Somogyi Néplap, 1979. szeptember (35. évfolyam, 204-229. szám)

1979-09-05 / 207. szám

NBÍEEÉSRÜL Eíső osztályosok Újra banépesültek az isko­lait, Sok ezer diák a többi­nél nagyobb izgalommal és várakozással nézett az év elé. Van köztük kisgyermek, ka­masz és már teljesen felnőtt Is, de abban hasonló a sor­suk, hogy valami újat kezde­nek életükben: első osztályo­sok. Most léptek be abba az Iskolába, amely több évig .munkahelyük és második ott­honuk lesz. Amikor első osztályosokról esik szó, mindenki azokra a kisgyermekekre gondol, akik táskával a hátúkon, édesany­juk kezét fogva indultak az iskolába, akiknek valóban most kezdődött a komoly munka, a tanulás. Ök az iga­zán kezdők, velük kell törőd­nünk a legtöbbet. Különösen akkor, ha még nem járták ki az óvoda »iskoláját«. Valami­vel nehezebb azoknak a gyer­mekeknek is, akiknek nin­csen iskolába járó nagyobb testvérük, hogy annyi min­dent elmeséljen, annyi min­dent megmutasson a kisebb­nek. Nagyon fontos felada­tunk: ne keltsünk félelmet gyermekünkben az iskolával kapcsolatban, ne azzal , pró­báljunk nevelni, fegyelmezni, hogy majd az iskolában más­képp lesz, ott ezért vagy azért kikap a tanító nénitől Még akkor sem, ha nekünk rossz emlékeink vannak a régi is­koláról. Többen akadhatnak, akiit azt mondják: miért keli abból nagy ügyet csinálni, hogy is­kolába megy a gyerek? Majd megszokja. De mikorra és ho­gyan? Ezek a szülők megfe­ledkeznek arról, hogy még a felnőtteknél is milyen nagy »ügy«, ha valami úja$ kenje­nek, akár új munkahelyen, akár például a katonaéletben, A legfontosabb feladatunk megértetni az első osztályos gyermekkel, hogy most ő is dolgozni kezd, úgy mint mi, csak neki a toll a szerszáma, és a ceruza, a könyv, a mun­kafüzet, amelyből nagyon sok szépet, újat fog megtanulni. De a' tanulás mellett sok já­ték is várja az iskolában, a sok kis pajtásával ugyanúgy fognak játszani mint eddig — szünetekben, órákon és kisdo­bosfoglalkozásokon. Azonban mindezeknél is fontosabb azt megértetnünk velük, hogy mi ugyanúgy mellette vagyunk, mint eddig, nem hagyjuk ma­gáira. Ahhoz, hogy örömmel, vá­rakozással induljon naponta iskolába gyermekünk, sokat segíthet a jövendő* tanító né­ni vagy bécsi, aki elmegy kis elsősei otthonába, s beszélget velük, próbálja megnyerni bizalmukat. Ugyanígy a szü­lőkkel közösen megvett isko­lai felszerelés, táska, miegyéb lelkileg előkészíti a gyerme­ket. Egyet nem szabad tennie a szülőnek: nem szabad mu­tatnia, hogy félti, sajnálja gyermekét az iskolától, sőt talán meg is siratja. A középiskolákban — szak­munkásképző intézetekben kezdő nagyfiúkról, lányokról sem fölösleges beszélni. Sok új tanár, új tantárgy, isme­retlen követélmény jelentke­zik az ő életükben is. Mind­ezek kissé bizonytalanná te­hetik az első osztályosokat a középiskolákban. Különösen a falusi kisiskolából indulókat, egyes tárgyakban gyengébb eredményt felmutató tanuló­A könyv útja az alycMÖhaz Két kiadó az újdonságokról Ä somogyi könyvtárosok tegnapi szakmai tanácskozá­sára meghívták a Könyvérté kési tő Vállalat könyvtárellátó íőosztályát és a Gondolat va­lamint a Szépirodalmi Könyv­kiadót. A téma, amelyről ta­nácskozás folyt: a könyv út­ja az olvasóhoz. Ubornyak László, a könyvtárellátó fő­osztály vezetője a vállalat te­vékenységét ismertetve igye­kezett megosztani azokat a a gondokat, amelyek munká­jukat nehezítik; ezer persze nem maradtak titokban eddig sem a könyvtárokos előtt A könyvtárak és a vállalat együttműködésére mégsem a gondok a jelemzőek. A kap­csolat kielégítő. A Könyvérté­kesítő Vállalat jelentősen nö­velte szolgáltatását, erre mi sem jellemzőbb, mint az, hogy hat év alatt 1 milliárd 600 millió forintról 2 milliárd fo­rintra emelte évi könyvállo­mányát Budapesten nyolcvan raktárban várnak csomago­lásra a könyvek, hogy eljus­sanak az ország könyvtárai­ba. A várakozás idejéj; tehát a szűk raktári kapacitás ha­tározza meg Két új raktárai építenek, ezek alapterülete összesen több mint tízezer négyzetméter lesz. Két el­avult, kis alapterületű raktá­rakból a könyvtárak számára könyváruházát nyitanak — várhatóan 1981-ben. Az új könyvek 20—25 százalékát könyvtári kötésben küldik s címzett intézményeknek, ez azt jelenti, hogy hétszázezer kötet könyv tartósabban for­gatható; mint a többi. A könyv útja az olvasóig három hónapot vesz igénybe. A »tempó« gyorsítása sokrétű feladatot ró a vállalatra, töb­bek között mielőbb meg keli oldaniuk a számítógépes fel­dolgozást. Bár az őszi könyvhónapolt a műszaki és a politikai ol­vasmányok nagyszabású se­regszemléi, mégis szívesen hallgattuk a Gondolat és a Szépirodalmi Könyvkiadó fő­szerkesztőinek a tájékoztatá­sát a várható újdonságokról. Pók Lajos, a Gondolat fő- szerkesztője bevezetőiében ecsetelte a kiadói tevékeny- Jég összképét; a tudományos, az ismeretterjesztő és a mű­vészeti témájú könyvek ki­adói gondozását, majd a ter­vezésbe nyújtott bepillantást Általában három-négy évre előre terveznek, így mintegy három-négyszáz műre szóló szerződéssel foglalkoznak. A kiadó tervezőmunkáját a mintegy tizenötezer tagot számlál«? baráti kör is segí­ti. — A könyvtárosak is so­kat tehetnek azért hogy juttassák olvasóik igényét kádéhoz — mondta Pók La­jos. S mit olvashatunk a közel­jövőben az újdonságok köny­vespolcáról? Antropológiai so­rozat indul, az első kötet az európai emberfajtákat mutat­ja be. Jövőre lát napvilágot a Történetírók. tára című so­rozat ebben Szabó Ervin il­letve Domanovszky Sáfulor írásai jelennek meg elsőként Egy politikai elméleti soroza­tot is terveznék. Nemsokára kézbe vehetjük az Egyiptom­ról szóló kézikönyvet majd az első világháborús monogi'á- fiát illetve a Pompeit bemu­tató munkát. Régebben jelent meg és újra nagy az igény a Zenei kiskönyvtár sorozatra. A magyar néprajz klassziku­sai sorozatban Herman Ottó Válogatott műveit olvashatjuk. A kiadó könyvsikereinek a legfontosabb mutatója: öt év alatt. 13 ezerről 19 ezerre emelkedett a művek átlag- példányszáma. A Szépirodalmi kiadó ter­veiről Z. Ssalai Sándor fő- szerkesztő beszélt. Elmond a: minden második nap megie- lentetnék egy-egy művet el­sősorban a magyar klassziku­sok újrakiadásával és a mai magyar irodalommal foglal­koznak. A kiadó büszkesége: nincs eladatlan könyvük. Az idei kiemelkedő két könyv- sier a Dobozy- és a Cseres­regény volt. Újdonságok: ismét megje­lennek Makai Sándor és Zi­lahi Lajos népszerű művei. Tamási Áron új arca bonta­kozik ki a kiadásra váró új novellákban. A somogyi könyvtárosok konferenciája szakágankénti megbeszélésekkel írt véget. H. B. leert. Közülük sók gyermeknél a változást az is tetézi, hogy elkerülnek a szülői háztól: kollégisták lesznek. Akiknél az eddigiektől' eléggé eltérő életrendet, szokásokat, a sok társsal való együttélést kell rövid időn belül elsajátíttatni. Náluk a komoly beszélgetés segíthet: megmagyarázni ne­kik azt, hogy szorgalmas, be­csületes tanulással képesek lesznek megfelelő eredményt elérni, egyszóval önbizalmat adni nem kevésbé fontos. Ne felejtsük el, hogy a legna­gyobb tekintélyünk nekünk, szülőknek lehet előttük. A legújabb tudományos kutatá­sok is ezt tanúsítják. Ezért kell tőlünk a biztatás, a meg­felelő érdeklődés problémáik iránt, valamint a becsületes tanulás és kulturált viselkedés követelménye velük szemben. A középiskolából főiskolá­ra, egyetemre kerülök ered­ményes munkáját sokban se­gíthetjük azzal, hogy szülői tekintélyünkkel hatunk gyer­mekünkre. Elsősorban annak a tudatosításával, hogy a fel­sőfokú intézményekben is a rendszeres szorgalmas munka hozza meg. a gyümölcsét és adja a jó eredmények, az anyagi előnyök mellé a szü­lök .elismerését, megbecsülé­sét. Helytelen nézef az, hogy főiskolán, egyetemen nem kell az év elejétől tanulni, elég erre a vizsgák előtt pár hét. Innen adódnak az utóvizsgák, a gyengébb eredmények. Elég­gé elterjedt a hallgatók köré­ben »csali kettes« szemlélet, az »éppenhogy átjutni a vizs- gákon«-féle beállítódás, amely­nek kára később jelentkezik, amikor az illető szakember­ként elkezd dolgozni. Jó len­ne, ha mi, szülők is segíte­nénk szétoszlatni ezeket a helytelen nézeteket, és a ma­gunk eszközeivel elősegíte­nénk, hogy első éves főiskolás lányaink, fiaink évkezdettől évzárásig szorgalmas munká­val készüljenek fel jövendő hivatásukra. Ha csak ebben segítenének a szülők, az sem lenne kevés. Szeptember elején sok ezer első osztályos Indult neki az ismeretlen útnak. Segítsük őket, hogy jól induljanak, és utána állandóan figyeljük, se­gítsük őket, hogy jól haladja­nak a megkezdett úton! I>r. Szeléndi Gábor főiskolai docens .Zongora zeng, háló zizeg Ä meghökkenéstől remegő hang a telefonvonal túlsó vé­géről: — De hiszen az én életem olyan szerény és semmitmon­dó. Mi izgalmasat lehet róla írni? Napjaim ugyanúgy tel­nek kora délelőttöl estig: munkával, muzsikával, admi­nisztrációval. Persze, az állandó fontát megtöltő, tartalom korántsem ismétlődik Bernáth Magdá­nak, a kaposvári Liszt Ferenc Zeneiskola igazgatóhelyette­sének életében. Legföljebb nem marad elég ideje arra, hogy élményeit újragondolja, »átismételje«, feldolgozza. Ám most, zenetanári pályája kez­detének huszadik évforduló­ján, a Szocialista kultúráért kitüntetés átvétele után né­hány nappal kiderül: az élet­út irigylésre méltóan gazdag. Elsősorban harmóniákban. Rögtön a születés pillanatai­ban egy elbűvölően szép — azóta a pálya rendszeresen ismétlődő »vezérmotívumá­vá« vált — dallammal, ame­lyet á Balaton hullámai, a szél és a parti fák levelei ját­szottak. (Az ifjúkortól a Bala- ton-tóma egy újabb hangsze­ren is • fel-felsusog: Bernáth Magda halászhálóján.) E za­bolátlan ' természeti .melódiá­kon kívül más, összetettebb zenei hatások is érték a kis­lányt: az altatódalok. Vagyis: az édesapa —1 sok-sok érde­met szerzett, ma nyugdíjas, köztiszteletben álló zeneta­nár — zongoráján és hegedű­jén altatódat gyanánt felcsen­dülő klasszikus darabok: Bach E-dúr koncertje — »emlék­szem, leggyalrrabban az első tételt játszotta apám« — Mo­zart, Schubert, Beethoven kompozíciói. Majd az első »koncertszerű« élmények: a Kaposvári Szimfonikus Zene­kar »debütállása«, s annak a vonósnégyesnek az első fel­lépései, amelynek szervezésé­ben az édesapa ugyancsak közreműködött. Mindezek, majd a két kaposvári zongo­ratanárnőnél vett komoly lec­kék eredményeként »eszembe sem jutóit, hogy más is le­hetnék, mint zenész.« • Később — találkozás a Nagy Művészettel és misszio­náriusaival, Budapesten, a Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskolán és a tanárképző­ben. Országos szaktekintély a kamarazene tanára. Kemény Endre. »Világklasszis« a zon­goratanárnő, Sándor Renée. Tőle, előadóművészetünk és zenepedagógiánk e. feledhetet­len nagyságától kapta a leg­értékesebb inspirációkat, szempontokat. — Sohasem gyötörte tanít­ványait jelentéktelen aprósá­gokkal, sohasem erőszakolta ránk saját egyéniségét., saját elképzeléseit. Tanácsairól, sze­mélyiségének varázsáról még hosszú ideig nem tudtam le­mondani, ezért gyakran meg­látogattam. Közben a tudat, az érzés­világ legmélyére bevésődő koncertélmények: Richter, Ferencsik, Mainardi, Zecchi, Mario Rossi, Fischer Annie, s még tucatnyi világnagyság. S a szállásadó, a nagybácsi, Bernáth Aurél állandó közel­sége, remeit művésztársaság, amelynek emléke szintén ki­törölhetetlen nyomokat ha­gyott az emlékezetben. — Nagybátyámhoz olyan szel­lemi tekintélyek jártak rend­szeresen vendégségbe, mint Dérg Tibor, Szabó Lőrinc, Illyés Gyula. Én többnyire bölcsen hallgattam közöttük... Különösen Szabó Lőrinc em­bersége és költészete volt rám nagy hatással. Végignéz­hettem, amikor nagybátyám megfestette a képmását, s féltve őrzöm A huszonhatodik év című kötetét, amelyet ne­kem dedikált­Húsz év óta pedig — tö­méntelen tanítvány a kapos­vári zeneiskolában, »kamará- zás« — Händel-, Bach-, Mo­zart-, Haydn-, Bartók- és Poulenc-dajabok sora a taná­ri hangversenyeken, egyszer közös játék a Tátrai vonósné­gyessel — és hét éve az igza- gatóhelyettesi munkakörrel járó szervezés,' adminisztrá­ció, ügy^ntéziés. Nem kényel­metlen ez egy muzsikus szá­mára? A zongoradüborgés he­lyett papírzizegést hallgatni ? — Nem, mert — egyrészt — magam is tanítok, másrészt a »papírmunka« közben is ügyelhetek a szomszédos ter­mekből átszűrődő zenére. Né­ha ugyan egy icipicit elszömo- rodom, amikor kollégáim gya­korlására fülelve "éppen szám- oszlopokkal bíbelődöm, ám ez a kellemetlen érzés rendsze­rint gyorsan elillan. Különö­sebb előadói ambícióién már nincsenek: azt hiszem, min­dent elértem, amit képessége­immel és' szorgalmammal, el­érhettem. Tettem-e félre par­titúrákat azzal a céllal, hogy valamikor megtanuljam és eljátsszam őket? Természete­sen. Mozart d-moll zongora- versenye mér évtizedek óta »izgat«. Ez azonban álomnak is túl szép... A kedves és kiegyensúlyo­zott, a szelíd poézist kedvelő, horgászatért rajongó, kézi- munkázgató és kerti virágokat gőndózó zongoratanárnő tehát egy sötét izzású, szívbemarko- lóan komor zongoraverseny eljátszásának tervét dédelge­ti. Rejtély ez, amelynek meg­fejtéséről a krónikásnak ezút­tal le kell mondania. A »kul­csot« majd maga a produk­ció, a rezignált »nagy d-moll« adja meg. Talán jövőre, talán később. U A. Somogyi Néplap volt Czauner, Dvorcsák, Ko­vács és még néhányan a sza­zadból; de hozzájuk csapódott egy-két máshonnan eltévedt ember is. — Ti vagytok, fiúk? Vagy kísértetek? — Mi vagyunk, mi. Gyere gyorsan! — A századom — mondta a nyurga katonának aki hű­ségesen követte. — Hát századnak nem .sok, hallod-e? Odalábaltak: a tocsogón át. — Hol az asszony? — kér­dezte a vörhenyes baji^zú Kovács. — Bent hagytad' a faluban? Amoda fekszik egy hord­ágyon, a gyerekkel együtt a parton. A mögött a bokros rész mögött, egy vízmarásban. Épp most akartam elintézni, hogy a komp átvigye a kö­vetkező fordulóval.., de hát, úgy látszik, éppen bedöglött.. Hát ti? — Ez a század. Ennyi. Dvorcsákot kötözték, meg még két másikat. Az együk idegen volt; vicsorgott a fáj­dalomtól, nagy, sárga fogai voltak. — Jóska! Te mit csinálsz? Czauner valami géppuska­alkatrészeket próbált összeil­leszteni. Nem szólt, csak ká­romkodott. — Megpróbál két használt géppuskából egy újat össze­hozni — mondja Kovács. — Van egy kis lőszerünk is. — Háromból — helyesbí­tett valamelyik. — Három géppuskából. De ne hiszem, hogy menni fog. na szó, vagy nem is itt üldö­gélnének a párton, hanem egy hűvös, árnyas kertvendéglő­ben. — Ez aztán igazán meg­tette a kötelességét! Ezt egy­szer majd múzeumba kell termi. Komp még ennyit nem dolgozott, mint ez most egy- pár napig, mióta Világ a vi­lág... Ezt a tárgyilagosságot még a nyugodt, nyurga katona is sokallta: — Jó, hogy így meg vagy elégedve vele! — Feltolta a sapkáját a kopasz feje búb­jára. — És véled mi lesz? — Ami veled pajtás.. Csak jönnének már a szarhá­ziak, mert nagyon fáj ez az átkozott szétlőtt csontom ... András fölállt, és szó nélkül elindult vissza, a hordágyhoz. A nyurga katona fölugrott, é6 követte. Beszélt is hozzá va­lamit, de András nem tudott rá figyelni, nem értette. Talán csak nincs minden­nek vége? Ha még itt is ma­rad a hordágy Arankával meg a picivel a parton... s mond­juk, a románok ide érnek. Egy anyának meg egy csecse­mőnek talán ... mégiscsak... Persze, ha , addig az ágyútúz nem... — Hé, András! I^is András! Kiálthattak már egy jó pár­szor, mire fölkapta rá a fe­jét, rájött, hogy neki szólnak. A tócsákból egy kis fűzbok­ros dombocska háta emelke­dett ki; annak az errülső, vé­dettebb oldalán kuporgott né­hány vöröskatona. Sebesülte­ket kötöztek. Láthatóan egy uagy futás után kezdték ép­pen összeszedni magukat. A meghökkenéstől és az őrömtől szinte megbénult; megállt, és bámulta őket. Ott ez is; ez is milyen nyugodt, nyögje már ki, amit tud. — Nem vettétek észre hogy köhög? ... Most már nem, de amíg köhögött Sze­rintem homok ment a kipu­fogóba ... egy motornak vé­ge. A nyurga katona — talán a főhadnagy védelmében, akit ismert — nem akart lemon- ' dani a bizakodásról: — Hátha meg tudják esi- I nálni. Vagy visszajön fél mp- : torral... Még ki se mondta, mikor a : a kis hajó njpgremegett, ma- ■ gasra fölcsapott mellette a , víz; iszapos zápor hullott rá vissza, s még közelebb lökő- j dött a parthoz. Maga az ágyú, 3 a lövedék becsapódásának a ] hangja csak pillanatokkal ké- j sőbb ért ide. — Na, most már végleg megkapta a magátét. Kész. A sebesült úgy mondta ezt, * szinte valami diadallal, holott i lehet, hogy a saját halálos ítéletét is bejelentette vele. t — Hej, azt a keserves... — < káromkodott András. — For- t dúlhatott volna legalább még- 1 egyszer... j. — Mit akartok tőle? — A r sebesült, fél könyökkel feltá- j masztva a fejét, úgy kezdett csevegni, mintha valami tel- c jesen közömbös témáról vol- r 48. András a térde közé vett« a puskáját; most már ketter ültek, és nézték a komphajót Üresnek látszott, nyilván ki- hordták már a túloldalon i sebesülteket. De akkor me; mért nem indult vissza? Szétnézett, nincs-e valaki akitől érdemes volna megkér­dezni, hogy mire várhat otí az a komp. Egy sebesült fe­küdt nem messze a homok­ban, a térdén átvérzett kötés­sel. Odafordult hozzá: — Te! Mi az isten van ez­zel a komppal? — Hát ez már nemigen jön vissza. Sajnálta tovább kérdezni mert látta, hogy igen keser­ves képpel nyomogatja a la- baszárát. De nem is volt más olyan közel, meg ez igencsak alapozhatja valamire a véle­ményét, hiszen neki is nagyon jó lett volna már, ha jön az a komp. — Miért ne jönne? Talán találatot kapott? Te láttál va­lamit? t — Látni nem láttam, csak hallottam. — Mond hát, mit hallottál, az isten áldjon meg! Már igazán kezdett türel­metlen lenni; mit könyörögtet

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom