Somogyi Néplap, 1979. szeptember (35. évfolyam, 204-229. szám)

1979-09-26 / 225. szám

Külföldi és magyar társulatok Gyermekszínházi találkozó Kaposváron Sajtótájékoztatót rendezett tegnap a budapesti Fészek-klubban a Kulturális Minisztérium, és a Somogy megyei Tanács. Dr. Balassa Tibor, a megyei tanács kul­turális elnökhelyettese ismer­tette az október 21—28-a kö­zött Kaposváron tartandó gyermekszí nházi találkozó programját. Hazánkban először kerül sor e különleges figyelmet ér­demlő eseményre. Nem vélet­len, hogy Kaposvárnak jutott a megtisztelő lehetőség, hi­szen a Csiky Gergely Színház évek. óta kimagaslót produkált bemutatóival a gyermekkö­zönség megnyeréséért. Októ­ber 21-én, vasárnap 16 óra­kor ünnepélyes keretek kö­zött, Tóth Dezső kulturális miniszterhelyettes, esztéta megnyitó beszédével kezdődik az ünnepi hét. melyen a ma­gyar társulatokon kívül kül­földi együtteseknek is tapsol­hatunk majd. A külhoni szín­házak produkcióit egyébként úgy válogatták, meg, hogy nyelvi nehézségek ne támad­janak _ a befogadásban: gyer­mekoperák, pantomim-műso­rok stb, A megnyitó napján a Csiky Gergely Színház társu­lata Collodi—Litvai Pinoädtio című mese játékát játssza Asher Tamás rendezésében, Pogány Judittal a címszerep­ben. Huszonkettedikém, hétfőn a. színházban a lipcsei Jungen Welt társulata Prokofjev— Sagpvr Egy új köpönyeg a szélnek című művét adja elő. este pedig a Pécsi Nemzeti Színház Kodály Háry Jánosá­val szerepel. A Latinca Mű­velődési Központ is játszó­hely: 22-én a budapesti Gyer­mekiszínház lép fel itt Juhász István Egy szívdobbanás fele című játékával. Hu&zonhar- madikán, kedden a Latinos központ a Miskolci Nemzeti Színház produkcióját, Fazekas —Schviajda Ludas Matyiját hirdeti, míg a Csiky Gergely Színházban a budapesti Gyer- mekszínház vendégeskedik Mozart Gabriel és Gabriella, illetve Tamássy Zdenkó Ven­dégek című egyfelvonásos operáival. Október 24-én a Latinea központban 14 óraikor a bé­késcsabai Jókai Színház játsz- sza el Köves Nyakigláb. Csu- paháj, Málészáj című mesejá­tékát. A színházban 17 óra­kor a prágai »A , bolondok« pantomimcsoport szerepel Bo­londok című — »-két bohócra és egy lányra" — épített mű­sorával. Csütörtökön, 25-én ugyanitt amatőr együttesek lépnek, föl: a KISZ Központi Művészegyüttes úttörőszinpa- da, a hajdúhadházi általános iskolások és .a sárbogárdi Pe­tőfi diákszínpad. A Csiky Gergely Színház 17 órára az olasz Teatro dcll’Aquilla be­mutatkozására várja a vendé­geket. Érdekesség, hogy az olasz társulat —: mely a sasról kapta nevét — ugyancsak Col­lodi Pinokkióját játssza eL Október 26-án, pénteken a Mikroszkóp Színpad Bim-Bum -Bömbölő ' című . műsorával vendégeskedik a Latinca-ház színháztermében. Ez délei őt ti program: 10 órakor kezdődik majd. Délután a Csiky Ger­gely Színházban a moszkvai Központi Zenés Gyermekszin- ház lép föl Farkasok és bá­rányok című produkciójával. A nemzetközi fesztivált szom­baton zárják majd a Csiky Gergely Színházban, ahol Orosz Lászlónak, a Kulturális Minisztérium, főosztályvezető­jének az értékelése után a kaposvári . társulat Spiró György Hajrá, Samu című já­tékát adja elő Gazdag Gyu­la rendezésében. A nagyszabású rendezvény­sorozatot kiegészítik a város különböző helyszínein — üze­mekben, iskolákban, művelő­dési. otthonokban — zajló ese­mények. így a Bóbita együt­tes, Rodolfó bűvész, a Tolcs- vay együttes, a Spóra együt­tes, a Muszty—Dobay duó, Varadi Hédi, a Lyra együttes stb fellépései. Október 23-án, 25-én, 26-án és 27-én a Dorottya-szálló nagytermében konzultációkra kerül sor; itt mutatkoznak be . a produkci­ók létrehozói. A 27-i zárókon- ferencián egyébként téma lesz a színiház szerépe a gyerme­kek komplex nevelésében. A nyelvi nehézségek leküzdésére angol—orosz szánkirontolmá- csolást valósítanak meg. a konferencia hangfelvételeit három nyelven sokszorosít] ák majd az év végéig. A találkozó vendégei, illetve a kaposváriak ezek­ben a napokban olyan kiál­lításokat tekinthetnek meg, mint a X. Barátság Hídja nemzetközi fotószalon anyagát a Somogyi Képtárban, a népi gyermekjátékokat, a helyőr­ségi művelődési központban, a »Szép magyar könyv« kiállí­tást a megyei könyvtárban, valamint az »Iparművészet — gyermekvilág« címmel rende­zett anyagot a TIT-székház- ban. L. L. Ránki Dezső hangversenye Kaposváron Múzsafi, póz nélkül |llII11 Ilin 11 Az éjszaka orvosai i «Még nincs egészen hét lóra, dp-a kaposvári, éjszakai ügye­let váróhelyisége lassan be­népesedik. A fogászaton dr. Balatoni Etelka, a gyermek- és felnőttrendelésen dr. Trog- mayer Katalin és dr. Vass Lajos állnalk készenlétben. Az orvos munkáját egy nővér se­gíti, minden második napon. Aznapi munkájáról kérde­zem dr. Vass Lajost. — Délelőtt átlagos volt a betegforgalom. Délután két rosszullét miatt 4 óra helyett 6-kor fejeztem be a rendelést; ez megzavarta a felkészülést az ügyeletre. Elsőként két kis cigányfiú kopogtat. A telepen nincs te­lefon, rokonukhoz hívnak se­gítséget — Lázasnak érzem magam — állítja meg az induló or­vost egy szolgálatban levő beteg férfi. — Megfáztam. — Gyógyszert szedett? — kérdezi az orvos, ■ közben pulzust mór. — Sóhajtson! Nem szúr, nem fáj sehol? Nyomásra nem érzékeny? Hányingere volt? Gyógyszert ír főL — Ha reggel láza van, for­duljon a körzeti orvoshoz. — És most bemenjek dol­gozni? — kérdezi bizonytala­nul. — Igazolást nem adhatok. Cseng a telefon. — Mióta köhög? — kérdezi a doktornő. — Láza volt? Náthás? Gyógyszertől kapott már kiütést? Jobb lett volna délelőtt megmutatnia a tor­kát... A fogászaton nagy a forga­lom. Még nem tudják, hogy az ügyeletesek csak rendkívü­li esetben állnak a beteg ren­delkezésére. — Ennek a fiatalembernek egy-másfél hónapja fáj a fo­ga. Tudja, hogy itt nem kell várni. Egyébként csak a da­gadt, gennyes, vérző fog szo­rul azonnali kezelésre. A hoz­zánk fordulók 80 százaléka indokolatlanul veszi igénybe az ügyeletet. — Indulhatunk — szól dr. Vass Lajost Feszülten várjuk a motor indulását. Rakoncátlan jószág. — Selejtet kaptunk — tár­ja szét kezét a gépkocsiveze­tő. — Régóta gondunk van vele, nincs alkatrész. Kifogy. . alólunk a kövesét, sárban, sötétben döcögünk a Kállai dűlő felé. Kutyák, macskák fogadnak, de a pará­nyi helyiségbe is jut belőlük, ahol legalább tizenketten fo­gadnak. — Helyet a dokinak — szól egy kisgyerek. Az asszony dagadt lábbal üldögél. Égési sérülést szen­vedett. Azonnal értesíteni kell a mentőket, jól jönne most az URH készülék. A következő helyszín az új városrész 85 éves bácsi hö­rög, izzad, rángatózik. — Délután szédült, gyenge volt — mondja a lánya. — Semmit ne tegyenek — szól csendesen az orvos, és villogva szágukiunk a mentő­állomásra. — Segélykérő automata kel­lenne a külterületre — foly­tatjuk a témát. — Mennyiben tér él a kör­zeti rendelés az ügyeleti mun­kától? — Semmiben, mert egy-két sürgős eset napközben is adódik, kivételek a tipikus éjszakai tünetek. Hiányos most is a gyakorlati felkészí­tés, és az volt akkor is, ami­kor végeztem az egyetemen. Nehéz annak, aki falun kezd dolgozni vagy beosztják ügye­letre. Régen kétévi kötelező kórházi gyakorlat volt, de most kevés az orvos, így »a szükség törvényt bont«... Az ügyeletén újabb betegek várnak. Míg a .várost jártuk, a fogászaton összevarrtak egy vérző foghelyet, jó páran pe­dig megszabadultak hetek vagy hónapok óta fájó foguk­tól. r— Eddig lázas gyermekek­kel foglalkoztam —- tájékoz­tat dr. Trogmayer Katalin. — A többségét délelőtt . kellett volna orvosnak látnia, a ki­csiket ugyanis kiadta az óvo­da, a bölcsőde. A doktornőt köziben gye­rekhez hívták. — Ennek a kislánynak a torka fájt. Kapott gyógyszert. Éjfél felé elcsendesedik az ügyelet. Zuhog az eső, villám­uk, bepárásodnak az ablakok. Pislogunk, ásítunk, és ami­kor m égősömén a telefon, in­dulunk. Harmadszorra is elköszö­nünk a sofőrtől. Űjabb 20 per­ces pihenő. — Eddig nyugodt éjszaka volt — szólal még dr. Vass Lajos. — Nem kelleti: vesze­kedni, nem hoztak részegeket, akiket nehéz lefogni. Ásít, és tovább virraszt. Ta­lán a holnapra gondol Reg­gel 7-ig tart az ügyelet és a betegek már várják az Erdő­sor utcában. — Nem fáradt? — kérde­zem másnap az orvosit a kör­zeti rendelőben. — össze kellett szednem magam, mert egyenesen ide jöttem, de a betegek szinte mindig meglátják rajtam aiz éjszaka nyomait. Délben a kétórás pihenő helyrehozott. Estig folytattam a rendelést. Incze Andrea A iérfyeg smnmázására tö­rekvő közönség és a kritika gyakran illeszt állandó jelző­ket a nagy előadóművészek neve mellé, imigyen: az át­szellemült Rubinstein, az éteri Horovitz, a démoni Richter, a józan Glenn Gould. E ragad­ványnevek kiötlői termeszéte- sen nem minden esetben éb­rednek rá, hogy az. amit ők a leglényegesebb művészi vo­násnak gondolnak, csupán póz, szerep, a hatáskeltés esz­köze. Nos, ha pályáját hason­ló szellemben folytatja, Rán~ ki Dezső aligha kap majd ilyen »becézésit«, Művészeté­nek ismeretében, hétfői kapos­vári koncertje után legföljebb egy jelzőt érezhetünk találó­nak: póznélküli. Mert a természetesség, a szellemi—lelki átalakulásra való készség személyiségének leg'szembeszökőbb jegye. Nem játssza el a manapság diva­tos pianista-szerepeket, nem töröágeti feltűnő mozdulatok­kal izzadt homlokát, nem vág szenvelgő arcot, mint altit vesztőhelyre vezetnek, de nem mímeli a könnyed »grand- seigneuröket« sem, nem érez­teti gúnyoros ’mosolyokkal a legmegeröltetöbb részek elő­adásakor, hogy a brillírozás adottsága velem sízületett, mindez semmiség nekem. Akár Mozartot játszik, akár , Schumannt vagy Chopint, egyszerű, kedves, talán egy kicsit visszahúzódó huszadik századi fiatalember marad, I akit mintha zavarna a közön­ség »rámenős« vastapsa, s akinek lényéből egyetlen ér­zés sugárzik, de az hallatlan erővel: az alázat a kenyér- adó nagy mesterék iránt. Sohasem igyekszik minden­áron átértelmezni, saját ér- zésvilágának illusztrálására felhasználni a műveket. Mo­zart-játékában — ezúttal a nagy C-dúr szonáta tolmácso­lásában — afféle bájos, a vi­lágra éppen csak szemét nyi- tógató, a szalonok hangulatá­tól elbűvölt vagy az első sze­relem érzésétől meglegyintett kiskamasz marad, aki a hang­zatos frázisok helyett inkább egy szemérmesebb hangot vá­laszt: bizonytalan vallomáso­kat diszkrét billentéselckel, pi­ciny érzel emrezdüleseket fi­noman elhaló decrescendók- kal, s az éneklés, a töretlen dallamvonalak örömét. Talán természetes, hogy e költői tar­talomhoz nem a mai Mozart- előadásimódban divatossá vált motorikus, ridegen kopogó rit­musokat választja, hanem egy oldottabb, alkalmazkodóbb tempóvétellel igyekszik ér­vényre juttatni a Mozart-mu­Ránlii Dezső a koncert előtti próbán.' zsika kellemét, elkerülve per­sze a negédes hangvételt. Robert Schumann monu­mentális C-dúr fantáziája ré­gi repertoárdarabja Ránkinak. hétfői interpretálásában azonban egy csöppet sem- erezhettük a rutin hatását. Igaz, egy ilyen szélsőségesen romantikus módon megfor­mált kompozíció illúziót kel­tő bemutatásában a pillanat­nyi diszpoizációnák, a hang­szer mellett hirtelen támadt ötleteknek legalább akkora szerep jut, mint a begyakor­lottságnak, ám Ran kiből a kísérletezésre való hajlam sem hiányzik, főleg a poéti- kusabb részletekben, a termé- szetimádatnak és a szerelmi örömnek ezekben az olvatag megnyilvánulásaiban. Itt is föl kellett figyelnünk bdllen- tási kultúrájának sokszínűsé­gére, arra a képességére, hogy egyetlen.. , másodperc alatt hangsizínt is Vált, nemcsak' hangerőt. Azt a módot, aho­gyan az álmodozás hangulatá­ból átvált egy himnikus, szin­te, eufóriás, tobzódásba, azt a módot, ahogyan a szerelmi mámort a Dávid-szövetség forradalmi mámorába vezeti át Ránki, a lecsapongó fan­táziával, a legbéklyótlanabb, kedéllyel is nehéz követni. Meg akikor is, ha a hangulati szélsőségekkel csínján bánik, ha ped ál-használatával nem törekszik hosszan »rezonálitat- ni« a költői tartalmakat, s ha fortissirnói sem csapnak át eltorzult dübörgésbe. Mert a hangszépség, a harmónia Rán­ki számára szent. Csupán egy helyen érezhettük, hogy e szentet némiképpen megsér­tette: Chopin g-mo'H balladá­jának egy icipicit harsány be­fejezésében. E műben kárpó­tolt viszont az indítás korrekt szépsége, az álromantikus ■»el­mosás« helyett' a klasszikusan mértéktartó hangvétel, j S végiül isimét egy, szinte « teljes emberi érzésvilágot át­fogó alkotás, Chopin h-moll szonátája, ez is portalanul, előre gyártott koncepciók nél­kül, az első tételben csapon­gó poézissel, rengeteg árnya­lattal, de egy mai fiatalember »ellenőrzött rajongásával«, s nem nevelőnösen könnyesen, ahogyan a lengyel mester mű­veit ' sokan ma is értelmezik. Itt vált a legvilágosaibbá Rán­ki művészetének egy lényeges vonása: az elemzés igénye. Az áradó első tétel formálása vagy a zárórész komoran ro­mantikus karaktere gyökere­sen eltért — mind dallam- formálásban, mind billentés- tedhnikai szempontból — a nyilvánvalóan a klasszikus elődöktől ’ eredeztethető zárt­ságtól, mértéktartástól, mely a harmadik tétel indulőszerű dallamára jellemző. Ránki te­hát nemcsak szuverén önma­gát mindenféle hamis hagyo­mánytól, klisétől távol tartó, ösztönös tehetség, dé hallatla­nul tudatos, trenden stílusra, minden karakterre érzékeny, nagy művész' is. Előadásában még az olyan »apróságok« is élményszámba mennek, mint a ráadásul hallott Chopin-etűd és Sztravinszkij Petrusikia- szvitjének elragadó részlete. Koncertje közben egy kedves Schubert-dal jutott esizembe: A múzsafi. Lengyel András Fekete Gábor Anno 1919. Újságírók Somogyta Mégis kisüt a nap 1933. Megjelent a m. kir. postavezérigazgatóság kiad­ványa, »A postai szállításból kitiltott vagy bíróikig lefog­lalt sajtótermékek jegyzéke«. A betiltott könyvek szerzői listájáról néhány név: Gábor Andor, József Attila, Károlyi Mihály, Kun Béla, Radnóti Miklós. És köztük van Péchy- Horváth Rezső »Mégis kisüt a nap« című könyvével, amely 1930-ban jelent meg Buda­pesten. A könyvtől nemcsak a postai szállítás jogát von­ták meg a cenzor ítéletét kö­vetően, hanem el is koboztatr U az ügyészség. Mindéin okuk megvolt rá: ez a regény sze­relmi történetbe ágyazott vádirat a háborús hisztéria és a sovinizmus, az úri szem­fényvesztés és a népelnyomás, a sajtószabadság megcsúfolá­sa és a korrupció — egyszó­val minden ellen, ami az el­lenforradalmi uralomnak úgy­szólván létalapja volt. Politi­kai jelentősége mellett irodal­mi értéke is van, a bevezető néhány »cenzoraítató« oldal után érdekes-izgalmas olvas­mánnyá válik. Főszereplője Ughy Csaba kaposvári újság­író, aki Fonyód i Echó cím­mel. szándékozd-: lapot indí­tani, mert Kaposváron, »ahol a panamák még fényes nap­világnál1 is vígan burjánza- nak és a legvadablbul tenyé­sző gombákat is túlszárnyal­ják, nálunk nem írhatjuk meg a közönség rovására dü­höngő városi és egyéb szer­vezetek szemérmetlen garáz­dálkodását. Ezernyi érdekszá! fűzi össze a kiadókat a zava­rosban halászgató sógor-koma városi potentátumokkal és így egy szó sem láthat nap­világot a közönség bolondítói ellen.« Mintha csak a Somogyi Tü­kör egyik cikkét olvasnánk... Jutái Zsuzsa fonyódi tanító­nő, az újságíró szerelme szin­te fehér holló a negatív sze­replők tömegében. Például a bokacsattogtató és üresfejű hadnagyokkal flörtölő millio- mosiány mellett, akinek apja »a kisváros St. Donnernek nevezett girbe-gurba fertályá­ban rezideáii« és aki »sok íű­részport adott el korpa he­lyett« a világháború éveiben. Az a Horváth Rezső, aki 1915-ben még anekdotákat je­gyezhetett le a frontkatona társakról, 15 évvel később így számolt be könyvében a ta­pasztalatairól: »A fronton a szegény baka fűrészpor és ku­koricacsutkából összeelegyí­tett micsodán és meleg vízen tengődött, de a tiszteknek még a szűkebb viszonyok idején is megvolt a rendes élelme. A baka rongyosan, sokszor mezítláb rohant az ellensé­ges tűzbe, míg a tisztje tucat­számra agyusztáltatta a ru­háit a század szabójával. A közember családja idehaza éhenhalással küzd, 6 maga künn a fronton szédül az éh­ségtől, de élelmesebb tisztje ládaszámra küldi haza a szá­zadtól ellopott élelmiszereket«. A regény cselekménye 1918 őszén játszódik, 1933-hoz sem éppen a közelmúltban. A könyv betiltásának poli­tikai oka nyilvánvaló, így a derék bírák döntésükkel ma­guk is megerősítették, hogy a még monarchiakori rendszert illető írói vádak tulajdonkép­pen az ellenforradalmi Ma­gyarországra is érvényesek. Mert a regényben Ughy Csa­ba, a kaposvári újságíró sok olyan témát érint — egy hosz- szú szerelmi vallomás ürügyén —, amelyet a korabeli magyar lapok hasábjaitól " gondosan távol tartott a .cenzúra. Be­szél csapnivaló diplomatáikról, akik hiúsági kérdést csinál­nak a béketárgyalásokból, mert »nem az országok érde­keit nézik, nem a népmilliók szenvedéseit és küzdelmeit te­szik a mérleg serpenyőjébe, hogy nem békülhetnek, ha­nem a saját egyéniségüket és hiúságukat, amelyek — sze­rintük örök .folt’ maradna egy .szolgai’ béke ...« Kigúnyolja a munkát látásból sem isme­rő főherceglet, »aüti megláto­gatván aratóit, azt kérdezi az egyiktől: ön mivel foglalko­zik? — Aratok, fenség. — A rat ? Nagyon szépen arat. Nagyon örülök. Nagyon meg* vagyok elégedve.. « Péchy-H or váth Rezsőnek ezenkívül még több mint húsz könyve jelent meg. Többnyire novelláskötetek és útleírások, de akad közöttük történeti munka, sőt fantasztikus bűn­ügyi regény is. A Tanácsköz­társaság megdöntése után tíz évvel írt és betiltott kisregé­nyében, a »Mégis kisüt a nap«-ban ugyanaz a rangra nem, csak érdemre néző, igaz­ságkeresésében megalkuvást ’nem ismerő publicista hang érződik, mint a Somogyi Tü­kör hatvan éve sárguló lap­jain, r (Folytatjuk)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom