Somogyi Néplap, 1979. szeptember (35. évfolyam, 204-229. szám)

1979-09-27 / 226. szám

A vendéglátók étlapja sok mindenről árulkodik: a konyhafőnök és a szakács felkészültségéről, ■ az üzlet­vezető ötletességéről és ar­ról, hogy miként veszik fi­gyelembe a vendég kívánsá­gát. A július 23-i árrende­zés óta alaposan megválto­zott a kereslet: nagyobb az igény az olcsóbb éíelek, a laktató falatok iránt. Mun­katársaink azt vizsgálták a somogyi vendéglátóhelye­ken, hogy az igények vál­tozásával lépést tarlott-e az étlapok kínálatának bővülé-. se? Megkérdezték azt is, hogy terveznek-e valami­lyen változtatást, elővet­ték-e a régóta ismert — esetenként otthon alkalma­zott — ételrecepteket? A Vén diófa „újításai” A balatonszárszói Vén dió­fa étlapjára a kétféle felnőtt­menü mellé felírták a gyer­mekmenüt is. — Vendégeink — akik au­gusztusban még csak egy ká­véra tértek be — kezdenek visszaszokni — mondja Kiss Istvánná üzletvezető-helyet­tes. — Mi ezt a megváltozta­tott étlapnak tudjuk be. Tar­talmasabb. laktatóbb levese­ket készítünk, a főzelékeket feltéttel és feltét nélkül is árusítjuk. Külön szerepelnek az étlapon a feltétek, s van közöttük tükörtojás is. Újdon­ság a zóna: három közül vá­laszthatnak a vendégek. Bőséges a saláták választé­ka is. A legolcsóbb közülük a cékla: ezt maguk főzik a konyhán. A csemegeuborka, az ecetes paprika viszont kon­zerv. Vegyes friss salátát nem kínál az étlap, és hiányzik a gyümölcs is: a Balaton-parti szőlők termését, az almát nem kóstolhatja meg itt a vendég. Kompótot viszont nyáron és gyümölcsérés idején, ősszel is kaphat — Reggel és este nagy az átmenő forgalom. Akik betér­nek. azokat virslirolóval, te­pertős pogácsával, lángossal várjuk. A szalámis zsemle nagyon drága, ezért vagdalt­húsból is készítünk. Sok apró »újításunk« van, azért, hogy visszatérjenek a vendégek, jó­ízű ételt kapjanak azok is, akik szinte állandóan úton vannak, és a napidíjukból sze­retnének kijönni. Egytálételek Rossz hírű volt egykor Ka­posváron, a vasútállomással szemben a sarki kocsma. Ma jó a falatozóvá átalakított egység hírneve. Nincs bő vá­laszték. Inkább az volt a cél­juk, hogy állandóan kapható, olcsó egytálételeket kínálja­nak. — Három-négyféle meleg étel között választhatnak a vendégeink — mondja Szabó Ottó üzletvezető. — Mindig van bográcsgulyás, Jókai-bab- leves, töltött vagy paradicso­mos káposzta. Májat és egyéb belsőséget is tartunk az étla­pon. Ezekből 100—150 adagot adunk el naponta. A készételek mellett nép­szerű lett a sült hurka és a kolbász, mintegy hatvan kiló fogy el a dombóvári áfész termékéből. Kevesebbet vásá­rolnak viszont a grillcsirkéből, a natúrszeletből, a cigánype- csenyébőL Az új árak mellett sem csökkent az üzlet forgalma, sőt az utóbbi időben enyhe emelkedést mutat. A havi 180 ezer forintos ételforgalmat tíz-tizenöt forintos ételekből kell »összehozni«; ennyi pén­zért lakik jól náluk a vendég. Most, az ősz beálltával még egy népszerű étellel bővült a választék. Három hete már kocsonyát is főznek, 30—40 tányérral naponta. ETLAPNEZOBEN A barcsi Boróka étterein kánikulában bizonyára hűvös lenne, ám most, hogy kint is hideg van, inkább fagyosnak találja a vendég. Az étlap el­olvasása után sem kezd el melegen bizseregni á gyomra tájéka, bár különösebb csaló­dás sem éri. A kínálat szok­ványos. mint a hasonló étter­mek nagy részében. Két em­bertípusnak nem ajánljuk: az ínyenceknek és annak, aki a napidíjból még egy doboz gyufát is szeretne venni. Rövid tallózás: a tizenötféle készétel és frissen sült közül a legolcsóbb a pirított máj 23,30-ért. Egyfajta főzelék van: zöldbab, feltéttel ez is huszonöt hatvanra rúg. A tésztaféléket a túrós csusza reprezentálja. A menü 29,30. Hegedűs József üzletvezető: — Hát bizony az áremelke­dés óta olcsó étel nincs. Gon­dolkoztunk azon. hogy mi­ként lehetne változtatni a kí­nálaton úgy. hogy aki a drá­gább ételeket nem veszi meg azért találjon ízletes és pénz­tárcájához illő falatot, de nem megy. Egy lehetőség van. át­nem mennék, a főzelékre, nincs kereslet, például a le­csót tán el sem tudnánk ad­ni. A belsőségekkel lehetne valamit kezdeni, de abból meg az ellátás rossz. Tehát ■ marad a dolog úgy. ahozy van. Ahogy nem egé­szen jól van. De hát... Sze­rencsére egy lépés az önki­szolgáló. ahol ... Ahol, — mi­után átmentünk — nem hi­szünk a szemünknek: a vá­laszték és az árak szinte haj­szálra megegyeznek az imént látott étlappal. Ez lenne az üzletvezető által említett al­ternatíva? Egy nagyobb macskaugrás Barcstól Nagyatád. A Park étteremben a Borókához ha­sonló tallózásba kezdtünk. Harminchárom féle készétel és frissen sült van. Legol­csóbb a rizses lecsó 16.10-ért. és ami már húsfélét, is tartal­maz: a pacal 21 forintért. Fő­zelék és tészta 1—1 fajta van. ugyanaz, mint Barcson. A menü itt olcsóbb. 25.60. Több­fajta előételt tartanak, amely főétkezésnek is beillik, ezek szintén nem drágák. Tiszagáti Istvánná üzletve­csak az áremelések miatt van. Mostanában erősen ingadozik, szinte naponta változik a ke­reslet. Nemrég volt bélszí­nünk, eléggé drága dolog, mé­gis sokan jöttek, amikor meg­tudták, hogy van. Sajnos csak ritkán kapunk. Belsőséget ál­landóan rendelünk, de nem­igen jön. akkor is inkább csak máj. Nincs mélyhűtőnk, pe­dig különösen télen nagy szükség lenne a mirelit zöld­ség- és főzelékfélékre. Jó hírű étterem a Park. Szép a választék, és itt leg­alább igyekeznek, hqgy visz- szaszerezzék az elmaradt ven­dégeket. Remélhető, hogy az apróbb hiányosságokat is pó­tolják, a szándék legalábbis megvan. Még egy szembetűnő dolog: szárnyasok igen ritkán van­nak az étlapokon. Ezzel az erővel akár fehérholló-papri­kást is árulhatnának. Vajon miért van ez így? Maradt a régi étlap A csirkéből fehér holló lett mehet bárki az önkiszolgáló részbe. — Talán több főzelékfélét lehetne tartani, esetleg tartal­mas egytálételeket, nemcsak az unalomig isimért bogrács- és babgulyást. Valamilyen ol­csó hozzávalókból készített helyi specialitást. A szakács­művészet szinte kimeríthetet­len változatosságra képes. — Barcs kicsi az ilyen kí­sérletekhez. A »nagy ételek« zető-helyettes: — Nem csinálunk különö­sebb újdonságokat az áreme­lés óta. Ügy véljük, a meg­szokott választékunk kielégí­ti az igényeket. Mindig van zóna, és olyasmit is elkészí­tünk, ami nincs az étlapon, de alapanyagunk van hozzá és a vendég kéri. — Csökkent a forgalmuk az áremelés