Somogyi Néplap, 1979. november (35. évfolyam, 256-280. szám)
1979-11-18 / 270. szám
Chiovini Ferenc: Lakodalmasok. Líra és megérzés A nyolcvanéves Chiovini Ferenc művészete ' ‘, mellékelten küldök néhány olyan iratot és levelet, amelyek befolyásolhatják az ügy kimrelét, és a bírósági ítélet milyenségét. Az iratokat — lehetőség szerint — időrendbe állítottam. 1 Tisztelt Rendőrség! Alulírott Paulin Elek bejelentéssel fordulok a T. Rendőrséghez. Remélem,- hogy ezt a bejelentést állampolgári hű-' ségem teljes bizony í tékaként fogja fel a T. Rendőrség, s ezért felment a felettem gyakorolt rendőrt felügyelet alól ' (kétrendbeli betöréses lopás, januárban szabadultam, tisztelettel.). A bejelentés és az általam gyakorolt állampolgári hőség a következő: tegnap este (élén) a Kert utcában mentem hazafelé, amikor arra lettem figyelmes, hogy az egyik ház kerítésén egy bűntényre gyanús személy mászik át. Állampolgári minőségemben eh is átmásztam a faikerítésen, és tetten értem egjf Krasanai Dénes nevű, .saját bevallása szerint tizenkilenc éves egyént, amint a málnáskért bokrai közöt üldögélt. Az elfogás és az azt követő vallo- mástétel zajára előjött a házból özv. Presser Béláné, és tulajdonosi minőségében jajve- székefni kezdett. Ezt én — 1e- kintettel az ügy fontosságára — azonnal megtiltottam neki. Krasznai Dénest a főkapitányságra kísértem, ahol előzetes letartóztatásban részesült. Megismétlem a fontosabb . adatokat: Krasanai Dénes a főbűnös; Presser Bélámé a kerítés tulajdonosa; Szolnok, Kert u. 17. a bűntény helye, és végül jómagam, az elfogó és bejelentő állampolgár: Paulin Elek, kétrendbeli betöréses lopás, januárban szabadultam. Kérem ' a T. Rendőrséget, hogy vegye figyelembe tettemet, mint az állam,polgári becsületesség mintapéldányát, s ennek megfelelően a január óta alkalmazott rendőri felügyeletnek véget vetni szíveskedjék. Tisztelettel Paulán Elek, Szolnok, Kert u. 81., há- 1' ‘Űill az udvarban. . 2 F. hó T7-én keilt megkeresésükre válaszolva közöljük, hogy Krasznai Dénes ez év máj. 16. óta áll vállalatunk személyi állományában, mint szállítási előadó. Ezen beosztását az általunk meghirdetett pályázat útján nyerte el a következő szempontok figyelembe vételével: Ad 1. Iskolai végzettsége (három középiskolai osztály) alkalmassá tette a szállítási előadói munkakör betöltésére. Ad 2. Iratai között semmiféle bűntényre vagy letöltött büntetésre utaló adatot nem találtunk. Ad 3. Szolnoki lakos. Ad 4. ö volt az egyetlen pályázó. Munkatársai szerény, csendes, kissé zárkózott embernek ismerték. Munkáját kifogástalanul végezte. Mellékeljük az önéletrajzot, amelyet Krasznai juttatott el hozzánk a meghirdetett pályázat kapcsán, Staub István igazgató s. k., Patai Imi'éné szem. oszt. vez. s. k. ÖNÉLETRAJZ Nevem Krasznai Dénes, 1961 január 5-én születtem Jászapátiban. Apám Krasznai István, volt intéző, jelenleg állatgondozó. Anyám, szül. Dabasi Rozália, 1974. március 6-án meghalt. Általános iskoláimat Jászapátiban végeztem, majd 'Szolnokra kerültem középiskolába. Negyedikes gimnazista koromban az apám kitiltott otthonról. Nem sokkal ezután — anyagi helyzetem miatt — abbahagytam középiskola tanulmányaimat, s azóta a szolnoki MÁV-nál dolgozom anyagraktárosi beosztásban. . Úgy gondolom, hogy három éves gimnáziumi végzettségem és raktárosi gyakorlatom alkalmassá tehet az Önök által meghirdetett állás betolíé- I sere. Tisztelettel: Krasznai j Dénei. Szolnok, Damjanich u. 4. 3 Tisztet! Pszichológiai Űr! Nagyon köszönöm kedves , és Oruiqlt, Luúj telek- * tamilag foglalkozik a fiammal, lia már fogságba került az a hülye. Ön, tisztelt pszichológiai úr, a fiam leveleit kérte tőlem, de én megmondom őszintén, nem nagyon őrizgetem őket. Jön a levél, elolvasom, tudomásba veszem, ami benne van, aztán már vágom is ki a szemétre. De azért baj nincs, mert két levél valahogy megmaradt: Szolnokról írta a fiam őket, gimnazista korában. Ezek biztosan jók lesznek további lélektanaimé - nyokhoz. Mellékelem a két levelet, addig. is maradok Krasznai István, volj gazdatiszt és intéző. Bolya Péter ülíÉerlá vetiilége Kedves Apuka! M.a volt az évnyitó. Szép volt. Mindenki rólunk, elsősökről beszélt, még az igazgató is. Azt mondta, hogy négy kemény esztendő áll előttünk. Sok szülő volt itt, kár, hogy Apuka nem. A kollégMm is nagyon szép, nyolcán lakunk egy szobában. Biztosam jól kijövünk majd egymással. Hogy van, Apuka? Hét végén megyek haza: Van még málna? Remélem. Sokszor csókol ja Dénes. Apa! Az, hogy elzavart hazulról, rendben van. Csak az nincs rendben, hogy a felesége maátt, aki — ezt fenntartom — egy szemét. Az egész falu tudta róla. Többet nem megyek haza. Éljetek, ahogy tudtok! Dénes! Ui.: A legnagyobb disznó- sága mégis az, hogy vete- ményt akar a málnáskert helyébe. Azért a néhány forintért, amit a piacom kapna a szaros paprikáért? 4 Ki hallgatási jegyzőkönyv. Krasznai Dénes (többrendbeli magánlaksértés). Vizsgáló: dr. Béres r. alhdgy. * Vizsgáló: Nyilván tudja, hogy bűncselekményt követett el, amikor bemászott Pre&ser- né kertjébe? Krasznai: Nem. Vizsgáló: Miért mászott be az említett kertbe? Krasznai: Csak. Vizsgáló: El akart vinni valamit? M icsko — az egyetlen fiúgyermék, az újdonsült egyetemi hallgató — szótlanul állt az ajtóban. Csupán tíz napot töltött Belgrádban, anyja és apja mégis úgy nézett rá, mintha krokodilvadászatról tért volna haza. — Sehogy sem jöhettem hamarább — mentegetőzött Micsko. — Amíg beadtam a kérvényt, amíg szobát kerestem, amíg ide meg oda .. — Éppen ettől féltem a legjobban! — mordult az apa. — Mitől? — Hát ettől a bizonyos »ide meg odá«-tól! Radomir, a szomszédunk fiacskája szintén Belgrádba utazott, aztán egy . évig ide, égy évig oda — most tanulás helyett szenet zsákol. No, jól van. Melyik, karra iratkoztál be? Micsko nagy nehezen elhelyezkedett a gyprekkorabe- li kis széken, és beléfogott: — Szóval hát, utazás közben . ! . — Várj csak, kisfiam — szakította félbe az anyja* —, *»«uo igya! egy kis tejet. Krasanai: Nem, dehogy,' Vizsgáló: Mennyi ideig tartózkodott a kertben? Krasznai: Mikor hogy Vizsgáló: Ezek szeriret többször is bemászott oda? Krasznai: Igen .., Vizsgáló: Más kertekbe is.? Krasznai: Néha. Vizsgáló: Hova? Krasznai; Nem tudom a címüket. Vizsgáló: Elvitt valamit ezekből a kertekből? Krasznai: Nem. Vizsgáló: Pressémétől sem? Krasznai: Nem. Vizsgáló: Gyümölcsöt sem fogyasztott? Krasznai: Néha megettem egy" pár szem málnát, - de nagyon keveset. Vizsgáló: Hányszor mászott be Pressémé kertjébe? Kraszhai: Ügy ... negyvenszer ... Lehet, hogy több szőr, nem tudom pontosan. Inkább csak vasárnaponként vagy szombat éjjel.., Vizsgáló: Miért éppen akkor? Krasznai-:. 1 Vizsgáló: Mennyi ideig tartózkodott a kertben? Krasznai: Tíz—húsz percet; nem tudom pontosan. Vizsgáló: Mit csinált ez alatt az idő alatt? Krasznai; Semmit. Vizsgáló: Hogyhogy semmit? Krasanai: Semmit. Ültem a mainabokrotk között Vizsgáló: Evétt a málnából? Krasanai: Ritkán. Ha megláttam egy szemet a sötétben. Vizsgáló: Mikor járt először Pressémé kertjében? Krasznai: Hát... úgy másfél évvel ezelőtt, amikor otthagytam a gimnáziumot. Vizsgáló: Miért hagyta ott? Krasznai:... Vizsgáló: Van valami hozzá tennivalója az elhangzottakhoz? Krasznai: Nincs. Nincs hoz- zátenmwalóm. 5 Tisztelt Pszichológiai Űr! Előző levelében a fiam leveleit kérte. Nagyon szégyellem, hogy csak kettőt tudtam küldeni, ezért most elküldöm azt is, amit tegnap kaptam tőle. Ezt már a vizsgálófogságból küldte. Tisztelettel Krasznai István, azelőtt intéző. Apuka! Itt vagyok a fakapitányságon, előzetesben. Tessék feljönni hozzám! Dénes. Ui.: Csomagot is tessék hozni. Ha lehet, málnát is, legalább fél kilót. Nézd, hogy lefogyott, megsárgult ez a gyerek ... fgy ni.., Nos, szóval hát utazás közben... Micsko lelökte térdéről a kövér macskát, amely már befészkelte magát az ülébe. — Utazás közben egyre csak töprengtem ... Nos hát gondoltam, jó volna a gépgyártási szakra beiratkozni... És hirtelen eszembe jutott Dragoljub bácsi, aki gépész- mérnök . . . Hány év óta gyötri már az asztma ... Az apa heves köhögésben tört ki, mintha őt is fulladása roham kínozná: — Idehallgass, Micsko, de hát Dragoljubnak* nem a gépgyártástól van az asztmája! — Minden lehetséges — sóhajtott az anya. — Ki tudója! Az Egészség című folyóirat mindig azt írja, hogy jobb megelőzni a betegséget, mint azután kúrálni! Chiovini Ferenc Munkács^ díjas, érdemes művész nyolcvan esztendős. A festőművész tanulmányainak befejezése. 1926 óta a szolnoki művésztelepen dolgozik. Munkássága szorosan kapcsolódik a kolónia történetéhez, a város kulturális életéhez, amelynek évtiaedek óta döntő szavű részese. Chiovini évekig vendég tagként dolgozott a kolónián Fényes Adolf, Pólya Tibor, Szlányj * Lajos, Szüle Péter, Vidovszky Béla, Zádor István és Zombory Lajos mellett, 1936-ban nyerte el a törzstag művész megtiszteltetést. Itt talál rá azokra az »opálos szürkék«-re, arra a finom »szordinós kolorit«-ra, amelyet a »horizontális látás« mellett művészete egyik jellegzetes, hagyományokhoz kapcsolódó alföldi vonásaként tart számon. ».. .itt a valóság jellegéhez nem tartozik a külső szinesség, a meglepő, felharsanó részlet. Amit látok, azt reálisan érzékelem. A valóságélmény rögzítődik bennem és ezt próbálom képben visszaadni. Nem a dekoratív kolorizmus eszközeivel, hanem a belső megérzés, a lírai hatások fűtöttségével ...« Ars poeticaként is jegyezhetnénk ezeket a — hatvanas években mondott — szavait. Lényegében a látványfealiz- mus, az ecsetjárás érzékeny ihletettsége, magas fokú színkultúra, a horizontális természeti kép kompozicionális hangsúlyozása jellemzi. ChioMicsko helyeslőén bólintott és folytatta: — Ahogy ezen gondolkodom, egyszerre csak belép a fülkébe Dace Szimics, az osztálytársam. Gyerünz 9 közgazdasági karra! —mondja. — A közgazdászok munkahelye nem poros, meg <a fizetés is kitűnő! Aztán kettesben a tanulás is könnyebben megy ... Gondolkodtam egy sort, aztán beleegyeztem. De alighogy Belgrádban kiszálltunk, egy rikkancs ezt kiabálta: »Három éven át meglopta a vállalatát a főkönyvelő ! A közgazdász a vádlottak padján!« — Nos, és te, fiacskám! Mindjárt meggondoltad magad? — vágott közbe az apja. — Mi mást tehettem volna, édesapám?! — És úgy határoztál, hogy az építészmérnökire adod be a kérvényedet! — Hát ezt honnan tudod? vind Ferenc természetelvű festészetét napjainkig. Aba-Novák, Borbereki Kovács, Pólya Tibor, Mattíoni Eszter hatása alól Chiovini sem tudta magát kivonni. 1933-ban Aba-Novák Vilmossal festette a jászsapntandrá- si neogót plébániatemplom freskóit. Az 1935/36-os években, olaszországi ösztöndíjas időszaka alatt letisztultabbak, határozottabbak lettek elképzelései. Az ösztöndíjasok római Magyar Intézetében megrendezett kiállításán mind az olasz, mind a hazai kritikák elsőként foglalkoztak Chiovini alkotásainak kitűnő színérzé- kével, élénk festőiségével kompozíciós készségével. A negyvenes évekből való képek'már újra a plein air- ben élvezett táj, az alföldi falvak életének, a tág határú Alföld látványának bűvöletéről vallanak. A szürkésen világító házfalak, a pusztán derengő föld mögött a képsík kétharmadában magasodó fullasztó sötétkék, mintha a háború tájba oltott rettegése volna.., A felszabadulás után Chiovini Ferenc mint a megyei újjáépítési hivatal igazgatója tevékenyen részt vett nemcsak a város, de a művésztelep tönkrement épületeinek újjáépítésében is. Patay Mi~ Jiály, Benedek Jenő, Botos Sándor és P. Bak János mellett elsőként .költözött be a kolónia rendbehozott szárnyába; a művészeti élet aktív részeseként szerepelt a Művészek Szabad Szakszervezetének tárlatain. Az ötvenes évek — Bitosan eszedbe jutott az anyád fivére — aki építészmérnök ! — Ugyan miért nem hagyod szóhoz jutni ezt a szegény gyereket! — háborodott fel az anya. — Meséld, csak meséld, drágaságom!... — Arra gondoltam, hogy a villamosmérnöki karban is van fantázia ... Elmentem oda, kitöltöttem az összes kérdőívet, aztán beálltam a sorba, hogy beadjam a kérvényemet. Előttem .meg egy lány állt... Ugyan mért mosolyogsz olyan kajánul, apa? Egy olyan egészen mindennapi külsejű lány. Áll és újságot olvas. Én meg átnézek a válla fölött, s az újságban egy egész oldal szélességű, vastag cím ötlik a szemembe: »Áramütés áldozata lett a fiatal mérnök!« — Uramisten, micsoda szörnyűség! —' kiáltott fel as anya. második felétől telepedett lé a szolnoki kolónián az a generáció, amely a művésztelep utolsó két évtizedének alko-* tói tevékenységét jelöli műveivel. Chiovini Ferenc közöttük a légid ősébb, tisztelt és megbecsült tagja közösségüknek. Művészete a hatvanas évektől kapta meg mind országosan, mind a megyéjében is azt az elismerést, amit mun-j kássága alapján megérdemel. Gyűjteményes kiáüítása —■ amelyet most, 80. születésnapján rendeztek a szolnoki Galériában — az utóbbi har-( mine évből teljes képet nyújt, történeti kompozícióitól (Rákóczi hadait, indítja, 1955) á portréiig (önarckép 1960, GJ M. arcképe, 1960. Dr. M. J. arcképe 1968), hagyományos sagbári festett, az Alföld meg- tájaitól a Tisza II. vízlépcsődnél, a Palotása Állami Gazdaváltozott gazdaságát, arculatát .megörökítő képeiig. Az utóbbi években Chiovini Ferenc ars poeticája megvalósításának csúcsóra ért. Friss, könnyed ecsetjárásával, színeinek elevenségével a természet hangulatait idézi elénk, teremti újra képein — a természetelvű festészet nyelvén. »Eddig figyeltem, most ösz- szegzek« — így nyilatkozott két évvel ezelőtt. Most mindaz, amit gazdag pályája során próbált., amit eddig festészetben fontosnak tartott, bő termést hez művészetében. Szép bizonysága ennek a szolnoki Galéria gyűjteményes kiállítása. — És erre te, fiacskám — mondta az apa, s megtö-' rülte a verejtékes, kopása fejebúbját —, elhatároztad; hogy szerzetesnek állsz! — Hát ezt nem találtad el! Eszembe jutott annak *a közgazdásznak a sorsa, és úgy döntöttem, sokkal jobb, ha az ember nem a vádlottak padján ül, hanem — hogy úgy mondjam — a korlát túlsó oldalán ... . — A jogi karra indultam. Odaérek — hát megint ugyanaz a lány áll előttem a sorban ... Szobát is úgy vettünk ki, hogy szomszédok lettünk... Nem értem, apa, miért veszel be idegcsillapítót? — Nos, és végül beadtad a kérvényedet. valahová? — kiáltotta az apa rákvörösen. — Be hát. apa... Az anyakönyvvezetőhöz ... Hogy, soron kívül adjanak össze azzal a lánnyal... (Fordította: Gellért Györgyi Dr. Egri Mária Bane Gyuricsics Pályaválasztás
