Somogyi Néplap, 1979. november (35. évfolyam, 256-280. szám)
1979-11-21 / 272. szám
fl járóbetegellátás helyzete Képek Hercegovináról Ha a iörzpfi orvosi ellátásról esik szó, mindig vizsgálni kell a járóbetegellátás színvonalát is. A nagyatádi NEB a járás hat és Nagyatád négy orvosi körzetében, illetőleg a kórház-rendelőintézetében végzett fölmérést. Megállapították, hogy a körzeti orvosoknak közegészségügyi, egészségnevelési, anya- és gyermek védemi, valamint gondozási feladatok mellett jelentős szerepük van a krónikus betegek gondozásában; és az otthon fekvő — magatehetetlen — betegek ápolásában, amihez a körzeti ápolónők sokoldalú segítséget nyújtanak. Az orvosok rendelési ideje átlag napi 4 óra; ez megfelelne a korszerű ellátás követelményeinek, ha csökkenteni lehetne a hosszú várakozási időt. Az orvosi körzetek nagysága és lélekszáma eltérő: az utóbbi 1800—3550 fő között van. Legmostohább a helyzet a nagyatádi körzetekben. Itt a lakosság száma magasabb az országos átlagnál, s így a napi betegforgalom túllépi a tervezettet. Ezt még súlyosbítja a korszerűtlen orvosi épület, a kultúrálatlan várakozási körülmény — a négy orvosi körzetnek egyetlen kis várakozóhelyisége van —, a berendezések elavultsága, az öltöző- es vetkőzőfülke hiánya. G-ondot okoz, hogy a járás területén több körzeti orvosi ellátás betöltetlen (Segesden, Inkén), a helyettesítés nehezen oldható meg, mert a nagyatádi kórház — rendelő- intézet jelenleg csak üzemorvosi és gyermekorvosi helyettesítésnél tud segítséget adni. Maga az intézmény is orvoshiánnyal küzd. A járás és a város területén három csoportvezetői belgyógyász tevékenykedik: ők végzik a betegek táppénzes felülvizsgálatát és kéthetenként tanácsokkal látják el a körzeti orvosokat. Munkájukat segíti a községekbe havonta eljutó gyermek-, szülész és nőgyógyász tanácsadószolgálat. A népi ellenőrök megállapították, hogy az előző évekhez viszonyítva az orvosi rendelők állapota, felszereltsége javult — kivételt képez a már említett nagyatádi körzet —, új orvosi rendelők épültek, jelentős felújításokat végeztek. Az 1976. augusztus 20-án megnyílt nagyatádi kórházhoz kapcsolt rendelőintézet meny- nyiségi és minőségi javulást hozott a járás járóbetegellátásában. Eenyhítette, de nem oldotta meg a gondokat. Ezt az a tény is bizonyítja, hogy az eredetileg 17 munkahelyes, 800 beteg ellátására tervezett rendelőintézet máris kiesőnek bizonyult. Súlyos gondot jelent a szakorvoshiány is. Nincs főfoglalkozású szemész orvos, és akadozik a sebészeti és belgyógyászati szakrendelés^ Jól megoldották viszint a nőgyógyászati, a fogászati, a röntgen- és a laborszakrendelést. A rendeléseken megjelent betegek várakozási ideje két óra. Sokára lehet bejutni a szakorvoshoz, és az főleg a vidékieknek okoz gondot. Egyes körzetekből —így a zá- kányi és az iharosberényi körzetből — a beutazás körülményes, ezért íz esetek többségében a rendelésen való \ részvétel egy egész napot is' igénybe vesz. A rendelőintézet fölszereltsége, műszerrel való ellátottsága, a helyiségek kulturáltsága, az orvosi műszerek kihasználtsága jó. Az egészségügyi ellátás javításával kapcsolatban a NEB fölmérést végzett a lakosság körében is. A megkérdezettek véleménye alapján született néhány módosítás. A nagyatádi kórház-rendelőintézetben a rendelési idő kezdetének és időtartamának betartását, illetve a várakozási idő lényeges csökkentését a nagyatádi körzeti rendelő korszerűsítését, a váróhelyiségek zsúfoltságának megszüntetését javasolták. G. I. Dokumentumok a szülőföldről Két fontos segédanyag Régi Igazság, de nem lehet eleget ismételni: a tágabb szülőföldhöz elsősorban közvetlen környezetünk, lakóhelyünk révén kötődünk. Ezt az érzelmi kapcsolatot hivatott erősíteni az iskolai nevelésnek az a törekvése, hogy mennél többet mutasson föl hagyományainkból, múltbeli és mai értékeinkből, megismertetve a megye, a város, a község nevéhez fűződő iródailmi, képzőművészeti alkotásokat, történelmi eseményeket. E fontos cél elérésének támogatására megindított Iskola és levéltár sorozat legújabb — hatodik és hetedik — száma került a napokban a megye általános és köeépiskolás nevelők, illetve más érdekeltek kezébe. (Pontosabban: merjük remélni, hogy nemcsak leltári tárgyként az iskolai könyvtárakba ...) A 6. kötetben Laczkó András gyűjtötte össize Somogy irodalmi múltjának legfontosabb emlékeit. Pálóczi Horváth Ádámmal kezdődik a sor, amely Csokonai Vitéz Mihállyal, Berzsenyi Dániellel, Jókai Mórral, Koboz Istvánnal, Babay Józseffel folytatódik és Sípos Gyulával fejeződik be. Az élő irodalmai Takáts Gyula képviseli. A sizerző avatott kézzel válogat a Somogyihoz kötődés életrajzi mozzanataiból, illetve ennek művészi tükrözéséi tartalmazó versekből, prózai alkotásokból. Igaz, a két ismert, nagy klasszikus költő: Csokonai és Berzsenyi munkásságáról — érthetően — nem • sok újat -tud mondani az irodalomtanároknak, inkább á tények csoportosításával, egyes részek kiemelésével ad útbaigazítást, de Pálóczi Horváth életpályája, kapcsolatai és irodalmi munkásságának ismertetése hiánypótló segédanyagként szolgál. Akár csak a jórészt saját kutatáson alapuló fejezet: Jókai és Roboz kapcsolatának elemzése. Hasonló célú, más jellegű gyűjteményt ad közre a 7. kötélben Beöthy Ferenc: a Dél-Balaton irodalmi és történelmi emlékhelyeit gyűjtötte össze nagy gonddaL A teljességre törekvés vezérelte: adatokat közöl tömören, lényegre törően, többé-kevésbé ismereteket, és számos olyat is, amelyről csak néhányan tudtak a helytörténet iránt érdeklődők közüL Meghatározott térben — a déli parttól mintegy 15—20 km-es sávban — és a települések egész történelmét áttekintve vette sorra a falvakban, községekben, városokban található tárgyi emlékeket, a nevezetes épületeket, melyekhez valaha élt vagy ma is alkotó szépíró, tudós, festő, történész munkásságának, életének valamely mozzanata kötődik. Látszólag jelentéktelen személyiségek, események is szerepelnek a kötetben, amelyek azonban a helytörténet számára fontosak, megőrzésire és továbbadásra méltók. Olyan gyűjtemény megjelenését segítette a balatonszár- szói, a bogiárlellei és a bala- tonföldvári tanács, amely nemcsak a nevelők, hanem az idegenforgalommal bármilyen kapcsolatban levők kezében is hasznos segédanyagként szolgálhat. Mindkét kötetet illusztrációk színesítik: a hatodikban fotókat közölnek, a hetediket Reich Károly rajzai és különböző fakszimilék teszik tetszetőssé. P. L. j Szalontay Mihály z utolsó nap — Jó. De azért hadd kérdezzem meg: azok a határsértések kívülről befele vagy belülről kifele irányulnak? Szóval: valami kém vagy di- verzáns be akar jönni és azt regisztráljátok, vagy valaki ennek az országnak lakója akar-e kimenni, és azt regisztráljátok? Béla nem gondolkodott, kapásból felelt: — Mind a kettő öregem. De csak utóbbit, csak ezt tudjuk számon tartani. A műszaki zár külső oldala, a drótkerítés mögött nekünk is megközelíthetetlen. Itt belül van az aknazár és a sorompó között egy szakasz a határ mentén végig fölásva. szépen elgereblyézve, s ebben minden nyom meglátszik, ha csak repülni nem tud az illető. De gondolom: az ellenség ellenség, akár be, akár kj akar menni az országból. — Valami ilyesmiről van szó — mondta Miki nagyon halkan, miközben régi gyerekszokás szerint guzsgolt a víz fők»«, úttá térdkalácsán. * mutatóujjal piszkálta a vizet. — Valami ilyesmi kellene. — Milyesmi? — Egy kiskapu, ahol kivihetem Jusztin kát. A másik kettő elszörnyülkö- dött. — Te megőrültél! — Nem én — mondta Miki. — Tudjátok jól, én soha senkit cserben nem hagyok. Amíg ő el nem árul. — Gyerek vagy! Ez most nem handázás! Nem tudod, mit beszélsz. Már a szövegért, a vállalkozás akarásáért lecsukhatnak; már a disszidálás szándéka is büntetendő. Miki csak ingatta a fejét. — Én soha senkit cserben nem hagyok. Ha segítetek, és lebukom, titeket sem. Ha nem segítetek, akkor is nekivágok. — Tisztára őrült! — De mondd: miért akarsz te disszidálni ? — Akar a fene! Én rögtön visszajövök. Nekem csakJusz- tinkát kell átjuttatnom. — És mondd, te elmeháborodott: hogy képzeled?! Azt hiszed a határ valami szeMóe, óriási sajt, tele lyukakkal ? S hogy mi tudunk neked valami kis oldalajtót, ahol kiengedünk meg beengedünk? — És ha ez a lány tényleg kém? És ha te ebben az egészben egy átvert önérzetes nyuszika vagy? — Nem az. Egy ijedt kis liba. Táncosnő. Itt szeretne élni, karriert csinálni; ez volt az egyetlen vágya. Most nem érti hogy mi történik körülötte, mint ahogy mi sem. A szakmai intrikák sokkal jobban érdeklik, mint a saját sorsa. De én valamj szörnyű veszélyt érzek. Nem tudom megmondani, hogy miért, és azt sem, hogy mit. S nem értem, hogy egy bakter meg egy öreg parasztasszony ... Másnap újra találkoztak, vonatindulás előtt. Béla változatlanul kötötte az ebet a karóhoz, hogy nem. nem, ez őrültség; Miklóst cserbenhagyta a józan esze, nem szahad, nem lehet, kár a fáradtságért... Géza komoran hallgatott, maid közvetlenül az indulás előtt a pályaudvari nyüzsgés- forgásban félrehúzta Mikit, mintegy kizárva a dologból Bélát, és ast mondta rekedten, de elszántan: — Bélának igaza van. De ha mégis... szóval akkor én ... a határsávbelépőt, abban tudok segítem. Tavaszy Noémi kiállítása Egy nap időkülönbséggel két kiállítás nyílt Somogybán. Tavaszy Noémi grafikáiból: hétfőn a tabi művelődési házban, tegnap a megyeszékhelyen a Pamutfonó-ipari Vállalat Kaposvári Gyárában. A Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság nemzeti ünnepe alkalmából Kaposváron rendezett grafikai tárlat Hercegovina képes bemutatására vállalkozott. Tavaszy Noémi munkássága nem ismeretlen a megyében, különösképpen nem a kaposvári gyárban, ahol rendszeresen bemutatja munkáit. A grafikusnő most is úti élményeit adta közre: visszatérően — a táji élmények mellett — beavatja nézőit egy országrész történelmi múltjába. S közben egy emlékezetes sorozatot is bemutat, amely Ady Endre költészetét jeleníti meg. Nem esik messze az »utazó« grafikus munkássága ettől a művészi programtól sem: a szomszéd