Somogyi Néplap, 1979. október (35. évfolyam, 230-255. szám)

1979-10-20 / 246. szám

Beszámolnak a vezetőségek Határozott vélemények a pártfórumokon Sok területen fejlődött a pártmunka a Nagyatádi Kon­zervgyárban a két kongresz- szus között Leimérhető az előrelépés a pártegységben, a fegyelemben, a pártdemokrá­ciában. Jámbor Lászlóval, a konzervgyár pántbizottságá­nak titkárával elsősorban ar­ról beszélgettünk, miként ér­vényesül a pártdemokrácia és milyen a hatása az üzemi de­mokrácia fejlődésére. — öt év pártmunkájáról adnak számot a párt külön böző üzemi testületet A számadások és a hozzászóld sok is sokat foglalkoznak majd a pártdeihokráciával. Hogyan ítéli meg például a pártszerű vita elörelendítő erejét? — Négy alapszervezet, ti­zenhét pártcsoport tevékeny­kedik a gyárban. Nagyon fon­tos, hogy a különféle fórumo­kon pártszerű vita hereiében határozzák meg a tennivaló­kat, a végrehajtó bizottságtol a pártcsoportókig. Mi nagy gondot fordítunk arra, hogy a pártfórumok dem ok/a .1 cusak legyenek, mindenki nyíltan elmondja a véleményét. Per­sze azért van gond is, a tag­ság egy része ugyanis nem él ezzel a lehetőséggel. — Mi az oka ennek? — Sokan tartózkodnak a közéleti szerepléstől egy-egy nagy létszámú fórumon. A zömük azonban nagyon aktív például a pártcsoport üléséit. Aztán akadnak, akikkel vitá­ba szálltak és esetleg megsér­tődtek, vagy nem vették fi­gyelembe a véleményüket. Fz az utóbbi ok azonban három- négy évvel ezelőtt fordult elő legföljebb. A pártszjrü vitát az is segíti, hogy a taggyűlés elnöke közbeszól, ha valaki esetleg rossz irányba terelné az eszmecserét. Megesik pél­dául, hogy hiányos tájékpzott- ság “ftfflftt a párttitkárnák, ne­tán 1 S!; Végrehajtó bizottság je­len lévő tagjának kell magya­rázatot adnia, megcáfolnia az elhangzottakat. — Bírálnak-e a párttagok? — Jó példa a pártcsoportok most kezdődött számvetése, öt év munkáját értékelik, el­mondják véleményüket a sa­ját munkájukról, a veze.őség tevékenységéről. Ez lesz az alapja az alapszerve zei ;k be­számolóinak is. ' Az egyik ilyen értekezleten például — mivel személyenként is érté­kelik a párttagokat — javító szándékkal, de határozottan megmondták a véleményüket az egyik gazdasági vezetőnek, miként kellene változtatnia a magatartásán. Mindenkén pen előrelépésnek számit, hogy egyre tartalmasabb ez a fórum, egyre jobban élnek a kommunisták a demokrati­kus jogukkal. — Azt hiszem, hogy az ön­bírálat nem ilyen gyakori. — Valóban így van, s az a kevés, ami van, általában inár egy elhangzó bírálat után hallható. Régebben az egyik pártalapszervezeti veze­tőség önbírálatot gyakorolt, mórt nem fordítottak olyan gondot a politikai oktatás szervezésére, mint elvárható lett volna. Dicséretükre mon­dom: utána javult a tevé­kenységük. Az igazság ked­véért azonban megjegyzem, hogy előtte a végrehajtó bi­zottság szintén elmarasztalta őket ezért. — Minden vezetőségnek kötelessége, hogy rendszere­sen beszámoljon a tevékeny­ségéről. Miként tesznek ele­get ennek a követelménynek a konzervgyárban? A beszámolás nálunk rend­szer. Igaz, hogy a vezetősé­gek az elején csak annyit mondtak el: tartattunk két vezetőségi ülést, s ezen a tag­gyűlést készítettük elő. Elér­tük, hogy most már valame­lyik vezetőségi tag — s nem is a titkár — számol be a| munkáról. Elmondják, milyen témákat tárgyalt meg a ve­zetőség, esetleg milyen hatá­rozatot hozott. Bejelentik, ha véleményezték például va­lakinek a minősítését. Arról szintén tájékoztatják a tag­ságot, hogy az üzemi vb, pártbizottság mit tárgyalt, s milyen feladatot ró például a határozat az alapszervezetre. Ez például két éve megy ép­pen az egységes cselekvés ér­dekében. A következő idő­szakban megvalósítjuk, hogy minden alapszervezet tájékoz­tassa a tagokat, ha mindenkit érdeklő szervezési, gazdasági döntés született, netán fegyel­mit kapott valaki a másik alapszervezetben. — A példák is bizonyítják a pártdemokrácia fejlődését. Miként hatott ez az üzemi demokráciára? — Érvényesül ez a kisugár­zás, mérhető a hatása. Észre­vehetően kötetlenebben be­szélnek az emberek az üzemi fórumokon, beszámolnak egy- egy terület gondjairól, az esetleges visszásságokról, sok­kal jobban, mint azelőtt. Eb­ben az öt évben olyan is elő­fordult, hogy a szakszerveze­ti tanács leszavazta a közös előterjesztést. Legutóbb a törzsgárdaszabályzatunk el­fogadásakor fordult ilven elő, ugyanis először nem készítet­tük elő megfelelően politikai szempontból. Egy év múlva módosítottunk rajta, s a szak szervezeti tanács ülése előtt összehívtuk a kommunista szakszervezeti tanácstagokat, s megvitattuk velük a terve­zetet, utána már az együtt kialakított álláspontot képvi­selték. Nem is volt különö­sebb ellenvetés a szakszerve­zeti tanács ülésén. A pártta­gok egységes állásfoglalása segített abban, hogy iól dönt­sünk e fontos, közérdekű üze­mi szabályzat elfogadásában. U G. Munkaerő-megtakarítás Újítók és Hz együttműködés előnyei Hét mezőgazdasági nagyüzem közös tervei A balatonszabadi, a nagy- berényi, a ságyári, a zamárdi tsz és a két siófoki szövetke­zet, a Sió, illetve az Üj Ta­vasz, továbbá a Siófoki Álla­mi Gazdaság vezetőségének döntése alapján júliusban megalakult a megye északke­leti részén a III. számú gaz­dasági kiskörzet. A térségben lévő mezőgazdasági nagyüze­mek gazdasági és társadalmi együttműködésének fejleszté­sére kötött megállapodás az adott helyzetből indult ki: noha a körzet üzemei a megyei átlagnál kedvezőbb természeti viszonyok között gazdálkodnak s a termelés tárgyi és személyi föltételei — az egyes gazdaságok közötti eltérések ellenére — összes­ségükben ugyancsak kedve­zőek, az együttműködésben rejlő előnyök céltudatos ki­használása azonban meggyor­síthatja a fejlődést, csökkent- heti az — egyébként indoko­latlan — különbséget a tér­ség üzemeinek gazdálkodási eredményeiben, termelési színvonalában. Boda János, a bala.tonsza- badi November 7. 'Tsz és egy­úttal a körzet soros elnöke arról tájékoztatott: a közel­múltban összeültek, s »föltár- képezték« — méghozzá alapos részletességgel — a gazdasá­gok helyzetét, meghatároztak a tennivalókat. — A felszín és a Balaton közelsége miatt sajátos ég­hajlati viszonyok alakultak ki ebben a térségben, A ta­laj minőségét mutató arany- koronaérték a hét gazdaság­ban 24,4 és 34,1 között válto­zik, s 29,6-os átlagunk igen­csak megadja a megyei 17,7 aranykoronás terme­lőszövetkezeti átlagot. Az út- és vasúthálózat meg­felelő, nyáron azonban — és itt is érződik a Balaton kö­zelsége — a zsúfoltság nehe­zíti a szállítást. A 19 830 hek­tárból 14 170 a szántó; a ve­tésterület több mint 55 száza­lékát a kalászosok és a ku­korica foglalja el. A hasunk) termelési profil sok területen kínálja a hasznos együttmű­ködés lehetőségét Célszerű munkamegosztást valósítha­tunk meg például az anyag- és alkatrészgazdálkodásbain, a felújításban is, hiszen a kör­zet gazdaságaiban azonos tí­pusúak a főbb gépi munka­eszközök. A traktorok többsé­ge MTZ—50-es és MTZ—80- as. és a fejlesztés iránya is szinte kizárólag az utóbbi tí­pus és a T—150 K felé mu­tat .... A kiskörzet soros elnöke szerint a megállapodás jelen­tősége különösen a rendelke- izésre álló szellemi kapacitás hasznosításában bontakozhat ki, ezenkívül az együttműkö­dés gyümölcsözően hat majd a vezetésszervezésre és a fej­lesztési programok kialakítá­sára. Előmozdíthatja a szako­sodást a térség üzemeiben, egységes szempontok szerint alakítja a tervezést, lehetővé teszi az egységes elemző te­vékenységet. Hol indokolt az előréléoés már a közeli jövőben? He­lyenként aránytalanul magas a költségráfordítás például a búzatermesztésben, és az in­dokoltnál alacsonyabb szín­vonalú az erdőgazdálkodás. Nagyobb lehetne az istállótrá- gyázott terület is. A sertéshiz­lalás épületéi — a szabadi szaktelep kivételével — csak­nem mind rekonstrukcióra szorulnak, a juh tar tás épüle­teit pedig bővíteni kell. Kör­zeten belül vár megoldásra a gépi rakodás korszerűsítése: nagyobb tel iesít.ményű és több munkaműveletre alkal­mazható markoló—rakodó gép beszerzésével javíthatnának sokat a jelenlegi helyzeten. A hét üzemnek kilenc szemes- t érmén v-sz 6 rí tói a van. több­nyire azonban kis te1 jerítmé- rvflek. s ez lassítja a kuko- ricabetakarítást is. — Megalakultak a munka- bizottságok — mondta Boda János —. s ezek már dolgoz­nak egy-egy részterület fej­lesztési feladatain. Az ősz a vállalatoknál a műszaki fejlesztés és az újítá­sok időszaka is. Ilyenkor ren­dezik meg az újítási hónapot, ankéteket és előadásokat tar­tanak a mozgalom időszerű feladatairól. Üjítások után ku­tatva jártunk az Egyesült Izzó kaposvári elektroncsőgyárá­ban. Simkó Antal igazgató: — A vállalatnál a hatékony újítási munkát szorgalmazzuk; a lát­szattevékenységet vagy azért, amiben nincs újdonság, nem fizetünk. A gyárunkban beve­zetett újítások mindegyikének jól mérhető gazdasági haszna van. Mindegyikhez készíteni kell előkalkulációt is. Az újí­tásnak egy éve után állapít­ható meg csak gazdasági haszna, és a díjkulcs is, amely­nek alapján ezt honoráljuk. Gyárunknak nagy a munka­erőigénye, a munkaerőhelyzet viszont az élőmunkával való takarékosságra késztet. A költség- vagy anyagmegtaka­rító újításokon túl erre ügy is ösztönzünk, hogy az újítási díjon kívül minden normaóra megtakarításért minimum két forintot fizetünk. A gyárban az újítómunka jó. Egy hónap alatt elbírál- i nak minden újítást, 6 a dol­gozó választ kap a beadástól számított harminc nap alatt. Hódost Péter előadó az'idei legjelentősebb újításokat is­merteti: — Marosi Ernő ée Erdős József triackos ponthegesztő- jének egyéves próbaidöszaka nemsokára lejár. Az eddig használt ponthegesztőket Bu­dapestről kaptuk, meglehető­sen drágán; darabját 13 ezer forintért. Ennek a helyettesí­tésére készítették el az újítók az új pontliegesztőt, s ez egy- harmadára csökkentette a költségeket. Az új szerkezet előnye az is, hogy kisebb a meghibásodás lehetősége, könnyebb a cseréje. Alkalma­zása mintegy másfél millió forint megtakarítást jelenít: hamarosan az is megállapít­ható lesz, hogy milyen hatása van a selejt alakulására. A szivattyúüzemrészben műkö­dik a tévévizsgálat; összetett műszert szerkeztett Kenyeres Tibor, Lajtos László, Marosi Ernő és Villányi Antal. ők korábban már készítettek egy olyan automatát, amely az elektroncsövek sima paramé­tereit mérte és kisebb, ponto­sabb, könnyebben kezelhető volt, mint az előző. Legfri- sebb újításunk a régebbihez kapcsolódik, három műveletet von össze. A két műszer ösz­Tapasztalatcserék, üzemlá-! togatások, a szakemberek meg­beszélései folyamatosan segí­tik egymás megismerését, a vélemények kicserélését, a kö­zös feladatok megvalósítását e, térségben. Hogy elérjék célju- ' kát: az eddiginél gyorsabb ütemű fejlődést, az együttmű­ködésben rejlő előnyök kiak­názását. H. F. szekapcsolásával egy időben és egy helyen végzik a dina­mikus meg a statikus mérést. Az automata termelésbe való állítása 375 ezer forint tiszta költségmegtakarítást hozott, s 15 dolgozó munkáját helyet­tesíti. Kenyeres Tibor, az újítás egyik »atyja-«: — A brigádon bel ül négyen-öten dolgoznak állandóan különböző fejlesz­tési feladatokon. Az újítói munkának sok összetevője van. Könnyítünk a kolléganők munkáján és a sajátunkén is, kisebb-nagyobb sikerrel. A fejlesztés és az újítás között összhang van: az újítások a fejlesztési tervben foglaltak kivitelezését célozzák. Ez a té­vévizsgálatra szolgáló műszer tizenötféle paramétervizsgá­latot végez, és utólag még el­lenőrzi is a képernyőn. Most a műszeren kívül van még a képernyő, a módosított válto­zaton már a műszer táblájára kerül egy 28 oentiméteres kis képernyő. Itt az alapgép is újítás, s végeredményben majdnem minden újítás. A brigád, má­sik része lakatos; ők a mecha­nikus, illetve a pneumati­kus újításokkal foglalkoznak. Eperjesi Flórián brigádvezie- tő és Koleszár Tibor újítása a PY 81—88 típusú csövek gépi getterezésének megoldá­sa. A gépen Eperjesi Flórián mutatja meg az újítást a gya­korlatban: . — Mechanikával, pneuma­tikával foglalkozunk. Év ele­jén össze szoktuk dugni a fe­jünket, hogy tervezetben dol­gozzuk ki, mivel foglalkozunk év közben, azután megcsinál­juk. Itt kiküszöböltünk egy ember által végzett munkafá­zist: ezzel javult a minőségés csökkent a tévesztés lehetősé­ge. Amikor meghoztuk Buda­pestről ezt a gépet, öten dol­goztak rajta, most, az újítás után pedig ketten. Mintegy 6—7 ezer normaórát sikerült így megtakarítanunk. A gép-, ben van egy fotoérzékélő; ez észleli, hogy a cső gettenbélé- se mikor éri el a megfelelő színárnyalatot, s akkor elen­ged a pneumatikus munka- henger, és kipattyan a kész cső. Az izzítóüaemrészben Hódo­si Péter egy nagyvállalati pályázatra benevezett újítást mutat: Horváth Istváné, Nagy Lászlóé, Marosi Ernőé. A Z 20-as izzító kályha auto­mata adagolója. Egyenletes hőfokot biztosít a beépített hőelem segítségével. A kály­ha korábbi 50—70 fokos hő­ingadozását ezzel az automa­tával öt fokra csökkentették. De a gyárban nemcsak a fej­lesztőmérnökök és a műsze­részek vagy a lakatosok újí­tanak: Adámkovics Antal anyagbeszerző régóta kütattla a módját annak, hogyan le­hetne hazai anyaggal pótolni a szivattyúkhoz használt — jugoszláv importból származó — csöveket, amelyeknek a be­szerzése is gondokat akozott. Addig kereste a megoldást, amíg talált egy magyar gyárt­mányú csövet: ez kiállta a Használati próbát, és a be­szerzése is könnyű. Újítása továbbmegy Budapestre is. Az említett újítások közül a pécsi gyárban használják majd a triackos ponthegesz­tőt. egy zárlatos szakadásvizs­gálóval együtt. Csekc László Vetömagexport Somogybái Á céltermelés nem végcél B ár a múlt év ehhez nem ad épp jó példát, tény, hogy Magyaror­szág földrajzi helyzete és ég­hajlata jó lehetőségeket te­remt a vetőmagvak termesz­tésére. Hogyan használjuk ki e; t az adottságot a vetőmag- export növelésében? Kedvező választ sejtet:, hogy az 1973-ban megkötött KGST- egyezmény nyomán 700 millió forint értékű — javarészt hibridkukorica-, takarmány­borsó- és zöldsógvetőmagot— szállítunk a kedvezőtlenebb feltételekkel rendelkező szo­cialista országokba, vagy hogy az előző ötéves tervihez ké­pest két. és félszeresére nőtt átlagos évi szállításunk a nyu­gati országokba. A Figyelő című gazdaság- politikai hetilap által közölt adat szerint a vetőmag külke­reskedelmi forgalma ma 1 milliárd forint aktívumot mutat, s érteke tavaly már meghaladta az 1.7 milliárd fo­rintot. azaz a teljes mezőgaz­dasági kivitel 8 százalékát. Népgazdasági szinten is jelen­tős tehát, sikerül-e tovább nö­velni ezt az arányt. A szocialista országok hosz- I szú tavon is igényiig a ma­gyar vetőmagot. Bonyolultabb feladat a tőkés országokba irányuló export tervezése és koordinálása. A jelenlegi gya­korlat szerint többnyire a megrendelő ország által kül­dött fajtákat szaporítják a ha­zai gazdaságok. S bár ez a céltermelés is kifizetődik — az egy hektárra jutó »deviza­hozam* 20—25 százaléklval magasabb, mintha ugyanott exportálható árunövényt ter­melnének — a dollárkiterme- lés hatékonysága még jócskán javitható. Például úgy, hogy a vetőmagban »magyar szel­lemi értéket is exportálunk«. Ennek egyik módja a hazai nemesítő: munka színvonalá­nak további emelése. A kü­lönféle szakmai tanácskozáso­kon többen szóvá teszik, hogy hovatovább már túl nagy a hazai vetömagválaszték. Több tucatnyi búza- vagy kukovica- vetőmag-fajta van forgalom­ban, közülük azonban csak néhány a minden, követel­ménynek megfelelő. Olykor már az az ember benyomása, hogy inkább a nemesítőinté­zetek és kutatók presztízshar­ca, semmint a tényleges szük­séglet szüli az egyre újabb, s gyakran egy-két év alatt le­tűnő iajtakaü. Itassa nkjeat minden évnek megvan a ma­ga »csodafajtája«... A szel­lemi erőforrásoknak ez az elaprózasa — és pocsékolása — nehezíti, hogy néhány ma­gyar vetőmagfajtát a nemzet­közi piac is elismerjen. A legjobb fajtáknak sincs ide­jűk versenyképessé váln-i. Vé­gül a kevesebb — e téren is — több lehelne... Ugyancsak jócskán jut fel­adat a vetömagexport növe­lésében a termelő gazdasá­goknak. Néhány üzemiben ta- lálkoztám olyan növényter­mesztővel, aki az exportszab­vány követelményeiről leg­följebb hézagos felvilágosí­tást tudott adni. Márpedig ezek pontos ismerete — és be­tartása — nélkül szóba sem jöhetünk egy nyugati vető- magbőrzén. A 'termelési technológia kor­szerűsítése, a megfelelő táro­lás és a jobb minőségű cso­magolás ugyancsak a ver­senyképessé® növelésének fel­tétele. Ha az országnak jó adott­ságai vannak a vetömagter- melé&hez, kétszeresen igaz ez, a déli fekvésű Somogyra. Mint a Vetőmagtermeltető és Értékesítő Vállalat dombó­vári területi központjának ú­jékoztatójából kitűnik, a me­gye lehetőségei koránt sin­csenek kihasználva. Az idén 13 somogyi gazdasággal mint­egy 850 hektárnyi területre kötöttek export céliermelési szerződést. Nyilván többel is megállapodtak volna, ha a külföldi cégektől érkező meg­rendelések est lehetővé te­szik. Bokorbabot termelt holland exportra ,a magyaratádi tsz. Az NSZK-ba szállított fajta­borsót a siófoki es a somogy- jádi gazdaság. Osztrák meg­rendelésre termelt vetőborsót a ka.rád.i és a somogysámsoni tsz, valamint a Bárdibükki Állami Gazdaság. Svájcba olajoslent Iharostoerényből és Nagyberényből indítottak út­nak. A z ország tájegységei közti specializációban Somogynak a vöröshe- remag termesztése jutott. A vetőmag vállalat e növény legjobb termőtájaként tartja számon a megyét, és a külföl­di megrendelések túlnyomó részét innen kívánja kielégí­teni. (Az idén a lábodi és a szennai tsz már szállított 200 mázsát Ausztriába.) Az export oéltermelés ko­rántsem végcél, csupán egy lépcsőfok a hazai vetőmag­export növeléséhez. B. F.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom