Somogyi Néplap, 1979. augusztus (35. évfolyam, 178-203. szám)

1979-08-11 / 187. szám

Iffóöáyv^áelrni őrjárat a Balalon-parton r Éjszakai pillanatok Koktélhajó és „gyalogtúra" — Robi, a filozófus A nme Of Rossz időben több a vásárló Egész évben nagy a forgalom a méteráru- és lakástextilosztályon. Az idén különösen sok kom­pi ngmatnacot, ágyat, széket adtak el Fonyódon. Elkelt kétszáz Riga, Verhovina, Ko­mar kismotor. Az áruházat ki­jelölték horgászcikkek árusí­tására. Most ötször annyi horgot, orsót kínálnak a pecá- soknak, mint eddig. A hagyo­mányos strandcikkekből nem volt hiány, viszont a fiatalok hiába keresik az olcsóbb pó­lóinget, ebből nem kapnak elegendőt. A könnyű, nyári leánykaruha mennyisége és választéka szintén hiányos. — Az áruház idei terve harmiincötmillió forintos for­galom. Reméljük, hogy ezt el­érjük. S nagyon várjuk a leg­régibb balatoni áruház felújí­tását Piaci körkép A megyei tanácsnál mű­ködő ifjúságvédelmi albizott­ság! tagjai szerdán este indul- lak ^ a Balaton-partra. Céljuk egyrt&szt az volt, hogy a szó­rakozóhelyeket, az ifjúsági táborikat járva meggyőződje­nek róla, hogyan, milyen kö- rülmények között — s nem utolsósorban meddig — szó­rakozna 1: a fiatalok. Arra is kíváncsiak voltak, hogy min­denütt tirtartják-e a szabályt: tizennyolc: éven aluliaknak szeszes iüait kiszolgálni tilos. A csoport tagjai a siófoki rendőrkapitányságon találkoz­tak két nyomozóval, hogy együtt induljanak a szórako­zóhelyekre. Ám az első eset -helybegött«. Egy lány és fia­tal fiúk-érkeztek, hogy meg­látogassák! barátjukat, aki je­lenleg a 'fogdában ül. Az egyik fiúlátogató 17 éves. Az idén tanácsolták el az iskolá­ból, mert társulás helyett s falaton-parton csavargót!. Most nenadolgpzikisehol. Csö­vez a barátaival. Tíz forint negyven filSér volt nála, úgy gondolta, ez'elég lesz. A lány most megy ' második szakkö­zépiskolába. — A Béla — 6 fll a fog­dában — három hete a srá­com. Ma kellett volna talál­koznunk, de nem jött, aztán megtudtam, mi van vele, — Jól ismeri Bélát?-— Nem. — Rendes srácnak tartja. — Nem. — Az édesanyja mit szól, hogy vele jár? — Tilt tőle. — Hogyan lesz ezután? — Most már úgyis eluta­zom rövidesen az iskolába, aztán nem találkozunk töb­bé. Míg bent a kapitányságon folyik a beszélgetés, kint a városban a délutáni hangulat­nak már nyoma sincs. Szól a zene a szórakozóhelyeken, villognak a fények a discók- ban. Utunk első állomása a Fo­gas presszó. A táncolok rin­gatóznak, az asztaloknál ösz- szekoccannak a poharak. Ül­nek itt páran olyanok is, akik még kiskorúak. Előttük az asztalon kóla. Hasonló a hely­zet a Matrózban is. Az egyik asztalnál három lány ül, előt­tük két üveg sor. Az igazol­tatásnál kiderül, hogy a lá­nyok tizenhat év körüliek. — Nem mi isszuk a sört — mondják —, hanem a két srác, aki velünk van. Ök most elmentek a pulthoz sorbaáll­ni. , j .. A Csikóbárban hatalmas a tömeg, füst meleg, fülledt le­vegő. Az ajtó előtt vagy nyolcvanan várnak bebocsá­tásra, de egyelőre bent nincs hely. Az egyik asztalnál öten ül­nek, sörözgetnek. Igazoltatás­kor kiderül, közülük ketten még nincsenek . tizennyolc évesek. , — Ki kérte a sört? l'*!’