május helyett csak augusztusban kaptak meg, és volt üzemrész, amely majdnem két hónapot állt hasonló okok miatt. A kiesést természetesen va­lahogy pótolni kellett, s erre a legkézenfekvőbb mód a több műszak bevezetése volt. Azaz: akkor dolgoztak, amikor volt miből — akkor viszont nagy volt a »hajtás«. Az év vége felé, szerencsére, javult a helyzet, de korábban elég gyakran megesett, hogy más­fél-két hét után elfogyott az alapanyag, s utána két hét volt a kényszerpihenő. Van­nak szezonjellegű termékeik is, mint például a homlokzat­festékek. Ezeket télen nem le­het fölhasználni, ezért a gyár­tásuk is szünetel. Ilyen ese­tekben az üzemrészek közöt­ti átszervezéssel biztosítottak munkát az embereknek, egy részük pedig a gyár csinosítá­sával, karbantartásával foglal­kozott. A tmk-szerelők kivé­telt képeztek, ö épp azt a fel­adatot nem tudták ellátni, ami a munkájuk lett volna: a gépek tervszerű megelőző kar- I bantartását. Idejük, energiá- ! juk nagy részét ugyanis egyes termelőberendezésele átalakí­tására fordították, mert azok eredeti állapotukban alkal­matlanok voltak a késztermék előállítására. Sovány vigasz, hogy ezért az átalakításért je­lentős újítási díjat fizethettek ki néhány dolgozónak. A következő év sem ígérke­zik zökkenők nélkülinek. Az alapanyag beszerzése valószí­nűleg ezután is gondot okoz, hiszen az új helyzet következ­tében a magyar vegyipari vál­lalatok szinte elárasztották (Tudósítónktól.) A nagybajom! Lenin Ter­melőszövetkezet november 8- án végzett a vetéssel 1595 hek­táron. Az ősz folyamán 1350 ; hektárról kellett betakarítani i a kukoricát, s ebből már alig i száz hektár van csak hátra. Arra számítanak, hogy egy hektár 52—53 mázsát ad, má­jusi morzsoltban számolva. A műtrágyázást a terület 60 szá­zalékán befejezték: 1950 hek­táron kell elvégezni az őszi mélyszántást, s ennek 40 szá­zalékáról már letették a gon­dot. A talajmunkákat négy nagy teljesítményű erőgép végzi éjjel-nappal, a betakarításnál öt kombájn dolgozik. Az utób­bi napok esőzése kedvezett a vetésnek, de a betakarításnál négv napig várni keEett. No­vember 22-én ismét megin­dultak a betakarj tógépek. Ve­zetőik igyekeznek tudásuk megrendelésekkel a hasai alapanyaggyártó kombináto­kat. Nemigen enyhíti gond­jaikat, hogy a Tiszai Vegyi Kombinát megvásárolt egy olyan külföldi kötőanyaglicen- cet, amelynek révén majd na­gyobb mennyiségű anyagot szállíthatnak Barcsra. Nagy súlyt helyeznek a Drá- va-parti üzemben a piackuta­tásra és az új termékek nép­szerűsítésére. Annak ellenére, hogy hazánkban nem okoz gondot az építőipari termékek eladása, mégis vannak olyan gyártmányok, amelyeket a szakemberek alig ismernék. A bemutatókon, vásárokon való részvételen túl létrehoztak egy úgynevezett alkalmazástech­nikai csoportot: egy technikus és két építőipari szakmunkás járja az országot és igyekszik bemutatni az új termékeket. Sajnos ma még gyakran nekik kell »könyörögniük« egy-egy épületért, egy-egy üres falfe­lületért, ahol a jobbat, a kor­szerűbbet népszerűsíthetik. Az üzem tervei között sze­repel egy mintabolt létreho­zása is. Ez akár Barcson, akár Kaposváron nagy szolgálatot tehetne mind a gyárnak, mind a lakosságnak — hiszen a ter­mékek nagy részét használ­hatnák a magánépíttetők is. A megvalósításhoz egyelőre — nem tudni mi okból — hiány­zik még néhány pecsét. A bu­dapesti Kemikál-mintabolt minden elképzelést felülmúló forgalma mindenesetre azt bi­zonyítja, hogy üzletnek sem rossz az ilyen vállalkozás... Senki sem számított rá, hogy az új gyárban egy csapásra minden nagyszerűen sikerül. Az országnak szüksége van a Komikéira, és Barcs büszke a gyárra. A feladatok jövőre még nagyobbak lesznek, a ter­melési érték például megköze­líti a 335 milliót. Kétszáz­nyolcvan ember vallja: telje­síthető. legjavát adni. A betakarítás­ban Dominátor 100-as gépén eddig — Kuczkó József érte el a legjobb eredményt: 230 vagon nyers kukoricát vágott le. Jó munkát végzett még ezen a területen Fitykus Jó­zsef és Péterfai József; a ve­tésben Zsobrák Lajos és Hor­váth Ferenc gépkezelő jeles­kedett A gépműhely dolgozói ál­landó ügyeletet tartottak, és a hibákat a helyszínen kijaví­tották. A szövetkezetnek je­lentősebb alkatrészgondja nem volt, a gyenge minőségű szí­jak és görgős láncok azonban sokszor okoztak bosszúságot A gépműhely szerelői egy em­berként segítették a munká­kat. Néhány nap még — s a be­takarítást teljesen befejezik. 'Somogyi Néplap L. J. Egy emberként segítettek Állandó ügyelet, munka éjjel-nappal Az első év

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom