Somogyi Néplap, 1979. augusztus (35. évfolyam, 178-203. szám)

1979-08-09 / 185. szám

Munkahelyük az utca Soriad a parkőr, rázza az okiét a sétányon bicikliző su­hanó felé. Az közel engedi > magához, aztán kajánul fel­röhög, és elkarikázik. Az öregember nem hagyja any nyiban: egy mellékösvényen elébe / vág, sikerül js szöges végű botját a küllők közé dugnia. Nagy reccsen és. a "-me­rénylő- kénytelen megállni. Hangos szóváltás kerekedik, amelynek végén olyasfajta megoldás születik, amit a dip­lomácia finom nyelvén így szoktak kifejezni: »a felek — nézeteik változatlanul hagyá­sa mellett — kölcsönös nagy­rabecsülésükről biztosították egymást-. Emberek a fák alatt Dömös István, a szinház- park őre visszaballag a íjad­hoz. Kezei remegnek a fel- indultságtól. 1 így kell elbánni ezekkel a huligánokkal! Velük szemben a szép szó hatástalan. — Sok bosszúságot okoz­nak? — Nemcsak ők. Sokan vannak, akik nem érdemlik meg, hogy használhassák ezt a szép parkot: letapossák a pázsitot, kitépik a rózsa töve­ket, és mindenfelé szemetel­nek. Különösen piaci napok után sok az elszórt papírda­rab, ételmaradék. Este, ami­kor már nem vagyok itt, jön­nek az italozók. Napközben nem engedem meg hogy itt legyenek, csak a nyomaikat fedezem föl reggel: húsz- harminc összetört sörösüveget egy-egy pad környékén. Az­tán néhány fiatal nő! Hát azok hogy viselkednek! Aj­jaj! Tudnék én magának me­sélni ... Fölcsípnek férfia­kat, aztán sokszor nyolcán is falják egymást egyetlen pa dón. De hát nem szólhatok rájuk, erre nincs fölhatalma­zásom. A sürgető menyasszony ötpercenként nyitja-csuk- ja az átforrósodott alumíni- umfulke ajtaját Kutas Jolán, a Kossuth téri virágpavilon elárusítója, Ennyi iaó alatt merő veríték lesz az ember odabent, aztán a huzat miatt fájdul meg a feje. —• A növények is megsiny- lik a kánikulát? — Annyira nem, mint én Igaz, ez a pavilon nem a leg­alkalmasabb számunkra. A melegigényes növények, pél­dául a fikusz jól tűrik, a pál­mának viszont a tizenöt fo­kos hőmérséklet lenne meg­felelő. Ilyenkor több gondo­zást kívánnak. A cserepes nö­vényeket naponta többször is megöntözöm, vágott virágot pedig mindennap frisset ka­pok. — Lassan múlik az idő, egész nap ebbe a *■kalitkába zarva«? — A délelőtt gyorsan. Vi­zet hozok a virágoknak, árut veszek át, leszedem a tüské­ket az aznap kapott rózsák­ról. Délután olvasgatok: szán- könyveket, szépirodalmat, té­teleié bekukkantanak a ha- hazafelé tartó munkatársaim. És persze közben jönnek a vevők. — Forgalmas helyen dolgo­zik, van mit nézelődni. — Kilenc éve vagyok itt, kezdetben érdekes volt. Most már csak az esküvőkre érke­zőket nézem meg. No, és a menyasszonyi csokrot, a szakember szemével. — Érdekes eset? — Egyszer idejött egy kis­lány azzal, hogy sürgősen ál­lítsak össze neki egy meny­asszonyi csokrot, mert fél óra múlva lesz az esküvője. Egy pillanatra megdöbbentem de nem kérdezősködtem tovább. Időben megkapta a virágot egy szép rózsacsokrot. — Melyik virág most a slágej-? — Még mindig vezet a szeg­fű, de sokak száméra már kezd megszokottá válni. Ezért egyre többen viszik a rózsát, a dáliát, a kardvirágot. Utcaseprők protekciója Délelőtt tíz óra, és legalább harmincfokos a hőség. Az épülő Dom us Áruház előtt az útkereszteződésben nincs ogy tenyérinyi árnyékos hely. Pusztai Jánosné és Horváth József — sárga mellényben — az úttestet tisztítja. Hiva­talosan köztisztasági alkalma­zottak, magyarul utcaseprők. Nem tiltakoznak az elneve­zés ellen. Ügy tartják: ugyan­olyan tisztességes foglalkozás az övék, mint bárki másé. Homlokuk gyöngyzik az iz­zadtságtól, az elsuhanó autók rájuk verik a port. Azt mond­ják, mégis a meleget kedve­lik jobban. — Télen a sok nehéz gönc­től nehezebben tudunk mo­A csúcs tovább tart — Csupa rossz ember jár ide? — Dehogy. Reggel nyolc óra után jönnek a fiatal ma­mák, hozzák a picinyeiket A gyerekek eljátszanak egymás­sal, az asszonyok meg olvas­gatnak, beszélgetnek. Néhá- nyan a hintára is felülnek, de ezt nem engedhetem, mert csak tíz éven aluliak hasz­nálhatják. A sziklák környé­kén vannak a betonasztalok: ott a nyugdíjasok szoktak kártyázni, nézelődni. Az állo­más felé eső részen pedig a vonatra várók pihennek. Itt sokkal jobb a levegő, mint a fülledt váróteremben. — A parkőrnek is jót tesz a friss levegő? — Hetvenkilenc éves va­gyok, elég jól bírom egész­séggel. Egyébként egész éle­temben a szabad levegőhöz szoktam: nyugdíjazásomig a város kertésze voltam. aogni. lassabban megy • munka. — Nem lenne jobb ilyen­kor az árnyékos utcákat vá­lasztani? — Meghatározott útvonalai jártunk be, ettől nem szabad eltérnünk. Mert jön a szem­rehányás, ha az ellenőrök nem találnak a Helyünkön. — Sokat szemetelünk mi, kaposváriak? — Eléggé sokat. Nekünk akkor könnyebb a dolgunk, ha előttünk járt már a söprő­gépkocsi. Ilyenkor csak az apraját kell összje takaríta­nunk. A legtöbb bosszúsá­gunk mégis a guberálókkal van, akik kiforgatják a jár­dán elhelyezett szeméttároló­kat; kenyérmaradékot és más, hasznosítható hulladékot Ke­resnek. A szemetet otthagy­ják, nékünk meg szól a fő­nök, hogy arra jártunk, még­is szemetes a járda. A kis kézikocsi végén mű­anyagszatyor himbálózik, egy literes üveg van benne. — Fölmelegszik ott a víz. — Üres. Ezt az üveget ta­láltuk. Mást nem szabad összegyűjtenünk, de ezt meg­engedik. Jól jön egy kis ke­resetkiegészítés. Van olyan nap, hogy húsz forint ára is összejön. — Mivel oltják a szomju- kat? — Üdítőt veszünk. Az északnyugati városrész ABC- jébe szoktunk bemenni, ott soron kívül kapunk hideg kólát Nekünk ott van pro­tekciónk. Lendvai József A műhelyudvarról hatalmas sárga dominátor gördül ki, rászerelve a napraforgó-adap tér. — Ez már kész! — kiált le a vezető, hangjában meg- könnyebbedett elégedettség. A műhely mellett, a fedet­len “csarnokban« sorban áll­nak a gépőriások: mindegyi­ken legalább két szerelő szor­goskodik. — Egy kicsit rá kell ver­nünk, mert megcsúsztunk — jegyzi meg Máj er János, a balatonszabadi November 7. Termelőszövetkezet Rába szo­cialista brigádjának vezetője. Nyomban hozzáfűzi, magya­rázatként: — Nem a mi hi­A nyeremény egy televízió Balatoni utazás bánkból történt a dolog! Mi tizenkét nap alatt végeztünk az aratással, de aztán men­tünk segíteni Tabra, Karád- ra. így a következő munká­ra később tudtuk megkezdeni az előkészületeket — Hogyan zajlott le az aratás? — Nagyon simán. Ez saj­nálatos is, meg jó is. Sajná­latos, mert kevesebb lett a termés; jó meg azért, mert úgy fölkészítettük a domirtá- torokat, hogy műszaki hiba miatt összesen nem volt tíz óra kiesés. Mint mondták, Májer Já­nosnak a »kisujjában« van­nak a kombájnoík, nem vé­letlenül ő a vezető szerelő. Mikor találkoztunk, akkor is nyakig olajosán az egyik gép alól került elő. — Most a napraforgó lesz a következő nagy munka. A szövetkezet határában hatszáz hektáron díszük ez a fontos olajos növény. — Sokat várunk tőle az idén is — mondta Budai Ist­ván ágazatvezető. — Az IKR-rendszerben termeljük, tavaly országos másodikak lettünk a terméseredmé­nyünkkel. Az ember nem szí­vesen jósol, de valami orszá­gos helyezést az idén talán sikerül »megcélozni«. — öt dominátort készítünk elő a napraforgóra. — Májer János egy pillantást vet a gépeken ügyködő embereire — Ha meg is csúsztunk egy kicsit, menni fog a dolog, Lassan az utolsó gépek ké­szülnek. A jövő héten aztán neki tudunk állni a kukori­caadapterek javításának. A »nyakunkon« van már az is. Most már november végéig nem igen lesz megállás. Pengve zörögnek a szerszá­mok, vibrál a hegesztő kék fénye. A műszaknál nincs szünet. Mert az igazi, nagy erőpróbát mindig az őszi be­takarítás jelenti. Nem is száz, hanem ezer vagonokban mér­hető mennyiségű terményt kell megmozgatni, és az ered­mény, a siker jórészt attól függ, hogy most a gépudvar­ban milyen alaposan készítik elő az eszközöket. — Van kurázsi az embere­inkben. Augusztus húszadiká­ig szeretnénk a felkészülést befejezni. V. M. 11 Junoszty típusú televízió­készüléket nyerhet az a ked­ves olvasónk, aki a Lobogó­val közös nyári rejtvénypá- lyázatunkon öt héten át részt vesz. Augusztusban minden héten közlünk egy-egy, a Ba­laton mentén készült fotót. A képekhez kapcsolódó kérdé­seket a Lobogó mai, illetve augusztus 16-án, 23-án és 30­án megjelenő számában lát­ják meg. Aki mind az öt rejtvényt helyesen megfejti és a választ egy levelezőlapon szeptember 12-ig beküldi a Lobogó szerkesztőségébe (1394 Budapest. Postafiók 427), egy hordozható televíziókészülé­ket nyerhet. Jó utazást, kellemes szóra­kozást! Az alma, a körte és ese­tenként a zöld dió veszedel­mes kártevőjének — az al­mamoly II. nemzedékének — lárvakelése már július utolsó napjaiban megkezdődött. A lárvák tömegesen e héten je­lentek meg, ezért a kártevő ellen haladéktalanul meg kell kezdeni a védekezést. A lep­kék hosszan tartó rajzása es tojásrakása miatt a védeke­zést 10—12 nap múlva meg kell ismételni. Az almamoly hernyóinak kelésével egy időben figyelhe­tő meg a kaliforniai pajzstetű szabad szemmel nehezen ész­revehető, citromsárga színű lárváinak tömeges megjelené­se is. Az anya pajzsa alól ki­rajzó — szétszéledő —: lárvá­kat ebben az időben tudjuk a 26. Mintha már valami zene is érződött volna valahonnan, egyelőre még távolról, de fo­kozatosan közeledve. Ünnepi zene. — Na, kislány — mondta a bába —, azt hiszem, elkezdő­dik. Kezével, immár megszokott, ismerős mozgású, ügyes kezé­vel megtapogatta a hasát, könnyedén, körbe-körbe. — Ezután segítened kell. Ha jön a fájás, most már te is nyomjad! Minél jobban tudsz magad is segíteni, annál ha­marabb vége lesz. Érted, ugye, kislányom? Annál hamarabb túl leszel rajta. legeredményesebben elpusz­títani. a veaeaezesre java­solj uit a imnuKet kártevő el­len hatásos Eebaycid 50 EC u,i szazaieaos, az Antio 40 EC 0 ,1—0,io szazcueicos, az An- uiio EC U,lö—0,2 százalé­kos, a Kogor L—*0 EC 0,1 százalékos vagy a tíinoratox 40 EC 0,1 százalékos oioata- nak valamelyikét. A felhasz­nálásra javasolt rovarölő sze­rekkel egyúttal a gyümölcsia- takácsatsak egyeuszamát is gyéríteni tudjuK. A nappali íóimelegedéseket követő éjszakai lehúiesek ha­tására bőséges a harmatkép­ződés, s ez az alma- és kör- tefavarasodás fertőzésének to­vábbra is kedvező feltétele­ket biztosít. A varas foltok egyre inkább veszélyeztetik a gyümölcsöt, ezért a rovarkár­tevők ellen használt készít­ményhez feltétlenül tegyünk gombaölő szert is. Almafáink védelmére most már ne hasz­náljuk az Orthocidot, az Ortho-Phaltant, mert az al­ma érési folyamatát gyorsít­ják, serkentik, és — annak ellenére, hogy ez a szüretkor kedvező lehet — elősegítik a raktározás alatti élettani be­tegségek (Jonathanfoltosság, vasfoltosság stb.) föllépését. A védekezésre a Dithane M—45, Antracoll WP, Polyram-Com- bi 0,2 százalékos vagy a Chi- noin-Fundazol 50 WP, illetve a Topsin-Metil 70 WP 0,1 szá­zalékos oldatát használjuk. A viszonylag hűvösebb június következtében lassabban ter­jedő almafalisztharmat elleni védekezést továbbra is foly­tatni kell. Az erős nappali fölmelegedés hatására esetleg perzselő kéntartalmú készít­mények helyett a Karathane FN—57 0,07—0,1 százalékos oldatát javasoljuk védekezés­re. A védekezést a már leszüre­telt almásban, körtésben is hajtsuk végre, ugyanis gyako­ri jelenség, hogy a szüret után védelem nélkül hagyott gyü­mölcsfákon, a kártevők, kór­okozók zavartalanul elszapo­rodnak és számottevő fertőzé­si veszélyt jelentenek a még ie sem szedett állományra. Molnár Zoltán Növényvédelmi tájékoztató rn b Fertőzés az almásokban lő testtel viaskodott, mígnem a medencéjéből az agyáig ha­sító kínitól elkábulva, nyöszö­rögve el nem ernyedt. Szája, szájpadlása, torka ki­száradt. A tea jutott eszébe, amiből valamikor néhány kortyot kapott; valamikor, az időszak kezdete előtt. Kérni akart, de nem tudott megszó­lalni. Ám a bába így is meg­értette, s nemet intett. Nem bizony, nem lehet, most már ezt sem lehet, egy kanálka teát sem. Bele kellett törődnie. S ahogy ebbe beletörődve meg­nyugodott, úgy engedett las­san a síiket csend, és enge­dett a tüdeje merevsége is, és nemsokára lélegezni is már majdnem rendesen lélegzett. — Jöjjön be! — akarta mondani a bábának határo­zottá n. De most 6em jött ki való­ságoshang a torkán, csak torz suttogás. Ám a szeme is be­szélt, és azt a bába megértet­te. És engedelmesen fölállt, és kiment a konyhába, hogy megszegve a szigorú szabályo­kat, és megszegve az évezredes népi törvényt, beengedje a szülő nő párját a szülőszobá­ba. (Folytatjuk) séges, milyen szófogadó, mi­képpen erőlköldik. És hát látta is rajta, mert hiszen látszott. Meg is töröl­te a homlokás, mert a homlo­kán igazi verejték gyöngyö­zött; s a nyögés, amire nem is számított, ami csak úgy felszakadt belőle, az is egé­szen igazi volt. — Jól van, nagyon jól van, kislányom. Na látod, ügyes vagy te, nagyon ügyes vagy; éppen így kell. Minden a leg­jobban fog menni. Érdekes, hogy biztat, mindig biztat. Minek kell engem biz­tatni? Hiszen én nem félek; elviselem a fájást, nem sikol­tozom el az erőmet. Én aztán igazán mindent, ahogy csak kell... De most a vártnál hamarabb jött az új, fájdalmas lökés, görcsösebben, mint eddig; s ő most az akratlanul feltörő, kínos nyöszörgését vágta ket­té egy elszánt nagy lélegzet­tel: teleszívta a tüdejét gyor­san. egy kicsit kapkodva, s a mélyből jött fádjalomnak, a tudattalan, öntörvényű erőnek utánasietett a maga, mellka­sából indított, okos erőlködé­sével. És erejét megfeszítve, a rá­szakadó verítékben megvonafi­Érfcebte, persze. Vannak dolgok a világon, amiket talán soha senkinek meg nem kell magyarázni, anélkül is érti az ember. Különösen a nőknek vannak ilyen ismereteik. És a bába mindent tud. Te­kintetében és ujjai hegyében van sok ezer esztendő szülő asszonyainak és szülést segí­tő, avatott asszonyainak min­den tapasztalata. Engedelmes­kedni kell tehát. Belátja, hogy engedelmeskednie kell. Engedelmeskedni is fog. Ki is próbálta, hogy milyen lesz az, ha a maga tudatos ere­jével is fokozza a nyomást. A hasfal és a rekeszizom této­ván, még bátortalanul, mint­egy gyákarlatlanul engedett az 6 akaratának. Megfeszült; | megérezte a terhet, amelyet majd meg kell mozdítania. De egyelőre nem adott bele több I erőt: éppen csak kipróbálta. hogy meg bírja-e valóban mozdítani az alkalmas izimo- kát. Azt hitte, hogy ezzel majd be is éri egy darabig, és ő most egy kicsit pihenhet. De a bába halk, anyás, magya­rázó hangjával nemsokára me­gint feléje hajolt. — Vegyél egy lélegzetet, és úgy nyomd; ne a hasadból, ha­nem már innen felülről, a mellkasodból... Ügyésen, kis­lányom. Ezúttal aztán igazán nem gondolt semmi rosszat, nem akarta becsapni; csak éppen megvolt, megmaradt benne az iménti óvatosság (András mi­att, ó, hadd jönne már meg ez az András); jól teleszívta ő a tüdejét, és éppen úgy, ahogy a bába mondta, szófogadó kis­lány módjára, jó tanuló mód­jára a mellkasából indította a nyomást; és pontosan akkor, amikor kellett, éppen amikor valahonnan lejjebb, a tudat számára el nem érhető mély­ségekben is önkéntelen eről­ködés indult; hogy a kétféle erő együtt hasson. S mégis, valahogy most is, ilyen aka­ratlanul, vagy talán még tu­dott akarata ellenére is. mér­téket tartott, mintha megint csak azon igyekezne, hogy a bába lássa rajta, milyen kész-

Next

/
Oldalképek
Tartalom