Somogyi Néplap, 1979. november (35. évfolyam, 256-280. szám)

1979-11-22 / 273. szám

• • Örül az új olvasóknak 'Ás asstalon Olívetti-számo- lőgép, mellette kiterítve sok rubrikás nyilvántartások. Azonnal látszik, hogy könyve­lő dolgozik a szobában. Ha fi­zetésnapon mentünk volna Ko­vács József néhoz, a Somogyi Erdő- és Fafeldolgozó Gazda­ság Kossuth-könyvterjesztőjé- hez, akkor nyilván más kép fogad: az egyik asztal olyankor mindig teli van politikai mű­vekkel. — Itt rakom ki a könyveket, s ide jönnék a kollégák; meg­nézik, kiválasztják az őket ér­deklő műveket. . . Ezt a mun­kát persze nem lehet egyedül végezni egy ekkora vállalatnál, így még háfom terjesztő segít a politikai irodalom népszerű­sítésében. Sajnos, az egyik ép­pen most ment nyugdíjba. A másik kettő a konyhán dolgo­kiadó gondozásában megjelenő művek terjesztésével. — Először csak alkalman­ként segítettem Pintér Sándor párttitkárnak, aztán rendsze­resen én ajánlottam a könyve­ket az erdészet dolgozóinak. S mivel akkor kezdtem ezt a te­vékenységet, így számítok tíz­éves könyvterjesztőnek. Ami­kor ide kerültem a központba, először pártbizalmi voltam és később vettem át a Kossuth- könyvek terjesztését. Nagy gondosságot igényel mindenkitől a frissen érkező könyvek ajánlása. Ez a titka az ő jó munkájának is. Meg az, hogy jól ismeri munkatársai­nak az érdeklődési körét. Az évek során kialakult a politikai irodalom gyűjtőinek állandó tábora. Kik, egyikük szakácsnő, a má­sik élelm ezés vezető. Kovács Józsefné tíz éve könyvelő, s öt éve dolgozik a központban. Előtte a Műszaki Erdészet volt a munkahelye. Fiatal párttagként ott bízták meg először a Kossuth Könyv­— Akik esti egyetemre, sza­kosítóra járnak, elsősorban ők keresik a marxizmus—feminiz­mus klasszikusainak műveit. Amikor fölbontom a csomagot, elsősorban az ő figyelmüket hívom föl ezekre. Ugyanígy vagyok a lexikonokkal is. A felnőttek nem firkálnak... •dádcncü Az iskolák közeiében levő házak falán mindig sok kré­tarajz irka-firka árulkodik arról, hogy a nebu lók egy-egy fehér vagy színes krétadarab­kát „felejtenek” köpenyük zsebében. Van, aki nágyon ha­ragszik ezekért a falakra rótt akombá komok ért. Megpró­bálja eltüntetni őket, vagy ha épp rajzoló gyerekekkel ta­lálkozik, kiabál is velük, po­font ígér és zargatja az apró­népet. Van, aki szelíden meg­magyarázza nekik, hogy a fal­ra firkálni nem okos dolog. Én — megvallom — azon ke­vesek közé tartozom, akik még érméi is türelmesebbek. Nem zavar a sokféle kríksz- kraksA sőt... Szívesen: böngé­szem e rajzokat és föl iratokat. Így értesültem arról, hogy Szabó Pityu halálosan szerel­mes Kovács Ágiiba. Ámde Ági valószínűleg mást szeret mert nevét áthúzta a nyíllal átlőtt szívben. Avagy Pityu szeretett ki már az ifjú hölgyből, s ezt adta mindenki tudtára az át­húzással? Megtudtam azt is, hogy „hüjék” — még véletle­nül sem hülyék — vagyunk (mert „hűje”, aki olvassa”), és az is kiderült, hogy erre he­lyesírásból egyest adott vala­melyik tanárnak készülő kis­diák ... A hagyományos közlésekkel — a fentiéket valószínűleg mi, fölnőttek is elkövettük egykor — nem merül, ki ez a közösen szerkesztett és olvasott „hír­lap.” Az irigylendő gyermek­fantázia tündéreket és hu­szonegyedik századbeli roboto­kat is varázsol a falakra; bé­késen megél itt, egymás mel­lett, a régmúlt és a jövő. Eny­hülésről és hűvösödésről, jegyzékváltásról és túszdrá­máról, atomfegyver-telepítés­ről és gazdasági blokádról mit sem tudva egymás mellett sorakozik a magyar, az angol meg a szovjet lobogó. Táncol a ferde szemű kínai pálcika­baba, az indiántolldíszes ha­sonlóval, és magyar vonalka- kislány figyeli őket. És ha tudnának, örülnének annak, hogy itt-ott erre is jutott a fe! iratírók figyelméből: ..Krisztiánnak kistestvére szü­letett, de csak lány.” Ezért szeretem az irkafírká- kaj. És csak akkor szólok, ha^ valamit valóban elcsúfítaná­nak vagy látható, hogy ma­lackodás készül, bár ez is hoz­zá tartozik a gyerekek kom­munikációjához, Tegnap újabb színfolttal gazdagodott az egyik fal. Ilyet még soha sem láttam: számtan — azaz bocsánat: matematika- — pél­dák okoztak fejtörést, és be­vallom, nemigen értettem hozzájuk. Így hát inkább fél­renéztem, s a ház tövében a járda mellett észrevettem a szeméthalmokat. Az erkélyek­ről kidobált kekszesdobozt, a rossz üvegmosókefét és más egyebet. Mi, felnőttek nem firká­lunk. Sőt, csúnyán ordítozunk ✓ a kincset érő kicsempészett krétadarabkákat szorongató aprönéppel. fc. P. Megállapodás a magyar zene népszerűsítésére X magyar zenei élet ered­ményeinek jelentősebb ese­ményeinek népszerűsítésére, határainkon kívüli propagan­dájának hatékonyabbá tételé­re kötött együttműködési meg­állapodást a Nemzetközi Kon­certigazgatóság, a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat és a Kultúra külkereskedelmi vállalat. A magyar zeneművek és muzsikusaink külföldi nép­szerűsítését szolgáló együtt­működésről — a budapesti zenei hetek és a külföldi ma­gyar zenei napok mellett — zenei életünk rangos külföldi eseményeinek kiállításokkal, hanglemezek. zeneművek árusításával egybekötött eredményesebb előkésízítését és lebonyolítását várják a a szakemberek. A* olvasókkal telefonon is tartja a kapcsolatot. Az egyik idős erdész az Univerzum-so­rozatot gyűjtötte. Amikor meg­kapta az új kiadványt, már szólt is föl neki: „Robi bácsi, jöjjön! Megjött az Univer­zum .. — Fontos, hogy ismerjem az érdeklődési köröket — mondja Kovácsné. — Így ' szinte biztos vagyok benne, hogy jó helyre viszek egy-egy könyvet, amikor fölmegyek a kollégák­hoz. A központi pártkönyvtár szintén innen viszi a műveket. Előfordult, hogy a szocialista- brigád-vetélkedő jutalmaként politikai műveket adtak át, s a rendezvény előtt nálam vá­logatták ki őket. A párttitkár figyelmét is felhívom ezekre; például most arra, milyen ki­adványok hasznosíthatók a be­számoló készítésénél. A pártalapszervezet, a gaz­daság pártvezetősége rendsze­resen figyelemmel 'kíséri a Kossuth-könyvek terjesztését. Ez nagy segítséget ad a mun­kában. A Kossuth Könyvkiadó megyei kirendeltsége szintén támogatja: egy-egy gyorsan el­fogyott műből újra küldenek. Ha nincs, akkor Pestről hozat­ják meg. Beszélgetés közben ráterelő­dött a szó a pártfolyóiratokra. A Kovácsné munkáját segítő egyik terjesztő foglalkozik ezekkel. Nagyon érdekes az ő véleménye is: — Én azt mondom, jó lenne, ha minden párttag járatná va­lamelyiket ... Még ha nem ol­vas is el minden cikket, csak azt, ami őt a legjobban érdek­li, akkor is felhasználhatna pártmunkájában. Elég, ha azt mondom, hogy sok beszámolót írunk, ehhez mindenképpen is­merni kell az elveket, a más vállalatok tapasztalatát. — Mi a szép a könyvterjesz­tő tevékenységében ? — Például az, hogy az elő­ször csak szakácskönyvet vá­sárló dolgozó másodszorra, harmadszorra már magvas po­litikai művet kér ... Örülök minden új olvasónak. — Visz-e a könyvekből ba­za? Elmosolyodik: — Mindig... A tizenkét éves kisfiáim nagyon érdeklődő, ne­ki viszem az Univerzum-soro­zatot, máskor lexikonokat is. Kovács Józsefné a politikai könyvnapok alkalmából meg­kapta a Kiváló terjesztő pla­kettot. E szép elismerést — mint nagyon szerényen mond­ta — azzal érdemelte ki, hogy amit rá bíztak, azt becsülete­sen elvégezte, ö úgy tartja, hogy semmi különöset nem csinált. Ez a szerénység a for­rása eddigi eredményeinek is. Lajos Géza Fiatal festő kiállítása Kadarkúton Gubcsi Attila »Flóra« című festménye. A Kaposváron élő Gubcsi Attila festményeiből rendezett kiállítást a kadarkúti id. Ka- poli Antal Művelődési Ház. A tárlatot látogató nézők kö­zött a gyerekcsoportok is ér­deklődéssel tanulmányozzák a fiatal festő , művészetét, ame­lyet átitatott., a gyerekkor számtalan élménye. Gubcsi Attila érzékeny színekkel áb­rázolja a városi emberek éle­tét is. Vonzóak azok á képei, amelyek lírai hangulatot árasztva az őszinte kapcsot» tokát fejezik ki, A kaposvári művész kiáll i- tása az utóbbi hónapok ter­melését öleli föl. Festményei között megelevenedik a várna átalakulása, a »földszintes Ka­posvár« építkezése. Nincs helye a néprajzi gyűjteménynek Törökkutat megismerték Törökikoppány község nevé­nek említésére legtöbbször A koopányd aga testamentuma című könyv és a belőle ké­szült ifjúsági film jut eszünk­be. De hányán tudják, hogy hol található ez a helység? — Bizony, meglehetősen el vagyunk zárva a világtól. Ez persze csak területi elzártság. Későn érkezik meg az újság, nehezebb a • közlekedés, nehe­zebb eljutni színházba, mozi­ba... más hátrányát nemigen érezzük. Különösen, amióta elkészült a közeli kiránduló­hely, Törökkút, azóta, nőtt meg a. forgalmunk — mondja Pecseli István tanácselnök- helyettes. — A közművelődés terüle­tén sem érezzük magunkat hátrányban — mondja. Tar- gos Károlyné könyvtáros. — Nőtt az olvasók, a könyvtári tagok száma. A hatseázötven lakosból ma 180—200 rendsze­res látogatónk. Igaz, jórészt az általános iskola tanulói adják ezt a létszámot, valamint a levelező tagozaton főiskolára, egyetemre járók. Ha viszont a társközségeket, Somogyacsát, Somogy dör öcsikét, Kárát kí­sérjük figyelemmel az olva­sottság szempontjából, akkor kiderül, hogy a felnőtt olva­sók száma növekszik fokoza­tosan!. Nagy anyagi támoga­tást kapunk, s ez lehetővé te­szi az egyéni igények figye­lembe vételét. Jelenleg 0812 kötet könyvünk van, ebből Koppánybar 4500 kötet, a többi a társközségek helyi fiókjaiban. A könyvtárközi kölcsönzés lehetővé teszi, hogy negyedévemként cserél­jük az állományt. Különösen Siófoktól kapunk sok segitsé­Regionális kutatások — Siklós után 1973-tól kétévenként meg­rendezik a dél-dunántúli me­gyék levéltárainak tudomá­nyos regionális tanácskozá­sait. Zalakaros és Szekszárd után 1977-ben Siófokon, az idén pedig Siklóson ültek ösz- sze — a Baranya megyei Ta­nács művelődési osztályának, a levéltárnak és a Történelmi Társulat dél-dunántúli elnök­ségének szervezésében — a tudományos kutatóik, levéltá­rosok és helytörténészek. A siklási tanácskozáson tevé­keny somogyi küldöttség is részt vett. Dr. Kanyar Józse­fet, a levéltár igazgatóját kérdeztük a konferencia ta­pasztalata ir ól. — A zalaikarosá és a szek­szárdi tanácskozás után vilá­gossá vált, -hogy érdemesebb e konferenciák anyagát job­ban a tájhoz mérni, leszűkíte­ni.-így az előadások, referátu­mok nem annyira szerteága­zóak, s a tanácskozás anyaga is egységesebb. Siófokon már eszerint — különböző szek­ciókban — folyt a munka, ba­latoni problémákról. Siklóson pedig tovább szűkítettük a té­mát a dél-dunántúli művelő­désügyre. öt plenáris előadás boncolgatta a művelődéstörté­net különböző aspektusait Benda Kálmán, Vörös Károly, Hánák Péter — neves ma­gyar történészek — gondola­tait hallhattuk, s a tudomány közti együttműködés jegyében Lovász György földrajztudós is tartott előadást Ram a re­gionális kutatások módszerta­ni kérdéseinek összefoglalása jutott. A plenáris előadások után két napig öt szekcióban vitat­koztak a résztvevők. Két so­mogyit is találunk a szekció- vezetők között: Kanyar Jó­zsefet és Tröszt Tibor műve­lődési osztályvezető-helyet­test Kilencen szólaltak föl a somogyiak közül. Egyik-másik korreferátpm jó példája lehet a további kutatásokban oly­annyira szükséges »mélyfúrá­soknak«. egy-egy részkérdés elemző történeti megközelíté­sének. — Növekedtek-e az esélyei a siklósi tanácskozás után a regionális együttműködés-ku­tatás további szélesedésének? — Valóban fontos felada­tunk a megyehatárokon túl nyúló kapcsolatok földerítése, s ennek az együttműködésnek egyre markánsabban kezdenek fölrajzolód,ni a keretei: ' Pél­dául ott a munkásművelődés. A kapitalizmus sajátos fejlő­désének következtében ez a kérdés nem egy egész tájhoz, hanem csak egy-egy izmosabb; iparosodottabb város életéhez kapcsolható. Mégsem elszige­telt pontok ezek: vannak a különböző városok munkásait összekötő szálak is. Például a dél-dunántúli szociáldemok­rata szakszervezeti központ Kaposváron székelt a század­előn. Ugyancsak itt volt a Berzsenyi szabadkőműves­páholy központja is, valami­kor Pécs, sőt Zágráb is Ide tartozott. Valaha Pécs volt a négy megye iparkamarájának központja, Somogybán pedig az alsó-dunántúli mezőgazda- sági kamaráé. Itt található ezek iratanyaga. Mind kitűnő fonás a regionális kutatások­hoz. Természetes út, jól be­vált gyakorlat a levéltánközi kölcsönzés. — Ilyen regionális jellegű a kutatókat tömörítő tudo­mányos intézmények szerve­zete is? — A helyzet kedvezően vál­tozik. A megyében két aka­démiai munkabizottság fog­lalkozik helytörténeti és re­gionális tudományos kérdések földolgozásával. Több mint húszán dolgoznak á művelő­déstörténeti munfcab izotteá g- j, ban, s elmélyült munka folyik; az agrártörténetiben is. Több i középiskolai tanár, helytörté­neti kutató dolgozik nekünk; munkájukat e bizottságokban rendszeresen megtárgyaljuk és támogatjuk a disszertációk elkészítését is. Ezt a munkát közvetlenül is segíthetik a Studium Historicum Simig- hiense kiadványsorozat köte­tei. Ennek egyelőre az első kö­tete jelent meg. Egyébként készül a Széchenyi Könyvtár- ! ban az utolsó tíz év helytör- j téneti bibliográfiája. Egyfajta j mérleg lesz: mennyit érnek ezek a kiadványok, amelyek­be rendkívül sok értékes ener­giát fektettek. is. T. get. Jelenleg a kézikönyváffloi mányt igyekszünk kipótolni, így egyelőre kevesebb a szép- irodalom. A keresett könyvek elsősorban az állattenyésztés­re. a növénytermesztésre. a szőlészetre vonatkoznak, ezért a szakikönyvek rendelésénél bevonjuk a tsz szakembereit is. Egyre több előadást szer­vezünk központi előadók köz­reműködésével az állattartás­ról, a növényvédelemről, ezek iránt az igény egyre hő. Ugyanígy vagyunk, az, író—ol­vasó találkozókkal is,, persze ennek megszervezése, megle­hetősen nehéz feladat .............. H a Törökkoppány kulturá­lis életéről beszélünk, feltét­lenül meg kell említeni a honismereti szakkört, melyet Bősze Gábor, az iskola igaz­gatóhelyettese vezet. Tulaj­doniképpen két szakkörről van szó egy vezetés alatt. Ugyan­is külön működik a felnőttek- ná& külön a gyerekeknek, ter­mészetesen azért segítik egy­mást. A szakkör működésének eredménye egy szép néprajzi gyűjtemény, amelyet hely hiá­nyában nem tudtuk hol el­helyezni. Gondoltunk már egy tájház kialakítására, de egye­lőre várat magára a megoldási. Szakkörökről lévén szó, meg kell említenem a Somogydö- röcskén működő kézimunka- szakkört. A tagok a tsz dol­gozói, s minden évben kiállí­tást rendeznek munkáikból. Somogyacsán nagy vállalko­zásba fogtak a falu lakói: a Koppányi lakodalmast dol­gozzák fel. Az ötlet jó, csak irányításra lenne szükség, mert a népi motívumok közé belekeveredett egy-két neim oda való is. Reméljük, hama­rosan jő kezekben lesz a cso­port — Mindezek mellett valódi büszkeségünk a menyecske­kórus, amely tavaly kapta meg a Szocialista kultúráért kitün­tetést, valamint az országos kiváló fokozatot. Szereplésüket mindig, npgy figyelemmel kí­sérjük. Sajnos, az utánpótlás nem megfelelő, mert egyre kevesebb a fiatal a községben. Sokan mennek el dolgozni, tanulni nagyobb helyekre, Taibra. Kaposvárra. Más fal­vaknak is nagy gondja ez, de mi reménykedünk, hogy ha a községünk komolyabb fej­lődésnek indul minden téren, akkor a fiatalok itt maradnak vagy visszajönnek. Ambrus Agnes

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom