Somogyi Néplap, 1979. november (35. évfolyam, 256-280. szám)

1979-11-16 / 268. szám

Huszonöt évesele a nemzetiségi óvodák Véradómozgalini tapasztalatok két városban Negyedszázada biztosítja törvény hazánkban a nemzetisé­gi óvodák működését. Sok száz ilyen óvoda működik ország­szerte. A baranyai Felsőszentmártonban és Ófalun a fog­lalkozásokat is túlnyomórészt szerb-horvát, illetve német nyelven tartják. 1 (MTI-fotó — Bajkor József felv. — KS) Emlékezés a múltra Kórusok és xonekarok A Palmiro Togliatti Megyei Könyvtár nagytermében szer­dán este a hanglemezklub rendezvényén Kaposvár, vala­mint a megye zenei múltjáról és jelenéről volt szó. A klub tagjai családias hangulatú be­szélgetésre hívták dr. Kanyar József levéltárigazgatót. Nya­kas Józsefet, a kaposvári kó- ' rusmozgalom egyik úttörőjét, Zákányt Zsolt tanárt és Me­rényi Györgyöt, a zeneiskola igazgatóját. Ezenkívül szép megemlékezést hallott a kis számú közönség dr. Borsos Dezsőtől és Kerekesné Pytel Annától. Szita Ferenc könyvtárigaz­gató bevezetője után dr. Ka­nyar József beszélt a kórusélet kezdeteiről, a XIX. század de­rekának dalárdáiról, a zene- egylet 1903-as megalapításáról, Müller Nándor, Soltész Emil és társai kulturális tevékeny­ségéről. Megemlékezett arról a páncéltőkés zongoráról is, amely a felszabadulás után olyan dicsőséget szerzett Pé­csen meg Debrecenben, hogy a mai kórusok is megirigyel­hetnék. Nyakas József a vá­ros kóruséletéről beszélt: az 50-es évek eleji férfikarról és arról, hogy munkások, értel­miségiek együtt daloltak. Az az idő ez, amikor még ran­got jelentett egy kórusban vagy zenekarban énekelni, játszani. Szép bejátszásokat is hall­hattunk, bár többnyire csak amatőr felvételen és így nem a legtökéletesebb hangminő­ségben. Fölcsendültek többek közt Kodály Husztiának dal­lamai is. Zákányt Zsolt a má­ról szólt, s főként azt emel­te ki, hogy manapság sajnos egyre inkább a profizmus fe­lé tart minden művészeti ág. így az éneklés is. Olyan ma­gasak a követelmények, hogy azokftak amatőr együttessel megfelelni majdnem lehetet­len. így van ez a Vikár ve­gyes kar és a gyerekkórusok esetében is. Pytel Anna fog­lalkozott a kórus történetével, s benne él a mában is, hiszen aktív t^gja az énekkarnak. — Nagyon szép emlékek fűződnek fellépéseinkhez — mondotta többek közt. — Sok­szor jártunk külföldön, Ro­mániában, Bulgáriában, s em­lékezetesek azok az itthoni fellépéseink is, amikor Kar­dos Kálmánnal és más kísé­rőkkel hangversenyt adtunk a megyéberi. Merényi György, a zeneis­kola igazgatója elsősorban ar­ról beszélt, hogy most milyen gondjaik vannak, és milyen terveik a következő időszak­ra. Ő is azt emelte ki, hogy Nosztalgiával gondolnak ugyan fcfijysn sokan arra a korszak­ra, mikor ebben a városban a különböző társadalmi réte­gek képviselői együtt énekel­tek, együtt muzsikáltak, de ez már végérvényesen a múlté. A követelmények ugyanis na­gyok: egy évben például több mint kilencven koncertet tar­tanak a megyében — ennek a felét ugyan vendég zeneka­rok, de ez a szám még akkor is nagy. S főként akkor mu- tatkózík még'ez, ha őzt is* fi­gyelembe vesszük, hogy kor­látozottak a zeneiskola lehető­ségei, épülete, fölszereltsége már régen nem felel meg a kor követelményeinek. Illusztrációként ezen az es­tén a zeneiskola tanáraitól hallhattunk egy-két produk­ciót — magnószalagról. A szép este befejezéseként dr. Borsos Dezső, a kaposvári szimfonikusok egyik alapító tagja elevenítette föl 30-as, 40-es és 50-es évekbeli ményeit. K. Zs. Ülést tartott a Magyar Vö­röskereszt Somogy megyei vezetősége a kaposvári kór­házban. A véradómozgalom tapasztalatairól számoltak be a siófokiak és a nagyatádiak. Dr. Magony József, a siófoki kórház főorvosa elmondta, hogy a kórház megnyitásától 1970 januárjáig a kaposvári kórház vértranszfúziós állo­mása gondoskodott a vérellá­tásról; a vért helyben dolgoz­zák föl, s a kórház rendelke­zésére bocsátották. 1970 már­ciusától 6aját maguk szervez­ték a kiszállásos vérvételeket is. Kezdettől fogva nagy se­gítséget kapnak a városi és járási vöröskereszttől. Műkö­désük folyamán 59 szocialista brigáddal kötöttek véradást szerződést. A kőolajvezeték- vállalat 27, a Mahar* 28 bri gádja jelentkezett. Ügyneve­zett készenléti brigádjaik is vannak. — A Balaton déli partjának nyári zsúfoltsága közismert — folytatta beszámolóját a fő­orvos —, s ez meghatározza a kórház egyenetlen betegfor­galmát is. Külön ki kell emelni a nyaralási idény alat­ti frontátvonulásokat, a für­désre, naoozásra alkalmatlan időszakokat, amikor a nyara­lók motoros és utós kirándu­lásokat tesznek. Ilyenkor hal­mozódnak a közlekedési bal­esetek. Mindezek következ­ménye az egyenetlen vérfel­használás. A véradással összekapcsol­ták — a nőgyógyászati osz­tállyal közösen végzett — on­kológiai szűréseket Somban. Nagyberényben, Siómaroson és Balatonszabadiban, vala­mint a siófoki áfész-nál. A szervezésről és a vér­adók megbecsülésének módjá­ról Tímár Gyuláné siófoki vöröskeresztes titkár számolt be. — Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy jó mód­szert alkalmazunk a véradók megnyerése érdekében — mondta. — Legtöbbször a kör­zeti vagy a kórházi orvosok tartanak felvilágosító előadá­sokat. A városi vöröskereszt titká­ra fölkereste az állami és tár­sadalmi szervek vezetőit, hogy segítsenek a munkahelyeken a véradás megszervezésében. A községi alapszervezeti vezető­ségek több módszert is alkal- éi-1 maznak a véradók megnye- I résére. Van ahol az ifjúsági vöröskereszt tagjai futárszol­gálattal kérik föl a véradókat vagy a tanácstagokkal együtt, személyesen. Ezért évről évre több alapszervezetnél rendez­tek véradó ünnepélyeket. A nagyatádi vértranszfú­ziós állomás munkájáról dr. Borsos Ferenc főorvos adott tájékoztatót. — Nagyatádon és a járás területén, Csurgó kivételével, mi szervezzük meg a véradást. Három ipari üzem dolgozóira is számíthatunk. Induláskor a kaposvári állomástól 1982 vér­adót vettünk át, s 1977-ben 248 új véradót toboroztunk. 1978-ban ezt. a számot tovább növeltük, 662 fővel. A Danu- via dolgozóinak 40 százaléka véradó, a konzervgyárban 150 főből 15. Sajnos, vannak rossz néldák is: Segesden csak 3. Somogyszobon pedig 3,5 szá­zalék körül van a donorok létszáma. — Tavaly szeptembertől nagy változás következett be — mondta —, állomásunk el­indította a vérkészítmény­gyártást, ezért a felhasználás is növekedett. Egy betegre a jelenleg üzemelő 600 ágy mel­lett átlag egy liter vér jut. Az elsősegélynyújtó-tanfo­lyamok vezetőinek kiképzésé­ről és tapasztalatairól dr. Jan- dó Ferenc főorvos beszélt, ki­emelve, hogy a diákok első­segélynyújtó versenyein szer­zett tapasztalatok nem tükrö­zik az ifjúság általános egészségügyi és elsősegély- nyújtó kultúráját. Nagyobb fi­gyelmet kell tehát fordítani az iskolai oktatás korszerű­sítésére. Káplár Adolf az elsősegély- nyú j tó-tanfolyamok fon kjs­ságáról beszélt. — Kevés pedagógus vesz részt a képzésben — mond­ta —; különösen merev el­zárkózás tapasztalható Siófo­kon és Kaposváron. Fölvetette, hogy ezért a mű­velődésügyi osztályok is fele­lősek. Az egészségügyi szakdolgo­zók fölkészítését megkezdték, de fontos a képzettség felújí­tása, korszerűsítése is. A SZÓT és a Magyar Vöröskereszt együttműködése elősegítheti az üzemek, vállalatok köz­egészségügyi helyzetének javí­tását. Nagy feladatok vannak a munkavédelem előtt, s több gondot kell fordítani az első­segélynyújtó-hálózat további kiépítésére. I. A. HÉTVÉG! TÁIQLQ Daloló Somogy 79 Kórusok randevúznak egy­mással holnap a nagyatádi Gábor Andor Művelődési Központban. A hangverseny délelőtt tíz órakor kezdődik. Föllép a berzencei, a somogy- jádi, a balatonkeresztúri és a csurgói 1. számú általános is­kola énekkara, a kaposvári is­kolák közül pedig a Zrínyi, a Petőfi, a Kisfaludy utcai és a Hámán Kató kórusa. Délután 3 órakor kezdődik az ifjúsági énekkarok hangversenye. En­nek szereplői a nagyatádi gimnázium, a kaposvári Mun­kácsy gimnázium és egészség- ü-yi szakközépiskola, a csur­gói Csokonai és a kaposvári Táncsics gimnázium, illetve a Kaposvári Tanítóképző B’őis- kola Cantus Pannonicus kó­rusa, továbbá a főiskola női kara. Az esti programban a. felnőtt korosztályok kórusai énekelnek majd; ez a hang­verseny 18 órakor kezdődik. Dr. Balassa Tibor, a megyei tanács elnökhelyettese mond köszöntőt, majd a„ balatonföld- vári művelődési ház vegyes kórusa, a nagyatádi pedagó­guskar, a siófoki HVDSZ Ko­dály Zoltán Női Kara, a ka­posvári SÁÉV munkáskórusa, a Somogy megyei Pedagógus- lis Központban. A muzsiká­hoz a Bombasiker című ame­rikai filmet kapják a részivé^ ■vők (a főbb szerepekben* Marty Feldman, Mel Brooks és Dom Denise). A barcsi művelődési központban a 3. számú óvodai szülői munka- közösség rendez családi estet szombaton. A kaposvári Csiky Gergely Színház társulata ma 14 óra­kor a Latinca Művelődési K zpontban a Hajrá, Samu! című játékot adja elő — Gaz­dag Gyula rendezésében — a gyerekeiknek. Este a színház­ban Bulgakov Bíbor szigeté­nek bérletszüneti előadását tartják. A tavalyi évad nagy sikerében Vaszilij Dimogac- kijként mutatkozik be Máté Gábor főiskolai hallgató, Szavva Lukicsot pedig Dán- ffy Sándor alakítja. Az elő­adást Babarczy László rendez­te. Szombaton este a Csárdás­királynőt játsszák, a vasárnap délutáni előadáson újra a Bí­bor sziget lesz látható (13 óra 30 perctől), 19 óra 30 perckor pedig Moliére Don Juan című színműve, Babarczy László rendezésében, Rajhona Ádám- mal és Lukáts Andorral a fő- 1 szerepekben. Egy jelenet a Bíbor sziget előadásából. férfikar, a székesfehérvári építők Alba Regia vegyes -ka­ra és a kaposvári Vikár Béla vegyes kar énekel. A marcali művelődési köz­pontban helyi amatőrök kép­zőművészeti (elállítása látha­tó, szombaton pedig a Loga­ritmus zenekar játszik a szín­házteremben a fiataloknak, 18 órától. A siófoki szombat Is­mét a cinemadisco jegyében zajlik a Dél-balatoni Kulturá­A Szalontay Mihály z utolsó nap kukoricásig, de cseppet sem volt szokatlan. Meleg, napsütés és por jelentetette neki szülő­helyét, e város peremét, mert ez volt a szülőhelye, mégha a Rókus kórházban is született, rögtön utána, itt szedte a le­vegőt, a meleget a porral ke- vértet. Július volt akkor is, 19 évvel ezelőtt, s július van mast is 25 év múltán, mikor itt az esti Dunaparton emlékezik. A kőházba ment. Balogéi­hoz kopogott, csak Rózsit ta­lálta otthon, épp aludni ké­szült, már pongyolában volt, mert hogy éjszakás, mondta. — öcsi? — kérdezte. — Te, talán a bizottságban. — Na jó. Csókolom anyádat és Ancsurt! S elindult a régi városháza felé, hogy megtalálja Balog­öcsit. Rossz, napnak indult ez a mai, mert bent kiderült, hogy Öcsi a városba ment. a Köz­ponti Bizottságban van valami elintéznivalója, csak este jön vissza. Kis-Bélát találta meg. meg Hozleiter Sanyit, akivel nem túlságosan szívelték egy­mást. Apákról rászakadt ellen­érzés volt ez. Hozleiter apja hentes és mészáros volt, sa­ját vágóhíddal, tagja a nagy­községi elöljáróságnak, meg a katolikus egyházközség veze­tőségének. az ő apja meg csa­vargó, munkanélküli kocsma­bútor volt. És ez a különbség még élőén ott élt emlékeze­tében. Talán a másiknak is, akinek — becsületére legyen mondva — ez nem jelentke­zett semmiféle külön magatar­tás, modorreflexben. Tárgyila­gos, nyitott, de ellenőrzésre kész saernmel nézte, aaribea valahogy benne volt — 5 leg­alább is így érezte — »vajon kiütközik-e belőle a lumpen­proli tempó?« Szabados Béla után érdek­lődött aztán, Hozleiter rögtön mondta, hogy nagy-Béla itthon van Anyjánál szabadságon, és mindjárt, ha akarja, fel Is hívja. — Nofene! Hát már telefon­juk is van? — Persze, tudod, amikor a Béla a Hatósághoz került, ak­kor beszerelték. — No hívd — mondta ő. 18 Hosszan csöngött, majd ami­kor végre fölvették, megköny- nyebbülten sóhajtott: mégsem jött hiába. De nem volt ma jó napja, bár Béla húga. Piri volt a vonalban. Piri. aki ve­le egyidős volt, gyönyörű fejű, gyönyörű felsőtestű . kislány, akit az angolkór már. ötéves korában megtámadott, egyik lába teljesen elsatnyult, s csak járógéppel tudott mozogni. Be­ugrott hirtelen az első, a kez­deti viszolygás, az élmény ere­jű irtózás az acél-bőrszerkezet­be zárt betegségtől, és egy pil­lanat alatt végigélte az önfe­gyelmezés szinte első, a gyer­meki igazságból fakadó-időso­rát, amely alatt le tudta-aikar- ta gyűrni ezt a belső rotssz ér­zést, és úgy fogni Piri kezét, úgy vinni az árokszélre, a ho­mokba, ^ olyat játszani, ami­be ő is egyenrangú társ. tFolfftaftukJ A kaposvári mozik közül a Vörös Csillag Filmszínház műsorán a világhírű svéd rendező, Bo Widerberg — a Joe Hill, a Gyerekkocsi, a Hollónegyed, az Elvira M^di- ga,n, az Adalen 31 alkotója — rendhagyó műve szerepek Widerberg ugyanis krimit rendezett. Máj Sjövall és Per Wahlöö nálunk is megjelent bűnügyi regényét, a Gyilkos a tetőnt vitte filmszalagra. Nyman rendőrfelügyelőt meg­gyilkolják a Sabbat-hegyi kórházban. Amikor szorul a hurok a gyilkos körül, egy magas épület tetejéről lövöl­dözni kezd. Bűnös vagy áldo­zat a tettes? — ezt kutatja Bo Widerberg a filmben. A Szabad Ifjúságban a 16 órai előadáson a Fekete fülű fehér Bim című kétrészes, színes, szinkronizált alkotást vetítik. Gavril Trojepolszkij regénye magyarul is megje­lent — ebből készítette a fil­met Sztanyiszlav Rosztpckij. Vjacseszlav Tyihonov alakítja a főszerepet, a kutya gazdá­ját. A filmszínház 19 órakor kezdődő műsorában Bacsó Péter 1970-ben forgatott A tanú című alkotását láthatjuk. Gazdag programot kínál a hét végére a Kilián György Ifjúsági és Úttörő Művelődési Központ. Ma 15 órakor a Tán­csics gimnáziumban, 17 óra­kor . a természettudományos stúdióban — a tanítóképző főiskola .kollégiumában — dr) Csőm Gyula kandidátus, a Budapesti Műszaki Egyetem tanreaktora nak i gazgatója tart előadást az atomerőmű­vek elvi fölépítéséről, az atomreaktorok fizikai és tech­nikai alapjairól. Ugyancsak ma 18 órakor a fiatal utazók klubjában úti filmeket - vetí­tenek. Holnap 15 órai kez­dettel a Gyermekév ’79 szín­játszópályázat díjnyertes da­rabjainak bemutatója zajlik le. Közreműködik a Krénusz Általános Iskola Katicabo-' gárka bábcsoportja és a Fo- nómunkás Kisszínpad. Somogyi Néplap EH — Az nincs — mondta Mu- cóka félénken — de. ha meg­ígéri. hogy tisztességesen fog viselkedni, van itt egy dikó, ott elalhat. — Nagyon fog maga csa­lódni bennem, kislány. Most ért fel benne az egész nap. az ital, amit megivott Sukoró úrral, a fájdalopn. és hogy megv, természetesen megy az élet tovább. Kiint a kis benyílóban volt valami gyerek fekhely, fölötte kis- lámpa. Mucóka adott egy szép nagy párnát, selyemfényű pokrócot, s összehúzva, össze- görbedve csak cipőjét és za­kóját vetve le, ledült. Sokáig nem hallotta a lány ézuszo- gását. Az nyilván éberen fi­gyelt a befogadott idegen min­den neszére, de az öreg alig- alig mozdult. Feje könyökén, szeme a régmúltban, apja rémlett föl ködösen, ifjúsága, a belvárosi kapualj bűze. az udvar mélyén kis egyszobás lakás, a kelkáposztaszag, a dohszag, s az örökkön tartó ingerültség. »►Késő van már — gondol­ta —; nekem kellett volna el­menni, nem neki. Öreg va­gyok én, hisz mindig is öreg voltam, öreg!« Nem tudott elaludni. Elővette az autóban talált dossziét, és olvasni kezdte. Miklós emlékei voltak. A sze­replőket részben ismerte, de a történetet nem. Meglepő­dött. — Megyek ki Üjhelyre — mondta. — Beszélek a fiúkkal. — Lehet, hogy csak azért jöttél föl? Lehet, hogy csak ér­dekből? ... Kata rémülten nézett rá. Nagyszerűen tudott elrémülni. Gyönyörű pogácsaalma arcából ilyenkor hatalmasra válva emelkedtek ki kerek, fekete szemei. Már ott állt mellette, két tenyerébe fogta Kata fejét:’ — Ne butáskodj! — mondta neki. — Tényleg búcsúzni jöt­tem, de tudod jól, hogy szük­ségem van rád. Szükségem lesz egy életen át. Kegyes hazugság volt, tudta, annak érezte. Pontosabban; ahogy ment ki a* vacak' öreg, sárga villamos bukdácsolva a sínhullámokon, mint valami sárgára festett hajó a szürke utcakőtengerben, bizonyosra vette, hogy életének egy kor­szaka lezárult, s most valami új kezdődik, valami ismeretlen fenyegető rémmel kell szembe­néznie. Ezt a századvégi re­gényírók valószínűleg ■ még ÉLET-nek hívták, s írták, így — nagy É-vel. Meleg volt, napsütés és por, mire kiért a töltés menten a

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom