Somogyi Néplap, 1979. október (35. évfolyam, 230-255. szám)

1979-10-26 / 251. szám

Szovjet—dél-jemeni megbeszélés > tFakybatás az 1. oldalról) jetuniót Ez a meghívás — állapította meg a dél-jemeni államfő — újabb megnyilvá­nulása a Szovjetunió és a JNDK őszinte barátságának és együttműködésének. Iszmail tájékoztatta a szov­jet vezetőket azokról a tár­sadalmi és gazdasági vál­tozásokról, amelyeket a Je­meni Szocialista Párt vezeté­sével hajtanak végre az or­szágban. Mint a dél-jemeni elnök ki­fejtette, az ország forradal­mi fejlődésének és megszi­lárdításának egyik legfonto­sabb összetevője a Szovjet­unió támogatása. Abdul Fattah Iszmail teljes egyetértéséről biztosította az SZKP és a szovjet kormány újabb külpolitikai kezdemé­nyezéseit, amelyeket Leonyid Brezsnyev október 6-án Ber­linben elmondott beszéde tar­talmazott. Leonyid Brezsnyev nagyra értékelte azt az alkotó tevé­kenységet, amelyet a Jemeni Szocialista Párt fejt ki a dél- jemeni nép, az Arab-félszi- get déli része békéjének és biztonságának, a Közel-Ke­let békéjének érdekében. Brezsnyev aláhúzta: nagy fon­tosságú, hogy a térség orszá­Neokolonialista reflexek Az Egyesült AUcanoknak az a döntene, hogy fokozott fegyverszállításokba* része­síti Marokkót, egyebek között azt it tanúsítja: Washington külpolitikájában erősek a neokolonialista reflexek. Már Reza Pahlavi iráni sah bu­kása után a Carter-kormány­zatot a hazai »héják« bírá­lattal illették, azzal, hogy könnyű szívvel »veszni hagy­ja Amerika barátait«. Sőt, óva intették: ne ismételje meg ezt a hibát a legmeg­bízhatóbb nyugat-afrikai ba­rát, II.. Hasszán marokkói ki­rály esetében. Az uralkodó, aki már nyakig benne volt a nyugat-szaharai ingovány­bán ugyanis, még tavasszal folyamodott Washingtonhoz az amerikai fegyverszállit- mányok felújításáért. A nem minden habozás nélkül meghozott döntés egy­részt az amerikai konzerva­tív köröknek tett enged­ményt, másrészt pedig az »erélytelen vezető« hírébe keveredett Carter kísérlete, hogy visszaállítsa megtépá­zott elnöki tekintélyét. Ez pe­dig a jelek szerint megér annyit, hogy az Egyesült Ál­lamok beavatkozzék egy re­gionális konfliktusba, mely­nek kimenetele csakis ab­ban az esetben érintené nagyhatalmi érdekeit, ameny- nyiben a megbízható barát, II. Hasszán bukásával vég­ződne. Ezt a tehetőséget teljesen kizárni nem lehet, de ez idő szerint valószínűnek sem lát­szik. A Marokkó által meg­szállt Nyugat-Szahara fel- szabaditásáért küzdő, s a szomszédos Algéria erőteljes támogatását élvező Polisario Front ugyan katonai téren szorongatja II. Hasszán csa- %>atait, de még döntő győ­zelme esetén sem törvény- szerű az uralkodó bukása. Így hát inkább arról lehet szó, hogy Washington de­monstrálni akarja: nem hagyja veszi szövetségeseit. Washington lépése bizo­nyára. nem fog használni Al­gériával fennálló loapcsolatá- nak, pedig ez az ország a legfontosabb gázszállítója. Ez az oka, hogy Carter el­nök Brzezinskivel, nemzet- biztonsági főtanácsadójával képviselteti majd magát Al­géria közelgő nemzeti ünne­pén. Kérdés azonban, hogy Brzezinski jelenléte többet nyom-e a latban, mint a ba- ratságtalan szomszédnak jut­tatott harckocsik és heli­kopterek. gai között békés kapcsolatok jöjjenek létre, az , egyenlőség, az érdekek kölcsönös tiszte­letben tartása, az egymás bel- ügyeibe való be nem avatko­zás elvei alapján. A találkozó résztvevői ki­fejezés re juttatták azt a szi­lárd meggyőződésüket, hogy a Közel-Keleten kialakult hely- zenben különösen nagy fontos­ságú az arab államok és a Pa­lesztinái Felszabadítasz Szer­vezet, minden hazafias erő összefogásának és akcióegysé­gének megszilárdítása abhan a küzdelemben, amelyet az imperializmus ellen vívnak a közel-keleti népek alapvető nemzeti érdekeinek védelmé­ben. A tárgyalások szívélyes, elvtársi légkörben mentek végbe. A résztvevők közös közleményt fogadtak el a dél jemeni államfő látogatásának eredményeiről. Ezt a közle­ményt később teszik közzé. A tárgyalások befejeztével a Kremlben több nagy fon­tosságú közös okmányt írtak alá. A Szovjetunió és a Je­meni Népi Demokratikus Köztársaság barátsági és együttműködési szerződést kö­tött. Ezt szovjet részről Leonyid Brezsnyev, a JNDK részéről Abdul Fattah Iszmail írta alá. Ugyancsak aláírták a Szov­jetunió Kommunista Pártja és a Jemeni Szocialista Párt kapcsolatainak 1980—83-ra szóló munka tervét. A munka­tervet az SZKP részéről Bo­risz Ponomarjov, a JSZP ré­széről Mühammed Szaleh Mu- tija irta alá. A harmadik dokumentum a két ország gazdasági és mű­szaki együttműködéséről szó­ló jegyzőkönyv. Szovjet rész­ről a jegyzőkönyvet Szem jón Szkacskov, a gazdasági kap­csolatok állami bizottságának elnöke, jemeni részről Hat- dar Abubakr Attasz építési miniszter írta alá. • * • A Szovjetunió és a Jemeni Népi Demokratikus Köztársa­ság barátsági és együttműkö­dési szerződése, amelyet Leo­nyid Brezsnyev és Abdul Fattah Iszmail Ért alá Moszk­vásban, tamondja, bogy a Szovjetunió és a JNDK véle­ménye szerint a barátság es az együttműködés megszilár­dítása megfelel mindkét or­szág alapvető nemzeti érdeké­nek, elősegíti a béke és a biz­tonság megszilárdulását az egész világon. Az aláíró felek, mint a do­kumentum megállapítja, to­vábbfejlesztik együttműkö­désüket katonai téren a köz­tük létrejött megállapodások alapján, védelmi képességük megerősítése érdekében. A húsz évre megkötött szer­ződés előirányozza a gazdasá­gi, a tudományos—műszaki és a kulturális együttműködés további kiszélesítését. A Szovjetunió és a JNDK, mint azt a szerződés hetedik fejezete megállapítja, tovább­ra is minden tőle telhetőt megtesz azért, hogy megvéd­je a világ békéjét és a népek biztonságát. Tevékenyen hoz­zájárulnak az általános és tel­jes leszerelés céljának megva­lósításához, a nemzetközi fe­szültség enyhítésének elmélyí­téséhez. A két állam tevéke­nyen harcol az imperializmus kísérletei ellen, annak érdeké­ben, hogy véglegesen felszá­molják a gyarmatosítást és a faj üldözést, annak minden megjelenési formájában. A Szovjetunió és a JNDK kinyilvánítja törekvését, hogy a Közel-Keleten elősegítik az igazságos és tartós béke meg­teremtését és fenntartását. A két fél állást foglal amellett is, hogy Ázsiában a földrész valamennyi országának rész­vételével, közös erőfeszítések alapján hatékony biztonsági rendszert hozzanak létre. A szerződés értelmében a Szovjetunió és a JNDK kon­zultálni fog egymással a két ország érdekeit közvetlenül' érintő fontos nemzetközi kér­désekben. A békét fenyegető, illetve a nemzetközi békét sértő hely­zetek kialakulása esetén a fe­lek igyekezni fognak haladék­talanul kapcsolatba lépni egy­mással, hogy egyeztessék ál­láspontjukat a keletkezett ve­szély elhárítása vagy a béke helyreállítása érdekében. A nyugati hatalmak vezetői megkerülik a konkrét választ Usztyinov marsall cikke a katonai enyhülésről Dmitrij Usztyinov mar­sallnak, az SZKP KB Politi­kai Bizottsága tagjának, a Szovjetunió honvédelmi mi­niszterének a katonai enyhü­lésről és szükségességéről írt cikkét közölte tegnap a moszkvai Pravda. Dmitrij Usztyinov cikké­ben rámutat, hogy a Leonyid Brezsnyev által Berlinben előterjesztett szovjet javasla­tok megvalósítása hatalmas jelentőségű lenne mindenek­előtt a politikai enyhülésnek katonai enyhüléssel történő kiegészítése szempontjából.; kedvező lehetőségeket terem­tene a különböző társadalmi rendszerű államok békés egy­más mellett élésének megszi­lárdításához. Ezt hangsúlyoz­zák a különböző, országok ki­emelkedő politikai és állami vezetői. — Ugyanakkor vannak olyan erők, amelyeknek nem szívük szerint való a Szov­jetunió kezdeményezése. Min­denekelőtt az Egyesült Álla­mok, az NSZK és Nagy-Bri- tannia vezető körei igyekez­nek megkerülni a konkrét vá­laszt, megpróbálják csökken­teni mind a Szovjetunió konkrét lépéseinek, mind pe­dig előterjesztett javaslatai­nak jelentőségét. Ezek a kö­rök tulajdonképpen megkísér­lik meggyőzni a világ, és el­sősorban a nyugat-európai or­szágok közvéleményét arról, hogy mindezek ellenére, a jó­zan ész ellenére, a NATO- na)k folytatnia kell a fegyver­kezési hajsza fokozását Nyu- gat-Európában, és hogy meg kell kezdenie minőségileg új amerikai nukleáris rakéta- rendszer elhelyezését e tér­ségben. A szovjet katonai doktrína kizárólag védelmi jellegéről írva Dmitrij Usztyinov meg­állapítja; »az egész világ szá­mára közismert, hogy a Szov­jetunió senki ellen sem ké­szül katonai támadásra és so­hasem hajt végre ilyen táma­dást. Az is. világszerte ismert dolog, hogy a szovjet hadse­reg és flotta valóban állan­dóan kész visszaverni bár­mely agresszor bármilyen eszközzel és háborús módszer­rel indított támadását. A Szovjetunió és a szocialista közösség többi országa ellen indított támadást elkerülhe­tetlenül meg fogják torolni. — Az Egyesült Államok ve­zetői, szavakban, szintén mintha az államok közötti békés együttműködés fejlesz­téséért,. az enyhülés és annak katonai enyhüléssel történő megerősítéséért lépnének fel. A valóság azonban gyakorta az ellenkezőjéről tanúskodik: terjesztik a félelem légkörét, szítják a fegyverkezési haj­szát, leplezetlenül katonai elő­készületeket tesznek. — Mindent összevetve, a NATO vezetőségének célja a tömb »pót-felfegyverzése«, s csak azt követően, »az erő pozíciójából« mutatna hajlan­dóságot arra, hogy tárgyalá­sokat kezdjen a Szovjetunió­val a közép-európai fegyveres erők és fegyverrendszerek kölcsönös csökkentéséről. Az egyensúly, amiről a nyugati országok hivatalos képvise­lői is nem egyszer szóltak, láthatólag nem elégíti ki a NATO stratégáit. Ezért szor­galmazzák a fegyverkezés fo­kozását Ami a Szovjetuniót illeti, mi változatlanul az egyenlőség és az egyenlő biz­tonság megingathatatlan elvé­ből indulunk ki. S ha bárki is arra számít, hogy az euró­pai fegyveres erők csökkenté­sének folyamata továbbra is csak a Szovjetunió és szövet­ségesei rovására történik majd,, alaposan téved. Csak a kölcsönösség alapján va­gyunk hajlandók tárgyalni a nyugati országokkal, köztük az európaiakkal — hangsú­lyozta cikkében a Szovjetunió honvédelmi minisztere. HÍREK A VILÁGBÓL Jörge Rafael Videla argen­tin államfő 1980 áprilisában hivatalos látogatást tesz a Kí­nai Népköztársaságban — je­lenítette be Kína Buenos Aires-i nagykövete. Párizsba érkeztek azok a chilei pilóták, akik francia légitámaszpontokon, egyéves tanfolyamon sajátítják el a Mirage típusú harci repülőgé­pek vezetését — jelentették be Párizsban. A chilei junta légiereje 16 darab Mirage—50 típusú vadászbombázót vásá­rolt Franciaországtól. A dél-koreai ellenzéki új* demokrata párt azt követel­te a kormánytól, hogy a to­vábbi zavargások megelőzése érdekében engedje szabadon az összes politikád foglyokat és hatálytalanítsa az ország két nagyvárosában — Puszan- ban és Maszanban — elren­delt rendkívüli intézkedése­ket Hárommillió dollár óvadék ellenében szabadlábra helyez­te a New York-i bíróság a bankcsőd és csalás miatt vád' alá helyezett Michele Sindoma olasz bankárt, és kötelezte ar­ra, hogy saját költségén őriz­tesse magát újabb »elrablás« ellen. A bankár nem hagyhat­ja el New Yorkot a tárgyalás napjáig, amelyet november 26-ra tűztek ki. öt összehangolt merényle­tet követtek el tegnapra vir­radó éjszaka Párizsban és környékén a korzikai illegális szeparatista szervezet, a Kor­zikai Nemzeti Felszabadítás! Front (FLNC) terroristái. A i merényleték nem követeltek áldozatot, de az anyagi károk jelentősek. Az egyik célpont egy katonai benzintároló volt Párizs közelében, Dugnyben, és a robbanás nagyobb tüzet okozott. (Képünkön.) P. V. Somogyi Néplap Megfélelmítés a célja Az Egyesült Államok karito- tengeri hadgyakorlatai veszé­lyeztetik a térség békéjét és biztonságát — jelentette ki az Amerikai Államok Szerve­zetének tana csíkozásán George Louison, Grenada állam kül­döttségének vezetője. A szi­getországban a tavasszal ha­talomra került haladó kormány ifjúsági, szociális és vidékfej­lesztési minisztere rámutatott: súlyos veszélyek fenyegetik azokat az országokat, amelyek a saját útjukat akarják jár­ni. Miután Carter amerikai el­nök elismerte, hogy a kubai szovjet katonai személyzet nem veszélyezteti az Egye­sült Államok biztonságát, a hadgyakorlatokat csak »ellen­séges cselekedetnek lehet te­kinteni, amelynek célja a megfélemlítés« — hangoztat-' fei Brit belügyek A prognózis vihart jelez Nincs olyan politikai idő­jós, aki megbízható prognó­zist adhatna a brit szigeteli politikai teléről és tavaszá­ról De ha valaki mégis megkísérelné elképzelni, mi­ként alakulnak Angliában a belpolitikai viszonyok az esztendő végén és a követ­kező év elején, annak segít­séget nyújt két kijelentés. Az első egy mondat Marga­ret Thatcher asszonynak, a konzervatív kormány elnöké­nek egyik beszédéből: »Ez már nem a munkaadók és a bérből élők közötti konflik­tus, ez már a nemzet és a szakszervezetek közötti ösz- szecsapás« — mondta nem sokkal a szakszervezetek Blackpoolban megrendezett 111. kongresszusa után. A másik megjegyzés véletlenül ugyancsak Blackpoolban hangzott él. A konzervatív párt idei kongresszusán Sir Geoffrey Howe pénzügymi­niszter kijelentette, hogy a szakszei'vezeti vezetőknek »szembe kellene nézniük a valósággal és kilépni abból az álomvilágból, amelyben folytonosan követelőznek«. (Persze, hogy követelőznek: a Thatcher-kormányzat gya­korlatilag minden árellenőr- ze&t megszüntetett es a gyor­san emelkedő árszínvonal mellett szinte meg sem moz­dulnak a bérek.) A gazdasá­gi szakemberek számára van egy harmadik támpont is: a* Brit Munkáspárt 78. kong­resszusán Brightonban szin­tén sok szó esett az egész­ségesnek aligha minősíthető angol gazdaság helyzetéről. Bár senki nem vonta két­ségbe, hogy az északi-tengeri olaj megóvta a tragédiáktól Anglia gazdaságát, mind töb­ben figyelmeztettek rá: a hul­lámok fölé épített acélszige­tek fúrótornyai nem mentik meg a tényekikel való szem­benézés fájdalmas kötelessé­gétől a City arait. Nagyon megbízhatónak látszik az a becslés, amely szerint a tél derekára 20 százalékos inflá­cióval kell számolni, és a jelenlegi 1,6 millió helyett legkevesebb kétmillió mun­kanélküli lesz Angliában. Van abban valami elgon­dolkoztató, hogy Patrick Jen­kin, népjóléti miniszter ép­pen mostanában tartotta szükségesnek megjegyezni: a munkanélküliek száma azért nő, mert »a munkás­párti kormány úgy elkényez­tette a munkanélkülieket, hogy sokkal kedvezőbb dolog a segélyből élni, mint'kisebb tiaetésu állást eUoglalm«. Ha az ember arra gondol, egy annakidején, még a Heafch- féle konzervatív kormány bukása előtt, amikor a sztráj­kok egymásba kapcsolódó láncolata gazdasági bénult­ságba taszította Angliát, ép­pen ez a férfiú ajánlotta, hogy »mindenki mosson fo­gat sötét’ben, mert így na­gyon sok áramot lehet meg­takarítani« — mindjárt megérti, hogy a konzervatí­vok semmit sem tanultak a múltból, és ha lehet, ma még konokabb védelmezői a nagytőke érdekeinek, mint valaha. Persze a tél és a tavasz várható eseményednek, fordu­latainak nemcsak a kormány­pártban vannak előkészítői. Az idei brigihtoni munkás­párti kongresszusiról minden túlzás nélkül állapították meg a megfigyelők: forduló­pont is lehet a Labour tör­ténetében. Soha még ilyen élesen nem támadtak párt­vezért munkáspárti kongresz- szuson, mint most James Callaghant. (És soha még ilyen ingerülten nem vála­szolt pártvezér bírálatra, mint ezúttal a volt minisz­terelnök.) A munkáspárt baloldala, amelynek élén — jóideje vi­tathatatlan vezetőkén; — Véres bosszúval fenyegetőznek Egy magát »flamand repub­likánus hadseregnek« nevező szervezet levelet intézett a de Standaard című flaimand nyel­vű brüsszeli lap szerkesztősle­géhez és abban bejelentette, hogy a szervezet »halálra ítélte« Wilfred Martens mi­niszterei nököit és Georges Gramme belügyminisztert. »A fouroni október 21-ét véresen meg fogjuk bosszulni« — hangzik a levélben. A fouroni, hat községből álló település egyik községé­ben múlt vasárnap összetű­zésre került sor flamand tün­tetők és a csendőrség közötti A tüntetők egy része szabá­lyos magán-milíciát szerve­zett Mivel ez Belgiumiban, ti­los, a csend őrség sok tünte­tőt őrizetbe vett és a mílicia vezetőjét előzetes letarózta- tásba helyezte. Ugyancsak a »flamand re­publikánus hadsereg» nevé­ben egy ismeretlen telefonál ö közölte a de Standaard szer­kesztőségével, hogy a királyi család egy tagját meg fogják gyilkolni, ha nyolc napon be­lül nem bocsátják szabadon a titkos milícia vezetőjét. Ha­sonló fenyegetést kapott a brüsszeli belügyminisztérium Anthony Wedgwood-Benn, volt energiaügyi miniszter áll, olyan kérdésekben értei eredményt, amely tényleges változást jelent a tegnapi ál­láspontokhoz képest. 5:2 arányban győzött például az a javaslat, amely szabálysze­rűen megrótta a Wilson- és a Callaghan-kormányt. ami­ért azok »nem idéztek elő alapvető változást a hatalom és a tulajdon elosztásában Nagy-Bnitannáában«. Az ál­lamosítások kérdésében a minap megbukott munkás­párti kormány állásfoglalásá­nál sókkal baloldalibb hatá­rozat-sorozat született a kongresszuson. Ráadásul ép­pen ott támadták Callaghant és a párt más, idősebb ve­zetőit, ahol a legérzékenyeb­bek : a pártélet demokratiz­musa területén. Azt mondhatja bárki: tel­jesen mindegy, hogy miféle változtatásokat hajt végre saját belső szervezetében vagy programjában az ellen­zékben lévő párt — attól még a Themze-parti parlament­ben árnyalatnyit sem válto­zik Mrs. Thatcher kormányá­nak politikája. Ez így ön­magában igaz. Csakhogy a szakszervezetek ellen harcba indult konzervatív kor­mány megfeledkezett a té­nyekről: Anglia 112 szakszer­vezetében mintegy 13 millió tag tevékenykedik és ez az erő képes arra is. hogy eset­leg kormányt is buktasson. ti. M. T errorcselekmények Párizs környéken

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom