Somogyi Néplap, 1979. szeptember (35. évfolyam, 204-229. szám)
1979-09-08 / 210. szám
Ai# történt három év alatt? Beszámoló, vita, határozat Valóróghűnek, gondosnak minősítették a tájékoztató beszámolót a megyei tanács-vb tagjai. A feltárt helyzet is általában jó osztályzatot kapott, sőt az egyik elnökhelyettes példaként említette a gl'árbaa folj'ó kulturális munkát, az egészségügyi, a szociális körülmények színvonalát. A testületi ülést három evvel ezelőtt, 1976. augusztus 24-én tartották. A napirend előadója^ Simkó Antal, az elektroncsőgyár igazgatója volt. Késit vett még a tanácskozáson a pártbizottság akkori titkára és az szb-titkár helyettese Határozatot is hozott a vb. Nem tanács alá rendelt szervről lévén azonban szó, a tennivalókat jobbára ajánlások, javaslatok formájában fogalmazták meg, illetve felhívták az illetékes gazdasági és mozgalmi vezetők figyelmét némelyik terület viszonylagos elmaradottságára, gondjaira. Hogyan segítette a beszámoltatás és az ezt követő vita a gyár művelődési életének, szociális helyzetének javítását? Milyen elvi és gyakorlati támogatást kaptak e munkahely vezetői, szervezetei, további fejlesztési törekvéseikhez? Pontjai szerint szerettem volna végighaladni a határozatokon, de a dokumentum nincs a gyár irattárában. Megkapták-e, nem-e, senki nem emlékszik rá. Így az ülés jegyzőkönyvének kivonata volt a támpontja annak a beszélgetésnek, ’ amelyet Simkó Antallal, Bólyás Gyulával, az üzemi pártbizottság titkárával és Ács Béláné szb-titkárral folytattunk. Mi történt a határozat után? A dicséreteket gyorsan elfelejtették, a figyelmet azoknak a gondoknak a megoldására fcaxi í tjük, amelyeket ők tártak fel és a testület tagjai megerősítették. Vegyük sorra a fontosabb határozatokat! 1. Kívánatos lenne egy, a gyárhoz kapcsolódó ABC-lcis- áruház építése. A boltban a következő év tavaszán már vásárolhattak a dolgozók. A jó szándékú ötlet azonban nem bizonyult életképesnek. Igaz, a boltban létesített büfé a vártmáL nagyobb forgalmú, de a gyár munkásai — az elképzelésekkel e'lentétben — nem itt vásárolják meg a napi élelmiszert és a közszükségleti cikkeket. Inkább üres szatyorral ülnek buszra, s a na- i gyobb választékot nyújtó áruházakat, szakboltokat keresik föl. 2. Nagyobb gondot kell fordítani a betanított munkások szakmaszerzésére. A következő évben megkezdődtek az előkészületek szakmunkástanfolyam szervezésére, s ennek eredményeképpen tavaly csaknem százan vágtak neki az előkészítő kurzusnak. A végére azonban jócskán lemorzsolódtak — olyannyira, hogy a napokban induló tanfolyamon mindössze harmincán kezdik meg a tanulást. Ha állják a sarat, vagyis lesz kitartásuk a heti két vagy három foglalkozás vé- gigüLéséhez, az otthoni tanuláshoz, júniusban elektronikai szakmunkások lesznek. Ez természetesen az órabérükön is meglátszik majd. Valami tehát elkezdődött, ám hogy jövőre lesz-e elég követője az úttörőknek, csak később válik el. 3. Nagyobb figyelmet kell fordítani a vidéki dolgozók körülményeinek javítására, a szabad idő tartalmasabb eltöltésére. Folyamatos tennivaló, alig jutottak előbbre. Az általános életmódbeli jellemzők itt is hatnak. A különböző politikai és kulturális rendezvényeken általában a dolgozók 10—15 százaléka vesz részt, de mindig ugyanazok. A kör évek óta alig bővül, pedig a kínált program meglehetősen változatos. A gyár vezetői nem tesznek lényeges különbséget a vidéki és a helyi dolgozók időtöltése között: mindkét rétegből sokan végeznek otthoni munkát, foglalkoznak háztáji tevékenységgel; jelentős azonban az 'idejüket céltalanul, tartalmatlanul eltöltő fiatalok aránya is. 4. Javítani kell az üzemi étkeztetést. Megtörtént. A határozat után néhány hónappal a Mé- csekvidéki Vendéglátó Vállalat bővítette a választékot és javította az ételek minőségét. Az üzemi étkeztetésben többen vesznek részt, a' panaszok száma és jellege nem több és nem más, mint egyéb, hasonló konyhákon. 5. Magas a gyár túlmunkaigénye, a dolgozók nem tudják vállalni ezt a megterhelést. A gyár vezetői szervezeti változtatásokkal, új tervezési rendszerrel a korábbi 5,5—6 százalék helyett 2,4—3 százalékra szorították vissza a túlóra arányát. Ez megfelel a gyár érdekeinek és a dolgozók igényeinek is. 6. Szükséges az üzemi szak- rendelés bőtntésc. Jó körülményeket teremtettek az egészségügyi munkához. Az általános üzemorvosi szolgálat mellett nőgyógyászat és fogászat is működik, a dolgozók legnagyobb megelégedésére. Nagy szükség lenne szemészeti rendelésre is, szakorvos hiány miatt azonban ezt még nem tudták megvalósítani. 7. Szorgalmazni kell az általános iskolát el nem végzettek továbbtanulását. A beszámoló időszakában 240 dolgozónak nem volt általános iskolai végbizonyítványa. Ma ez a szám nem éri él a százat. Ez is sok, bár nagy részük »-idősebb-“ (!), vagyis 30 éven felüli. A vezetők elégedetlenek, hiszen az érkezők között alig csökken a hiányos eiőképzettségűek aránya. Három év alatt egy osztályt sikerült indítani és be is fejezni, az idén alig hárman mutattak hajlandóságot, hogy részt vegyenek egy kihelyezett csoport munkájában. * Szűkszavúan ennyit a főbb javaslatok sorsáról. Hátra van még a válasz, hogy mennyit segített a beszámoltatás, a vita és a határozat a munka javításában. A legfontosabb: a vb tájé- 1 kozódott egy fontos kaposvári üzem több általános vonást is tartalmazó művelődési, szociális helyzetéről. Csali két konkrét intézkedést lehet azonban kimutatni: az étkezés javítását és a kisáruház építését Más területen — például a túlmunka csökkentésében — a gazdasági vezetőket erőteljesen serkentette átgondoltabb szervezési 'megoldások kimunkálására. Ezzel szemben több olyan általános megállapítás hangzott el — közülük néhány határozati rangra is emelkedett —, amelyet szó szerint el . lehetne mondani minden kaposvári, sőt más városi üzemmel kapcsolatban is (a szabad idő felhasználása, a bejárók körülményeinek javítása, az általános iskolai végzettség aránya). Hasonló esetben a helyi sajátosságokat kellene megragadni és a szakosztályok bevonásával megoldást ajánlani. És még valamit: a javaslatok, határozatok megvalósítását a tanácsnak érdemes volna nyomon követnie — nemcsak a hatáskörébe tartozó, hanem az alá nem rendelt szervek esetében is. Paál László Autópálya Budapest küröl A környezetvédelmi előírásoknak megfelelően A magyar közlekedési hálózatot a múlt században centrálisán építették ki. A Budapest-központúság miatt az egyes országrészek közötti szállítási távolság megnőtt, s az útvonalak terhelése is egyenetlen. így az ország ipari központját a fővárossal összekötő vonalak túlzsúfoltak, sr ezeken — a korszerűsítések ellenére is — egyre nehezebben bonyolítható le a hazai és a nemzetközi forgalom. A hetvenes évek köze-1 pén hozott kormányhatározat nyomán azonban intenzívebb autópályaépítés kezdődött. A magyarországi autópálya-hálózat részeként Budapest és a Balaton között elkészült az M 7-es, az M 3-as pedig Gödöllőig. Sőt, az M 1-es Tatabánya és Győr közötti szakasza is üzemel már fél autópályaként, s épül az M 5-ös Budapest és Kecskemét között. Ezeket az autópályákat — a hetvenes évek elejéig érvényes elképzelések szerint a Hungária körút vonalán vezetett »gyűrűvel« akartak ösz- szekötnL A főváros közúti forgalmának dinamikus fejlő-, dése azonban bebizonyította, hogy az elképzelés túlhaladott, s ezért a jelenlegi tervidőszakban már úgynevezett külső autópáiyagyürü építésével tervezik E pályákat a beépített területen városi autóútként veze« tik tovább — egészen a Hungária körútig, amit városi főforgalmi útként építenek ki. Ezenkívül még egy városi főforgalmi gyűrű épül. A Budapest közigazgatási határa közelében építendő mintegy 90 kilométer hosszú — MO jelű«— autópálya-gyűrű hatalmas műszaki feladatot jelentő beruházás le6z: a forgalmi előrejelzések a budai oldalon 2x2, a pestin 2x3 sávot igényelnek. A közúti kapcsolatok biztosítására 20 két-, szintű csomópontot is terveznek. Eszerint négy Duna-hi- dtet, a Budai-hegyekben 1200 méternyi alagutat, három völgyhidat és mintegy 150 egyéb műtárgyat kell építeni. Az új autópályagyűrűt — a környezetvédelmi előírásoknak megfelelően — zaj- ' és levegőszennyezés i védelemmel is el kell látni. A terv megvalósítása 5—8 ötéves terv időszakát öleli föL Térképünk a tervezett autópályagyűrűt, valamint az ENSZ Európai Gazdasági Bizottsága által 1975-ban kijelölt és átszámozott európai utakat tünteti föl. PIACI KÖRKÉP Uborka rémhírrel és anélkül A nyár kacsintott vissza tegnap a kaposvári hetipiacra Nem csupán az újra langyos napfény keltette ezt az illúziót, hanem a mérsékeltebb árak is. A vásárlók derűsen válogattak, és szerencsére volt miből. Igen szépek a szőlők, s a múlt heti 20 forint után igazán méltányosnak láts^rtt a tegnapi 14—17 forint. Mesébe illő körtét egészen hétköznapi áron, 12 forintért kínáltak. Ugyanennyibe került a fanyarul. mosolygó birs. Júniusi emlékeket idézett néhány szánalmas, barackkupac; a 16 forintos ár nem volt éppen alkalmi Az almák egyre színesebbek, az áruk azonban nem lett kirívóbb: változatlanul 8—10 forint. Ugyanennyi túl j soknak látszott egy kiló szil- | 51. Elegánsan áttért egy más témára. — Éppen nagyon komoly elvi vitában vagyok. Ez a fiatalember... Egy másik századbeli fiú, szikkadt kis erőltetett bajuszkávai ott kuporgott egy láda mellett s elég gyakorlatlan mozdulatokkal fűzött be egy hevedert. Rögtön fölcsil- Hnt a szeme, látva, hogy új emberhez intézheti a szózatát: — Azt magyarázom hetek óta, hogy ez így nem ér semmit... Egyet lehetne még tenni: aki magyar, mind fegyverre; ne hagyd az ősi jussod, ne hagyd a falud, a hazád! — Egy ilyen úri honvédővel ma már találkoztam — mondta ridegen András. — De az már a genfi konvenciónál tartott. Sőt a paraszt- jelmeznél ! — Nem vagyok úri honvédő — mondta a fiú elvörösödve. — Hát mi vagy? — akarta kérdezni, de csak legyintett. a Somogyi Néplap — Költő — mondta Czau- ner komolyan. — S velem akarja megvédetni a magyar hazáját Hát nem látom, azt mondja, hogy a románok sem osztáiyjelszavakkal rendezkednek be Erdélyben ?!.'.. Figyeld, elindult! # Ezt nem értette. — Mi indult el? — A csónak a másik partról Addig szuggeráltam. András megfordult, a homlokához emelte a tenyerét mert a nap már a másik part felé kezdett leereszkedni. Az ám a csónak! Két evezős küszködött a vízen. — Figyeld az irányt! — figyelmeztette Czaumer. — Szerintem kétségtelenül oda tartanak ... az asszonyod fedezékéhez. — Ha úgy volna.: figyelte András a csónakosaik erőlködését. — Visszamegyek .. . felteszem; hátha föl tudom tenni. András hallgatott. Méregette a távolságokat. A csónak a Tiszán, a váltóállás. Meddig lapítanak a románok, ha a rohamukat föltartja egy jó sorozat? — Na, szólj már! — bíz- ! tatta Czauner. — Hát szép terv::: precíz: méhtó a szász agyadhoz.. — Odafordult * költőként aposztrofált fiatalemberhez. — Mert ez egy erdélyi szász, barátom ... — Én meg tót vagyok! — nyilatkozott rögtön Dvorcsák János is. Kovács is közelebb csúszkált a fenekén. — Mond meg neki, András, hátha egyedül ő marad meg közülünk! — Mit mondjak? — Mit tudom én? Hát amit keli. Mert őt a munkásosztály meg az ilyesmi nem nagyon érdekli... Éppen csend lett; elhallgattak az ágyúk. Ez már a roham előtti csend volt Most mindjárt megindulnak. Megragadta a fiú vállát: — Ide figyelj! Semmi más szóval, mint testvéri szóval mi itt nem boldogulunk. Mennyi román, tót ruszin, horvát meg minden jut egy magyarra?! Beiül a Kárpátokon is, hát még kívül... Százmillió ember él itt, annak mi a tizede vagyunk... — Az ülést berekesztem! — szólt hátra Czauner; most egy kicsit rekedtes volt a hangja. — Jönnek a hazafiak. Gyorsan mindenki a helyére kúszott. Czauner József hüvelykujja, mint ugrásra készülő ragadozó, várakozott a levegőben — a gépfegyverbe kapaszkodó lobbi ujjától külön. És akkor nem a románok indultaik meg, hanem a híd felől csapott föl egy hosszan elnyúló csatakiáltás... — Á-á-á-á-á ... Dvorcsák fölállít, csodálkozva. Talán látta is a szuronyaikat, leszólt: — Az j oroszok ...' ■ A dssdár huszaßfaeteeük zászlóaljának maradványai, nagyobb felében volt orosz hadifoglyok, látváp, hogy golyóik végyképp nem fogjak az ellenséget, a végső megoldást választották ; szuronyro- hamra mentek. — Na hiszen, szuronyunk még nekünk is van — mondta Dvorcsák, és fejjel előre lefordult; bekötözött kezével fennakadt a fűzfabakorban. Holtában még újabb és újabb találatokat kapott. — A kíváncsi istenedet!.., — káromkodott Kovács. — A hazafiak — mondta Czauner. — Ezek a román hazafiak. Most már megindultak. De még nem lőtt Fölöttük záporoztak a lövések, de ők csak feküdtek mozdulatlanul. Dvorcsákért kimászni értelmetlen lett volna. Csak legalább vége legyen, gondolta András, a legelső lett légyen a halálos. Amoda fent, a hídroncson túl még tartott a kézitusa. A román golyózápor miatt alig hallottak belőle valamit, de mindnyájan tudták — érezték, mintha érzékeiken túli műszerekkel fogták volna föl, ami a hídon túl folyik. Végre lecsapott Czauner hüvelykujja. — Tata-ta-la-ta-ta ... A váratlan sorozat belekaszált a románokba. Szinte meghökkentőn bukdácsoltak föl, mint a kuglibabák. — Hevedert! Fűzte utána, zúdította rájuk, a már fekvő, megtorpant csatárláncokia a ' következő sorozatot. — Na, most gyerünk! (Folytatjuk) váért. Igaz, utóbbit nagyítóval kellett keresni. Eltűntek a kis dinnyék, és nincsenek már nagyok sem. minden dinnye 4 kiló körüli, és kdönként 4 forint. Egy árus fél kiló erdei szamócát kínált 25—ért Csak az árral keltett feltűnést. Nem úgy a befőttes üvegben 12-ért kínált szép málna. Múlt héten még széltében- hosszában beszéltek a káposztahiányról, s ennek megfelelő árakat kértek. Tegnap 10—12 forintért mindenkinek jutott Mérséklődött a zöldpaprika egy hete helyenként már a 20 forintot is meghaladó ára Az üzletekben már 7, a piacon többnyire még csak 5 forint a paradicsom. A zöldbabot és az uborkát némelyek megpróbálták fondorlatosán drágítani. A napokon belül bekövetkező »uborkaválságot« látnoki erővel felidéző kistermelők 13-at kértek az apró csemegeuborkáért. Szavaik hitelét csak rontotta némiképp, hogy hasonló portéka volt 3—6 forintért is. Hasonlatosan: a rémhírnek bedőlő vásárlók a piac elején 10-ért vettek meg ugyanazt a zöldbabot, amit hátrább 6-ért tukmáltak volna rá. A tengeri csövének hossza hovatovább már csak angströmök- ben mérhető; az ára ennek ellenére 60 fillérrel több a néhány nappal ezelőtti 1 forintnál. A késői zöldborsó már csupán önmaga karikatúrája volt 20-ért. Az egykor I oly szokványos zöldséget, a I karfiolt móst az ínyencek vesztegetik 14-ért A gomba , újra olcsóbb; csak 60 a var- , gánya, a csibegomba literét 15-ért is adták. A baromfipiacon 140 volt egy garantáltan tisztességes kakas. A csirke pária száz. »Nem fogja elhinni, hogy » i nek a kacsának a párjából hét liter, zsír lett«4, mondta , egy árus és nyert. A vevő nem hitte el, és nem is fizetett 150 forintot. Az »állami szektorban« 43, illetve 45 forint volt a baromfihús kilója. A Zöldért megyei árai egy cikknél sem túl kirivóak. A búcsúzófélben lévő slágercikk, a dinnye például nálunk 4, a fővárosban már 5, ugyanakkor Pécsen még csak 2,20. A szőlő java itthon 14,60, holott Zalában 17. A legolcsóbb Szegeden, ahol 12-ért is hozzá lehet jutni. A körte Budapesten a legdrágább: 15 forint. Kaposváron 11, Pécsen 10. Almában a főváros a legolcsóbb: 7 forint ott, ami itt 10, Zalában 8,40 és Győrben 14 forint. A zöldségfronton a vásárlók aratnak átütő sikert Szegeden, ahol még dívnak az egyjegyű árak. Megyénkben a paprika 13: csak fillérekkel drágább, mint Pesten és Pécsen, de forintokkal, ha Kecskeméthez vagy Debrecenhez hasonlítjuk. A máskor oly méregdrága Pápán 8 forint a tölteni való paprika, Zalában ellenben 14. A paradicsom Dunántúl-szerte inkább 8, mint 7. A tok nálunk fele annyiért kapható, mint Pesten, feltéve, ha van. Karfiolt Zalában lehet legolcsóbban venni 9-ért. A kaposvári boltokban 12. A kelkáposzta mindenütt drágább 10 forintnál. A 10 forintos hazai zöldbab nem mondható drágánál:., pláne, ha a 20 forint körüli kecskemétihez hasonlítjuk. Végül két jó hír. Hétfőtől mérséklődik a szőlő ára. Ugyancsak árcsökkenést jelent, hogy országszerte bevezetik a burgonya őszi árát Fajtacsoporttól függően 4.40, 3,90 és 3,60 lesz a paprikásba való. 8. r.