óta? — Igen, sajnos. De ez nem­Ä Belkereskedelmi Minisz­térium irányhaszonkulcsai alapján alakították ki az új árakat a siófoki áfész ven­déglátóhelyein. Major József csoportvezető: — Addig mentünk az árak­kal, amíg a haszonkulcs meg­engedte, s azt tapasztaltuk hogy a vendégek általában az olcsóbb ételeket keresték A belsőségekből azonban nincs folyamatos ellátás. — Változott-e az étlap? — Gyakorlatilag nem. Arra gondoltunk, hogy félreértésre adhat okot. ha kisebb adago­kat is teszünk az étlapra. Annyi történt, hogy felülvizs­gáltuk a nyersanyagnormákat, s amit lehetett, elhagytunk. — A tapasztalat? — Csökkent a forgalom, de a bevétel' nem. — Hústalan ételekkel lehe­tett volna emelni. — Nem szorgalmaztuk ezt. A mi egységeink a külföldi idegenforgalomra épültek, s ezt tapasztaltuk, hogy az fi pénztárcájuknak nem volt »furcsa« a magasabb ár. A hazai turisták pedig űgvis ol­csóbb helyekre mennek. — A külföldiek viszont el­utaztak már. Dömötör István áruforgalmi főosztályvezető teszi hozzá: — Beszélgettünk már arról, hogy például a Kiliti étterem­ben be kellene vezetni a zó­nát és a fél adag ételeket. Több főzelék is kellene. — Több — mondja a cso­portvezető —, mert jelen’eg leggvakrabban csak egyfélét kínálunk. Ha a vendéglátás a »pénz­nél marad«, nehezen változtat megszokott gyakorlatán. Három étterem — egy tapasztalat —i Akik étterembe jártak, azok közül sokan elmaradtak az áremelés után — mondta Balogh Lajos, a Somogy me­gyei Vendéglátó Vállalat igazgatója. — Aki eljön, az pedig olcsó ételt választ. Az éttermekben gyakorlatilag ugyanazokat az étkeket fő­zik, de újabban fél adagokat is felszolgálnak. Mindig kap­ható pl. tészta, vagy belső­ség és főzelék feltéttel. A megváltozott körülménvekre tekintettel felhívtuk az üzlet­vezetőik figyelmét, hogy min­dig készítsenek az étlapokon olcsóbb ételeket: baromfit, tejtermékeket, zöldséget és gyümölcsöt, cukrászterméket és hidegkonyhai készítménye­ket. Ugyanezt mondta Keszthe­lyi Gábor, a Dorottya szálló igazgatója is. Hozzáteszi, hogy az épületben hat vendéglátó egység működik, ezek forgal­ma pótolja az étel fogyasztás csökkenéséből származó ki­esést. Megemlítette, hogy az első osztályú étteremben is az olcsó alapanyagokból ké­szíthető, kapós ételekből kí­vánnak nagyobb választékoi kínálni. A Kapós étteremben olyan belsőségekből készítettek éte­leket, amelyekkel korábban nem találkozhattunk. A Park étteremben már nem ilven szerencsés a helyzet: a belső­ségeket csak a vesevelő és a máj képviseli. Főzelék csupán egyféle van: a paraj. A tész­tafélékből a sokféle palacsin­ta és túrós csusza jelent »vá­lasztékot«. Van viszont kétféle menü: mindkettő harminc fo­rint alatti áron. A gyümölcskészítmények szinte teljes egészében hiá­nyoznak. A Dorottyában és a Kapósban, van gyümölcsleves, de a gyümölcssajt vagy a gyümölcstál hiányzik. Jó len­ne, ha az ínyencmesterek föl­elevenítenék nagyanyáink is­mereteit, és a tésztaválaszté­kot olyan ételekkel bővíte­nék, mint a mákos guba, a fánk, a vargabéles vagy a lan­ges. A vese, a máj. a szív. a tüdő is sokféle elkészítési le­hetőséget kínál. Sokan szere­tik a szalontüdőt, a pacalpör­költet, a körömpörkőltet. A baromfiból, a halból készít­hető ételek, a hidegtálak és a francia konyha finomságai is gyakran hiányoznak. Ez már a szakácsok és a kony­hafőnökök dolga. A szakembe­rek nagyon helyesen látták, milyen úton kell elindulni, az ütem azonban mintha kissé kényelmes lenne. A Dorottya étterem tegnap 13.30 érakor, Porból nincs rántotta Hosszas huzavona után a tavasszal nyitották meg újra a kaposvári Utasellátót. Az étteremben azóta csak úgy­nevezett szűkített választék áll a napi 80—100 étkező vendég rendelkezésére. — Mit jelent ez a kifeje­zés, és miért volt szükség a bevezetésére? — kérdeztük Szabó Tamástól, az üzlet ve­zetőjétől., — Megfelelő konyhai elő­készítő helyiség hiányában a köjál csalk gasztrofol és mi­relit ételek elkészítését enae- (,-lyezi. A tőkehúst kivéve te­hát minden más ételt kony­hakész állapotban kapunk a zalaegerszegi hűtápartól. He­tenként kétszer hoznak árut; még a frissen sültekhez való köretet is ők szállítják. Tehát a hűtőipar által kínált áru- választékból kell összeállíta­nunk az étlapot. A mostoha viszonyokhoz ké­pest az üzletvezető jónak íté­li a választékot, de elismeri, hogy gz utóbbi időbeh több olcsóbb egytálételre lenne igény. Rakott krumplit példá­ul azért nem tudnak az ét­lapra tenni, mert külön he­lyiség kellene a tojás fertőt­lenítéséhez. Így viszont az összes toiásétel kiesik, hiszen tojásporból készült rántottét mégsem, tehetnek' a verőé? elé. Az éttermi árak változása után, aki leült az asztalhoz, tüzetesebben nézte végig az étlapot. Nemcsak azt vizsgál­ta, hogy mit kínálnak, hanem azt is, hogy mennyiért. Min­denki úgy igyekezett összeállítani a menüjét, hogy olcsób­ban jöjjön ki: nagyobb lett a kereslet a főzelékek, a tar­talmas egytálételek iránt. Kevesebben rendeltek rántott húst és különböző módra készült húsételeket. Érthető ez, hiszen jóval magasabb az áruk. A kereslet tehát megváltozott. S a kínálat? Az árvál­tozásokat követően országos értekezleten vitatták meg a vendéglátó vállalatok vezetői a tennivalókat. A Belkeres­kedelmi Minisztérium által rendezett tanácskozáson azt hangsúlyozták, hogy a vendéglátóhelyeknek kell olyan kí­nálatot összeállítaniuk, amelyik megfelel o hazai ízlésnek és az utazó, étteremben étkező emberek pénztárcájának. Javasolták, hogy vegyék elő a régi, laktató ételek recept­jét, használjanak fel az évszaknak megfelelő több nyers­anyagot. Szeptember végén — két hónappal az árváltozások után — a legtöbb helyen még csak óvatos próbálkozásokkal ta­lálkozik az étterembe betérő vendég. A gyümölcs például teljesen hiányzik az étlapokról; a főzelékek leggyakrabban konzervbőt készülnek és a saláták választéka sem válto­zott. Néhány próbálkozástól eltekintve hiányzik a hús nél­küli étel: legföljebb tükörtojást lehet hús helyett kapni. Csak példának említjük, hogy padlizsánt sehol sem talál­tunk az étlapon, s a köretek között is csak a sült és a főtt burgonya szerepelt. A párolt rizst legföljebb gombával vagy zöldborsóval keverik. De — például — rizsfelfújtat vagy rakott burgonyát, esetleg paprikás krumplit egyeilen -• étlapon sem találtunk. A vendégek pénztárcáját és igényét jobban figyelembe vevő étlap változtathatna ezen.

Next

/
Oldalképek
Tartalom