Somogyi Néplap, 1979. szeptember (35. évfolyam, 204-229. szám)

1979-09-19 / 219. szám

Piackutatás és tapasztalatcsere Félidejéhez érkezett az őszi BNV: ma tartják az utolsó szakmai napot. Holnaptól a vásár már nemcsak délután, hanem nyitástól zárásig a nagyközönségé. A szakmai napok időszakában a fogyasz­tási cikkeket készítő ipari vállalatok és a kereskedelem szakemberei találkoztak. A vásáron folytatott piackutató munka, a tapasztalatcserék, az üzleti tárgyalások és a meg­állapodások segítenek abban hogy a nehezebb nemzetközi gazdasági körülmények elle­nére is megfelelő legyen a lakosság fogyasztási cikkekkel való ellátása. A vásár egyik fő célja éppen ez. A másik pedig az, hogy lehetőséget nyúitson a termelő és a ke­reskedelmi vállalatoknak, hogy közvetlenül találkozza­nak a fogyasztókkal. A mai vásárlátogató holnap vevő le­het a boltokban. A gvártók és a forgalmazók számára nem közömbös, hogy miként véle­kedik a bemutatott termékek­ről, várja-e, keresi-e majd az üzletekben is. Kiállítók Somogyból A hatodik alkalommal meg­rendezett őszi nemzetközi fo­gyasztási cikk-vásár sok min­denben hasonlít a tavalyihoz: nem nőtt a kiállítási terület és a kiállítók száma is meg­közelítően azonos az előző éviveL A bemutatott termé­kekre azonban korántsem le­het ugyanezt elmondani: van új és sok a továbbfejlesztet’ fogyasztási cikk. A vásárnak ezen a részén — a magyar kiállítók mellett — sok szép terméket mutat­nak be a külföldi cégek. A világhírű szovjet szőrmék, a csehszlovák bőripar legúiabfc termékei, az olasz kötött áruk, a bolgár, a lengyel, a jugoszláv, az indiai és a cip­rusi textil-, valamint konfek­cióipar termékei, az NDK-ból é-kezett szőnyegek, függönyök összehasonlításra is alkalma* •tónak — nemcsak a kereske­dőknek. hanem a vásáriáto- gstőknak is. Ebben az össze- haronlítísban is megálHák a he'vüket a maevar termékek: a Pé~si Br-gvár kényem'»* s'p'gá’ó úi cikke' és a Minő­ségi Cipőgyár 300 darabból ól'ó kollekcióba vásári sik“- Siker lesz-e a boltokban is? őzt moncHák évente kétezer úi modell készül a tervező- asztalon, - s amit ma a vásár- ’átogató a kiállításon talál rz már íze’ítő a jövő fc-*-mék- üs’ájáW'l. <• a -távlati feí’esz- t-ési elképzeléseket is mutat­ja. Bútorújdonság A bútorkiállitás nemcsak a területét tekintve foglal el jelentős helyet az őszi BNV-n, jelentős a kiállítók száma miatt is. A magyar bútorgyá­rak többsége ismert és kere­sett termékét hozza el. A Székesfehérvári Bútoripari Vállalat Garzon fantázianevű szekrénysora többnyire csak kiállításokon látható: a bol­tokból ugyanis hihetetlenül A* érdeklődök tömegé* el­sősorban ott találja a látoga­tó, ahol újdonságot állítottál , ki. A vásáron a legnagyobb területet a textil-, a bőr- és a ruházati termékek fog'alják el. f' cikkekkel egy csarnok­ban helyezték el a bútorokat és a lakástextilt. Európai-hírű nagyvállalatok és csak itthon ismert ipari szövetkezetek, kisüzemek termékei kelnek egymással is versenyre. A Kaposvári Ruhagyár gyer- mekcikkekkel szerepel a be­mutatón. őszi és téli termék­családja mellett ott az okle­vél: a Könnyűipari Ministe­rium gyártmány feji esetés; pályázatán második di ia*. nyert a kollekció. A bemuta­tott cikkek prototípusok. A kérdésre, hogy mikor kerül­nek forga’omba. Müller Lász­ló igazgató így felelt: — A gyártást jövőre ter­vezzük; a kereskedelem igé­nyétől függ. hogy mennyit hozunk belőlük forgalomba. A csurgói Napsugár Ipari Szövetkezet nem hivatalos ki­állítója a vásárnak, termé­keit mégis megtalálja a láto­gató. A avőri Grabop’ast Val­is ,t kiállításán a csurgói ter­mékeken is bemutatják, hogy anyagaikból milyen konfekció készíthető. '•ovid idő alatt elfogy. A 7,a la Bútorgyár Zemplén II. el­nevezésű szekrénysora — a szakemberek véleménye szerint — hiányt pótol; eddig tőkés importból elé­gítette ki a kereskede­lem az igé­nyeket. A gyár tervezői ugyanis olyan stílbútort ké­szítettek, amely gazda­ságosan elő­állítható nagyüzemi technológiá­val is Ezt úgy érték el, hogy tipizálható al­katrészekre helyezték a különféle dí­szítéseket Az eredmény: vá­sári nagydíj. Ebből a termé­kükből tavaly és az idén 117 garnitúrát ér­tékesítettek itthon, tőkés Piac­ra 240 garnitúrát szállítottak A szériasz.ámot — a szakem­berek véleménye szerint — rém a piac, hanem a gyártá­st kapacitás határozza meg Díjat kapott a koktél ínycsiklandozó az élelmi- szeripari termékeket bemutató tét pavilon. A füstölt koloasz illaté. a paprika füzérek és gyümo1csök után a tartósító ipar termékei következnek. Nemcsak azt érdemes itt megfigyelni, hogy mit kínál az élelmiszeripar, hanem ári is, hogy hogyan. A gusztuso­sán csomagolt mélyhűtött és tartósított áruk sora gondol­kodásra készteti az embert: miért nem lehet hasonló mó­don megvenni ugyanazt a terméket a boltokban? En\ lítsük példának a jól ismer* Balaton sört A Nagykanizsai Sörgyár régi és új terméke* között kapott he’yet Bárhogy vizsgáltuk az üvegeket egy foltot nem találtunk rajta Az egvetlen címkét pontosan a heVére ragasztották, s a ra­gasztót csak oda kenték, aho­vá a címke került A szeszmentes üdítők tár­saságában két jól ismert so­mogyi termék is szerepelt: a Balatonboglári Állami Gazda­ságban készült literes palac- kozású szőlőlé és a Siófoki Állami Gazdaság ivólevei. Kö­zülük újdonságnak a paradi - csomkoktél számit A gazda­ság ezentúl a jó tulajdonságok felsorolása után azt is hoz­záteheti: az idei őszi BNV vásári díjával tüntették ki Autó és kerékpár Az élelmiszeripari pavilon­tól nincs messze a járműk’ál­lítás. Az első megállapítás- kevesebb az autó, rrr'nt amennyit a korábbi évekbe.-, megszoktunk. A szocialista országok autógyárai közül a Trabant és a Wartburg hoz­ta el ismert de műszakilag továbbfejlesztett termékeit Bemutatták a jól ismert Pols­ki Fiatokat is. Hiányzik vi­szont a vásárról az idén is a Polonéz. A Szovjetunió autó­gyárai a Lada 1600-ast és » kisteherautónak átalakított Moszkvicsot mutatják be Kevesebb tehát az autó, több viszont a motorkerékpár és a kerékpár. Egyedül a Csepel Jármű- és Konfekció- ipari Gépgyár huszonkét tí­pust mutatott be. Az idén először láthatnak itt olyano­kat. amelyeket eddig csak ex­portra szállítottak. A kerék- nár az év nagy részében hi­ánycikk a boltokban. Pedig — mint a vásáron elmond­ják — a csepeli gyár szinte minden igényt ki tud elégí­teni: az egészen olcsó — és egyszerű — járművektől a tizsebességes versen rikerék- r>árig sok mindent gyártanak. A rekonstrukció befejezése után a gyár kapacitása évi S00 ezer darabra emelkedett; az idén már 400 ezret készí­tenek, és ennek a fele a ha­zai boltokba kerül. A gvar most eljutott odáig, hogy töb­bet tud kínálni, mint amenv- ny:t a kereskedelem kér. En­nek bizonyítéka az Í6, hogy megrendelést vesznek föl a helyszínen, és a vevő — a megrende’és alapján a Skála Áruházból hazaviheti a kerék- oárt. Meghívták a vásárra a nagykeresked'elmi vállalato­kat is: látogatásuktól azt várják, hogy az idei évre szó­ló megrendeléseket megeme­lik és bejelentik igényeiket a következő évekre A csepeli gyár módszerét azért is érdemes megemlíte­ni. mert példa arra. hogy mi­ként lehet kereskedelmi esz­közökkel sürgetni az áru megismerését Az ilyen be­mutatók, a részletes tájékoz­tatás hasznára válnak a gyár­nak is, a kereskedelemnek is Dr. Kér ez a Imre Fogyasztási cikkek a BNY-n Tehetetlenül M a két történetet szeretnék elmondani Önöknek; váz­latosan, a részletek elhagyásával, mert így is szem­betűnő lesz: összecseng a két esemény. De mielőtt bármihez is hozzákezdenék, hadd kérdezzem: érezték-e már, milyen iszonyú érzés a tehetetlenség? Amikor tudja az ember, hogy jó ügyet szolgálna, segíteni szeretne, de nincs módja rá. Amikor végső elkeseredésükben fordulnak hozzá az emberek, s bármennyire is próbálkozik, be kell ismernie: nem tehet semmit. Mire vállalkozhat ilyenkor? Elmond két történetet a sok közül okulásként, hogy — ha lehetséges — sohase szülessenek meg e történetek hason­másai. „ Az egyik szereplő csaknem tizenkét évig dolgozott a föld alatt. Hittel, szenvedéllyel és odaadással. Most itt él közöttünk — szűkebb határainkon belül — ro-kkantan és lelk’leg sériilten: igazságot keresve, de igencsak megkésve az igazságkeresésben. Nem lehet segíteni. Története meg­rázó és elgondolkoztató. »Pörölyét« megemeli, forgatja a feie körül, a célt. azonban — ahová iránvítaná — rosszul választotta meg. Vádaskodik — teljesen érthető! —. de nem azt és nem azokat vádolja, akik az. »ostor nyelét forgatták«, hanem azokat, akik az »ostor su darán« tettek pontot szo­morú ügyének végére. És most már minden hiábavalónak látszik... A bányába 1970 körül tapasztalt először elváltozást a kezén: tudta, az állandó vibrációs ártalmak következmé­nye. Később a lábain is érezte, baj van: zsibbadtak a vég­tagjai. lehűltek, elfehéredtek és az elhalás jelei mutatkoz­tak rajtuk. Panaszkodott. Megvizsgálták. Két évvel később, mint armkor először kérte... Közben megromlott a hallá­sa is. de erre iigvet sem vetettek. Csak megállapították, hogy « vibrációs ártalmak rokkantsági járadékra jogosítanák. Ezenkívül ügyében semmi sem tőként. Maradt a régi munkahelyén. Nem birta tovább. Egészségi panaszaira hi­vatkozott. és felmondott — nem tűnt föl senkinek. Pedig Uiiékoztathatták volna, hogv kérhet más, könnyebb mun­kahelyet, beosztást: hogy. rehabilitációs igényei is lehetné­nek. Kit érdekelt, hogv mi lesz egy emberrel a sok száz vagv ezer közül? Az út a bírósághoz vezetett, de előbb a munkaügyi döntőbizottsághoz, a Munkaügyi Bírósághoz — ahol többek között egv év telt el, amíg megállapították, hogv a vállalat a munka- és egészségvédelem alapvető fel­tételeit sem biztosította. De mit jelenthetett ez már egv megrokkant embernek, aki felmondott, kártérítést kért csupán, s rendre megrövidítették. Furcsa következmény: a bíróságot hibáztatja. Mondja és írja kétségbeesésében vádjait.: de egvet sem irányoz oda, ahol — ne kerteliünk kimondani — embertelenül bántak el vele. Orvosokat é* iogi szakértőket kértem a dokumen­tumok tanulmánvoz^sára: hónapokig tartott a »nyomozás«. És mire jutottunk? Arra. hogy ha 1972-ben — amikor már nyilvánvaló volt a vibrációs megbetegedés — kiemelték volna eredeti munkaköréből, akkor nem hatalmasodhatott volna el rajta a betegség. És a másik észrevétel. Nem hagy­hatták volna, hogy kétségbeesésében íés más segítség hí- jánl megszüntesse a munkaviszonuát. Nem látott más utat maga előtt A végkövetkeztetés mégsem lehet más: ember­telenül bántak el vele. Ez idézte elő, hogv mai követelése) irreálisak, következtetései hibásak. Akad-e valaki, a&i »visszanéz« egy ember sorsára, arra az emberére, aki csak­nem tizenkét évig dolgozott becsülettel a föld alatt? A másik szereplő gyötrelmeit még átvészeli a fiatal természet Nem érte egészségügyi ártalom: lelké­ben. emberi mivoltában alázták meg »csupán«, de azóta képtelen önmaga előtt is talpra állni. »Bűnöző len­nék csakugyan?« — kérdezte ezerszer, álmatlan éjszakáim a sötétbe bámulva, mert — hibázott bár — meghurcolták, megvádolták, bűnözőként kezelték és fölmentették, azaz megszüntették ellene a nyomozást. De állását vesztette és lelki nyugalmát, békéjét, s csak a munkája iránti rajon­gás él benne, nosztalgikus lemondással fűszerezetten. Mi történt? Gondnoki állást vállalt a fiú — képzett­ségének és érdeklődési körének megfelelőt — alacsony fi­zetésért. És naivan »bedőlt« a szónak, amelyet soha sem rögzítettek írásban s amely a vesztét okozta, hiszen köny- nyű volt később letagadni a vizsgálat során. A »hivatal« második embere — sajnálkozva alacsony fizetésén — azt tanácsolta, hogv kössenek másodállásos szerződést felesé­gével vagy családtagjával; a munkát ő is elvégezheti, így legalább a családban marad a oénz. El óbb felesége, azután nagynénje kötött munkaszerződést, de helyettük a gond­nok takarított, aláírásával igazolva ő is vette föl a havi 909 forintot Erre volt meghatalmazása, de a szóbeli »fel­hatalmazásról« semmi papír. És mire az első számú ve­zető észrevette a szabálytalanságot, a második számú — aki ezt a »megoldást« ajánlotta — már nyugdíjas volt és letagadott mindent Kelepcébe került a fiú. »Munkaviszonyával kapcsola­tos kötelességeinek vétkes megszegése (amelvre egyetlen bizonyíték sincs hiszen a munkáját, sőt a rokonáét is el­végezte', okirathamisítás és sikkasztás volt ellene a vád. Jegyzőkönyvek és tanúvallomások sora, kihallgatások és szembesítések, állítás és tagadás párharca hónapokig, Fe- gyelmi úton elbocsátották. A meghurcoltatás azonban nem ért véget Más »bizonyítékokat« is keresett ellene a hiva­tal. Csak az »eredőt« nem vizsgálta: hivatali tekintélyének súlyával ki biztatta föl ezt a fiatalt arra. hogv mások ne­vében (a hivatal tudtával) végezzen el különböző munká­kat s ő vegve föl értük a pénzt. Ne higgyék, hogy a szabálytalanságok mellett török pálcát Jól tudom, mi az. ami emberileg, erkölcsileg elfo­gadható. Az »illetéktelenül felvett munkabért« 17 823 fo­rintban határozták meg. A rendőrség hosszan tartó nyomo­zás után megállanította: a csalás bűntette nem áll fönn, károkozás nem történt. Csupán a magánokirat-hamisítás állapítható meg. amit beismert, és amiért a hivatal a leg­súlyosabb fegyelmi büntetéssel, elbocsátással sújtotta. Ve­le szemben a legenyhébb büntetés kiszabása is szükségte­lennek látszik«. A nyomozást megszüntették. Idézek leveléből: »Rettenetes állapot volt És fizettem érte. Fizettem idegeimmel, egész lényemmel. Nem vették figyelembe becsületes munkámat, családi körülményeimet sem. Rémítő volt látni a szenvtelentóget. a közönyt, a »nagy halat fogtunk« ábrázatokat. Igazságérzetem nem tud bele- nyugodni a döntésbe... Elhelyezkedtem, de még brigádtag sem lehetek. Megbélyegeztek. Azt hiszem — ha hibát kö­vettem is el — ártatlanul...« Eddig tartana a történet Valódi bűntett tehát nem ta­láltatott. De ki tünteti el egy ifjú családapa leikéből a megaláztatás és meghurcolás szégyenfoltjait? Ki semmisíti meg ujjlenyomatát a bún ügyi nyilvántartásban? Ki mond­ja meg neki, csupán hiszékenységének, s azután a mérhe­tetlen rosszindulat sorozatának az áldozata? E gondolkodtam. Mi lesz azokkal, akiket megvádol­nak, bűncselekménnyel gyanúsítanak, s aztán ki­derül róluk, hogy legföljebb szabálytalanságot kö­vettek el? Ki ad erkölcsi elégtételt? És hogy visszatérjek első történetünkhöz: hatósági úton vádolható-e emberte­lenséggel egy vállalat vagy intézmény, ha rászolgál? A panaszos levelek és dokumentumok hússzor ekkora terjedelmet is megtöltenének. Megrázó sorok. És nem fel­tételezik a tehet,ellenséget Mit tehetnénk hát ilyen és ha­sonló esetekben? Csak azt, hogy történeteinknek sohase szülessenek hasonmásai. . . . _

Next

/
Oldalképek
Tartalom