Somogyi Néplap, 1979. október (35. évfolyam, 230-255. szám)
1979-10-12 / 239. szám
Otthonteremtés állami támogatással Munkáslakás-akció Somogybán . „L. K-né 12 négyzetméteres, betonaljzatú, két méter magas udvari helyiségben él férjével és másfél éves kislányával. Mivel kályha már nem fér be, hősugárzóval melegítenek.« — M. L. testvérénél lakik feleségével és kétéves^ kisfiával. A másfél szobás lakásban összesen heten élnek.« Kevés megrendítőbb megbízatása van a szakszervezeti bizottságok illetékeseinek, mint környezettanulmányt készíteni egy-egy társuknál. A helyszínen győződni meg arról: hogyan élnek, milyen az otthonuk, mennyire szorulnak rá lakásigényük vállalati támogatására. Es kevés ügy kíván olyan nagyfokú emberséget és felelősségét, mint rangsorolni a jelentkezőket. De az is igaz: olyan tiszta öröm ritkán adódik egy közért, fáradozó dolgozó életében, mint amit akkor érez, ha közreműködésével sikérül egy családot lakáshoz segíteni. . , Az állam sokféle támogatással igyekszik minél több otthont teremteni. 1973. január elseje óta a vállalatoknak is lehetőségük van arra. hogy — a munkások helyzetének javításá'ra hozott párthatározatnak megfelelően — anyagilag segítsék a rászoruló fizikai dolgozókat- Hogyan élnek ezzel a somogyi munkálta tők ? Előre kell bocsátanunk: nem csupán tőlük függ, hányán jutnak ily módon évente lakáshoz munkásaik közül. Az igények ugyanis kezdettől fogva meghaladtál!e. az építési, illetve vásárlása lehetőségeket. De nézzük a számokat! 1973 és 1978 között 619 csdlád jutott lakáshoz az akció keretében. (Ebből 141 építés, 478 vásárlás útján.) Ugyanezen időszak alatt Szombathelyen 945, Szolnokon 1220,jöj>JSveciskeméten 979, a szomszédos Saekszárdon 533 lakást juttattak ily módon a munk<j^pknak. Amikor illetékesektől e szembeötlő elmaradás okai iránt érdeklődtem, többször hallattam azt a választ: megyénkben sok a gyáregység, kevés a helyi központtal működő vállalat. Ez önmagában ugyan igaz, és más vonatkozásban. hátrányos is, de e tekintetben nem fogadhatjuk el magyarázatként. Hiszen á vállalatok arányosan osztják el a támogatások összegét gyáregységeik között, sőt arra is volt példa, hogy menet közben másutt föl nem használt összegeket átcsoportosítottak.- Hátrányos helyzetünket elsősorban súlyo6 kapacitásgondjainkban kell keresnünk.' Vagyis abban, hogy Kapós- var — mert elsősorban a megyeszékhelyre korlátozódik az akció és csak az utóbbi években terjedt ki Barcsra, Tabra, Nagyatádra — te- ríiletelőjcészítési feszültségekkel küszködött, s az ötéves terv indulása idején kevés lakást’ tudott átadni. Az azonban feltétlenül igaz, hogy a nagyobb és központi gyárral helyben rendelkező vállalatoknak bármely városban előnyük van és nagyobb lehetőségük önálló szervezésű építésre. Persze, ez Somogybán is megoldható — elsősorban a Tanép a jó példa erre — még úgy is; hogy néhány munkahely együttesen szervez társaslakás-építést, mondjuk vállalva néhány foghíjbeépítést De az is igaz, hogy ez inkább csak elvi lehetőség. A technikai váltás következtében ugyanis végképp lehetetlen erre építő vállalkozót ta- látni. Pedig az akciót létrehozó jogszabály szerint «-az állami vállalatok azon munkásai, akik a leieméit településeken — ilyen Kaposvár — telepszerű, többszintes formában építenek lakást illetve vásárolnak, állami támogatásban és külön kedvezményben részesülnek.« Az eredeti cél tehát az volt, hogy azok a munkások, akik a tanács lakásépítési keretében csak hosszú évek múlva juthatnának otthonhoz. Igényüket a magánlakásépítés keretében — szociális helyzetükkel és jövedelmi viszonyaikkal arányban álló teherviselés meliett — elégítsék ki. Ez országszerte is elenyésző eredményt hozott, nálunk pedig alig foglalkoztak e megoldással, ami kétségkívül szerteágazó szervezési munkát igényelt volna. Maradt tehát a lehetőség: minél nagyobb mértékben kielégíteni a vállalati igényeket, illetve a lehető legigazságosabban elosztani a jelentkezők között a rendelkezésre álló összeget. Nézzük az első törekvést. Az ötödik ötéves tervidőszakra Somogy 60 munkahelye összesen 717 lakáshoz kapott állami támogatást. (A három vidéki városnak csak később nyílt lehetőség a részvételre és néhány kaposvári üzem is menet közben csatlakozott az akcióhoz.) Ebből az idei év végéig 560 készül el. Jövőre maradna tehát mintegy másfélszáz. Az előzetes tájékozódás szerint ugyan nem lesz meg ez a mennyiség, de megközelíti a tervszámot. És még egy megjegyzés: Kaposváron a névjegyzékre került igénylők több mint 7Ö százaléka munkás volt Igaz, ezzel nem minden munkáltató elégedett. A nagyobb üzérnek közül néhá- nyan — elsősorban a Kaposvári Villamossági Gyár és a húskombinát — a kapottnál több lakást tudott volna támogatni, És itt az »igazságosság'« első lépcsője, amelynek értelmezése vitára adott okot. Az adott vállalat ugyanis azt mondta: ötven lakás vevőkijelölési jogát tudjuk megváltani, kérjük, hogy ennyit biztosítsanak. Igen ám, csakhogy a tanács lakáspolitikát folytat és nem egyszerűen elosztást végez. Vagyis városi összigényben kell gondolkodnia. Tehát, mondjuk, a fölterjesztett — önmagában ugyan jogos igényeket tartalmazó — névsor kétharmadát tudják figyelembe venni, míg esetleg egy másik üzemből többet is, vagy a teljes listát. Ott ugyanis a szociális szempontok nyomosabb érvként szerepelnek. És azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy az akción kívül is jócskán vannak jogos igénylők. Az elosztás igazságossága tehát egyszer itt méretik meg a nagyobb serpenyőben. Igaz, előtte már otthon is alaposan merlegre teszik a lehetőségeket és az igényeket. Olyannyira, hogy a környezettanulmány és a vita után a legtöbb helyen ki is függesztik a rangsorolást (És nem is mindig hiába.) Gyakran olyan mozzanatokra hívják föl a figyelmet a dolgozók, melyek a gondos felmérő tevékenység során is homályban maradtak.) Persze így is előfordul — csaknem mindenütt tudnak példát mondani erre —, hogy alig fél évvel a támogatással kapott lakásba költözés után a család kocsit vagy teiltet vesz, illetve a kölcsönt teljes egészében visszafizetve, odébbáll. Ezek a munkáslakás-akció bosszantó szépséghibái. De ezzel együtt is sokat segít az így ‘juttatott kamatmentes kölcsön a rászoruló munkáscsaládoknak. A vállalati támogatásnak azonban nem ez az egyetlen módja. A családi házat építőknek vagy a tanácsi bérlakáshoz jutóknak 20 ezer forintig adhatnak vissza nem térítendő támogatást a részesedési alapból. Persze ez is korlátozottan áll rendelkezésre, de azért figyelemre méltó, a következő adat: 1974-től az idei év júniusáig 2380 családnak könnyítették meg ily módon az otthonteremtést Somogybán. Robotpilótával a kukorlcatongerben Alikor még ragyogva sütött a nap. Aranyhímet szórt már a* sárguló levelekre, íeiszárí- totta a növények hajnali könnyét, az októberi harmatot. A kései nyár utolsó «sóhajtása volt ez a kéthelyi kukoricaföldön. ahol életemben először találkoztam a robotpilótával. Neve nincs, legföljebb típusszáma, de azt nem tartottam fontosnak följegyezni. Mert a látvány többet mondott néhány egymás mellé rótt számnál és betűnél.. A kombájn, lassan . közeledett a sorban, egyenletesen falta a kukoricacsöveket, minden a maga rendje szerint haladt, nem tűnt föl semmi különös, azaz... — Ott fenn a gépész a »parancsnoki hídon«! A kormány mögött nem ül senki! — Ki vezeti a kombájnt?! — Senki. A robotpilóta dolgozik. A Claas Dominátor a sor Végéhez közeledett. Már jól látszott az üres yezetőfülke, s fent a fülke fölött a gépét figyelő vezető. Ahogy a fordulóhoz'- közeledett, v isszaszállt a kormány .mögé, egy És a JOVÓ: Nem állnak rendelkezésünkre a hatodik ötéves terv ezzel kapcsolatos irányelved. Annyi azonban bizonyos, hogy a lakásépítés támogatásának a formája bevált, és a kaposvári lakásszövetkezet például, amely a hamarosan mintegy száz lakás kulcsát nyújtja át az akcióban résztvevőknek, készen áll újabb telepszerű lakások építésének szervezésére. Persze azért ismét érdemes lén- ne megvizsgálni a vállalati lakásépítés lehetőségét. És azt is: hogyan lehetne jobban bevonni a leendő tulajdonosokat az építésbe, bizonyos szakipari munkák elvégzésére, amint erre már akadt példa megyénkben is. Paál László Megtorpant a brigád Vegyék észre a gondokat! Sok oka lehet, ha szárnyakat kap egy brigád a munkahelyén, és még több, ha megtorpan, sőt teljesen visszaesik gazdasági, társadalmi, politikai tevékenysége. A gazdasági és a szakszervezeti vezetők együtt teremtik meg azokat a föltételeket, amelyek lehetővé teszik a fölajánlások teljesítését, az eredmények rendszeres figyelemmel kísérését. S álljunk meg itt, ezen a ponton! Az általános megfogalmazás sokszor ad okot félreértésre. A műhelyek, az üzemrészek vezetői ugyanis azt gondolják, «.hogy »ott fent« kell ezzel foglalkozni, s nem az ő mindennapi feladatuk a brigádok megdicsérése, ösztönzése, a bajok föltárása, problémáik megoldása. Egy-égy üzemrész termelési gondjai nagyon megnehezítik azt, hogy a szocialista brigádok teljesítsék, amit vállaltak. A kaposvári Kefe- és Mű- anyagipari Vállalat példája jó mutatja ezt: az év első felében a versenymozgalom egy kissé megtorpant. A lendület elsősorban azért hagyott alább, mert a kevesebb megrendelés, a műszálüzem folyamatos mű- szakjának szünetelése nem teremtett megfelelő körülményeket ahhoz, hogy a brigádok elérjék máskor szokásos teljesítményüket. Ez a nehézség nem állt fenn a szeparátor- és a keménygumi-üzem-, részben, így ott az ígéret és a teljesítés összhangban volt. A munkaverseny év közbeni értékelése szerint az a legfontosabb, hogy ne csökkenjen a lendület, az üzemrészek javuló munkájával együtt teljesítsék a fölajánlásokat' is. Nagyon egysíkú'volna a kép, ha nem tennénk hozzá még egy fontos — gyakran bizony figyelmen kívül hagyott— tényezőt: az emberek érzékenységét. Aki alaposan tanulmányozza a brigádok munkájának értékesítését, nem egyszer t«l átkozik meglepő esetekkel. Kisebb-nagyobb emberi tragédiák, tévedések, sértődések egv egész közösség munkáját lehetetlenné tehetik. Az említett vállalat Táncsics Mihály brigádja elindított egy na- r-nn szép mozgalmat 60 év 600 perc elnevezéssel. Valamennyi szocialista brigád bekapcsolódott a mozgalomba, s közhasznú társadalmi munkát végzett. Amikor összesítették az eredményeket, értékelték a mozgalmat, kiderült, hogy épp a mozgaLmat kezdeményező Táncsics Mihály brigád tagjai közül nem teljesítették né- hányan a fölajánlást, sőt a brigád egész munkája abbamaradt, s így még értékelni sem lehetett a ténykedésüket. Szinte ugyanityen meglepetést okozott a szőrüzem Braun Éva brigádjának »önfelszámolása«; saját magukat írták le a brigádok versenyéből, amikor az év elején' nem tettek fölajánlást, sőt feloszlott a brigád. Beszélgettem a szakszervezeti titkárral, a munkaver- seny-felelőssel, s elsősorban az okokat.,boncolgattuk, a brigádok megtorpanásának szervezett megelőzését. A Táncsics Mihály brigád vezetőjének egyéni problémái vetették vissza az egész közösséget, s a brigád munkája most kezd fejlődni, amióA élére új vezető került. A Braun Éva briI gád viszont sértődés miatt szűnt meg. Ezek tények. Egy fontos lépcső azonban, kimaradt: a gyors intézkedés — akikor, amikor a közösség a belső gondokkal kezdett küzdeni. Azért érdemes foglalkozni ezzel, mert nemcsak ennél a vállalatnál, hanem máshol is előfordulnak ilyen jelenségek. A brigádok versenye egymás önzetlen támogatását, segítését is magába foglalja; így az is jó voLna, ha ilyen esetben az ugyanabban az üzemiészben dolgozó brigádok fölfigyelnének arra, milyen gondokkal küzködnek a társaik. Az üzemvezetőknek és a mű- hely bizottságuknak viszont hivatali kötelességük ez. A féléves—éves vállalati értékelések közötti időben csak odalent ösztönözhetik még nagyobb akadályok leküzdésére a brigádokat; csak ott vehetik észre, hogy megtorpantak, visszaestek, esetleg széthúzás bomlasztja a közösséget. Az egész mozgalom eredményéhez viszonyítva ezek talán »apróságoknak« tetszenek. A vezetési gondokkal J küzdő közösségnek azonban ez a legnagyobb gondja, és addigi eredményeik alapján is elvárják, hogy ltarolják fel őket, segítsék át a nehéz időszakon. Egy igazi orvossága van a brigádmunka hibáinak •kijavítására: a rendszeres értékelés, a gazdasági, a társadalmi munka, a belső légkör figyelemmel kísérése. Ez az eredmények egyik fő forrása. Érdemes ezzel mindenhol fogta” Lajos Gé/a kapcsolás, és mór emberi kéz irányította a kombájnt. A robotpilóta csak az egyenes sort képes tartani, de ahhoz nem kell semmi segítség, sőt a beépített szemveszteségmé- rő érzékeli, helyes-e a haladási sebesség. Ha túl sok az elhulló szem, lassítja a haladást Egyszóval a sor kezdetétől a végéig nem szükséges az ember. — Az ember most is szükséges — igazít ki a kombájn vezetője, Farkas László. — Csodagép ez, de a felügyelet szükséges. Azért is állok ki menet közben, mert onnan jobban látom a táblát, s a gép hangját is jobban hallom. Ha hiány van a sorban, vagy a normálisnál nagyobb a gaz közbe kell avatkoznom, mert a robotpilóta elveszíti a a sort Tavasszal érkezett a 105-ös Dominátor a termelőszövetkezetbe, a nyári aratás volt az első komoly feladata, s most a második a \ kukorica betakarítása. Eddig hiba nem volt vele. A kombájnosok és a szerelők dicsérik az új gépet, amely tapasztalataik szerint jelenleg világszínvonalat képvisel. Igaz, az ára félmillióval több a korábbi típusnál. — Többet is tud betakarítani egy bizonyos idő alatt — teszi hozzá Leider József szerelő. :— Hárman vagyunk ügyeletben a komba j nosok mellett, s javítjuk a hat kombájnt, ha szükséges. Eddig nagyobb beavatkozásra nem volt szükség, a kisebb ' hibákat gyorsan kijavítottuk. Lákovics János és Szúnyog h Jenő szerelők a tábla szélén, a műhelykocsinál tartózkodnak. — Nem osztozkodunk — magyarázza Lákovics János. Ha egy emberes a munka, valamelyikünk elvégzi, ha több kell, mindnyájan segítünk. De — Itt voltam gyakorlaton, itt tanultam a szakmát Örülök neki, mert izgalmas ez a munka. Még nem vagyok rutinos a kollégáim sokat segítenek, megmutatják a fogásokat. Egész napra adódik tennivaló, ha jók is a gépek. A szerelők nem unatkoznak. Állandóan ellenőrizni kell a munkát, segíteni a gépbeállítást, alkatrészt hozni, ha szükséges, és még számos kisebb-nagyobb tennivaló var rájuk. — Husfijwfíkán kezdtük a betakarítást — emlékszik Szúnyogh Jenő. — A terv szerint harminc nap alatt végeznünk kell. De utána sem ér véget a szolgálat Ahá- nyan vagyunk — kombájno- sok, szerelők — vidékre megyünk más gazdaságoknak segíteni. Állandó a stáb. jó pár éve együtt dolgozunk. Kinics Lajos kombájnvezető is a fiatalabbak közé tartozik. — Éppen egy éve, tavaly ősszel a kukoricában kezdtem. Az idén jobb a termés, érettebb ezért könnyebb nekünk is, a gépeknek is. Ha jó a gép, napi 12—13 órát dolgozunik — Fáradtság? — Az ember nem automata, elfárad. A legrosszabb, hegy a betakarítás idején nem alussza ki magát De ezt előre tudtuk, vállaltuk csináljuk Majd télen pihenhetünk eleget Nem megvetendő az sem, hogy itt jobb a kereset mint bent a múhelyr ben. Berta István műszakvezető reggel hatkor indítja a munkát — Első, hogy a karbantartások tökéletesek legyenek. Nap közben pedig a legfontosabb a szemveszteség ellenőrzése. Jó gárda ez a mostani. A hat kombájnosból értenek a szereléshez a kombájnosok is.' Állandóan figyelik a táblán folyó . munkát. Betakarítás közben a kombájn csak két okból állhat meg. Ha megtelt a tartály, vagy ha elromlott valami. Az előbbi esetben villogni kezd a tetőre szerelt sárga lámpa, hívja a szállító teherautót. Ha »hallgat« az álló kombájn, tudják. hogy baj van, sietnek hozzá. Sze- j nenesere ez ritkán adódik. Lákovics János a legfiatalabb, először van ügyeletben. Csurgón végzett, s ide jött a termelőszövetkezethez. kettő, a szerelőik közül egy a fiatal, a többi régóta csinálja. Gyakorlottak, fegyelmezettek, nincs, velük gond. Félidejéhez érkezett ottjár- tunkkor a kukorica betakarítása a kéthelyi termelőszövetkezetben. Az idén 1800 hektárról 65 mázsás átlagtermést várnak. Az eddigiek alapján az átlag 68 mázsát ígér. , BenesIk András
