Somogyi Néplap, 1979. szeptember (35. évfolyam, 204-229. szám)

1979-09-16 / 217. szám

/Cetemen Lajos Kezem kezedben/ Kezem kezedben: ujjaim így tükörbe néznek: véred sűrű rohanása^ keresi ereim, szíved felöl piros uszály érkezik forró sürgönyökkel — tenyered hajszál-rajzát szimatolja markom: csokorban a jóság és benne egyenlően elosztva gyengédség és erő — Ha kezed kezemben, összegyűlt veszteségeimtől üresre edzett tenyerem isméi célt talál: ujjaim az előbb még himnikus bábok megsejtik az eljövő pontos munkához a maguk legrövidebb útszakaszát Estefelé a Dunánál. Varsányi Pál grafikusművész metszete. Ezen nevettünk Borsszem Az 1867-es kiegyezés után Magyarország legnépszerűbb élclapja a hetenként megje­lenő Borsszem Jankó volt. A történelmi sorsfordulókat, korszakokat túlélő sajtóorgá­num 1868-tól 1939-ig évtize­deken át- mulattatta, szóra­koztatta olvasóit. Kaszinók, kávéházak, klubok, olvasó- és -társaskörök járatták, a köz­életi érdeklődésű olvasók tíz­ezrei mosolyogtak tréfáin, raj­zain, humoros írásain. Az el­ső lapszámban Gyulai Pált, Vas Gerebent is ott találjuk a szerzők közt, később a jó tollú Dóczy Lajost, Kozma Andort, Somlyó Zoltánt. Ba­bits Mihálynak is megjelent néhány írása a lapban. A Borsszem Jankó alapítója, fe­lelős szerkesztője Csicseri Bors volt, valódi nevén Ágai Adolf, aki élete végéig, 1916- ig vezette és irányította a népszerű hetilap munkáját. A legolvasottabb élclap si­kerét, népszerűségét évtizede­ken át jellemző figuráinak, .•odamondogató« szereplőinek köszönhette; közülük jó né­hányat Ágai talált ki és for­mált lapszámról lapszámra. Mokány Berci, a vidéki föl­desúr, Mihaszna András köz- rendőr, Sanyaró Vendel köz- tisztviselő és az elmaradt vi­dékieket jelképező mucsaiak -története« nevettették meg hétről hétre az olvasókat. A Borsszem Jankó szer­kesztésének érdekes módját választotta Ágai. A lap nem a szerkesztőségben “-szüle­tett«, hanem Ágainak és ba­rátainak asztaltársasága -hoz­ta össze« hetenként egy bel­városi étterem vacsoraaszta­lánál. Ott tárgyalták meg a világ dolgait; ötletek villan­tak, szójátékok perdültek, az­tán ebből a nyersanyagból — tréfával fűszerezve, élcekkel tűzdelve — állt össze a kö­vetkező lapszám humora. A szerzői kollektíva névtelenül dolgozott: a szerkesztő csak az ezredik, jubileumi lap­számban árulta el a kíváncsi közönségnek, kik írták hét­ről hétre a népszerű élclap nevettető cikkeit. Ágai [Adolf érdeme, hogy még napjainkban is kellemes, üdítő élmény a Borsszem Jankó elsárgult lapjait for­gatni — és olvasgatni. K. Gy. M. Budapest anno... A Corvina Kiadó Budapest anno ... című albuma gyönyörű könyv. Ma már egyre kevesebben élnek azok közül, akik sa­ját szemükkel, látták a milenniumi évek ál csillogásának ki­rakatát, a századfordulót. Klösz György 1867-ben nyitotta meg fényképészeti műtermét Budapesten, néhány évvel ké­sőbb vállalkozását az ország egyik legjelentősebb grafikai műintézetévé fejlesztette. A századforduló hangulatát idézik föl azok a fényképfelvételek, amelyek Klösz hagyatékából a mai napig fennmaradtak, és most a Corvina Kiadó jóvoltá­ból megismerhetővé válik. E kort, a legszélsőségesebb ellentmondások korának is szokás nevezni-/akkor fejlődött világvárossá három város egyesítéséből a főváros, megtízszereződött lakóinak száma, és Beccsel való versengésében lett ma is szép, szerethető. Akkoriban épült az Országház, a Duna-hidak, a kontinens legelső földalatti vasútja, a fogaskerekű ... A nagy arányú építkezések, a városrendezés (a Nagykörút építése) sok em­bernek adott akkor munkát. A Corvina ma már másutt föl nem idézhető fényképeken mutatja be a majdnem 100 évvel ezelőtti fővárost: "Fényképfölvételek műteremben és házon kívül. Épületek, tájképek, életképek, intérieurök, gyártele­pek.« A kötet legnagyobb részt épületeket, Utcaképeket közöl, és régi üzletek, kávéházak belsőit is. A „Borsszem Jankó” tárczája A kis Brehm V A béka Csecsemő I _______________! .torában bé­b ékának, serdültebb korában már csak békának nevezik. Négy lába van, mint a lónak, de ettől abban különbözik, hogy soha sem botlik meg. Ujjait a gondviselés úszó­hártyával. kötötte össze, mi­nél fogva nem bír zongoráz­ni. Aesopus szerint, ha ök­röt lát, addig pöffeszkedik, míg szétpukkan. Galvani tő­le tanulta az elektromossá­got, s híres physiologusokkal ő közölte a vérkeringés rend­szerét. Tanítványai közé tar­tozik Falb. Tudós létére is nagyon kedveli az énekmű­vészeiét. Politikai meggyőző­désére nézve kétlaki; rendje­let nem visel. A kígyóval egyetemben sok becsületes emberre kiáltatik rá. Az em­beren kívül még csak neki van vádlija. Legpompásabb is legneme­használ ják föl, rokkant álla­potában az angolok Trans- vaalba viszik. A szamárra való mésallianceának gyü­mölcse az öszvér, mely csak annyiban ló, hogy az anyjá­hoz s apjához Is hasonló. A ló Tavaszi Noémi "grafikája. sebb állatunk. Értelmes állat a ló, minélfogva ezzé nem is lehet tenni. Tanulékony, mely tulajdonságánál fogva könnyen lehet őt a lelkes if­júságtól megkülönböztetni, mely színésznők hintájából szokta kifogni. Nagy feje van, de még vak korában sem búsul, ha Ugrón bőven gondoskodik róla. Megnyer- gelhető, megzabolható és megzabolázható, de adót még­sem fizet. A gyepen néha ve­szít. a karámban nyerít legújabb faja az Edison-fé­le »halló«! Húsát virslinek Az ember Homo sa- ______________piens. Szüle­tett a majomtól. Mivel sokan kételkednek ebben, nemesi oklevélre törekedik. Kezdi a szopáson, nagyrésze azon is végzi. De ilyenkor már a fe­lebarátja vérét szopja. Egy­mást falja s e tekintetben előnyösen különbözik a far­kastól. Túlságos szaporaságát enyhíti az ínség. Ősi vadsá­gából kivezette a rendjel, mellyel, mint fügefalevéllel, nuditásait takarja el. N ősténye takarékos. Amit ruhája végén hosszúra ereszt, azt felső testén gazdálkodja meg, de nem dajkál ási czél- ból; ezt a cselédjére bízza vagy Liebigre. Ezt a német »Mutterliebe« szábul szár­maztatja. Az emberi hím némelyike sikkaszt, s főkönyvet vakar, minek következtében duellál, hogy becsületességét bebizo­Botár Attila Épül az ősz Hol károgás kerengő rongyai alatt az ég az üres vízre szállt kő és beton beton és rezge fű vándor homok és föltúrt éjszakák a víz elé a kilátás elé épül az ősz a vadon árvaság Szélkakasok kéménytelen a füst dió idő üt egy számlapon át s nem töri föl csak a kőművesujj csak a dacos kölyök: ács-fia ács Hol károgás pompázó rongyai alatt az ég az üres vízre szállt kiforgatom nadrágom zsebeit szegény szegénynél tart házkutatást Gyökerek Kunta Kinte unokái Régen Vártak a ma­gyar olvasók olyan felfoko­zott érdeklődéssel könyvet, mint Alex Heley amerikai néger író Gyökerek című re­gényét. Vajon a hírverés — joggal kérdezhető — megala­pozottnak tekinthető-e. A bestseller ugyanis egy kicsit mindig gyanús, pedig a Gyö­kerek az volt az Egyesült Államokban több mint négy évig, a 3,5 millió példány is ezt igazolja. Haley 12 évig kutatta csa­ládjának eredetét; több mint 50 könyvtárat vallatott a há­rom földrészen. Azt hiszem, ezzel akaratlanul is elindí­tott hazájában egy azóta di­vattá vált hobbi láncreakció­ját, az őskutatást. Az író szép gesztusa köny­vének ajánlása: »Puszta vé­letlen. hogy éppen az Egye­sült Államok fennállásának kétszáz éves jubileumán je­lenik meg. Munkámat ezért «zületésnaoí ajándékul aján­lom hazámnak, amelynek te­rületén a Gyökerek cselek­ményének java része játszó­dik.« Nehéz elfogultság nélkül írnom arról a »megszállott« írói igyekezetről, amelv a Gvökerekböl sugárzik. Vissza kell térnünk a XVIH. század közpoének Afrikájába, Kun­ta Kinte szülőhelvére. Haley eléri azt, ami csak kevesek­nek sikerült önvizsgálatra készteti az olvasóit. Így mindnvájan megtaláljuk a magunk »nigger«-jét. Természetesen ennek az 500 oldalas regénynek vannak erősen ‘ megkérdőjelezhető oldalai, egvértelműen kiérez­hető az irói szubjektivitás. Mintha csak a neoromantika virágozna ki a négerek »an­gyali« természetében a fehé­rek pedig a nemrég birtokba vett »Űjvilág« ültetvényein a dantei pokol bugyrait já­ratják a' rabszolgáikkal. A szembeállításnak történelmi hitele van, de elképzelheted len, hogy a négerek között ne élne a kenyérgond, a bosszú, más emberi gyenge­ség. Envhe iróniával azt is mondhatnánk, magunknak sem képzelhetnénk etikusabb életet, mint amit találtunk Dzsuffuréban. noha hiányzik a kánaáni gazdagság De ez más, mint Marga­ret Mitchell Elfújta a szél című regényének és a belő­le készült filmnek a világa amely »csinált«, mesterkél­ten hamis, édeskés. Az. a pa­noptikum egyértelműen a? író »vegykonyhájában« ké­szült. a társadalmi igény ki­elégítését szolgálta, egy nem- létező álomképet varázsolt a Régi Dél bemutatására. Haley nemes igvekezet« egv történelmi folyamai "vötrelmes valóságát mutatia föl: az újkori rabszolgaság arcnirító csúfságait. ••Kunta. a legidősebb fiú e1 indult az erdőre fát vág­ni.. .. — és senki nem látta többé...« — ígv indítja el az ősapa történetét az afrikai öregember, a griot, hogy el­mondja az írónak a Kinte- nemzetség legendáját, úgy, ahogy megőrizte a száj ha­gyomány. Megható együttér­zéssel követjük a 17 éves TCi*ntéj; ATn«riVá1rzn. cs száll­Zalán Tibor A kálvárián Ólon Nándornak Feketébe keseredik a krisztusi pompa Üü az idő: fehér ruhát ad martalócokra. Süllyedő táj — égnek emelt karú nép a nádas. Megadta magát? Nem! Pusztulása ellen lázad. Állunk, beszakadt mögöttünk minden vészkijárat, szólíts hát szívünk mellé Virágos Katonákat. Magjainkat más tájakra szél menti: megérni. Mi veszhetünk, helyünkbe ők fognak visszatérni. Anna Martyiroszova I kiss you Ezt a mondatot akkor ej­tettem. ki, amikor az utcán egy szőke lány mellé értem aki idegen nyelvű szövegek­kel keresztül-kasul telepin­gáit import blúzt viselt. — Micsoda? — értetlenke­dett a lány. — I kiss you — ismétel­tem. — Angolul azt jelenti, hogy: »csókolom magat« ... — Szemtelen fráter — ál­lapította meg a lány. — De hogy gondolhat ilyes­mit ... én csupán elolvastam azt, ami magán áll. Itt van ni... Ez pedig: »Tetszik a szeme és az arcocskája.. maga a világon a legelbűvö- lőbb teremtés . ..« — Komolyan? — csodálko­zott a blúz tulajdonosnője — Hát én nem is tudtam! összeismerkedtünk. Az im,- port blúz alapján keletkezett szerelmi regény viharos gyor­sasággal bontakozott ki — de rövid ideig tartott. Kapcsolatunk soron követ­kező tisztázása után kényte­len voltam kijelenteni: — Meggyőződtem róla hogy a blúzodon olvasható szöveg nem felel meg a va­lóságnak. Egyáltalán nem vagy olyan szép. mint ez raj­ta áll. Ami pedig az eszedet illeti... — Te vagy a bolond! — mondta a lány, és örökre fa­képnél hagyott. Tehát, ki-ki megmaradt a maga álláspontja mellett. De megtörtént az, ami « legfon­tosabb: tapasztalatra tettem szert. Ezt meg kellett szilár­dítani. S egyszer odaültem egy lány mellé, aki szinten ilyesféle szövegbe volt cso­magolva. — A maga bájos szájacs- Icája érett meggyre emlékez­tet — fuvoláztam. — A sze­me pedig olyan világoskék, akár a júliusi ég ... A lány figyelmesen végig­hallgatta a műfordításomat azután pedig megkérdezte: — De hol áll ez, amit a meggyről mondott? — Hát, itt... — mutattam rá kissé bizonytalanul. És akkor az a nőszemély egy igen hosszú angol mon­datot kanyarított. — Mi-mi? — hüledeztem. A lány pedig kijelentette: — Tanulj meg angolul, tu­datlan fráter! — és fakép­nél hagyott. Ki nem állhatom a m,üvell lányokat! Fordította: Coliért György junk be abba a hajóba, amellel három hónapig tar­tott az út. »Míg ott feküdt, s mintha tűz marta volna a testét, rettegő üvöltésre kap- föl a fejét: a toubob olyas­miben serénykedett, ami csak az emberevő lakoma előké­szítése lehetett Két-két tou­bob megragadott egy foglyot térdre kényszerítette, egy másik meg sorra járt, vala­mi fehér habot kent rá a fejűikre, aztán egy keskeny villogó késsel lekaparta a hajukat, s hagyta, hogy ar­cukon végigcsorogjon a vé­rük.« Kinte jelképe is egyben a gyűlölt »nigger«-nek. Jelle­mének a legmarkánsabb vo­nása a szabadságvágy ösztö­ne, az önbecsülés, a találó- konyság, az önérzet és a kj- irthatatlan gyűlölet a fehér elnyomó, a rabszolgatartó »toubob« ellen. Ezek a tu­lajdonságok lépésről lépésre csíráznak ki benne, hiszen az őshazából a békét, az etikus magatartást hozta. A sze­génység nem deformálja el a lelket, a nép ősi hierarchiá­ban él. A Gyökerek lapjainak eze­ket a „részeit érzem a leg- szubjektivabb vallomásnak, az író megmutatja, milyen­nek szeretné láttatni Afri­kát. Amikor visszatér — a hetedik generáció tagja — még találkozik az egyik leg­ősibb szokással, a kézrátétel- lel, a gyerekeiket az idegen, a hazatalált kezébe adják. Milyennek látjuk a XVIII, századi Amerikát? Egyszer­re észleljük a történelmi pa­radoxont; az Angliából érke­ző kapitalizmust és a rab­szolgaságot. különös társa­dalmi ötvözet. Nemzedékek sora élt már az újhazában úgy, hogy a legkisebb remé­nye sem lehet a szabadság­ra. De az egyre izmosodd kapitalizmus »farkastörvé- pyg« állítja szembe az iparo­sodó Északot az ültetvényes Déllel. így került a szabad emberek közé Tom a család­jával, aki már iparra adta a fejét. A következő generáció tagjai már egyetemre ^kerül­nek, a középosztályba tor­názzák magukat. Az író apja is a rajongásig szeretett egyetemi professzor. Egy dolgot nagyon tisztén megrajzol az író: az afrikai négerségnek a legfőbb ereje a közösségformálás, a hon­nan jött család tartozásának a beidegződése. 1 Regény vagy dokumentum­regény, fact vagy fiction ? Haley szerint, faction, nem is faktum, nem fikció, hanem fakció, ami nem új műfaj, alighanem 'dókumentumj-e- gény. Szép számmal/ akadnak a kritikusok között olyanok, akik egyértelműen a törté­nelmi regény műfajába so­rolják, mint például Robert W. Fogd. írta: »A legjobb történelmi regény, amelyet eddig a rabszolgatartásról ír­tak.« Mások Beecher Stowe írónő Tamás bátya kunyhó­ját emlegetik. A Gyökérek sikere kétségtelen hasonlít­ható hozzá, de a Tamás bá­tya alacsonyabb esztétikai kategóriába tartozik. A két regényben 'mégis van valami közös, mégpedig az, mind­kettő »jókor érkezett mű.« A Tamás bátya kunyhója a nagy amerikai földrengés előszelét idézte, milliók érez­ték meg. hogy sorsuk is le­het, a Gyökerek pedig egy akut társadalmi valóság ter­hét nyögi. Haley a génjeiben hordoz­za még a megalázott, gerinc- roppantó múlt. sebejt, még akkor is, ha a sokat próbált, volt hajószakács, a jómódú középosztályban felnőtt író Los Angeles egyik legelőke­lőbb negyedében, • Beverly Hillsen él. Él és dolgozik, fölrázza az öntudatosokat. »Kijárattam én akkor a tör­ténelem minden döbbenetes kegyetlenségét — szakad ki belőle fájdalmasan a regény végén —. ember ember ellen elkövetett valamennyi gaztet­tét, az emberiségnek ezt a legnagyobb szégyenét...« Érdeklődéssel várjuk a re­gényből. készült televíziós adaptáció berr>"!«'H«-át\ Kádics Kárelff'

Next

/
Oldalképek
Tartalom