Somogyi Néplap, 1979. szeptember (35. évfolyam, 204-229. szám)

1979-09-11 / 212. szám

MOTOCROSS

Németh Kornél harmadszor is magyar bajnok

Vasárnap Kiskunlacházáp bonyolították le a motocross- bajnokság; utolsó OB-futamát. A somogjdak fokozottabb érdeklődéssel fordultak a verseny felé, hiszen az itt elért eredmények döntően befolyásolták, hogy a K. Közlekedési SE kitűnősége, a 250-es kategóriában versenyző Németh Kornél harmadszor is átvehe- ti-e a magyar bajnokságért járó aranyérmet. Az előzetes számítás alapján annyi már biztos volt, hogy Némethnek amgyőzelem elég a címhez. Eszerint ver1978 után harmadszor lett magyar bajnok.

Czuni végzett a második helyen, 127 ponttal; a dobogó harmadik fokára Somogyi került.

Az 500-asok kategóriájában Rofrics az első futamban bukott, és csak a tizedik helyet tudta megszerezni; a második futamban azonban javított, és a hatodik helyen érkezett a célba. Ez a versenyszám a kiskunlacházi Borka sikerét hozta. Bár pontos eredmény- lista még nem áll rendelkezésünkre; Rofrics a hetedik hely körül végzett összesítésben a magyar bajnoki mezőnyben.

Kiskunlacházán is sor került egy juniorfutamra, amelyen Bráz András a harmadik helyen végzett.

Németh Kornél

Háromszoros bajnokunk számára a kiskunlacházi versennyel nem fejeződött be az idénj»-: Németh Kornél szeptember 23—30. között Belgiumban, majd Svédországban vendégszerepei. Ennek érdekessége, hogy a svédországi versenyen egy kölcsön kapott 500-as Honda gép nyergében áll rajthoz. November 7-én Kaposváron egy meghívásos

s

verseny zárja majd az idei crossidényt.

semyzett. Az első futamban a

tőle szokott módon rajtolt, s végig vezetett a hazaiak üdvöskéje, legnagyobb riválisa, Czuni előtt, akinek ugyancsak a magyar bajnoki elsőség volt a tétje. Németh motorozott át elsőként a célon, a második Czuni, a harmadik Somogyi lett. A második futamban végig Czuni vezetett. Németh csak arra ügyelt, hogy biztosain tartsa második helyét, és ez sikerült. így ezen a versenyen 27 pontot szerzett. A bajnoki futamokon összegyűjtött 130 pontjával 1977. és

Megyei labdarúgó-bajnokság

(Folytatás a 4. oldalról)

Latinca SE—Lábod 2:0 (1:0)

Lábod, 250 néző. V.: Fodor D.

Latinca SE: Müllner — Kozma, Kövér, Fitt, Bodó, Apró, Czuczka, Födi (Pasztusics), Guricza, Bors- fai»* Bosnyák. Edző: Borsfái Gé- xa. Lábod: Pető — Eebics, Kovács, Varga, Nemes, Illés (Liber), rvátfa, Gottwald, Lassú, Lebár, agovecz (Szekeres). Edző: Tá- los József.

A korán kapott »potyaízű« gól visszavetette a lábodiakat, de a mérkőzés 80 percen át így is nyílt volt A hazaiak trbb nagy helyzetet kihagytak. Góllövők: Borsfái, Pasztusics. Jók: Czuczka, Guricza, Bosnyák, illetve Varga, Nemes.

Rákóczi ifi—Lábbá ifi SrO

, • i, ; j- Tótli Sándor

Tab—Mennye 3 rt) (2 :0)

Tab, 500 néző. V.: Ducsai.'

Tab: Kis* (Gróf) — Vendl. And- rosovics, Barabás, Vínkler, Szabó S.. Balázs, Reichert, Kovács. Ber1 ki, Kurucz. Edző: Puha József. Mernye: Szekeres — Herencsár, Horváth, Kiss (Tóth), Kertész, Tardi, Simiglai (Simita), Kovács, Simon M., Cservenák, Bogdán. Edző: Szűcs László.

A közepes színvonalú mérkőzésen főleg a mennyeiek hibájából nem vált folyamatossá a játék. Biztos hazai győzelem született! Göllövők: Balázs, Berki, Reichert, Jók: Barabás, Balázs, Reichert, illetve Herencsár, Kovács.

Tab ifi—Mernye ifi 7:1

Farka* István

A forduló válogatottja:

Málics (Siófok) — Nemes (Lábod), Horváth J. (Siófok), Riba (Boglárlelle), Landor (Fonyód), Ozuczka (Latinca), Orsós (Táncsics), Ernyes (Kadarkút), Takács (Csurgó), Horváth (Kadarkút), Horváth (Siófok).

A bajnokság állása:

1. Siófok

5

5

—

—

24— 6

10

2. Kiss J. SE

5

4

1

—

16— 4

9

3. Latinca SE

5

4

—

1

10— 4

8

4. Táncs. SE

5

3

1

1

17— 3

7

5. Vasas

5

3

1

1

10— 5

7

6. Barcs

5

2

2

1

7— 7

6

7. Kadarkút

5

3

—

2

13—18

6

8. Nagyatád

5

2

1

2

14— 6

5

9. Mernye

5

2

1

2

4— 6

5

10. B.-lelle

5

2

—

3

7—11

4

11. Tab

5

1

1

3

5— 6

3

12. Fonyód

5

1

1

3

12—16

3

13. Csurgó

5

1

1

3

5—13

3

14. Marcali

5

1

—

4

4—11

2

15. Ka fád

5

1

—

4

5—18

2

16. Lábod

5

—

—

5

3—22

—

Országos ifjúsági bajnokság:

Dunaújváros—Rákóczi 4:3

(2:1)

Gólszerzők: Fekete, Kraíft, Pintér.

Országos serdülő bajnokiág:' Dunaújváros—Rákóczi 4:1 ^

Cserépkorsó, huszárkprd

, Történél műkről vagy nép-: művészetükről nevezetes falvakban rendszerint .van egy szellemi mindenes — amatőr régész, mesegyűjtő, zenekutató, öntevékeny krónikás —, aki boldogan vállalja azt a feladatot, hogy értékes információkkal segítse a kutatók munkáját. Karádon is van ilyen: Herck Mihály nyugalmazott tanító és énektanár. Szenvedélyes gyűjtője a falu múltját megörökítő följegyzéseknek, leveleknek, könyveknek. És ami ennél lényegesebb : a környéken található "tárgyi emlékeknek.

Nemcsak gyűjtő, hanem adományozó i.^. Több évtizedes fáradozással megteremtett gyűjteményét nemrég falujára testálta, megalapozva ezzel a már régóta hiányzó és valószínűleg csak a következő évtized elejére elkészülő ka- rádi tájház kiállítási anyagát A leleteknek egyelőre az iskola adott menedékhelyet. És milyen a véletlen: jórészt épp abban a kopott szekrényben, I amely a csaknem száz évvel i

•zonöt négyzetméter alapterü- 1 — vártorony maradványainál bukkantak. Herck Mihály segítette a megyei múzeum tevékenységét. Talált Itt még székely huszárkardot is: a környező erdőkben az osztrák zsandárok elől rejtőző negyvennyolcas honvédAmi nem fér el a kicsiny teremben: az írásos emlékek. Köztük a legújabb érték: Fischer Albertnek, a mártírhalált halt tizenkilences or- \ jsnak a fényképe. Remek anyag egy — hivatalosan még nem tervezett — falu- monográfiához! Ha létrejönne, az «-betetőzése« lenne a Herck család művének is. Herck Mihály apja ugyanis a híres karádi kanásztánc egyik »koreográfusa« volt; s a leánya régészettel foglalkozik.

L. A.

ezelőtt itt tanítóskodó Gárdonyi Géza kézírását őrzi...

A karádi gyűjtemény darabjai szinte »átfogják« az európai civilizációt. Van itt római kori edény, régi temet.- ker-'-i helyről előkerült relikviáit, a korai középkorból származó vázák, faldarabok a török időkbeli karádi váracsSomogyi képzőművészek

kiállítása a fővárosban

\

kából, valamint népi motívu- Tegnap délután ár. Balassa mokkái díszített céhkorsó és j Tibor, a Somogy megyei Tamás kincsek, melyekre a köz-1 inács elnökhelyettese nyitotta

53.

Valahogy mintha egynéhány másodpercig csend lett volna. Fent a hídroncsokon tűi az orosz zászlóalj már nem verekedett. Elesett a zászlóalj maradéka a kézi tusában, mind egy szálig.

Czauner csajkából öntözte az áttüzesedett géppuskacsövet. Most csak a puskák szóllak.

András helyet szorított magának. Czauner egy észre alig vehető villanásnyira rávetette a pillantását. »Gyerünk, András, most van szükség a mesterlövészekre! Kereste hát a bokros ártéren a csúcsos sapkákat, és lőtt.

De most már- a parton is jöttek. A híd felől is, meg lentről is.

Visszanézett a folyóra, látta, hogy elég jól bent jár már a csónak, de fel-folfröccsen körülötte a víz. Lövik.

Olyan gyorsan működött az agya és minden idege, mint még soha életében. Tudta, hogy onnan felülről lövik a csónakot, aho-1 nemrégen még a kompkikötő volt. Innen a n^ppuska mellől valamennyire odalatott. Arra fordította a

puskája csövét, s egyenkint kezdte leszedegetni — igazi mesterlövész módjára —, aki csak a folyóra lőtt.

— Minden lövés talál — motyogta magában —; átkozott fehérbanda, minden lövésem talál... Megint a csónakra nézett.

A szőke katona ügyetlen, gyermekes mozdulattal éppen elhajította az evezőt, s ívben kifordult a csónakból, nagy ívben, mintha csak ugrott volna; a látcső csapódott a legmagasabbra, s azután külön csobbant, közvetlenül a test után.

Az ingujjas paraszt erre

szintén eldobta az evezőjét, s belevetette magat a vízbe, úszni próbált.

A gazdátlanná vált, csónak orra megfordult; már nem a másik part felé tartott, hanem lefelé sodródott. Talán sebes áramlásba került, hirtelen megszaladt, ragadta a víz, az áradt, véres víz... Te jő isten, hol veri partra? Í5 élnek-e? De élnek, élnek, egész biztosan élnek ..'.

S már senki sem lőtte őket.

Végre megszólalt újra a géppuska.,,

’ Hl de rögtön el is hallgatott.

Czauner legurult, s élettelen nagy teste oda zuhant, ahol nemrég még Aranka feküdt a hordágyon.

Kovács kapta el a gépfegyvert, és szinte belemart De nem tudta végiglőni a sorozatot.

— Valami akadály ríl — káromkodott. Ráncigálta a hevedert előre-hátra.

Mert ez a költő, gondolta András, az idétlen, egy hevedert sem tud befűzni rendesen, csak fecsegni tud, azt igen... És kereste ösztönösen, hogy merre van. Akkor látta, hogy közvetlenül mellette fekszik. Már teljesen elborította az arcát a vér. Nem nézte meg, hogy lélegzik-e: már nem is lélegezhetett. S már jöttek, már ott voltak, már szinte hallotta a lihegé- süket.

Egy kissé lejjebb húzódott. Érezte, hogy nem borítja el az agyát sem az őrület, sem a félelem.

Elővette a bajonettjét, és feltűzte a puskacsőre. Úgy érette, hogy ennék a mozdulatnak rejtett értelme van.

A mozdulat, amellyel az ember a rohamkést ki húzza a hüvelyéből, ez a mozdulat olyan beidegzett, annyira ösztönössé vált, hogy szinte nem is kell már rá semmi figyelmet áldoznia.

A puska — kissé rézsuto- san előremeredő csővel — szilárdan nyugodott a térde közt. Fölhúzta, fölerősitette a csőre a bajonett markolatát.

Csak egy halk kattanás, ahogyan egy ajtó vag.u ablak, amikor keretébe illeszti a biztos kezű mester, megállapodik a zsanéron. Vagy a satupofa befog egy munkadarabot.

íme, egy szerszám! Két fő

alkatrészből álló szerszám, immár munkára alkalmasan egybekapcsolva. Most már csak meg kell ragadni, jobb kézzel a tusa fölött; érzékeny ujjakkal tapintva fölfogja az ember a fém és a fa alkatrészek közötti hőmérsékletkülönbséget. Egy hideg éjszakában, a nesztelen rohamra készülés pillanataiban a fém metsző hideg, a fa enyhébb tapintású. De most például a lövések — a mesterlövész pontos 1 lövései — a fémet átforr ósitották, a fa enyhén hűvösebb. Nem hűvös, csak hűvösebb.

Talán soha 'nem is érzékelte még ilyen élesen saját mozdulatait; soha nem volt még a viszonya ennyire személyes a háború szerszámaihoz. Tudta, hogy soha többé nem fogja már így kihúzni hüvelyéből a szuronyt.

Tudta, hogy soha többé semmilyen munka, semmilyen emberi tevékenység mozdulatai “nem rögződnek már benne ilyen metsző élesen.

Kár azért, milyen nagy kár, hogy ez az a szerszám, amelyet utoljára szorít a kezében.

Hogy ez az a munka, amelyet utoljára végez.

Hát így kell lennie. Még ezt, így utoljára, pontosan, szakszerűen.

És pontosan akkor lépett föl, amikor kellett, amikor oda értek. Felsőteste teljes lendületével először alulról szúrt, ügyesen vissza is húzta, közben befejezte a lépését föl a dombra, erre a legutolsó dombocskára, és most már felülről, szinte rádobta magát, a jobb vállában rettenetes erő volt; marka kissé elfordult a tus a nyakon.

Tudta, hogy altestét ezzel szabaddá teszi, mert ez lehull most balra, és ezek alulról jönnek. Ez — így gondolt rá; ezek — így gondolt rájuk.

Hárman is jöttek, és féktelen nagy öröm villant föl benne, mert az egyik tiszt volt. Két vad csapással elhárította őket kétfelé, s előretört közöttük a.íeghát.ulsóhoz, az ántánttisethez. Idáig jöttéi — ezt. gondolta —, ide merészkedtél. előre, a legelső sorokba. Ántánttiszt.

Könnyebben siklott n szurony, mint gondolta volna, két borda kötött. Nem is kellett kihúznia: a test hullott le róla magától, a saját súlyától. de ezt most már igazán alig fogta föl. hogy ez egy test, egy másik ember teste, emberi test...

Ösztönösen csak a szakmai mozdulatok precizitására

ügyelt, s így még szinte ar-' ról is sikerült megfeledkeznie. I hpev közben a saját húsa sza- I kadása, a saját csontja ropo- I gása ... Reménykedett talán ? j Hogy ők is ilyen biztosan, ilyen alaposan, ilyen gyorsan és szakszerűen ..,

(Vége)

meg azt a kiállítást, amelyet a Ganz-MÁVAG Golgota utcai művelődési központjában rendezlek somogyi művészek alkotásaiból. A megnyitó ünnepségen részt vett Csapó Sándor, a kaposvári városi pártbizottság titkára és Ba~ lajcza János, a városi tanács elnökhelyettese.

A művelődési központ és a Magyar Nemzeti Galéria közös képzőművészeti sorozata keretében szervezett tárlaton 15 festő, illetve szobrász műveit láthatják az érdeklődők.

— Akikkel itt találkozunk, a jelenkori somogyi képzőművészet derékhadát képezik. Munkásságuk magva, sok tekintetbe kiindulópontja mindannak, amit a szűkebb pátria vizuális kultúrája jellemzőjeként tartunk számon —mondotta dr. Balassa Tibor, majd hangsúlyozta:

— E tárlat azt bizonyítja, hogy vidéken élni és alkotni nem jelent minőségi különbségtételt, vagy eleve hátrányt a művészi önkifejezésben.

Ezután Szabó Lilla, a Magyar Nemzeti Galéria művészettörténésze bemutatta a kiállító művészéivét a megnyitóra összegyűlt szép számú közönségnek.

A tárlatot szeptember 22-ig lehet megtekinteni.

ség melletti Kűháton vagy a] — leírások szerint kétszázhu-!

Molnár Zoltán