Somogyi Néplap, 1979. augusztus (35. évfolyam, 178-203. szám)

1979-08-09 / 185. szám

Munkahelyük az utca

Soriad a parkőr, rázza az okiét a sétányon bicikliző suhanó felé. Az közel engedi > magához, aztán kajánul felröhög, és elkarikázik. Az öregember nem hagyja any nyiban: egy mellékösvényen elébe / vág, sikerül js szöges végű botját a küllők közé dugnia.

Nagy reccsen és. a "-merénylő- kénytelen megállni.

Hangos szóváltás kerekedik, amelynek végén olyasfajta megoldás születik, amit a diplomácia finom nyelvén így szoktak kifejezni: »a felek — nézeteik változatlanul hagyása mellett — kölcsönös nagyrabecsülésükről biztosították egymást-.

Emberek a fák alatt

Dömös István, a szinház- park őre visszaballag a íjadhoz. Kezei remegnek a fel- indultságtól. 1

így kell elbánni ezekkel a huligánokkal! Velük szemben a szép szó hatástalan.

— Sok bosszúságot okoznak?

— Nemcsak ők. Sokan vannak, akik nem érdemlik meg, hogy használhassák ezt a szép parkot: letapossák a pázsitot, kitépik a rózsa töveket, és mindenfelé szemetelnek. Különösen piaci napok után sok az elszórt papírdarab, ételmaradék. Este, amikor már nem vagyok itt, jönnek az italozók. Napközben nem engedem meg hogy itt legyenek, csak a nyomaikat fedezem föl reggel: húsz- harminc összetört sörösüveget egy-egy pad környékén. Aztán néhány fiatal nő! Hát azok hogy viselkednek! Ajjaj! Tudnék én magának mesélni ... Fölcsípnek férfiakat, aztán sokszor nyolcán is falják egymást egyetlen pa dón. De hát nem szólhatok rájuk, erre nincs fölhatalmazásom.

A sürgető menyasszony

ötpercenként nyitja-csuk- ja az átforrósodott alumíni- umfulke ajtaját Kutas Jolán, a Kossuth téri virágpavilon elárusítója, Ennyi iaó alatt merő veríték lesz az ember odabent, aztán a huzat miatt fájdul meg a feje.

—• A növények is megsiny- lik a kánikulát?

— Annyira nem, mint én Igaz, ez a pavilon nem a legalkalmasabb számunkra. A melegigényes növények, például a fikusz jól tűrik, a pálmának viszont a tizenöt fokos hőmérséklet lenne megfelelő. Ilyenkor több gondozást kívánnak. A cserepes növényeket naponta többször is megöntözöm, vágott virágot pedig mindennap frisset kapok.

— Lassan múlik az idő, egész nap ebbe a *■kalitkába zarva«?

— A délelőtt gyorsan. Vizet hozok a virágoknak, árut veszek át, leszedem a tüskéket az aznap kapott rózsákról. Délután olvasgatok: szán- könyveket, szépirodalmat, tételeié bekukkantanak a ha- hazafelé tartó munkatársaim. És persze közben jönnek a vevők.

— Forgalmas helyen dolgozik, van mit nézelődni.

— Kilenc éve vagyok itt, kezdetben érdekes volt. Most már csak az esküvőkre érkezőket nézem meg. No, és a menyasszonyi csokrot, a szakember szemével.

— Érdekes eset?

— Egyszer idejött egy kislány azzal, hogy sürgősen állítsak össze neki egy menyasszonyi csokrot, mert fél óra múlva lesz az esküvője. Egy pillanatra megdöbbentem de nem kérdezősködtem tovább. Időben megkapta a virágot egy szép rózsacsokrot.

— Melyik virág most a slágej-?

— Még mindig vezet a szegfű, de sokak száméra már kezd megszokottá válni. Ezért egyre többen viszik a rózsát, a dáliát, a kardvirágot.

Utcaseprők

protekciója

Délelőtt tíz óra, és legalább harmincfokos a hőség. Az épülő Dom us Áruház előtt az útkereszteződésben nincs ogy tenyérinyi árnyékos hely. Pusztai Jánosné és Horváth József — sárga mellényben — az úttestet tisztítja. Hivatalosan köztisztasági alkalmazottak, magyarul utcaseprők. Nem tiltakoznak az elnevezés ellen. Ügy tartják: ugyanolyan tisztességes foglalkozás az övék, mint bárki másé.

Homlokuk gyöngyzik az izzadtságtól, az elsuhanó autók rájuk verik a port. Azt mondják, mégis a meleget kedvelik jobban.

— Télen a sok nehéz gönctől nehezebben tudunk moA csúcs tovább tart

— Csupa rossz ember jár ide?

— Dehogy. Reggel nyolc óra után jönnek a fiatal mamák, hozzák a picinyeiket A gyerekek eljátszanak egymással, az asszonyok meg olvasgatnak, beszélgetnek. Néhá- nyan a hintára is felülnek, de ezt nem engedhetem, mert csak tíz éven aluliak használhatják. A sziklák környékén vannak a betonasztalok: ott a nyugdíjasok szoktak kártyázni, nézelődni. Az állomás felé eső részen pedig a vonatra várók pihennek. Itt sokkal jobb a levegő, mint a fülledt váróteremben.

— A parkőrnek is jót tesz a friss levegő?

— Hetvenkilenc éves vagyok, elég jól bírom egészséggel. Egyébként egész életemben a szabad levegőhöz szoktam: nyugdíjazásomig a város kertésze voltam.

aogni. lassabban megy •

munka.

— Nem lenne jobb ilyenkor az árnyékos utcákat választani?

— Meghatározott útvonalai jártunk be, ettől nem szabad eltérnünk. Mert jön a szemrehányás, ha az ellenőrök nem találnak a Helyünkön.

— Sokat szemetelünk mi, kaposváriak?

— Eléggé sokat. Nekünk akkor könnyebb a dolgunk, ha előttünk járt már a söprőgépkocsi. Ilyenkor csak az apraját kell összje takarítanunk. A legtöbb bosszúságunk mégis a guberálókkal van, akik kiforgatják a járdán elhelyezett szeméttárolókat; kenyérmaradékot és más, hasznosítható hulladékot Keresnek. A szemetet otthagyják, nékünk meg szól a főnök, hogy arra jártunk, mégis szemetes a járda.

A kis kézikocsi végén műanyagszatyor himbálózik,

egy literes üveg van benne.

— Fölmelegszik ott a víz.

— Üres. Ezt az üveget találtuk. Mást nem szabad összegyűjtenünk, de ezt megengedik. Jól jön egy kis keresetkiegészítés. Van olyan nap, hogy húsz forint ára is összejön.

— Mivel oltják a szomju- kat?

— Üdítőt veszünk. Az északnyugati városrész ABC- jébe szoktunk bemenni, ott soron kívül kapunk hideg kólát Nekünk ott van protekciónk.

Lendvai József

A műhelyudvarról hatalmas sárga dominátor gördül ki, rászerelve a napraforgó-adap tér.

— Ez már kész! — kiált le a vezető, hangjában meg- könnyebbedett elégedettség.

A műhely mellett, a fedetlen “csarnokban« sorban állnak a gépőriások: mindegyiken legalább két szerelő szorgoskodik.

— Egy kicsit rá kell vernünk, mert megcsúsztunk — jegyzi meg Máj er János, a balatonszabadi November 7. Termelőszövetkezet Rába szocialista brigádjának vezetője. Nyomban hozzáfűzi, magyarázatként: — Nem a mi hiA nyeremény egy televízió

Balatoni utazás

bánkból történt a dolog! Mi tizenkét nap alatt végeztünk az aratással, de aztán mentünk segíteni Tabra, Karád- ra. így a következő munkára később tudtuk megkezdeni az előkészületeket

— Hogyan zajlott le az aratás?

— Nagyon simán. Ez sajnálatos is, meg jó is. Sajnálatos, mert kevesebb lett a termés; jó meg azért, mert úgy fölkészítettük a domirtá- torokat, hogy műszaki hiba miatt összesen nem volt tíz óra kiesés.

Mint mondták, Májer Jánosnak a »kisujjában« vannak a kombájnoík, nem véletlenül ő a vezető szerelő. Mikor találkoztunk, akkor is nyakig olajosán az egyik gép alól került elő.

— Most a napraforgó lesz a következő nagy munka.

A szövetkezet határában hatszáz hektáron díszük ez a fontos olajos növény.

— Sokat várunk tőle az idén is — mondta Budai István ágazatvezető. — Az IKR-rendszerben termeljük, tavaly országos másodikak lettünk a terméseredményünkkel. Az ember nem szívesen jósol, de valami országos helyezést az idén talán sikerül »megcélozni«.

— öt dominátort készítünk elő a napraforgóra. — Májer János egy pillantást vet a gépeken ügyködő embereire — Ha meg is csúsztunk egy kicsit, menni fog a dolog, Lassan az utolsó gépek készülnek. A jövő héten aztán neki tudunk állni a kukoricaadapterek javításának. A »nyakunkon« van már az is. Most már november végéig nem igen lesz megállás.

Pengve zörögnek a szerszámok, vibrál a hegesztő kék fénye. A műszaknál nincs szünet. Mert az igazi, nagy erőpróbát mindig az őszi betakarítás jelenti. Nem is száz, hanem ezer vagonokban mérhető mennyiségű terményt kell megmozgatni, és az eredmény, a siker jórészt attól függ, hogy most a gépudvarban milyen alaposan készítik elő az eszközöket.

— Van kurázsi az embereinkben. Augusztus húszadikáig szeretnénk a felkészülést befejezni.

V. M.

11

Junoszty típusú televíziókészüléket nyerhet az a kedves olvasónk, aki a Lobogóval közös nyári rejtvénypá- lyázatunkon öt héten át részt vesz. Augusztusban minden héten közlünk egy-egy, a Balaton mentén készült fotót. A képekhez kapcsolódó kérdéseket a Lobogó mai, illetve augusztus 16-án, 23-án és 30án megjelenő számában látják meg. Aki mind az öt rejtvényt helyesen megfejti és a választ egy levelezőlapon szeptember 12-ig beküldi a Lobogó szerkesztőségébe (1394 Budapest. Postafiók 427), egy hordozható televíziókészüléket nyerhet.

Jó utazást, kellemes szórakozást!

Az alma, a körte és esetenként a zöld dió veszedelmes kártevőjének — az almamoly II. nemzedékének — lárvakelése már július utolsó napjaiban megkezdődött. A lárvák tömegesen e héten jelentek meg, ezért a kártevő ellen haladéktalanul meg kell kezdeni a védekezést. A lepkék hosszan tartó rajzása es tojásrakása miatt a védekezést 10—12 nap múlva meg kell ismételni.

Az almamoly hernyóinak kelésével egy időben figyelhető meg a kaliforniai pajzstetű szabad szemmel nehezen észrevehető, citromsárga színű lárváinak tömeges megjelenése is. Az anya pajzsa alól kirajzó — szétszéledő —: lárvákat ebben az időben tudjuk a

26.

Mintha már valami zene is érződött volna valahonnan, egyelőre még távolról, de fokozatosan közeledve. Ünnepi zene.

— Na, kislány — mondta a bába —, azt hiszem, elkezdődik.

Kezével, immár megszokott, ismerős mozgású, ügyes kezével megtapogatta a hasát, könnyedén, körbe-körbe.

— Ezután segítened kell. Ha jön a fájás, most már te is nyomjad! Minél jobban tudsz magad is segíteni, annál hamarabb vége lesz. Érted, ugye, kislányom? Annál hamarabb túl leszel rajta.

legeredményesebben elpusztítani. a veaeaezesre javasolj uit a imnuKet kártevő ellen hatásos Eebaycid 50 EC u,i szazaieaos, az Antio 40 EC 0

,1—0,io szazcueicos, az An- uiio EC U,lö—0,2 százalékos, a Kogor L—*0 EC 0,1 százalékos vagy a tíinoratox 40 EC 0,1 százalékos oioata- nak valamelyikét. A felhasználásra javasolt rovarölő szerekkel egyúttal a gyümölcsia- takácsatsak egyeuszamát is gyéríteni tudjuK.

A nappali íóimelegedéseket követő éjszakai lehúiesek hatására bőséges a harmatképződés, s ez az alma- és kör- tefavarasodás fertőzésének továbbra is kedvező feltételeket biztosít. A varas foltok egyre inkább veszélyeztetik a gyümölcsöt, ezért a rovarkártevők ellen használt készítményhez feltétlenül tegyünk gombaölő szert is. Almafáink védelmére most már ne használjuk az Orthocidot, az Ortho-Phaltant, mert az alma érési folyamatát gyorsítják, serkentik, és — annak ellenére, hogy ez a szüretkor kedvező lehet — elősegítik a raktározás alatti élettani betegségek (Jonathanfoltosság, vasfoltosság stb.) föllépését. A védekezésre a Dithane M—45, Antracoll WP, Polyram-Com- bi 0,2 százalékos vagy a Chi- noin-Fundazol 50 WP, illetve a Topsin-Metil 70 WP 0,1 százalékos oldatát használjuk. A viszonylag hűvösebb június következtében lassabban terjedő almafalisztharmat elleni védekezést továbbra is folytatni kell. Az erős nappali fölmelegedés hatására esetleg perzselő kéntartalmú készítmények helyett a Karathane FN—57 0,07—0,1 százalékos

oldatát javasoljuk védekezésre.

A védekezést a már leszüretelt almásban, körtésben is hajtsuk végre, ugyanis gyakori jelenség, hogy a szüret után védelem nélkül hagyott gyümölcsfákon, a kártevők, kórokozók zavartalanul elszaporodnak és számottevő fertőzési veszélyt jelentenek a még ie sem szedett állományra.

Molnár Zoltán

Növényvédelmi tájékoztató

rn b

Fertőzés az almásokban

lő testtel viaskodott, mígnem a medencéjéből az agyáig hasító kínitól elkábulva, nyöszörögve el nem ernyedt.

Szája, szájpadlása, torka kiszáradt. A tea jutott eszébe, amiből valamikor néhány kortyot kapott; valamikor, az időszak kezdete előtt. Kérni akart, de nem tudott megszólalni. Ám a bába így is megértette, s nemet intett. Nem bizony, nem lehet, most már ezt sem lehet, egy kanálka teát sem.

Bele kellett törődnie. S ahogy ebbe beletörődve megnyugodott, úgy engedett lassan a síiket csend, és engedett a tüdeje merevsége is, és nemsokára lélegezni is már majdnem rendesen lélegzett.

— Jöjjön be! — akarta mondani a bábának határozottá n.

De most 6em jött ki valóságoshang a torkán, csak torz suttogás. Ám a szeme is beszélt, és azt a bába megértette.

És engedelmesen fölállt, és kiment a konyhába, hogy megszegve a szigorú szabályokat, és megszegve az évezredes népi törvényt, beengedje a szülő nő párját a szülőszobába.

(Folytatjuk)

séges, milyen szófogadó, miképpen erőlköldik.

És hát látta is rajta, mert hiszen látszott. Meg is törölte a homlokás, mert a homlokán igazi verejték gyöngyözött; s a nyögés, amire nem is számított, ami csak úgy felszakadt belőle, az is egészen igazi volt.

— Jól van, nagyon jól van, kislányom. Na látod, ügyes vagy te, nagyon ügyes vagy; éppen így kell. Minden a legjobban fog menni.

Érdekes, hogy biztat, mindig biztat. Minek kell engem biztatni? Hiszen én nem félek; elviselem a fájást, nem sikoltozom el az erőmet. Én aztán igazán mindent, ahogy csak kell...

De most a vártnál hamarabb jött az új, fájdalmas lökés, görcsösebben, mint eddig; s ő most az akratlanul feltörő, kínos nyöszörgését vágta ketté egy elszánt nagy lélegzettel: teleszívta a tüdejét gyorsan. egy kicsit kapkodva, s a mélyből jött fádjalomnak, a tudattalan, öntörvényű erőnek utánasietett a maga, mellkasából indított, okos erőlködésével.

És erejét megfeszítve, a rászakadó verítékben megvonafiÉrfcebte, persze. Vannak dolgok a világon, amiket talán soha senkinek meg nem kell magyarázni, anélkül is érti az ember. Különösen a nőknek vannak ilyen ismereteik.

És a bába mindent tud. Tekintetében és ujjai hegyében van sok ezer esztendő szülő asszonyainak és szülést segítő, avatott asszonyainak minden tapasztalata. Engedelmeskedni kell tehát. Belátja, hogy engedelmeskednie kell.

Engedelmeskedni is fog. Ki is próbálta, hogy milyen lesz az, ha a maga tudatos erejével is fokozza a nyomást. A hasfal és a rekeszizom tétován, még bátortalanul, mintegy gyákarlatlanul engedett az 6 akaratának. Megfeszült;

| megérezte a terhet, amelyet majd meg kell mozdítania. De egyelőre nem adott bele több I erőt: éppen csak kipróbálta.

hogy meg bírja-e valóban mozdítani az alkalmas izimo- kát.

Azt hitte, hogy ezzel majd be is éri egy darabig, és ő most egy kicsit pihenhet. De a bába halk, anyás, magyarázó hangjával nemsokára megint feléje hajolt.

— Vegyél egy lélegzetet, és úgy nyomd; ne a hasadból, hanem már innen felülről, a mellkasodból... Ügyésen, kislányom.

Ezúttal aztán igazán nem gondolt semmi rosszat, nem akarta becsapni; csak éppen megvolt, megmaradt benne az iménti óvatosság (András miatt, ó, hadd jönne már meg ez az András); jól teleszívta ő a tüdejét, és éppen úgy, ahogy a bába mondta, szófogadó kislány módjára, jó tanuló módjára a mellkasából indította a nyomást; és pontosan akkor, amikor kellett, éppen amikor valahonnan lejjebb, a tudat számára el nem érhető mélységekben is önkéntelen erőlködés indult; hogy a kétféle erő együtt hasson. S mégis, valahogy most is, ilyen akaratlanul, vagy talán még tudott akarata ellenére is. mértéket tartott, mintha megint csak azon igyekezne, hogy a bába lássa rajta, milyen kész-