*]7!’ Egy fiú magára vállalja a dolgot. Ez a sör kicsit drága lesz, hiszen fiatalkorúak ré­szére szeszes italt kérni ti­los. A Csikóban egyébként r.em látjuk a táblát, melyen föl lenne tüntetve, hogy ki nem kaphat szeszt, illetve fiatalkorúak hány óráig ma­radhatnak a helyiségben. De ez nemcsak itt van -így. Az ilyen táblákat általában na­gyon apró betűkkel írják, és ügyesen elrejtik. Siófokról Fonyód felé ha­ladunk, útközben megállunk a kőroshegyi »gyermekmeg­őrzőnél-". Most éppen egy fiú alszik itt, ma hozták. Egyéb­ként a gyermekmegőrző, vagy ahogyan hivatalosan nevezik, ideiglenes szállás forgalma nem csekély. Két hét alatt 37 gyereket hoztak be, s ed­dig 57-en fejezték be itt a nyári kiruccanást. Tavaly az I egész szezonban 56 vendé­ge volt a szállásnak. Legközelebb Földváron ál­lunk meg, a kempingnél levő étterembe igyekszünk. Itt es­ténként telt ház van, szól a diszkó. Alkoholt fogyasztó fiatalokkal nem találkozunk. Az üzletvezető elmondja, hogy a napi forgalom 2—300 üveg sör és vagy ezer üveg kóla. Kifelé jövet hatalmas kavarodás támad a bejárat­nál, többen ütni kezdik egy­mást. Részeg fiúk. A velünk levő nyomozó pillanatok alatt rendet teremt, elkéri a fiúk igazolványát Persze, hogy ki kit ütött, azt nem lehet tud­ni. A srácok részegen ma­gyaráznak: — A német torkon vágott. Én meg visszaadtam. Na nem, majd hagyom magam? De miért vágott torkon? A „nézők” egy része ne­ki ad igazat. Közben kiderül. hogy a 16—17 évesnek látszó fiúk valójában 20 évesek. Utunk következő állomása a Balatonszemes és Szárszó között lévő Hullám ifjúsági tábor. Két portás áll a be­járatnál, itt bizony be nem jutunk, hiába rendőrség, hiá­ba ifjúságvédelem. Egyikük elindul, hogy megkeresse a táborparancsnokot vagy vala­melyik helyettesét. Nem ta­lálja. A táborlakók a koktél­hajón vannak. Már aki. Mert útközben találkoztunk olya­nokkal, akik, mivel a hajóút miatt éjfélig van kimenő, kaptak az alkalmon és nem hajókázni mentek. A portás szerint ők bajha jutnak, mert belépéskor nem lesz hajóje­gyük. Egyébként itt szigorú fegyelem van, és jó pár fia­talt küldenek haza naponta, mert megszegik a szabályo­kat. A fiatalok viszont tud­ják, hogy meg lehet szegni. Közben egyre-másra érkez­nek a fiatalok. Vannak, aki­ket autón hoznak. Sokan jön­nek stoppal, de jó boltot csinálnak a magánfuvarosok is. Van kocsi, amelyik tíz perc alatt hármat fordul. Közben a többi fiatal a 7-es főút mindkét oldalán hosszú sorokban igyekszik hazafelé a csepergő esőben. Az út a hajóállomástól a táborig 55 perc gyalog. A szállításukról egyébként soha senki nem gondoskodik. A táborhoz jövet az úton megálltunk beszélgetni né­hány fiúval, lánnyal. Itt ta­lálkoztunk a 17 éves Robival, aki kopott farmerszerelésben Felállt, megigazította magán a kendőt. Ügy kötötte újra, hogy közben nem vette le a fejéről, fel sem lebbentette a két szárnyát. András nem bír­ta felfogni, szemérmesség-e ez, vagy csak a mozdulatok gyakorlott takarékossága. — Minden jól fog menni — mondta halkat az asszony, úgy, ahogy a bábától hallotta. — Minden rendben fog menni, pontosan úgy, ahogy kell. András erre csak illedelme­sen bólintott; sehogyan sem talált olyan szót, amivel ezt a jó igyekezető megnyugtatást illendően tudomásul vehette volna. —r Mert Varga Julis néni, ő nagyon érti a dolgát... Ilyen bába talán még Budapesten sincsen. Velem is ő volt. András úg yérezte, hogy most már igazán meg kell kó­lói rált az éjszakában. Hol la­kik? Egy ismerőse telkén. Munkahely? — Dolgoztam két hétig. Trógeroltam. Elég volt. Én szabad ember vagyok, senki­nek semmi köze hozzá, mit csinálok. A szabadsághoz jo­gom van — mondja filozofi­kusan. — S mit tettél eddig ezért a jogodért? — Hát dolgoztam két he­tet. Meg karosszérialakatos­nak tanulok. De nem szere­tem. Nekem csak a szabadság kell. — Mit értesz szabadság alatt? — Hát azt, hogy ha két hétre el akarok menni, akkor a főnököm szó nélkül adjon, ha nincs fizetett szabadságom, hát fizetetlent. — Egyszóval a szabadság ezt jelenti? — Igen- Egyébként humán beállítottságú vagyok. Imá­dom az irodalmat meg a tör­ténelmet. — Szoktál olvasni? — Igen. — Mit olvastál utoljára? — Nem is tudom .., — Melyik szerző a kedven­ced? — Nem szoktam nézni, ki irta a könyveket. — A címekre emlékszel? — Nem. — És arra, ‘.hogy miről szól a könyv? — Nagyon hamar elfelej­tem. — Mégis, mit szeretsz leg­inkább olvasni? — Hát ... A meséket — mondja Robi, a filozófus, a szabad ember, aki néhány társával együtt, egy kicsit félreértelmezi, mit lehet és mit nem. A hajnalig tartó ellenőrzés során, nem fordult elő kirí­vó eset. — Ez részben annak kö­szönhető — mondja dr. Dicső István főügyészségi ügyész —, hogy a községi ifjúságvédelmi albizottságok tagjai gyakran megfordulnak ezeken a he­lyeken, no és a rendőrség is sűrűn, tart razziákat. Tulajdonképpen sok pozitív változás történt az utóbbi időben. Vannak azonfban még olyan apró hi­bák — mint például a tiltó feliratok hiánya —, melyek megszüntetése nem kerülne nagy erőfeszítésbe, csupán akarat kéne hozzá. lyen higgadt, mennyire ma­gabiztos ... Ám ahogy megkö­szörülte a torkát, megijedt, hogy felsérti a csendet. Sutto- góra igazította hát a száját, de akkor már ki is nyílt a szoba­ajtó, s kilépet Varga Junis néni, és azt mondta: — Jöjjön be, fiam! Megijedt, hogy miért kelle­ne őneki bemennie. Vagy jól értette egyáltalán? Csak nincs valami baj ? ... Az asszony is mozdult, nyilván ő is úgy ér­tette, hogy talán inkább őne­ki kell bemennie. De a bába csak intett neki, hogy maradj csak, s még ugyanazzal a moz­dulatával kinyúlt Andrásért, és megfogta a karját. — Jöjjön nyugodtan, magát akarja. Mert ez egy olyan asz- szony, ez a kislány. Bement hát; nagy lélegzetet vett, hogy összeszedje magát, s belépett. Itt egy kicsit ho­mályosabb volt, nem olyan vi­lágos, mint a konyhában, ösz- sze voltak húzva a kis tarka függönykék. Odaóvakodott, s Aranka fö­lé hajolt. Belehajolt a kezé­be, odaadta neki az arcát Az időjárás nagyban befo­lyásolja a Balaton-parti üz­letek forgalmát. — Ez nálunk is így van — mondja Szalai Gyula, a fo- nyódi Balaton Áruház igaz­gatója. Az esős idő meg­ijesztett bennünket, hogy nyakunkon marad a fürdőru­ha. Az iparciklk-kiskereske- delmi vállalat meghirdette a kedvezményes akciót Azután beköszöntött a kánikula, s most naponta ötven gumimat­racot is elvisznek. Ha újra rosszra fordulna az idő, biz­tosan nem kelne ed egy sem. — Mikor jön be a külföldi? — Ha nincs elég napsütés, hideg a víz. Olyankor úgy te­le van az áruház, hogy nem lehet bejönni az ajtón. A pénztárnál ennek ellenére nem állnak sorba ... Több a nézelődő, mint a vásárló. Sőt egy vásárló öt-hat családta­got ismerőst cipel magával. Az áruház július végéig mégis huszonkétmillió forint értékű forgalmat bonyolított le. A tervét egymillióval túl­teljesítette. A nyári forgalmat a júliusi öt és fél millió fo­rintos bevétel mutatja. A magyar és a külföldi üdülők elsősorban a nyara­lással kapcsolatos cikkeket keresik. A nyár elejétől pél­dául ezerötszáz fürdőruha kelt el. Sokan az üdülőhelyen ve­szik meg a divatosabb holmit, s ez elsősorban a nőkre jel­lemző, hiszen az eladott für­dőruháknak több mint a fe­lét a nők és a kislányok vá­sárolták! Aranka megfogta, megka­paszkodott benne, s mozdu­latlanul tartotta. Ujjai forrók voltak és felpuhultak; lehele­té, mint a felcsapó gőz. Zi­hált, pihegett, megint zihált Nem szólt; szóra nem tellett az erejéből. — Vegye le a zubbonyát, fiam, nagyon melég van itt! — Igenis! — mondta a bá­bának, de nem bírta levenni a zubbonyt, mert Aranka nem engedte el az arcát. Megpró­bált így gombolkozni, de eb­ben a göjbedt helyzetben se­hogyan sem sikerült; abba­hagyta. Hallotta, hogy a bába csö­römpöl valamivel. Az ajtó is nyílott, csukódott. Ö meg csak tartotta magát, hogy Aranka belekapaszkodhasson a fejébe, az arcába. A bába megállt mellette; csak állt, figyelt. Akkor egyszer Aranka el­engedte a fejét, s a pillájával intett. Tudta, hogy ez azt je­lenti, hogy na, jól van, vedd le hát a zubbonyod, biztosan nagyon .meleg van itt, s külön­ben is mindent úgy kill tenni, ahogy a bába mondja. András egy szék kai jára te­rítette a zubbonyt, swabályo- san ráhelyezte a derékszíját a tölténytáskával. Aztán fel- r-'űrte az inge ujját, és leült a másik székre, odahúzva Aranka ágya mellé. A bába puha kendőt adott a kezébe, ö rögtön megértet­te, hogy mire való, s már el is kezdte vele felitatni Arunk" Főidig ért; ák—s&r iába« pénteken reggel, mégis ren­díthetetlenül állták a sarat az árusok. az emberáradattal szemben. Érdekes képet muta­tott a paprika árából adódó kontraszt. Változatlanul göd­rösre taposták az aszfaltot a 3 forintos paprikáért sorbaál- lók. A magántermelők viszont 12—18-ért adták — volna! A dinnye a maszekoknál a múlt heti Zöldért-áron — 5 forintért sem ment. A piac kedvencénél, Csincsinél ezen a 1 héten már 3 forintért vándo- I rolt a szatyrokba. A paradi­halántékáról, nyakáról a ve­rejtéket. Megcsapta ugyan az orrát a fanyar veritékszag, de nem érzett most benne semmi kel­lemetlent. Aranka pillogott, s ebből ő kitalálta, hogy a szeme gödre is nedves. Azt is szárazra tö­rülte hát; megérezte, hogy ott a szeme körül most viszket a csípős verítéktől; bebugyolálta a mutatóujját, s ügyesen ki- törülgette mélyen ülő szeme körül a finom gödröt s szem­öldöke ívét. Aranka pihegése eközben meggyorsult; tátott szájjal kapkodott levegő után, s kü­lönös vinnyogás tört fel be­lőle. Andrásnak most már igazán összeszámít ettől a torka. Kétségbeesve nézte, hogy hánykolódik. Vagy csak a mellkasa emelkedett meg? Ke­zével, forró ujjaival megra­gadta András kendőt tartó jobb kezét, s hevesen megszo­rította. A bába érte nyúlt a kendő- \ at, % András ebből megér­tette., hogy most a kezét ott kell hagynia Aranka forró uj­jai között. Aztán a bába intett, s ő en­gedelmesen, gyorsan arrébb lépwtt. Végül, hogy egyáltalán ne akadályozza a bábát a munkájában, egészen hátra­húzódott az ágy fejéhez, Aran­ka mögé. Bár onnan előre kel­lett hajolnia, hogy a kezét Aranka nyugodtan markol­hassa. (F olyJ ltjuk) csőm ára a múlt heti 10—12- ről 6-ra zsugorodott. A zöldség ára 5 maradt, a hagymáé 12-re szökött. Olcsó volt az új burgonya 4—7 fo­rintért, viszont tartotta magát a zöldbab 8—10 forintért. Az uborka fajtánként vátozóan 3—7-ért kelt el. Végét járja a fejes saláta 3,50-ért, viszont új portéicának számít az er­dei málna, a tarka bab, a li­terenként 12, illetve 20 forin­tos árával. Bánatosan kellette magát a kissé csökött kajszi 10 forin­tért a kevélyen hencegő 22 forintos őszibarack árnyéká­ban. A szőlő ára óvatosan somfordáit lefelé: most a 20— 25-ös szinten tart. Ismét ro­pogtathatnak a vevők almát, ringlót, körtét 14, 10 és 12 fo­rintért. A csemegekukorica ára — a mérettől függően — a 80 fillértől 3 forintig terje­dő skálán imbolygott. Aki tu­dott, 10—15 forintért kaparin­tott magának rántani való padlizsánt. A tököt 5, a szilvát 12, a káposztát 14-ért, a kar­fiolt pedig 12 forint körüli áron kínáltak. A spenót is megjelent, csomónként 1,50—2 forintért. Megtépázott árakkal »szár- nvaltak« a kacsák 120, a tyú­kok páronként 140 forintért. Ezek nem lehettek éppen csúcsformában az utóbbi idő­ben, mivel a tojásokat 1,50—■ •1,60, sőt 1,80-ra tartották. Teg­nap is hiába kacérkodtak a gombák, talán az áruk izgat­hatta volna legjobban a vá­sárlókat. A csibegombából 15—18, a nyúlból 35 voit egy liter. Nagyatádon a nagy felhő-' zatal elleniére mérsékelt keres­let mutatkozott. Az ottani pia­con 6—16 forintért kínálták a paprikát, 4—12-ért a para­dicsomot, 6—10-ért az újbur- gonyát, s 60—70 forintért a rókagombát A görögdinnye angolosan távozott a standok­ról, ellen-ben olcsóbban, 16— 24-ért adták a szőlőt Érde­kesség, hogy a tavalyi és az idei alma egyaránt 14 forik. te úrcyp «*1 szönnie valahogy a jó szót. S már fogalmazta is magában, hogy ő, igen, ő maga is látta rajta az éjjel, ahogyan szólt, ahogyan mozgott, hogy mi­Dán Tibor 28. II. s. Árubőség — változó árakkal ' - ' ómouiT Molnár Zoltán

Next

/
Oldalképek
Tartalom