népeknél tett látogatása során Tavaszy Noémi kultúránk követeként jelenik meg, és ápolja a kapcsolatokat. Nemcsak grafikáival teremt hidat, hanem a kultúrák közvetítésé vei is. Képes úti beszámolói fölérnek egy útikönyv jól megirt lapjaival. A látvány — amelyet grafikát nyújtanák — Hercegovina múltját, történelmét az utazás élményeit beszéli el.' Sokszor többet megtudhatunk egy népről csupán egyetlen balladájából, mint abból az információhalmazból, amit több száz kilométernyi utazás során gyűjtünk ... — Szeretek utazni — vallja a grafikus —, s nemcsak látni, hanem láttatni is. Gyönyörködöm a szép tájakban, ismerkedem egy-egy ország irodalmával, népének szokásaival. Keresem a közös vonásokat; igyekszem megörökíteni mindazt, ami érdekes. Hercegovina — az Adriaitenger partján húzódó déli országrész, köztársaság — különös varázsát abban lelte meg Ta- vaszy Noémi, hogy a különböző kultúrák miként találkoztak itt. Török emlékekről vallanak az épületek, a városok; lándzsáiként emelkednek a magasba a minaretek, a kupolák. A bogu- mil sírok kövei is az ott élő nép történelmét idézik... Szinte az archeológiái leleték hűséges rajzai ezek a grafikák. Ám a néző rögtön rájön, hogy nem egy régészeti tanulmány illusztrációit látja, mert a művész ötletekkel »színezte« e grafikákat. Formagazdagsága azonban nem válik külön a témától, s fölhasználja a népművészet gazdag tárházának sok értékes formakincsét is. Néhol olyan nagy az általánosítás, hogy saját népművészetünk emlékei is föltűnnek a képeken. A kiállítást dr. Szirnuty Endre főiskolai tanár nyitotta tegnap délután. Jugoszlávia budapesti nagy- követsége levélben mondott köszönetét a művésznek a nemzeti ünnepük alkalmából Kaposváron rendezett kiállításért és azért a tevékenységért, amellyel hozzájárul Hercegovina, illetve hazánk életének a megismeréséhez. A tárlat november 30-ig tekinthető meg a Pamutfonóipari Vállalat Kaposvári Gyárában, az emeleti folyosón. / Bogumilok i « (Tudósitónktól.) A tabi Zichy Mihály Müve4 lődési Központban is Tavaszy Noémi alkotásai tárulnák elénk; a művész itt mintegy 40 alkotását mutatja be. — Tab és környéke soka* jelent számomra: életem jelentős állomása volt, hiszen szüleim a közeli Bedegkéren dolgoztak — mondta a kiállítás megnyitásán részt vevő művész, majd így folytatta: — A most kiállított képeim az ország különböző tájain és külföldi útjaimon készültek. Tudatosan nem hoztam az itthoni tájról képet, mert remélem, lesz még lehetőségem önálló kiállításon is bemutatni erről a számomra oly kedves vidékről készült alkotásokat. A megnyitó végén a grafikusművész a nagyközségi közös tanácsnak adományozta a Ferencvárosi udvar című alkotását. A megnyitón kisorsolták a közönség között a művésznő Ablak Hercegovinában című munkáját. A tabi tárlat december 3-ig látogatható. H. B. 9 Zenei példatár kezdő klarinétosoknak Nyolc-tíz éves zeneiskolai növendékek tanításához nyújt — nyugodtan mondhatjuk — pótolhatatlan segítséget S. Perjés Margit most megjelent Zenei példatára. A nagy alakú, karcsú kötet borítóján stilizált klarinét mutatja, hogy 1 melyik hangszer titkainak föltárásában szeretne segíteni a kaposvári zeneiskola tanára. S valóban nincs is szebb a zenével meg a zene alapelemeivel ismerkedő (bajlódó) kisiskolások erőfeszítéseinek megkönnyítésénél. — Elintézted? — kérdezte. Géza nem felelt, csak bólintott. Visszamentek a vagonlépcsőhöz. Már integettek, sípoltak, s a kocsisor szinte mozgásba lendült, amikor Béla is leugrott. Látszott, hogy a feszültségtől majd szétrobban, és az arcába lihegte: — Te őrült, te átkozott őrült! Semmi hülyeséget ne csinálj! Két nap múlva fel- küldöm Robit. Ha nem változik az ábra. vele beszéld meg. Várj rá. de gondold meg: mindnyájunkat pokolra küldesz! . .. • 22. A vonat már ment — Béla l szaladt, s fölugrott. Géza az j ablakból integetett, és most • döbbent rá a szokásos spét- reakcióban, hogy nem is kérdezte meg: Géza miért ment vissza váratlanul Bélával, hiszen nem is mondta, hogy el » Mert a mai klarinétoktatás I — sőt tágabban: a fúvósokta- tás-rendszere ehhez nem ad meg minden segítséget. Kissé érelmeszesedettnek látszik az oktatásnak hosszú évek óta beidegződött és ezért mára megfáradt, kiöregedett sziszté- I mája. Képtelen magába ol- l vasztani a zenepedagógia fris6 törekvéseit, tovább nevelni új hajtásait. Hogy csak azt a közkeletű ellentmondást vegyük: a ma is forgalomban levő. csaknem két évtizedes Balassa - ldari néti skola 12 évesnél idősebb gyerekeknek íródott. Akik már fizikailag, szellemileg is jobban meg tudnak birkózni az anyaggal, a hangszer fogásainak sokszor elkedvetlenítő nehézségeivel. Pedig a különböző kísérletek sora. a mai generáció gyorsabb érése rég bebizonyította, hogy nemcsak a hegedű és . a zongora kezdhető egészen fiatalon, hanem a nehezebb fafúvósok tanulása is. Kilenc-tíz éves gye- I rekek próbálgatják a hang- * szert, és nem is kevés sikerrel. Csak épp megfelelő anyag nincs hozzá. sajátosságaival nagyrészt ismert, színes zenei anyag megformálásán keresztül« hogy ne a »verejtékes munka« rossz szájizével, küszködve vergődjenek át a megoldandó feladatok tömegén, hanem a felfedezés örömével-* — írja előszavában S. Perjés Margit. S ez summázata lehet egyéni törekvéseinek, a mai zenepedagógia általános kor- szerűsödésj irányának is. Fölismerve ezt a hiányt, az idén több országos tervmódosító bizottság ült össze és ajánlásokat dolgozott ki a különböző hangszerek tanításának új metodikájára. Szoba került az új hangszeres iskolák írása is. A tanárnő azonban nemcsak érvelt és vitatkozott a bizottságban, hanem cselekedett is: fölmérte, hogy egy új iskola születése nem kevés időbe telik, s addig is miért ne könnyítsen tanítványai. és kollégái dolgán. S e kiadvánnyal jócskán megnövelte érveinek súlyát. Lapozgatom a példatárt! Egyszerű gyakorlatok, könnyű népdalok, gyermekdalok, etűdök. Az anyag következetes fölépítése olyan, mint egy egyenes vonalú lépcsősor, amelyen haladni könnyű és biztonságos. A 87 oldalas példatár formája is világos, köny- nyen áttekinthető. Kézzel íródott. s a megyei könyvtár akar utazná Hazament, és estig ült a fenekén, nyugodtan. Sötétedéskor bement a kerületbe, elintézte a legsürgősebb intéznivalókat, majd megkérte a kis Jakab Erzsit, hogy írjon le nekj néhány sort. Stolljtatjuk,) Jelenleg »nincs forgalomban olyan hangszeres iskola, amely figyelembe venné a 9—10 éves korú klarinétot kezdő gyerekek életkori sajátossá-1 gait. Elsősorban az a pedagógiai indíték vezetett, hogy a növendékek fokozatosan ismerkedjenek sieg a hangszer sokszorosítójában kapta meg végső formáját. Közreadta: a kaposvári Liszt Ferenc Zeneiskola. Cs. T. Somogy i Néplap a
