Somogyi Néplap, 1979. szeptember (35. évfolyam, 204-229. szám)
1979-09-27 / 226. szám
Munkára nevelés - otthon Jatka még pöttöm kislány, ötödikes a marcali Nosz- lopy Gáspár Általános Iskolában, de már tudja, mi a munkahelyi »fúrás«. A javaik elosztásának igazságtalanságairól is ugyancsak íelnőttes komolysággal, találó képekkel nyilatkozik meg. — Ketten ülnek egymással szemben egy irodában. Az egyik félholtra dolgozza magát, a másik egész nap manikűrözik, sóhajtozik és rejtvényt fejt, mégis mindketten ugyannyi pénzt kapnak. A nyolcadikos Mónika édesanyja a szolgáltatóiparban dolgozik. — Anyukám sokkal jobban végzi a munkáját, mint a főnöke, lényegesen több a kuncsaftja. Ezárt a főnöke ott piszkálja, idegesíti, fúrja, ahol csak tudja. A hetedikes Tibor édesapja árurakodó munkás a pék- üzemnél. — Gyakran mesél arról, hogyan pazarolják egyes falvakban a kenyeret, hogyan dobálják az állatoknak vagy7 a szemétbe, S a többi gyermek is valósággal szórja a felcsipege- tett tapasztalatokat az építőmunkásokról, akik »mert nincs anyag, naphosszat a téglákon üldögélve söröznek«, a falusi járdáról, mely a tervezettnél jóval keskenyebbre sikerült, mert »ellopták az anyag felét«, a rendelőintézet laboratóriumában fel-fellobbanó idegességről — »megkell ismételni a vérvételt, mert a korábbit elrontották« —, az OTP-fiókról, ahol félórát kell várni a pénz befizetésével, mert az alkalmazottak éppen »egy kockás, loknis ruhát próbálnak«, a közeli fűszerboltról, amelyben »egy eladó rohan,. a többi nézi«. Szóbeli kiegészítések, utólagos vallomások ezek, afféle sokatmondó illusztrációk egy vizsgálathoz, mélyet a tantestület a munkára nevelésről végzett. A jjSi^rétű, kiadásra váró elemzésből bentiünket - ezúttal egyetlen témakör foglalkoztat: a család és a munka összefüggései, a szülői házból származó »hallomások«, általában: hogyan befolyásolja a gyermekeknek az alkotó vagy reproduktív tevékenységhez való viszonyát a hozzátartozók véleménye. Ä kisdiákokkal folytatott beszélgetésből és — részben — az írásos anyagból kiderül : a családok többségében nem irányítják tudatosan legkisebbek érdeklődését, munkáról — megdöbbentően egyöntetű tapasztalat! — szinte kizárólag vacsora közben beszélgetnek. Az anyukák, .apukák zöme vagy elhallgatja munkahelyi élményeit — »engem figyelmeztetni szók tak, ha kérdezek, hogy ne avatkozzam a felnőttek dolgá'oa« mondja egy pedagógusgyerek! —, vagy csupán bújukat-bajukat teszik / közhírré a szülők, sikereiket sohasem. A kivételeket rendszerint az értelmiségi családok közt találjuk. Talán említenünk sem kellene, hogy a fentebb idézett vélemények jó része is a vacsoraasztal mellől származik. A szóbeli tapasztalatátadás mellett hatékony nevelési eszköz az otthoni munka: ilyet a vizsgálatban részt vett megközelítően ötszáz tanuló csaknem kivétel nélkül végez. Érdekes a padllósúrolás, szemét- lehordás, bevásárlás motiválása. 235-en úgy indokolták e tevékenységüket, hogy »szeretem csinálni« — amiben nyilvánvalóan szerepet játszik az úgynevezett véleménykom- formitás, az a tény. hogy a lurkók egy része inkább az elvárt — vagy annak gondolt — véleményt írta le a sajátja helyett. 215-en azzal érveltek: dolgozni kell otthon, mert a szülők nem érnek rá. E vallomások alapján csak találgatni lehet, hány szülő végeztet házimunkát csemetéjével, kizárólag azért, mert neki magának esetleg nincs ínyére az egyik-másik inproduktiv művelet... Húszán jutalomért vállalnak háztartási munkát, nyolcán a büntetéstől féltükben. Furcsa ellentmondás viszont, hogy a felnőttek zöme lényegesen árnyaltabb módszereikkel ösztönzi gyermekét egy, másfajta munkatevékenységre, a leg- fonfosabbra, a közhasznú tevékenység »előiskolájára« — a tanulásra. Az ér végi bizonyítványt általában mértéktartó magatartással — buzdítással, dicsérettel, feddéssel — »honorálják« otthon, de előfordul a durva ütlegelés is, az ellenkező előjelű módszerek közt pedig évről évre nő a komoly jutalomnak, érmék az igen »kétélű; eljárásnak a szerepe. A »díjaik« közt magnót, kerékpárt, jugoszláviai utazást is találunk szép számmal. A munkára nevelés különböző formái — »besegítés« a háztatásfoa, jutalmazás vagy büntetés, s elsősorban a vacsoraasztalnál szerzett »fülesek« — rendszerint a pálya- választáskor összegeződnek egyetlen eredőbe. A vizsgálatban részt vett száztizenhat nyolcadikos közül mindössze huszonötén éreztek vonzalmat apjuk vagy anyjuk hivatása iránt. A társadalmai hierarchiában elfoglalt hely itt »nem jellemző«, hiszen a példaadó szülők közt éppúgy találunk egészségügyi dolgozókat és mechanikai műszerészeket, mint belgyógyász főorvost — »apám sokszor nagyon fáradt, de megéri, mert életeket ment«, mondja a hetedikes Beáta — és mezőgazdászt, katonatisztet A szellemi dolgozók csemetéinél inkább az értelmiségi beállítottság, a viszonylagos alkotási szabadság óhajtása »öröklődik át«, mint a konkrét pályához való vonzódás. A száztizenhat tanuló közül ötvennyolc nem kapott pozitív tanácsot a pályaválasztás időszakában a szüleitől; sokan csupán lebeszélésre, egyik vagy másik pálya hátrányainak a »megmagyarázására« - szorítkoztak. Itt bukkan fel »nagyban« a tagadásnak az a szelleme, mely az estebéd idején folytatott beszélgetések zömére is jellemző. Íme, így ösztönzünk tanulásra, házimunkára, pályaválasztásra.. De hogyan motiválják a szülők kamasr.fi aikat és leányaikat a közhasznú, társadalmi tevékenységre? A tesztlapok és a beszélgetések azt bizonyítják: az érdek fogalmának egy igen szűk értelmezésével, módfelett gyakorlatiasan. A miért kell dolgoznunk? kérdésre a leggyakoribb válaszok ezek voltak: azért, hogy megéljünk, ruház- kodjunk, lakást szerezzünk, autót vásároljunk, eltartsuk gyermekeinket, s e pragmatikus okmegnevezéseken kívül csak ilyen ködös magyarázatokat olvashatunk-hall hatunk, mint: dolgozunk azért, hogy műveltebbek legyünk, azért, hogy jobban érvényesüljünk a társadalomban. Egy külön téma lenne az, hogyan őrlődnek a gyermeknek a »deheroizáló« szülői magatartás és a »heroizáló« tankönyvek közt. Ez utóbbiak- I bél ugyan szerencsére eltűn- I tek már a félmázsás pöröly- k lyel játszadozó »izompacsirták« és a normát félkézzel is teljesítő romantikus hősök, ám a bennük ábrázol t család- és munkák ép — a gyermekek is ezt fogalmazzák meg — naiv és konzervatív. »Csak a jóé mutatják nekünk, sohasem a rosszat« — mondja az ötödikes Jutka. — »Azt szeretnénk, hogy mi is olyanok legyünk, mint a munkások a tankönyvekben.« Nos, menynyit ér az olyan szellemű orientáció, amelynek jellege, szándéka egy tízéves kislány előtt is nyilvánvaló? Mennyit ér, ha ugyanakkor a szülői házból »ellenszél« érkezik? Lengyel András Nagyfán inn áílni az italnak, összeveszett miatta a család is. Mentem én a munkahelyemre, de azok sem különböznek tőle semmivel — és sir rendületlenül. A falon legalább négy családi fotó. A képekről mosolygó szőke kisfiú most huszonkét éves; és notórius alkoholista. A családi ház - kívülről' tágasnak, kényelmesnek látszik. Belülről - is az, csakhogy... szinte kong az ürességtől. Alig-alig akad benne .bútordarab, s ami van, azon is vandál kezek nyoma látszik. Az asszonyka, aki a konyhába vezet, igen vékony, vaÄ csöngetésre középkorú asszony nyit ajtót: — Most jöjjenek, és nézzék meg. Én ezt nem bírom tovább idegileg, öngyilkos leszek! — s elsírja magát. A fiú szobáját reggel óta szellőztetik, mert a részegségnek és a »következményeinek« átható szaga még nem távozott a helyiségből. — Ez így megy évek óta. Megadtunk ennek a gyereknek mindent, és ez a hála. Volt elvonókúrán, de utána kezdődött a egész elölről. A bőrkabátját most. vettem, azt is eladta, mindent, elad. csak hogy ihasson. Hiába beszéltünk vele. hiába volt minden! Azt mondja, nem tud ellenPSYHE Weöres Sándor »Psyhé« rí mű versregénye alapján készít kétrészes filmet Bódy Gábor rendező. A címszerepet a spanyol Patrícia Adriani alakítja. 34 ezer kaposvári kapott személyi számot Elismerés a közreműködőknek — Várják a kimaradtakat A jándákot kapnak a gyerekek Vetélkedő és sportversenyek Kulturális és sportnapokat rendez a Helyiipari és Városgazdálkodási Dolgozók Szakszervezetének megyei bizottsága. A szinte az egész megyét érintő eseménysorozat pénteken reggel kezdődik virágkötészeti bemutatóval a Dorottya-szálló nagytermében a Kertészeti és Parképítő Vállalat rendezésében. Szombaton a szocialista brigádye- zétők vetélkednek Marcaliban, Siófokon és Kaposváron. A központi felhívás alapján tervezett eseménysorozat egyik ötletét a gyermekév adta. Ezért a vasárnapi program egy része nekik készült Sok ügyességi és váltóverseny lesz, a gyerekek is részt vehetnek kispályás labdarúgásban, asztalitenisz- és lövészversenyen. A nagyobbak számára sakkszimultánt tartanak. Szerepel a gazdag programban gyermekrajzverseny és-kiállítás Siófokon és Kapós; váron, női foci és kocogóverseny. A 23 vállalatot érintő »majális« a rendezők elképzelése szerint több mint ezer embert mozgat meg. A rendezvény céljairól Márkus Mihály, a megyei bizottság titkára beszélt: — A szabad idő kellemes és hasznos eltöltése, a közösségi tevékenység elősegítése a fő szempont. A legfontosabb, hogy mindenki kedvet kapjon a mozgáshoz, a közösségi játékokban való részvételhez. — Lesznek dijak is? — Természetesen. Azt szeretnénk, ha mindenki kapna valamit, ha csak egy tábla csokoládét is. A vállalatok, az intézmények, a gyárak több értékes ajándékot tartogatnak a résztvevőknek. Hadd maradjon ez meglepetés a hét végéig, mert nemcsak a mi szakszervezetünk dolgozóit éárjuk, hanem mindenkit Hívesen látunk. Augusztus 15-én kezdték a személyi számok kiadását — beragasztásai a személyi igazolványokba — a Kaposvári Városi Tanácson, s mostanáig a megyeszékhely 34 ezer lakója »tudja a számát«. A lakosság előtt ismeretes a személyi számokkal kapcsolatos •rendelkezés — most a megvalósítás tapasztalatairól beszélgettünk dr. Varga Lászlóval, a városi tanács vb igazgatási osztályának vezetőjével. — A város lakosságának személyi számokkal való ellátása nagy jeladatot rótt az osztályra, s a munka még nem fejeződött be. — Az a tény, hogy alig másfél hónap alatt mintegy 34 ezer kaposvárit láttunk el személyi számmal, jól mutatja: az állampolgárok megértették a rendelkezést. Elismerés illeti a vállalatok, az intézmények munkaügyi előadóit vagy egyéb beosztású megbízottait, akik közreműködtek a kampányban. ölt gyűjtötték össze a dolgozók személyi igazolványait. Ezekbe — ha ennek akadálya, például nem tértek el az igazolvány és a nyilvántartás adatai — nálunk, a tanácson beragasztották a számokat. Az osztályon munkaerő-átcsoportosítással és túlmunkával birkóztunk meg ezzel a feladattal: segítettek még a titvolt megállás este nyolcig-tí- zig, sőt olykor a szombat és a vasárnap is a beérkezett igazolványok számozásává! telt el. Üg‘>i tudom, a munkáltatók, illetve azok megbízottéinak közreműködését a továbbiakban nem veszik igénybe, hiszen ők már megtették, amit kértek tőlük. Ugyanakkor a város lélekszámú jóval nagyobb, mint ahány személyi számot kiadtak. — Ezután éppen ezért lesz szükség a lakosság segítségé~ re, az állampolgárok öntevékenységére. A vállalati közreműködés lehetősége megszűnt, de soli ember személyi igazolványából hiányzik még a zöld címke. Szabadságon voltak, nyaraltak, a hétvégeket kirándulással töltötték, vagyis a munkáltatók megbízottai nem gyűjthették össze az igazolványaikat. Tőlük várjuk most a fokozottabb együttműködést. Köztudomású, hogy nem kell külön-ikülön minden családtagnak bejönnie a tanácsra, elegendő, ha egy személy elhozza mindannyiuk igazolványát, illetve a 14 éven aluli gyermekek sárga összeírólapját. Fontos, hogy ez az igazoló lap együtt legyen a személyi igazolvánnyal! — Hol lehet jelentkezni a személyi, számokért? — A városi tanács Kossuth téri épületében, a földszint kártág dolgozói és nem t 2. számú irodában, a népese; désnyilvántartási csoportnál. Itt minden munkanapon — még szombaton is! — reggel nyolc órától este hétig beragasztják az igazolványba a személyi számot, illetve kiadják a fiatalkorúak személyi laoját Ez a lehetőség október 13-ig áll a kaposváriak rendelkezésére. — Előfordulhat, hogy az említett határidőig sem jelentkezik minden »bátraié kos«. Ök hol és hogyan kapják meg a számukat? — Szeretnénk, ha minél kevesebben maradnának október második felére, ezért dolgozunk nyújtott munkaidőben, így kényelmesebb az állampolgároknak, hiszen a számukra legkedvezőbb időpontot választhatják arra, hogy fölkeressék a népesedésnyil vántartási csoportot a személyi számért. Akiknek még nincs számuk és október 13-ig sem jelentkeznek, azokat a a kaposváriakat beidézzük, i nekik már az általunk megjelölt időpontban kell megjelenniük. Számultra biztosan kellemetlen lesz, de nincs más megoldás. Pontosabban van — és ezt kérjük a lakosságtól —: a következő fél hónapban igyekezzenek bera- gasztaini igazolványukba a személyi számot, illetve beszerezni a fiatalkorúaknak a személyi lapot — mondta a, városi tanács osztályvezetője. ' B. F, lámikor szép lehetett Senki se hinné róla, hogy öt gyereket hozott a világra. A legkisebb egyéves. Egyik lábáról a másikra áll; úgy beszél. Nem ül le. Nincs hova. Teljesen érzéketlenül válaszol a kérdésekre: most jött ki a kórházból, agyrázkódása volt. A férje verte meg, amikor kijelentette, hogy el akar válni tőle. Természetesein akkor is részeg volt. Már többször töltött napokat sőt heteket a szomszédoknál, ismerősöknél. a gyerekekkel, mert a férfi életveszélyesen megfenyegette, éjszaka kizavarta a£ utcára a családját Egy kicsit megenyhül: — Csak a gyerekeket féltem, senki mást. Nekik tanulniuk kell, belőlük lesz valaki, ha addig élek is! A gyes-bői és a családi pótlékból élnék. A férj fizetését hónapok óta nem látták. A szépen berendezett, barátságos szobában ‘fiatal par fogad. A férfi nemrég jött meg Nagyfáról, az alkoholisták intézményéből. Sok bűn szerepelt a listáján, amikor oda került De most vége az ivasnak! Semmi kedve még egyszer visszakerülni oda. A kollégák persze kínálták pálinkával, sörrel hazatérésének örömére, de most már ők is tudják, hogy kávén és üdítő italon kívül nem fogad el semmit. — Én voltam a nagyfai alkoholellenes klub titkára — mondja. — Ezek az ottani betegek művei — nagy pak&a- métát tesz elém. Szerelmes versek, különböző történetek; tanulmányok. Aztán egy névsor: a klubtagok neve Legalább a fele nő. — Szeretném, ha itthon is létre lehetne hozni ilyen klubot Van már elképzelésem a programokra vonatkozólag is. Tudom, nevetségesen hangzik egy volt alkoholista szájából, de hát a mondás szerint is a rablóból lesz a legjobb pandúr. Szerencsére van, aki az ígéreteket" megtartassa. A szőke asszony, aki mellette ÜL a jövő hónaptól már a felsége iesz. Nagyfán volt ápolónő, ott ismerkedtek meg, s a »páciensből« most férj lesz. A fenti három történetet as alkohol köti össze. Helyesebben a mértéktelen alikoholfo- gyaszrtás. Példák a sok közül mert valójában száz és száz családban zajlanak le ilyen és ehhez' hasonló históriák, száz és száz család bomlik feL züllik el az ivás miatt. A probléma csak az, hogy amíg hallunk vagy olvasunk ezekről a doi- gokrőL addig csak a fejünket csóváljuk rosszallóan, azután meg is feledkezünk az egészről. Én is csak akkor vettem róla tudomást, amikor a saját szememmel győződtem meg e tények igazáról, amikor beszéltem az öngyilkosság szélén álló anyával, a szenvedéstől jóformán érzéketlenné vált feleséggeL a volt alkoholistával Ezek a családok legtöbbször a társadalomtól várják a segítséget, holott a megoldást valahol belülről kellene kezdeni. Az elkényeztetett gyerek, az unatkozó férj vagy feleség, »a* meg nem értett« ember hajlamos a borospohárban keresni enyhülést világfájdalmára. Talán az ok megszüntetésével mindez elkerülhető lenne. Szerencsére akadnak emberek — igaz, nagyon kevesen —, akik társadalmi munkában, ellenérték nélkül segítenek a rászorulókon. Rokkant öregeket, alkoholistákat látogatnak, kömvezet+anulmánvt készítenek, tanácsokat adnak. Cséfalvay Zoltánná is közéjük tartozik. Ezt teszi fáradhatatlanul évek óta. öt kísértem el, amikor a fenti sorokkal, emberekkel -találkoztam. Az aznapi jegyzőkönyv elkészült. megindul az eljárás bonyolult folyamata, vagy megszűnik a szigorú ellenőrzés. A legegyszerűbb lenne elkerülni. Ambrus Agnes Somogyi Néplap
