Somogyi Néplap, 1979. szeptember (35. évfolyam, 204-229. szám)
1979-09-01 / 204. szám
„Hazavárják” Csokonait Bakonyi élmények Takács József A tastély szinte lezárja a faluképet. Most még romos, málló az épület, de tervek ígéritek új jövőt neki. T alakját körbejártuk, megcsodáltuk: kevesebb — inkább csak jelzésszerű parasztbarokk vonás —, egyértelműbb a bejárat klasszicista jellege. Erős tornácoszlopai és a tympanon együttes látványa megmarad az idelátogatóban. Kisasz- szondnak kastélya van, kisasszonya nincs. Igaz: a kastély egy időben magtárat pótolt ... Ki ne tudná? Járt itt Csokonai Vitéz Mihály -is. Nagybajomból Sárközy István kalauzolta át anyjához és becséhez. Versben örökíti meg Vitéz a park fáit: »Itt a magános völgybe és cserénben / Megfrisselö árnyék fedez, / A csonka gyertyánok mohos tövében / A tiszta forrás cser- gedez.'« Nincs, aki vitassa, hogy a legsizebb Csofconai-Ver- sek egyike A magánossághoz. Mi maradt híréből a szájhagyományban ? 1798-as jelenlétéről kisasz- szondiaikat faggattam. Takács Józsi bácsit, a szálegyenes — ám kórházból éppencsak most hazatért — kovácsot, aki kaszájával rendben tartja az épület környékét A feleségét is kérdezem. És a »-hivatalos embert«, a szövetkezet fiatal brigádvezetőjét, Mátrai Lászlót. Be is jártuk a termeket, melyek egy része belülről már a megújuló törődést kezdi mutatni. — Ez a szoba volt Csokonai Vitézé — áll meg a T szárának egyik helyiségében Józsi bácsi. A padlásfel- járat helyisé-'’ ge ez. De tud ő mást is a költő itteni látogatásáról. — Ügy beszélik: bükkfa alatt irta azt a verset. Sajnos elöregedett, kipusztult már a fa. De tartja magát az a legenda is, hogy egy fűzfát kedvelt a halastó környékén. Ott eredt a víz, egy kútban. A fa alatt szokott hűsölni, így beszélték. Még a nevét is belevéste a fűzbe ... Így lesz az egyből kettő, így formálódik és válik em- berközelibbé — ha »alapja A kastély ma. nincs« legendákkal is — a költő alakja. Megcsodálunk egy szép kályhát, talán ez is ott áll majd az emlékszobában, melynek létesítése szerepel az em- lekmentők terveiben. S aztán: ki a parkba! Bár azt (vagy azokat?) a fát már hiába is keresnénk, van itt még jócskán évszázadot, évszázadokat megélt óriás. Rousseau tanítványa, vagy legalábbis tisztelője bizonyára gyönyörködne bennük, »tárcsák jómaguriik. Az almát, körtét nem szedi le senki: a kisasszondiak kertjében is megterem a gyümölcs. Könnyitünk az ágak terhén. Amott terebélyes szelídgeszte- nvefák! A területet — Takács József így mondja — szelence-kerítés vette körül hajdanában. Ez olyan, mint az orgona, de annál, hogy ki sérőnket idézzem: »szimplább«. Hetvenhárom évével azt reméli, hogy a költő még az ő életében »hazatér« Kis- asszondra a megidéző képek, dokumentumok, korabeli bútorok segítségévek l Fénypont: a Pécsi Balett A siófoki táncszínház tapasztalatai Az idei szezonban új előadássorozatot rendeztek Siófokon, amelyet Nyári Táncszínháznak neveztek. Már a tervezés idején — az eddigi tapasztalatok alapján — nyilvánvalónak látszott, hogy e rendezvénysorozatnak jóval nagyobb közönségsikere lesz, mint a tavalyi kísérletnek, amely kitűnő színházi produkció volt ugyan, de kevés nézőt vonzott a Dél-balatoni Kulturális Központba. A táncszínházban fellépő együttesek olyan műsorokat állítottak össze, amelyek tematikai táncokat tartalmaztak, s e koreográfiák nagy részét folklórelemekből komponálták. A nyár folyamán összesen hét táncszínházi előadást láthattunk. A nyári táncszínház tapasztalatairól beszélgettünk Takács Sándorral, a Dél-balatoni Kulturális Központ igazgatójával: — Mindenekelőtt megállapíthatjuk, hogy némi eltéréssel ugyan, de az eredeti elképzelésünk szerint valósult meg a program — mondta. — A produkciók jellegével, színvonalával általában elégedettek voltunk, akárcsak a közönség. A Budapest Tánc- együttes lépett fel elsőként, magas színvonalú műsorral. A Budapest és az Állami Népi Együttes bemutatója nagy élmény volt, megfelelt a koncepciónknak. A Budapest Táncegyüttes az »egyszerű r.épíi« életét mutatta be születésétől a haláláig a folklo- risztikus elemekből komponált koreográfia révén. Július 4-én szerepelt az Állami Néni Együttes a Magyar szá.- za dók című összeállításával, amelyben keresztmetszetét adta a magyarság történetének a honfoglalás utáni idők-] lől az első. világháborúig. Ko-i rabeli zene, tánc, korhű kosztümök segítségével sikerült históriai atmoszférát teremteniük. E műsor megértéséihez természetesen némi történelmi ismeretre is szükség volt. Tekintettel arra, hogy az előadást nagyon sok külföldi megnézte, nagy keletje volt a kétnyelvű műsorfüzetünknek, amely némileg segítette a megértést. A Magyar Néphadsereg Művészegyüttese ugyancsak magas színvonalú folklórműsort hozott, bár nem tematikus táncot, tehát nem táncszínházi produkciót. Előadása nem illett ebbe a programba, inkább a folklórsorozatunkba, amely szombatonként (a SZOT Dél-Balatoni Üdülési Igazgatósággal együttműködve) ugyancsak jeles hivatásos- együtteseiket és dél-dunántúli amatőröket vonultatott fel. Elmondhatjuk, hogy a rendezvénysorozat fénypontja a Pécsi Balett két előadása volt. Különösen a Tóth Sándor koreografálta Megdicsőült éj (Schönberg) aratott hatalmas, megérdemelt sikert. De a táncszínház többi előadása is emlékezetes közönségsikerrel zajlott le. A hét bemutatót 2720-an nézték meg. A közönség 75 százaléka külföldi nyaraló volt. Érdekességként hadd mondjam el, hogy a Pécsi Balett egyik előadására egyenesen Párizsból érkezett Siófokra egy francia néző. Balatonparti vendég, aki nem a tó. hanem egy világhírű magyar együttes kedvéért jött el hozzánk ! — Tavaly Dürrenmatt és Capek egyfelvonásosait kilencszer mutatták be, mindössze 850—900 nézőnek. Gondolom ez is oka, hagy az idén a próza meglehetősen háttérbe szorult a siófoki színpal dón. Néhány pódiumelőadást rendeztek csupán, de annál több táncos, zenes produkciót. Többek között öt Kálmán-es- tet a Fővárosi Operettszínház közreműködésével. Ezek az előadások ugyancsak népszerűek voltak, különösen a külföldi üdülővendégek körében. Boglárlellén a Csiky Gergely Színház tizenkétszer vendégszerepeit; ezekről a bemutatókról elismerően szólt a kritika, s tudomásom szerint jelentős számú közönség is igényelte, kedvelte a kaposvári művészek produkcióját. Ez a tény, úgy tetszik, cáfolja azt a feltételezést, hogy a nyári Balaton-parton nem él meg a színház. Mi a véleménye erről ? — A tavaly bemutatott, szakmai, művészeti szempontból elsőrangúnak mondott előadások siófoki kudarca tónv, de a boglárlellei előadások sikere (közönségsikere) is valóságos. Nos, az utóbbi elgondolkodtató, és azt a meggyőződésünket erősíti, hogy a színházi előadásokról nem mondhatunk le Siófokon sem. a szezonban. Persze, bizonyára más szempontok szerint kell hozzákezdenünk a szervezéshez, a darabok megválasztásához stb. Egyszóval nem »nandunk le a színházról. Ha a szabadtéri színpad rekonstrukciója befejeződik (sajnos csak 1981-ben várható), ott is nagyszabású színházi előadásokat szeretnénk tartani. Ugyanakkor a táncszínház lé te is indokolt. A jövő szezonban szintén lesz táncszínház Siófokon azokkal az együtTe- sekkél, melyek az idén szerepeltek. Többek között, remélhetőleg, a Markó Iván vezette új győri balett is bemutatkozik jövőre színpadunkon. 6*. A.A göllei 560. sz. Latinca Sándor úttörőcsapat 30 kispajtása vágott neki a bakonyi erdőrengetegnek a nyáron, hogy kéthetes túrán ismerkedjenek hazánknak ezzel a szép tájával. Mázsa Anna, a tábor vezetője mondta ,az. indulás előtt. — Tíz éve kezdődött hazánkban a vándortáboroztatás. Iskolánkban nagyon népszerű ez a tárázási forma. Három évvel ezelőtt végigjártuk a zselici erdőket, Kaposvár környékét, a Balatont. Tavaly Vöröskőn voltunk, most a Bakonyba megyünk. Jövőre az Északi-Középhegység a tervünk. Igyekszünk hazánk szép tjjjait megismerni. A beszélgetésbe Kapinya Mária, a tábor »pénzügyminisztere« is bekapcsolódott: — Csak helyeselni lehet az ilyen jellegű táboroztatásokat. Az erdő, a sátor, a túrák romantikával töltik meg a gyermekszíveket . A másik jelentősége: a bázishelyek közti útszakaszokat gyalogszerrel tesszük meg, a gyaloglás pedig edzi a szívet, a tüdőt, az izmokat. Így az Edzett ifjúságért mozgalomban is részt veszünk. Néhány villanásnyi kép bakonyi élményeinkből. — Az első állomás Veszprém. A gyerekeket kérdem, mit tudnak róla. Bizony keveset. Most legalább alkalmuk lesz közelebbről is megismerni a várost. Az állatkertről tudnak, de itt találjuk a Bakony Műveket, termékeiért Ladákat és kis Polskikat kapunk cserébe. - A házgyár kükön említést érdemel, nem kevésbé az egyetem. De Veszprém elsősorban idegenforgalmi látványosság. A viadukt külön élmény. A várból csodálatos kilátás nyűik a napsütötte városra. — Én szívesen laknék itt! — mondja Kovács Ildikó. — Miért? . — Mert itt minden olyan szép — válaszolja egyszerűen, rácsodálkozva a gyönyörű fekvésű városra. A cseszneki várhoz tett kirándulásunkról hadd beszéljen Csima Edit 8. osztályos tanuló: — Reggel indultunk a piros négyszöggel jelölt turistaúton. Mindenütt erdők, sziklák, hegyek. Az út nehéz volt, de a látnivaló csodálatos. Nekem az ördögáraki sziklák tetszettek a legjobban. Akkora barlangokat találtunk, amelyekben kényelmesen elfértünk. Sohasem felejtem el! Amerre járunk, mindenütt erdő, hegyek. Hatalmas, negyvenméteres, évszázados fáik vesznek körül bennünket. Valamikor betyárok búvóhelyéül szolgáltak a bükkös, tölgyes, gyertyános rengetegek. Nem győzünk betelni az erdővel.. A levegő tiszta, üde és kellemesen hűvös. Jókat szippantunk belőle... Amikor megérkezünk Ba- konybélbe, Nagy Ignác iskolaigazgató készségesen segít eligazodni a látnivalókban. Az apátsági templomot, a Gellért-kápolnát a történelem levegője lengi körül. A települést még I. István alapította. Ebéd után a mészégetőket nézzük meg. A falut elhagyva már látszanak a boksák. A középső kemencéből fekete füst csap a magasba. Arrafelé tartunk. Szemüveges fiatalember Pék József. Szívesen mutatja meg birodalmát: — A meszet közönséges nyerskőből égetjük, melyet a Körös-hegyről szállítanak. A köveket az égőtér fölött kupola alakúra rakjuk, oldalt a nyílásokat sárral tapasztjuk, aztán begyújtunk a kemencébe, majd 40 óráig tart az égetés. Közelebb merészkedünk a kemence nyílásához. Bent zúg morog a láng. A hőség kicsap a nyíláson ... — Szeret itt dolgozni? — Nagyon! Itt születtem, s el nem mennék semmi pénzért ... Külön élményt jelentett számunkra a hollandokkal való találkozás. A gyerekek hamar összebarátkoztak: a dal, a játék közös nyelvén. Elle Hanselaar és Cornells Smit már a harmadik hete járják a Bakonyt családjukkal együtt. — Itt igazán jó a levegő — mondja Elle —, nagyon alkalmas ^üdülésre. A Balaton zsúfolt, itt csend van, nyugalom. Az emberek barátságosak, vendégszeretők. Jól érezzük magunkat. Jó ezt hallani... Nemcsak egy ismeretséggel lettünk gazdagabbak, hanem egy tapasztalattal is: a Bakonyt mi csak most kezdjük fölfedezni, a külföldiek már ott üdülnek.. Az utolsó két napon nem volt hozzánk kegyes az időjárás: esett, hideg szél fújt. Herendre mentünk. A világhírű porcelángyár termékeinek 80 százalékát exportálja. Mintegy 34 országgal állnak kereskedelmi kapcsolatban. 1600-an dolgoznak- a gyárban, a fele kézifestő. Solymosi Vilmosné idegenvezetőnk készségesen ad magyarázatot mindenre, ami a gyerekeket érdekli. Csodálatos világba érkezünk, ahogy végigsétálunk a termeken. Nemcsak a mesés szobrokat szemlélhetjük végig, hanem arról is felvilágosítást edényeket, tálakat, vázákat, kapunk, hogyan készül a porcelán. — Ezt az étkészletet én is elfogadnám — súgja az egyik kislány. — Ez az én lovam — mutat Csima Endre az egyik lovas szoborra. Lapp Erikának visszatérő kérdése: Ez mennyit ér? Mennyibe kerül? S ugyancsak elcsodálkozik, amikor szaz- meg kétszázezer forintot hall. — Ez a váza — mutat ide- * genvezetőn-k az egyik sarokba — Európa legnagyobb vázája. A gyár fennállásának 115. évfordulójára készült. 217 centi magas, a súlya 150 kiló. Sokáig a Parlamentben volt kiállítva. Szinte elsorolni sem lehet a sok csodás látnivalót. A kíváncsi, érdeklődő gyermek- szemekből kiolvasható: érdemes volt programba iktatni a herendi kirándulást. Hazafelé kattog velünk a vonat... Épen, egészségesen, élményekben gazdagon érkezünk haza. S azt hiszem, ez a legfontosabb. A két hét alatt megismertük a Bakony hegyeit, erdeit, természeti szépségeit, megismertük lakóit, akiktől így búcsúztunk. — A viszontlátásra! Zsovár József Szeptemberi memento Két küldemény érkezett az elmúlt hetekben a csurgói pártbizottság címére. Tartalmuk: -egy-egy életrajz. Mu' sits Jenő Szombathelyen élő nyugdíjas pedagógus ajánlotta az összesen 45 oldalnyi munkát, annak a nagyközségnek, melyhez a két egykori tanítót, az írások szereplőit szoros szálak fűzték. Mivel érdemelték ki, hogy pályatársuk, utóduk felkutassa gyermekkoruk, iskolás éveik, felnőtt munkálkodásuk minden jelentős mozzanatát? Azzal, hogy a szó legnemesebb értelmében néptanítók voltak. Akik őszinte szívvel és igák» hittel vállalták hivatásuk megpróbáltatásokkal teli kötelezettségeit. És nemcsak a gyermekek nevelésében, hanem abban is példát mutattak, ho^a kell állniuk a pedagógusoknak a nagy sorsfordulók idején. Elkerülték a mártírok tragikus sorsát, bár mindketten megjárták a fehérterror kín- zókamáit. »Bűnük«: hivatalt mozgalmi szerepet vállaltak 'a tanácshatalom idején, szervező, felvilágosító munkát végeztek társaik között és alakosság körében. Somogyi Ferenc, a Som- ssich grófok bolhá&i birtokán szolgáló gépészkovács fia. 1891-ben végezte el a csurgói tanítóképzőt. Zákányban kapott állást, majd rövidesen Szombathelyre került. Itt kapcsolódott be a munkásmozgalomba, lépett be' a szociáldemokrata pártba. A tehetséges, kitünű szervezőképességű t:~* nítót fiatalon iskolaigazgatóvá nevezték ki. A Tanácsköztársaság kikiáltásával, társai bizalmából, az újonnan megalakult pedagógus-szakszervezet megyei csoportjának elnöke lett, majd mint a művelődésügyi osztály vezetője végzett kiemelkedő agitációs és szervező munkát. A fehérterror »igazságszolgáltatása« mindennel megpróbálkozott, hogy bíróság elé állítsa, de hónapok után sem tudtak elfogadható vádiratot összehozni ellene. így megelégedtek az internálásban töltött idővel és a fegyelmi vizsgálattal, amelynek eredménye: kényszemyugdíjazás. 48 éves volt. Hogy családját eltarthassa, szakmát tanult: 1957-ben bekövetkezett haláláig könyvkötő kisiparosként kereste kenyerét Szombathelyen. A másik életrajz szereplője, Székely Zoltán, néhány évvel később tanítani érkezett a csurgói képzőbe Természettudományos tárgyakat oktatott, rendkívül felvilágosult szellemben, de társadalmi érzékenysége, éleslátása, felkészültsége csakhamar a helyi értelmiség egyik haladó gondolkodású vezéralakjává emelte., A Tanácsköztársaság ki,kiáltásaikor a tantestület politikai megbízottja lett, és a munkástanács tagjaként részt vett a nagyközség mozgalmi életében. Előadásokat tartott, szervező tevékenységet fejtett ki. Augusztus vérzivatarában Prónay különítménye elől még sikerült elmenekülnie, de csakhamar elfogták, és a fővárosban, majd Szegeden tartották bör- törben. Anyjának befolyásos . rokonsága révén sikerült elkerülnie, hogy Csurgóra szállítsák, ami biztos halálát jelentette volna. Később felmentését is kieszközölték, és december végén munkára jelentkezhetett Csurgón. A fegyelmi eljárás eredménye: folytathatja hivatását, de »magyar nemzeti vonatkozású tárgyakat« nem taníthat. 1933- ig, a csurgót képző megszüntetéséig dolgozott Somogybán, majd Kőszegre kérte magát \ A felszabadulás után az elsők között jelentkezett a kommunista pártba, és amíg ereje engedte, részt vett a közéletben. 1968-ban, 81 éves korában halt meg. Szeptember van, a tanévkezdés ideje. 60 évvel ezelőtt sok pedagógust hiába, vártak a frissen meszelt tantermek. Ehelyett tömegsírok, börtön, válogatott kínzások jelezték: mi várt az csztályhatalommal szembeszálló, igazi néptanítókra. „
