Somogyi Néplap, 1979. augusztus (35. évfolyam, 178-203. szám)

1979-08-03 / 180. szám

TV^TC0TZET Jöjjenek a szelídek! Mindennapi sorozatunkat add meg nekünk ma! —mor­moljuk mi, a »-vibráló doboz« hívei. És meg is adatik ne­künk. Ugyan nem mindennap — nehogy el bízzuk magunkat —, de annyiszor , legalább, hogy az adag elég legyen a tévénézők elbutulásához. Vé­gül is jótékony intézmény a televízió: leszoktat a gondol­kodásról. Sorozatbojkottom egészen szerdáig tartott; akkor jött az Alfa holdbázis, összes logikai bakugrásával és blődségével egyetemben. Bekapcsoltam te­hát — gyarló lény révén az ember — a készüléket. Ment-1 Bégemre: egész nap szellemi tevékenységet űzve estére ki-1 kihagyott az agyam, s egy ilyen pillanatban nyomtam be a tévé gombját. Szerencsére! Utóbb ugyanis áldottam az önkívület perceit. No, de sorjában! Ezt az Al­fát már ómegáig kezdtem utálni teljes szivemből, randa varasbékái és efféléi miatt. Kiagyalóját is a pokolba kí­vánva elmélkedtem azon, hogy miféle szörnyeteg termé­szetünk van nekünk, civili­zált főemlősöknek. Miért fan- táziálunk még civilizáltabb kései utódaink nevében, min­dig azon, hogy kiket vagyunk kénytelenek elpusztítani és kik akarnak minket eltörölni a föld — azaz jelen esetben a hold — színéről? És öt ré­Mindig jó a hangulat — A Kaposvári Mezőgazda- sági Főiskola hallgatóinak egy része külföldön tölti a köte­lező nyári gyakorlatot. Termé­szetesen csereakcióban: mert mi a környező országok főis­kolásait, egyetemistáit fogad­juk — tájékoztat dr. Lovas László adjunktus. — Kik tartózkodnak itt je­lenleg ? — Három tíz-tíz fős csoport a vendégünk. Kettő az NDK- ból, egy pedig Csehszlovákiá­ból érkezett. Július 24-től au­gusztus 13-ig lesznek itt. Tíz napot töltenek munkával, a többi időt pihenéssel, szórako­zással. — Ügy tudom, van előre szervezett program is számuk­ra — Igen. Ellátogatnak Pécsre, Mohácsra, Harkányba; ezen­kívül tervezünk egy többna­pos országjárást, valamint huzamosabb ideig Balaton- fenyvesen nyaralnak. Szakmai szempontból hasznosnak ígér­kezik hazánk több, mezőgaz­dasági jellegű felsőoktatási intézményének, például a debreceni agrártudományi egyetemnek a megtekintése. Útjuk során ellátogatnak jó néhány tsz-be, állami gazda­ságba, ahol a modern techno­lógiákkal ismerkednek meg. ígv bizonyára gyarapodnak gvakorlati és elméleti ismere­teik. Az udvaron egy csoporttal találkozom. Az étkezde felől jönnek, még kezükben szoron­gatják az ebédből maradt ka­lácsokat Néhányan most gyű­rik le az utolsó faiatokat. Könnyen ráállnák egy rövid beszélgetésre. Vidámak, ele­venek. A kérdésekre egy magas, iz­mos fiú, Thomas Gróbe maga­biztosan válaszol: — Valamennyien az NDK- ból érkeztünk, jómagam már negyedszer vagyok itt Számos barátom, ismerősöm van Ka­posváron. Szívesen jöttünk Magyarországra, szeretünk itt lenni. Kedvesek, segítőkészek az emberek. Remélem, renge­teg emlékkel, élménnyel té­rünk majd haza. — Mi volt például a mai fel­adat? — Kivételesen korán kel­tünk, mert a munka előtt el­mentünk gombát szedni a kö­zeli erdőbe — mondja Karín Mindt, egy hosszú barna hajú lány. — Mindenki a szakterü­letének megfelelő helyen dol­gozik : mi a lovakkal foglal­kozunk ; takarmányozzuk, gondozzuk őket. Rendszeresen lovagolunk is. Mások, akik a haltenyésztéssel foglalkoznak, a főiskola hallaboratóriumá­ban dplgoznak. — Munka után a szabad ide­jüket mivel töltik? — Szeretünk sportolni, rendszeresen röplabdázunk. Gyakran előkerülnek a gitá­rok, és közösen énekelünk. Szinte mindig jó a hangulat. A nyelvi nehézségek ellenére is jól megértjük egymást a Csehszlovákiából érkezett és az itt élő fiatalokkal egyaránt. — Ha lesz rá lehetőség, el­jönnek-e jövőre is? — Boldogan. Ha a követke­ző évben nem is, de minden­képpen visszajövünk Magyar- országra — fejezi be Kari. H. J. ’ szén át sulykoltuk magunkban, | hogy a néhány tíz vagy száz évvel későbbi magasabb kul­túrák embereinek, földön kí­vüli élőlényeinek kedvenc szó­rakozása egymás gyilkolászá­sa lesz. Megejtő perspektíva! Való igaz, hogy a tizennqgyes háborútól napjainkig bőven akad olyan esemény, amely azt sugallja, de 'időnként — mondjuk: néhány tv-filmere­jéig — nem ártana észretémi és másfajta életérzéseket plán­tálni magunkba. Vártam tehát a gombnyo­más után a következő dühön- genivalót. És erre jöttek a hölgyek. Kiváló űrhajóval. (Hoztak azért magukkal egy szörnyeteget, de ábból a faj­tából mar volt a holdbázisom egy _ meglehetősen kellemes és szelíd, Maya nevű példány, úgyhogy fütyültem erre a Dorzakra, ahogy valószínűleg ő is fütyült rám.) Szóval jöt­tek. És közölték: ők soha nem ölnek. Eme állításaikhoz aztán végig tartották magukat, és ez nekem elég volt ahhoz, hogy megbocsássak az egész Alfa holdbázisnak. Végre egy kulturált fej, amelyet az emberiség arról kénytelen megismerni, hogy nem gyilkol! Boldog, kiegyen­súlyozott, szelíd ... íme már az sem baj, hogy krotonnak nevezik magukat Bár nem ártott volna valami szebben és kellemesebben csengő ne­vet találniuk. Valamelyest megnyugtató, hogy ezt a békés jövőt is el tudjuk képzelni magunknak. Bár szívesen találkoznék a soha nem ölő népnek a tv- ben látott képviselőjével egy bensőségesebb eszmecserén — irigyeltem is azt a szerencsés fickót, aki mindvégig bízott a szőke szelídségben —, tudom, ez a találka egyelőre lehetet­len. Addig is várom a tévétől azt, ami megadatik: hadd hó­dítsa el a világ dolgain mind- omtalan gondolkozni akaró agyam. Legalább nem ütöm bele az orromat fölöslegesen semmibe, ha megvannak a so­rozataim. És ha megszűnik a bódulat — elmúlik, mint a szörnyeteg Dorzak hatása —, hát egye fene: jöjjenek a valóságban is a krotonok. Még olyan j ólöl­tözöttnek sem kell lenniük, mint a filmben, ha mér úgyis azt szeretnénk néhányan, hogy az ő békéjük és szelíd­ségük legyen a meztelen igaz­ság. Luthár Péter Korszerű étterem diákoknak H ÉTVÍG 1 TÁJOLÓ (Tudósítónktól.) A körzetesítés után az 1978/79-es oktatási évben a ta- bi álalános iskola és a hozzá csatolt kisegítő és tagiskolák — Kapoly, Lulla, Torvaj — tanulóinak a száma megha­ladta a nyolcszázat. A kör­nyező településekről a tabi általános iskola és a lakóhely között naponta rendszeresen mintegy kétszáz alsó- és fel­sőtagozatos gyerek »ingázik«. Napköziotthonos ellátásuk, ét­keztetésük a körzetesítéssel — és a gyerekek számárnak nö­vekedésével — évről évre nagyobb gondot jelentett nagyközségben. Az általános iskola konyhájának kapacitá­sa kicsi, 90—120 gyermek ét­keztetését nem tudta biztosí­tani. Néhány hónappal ezelőtt jelentős változás történt. Ha­tározat született, hogy tízmii lió forintos beruházással új a jelenleginél sóikkal nagyobb, korszerűbb éttermet és kony­hát építenek — a tanulók közétkeztetésének javítására. Tóth Ferenc, a nagyközségi közös tanács építési, közleke­dési és vízügyi csoportvezető­je elmondta: a múlt tanév­ben. 470 gyermek vette igény­be a napiköziotthonos étkez­tetést. Konyhai kapacitás- és helyhiány miatt viszont 95 tanuló felvételét kellett eluta­sítani. A nagyközségi közös tanács végrehajtó bizottságá­nak határozata alapján, az illetékes megyei szervek egyetértésével és támogatásá­val született meg a döntés: új beruházással javítani kell az általános iskolai tanulók étkeztetését. Két elképzelés volt: az égjék, hogy csak ét­termet és konyhát építsenek. A Belkereskedelmi Miniszté­rium az áfész beruházását nem hagyta jóvá, a második elkép­zelést kell megvalósítani. Először a háromszáztizen­három négyzetméter alapterü­letű ' étterem és a hozzá kap­csolódó kiszolgáló helyiségek: a ruha- és táskatároló, a mos­dók, a WC-k megépítésére kerül sor. Ebben az évben há­rommillió forint értékű mun­kát kell elvégezni a kivitele­zőnek. Az elkészítés _ határ­ideje a jövő szeptembere. A második ütemben — szintén ötmillió forintért — a 600— 1000 adag kapacitású konyha készül el; itt 1981 szeptembe­rében kezdenek főzni. Újra: Paraszt Hamlet Molnár Zoltán Rendhagyóan a jövő hét elejével kezdjük: a kaposvári nyár rendezvénysorozatában Jobba Gabi — a Népszínház kitűnő színművésznője — elő­adói estjére kerül sor. A hely­szín azonban megváltozott: nem a kaposszentjakabi ro­moknál rendezik meg, hanem a megyei könjrvtárhan. Az időpont: hétfő, 19 óra 30 perc. Jeles vendégünk egyébként a Buta Auguszt című önálló műsorával lép föl. Shakespea­re, Brecht, Fellini, Örkény István és mások írásaiból vá­logatta estjének anyagát. A televízió kétszer is adott be­lőle részleteket. Jobba Gabi az idei színi évadban a Nép­színházban is nagy sikert ara­tott önálló műsorával, s ugyancsak megérdemelten jó kritikát kapott Hernádi Gyula Hasfelmetsző Jack című já­tékának Viktória királynő­jéért, illetve Brecht egy őr­mesterfigurájáért, amely — nadrágszerep! A Kilián ifjúsági és úttörő­ház másik rendezvényére ugyancsak hétfő este kerül sor: az Universal együttes ját­szik az ifjúsági parkban, a szünetben pedig filmet vetíte­nek. S most lássuk e kánikulai hét végét! A víz bizonyára so­kakat vonz majd, alighanem -telt ház« lesz strandjainkon. Balatonboglár viszont nemcsak tó vizével, hanem színházi élménnyel is várja a látoga­tókat: pénteken, szombaton és vasárnap este ismét színre ke­rül Ivó Bresan Paraszt Ham­let című tragikomédiája Bo- barczy László rendezésében. A főbb szerepeket Pauer Gyu­la díszleteiben Kátay Endre, Dánffy Sándor, Ölsavszky Éva, Kiss István, Helyey László, Básti Juli, Máté Gá­bor és Bezerédi Zoltán játsz- szák. Zenei vezető: Hevesei András. A bogiári kápolnák­ban egyébként Hajnal Gab­riella textilművész és Kass János grafikusművész kiállítá­sa látható — mindketten Munkácsy-díjasok. A kápol­nakertben Nagy Sándor szob­rait tekintheti meg az érdek­lődő. Belelapoztunk a gazdag sió­foki nyár programfüzetébe. E szerint pénteken 20 óraikor Kálmán Imre-emlékhangver- senyt rendeznek a Dél-bala­toni Kulturális Központban, szombaton 20 órakor a Ma­gyar Állami Népi Együttes lép föl, Ecseri lakodalmas című műsorával. Vasárnap ugyan­csak 20 órakor Csárdás-show-t rendeznek, 21 órakor pedig a Beloiannisz hajón Pege Ala­dár egjnittese ad dzsesszkon- certet, A siófoki Maxin Va­rieté augusztusra nemzetközi show-műsort ajánl: Annie Duparc brüsszeli, Carole és Stephan párizsi, Herbie Stubs amerikai, Ann-San-Dor bé­csi, a Catrin duó berlini, s Ludolf ugyancsak berlini mű­vészekkel. A nagyatádi műsorfüzetbő! arról értesültünk, hogy a Gá­bor Andor Művelődési Köz­pontban megnyílt Csiszár Elek kiállítása — ez augusztus 12- ig látható. Tabon ma este 20 órára vidám műsoros estet hirdettek a művelődési ház­ban. A Gúnya egjúittes paró­diái szórakoztatják majd a közönséget, s föllép Sasvári Annamária táncdalénekes; bi­zonyára nagy sikere lesz La- tabár Kálmánnak is. Rajtuk kívül Liliom Károlyt és a Blum—Kocsis duót látják, hallják a tabiak. A kaposvári mozik műsorá­ból idézünk. Félénk vagyok, de hódítani akarok — hirde­ti a Vörös Csillag filmszín­ház Pierre Richard új fősze­repét. A francia komikus ez­úttal rendezőként is bemutat­kozik, s az már csak termé­szetes, hogy a forgatókönyv írói között is szerepel a neve! A gátlásos Pierre és Agnes, a dáma kalandjait meséli el e színes, szinkronizált vígjáték. A kenguru című magyar film szerepel újra a Szabad Ifjúság mozi műsorán, a fel­nőttelőadásokon« pedig Ber­tolucci híres filmjének, a Huszadik századnak befejező két része. Néhány most megjelent könyvet is ajánlunk az üdü­lők figyelmébe. Szabó Dezső helyét, szerepét határozza meg Nagy Péter könyve, amely az életművet is elemzi. Heinar Kipphardt regénye, az Ale­xander a Magvető Világ- könyvtárban jelent meg. Az írót Az Oppenheimer-ügy című dokumentumdrámája tette nevessé; ezt nálunk is játszották. Űj műve pszicho­lógiai regény. Újra megjelent Herman Kant NDK-beli író­nak az Aula című könyve is az Európa kiadónál. Fotónkon Máté Gábor, a Paraszt Hamlet címszereplője látható. Angi Verát is megvették Algériába is eljutnak Jan- csó Miklós készülő filmtrioló- giája első két fejezetének, a Magyar rapszódiának és az Allegro barbaronak a kópiái* Az észak-afrikai ország álla­mi filmforgalmazó vállalata egyidejűleg megvásárolta az Angi Vera vetítésének jogát is. Az utóbbi két hét üzletköté­seinek eredményeként angol, amerikai, lengyel és svájci mozikban, illetve televíziós hálózatokban is vetítenek majd magyar filmeket. Egy New York-i cég megvette a Veri az ördög a feleségét és A ménesgazda című magyar filmalkotások forgalmazásá­nak jogát a kanadai angol nyelvterületre. A Kambodzsa című riportfilm vetítésének jo­ga egy londoni tévé-adóra szállt át fegyver nélkül kísérelte meg elhagyni a körletet? Most, erről a hangról, kü­lönösen a kísérelte meg hang- súlyozásáról ismerte meg András ezt a nagyon határo­zottan fellépő tisztet. Az ám. Ezenkilencszáztizenhat, Vol- hinia, Uporniczky főhadnagy, talán még báró is, báróüpor- niczky? Ebben azért nem volt biztos. De a fronton azok kö­zé tartozott, azt meg kell ad­ni, akik úr létükre is katoná­nak tartották magukat. — Én engedtem el — kö­zölte Stammler nyugodtan. — Fegyver nélkül? __Fegyver nélkül, — Hova engedte? — Indokolt kérése volt. — Válaszoljon konkrétan! Stammler Hamer re pillan­tott. — Az elvtárs a vezérkar különmegbíziottja — mondta ez a lehető legnyugodtabb közvetítő hangon. — Kérem, válaszoljanak minden kérdé­sére a legnagyobb őszinteség­gel! — Itt van a felesege a fa­luban. Most szül, vagyis akár­melyik pillanatban — Uporniczky vértelenre szo­rította a szája szélét. — Ez igen, ez hadsereg... A felesége a faluban! Az édes anyukája nincsen itt? Azt hiszem, mégis annak volt igaza, aki ezt a dandárt még a támadás előtt fel akarta oszlatni... Ezután az erélyes és keserű hang után elég váratlanul ha­tott, hogy a vezérkar külön- megbízottja leült egy iskola­pad tetejére, és egy közvetlen, szinte udvarias kézmozdulat­tal helyet mutatott mintegy az összes jelenlevőnek. (Folytatjuk.) tünk a szemben álló ántánt- erők ellen? S hogy állítólag magáik is részt vesznek ebben a támadásban? Elkerülte a fi­gyelmüket? A dolog bizony kezdett kel­lemetlen. lenni. Közben elő­jött két katona, az egyik az épület mögül éppen érkező Dvoresák János, aki kíváncsi lett a szóváltásra. Tempósan, fülelve, átvették a lovakat. — Vezessen a századpa­rancsnokhoz! — Igenis. Erre tessék! — Na, Frici, ezt megcsinál­tuk ... A tisztek előtt lépett fel a lépcsőn. Kopogott, és benyitott; visszalépve, szabá­lyosan maga elé engedte a tiszteket. Stammler még mindig az ászt,álon ült, és megint be­szélt. Ügy látszik, mégis foly­tatják az elmélkedést. Éppen ezt mondta: — ... ha a németek nem lazsálnák el, az istenit az ala­posságuknak ... mert most kell ene... Czauner csak á szeme vil­lanásával jelzett neki, meg azzal, hogy kihúzta magát a tábla előtt. — Na.. j — dünnyögte Stammler —, ki az megint? — S lassan, kelletlenül hát­rafordult. Megpillantotta a tiszteket, leugrott az asztalról, de min­den kapkodás nélkül. Lépett is vagy kettőt elibük. Jelent­kezett, hogy ő Stammler Fri­gyes századparancsnok, jelen­tette, hogy a század részint pihen, részint járőrtevékeny­séget folytat. Eközben fél szemöldöke felszaladt, mint­egy megkérdezve Andrást, hogy vajon mi az ördögöt ke­res itt már megint? — Tud ön arról, parancs­nok, hogy ez az ember így, megtörtént már, hogy apa lett... Mikor a kaput kinyitotta, éppen két tiszt ért oda lóhá­ton. Az egyiket, ahogy nye­regből szállt, hátulról is meg­ismerte,. Hammer volt, egy idősebb, volt tartalékos had­nagy, a dandártól; a másik idegen, bár abban is volt va­lahogy valami ismerős, de nem jött rá rögtön, hogy ki­csoda. * — Nyissa már ki a kaput, Kis elvtárs — szólt rá köny- nyedén visszatisztelegve Ham­mer. Kinyitotta a kaput, az egyik szárnyat, s tartotta is, amíg bevezetik a lovukat az iskola­udvarra. — Hova indult, vöröskato- na? — kérdezte az idegen tiszt. — Jelentem, a faluba. — Némi rossz érzéssel válaszolt, mert sejtette, hogy a tiszt, ha már megkérdezi, nem elégszik majd meg ennyivel. — Hm, a faluba? Fegyver nélkül? Na most aztán mi az ördö­göt mondjon erre? — Nem vagyok szolgálat­ban, — Márminthogy szóval nincs szolgálatban ..’ í pilla­natnyilag — fürkészte végig gúnyosan. — Furcsa. Maguk talán nem szereztek tudomást arról, hogy támadást indítot­21. Kint az iskolaudvaron; a termek előtti hosszú tornác lépcsőjén néhányan fegyvert tisztogattak. — Szervusz, András! Apa vagy-e már? — Még éppen, nem. Vagyis azóta talán már... lehet. — Üdvözöljük a kismamát! Az egyik fel is állt, odajött hozzá. — Te, nesze csak, ezt meg éppen erre a célra tartoga­tom! — S egy szelet csokolá­dét nyomott a kezébe. — Vidd el neki, erősít! Hát ezt nem lehetett nem elfogadni. Vajon mióta ku- porgatta ez a fiú ezt a falat csokoládét? S vajon, miért? — Lőjünk-e neki galambot? — kérdezte a komor Kovács, a rozsdás bajuszú. — Ilyenkor finom, gyenge galamblevest kell enni. Ránézett, mosolygott Te mondtad neki, nyavalyás, hogy nem fogok örülni. Oda­lépett, hátba verte: — De nem előtte, te okos! Majd másnap. Hiszen még nincs is meg a gyerek. Kiabáltak még neki, de nem is volt képes rájuk fi­gyelni. Csak széttárta a kar­ját, mutatva, hogy nemigen tud ő már mit mondani. — Azért csak ne csüggedj! eredték el. — Mással is

Next

/
Oldalképek
Tartalom