Somogyi Néplap, 1979. szeptember (35. évfolyam, 204-229. szám)
1979-09-09 / 211. szám
Irány - a szomszédos Naprendszer! Áz emberiség követe A napilapok, a rádió és a televízió adoft hírt arról, hogy az amerikai Pioneer—11 űrszonda szeptember első napjaiban elérte a Szaturnusz bolygót, hogy áthaladjon a bolygón és annak gyűrűi között önmagában a hír keveset árul el az esemény jelentőségéről. Pedig ez a látszólag csak csillagászokat érintő, esemény az űrhaj ózásos űrkutatás egyik legromantikusabb és legmerészebb kísérlete, amely — úgy tetszik — mind közelebb jut ahhoz, hogy újabb adatókkal gazdagítsa az emberi képzelet és ismeret határtalan világát, 1972 március másodikén a kora reggeli órákban indították útjára űrszondánk elődjét, a Pioneer—10-et. amely egy évvel később elérte Nap- -eradszerünk legnagyobb bolygóját a Jupitert,' majd továbbhaladva folytatta útját távoli tájak felé. A második Srszonda is megközelítette az óriásbolygót, ám ott pályája éles fordulatot vett, s először i Nap felé közeledve olyan pályát írt le, amely végül a I közeli napokban a Szaturnuszhoz vezette. Aligha lehet földi méretekkel érzékeltetni azt a hatalmas utat, mélyet a 30 kilogrammnál aiig nehezebb, földi viszonylatban is csekély tömegű szerkezet megtett a »kalapos bolygóig-«. Még nehezebb leírni azt a pontosságot, ami a célzáshoz kellett, hogy a Földünkről csak apró csillagnak látszó bolygó és annak g.űrűi közé úgy hatolhasson be, hogy sértetlenül haladjon tovább. A kísérlet sikerült és az űrszonda új ismeretekkel gazdagította a csillagászokat. Kiderült, a Szaturnusz gyűrűje nem öt — mint korábban feltételezték —, hanem hat részből áll. Önmagában ez aligha számíthat szenzációnak, az ismeretszerzés módja azonban feltétlenül az, hiszen több mint hat év kellett, hogy a csillagjáró szerkezet idáig jusson! Hat évnyi utazás, hiba, eltérés nélkül. A hat évnyi út nehézségeit leírni nem könnyű. A világűr vákuum iában önmagát tengelye körüli forgásával stabilizáló szerkezet számtalan akadályba ütközhetett volna. A kisbolygók övezetének nevezett sáv volt talán a legveszélyesebb, az a rész, amely ma is a legtöbb fejtörést okozza tudósoknak és fantasztáknak egyaránt. A kilométerestől a mikroszkopikus méretekig változó nagyságú részecskék müliárdja tönkre- zúzhatta volna a sebesen száguldó törékeny szerkezetet; az a kőhalimaz, amely egyes — nem bizonyított — feltételezések szerint valaha egy szétrobbant ősbolygó, a Naprendszer tizedik bolygója volt A. Az áthaladás sikerült és a Jupitert megközelítő műhold színes felvételeket küldhetett a Földre annak felszínéről... De ez már a múlté, hiszen az űrszonda elérte útjának második állomását, a Szatur- nuszt is. Ám az út tovább' vezet, s ha emlékezetünk megőrzi, nyolc év múlva, 1987-ben újból hallunk róla, amikor útja során keresztezi a legkülső bolygó, a láthatatlan, jeges Plútó pályáját, hogy örökre búcsút mondjon Naprend- szerüníknek, s tovább vitorlázzon ember nem látta tájak felé. Az éitato só Vietnamban a tengervízzel elárasztott területeken sót párolnak le a Nap melegével. Egy ember átlagosain évi 8 kg sót fogyaszt. A konyhasó (vagyis a tiszta nátrium-klo- rid) a vér szerves része, a gyomornedvben hozzájárul a sósav képzéséhez, ami nélkülözhetetlen az emésztési folyamatban. Mindez azt bizonyítja, hogy az emberi test számára életfontosságú anyag, nélküle megszűnne működni a szervezet. Vajon a Föld sókészletei még mennyi ideig elegendőek? A tudósok szerint nincs ok az aggodalomra: hatalmas szárazföldi sókészletekkel rendelkezünk, de ha ezek idővel mégis kimerülnének, az emberiség a tengerek és óceánok mérhetetlen sóraktárához fordulhat. ’A gazdag közel-keleti országban, Kuvaitbam már ma is tengervízből nyerik ki a sót, igaz, hogy elsődlegesen azért végzik a bepárlást, hogy a felszálló gőzöket lecsapatva megfelelő mennyiségű ivóvízhez jussanak, s csak másodlagos termék a só, amit felhasználás előtt még többszöri lépésiben tisztítani kell. A sót az emberek régóta használják ételízesítőnek, de korábban szimbolikus jelentőséget is tulajdonítottak neki. Számos aifrikai országban a só igen sokáig fizetőeszköz volt. Etiópiában még a múlt században is egyszerű sódarabo- kat használtak sópérusként. És mennyi népfelkelés, lázadás tört id a történelemben a só miatt. A legűjabbkori történelem egyik érdekes epizódja volt az indiai só-menet, a Gandhi által szervezett tömegmozgalom, amelynek során több héten át kezdetleges eszközökkel a tengermellékre levonult emberek sót pároltak le, bebizonyítván, hogy az angol monopóliumok által méregdrágán forgalmazott só nélkül is meglennének. így a só egy nép függetlenségi törekvéseinek a jelképe is lett. Ételízesítésen kívül már régóta használja a sót a festékipar, a szappanipar és a bőripar. Ma már a sót több mint kétszázféle célra használják. Rajta az emberiség »-névjegye« a Naprendszer határain túl esetleg élő civilizációk számára. A geometrikus és komputerizált ábrák mellett szembetűnik egy. fiatal férfi és nő könnyű kézzel rajzolt figurája. A férfi magasra emeli jobb kezét, mintha üdvözlést intene. Az is valóban, az emberiség üdvözlete az ismeretlennek. melynek határai mind messzebb és messzebb húzódnak öreg bolygónktól. dobi! befonszivatiyú-típus, amellyel 25 méter magasra le« íct feljuttatni a betont. Az építőipar eddigi fejlőlésének elemzése azt mutat- a, hogy a termelékenység övelésének alapvető eszköze z ésszerű gépesítés fokozása, különösen sok lehetőség rej- ik még a teljes betontech- ológiai géplánc korszerüsíté- ében és a nagymértékű autóra tizálásban. A technológiai sjlesztéfsel nagyobb beton- zilárdsag és fajlagosan ke- esebb comentfelhasználás érhető el, ugyanakkor biztosít- ató a szivattyúzással való ■etonszállítás minőségi köve- elménye is. xerkocsikkal kell biztosítani a transzportbeton folyamatos szállí tusát A szivattyús betomszállításnak sok előnye van. így például fontos szempont, hogy a beton szállítás közben nem osztályozódik el, nem szennyeződik, nem szárad ki, nem szóródik el; télen, ha a csőrendszer hőszigetelt., nem hül ki. A szállító csőrendszer állványra függesztve. árokba fektetve nem zavarja a környezetében folyó munkát. S ez már aligha tartozik emlékezetünkre, de mégis érdekes; a csillagjáró szerkezet mintegy nyolcmillió év múlva éri el a legközelebbi, az Aldebaran Csillagképet... Vajon élnek-e ott értelmes lények, s ha élnek, akkor még élő vagy holt civilizáció üzenetét kapják kézhez? A jövő rejtélye ez, amely — kanyarodjunk immár vissza a Földre — hétköznapjaink békéjétől, harmóniájától függ. Benesik András i Betonszál iítás csőben Irány a következő naprendszer! — írhatta volna képzeletbeli zászlajára a parányi szerkezet alkotógárdája, s talán így könnyebben érthető, hogy a kísérlet szigorú vezetői engedélyezték azt a néhány gramrúos súlytöbbletet, amelyet egy aranyozott alumínium lemezke képvisel. A szivattyúzással való be- Miszállítás nem tűi régi rűvelet, de ma már mélkü- izhetetlen eleme a gépesített etontechnológiának. A beton- zivattyú — dugattyús vagy lembránszivattyú — a beton jővezetékes szállításának a iunka,"épe. Gumiborítású go- ‘os szelepekkel .vagy kény- semiozgatású körtölattyúk- al van ellátva. A dugattyú ízkenésű, hogy a továbbított eton ne szennyeződjék. A úvattyúval táplált vízszintes ; egyenes csőrendszer szállí- isi távolsága akár 200 mé- “u is lehet. A szállítási raa- isság a 25—30 métert is el- •heti. A betonszivattyúk állitókapaci f áewi 13—30- kób- léter szokott lenni, de a hid- lulikus ketonszivattyúk telje- tménye az óránkénti 40 öbmétert is eléri vagy megriadja. Ennek kiszolgálását :«aont már pontosan és jól L?g kell szervezni. A 23 köb- léter fölötti teljésítménvü be- nszivatl y ú k »p1 c léséhez* áldaui ü—10 k' . ues mlAz NSZK légitársasága, a Lufthansa hamburgi technikai bázisán tizenkét, egyenként 7,5 méter magas (30 »emeletre« osztott) és 71 méter hosz- szú polcokból olyan raktár- rendszert alakítottak ki, amelynek 26 ezer tároló-rekesze van mintegy 130 ezer kisebb alkatrész befogadására. Már az is nagy dolog, hogy e rendszert kényelmesen el tudták helyezni 2700 négyzet- méternyi alaptef-ületen. De az még sokkal figyelemre méltóbb, hogy o raktárból az alkatrészek bármelyikét 2,8 perc alatt (!) elő tudják keresni és a kérő rendelkezésére tudják bocsátani. Az egyes alkatrészek, ugyanúgy, mint a hagyományos raktározásnál egy kódszámúnál rendelkeznek, Ebből nyomban kiderül, hogj’ a rendszer melyik polcoszlopán kell -keresni az alkati-észt. A polcoszlopok között’ hosszanti és magassági irányban egyaránt (és egyidejűleg) mozgó »liftek« vannak. Az abban ülő személy a keresett alkatrész porciószámát — amelyet tulajdonképpen két koordináta határpz meg — az pillanatok alatt elmegy a »tudatja« a járószerkezettel, s kívánt rekeszhez, ahonnan már csak ki kell emelni a megfelelő számú alkatrészt. E raktár életre hívását, az tette szükségessé, hogy a repülőgépek javításánál az alkatrész azonnal kell, mert a régi raktárak hosszú szállítási útjai mérhetetlen idő- és pénzveszteségeket okoznak. Céljukat el is érték a tervezők, mivel a most igényelt alkatrész 15 percen belül a szerelő rendelkezésére áll (szemA künyvkötés története A könyvkötés egyidős a mai könyv ősével, a pergamenkódexszel. A kódex drága volt — elkészítéséhez nyájak bőre kellett —, ezért gondosan védték a szétesés, szakadás, bepiszkolódás ellen. A pergamenleveleket szíjra • fűzték és kerpényfából készült védőtáblák közé helyezték. A táblákat kapcsok szorították egymáshoz, mert a pergamenlapok nem simultak úgy egymáshoz, mint a papírlapok, és könnyen juthatott közijük .por és piszok. A kódexhez annyira hozzátartozott a kötés, hogy még nevét is inhen kapta, a rómaiak ugyanis caudex- nek nevezték a fatorzset, fatáblát. A fatáblákat később részben vagy egészben bőrrel vagy valami textilféleséggel vonták be. A díszesebb kötetek tábláira ele.fántcsőntlapo- kat erősítettek, különféle: véretekkel, féldrágakövekkel ékesítették. Szokássá vált, hogy a táblát borító bőrt. késsel bemetszették, a bemetszett részt kitágították s a keletkezett mélyedést pépszerű anyaggal töltötték ki, A felületből az így készített figurák és egyéb díszek domborszerűen emelkedtek ki. Ez a bőrbevágás nagyon munkaigényes eljárás. Ezért már a VIII—IX. századtól kezdve fémbélyegzőket készítettek, s ezek segítségével nyomták a bőrbe a szenteknek és más kiváló embereknek, valóságos és mesebeli állatoknak, virágoknak, koronáknak a képét. Ismerünk olya-n kötetet, amelyet 300 bélyegzőnyomat díszít. Betűbélyegzők is készülteik, egy Konrad Forster nevű nürnbergi dominikánus például már 1433-ban. a könyvnyomtatás feltalálása előtt, igy nyomtatta a kötésekre a tulajdonos nevét s a munka círpét. A XV. század második felében új díszítő eljárás született meg: préselt lemezekkel készítették a bőrbevágást utánzó táblákat'. Díszítésre hengerbélyegzőt is használtak. Ezzel sokkal gyorsabban tudtak dolgozni, mint a közönséges bélyegzővasakkal. A díszítő elemek mindig az uralkodó stílust tükrözik visz- £za, eleinte a románt, később a gótot, reneszánszot, barokkot, rokokót... A könyvművészetnek, így a kötésnek is, sokáig a kolostorok voltak a központjai. Csak a XIV. századtól, az írásbeliség elterjedésétől kezdve létesültek fejedelmi és polgári könyvkötő műhelyek. A reneszánsz és a humanizmus jelentős stílusváltozást jelentett. A nagy bibliofilek gyakran rendeltek fémvere- tekkel díszített bársony- és A Lufthansa »függőleges raktárának« egy részlete. selyemkötéseket. A Corvina jól mutatja a kötés fontosságát a humanista könyvtárakban. Köteteit már kívülről is fel lehetett ismerni a hollós címerrel díszített sajátos stílusú kötésekről. A papírgyártás elterjedése után gyakoribbá váltak az olcsó papírkódexek, 1450 után pedig a még olcsóbb nyomtatott könyvek. Ékeket sokkal egyszerűbben kevésbé drágán kötötték be. Magát, a kötést azonban nem hagyták el, a XVIII. század végéig ritka a fűzött könyv. A fatáblák helyét sokkal olcsóbb és köny- nyebb anyag foglalta el: a papírlemez. Az egyes országokban, sőt ezen belül vidékenként sajátos kötéstípusok alakultak ki. Nálunk is megvolt Vácnak. Bártfának, Kassának, Kolozsvárnak stb. a maga jellemző kötése. Különösen két stilus vált híressé, a XVII. században a nagyszombati, a XVIII.- ban pedig a debreceni. Nagyszombatban kétszáz évig pnü- .ködött folyamatosan az egye- { térni könyvkötő műhely, s ez a legváltozatosabb omarríén- tális díszítésű, arany- és vaknyomásos díszítéseket használta. Debrecen viszont a színpompás virágmintákkal készített festett pergamen - vagy hártyakötésnek lett a központja. I A XIX. századtól kezdve a modem nyomdatechnikai eljárásokkal párhuzamosan a könyvkötő műhelyek is forradalmi változáson mentek át.: egyre nagyobb szerepet kaptak a különféle hajtogató, vágó. fűző és egyéb gépek. Megmaradt ugyan mellette a ha- gyománj’os. kézi technikával dolgozó kötés is, de — hogy árai versenyképesek legyenek — ritka esetben alkalmaztak a tábláikon munkaigényes kézi díszítést. Napjainkban egyre jobban előretörnek a különféle műanyagok. A velük való kísérletek ugyan a kötészetben egyelőre csak kisebb részletsikereket hoztak, mégis bizonyos. hogy a rohamosan fejlődő műanyaggyártás és technika egészen újfajta, az eddiginél tartósabb kötéseket fog előállítani, az eddigiekhez hasonló vagy ennél lényegesen olcsóbb árakon. ben a korábbi 55 perccel.) A »függőleges raktár« forgalmára jellemző, hogy onnan naponta átlagosan 5000 alkatrészt »vételeznek ki«. A hamburgi hangárban 1,3 kilométer hosszú földalatti szállítószalag is segíti az alkat-észe'- gyors továbbítását » rak1 árból a munkahelyre. V. M. V Raktár a magasban
