Somogyi Néplap, 1979. október (35. évfolyam, 230-255. szám)

1979-10-09 / 236. szám

Hegyei labdarúgó-bajnokság Mese szóban és színpadon (Falkutatás a 4. olddlról) Fonyód—Martai« 2:0 (0:0) Fonyód, 200 néző. V.: Pálfi. Fonyód: Fodor — Kispál, Gn- ricza, Pernecz (Landor), Túrái, Vccsera, Kila -T., Kila Cs., Ható, Fehér (Bakonyi), Lepenye. Edző: Túrái László. Marcali: Barta — Pálfi, Hajdú, Bálint, Vida, Beck, Greguss, Sándor (Molnár), Ko­vács, Ilia, Bogdán. Edző: Sándor Imre. Jó iramú mérkőzésen a marcaliak inkább csak véde­keztek. A fonyódiak sok hely­zetet teremtettek és biztosan nyertek. Góllövők: Vecsera, Ható. Jók: Kispál, Gyuricza, TŰrai, illetve Kovács, Ilia. Fonyód ifi—Marcali ifi 2:3 Zákányi Kálmán .1 Karád—Kadarkút 1:0 (0:0) Karád, 200 néző. V.: Szent- györgyi. Karád: Keresztes — Szalai, El- lenberger, Komáromi II., Kudom­rák, Komáromi I., Egyed, Buzsá- ki, Lenkovics. Szabó, Farsang (Lepenye). Edző: Stamler Lász­ló. Kadarkút: Tráj — Miovecz, Lóki, Harczos, Bakonyi (Lőczi), Matán, Mészáros, Nagy Púpos, Szigeti, Hosszú. Edző: Matán Jó­zsef. A .jó iramú, kemény mér­kőzésen úgy Játszott, hogy döntetlen lesz az eredmény, amikor a sorozatos hazai tá­madások végén a 87. percben megszületett a győztes gól. Gól lövő: Lepenye. Jók: Ellen - í berger, Szalai, Komáromi II., Búvóhelyen — szem előtt összecsomagolt a magyar i nőd tomászválogatotít és le­költözött Tatára. A lányok el­búcsúztak szüleiktől és test­véreiktől, az edzőknek mos­tantól a családi fészek meleg­ségéről is gondoskodniuk kell. Hozzávetőlegesen tíz hónapig. Könnyű kitalálni, hogy med­dig tart az új köteleik: a moszkvai olimpiáig... Maguk az edzők látták be, hogy úgy már nem mehet semmiképpen sem tovább, ahogy eddig ment. Az ország­ban csak néhány voltos ban si­került eddig olyan edzési kö­rülményeket teremteni, ahol a napról napra fokozódó kö­vetelményeknek megfelelően folyhat a munka: az egyik helyen elkelné még egy fele­máskorlát, a másikon hiány­zik a biztonságot nyújtó »»szi­vacsgödör«, a harmadikon nincs elég hely az akrobati­kus ugrások gyakorlására, ahol meg minden együtt van — már ami a szereket illeti —, ott több jó edzőre lenne szükség. Tatán viszont min­den heiyben van, s ott még attól sem kell tartani, hogy a férfi válogatott zavarná, a munkát, mert Bordán Dezső Budapesten vezényli az olim­piai felkészülés hajráját. ' Igen ám, de hiába nyílt le­hetőség a nyugodt gyakorla­tozásra, ezzel a teendők so­rának csak egy részét intéz­ték el az illetékesek. Ügy is lehet fogalmazni, hogy a ta­tai búvóhelyen végre szem elé — avatott szemek elé — s szigorú kezekbe kérőitek az olimpiai csapatba jutásra pá­' lyázók, ám iskolai tanulókról lévén szó, a fiatal sportolók edzőtermen kívül töltött ide­jét is kellőképpen kötelesség volt megszervezni. A Magyar Torna Szövetség soha nem tapasztalt segítő­társra talált Tata városának vezetőiben, akik büszkén és nagy megértéssel fogadták a felkérést: néhány nap alatt mindent biztosítottak. »Tisz­teletbeli városlakókká« fogad­ták a leendő olimpikonokat, s először is helyet szorítottak nekik az országos hírű Eötvös József gimnáziumban, a ki­sebbeknek pedig az ugyan­csak jó' minősítésű általános iskolában. A középfokú tan- intézmény erejét felülmúló »nagy kalandot« vállalt ma­gára. hiszen újdonsült diákjai közül Gabonyi, Kanyó, Hora- csek és Óvári érettségi előtt áll, és a négy lánynak — hogy figyelmüket az olimpiai készülődés hajrájában semmi se ossza meg — a nagy vizs­gán már februárban túl kell lennie! A most következöT’ rendkí­vülinek nevezhető tíz hónap az edzőik számára az »együtt­élésből« is nagy vi7K" '. lesz. Nem titok, hogy a szakembe­rek között már sokszor dúlt nem csúpán szakmai vita, s nemegyszer éppen az ö ösz- szeférhetetlenségük miatt fe- neklettek meg szép tervek, jó elképzelések. Most nekik is »vérszerződést« kell köt» niük, csak így valósulhat meg a nagy terv: a helytállás a moszkvai nyári olimpián! Komáromi I., a mezőny leg­jobbja, illetve Tráj, Matán, Hosszú. Karad ifi—Kadarkút ifi 2:5 Schádl Lajos Tab—Csurgó 1:1 (9:1) Tab, 200 néző, V.: Pesti. Tab: Gróf — Kurucí, Vend!, Szabó G., Androsovits, Barabás, Vinkler, Kovács G., Berki, Ka- veczky (Reicherl), Balázs. Edző: Puha Józsel. Csurgó: Jancsi — Kovács J., Kiss, Kisgéczi. Hor­váth, Hosszú, Kütsön, Polgár (Dömötör). Takács, Bodó, c. Ko­vács. Edző: Kütsön András. Közepes színvonalú mérkő­zésen a tabi csatárok sok helyzetet hagytak ki, így a jól védekező csurgóiak megérde­melten jutottak az egyik pont birtokába. Góllövők: Kovács, illetve Takács, Jók: Barabas, Vinkler, Kovács Gy., illetve Jancsi, Kiss, Takács. Tab ifi—Csurgó ifi 2:4. Farkas István A forduló válogatottja: ,Jancsi (Csurgó) — Kiss (Sió­fok), Kiss (Csurgó), Gyuricza fFonyód), Pintér (Bogiárleí- ÍO Szilágyi (Boglárlelle), Ko­máromi 1. (Karád), Gelencsér (Barcs) Gulyás (Barcs), Bors fai (Latinca), Bosnyák (L»a- tiinca). A bajnokság állása: 1. Siófok 9 9 — — 3G-10 18 2. Táncsics 9 7 1 1 29- 6 15 3. Kiss J. SE 9 6 2 1 27- 9 14 4. Vasas 9 6 2 1 20- 9 14 5. Barcs 9 4 3 2 14-12 11 6. Latinra 9 5 — 4 14-13 10 7. Mernye 9 4 1 4 11-16 9 8. Csurgó 9 3 2 4 10-17 8 9. Kadarkút 9 4 — 5 17-26 8 10. Boglárlelle 9 3 1 5 16-18 ’ 1 11. Tab 9 1 4 4 7- 9 6 12. Marcali 9 2 2 5 8-15 6 13. Nagyatád 9 2 1 6 17-17 5 14. Fonyód 9 2 1 6 19-28 5 15. Karád 9 2 1 6 8-24 5 16. Lábod 9 1 1 7 5-29 3 Búcsú az asztalitenisz NB S-től A VBKM Vasas női együt­tese után vasárnap a Rákóczi férficsapata is elbúcsúzott az asztalitenisz NB I-től., Miskol­con, az ÉMTE elleni záró mérkőzésen sem tudott csodát művelni a végig tudása alatt szereplő gárdát Biztos miskol­ci győzelem született, s ez azt jelenti, hogy a Rákóczi egyet­len pont nélkül végzett az utolsó helyen, így várja a jövő évi NB II nyitányát. A miskolci csapat győzelmeit Bátorí (5). Aranyosi, Barta (4 —4), Róna (2) és Tosa (1) sze­rezték. A Rákóczi nyertesei: Háhn (3), Balázs A., Szeri, Hajzer (2—2). Dél-dunántúli, népművészeti hét Szekszárdon Négynapos találkozó kere­tében a múlt héten Szekszár­don rendezték a dél-dunán­túli népművészeti hetet. Ed­dig még nem szerepelt téma került ezen napirendre, a nép­mesekutatás, ezenkívül a me­sék színpadra állítását vállal­ták a gyermekegyüttesek és az irodalmi színpadok. A Ba­bits Mihály Művelődési Köz­pontban népművészeti kiállí­tás nyílt csütörtökön. A be­mutató négy megye élő népi iparművészetére vetett fényt. Megyénkből a fazekasok és a faragók, illetve a bőrrel dol­gozó népművészek alkotásait mutatták be. Zalakovits Lász­ló népi iparművész bőrből ké­szült lószerszámdísz eil; a fa­zekas Térjék Éva, Falusi Bé­la, Tamás Mária népi ipar­művész és Tamás László, a népművészet mestere kerá­miáit; illetve Varga László, a népművészet mestere, Szőke István népi iparművész fara­gásait; Koszter Józsefné népi iparművész hímzéseit láttuk. A gazdag hagyományú za­lai és tolnai népi iparművé­szek a tájegységek hímzéseit mutatták be. A kiállításhoz kaDcsolódott a gyermekszak­körökben tevékenykedő isko­lások pályázata. Sajnos, me­gyénkből ezen nem vettek részt. Csütörtökön este a művelő­dési központban a tudomá­nyos tanácskozást megelőzve népm es*- bemu ta tót tartottak. Bábmüsor a gyerekeknek. Részlet a kaposvári együttes műsorából. Paluska Mihályné pogány- szentpéteri és Nagy János bö- hönyei mesemondót ismer­hette meg a közönség. Más­nap délelőtt dr. ■ Voigt Vil­mos kandidátus tartott refe­rátumot a népmesekutatás helyzetéről, a kutatók előtt éves1 elemei sok szállal kö­tődnek a mához, a mai me­séhez. Számtalan mesének ele­me a régi sámánhagyomá­ny okhoz kapcsolódik —álla­pította meg néhány példa be­mutatása után. — A táltosló, a gyógyítás, a varázsige, a sípszók, rigmusok nemcsak a sámánhagyományok ismert fordulatai, hanem felhasznál­ták ezeket a népmesékben is. A Kalevala, a Gilgames eposz elemzésén keresztül pedig ar­ra a véleményre juthatunk, hogv ezek az ősi elemek szé­les körben terjedtek el. A magyar népmesékben a szarvas, a ló vagy egyéb ál­lat táplálta hősünket, ezt a képet megleljük a sárból gyúrt ember-állat, Enkidu alakjával kapcsolatban is. Népművészeti kiállítás a Babits művelődési központban. A népmesék világával fog­lalkozó kutatók szekszárdi ta­nácskozása bizonyára újabb lendületet adott a négy me­gyében dolgozó szakemberek­nek. A gyerekek sem marad­tak ki a találkozó programjá­ból. Pénteken délelőtt óvo­dásoknak tartottak előadást a megyéből érkezett bábcsopor­tok. A kaposvári Pacsirta bábegyüttes műsora itt is si­kert aratott. Délután a szín­játszó együttesek sorában a mesztegnyöi általános iskola g-ermekcsoportja mutatko­zott be egy színpadra állított népmesével. Hueffer: »A legelképasztőbb a forradalomban a középosz­tály kezessége, amit az orosz vérfürdő keltette rémület magyaráz. Több hölgy mond­ta nekem reszketve, hogy nem mer beszélni velem, mert biz­tosan felakasztják érte- De eddig csak egy halálos ítéle­tet hoztak rémhírterjesztésért, és annak a férfinak is meg­kegyelmeztek. « Brailsford: »Budapesten nem voltak kivégzések és csak egyetlen halálos ítéletet hoztak, de azt sem hajtot­ták végre.« Hueffer: »Az értelmiséggel figyelmesen bánnak, nem úgy, mint Leninék. Ez talán azért van, mert a magyar szovjet nem igazán a proletariátusból áll.« Brailsford: »Az értelmiségi­ek nem próbálkoztak szabo­tázzsal, %úitt Oroszországban. »A rendet mindenütt fenntartották, ellentétben a gyenge Káro­lyi-rezsim alatti káosz- szál. Az élel­miszerellátás javult, és a la­kásprobléma a megoldás felé haladt.« Hue ff er: »Rengeteg ter­rorizált bur- zsuj dolgozik a szovjetnek. Találkoztam két olyan gróf­fal. aki maga igazgatja ko­rábbi birto­kát. Sok kor­mánytisztvi­selő még a he­lyén maradt, ennélfogva a kormány gé­pezete is még működik. de a parasztok sok helyen nyíltan ellenségesek, másutt kivárják a szovjet ígéreteinek eredményét. A szovjet nem meri kommunizálni a kisbir- tokokat, és 200 acre alatt még minden magánkézben van.« Brailsford: »A munka hang- súlyozása feltűnő. Egy vil- lanygyárban, amit felkeres­tem, a termelés még emel­kedett is a forradalom óta, mert a dolgozók magúkénak érezve a gyárat, új szellem­ben dolgoznak. A külső erő lerombolja a mai kormányt, nincs más haladó párt, amely felválthatná.« Brailsford és Hueffer ugyanarról egészen mást írt. Az ellentmondás kulcsa a szemléletben van. Brailsford szerint a magyarok békésen építenék az új rendszert, ha a román támadás nem tenné bizonytalanná a helyzetet. Hueffer viszont olyan felfo­gásban írt, hogy a bizonyta­lanság magában a rendszer­ben van, amely eleve élet- képtelen; ő nem sok szót veszteget az antant által biz­tatott román királyi hadsereg támadására. * »A kudarc most már csak­nem biztos...« — írta Hueffer. Amikor ez a tudó­sítása a The Daily Croniele- ban megjelent (április 23-án), a budapesti gyári munkás- zászlóaljak seregszemléién hu­szonnégy zászlóalj vonult fel az Andrássy úton, a két hét múlva a Vörös Hadsereg ki­űzte a cseheket Salgótarján­ból, majd megállította a ro­mán előnyomulást Is. iBoijitatjuk.) álló feladatokról. Az előadás a történeti népmesekutatás le­hetőségeit ismertette. Jó ala­pot adott a vitaindító arra, hogy a négy megye kutatói beszámoljanak eddigi ered­ményeikről, és megfogalmaz­zák a közös munka fontossá­gát. Együd Árpád, a Somogy megyei Múzeumok igazgató- helyettese korreferátumában azzal foglalkozott, hogy a me­sék az ősi múltról éppúgy vallanak, mint a jeLen válto­zásairól. — A mesék száz- és ezer­A vendég gyerekek és a szekszárdiak szabad idejük­ben a népi gyermekjátékok készítésével is megismerked­hettek. Székely Éva, a nép­művészet ifjú mestere taní­totta őket az agyag-, a gyé­kény-, vessző- és egyéb népi bábuk alkotására. A népművészeti héttel egy- időben rendezték meg Szek­szárdon a XII. néptáncfeszti­vált, ezen részt vett a BM Kaposvár Táncegyüttes is. H. B. Avicenna Millenniuma Jövőre ünnepli az emberi­ség Avicenna (Ibn Színá), a középkori költő és filozófus, orvos és matematikus születé­sének ezredik évfordulóját. Különös gonddal készülnek erre a jeles évfordulóra a Szovjetunióban, a költő egy­kori szülőföldjén és lakóhe­lyén, Tádzsikisztánban és Üz­begisztánban. Moszkvában és a szovjet közép-ázsiai köztársaságok­ban nemzetközi konferenciá­kat tartanak. A könyvkiadók most készítik elő Avicenna műveinek orosz nyelvű kiadá­sát, valamint néhány róla szóló tanulmányt. A moszkvai »Nauka« kiadó gondozásában jelenik meg Avicenna váloga­tott filozófiai műveinek köte­te. Az »Irodalmi emlékek« című sorozatban lát napvilá­got az az orosz nyelvű Avi- cenna-verseskötet, amelynek anyagát a teljesség igényével állították össze. Ugyancsak kiadják Avicenna orvosi ta­nulmányainak gyűjteményét is. Az Üzbég Tudományos Aka­démia gondozza orosz és üz­bég nyelven »Az orvostudo­mány kánona« című ötkötetes mű második kiadását. A Tad- zsik Tudományos Akadémia jelenteti meg az »Ibn Színá válogatott művei« című tízkö­tetes sorozatot orosz és tadzsik nyelven. Dusanbéban, a Tadzsik Köztársaság fővárosá­ban jelentetik meg orosz és angol nyelven az »Ibn Színá korának művészete« című képzőművészeti albumot és egy sor tudományos művet Avicenna életéről és munkás­ságáról. A köztársaság művé­szei, rendezői és zeneszerzői színművel. dokumentumfilm­mel és több zeneművel kö­szöntik Avicenna születéséllek ezredik évfordulóját. Igaz, hogy a diktatúra szigo­rú, és a választások, bár sza­badok voltak, minden dolgo­zó, köztük az értelmiségiek számára nem mérték le iga­zán a közvéleményt. De a nép üdvözölte a szocialista for­radalmat és az orosz szövet­séget, mint az utolsó re­ményt.« Hueffer: »A kudarc most- már csaknem biztos, legfel­jebb orosz segítség ránthatja ki őket a csávából... Ettől eltekintve az egyetlen remény, hogy éleimet szerezhetnek a parasztoktól vagy a kommu- nizált birtokokról, és így be­válthatják a nép élelmezésé- • re tett ígéretüket« Brailsford: A szovjet némely intézke­dése mindenesetre bölcs. Az alkohol teljes eltiltása elejét vette az olyanféle rendbon­tásnak, mint ami a Károlyi­kormányzat kezdetét kísérte. Minden tanító a legmagasabb fizetést kap ja, hÁvi 3000 koro­nát (125 fontot), ugyanannyit, mint a szakképzett gépészek. A szovjet tagjai névleg csak 2000 koronát kapnák.« Brailsford: »A szeszfogyasz­tást betiltották és a rosszhí­rű házakat bezárták,« Hueffer: »A városban hem­zsegnek a kisstílű kémek, fő­leg a pincérek. A vidéki vá­rosokban ugyanez a helyzet.

Next

/
Oldalképek
Tartalom