Somogyi Néplap, 1979. szeptember (35. évfolyam, 204-229. szám)

1979-09-06 / 208. szám

GYORSULÓ IDŐ Ezer éve útra készen Kifejelő mottó az, amit Andorba Rudolf választott a Gyorsuló idő sorozatban meg­jelent A magyar községek tár­sadalmának átalakulása című munkájához. Illyés Gyula 1935-ben írt Magyarok versé­ből idézünk mi is: »ezer éve útrakészen ez a falu, ez az ország«. Feszültséget, lépni kész állapotot fogalmaz a köl­tő vembe. Ugyanazt a szinte robbanás előtti társadalmi közérzetet, amelyre nagyjából ugyanakkor a falukutatók is — Szabó Zoltán, Kovács Im­re, Darvas József, Erdei Fe­renc és mások, maga Illyés a Puszták népében — fölhívták a figyelmet. > A magyar községek szerke­zeti, társadalmi átalakulását azonban csak a felszabadulás­tól számíthatjuk alapvetőnek. Olyannyira jelentősek a vál­tozások, hogy bizonyos fo­galmak jelentéstartalma is minőségi átalakuláson ment át. Andorka Rudolf figyelem­re méltó munkájában — a Magvető Kiadónál jelent meg — olyan kérdésekre keres választ, mint az itt soroltak: csökken vagy növekszik-e községeink, falvaink lakossá­ga? Sok-e vagy kevés falun a gyerek? Mit jelent ma a paraszt fogalma? Falun vagy városon magasabb a dolgo­zók jövedelme? Korszerű-e a községekben újabban épült lakások többsége.' A válaszo­kat a statisztika segítségével adja meg. Olykor szükséges kitérőt is tesz. hogy a témakört árnyal­ja, s közelebb hozza az Olva­sóhoz e közvetlen úton is. Ilyen a tanyakérdésről beik­tatott fejezet. Ugyanezt a célt szolgálja az is, hogv a nemzetközi statisztika adatait idézi, és szinte tükröt tart elénk... A demográfiai, pillévé a tár­sadalmi mobilitás helyzetét így összegzi: a magyar társa- .qlolom természetes szaporodá­si sánák nagy részét a községi népesség adja, de ennél is nagyobb az a népességszám, amelyet a városok íelé kibo­csát. Részleteiben vizsgálva ezt a kérdéskört, a paraszti osztály különböző rétegeinek útját elemzi jelenünkig. f.r- dékességként idézzük a kötet egyik sokat mondó és fontos megállapítását, amely szerint a mai magyar nem mező- gazdasági munkásságnak nagy része — mintegy a fele — mezőgazdasági munkás, gaz­dasági cseléd és kisbirtokos paraszt gyermeke. A társa­dalmi szerkezet változása egyébként azt is jelenti, hogy a mai mezőgazdasági népes­ség távolról sem hasonlít a hajdani parasztságra. Elgon­dolkodtató a tanulmánynak az a kitétele, hogy a falusi származás egyértelműen hát­rányt jelentett a társadalmi mobilitásban. Ezt az is bizo­nyítja, hogy kisebb arányban kerültek olyan rétegbe, amely a mai magyar társadalomban a jövedelem tekintetében az átlagnál előnyösebb helyzei- ben van. (Vezetők és értelmi­ségiek, egyéb szellemi foglal­kozásúak, szakmunkások). Így például »a falusi származású szakmunkások az átlagosnál nagyobb arányban találhatók olyan szakmákban; amelyek egyrészt hagyományosabb szaktudást igényelnek vagy falun is előfordulnak, más­részt általában nehezebb fizi­kai munkával járnak, mint a kovács, fémcsiszoló, öntő, ol- casztár, hengerész, asztalos­szakmák-". Andorka Rudolf részletesein foglalkozik az ingázással, mint a társadalmi valóság egyik jellemző és fontos je­lenségével, annak szükségsze­rűségével és árnyoldalaival. Munkája természetszerűleg érintkezik bizonyos pontokon az olyan szociográfiákkal, mint Zoltán Zoltán Bizakodó Alföld, Moldova György Az Őrség panasza, Berkovits György Világváros határában síb. Itt azonban a bizonyító erejű statisztikák kerülnek előtérbe, s ezek alapján lá­tunk rá ok-okozati összefüg­gésekre. Mozgásban egy egész ország... L, L. Tüskevári fazekas Kultúránk tanára Köszöntő Keresztury Dezső 75. születésnapján Negyven évvel ezelőtt még több mint tíz mester dolgozott a dunántúli fazekasság egyik központjában, Tüskeváron. A híres mesterek mai egyetlen utóda ifj. Tóth Gergely. A fiatal fazekas a tüskevári mesterek legszebb hagyományait egyesíti munkájában. (MTI-fotó — Rózsás Sándor felv. — KS) Lehetőség, ötlet nélkül A nemzetközi gyermekév programjainak ürügyén, ko­pogtam be a nagyatádi mű­velődési házba, és egy «-busz­megállót-« találtam. Nem, fél­reértés ne essék, nem egy megállót telepítettek az intéz­ménybe, hanem az előcsarno­kot használják az emberek hűvös, esős időben váróterem­nek. Ezt a kiégett fotelok, a megrongált asztalok sora bi- ■ zonyítja. Az ilyen fokú gon­datlanság valóban felháborí­tó. És azon gondolkodom: ne­tán hasznosabb lett volna fe­dett buszvárót építeni a «kul­túrpalota« helyén. Ugyanis, mint kiderült, a programokon igen kevesen és rendszertele­nül vesznek részt. A szombatonként rendezett gyermekelőadásokon üresek a széksorok, a szakkörök láto­gatottsága is alacsony, s főleg felnőttek járnak a gyermekek stámára hasznosabb foglalko­zásokra. Egy példa a sok kö­zül: plakátrajzoló-versenyt hirdettek a járás általános is­kolásainak, amelyre mindösz- sze ötven munka érkezett be, de csak a városból. A tiszte­letdíjas szakkörvezetőknek évente 150 ezer forintot fizet’ "a művelődési ház, ami «nem térül meg«, tekintettel a ki­használatlanságra. Hogy hol a hiba? A szerve­zésben, a reklámozásban vagy az érdektelenségben? Valószí­nű, hogy mindegyik területen. Mert ha szombatonként nem látogatják az előadásokat, ak­kor miért nem teszik más na­pokra? Igen ám, de a meghí­vott művészek csak akkor tudnak fellépni. A .szabad szombatot és a vasárnapot a család együtt akarja, tölteni — érthető. Hogy a. plakátver- versenyre nem jelentkeztek? Vajon tudtak-e róla a járás valamennyi községében és fa­lujában? Lehet, hogy igen. De meglehetősen nehéz 'dolog «valamiről« plakátot tervezni és készíteni, határozott cél nélkül, nem kapcsolva sem­miféle témához, gondolathoz vagy eseményhez. Sok műve­lődési házban a szakköröknél" akkora a sikerük, hogy állan­dóan «telt házzal« működnek. Csupán szervezés és figyelem- fölkeltés dolga az egész. Az érdektelenségre való hivatko­zás bizonyos foltig jogos, de hol vannak a népművelők? Nem egy elmondta már, hogy többé-kevésbé egész nap a »lábát lógatja«, ' mert nincs munka. Hm. Vajon azért nincs munka, mert nincs ér­deklődés, vagy azért nincs ér­deklődés, mert nincs munka? Lehetőség és ötlet akad­hatna. Mert ha egy művelő­dési ház járul hozzá a nem­zetközi gyermekévhez, hogy az amúgy is megrendezendő előadást ingyen biztosítja .. . nát ez nem sok. Megint csak a szervezésre kell hivatkoz­nom, meg arra, hogy akik gyermekprogramokat készíte­nek (v^gy nem készítenek) elő, azöknak alapvető köteles­ségük a kicsik gondolkodás- módjának, játékszeretetének ismerete. Mert a gyerek kö­vetel. Olyat, ami valóban le- köti, szórakoztatja. Érvényes ez a színházi előadásoktól a szakkörökig mindenre. Igaz, nem könnyű feladat. De hát végül is a szervezőknek ez a dolguk. Nem hiszem, hogy a gondok sora megoldható egy művelő­dési ház buszmegállónak használt előcsarnokának le­zárásával. Tegyük hozzá, hogy ezt a helyiséget remekül ki lehetne használni különböző rendezvények, programok le­bonyolítására. Nagyobb len­dületre, rugalmasságra lenne szükség, meg egy kis figye­lemre. Ambrus Ágnes A magyar kultúrának min­dig voltait nagy, korszakos ta­nárai, kik a kort megértve, a korhoz igazítva építették a szellem bejárható útjait. Ke­resztury Dezső közülük való. Költő, irodalomtörténész, kri­tikus, de mindenekelőtt az örök, mindeneket tanító. Volt szerkesztő — 1937—- 1944-ig a Pester Lloyd kultu­rális szerkesztője —, volt mi­niszter — 45—47-ig vallás- $s közoktatásügyi —, könyvtár- vezető, az Akadémia főklnyv- tárosa, majd a Széchényi Könyvtár színházi gyűjtemé­nyének osztályvezetője. De persze valamilyen formában mindig tanított. Így vall ön­magáról: «Elhatározásom hogy tanár leszek, nagy kons- ternációt váltott ki családom­ból ... Megvallom engem nem a tanítás gyakorlata, hanem a tanulás vágya vonzott; az iro­dalom, a történelem, a lélek­tan: az ember dolgai. Talán túlságosan is sokminden ér­dekelt.« 1927-ben szerezte meg a magyar—német szakos tanári diplomát. Tanult a bécsi egye­temen, tagja volt az Eötvös Kollégiumnak, majd 1929-től hét éven át a berlini egyetem magyar lektora. Mikor haza­jött, az Eötvös Kollégiumban a magyar irodalom tanára lett; 45-től egyetemi magán­tanár és ugyanettől az időtől 1948-ig az Eötvös Kollégium igazgatója. A Nyugat második nemze­dékéhez szokás számítani. De nem jellemző rá ez a besoro­lás; önálló egyéniség, gondol­kodó költő, analizáló és értel­mező kritikus. Horváth'János nvomdokaiba lépve az isme­ret új oldaláról megközelítő i Keresztury Dezső 75 Hetvenöt, hetvenöt: egyre sűrűbb lesz a köd, egyre sűrűbb lesz a háló, derűs munkám főbenjáró vétek, vélik az öcsök. Hetvenöt, hetvenöt: a vénember mit köhijg? Ürüljön, ha, bár kifújva, fejét emelheti újra, ráúnván az Ördögök. Hetvenöt, hetvenöt: számlálhatom, egyre több pálcát, bár nem fenekemre kaptam: elegem van benne: tízszer öt meg huszonöt. Hetvenöt, hetvenöt: a színjáték lepörög, de megérik tanulsága: az öreg legjobban jár. ha bölcs az emberek között. irodalomtörténész. Elmélyült- ség, árnyalt fogalmazás, az anyagra vonatkozó másodla­gos körülmények poptos fe!r tárása, szerepük es értelmük megvifágosítása — ez jellem­zi tanulmányait. Ezek az alko­tó gondolkozás folyamatát ké­pező esszék pedig mindig köt­ve vannak születésük idejé­hez — miközben tiszteli a tárgyat, nem aktualizál erő­szakosan, csak szenvedélye­sen érdekli a jelen. »Nem a távoli célok, hanem inkább a közeli feladatok«. Pontosan fogalmazva adta át alapvető esztétikai igazságként tanít­ványainak Kant tételének — 1 «Szép az, ami érdek nélkül teíszik« — antitéziselt. A szépség »csak akkor él, ha jeeintese van, ha törődnek ve­le, ha élményt vált ki, ha ré­sze az emberi ’ életnek. Kant híres-: meghatározásának épp az ellenkezője igaz: érdek — pontosabban: érdekeltség, megérintettség, ha tetszik: szenvedély — nélkül nincs szépség«. Ifjúkori verseit elégette. Pedig a költészet lényeges eleme életének. És nemcsak ,mint .tudós értője Arany, Pe­tőfi Berzsenyi és Babits lírá­jának, hanem úgy is mint al­kotó. Hol érzékeny, tollpihe- rebbenésű lírai dal, hol - epi­kus szélességű, tapasztalatis­meret hodalékot hordozó ek- loga fut ki tolla alól. Szereti a kötött formákat, de a köz­lendő, a primer lírai élmény a fontos, nem a formai játék. Így mindig egyszerűnek lát­szik a Keresztury-vers szer­kezete, mert világos, az él­ményt azonnal azonosítja az olvasó. De ez az egyszerűség: természetesség. A lényegét tu­dó, magától értelődösege. Nem is olyan régen — két éves sincs — a gyulai vár­színház nagy sikerrel mutat­ta be Nehéz méltóság címen Érmyi -drámáját (a Televízió jóvoltából az egész ország láthatta). Bizonyságul változó teremtő kedvének. »En min­dig azt igyekeztem legjobb tudásom és erőm szerint el­végezni, amire úgy éreztem, kötelességem volt vállakozni« — vallotta magáról akkor is. És ehhez kívánunk neki sok erőt,. egészséget — mindnyá­junk gyönyörűségére és hasz­nára. S. M. Tanfolyamok tisztségviselőknél Szakszervezeti oktatás és továbbképzés A Szakszervezetek Somogy megyei Tanácsa elnökségének határozatában, a szakszerve­zeti tisztségviselők oktatásá­nak 1979/80-as feladatai kö­zött olvasható: »A kaposvári, megyei »szakszervezeti iskolán meg , kell teremteni a maga­sabb. követ élményeknek meg­felelő tisztségviselői oktatás feltételeit... Az iskola a tanfolyami képzésen kívül se­gítse az alapszervezeti okta­tást, tartson fenn állandó kap­csolatot a tisztségviselőkkel és aktivistákkal. A megyei szak- szerveztei iskola szervezésé­ben az 1979/80-as oktatási év­ben tíz tanfolyamon összesen 540 tisztségviselőt tervezünk középfokú oktatásban részesí­teni...« Propagandisták; if­júsági, kultúr- és nőfelelősök, kereskedelmi társadalmi el­lenőrök, közművelődési bi­zottságok elnökei és más szakszervezeti reszortok fele­lősei gyarapodnak a munká­juk ellátásához nélkülözhetet­len ismeretekkel a megyei szakszervezeti iskolában. amelynek működési ügyrendjét nemrég, augusztus 30-án hagy­ta jóvá az SZMT elnöksége. Ennek az intézménynek hiába keresnénk a saját létesítmé­nyét bárhol a megyében. Is­kola — létesítmény nélkül... Az SZMT kulturális, agitá- ciós és propagandaosztályának vezetőjével, Pap Jánossal be­szélgettünk erről a felemás­nak tetsző megoldásról, s ki­tűnt, hogy ez a látszólag bo­nyolult helyzet nem okoz za­vart a szakszervezeti oktatás lebonyolításában. Az .iskola ilyen körülmények < között is teljesítheti alapvető feladatát: a somogyi .-^lapszervezetek tisztségviselőinek és aktivis­táinak tanfolyamszerű • képzé­sét. Tervszerű beiskolázással biztosítják, hogy á két válasz­tás közötti időszakban lehető­leg minden új tisztségviselő a reszortjának megfelelő alap- és továbbképzésében részesül­jön, s ily módon készítsék föl őket feladatúié ellátására. — Megyénk szakszervezeti tisztségviselőit az előző okta­Várnai Péter István A NYOMDA ÖRDÖGE Napokig nem találtam se­hol. Végigtelefonáltam a nyomdákat — nem tudtak róla. Végül üzenetet hagy­tam, hogy pénteken várom a Pokolcsárdában. Pontosan érkezett. Egye­nesen odajött az asztalom­hoz, köszönééfélét mormogott és leült. Fáradtnak látszott. Szemei alatt petyhüdt tás­kákba ráncolódott a bőr, hegyes fülei észrevehetően lekonyultak, szőrös mancsai enyhén remegtek. — Elég rossz bőrben van — kezdtem a beszélgetést. — Csak nincs valami baj? Lemondóan legyintett, és bekapott egy fél konyakot, poharastul. — Belefáradtam, uram, az a baj. Hiába, nem bírom én már ezt a sok gürit. Ledol­goztam pár száz évet, rám férne a pihenés. Es minden az én nyakamban van. Az a rengeteg nyomda Budapes­ten, nem is beszélve a vidé­ki kiszállásokról, ezért « na­pidíjért. A két fiam is cser­benhagyott. Tehetséges mindkettő, volt érzékük a sajtóhibákhoz. Gondoltam, átvehetnék tőlem az ifjúsági lapokat; csinálták is vagy két hónapig, aztán az egyik el­ment a Rádióhoz, a másik a Tv-hez bakikat gyártani. , ogy ott jobb a társaság, meg a perspektíva ... Köny- nyelmű fiatalok: egyik sincs még százéves sem. Pedig ezt a szakmát, kérem, szeretni kell. Tudja, kikkel dolgoztam én együtt? Karinthy, Bródy, . unyady, Móricz... Volt olyan sajtóhibám, amin a fél ország hetekig röhögött. Ké­rem,- én karriereket tudtam valaha kettétörni. Piros szemeiben egy pilla­natra fölcsillant valami kü­lönös tűz, de néhány másod­perc múlva már rezignálton piszkálta ki fogai közül a második konyakospohár szi­lánkjait. — És mi van ma? Kény­telen vagyok másodállást vállalni, hogy fölépíthessem a nyaralómat Balatonördó- gön. Nemrég egy nagyválla­lat főkönyvelőjének segítet­tem a kimutatás elkészítésé­ben^ A nyereség rovathoz hozzácsempésztem néhány nullát, természetesen a szá­mok végéhez, míg a beruhá­zás és a kiadás oldalán a ti­zedes vesszőt egy kicsit bal­ra toltam. A vállalat »kivá­ló« címet kapott. Nem fogja elhinni, de még az ünnepség­re sem hívtak meg ... Hát érdemes lelkiismeretesen dol­gozni? __ Nehéz mesterség e z. uram. megbecsülés meg sehol. Lenéznek a kollégák is, a Tánc ördöge, és a Test ördöge egyenesen kiröhög­nek, ha meglátnak nyomda- festékes, ócska munkásru­hámban. Persze, ök az en- tellektüelek ... Belefárad­tam, előbb-utóbb abbaha­gyom. — Ne keseredjen el, hi­szen igénylik a munkáját: — vigasztaltam. — Gondol­jon a sikereire, a Ludas Ma­tyi közkedvelt »Tücsök és bogár« rovatára ... — Menjen a pokolba! — kiáltott rám villogó szemek­kel; fölugrott, és fizetés nél­kül távozott. tási évben p csopaki szakszer­vezeti iskolán és a megyei oktatási központban, képeztük ki — mondta az SZMT osz­tályvezetője. — A megyei szakszervezeti iskola kereté­ben a bentlakás képzést a boiglárlellei Szövosz-üdülőben, illetve az utolsó munkahelyi titkári tanfolyamot az SZMT székházában tartottuk, úgy, hogy a hallgatók bejártak az előadásokra. Noha a boglár- lellei iskola megfelelt a cél­nak és a hallgatók megelége­déssel nyilatkoztak a tanulás, az .elhelyezés, az ellátás fel­tételeiről, mégis nagyon jól jött, hogy az új oktatási év­ben a Somogy megyei Állami Építőipari Vállalat kaposvári új munkásszállását vehetjük igénybe erre a célra ... Az őszi hónapokban a SAÉV még nem adhat helyet, azután viszont már bérelhet­nek helyiségeket oktatás cél­jára. — December 3-tól a jövő év március 1-ig folyhatnak a munkásszálláson a bentlaká­sos tanfolyamok. A vállalat ■nemcsak irodát, előadótermet, csoportos foglalkozásokra al­kalmas helyiségeket, olvasó­termet biztosít a szakszerve­zeti iskola részére, hanem szálláslehetőségeket, étkezést is a hallgatóknak. Ez hosszú távon megoldja a szakszerve­zeti tisztségviselők alap- és továbbképzésének elhelyezési gondját, s minthogy a megye- székhelyen folyik az oktatás, az ellenőrzés is egyszerűbb. Amíg a Balaton-partod ren­deztük a tanfolyamokat, kö­rülményesebb volt például az előadók utaztatása is. A ka­posvári bérlemény révén a költségek is mérséklődnek, fiir szén a hallgatók zöme kapos­vári. az ő elszállásolásukról az iskolának nem kell gondos­kodnia. A Latinca Sándor Művelő­dési Központ különféle eszkö­zökkel — például filmekkel, képmagnóval — segíti az elő­adók fölkészülését. A hallga­tók szabad idejének hasznos eltöltésére színház- és tárlat­látogatásokat, művészekkel való találkozókat vesznek programba, H. F.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom