Somogyi Néplap, 1979. október (35. évfolyam, 230-255. szám)

1979-10-07 / 235. szám

/ SOMOGYI TÁJAK, EMBEREK Kőröshegyi szőlődomb Bakonyi hűvös szél borzolta a szőlők leve­leit a Mocsármány fölé magasodó évezredes dombokon. Egyenes vonalban kapaszkodtak a tőkék a szelíden lejtő hátakra, kitárván bodor leveleiket a napfénynek. Itt a Balaton dóit partján márciustól késő októberig pásztázza a fényre szomjazó fürtöket a nap, s egyesülvén a föld „cukortermelő” erejével tisztán csurran ősszel a domb leve. Öntötték történelmi időkben a rómaiak sza­bin formájú kancsókból de az árnyékos pince falai kelták faragta kövekből épültek. S a tő­kék közt hajladozó tunikás atyafiak értő mun­kája nem csak a következő év termését segítet­te megalapozni. Nőtt, halmozódott ez a tudás századokon át, a bakonyi szél sosem találta e dombokat elvadultam gazzal verten. Mint megannyi gubancos zöld orsó sorakoztak a tő­kék, álltak a sorok. A domb lábánál — ez a Mocsármány — há­borítatlan vízi világ volt. Vijjogó halásszasok csaptak le a fehér hasú vízi jószágokra, béka- unkogás szállt a 6ás, a nád, a rothadó vízinö­vényzet között e borzongató titokzatos, ember nem lakta világban. Csak a szőlődombokkal átellenben, a Balatonra tekintő földvári ma­gas löszfalon élték még emberek. Meg itt, a Mocsármánytól délre húzódó völgyben. Kőröshegyen. Neve talán az ószláv Krs szóból származik, amely homokos terüle­tet.^ ingoványos partot jelent. 1082-ben már ok­levélben is említik: Keurushig írásmód sze- rint. 5 nemcsak a települést, hanem a határá­ban, „végzett szőlőművelést. Kik adták tovább a római hagyományt? Nem tudni. A szőlő, a most, a bor úgy hozzá tartozott az élethez, mint a közönséges halandó lé­téhez a levegővétel. Moharped óvja híveit a szeszes italok él­vezetétől, s azt várnánk, hogy a török megszállás alatt erős hanyatlásnak indul a bűnnek e melegágya. Éppen ellenkezőleg: Kőröshegy jelentősége tovább nő, sőt a somogyi szandzsák egyik kerületének központja (afféle járási székhely) lesz a félhold uralma idején. Sűrű homlokráncolással látta a pró­féta híveinek tobzódását ezen az Atlahnak oly kevéssé szen­telt kies helyen, a dombokhoz lapuló pineevárosban. Mert az örömök tanyá ja volt itt. S még egy kicsit több is an­nál. Lehetetlen megmondani, mikor alakult ki ez az oly sok nosztalgiát keltő, vonzerejében rövid hanyatlás után ma is gyarapodó szőlő­hegyi életforma? A jócskán föltarisznyáit, ko­mótos járású • gazdák a seregélycserregéstől hangos tájon, a süppedt, fehér falú, zsúppal vagy náddal födött pincék árnyékában, a csendes borozgatás, a szőlőhegyi víg danászás — ez az, ami ma az emlékeinkben él. A szőlő azonban más volt, több. Mindenek­előtt rengeteg munka. A tavaszi kitakarítás, a metszés, a kötözés, a permetezés, a szüret a borkészítés, kezelés; időt, verejtéket kímélni nem lehetett. S bizony a fájós derék is gyak­ran jelezte, hogy a pincéik környékén nemcsak jókedv terem, hanem muhka és újra csak munka kell. Mégis e munka sokban különbözött a törté­nelem századai alatt a többitől. Hiányzott be­lőle az elkínzottság, a robot szaga. Az első bű­zéből sütött ke­nyér áhítata sú­lyosabb, ünne­pélyesebb, a szüret a vidám, »lszabadult jó­kedvé. A szüreti mulatságokon, ünnepélyeken minden bolon­dosság elkel, mint a kora ta­vaszi népünne­pélyeken. A szőlőnek kü­lönösen. vará- jsa van, Talán egyetlen növé­nyi kultúránk »em áll ilyen közel az ember- !>oz, Mert min­iig gyámolítani sell. Akár * kisgyereket. Tövét a fagy elől földdel bőven betakarni, tavasszal — mint a rohamosan fej­lődő, esetlen kamasz szertelen túlzásait — le­nyesegetni, növekedését megfelelő irányba te­relni. óvni, vigyázni rji. A szőlő sok embert egy életre megbabonázott már. Járom a falu három kilométer hosszú utcá­ját A dombok lábához lapulnak a házak. A napsütötte keleti dombhátakon, a kertek meg­hosszabbításaként gyümölcsfák, szőlők között állnak a pincék. A falun túl, a Balaton felöli dombokat a tsz kordonműveléses, hatalmas táblái foglalják el. Itt volt, s itt van ma is a legjobb termőterület. Magyarótető, Somos, Cse- lédalia — csettint e nevek hallatán a szőlő- művelő kőröshegy i ember. E lankákon termett bftidan a legjobb bor, s ezt ízlelgethette Bél Mátyás is 1730-ban, mielőtt leírta volna, hogy „e falu büszkélkedik az egész vidéken a leg­híresebb szőlőműveléssel”. Csaknem 50ű hold „hegyvámos” területről hordták a földesúri já­randóságot a még ma is épen álló 300 évéé dézsmapincébe, amelynek végén úszta vizű forrás csobog, • ■ E szőlők a job« bé gyfölsza bad í- tás idején a köz­ségbeliek kezé­re jutottak. De nem egyenlő mértékben. Egy „fertált” kéé . .fertált”. három „fertált” kaptak i gazdák négy .fertált” — „egész helyet” — a legmódo- sabbak. Kőrös­hegy szőlőter­mesztése a tehe­tősebb kálvinis­ta — ahogyan itt mondják: ká­lomista — réteg kezébe került, a , később beköltö­ző szegényebb katolikusoknak már kevesebb ju­tott Nagyjából ez az állapot határozta meg a község további sorsát, életét A környék erősen dombos, egyéb növények termesztésére kevésbé alkalmas. Így lett Kőröshegyen a mindennapok­ban érvényesülő aranyigazság; „Ahol bor van. ott gabona is van.” S a „fertálok" száma adta a rangot, a megélhetés minőségét. Ez egyúttal meg is merevítette a község társadalmát. Azok a „fer­tálok”, a pincékben érő, tisztuló nemes borok, a szőlőhegyi életáforma, és a tavasszal össze) vm .. f ölkapottabb tóparti üdülő. A harmincas évek nagy gazdasági válsága idején először özönlöt­tek csapatostul a fényes üdülőkbe azok, akik­nek talpa alatt megrendült a föld. Földvár, amelynek „még bírója sem volt”, ly&O-ben végképp elszakadt az anyaközségtől. S mint a hűtlen testvér, csipkedni, szelni kezdte a régi báty jussát, is. Tavaszonta screglettek a kőrös­hegyiek a földvári üdülőkbe, éttermekbe dol­gozni. S nemcsak a szegényebbek. Jómagam a hatvanas évek elején a földvári Motelban dol­goztam együtt a büszke-tehetős Dankházi csa­lád egyik lánygyermekével... S íme a hajdani bird nélküli Földvár 1976-ra magába olvasztja Kőröshegyet! Forog, válto­zik a világ. 1 Hogyan lehet e korban a régi élet kereteit őrizni, a régi értékeken ülni? Nehezen, nagyon nehezen. A Magyarótető környékén alakult ki a tsz 116 hektáros nagy szőlőtáblája évj tízezer mázsa szőlőt szüretelnek itt. A házak végén, a domboldalra futó szőlőkben él tovább a régi kőröshegy! gondolkodás. Egy darab a maga régi ízeivel, szokásaival a múltból. A szőlő megbabonáz, de könnyen meg­bénít, Erre ak- kor jött rá a régi szőlőterme­lő kőröshegyi gazda, amikor nem tudta meg­érteni a fiát. Városra került a gyerek, tech­nikus lett S ha hazalátogat szüleihez, a Muskátli ven­déglőben csü­csül, konyako- zik. Apja nyomná kezébe a súlyos pin­cék ulcsot: — Menjél, gye­rek! Vidd a ba­rátaidat! KiiiithlfV >»90 körül (Stiklag mrtttrie utáni foglalkoztatott Idénymunkások hada zárta be a falu életét. Mi történt a felszabadulás után? Az elmúlt harmincnégy év változásai csak most teljesed­nek ki igazán. Az ötvenes évek kulákokra le­sújtó politikája ezt a falut nem érintette iga­zán. Annál inkább a hatvanas évek történései. Közel volt a Balaton-part, rettentő közel. A szomszédos Földvárpuszta, amelyről még a múlt század nyolcvanas éveiben a földhivata­lon kívül senki sem hallott, a századforduló­tól épülni, terjeszkedni kezdett A két világ­háború között már az egyik legdrágább, leg­IV az nem mozdul. Mit aem mond neki a szőlőhegyi életforma. 1961-ben sző volt arról, hogy vízmüvet kap Kőröshegy. Hogy mit jelentett volna ez a fa­júnak akkoriban? Csak most kezdik egy pá­ran megérteni. Nemcsak a vezetéket, hanem a lakások komfortosságának ugrásszerű emel- . kedését. Kőröshegy már a hatvanas évek kö­zepétől az idegenforgalom, a tize tő vendéglátó szolgálat nagyobb bázisa lehetett volna. Ha * vizet megszavazzák. . . De a községnek nem kellett. Ellene szóltak. Így több mint tizenöt éves késéssel vezették be a faluba az éltető folyadé­kot. Akkor megúszták volna háztartásonként hatezerből. Most 21 ezret fizetnek érte! Merre kanyarog tovább a község sorsa? Ma a dombolda­lon lázas építkezés folyik. Lassacskán idegen kézre jut a kőröshegyi szőlődomb. Taná­rok, újságírók, orvosok, tiszt­viselők szurkolják le a pénzt » kisebb-nagyobb táblákért * építenek, ültetnek. A tájba illő, hangulatos pincék he­lyett itt-ott már hivalkodó, kétszintes építményeket emel­nek. A hagyományos tájfajták — olaszrizling,. rizlingszilváni — helyett a,kisebb kertecskék- be mindenféle vessző kerül: a legkülönfélébb bor- és cseme­■ geszőlők. Hobbivá, hétvégi rendeltetésű, szabadidős ker- tecskékké lesz az ősi kőrőshe- gyi szőlősdomb. Ma a község jövőjének egyik fontos emel­tyűje a múlt A központban emelkedő, régi ka­tolikus műemlék templom, ahol nyaranta a híres hangversenyek csalják ide a messze földről érkezőket Mintegy 2200 ember él itt. Tír. százalékuk tagja a isz-nek, közülük is löl nyugdíjas és járulékos. A szőlő- és borkultúrának őrzője, a hagyomány tovább éltetője a szövetkezet. Az elnök Bessenyei György. Fiatal ember, bár barna hajába fehér szálakat szőttek ßz eltelt évek. Be-bekopognak hozzá idős tsz-ta- gok, fiatal gyerekek! — Gyuri bácsi! —mond­ják az elnöknek, kartól, beosztástól függetle­nül. S a hozzá közelebb állóik: — Fater! — Csak így. Változik, kavarog minden Az utóbbi öt év­ben nem emelkedett a tsz létszáma. Viszont minőségi változás zajlik le. 33-an jöttek 30 éven aluliak: gépészmérnökök, villanyszerelők, asztalos és a többi. A munka a tsz-mél is ipa­rosodik. Kell is. Mert az oly sok törődést, emberi fi­gyelmet, szeretetet igénylő szőlőművelést egy­re jobban meghatározzák a gépészeti gondok, A hatvanas évek közepétől telepített alacsony kordonos szőlőültetvények művelését az akko­ri gépekkel kitűnően meg tudták oldani. A mai munkagépek azonban egyre kevésbé al­kalmasak e célra, a nagy teljesítmény és a szélesség miatt. A testes MTZ 50-es pél­dául igen nehezen cammog a táblák között, * ez mind több fejtörést okoz a tsz-nek. A gép kinőtte a szőlőt! Mit lehet tenni? Talán se­gíthet, ha 60—80 hektár nagy hozamú ültet­vényt telepítenek, amelyben könnyen járhat­nak majd a mai gépek is. A tsz idegen segítség nélkül képtelen volna a szőlőtermést lesmretelni. Képtelen heiyzet? Nem. Az elmúlt évek, évtizedeik változásai­nak eredménye. Így minden ősszel szüretelö- ket hoz a vonat a távoli Máíram'ndszentről. Bányászok, falusiak kezétől telnek a putto­nyok, nógrádi kiejtésüktől hangos a szőlőtáb­la. Modern summ ásóknak mondhatnánk őket, ha a summát szónak nem volna lekicsinylő a szegénységgel rokon értelme. E mátramind- szentieknél érről szó sincs. Bennük él még az a régi, gyermekkortól dajkált érzelem, mely -a földhöz, a szőlőhöz — a szürethez — örömöt, élményt társít. Ügy érzik: ünnepi munka ez! A falu utcasora mellett magasodó dombo­kon szintén szüretelnek: csendesen, szeré­nyen. Ez a környék 1974,—75-ben lett tórtkert, itt vannak a háztáji szőlők. Akad tulajdonos, aki 50—70 hektoliter bort őriz szüret után a pincében, de nem ez a jellemző. Kisebb terü­leteken kevesebb a hozam, kevesebb a bor. Talán ez ösztökélte egyik-másik gazdát, hogy 'az adott területről minél több bort hozzon ki, S mivel ez csak bizonyos korlátok között le­hetséges, néhányan segítségül hívták a Kapos­vári Cukorgyárat... Ez pedig nem tett jót a kőröshegyi bor hírének. Ezért és egyéb okok miatt is baj bajt ér a helyi nyugdíjas-szak­csoportban: megszűnt a siófoki és a földvári borkimérésük. A jövő útja lehet, ha a tsz ve­szi át a szőlőt s azt egységes kezelés után ér­tékesítik. Kőröshegy. 42 néven említik a különböző oklevelek. A házak csöndes ablakszeme mö­gött nagy nyugalom sejlik. Pedig forr, pezseg és változik itt ma minden. Csupor Tibor v

Next

/
Oldalképek
Tartalom